A nyugdíjrendszer múltja és jövője
Magyarország legnagyobb problémája, hogy a szocializmusból örökölt, az állam méreteihez képest brutális mértékű jóléti kiadásokat egyetlen kormány sem merte még érdemben csökkenteni.
A magyar állami újraelosztás mértéke 30-40%-kal haladja meg a szomszédos államok hasonló adatait, a lehető legegyszerűbben fogalmazva, ennyivel több adót kell idehaza fizetned.( Egy átlagos magyar honpolgár a teljes bevételének 65-69%-át a legvégén kifizeti adóban, erről itt írtam: Ezért fizetsz ennyi adót)
Ebből a túlzott adóteherből származó bevétel mintegy 60%-át jóléti kiadásokra költjük, ennek is közel felét a nyugdíjak kifizetésére. Azokra a nyugdíjakra, amik a vélekedésekkel ellentétben alig pár évtizede léteznek Magyarországon és a világ nagy részén ismeretlen fogalomnak minősülnek.
Ezért röviden összefoglalnám, mi is volt a nyugdíj tulajdonképpen, mivé hízott napjainkra és mi várható két-három évtizeden belül.
A kezdetek
A vélekedésekkel ellentétben a ma jóléti társadalmaknak hívott nyugati országokban a nyugdíj intézménye még száz éves sincs. Magyarországon 1928-ban jelent meg az erről szóló törvény, de például az Egyesült Államokban még később,1933-ban.
A nyugdíjrendszer fenntartásának csak egyetlen célja volt, megőrizni a túl hosszú életet élő időseket azöregségi éhínségtől. Ha valaki túlságosan sokáig élt és elfogytak a tartalékai, akkor az állam egy minimális apanázst biztosított a számára.
1928-ban a várható élettartam 47 év volt a férfiaknál és 50 év a nőknél, a nyugdíjkorhatár pedig a 65 éves kor volt!
A nyugdíj összege például a mezőgazdasági dolgozóknál évi 120 pengő törzsnyugdíj volt és némi további járadék, de azt is csak akkor kapták, ha nem volt megfelelő méretű jövedelmező földbirtok a tulajdonukban.
A nyugdíjrendszer tőkével fedezett volt, a befolyt pénzeket a nyugdíjbiztosító befektette, ingatlanokat vett rajta, amit aztán bérbe adott, illetve értékpapírokban tartotta a maradék vagyont.
Ezt a vagyont az államháztartás hiánya miatt a Sztójay-kormány einstandolta 1944-ben (ez egy ismerős szituáció a közelmúltból), populista okokból 60 évre csökkentette a nyugdíj-korhatárt (erre is van példa a közelmúltból a nők esetében) és szintén a népszerűség miatt a négyszeresére növelte a nyugdíjak átlagos összegét. A nyugdíjfolyósító vagyonából az állami einstand után megmaradt vagyon is semmivé lett, mert a háború pusztítása az ingatlanokat is tönkretette és a pengő elértéktelenedése a maradék értékpapír állományt is megsemmisítette.
A háború után egy kényszerhelyzet állt elő a tőkefedezet pusztulása miatt, ezért jobb híján bevezették a piramisjáték jellegű felosztó-kirovó nyugdíjrendszert, ahol a befizetők nem a saját nyugdíjukat biztosítják, hanem csak az aktuális eltartottakét, ők csak reményt kapnak, hogy egyszer őket is eltartja majd valaki.
A felosztó-kirovó rendszer bevezetését éppen a bizonytalanságok miatt sok vita előzte meg, szükségesnek tartották a rendszer újbóli feltőkésítését és a csökkentett nyugdíj-korhatár visszaemelését, de ebből szokás szerint a politikusok miatt nem lett semmi azóta sem.
A jelen
Pár évtized alatt mára a nyugdíj fogalma átalakult egy 20-25 évig tartó jól fizetett szabadsággá, amit a nyugdíjba vonuláskor kapott munkabér 70-83%-án túl még egyéb juttatásokkal is támogat az állam, mint például ingyenes utazás és ehhez hasonló kedvezmények.
A legfrissebb KSH adat szerint 2011-ben a férfiak 60,4, a nők 58,4 évesen mentek nyugdíjba, a korhatár (jelenleg 62 év) alatti nyugdíjasok száma elérte az aktív lakosság 15%-át. Ez tavaly tovább romlott, mert amikor a kormány nagylelkűen felajánlotta a nőknek, hogy korábban nyugdíjba vonulhatnak, nem számoltak azzal, hogy 100 ezer nő fog élni a lehetőséggel egy év alatt, komolyan megterhelve az amúgy is rogyadozó nyugdíjkasszát.
2011 elején 814 ezer 61 évesnél fiatalabb számára folyósítottak ellátást. Mivel a KSH adatai szerint egy ma 60 éves férfi még majdnem 19 évig, egy 60 éves nő 22 évig él még, ezért eddig kell egy átlagos nyugdíjast eltartani a társadalomnak.
Ezt vessük össze azzal, hogy a jelenlegi nyugdíjasok (ideértve a rokkantsági ellátást kapó személyeket is) 33,8%-a még 30 év szolgálati idővel sem rendelkezik, 40, vagy annál több év szolgálati idővel csak a nyugellátást kapó személyek 20,7%-a tud felmutatni.
2000 óta a 60 év felettiek száma 314 ezerrel nőtt és a Népességtudományi Kutatóintézet szerint már2017-re meghaladhatja az arányuk a társadalom 30%-át.
Magyarország erre a fenntarthatatlan és méregdrága rendszerre minden évben egyre többet költ, a 2000-es GDP 8,4%-a helyett már 11,3%-ot.
A közeljövő
Amint láthatjuk, a kezdeti, 15-17 évvel az átlagkor felett meghúzott, mindössze az éhenhalástól megmenteni szándékozó nyugdíjrendszer mára egy egy elviselhetetlen teher lett a társadalomnak, ami nagyban hozzájárult az európai országok adósságválságához.
Ez a ellátási szint akkor sem lenne fenntartható, ha a demográfiai válság nem sújtaná még inkább a jóléti társadalmak nagy részét.
A magyar társadalom fenntartásához minden szűlőképes korban lévő nőnek 2,2 gyereket kellene szülnie, ez utoljára a hetvenes években teljesült, jelenleg még az 1,3 gyerek/szűlőképes nő arányt sem érjük el.
Ez megfejelve az átlagéletkor gyors növekedésével (csak az elmúlt öt év alatt a férfiak születéskor várható életkora 1,96 évvel lett hosszabb.), az eltartók/eltartottak arányának felborulásával oda vezet, hogy a jelenlegi állapotokat változatlannak véve (nyugdíjkorhatár, elvonás mértéke az aktívkorúaktól, stb.) 2050-re 40 ezer forint lesz az átlagnyugdíj.
Ebben a számításban még nincs benne a külföldre távozott félmillió aktívkorú magyar és az ő gyerekeik miatti demográfiai torzulás.
(Romániában már tavaly bejelentették, hogy az 1966 és 1971 között született romániai személyeknek már csak az utolsó fizetésük 15%(!)-a lesz a nyugdíjuk. Járni sokkal több járna, csak sajnos ennyi fog csak jutni.)
A számokból egyértelműen látszik, hogy a felosztó-kirovó rendszer már nem sokáig fogja betölteni a szerepét, ami azzal jár, hogy a ma aktívkorú lakosság valószínűleg a mai értelemben vett nyugdíj nélkül marad. Megoldás csak az lehet, hogy vagy a korhatárt emelik újra fel, vagy az állami nyugdíj újból csak az éhenhalás ellen fog védeni.
Ezért kell minden aktívkorúnak komoly saját megtakarítást felhalmozni a nyugdíjas éveire, ehhez azonban havi százezer forint feletti összeget kell(ene) eltenni mindenkinek a kora és az igényei függvényében.
Amiről kevés szó esik, hogy nem csak a nyugdíjrendszer, de az egészségügyi ellátórendszer is összeomolhat, ha az aktívkorúak befizetése helyett az idősek gyógyítása marad csak. De ezzel már nem akarom borzolni a kedélyeket.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, ahol megtanulsz mindent, amit a pénzről tudni kell 6 alkalom alatt, 25 ezer forintért, vagy kérj valódi pénzügyi tanácsadást.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló cikket is a blogon. Csatlakozz hozzánk a Facebookon: http://www.facebook.com/kiszamolo
Nem vagyok a túlzott állami beavatkozás híve.
Az ilyen cikkek olvasás után csak tehetetlen dühöt érzek. Nincs megoldás. Mire megöregszem, a végig dolgozott fiatalság után a nyugodt öregség helyett a nyomor vár rám. A magyar nettó átlagfizetés kb.: másfélszeresét kellene megspórolnom csak nyugdíjra és hol van a lakás vásárlás, vagy a gyermek(eim) segítése, hogy csak kettőt mondjak egy átlagember komolyabb pénzügyi céljaiból.
Ez így nagyon szép és jó, csak elrugaszkodtál a magyar valóságtól. A többség fizetése sehol sincs ilyen szintű megtakarításhoz, akármennyire is buták az emberek pénzügyeket illetően.
Vagy inkább elkezdünk még időben a probléma megoldásán gondolkodni, bármi legyen is az?
Hogy az 1928-as nyugdíjtörvény mit tartalmazott, nem tudom, de hogy a mezőgazdasági dolgozókra kiterjedt volna, az nagyon nem illik az általam ismert képbe.
A saját megtakarítás ezen nyilván segíthet, de az is biztos, hogy emberek tömegei nem tudnak olyan vagyont felhalmozni az aktív 40 évük alatt, amiből még 40 évig megélnek. Szóval mindenképpen lényegesen tovább kell dolgoznunk, mint a mai nyugdíjkorhatár.
Kiszámoló csak azt számolta ki, hogy kb mennyit LENNE JÓ félretenni, ennyi LENNE az ideális. Az más kérdés hogy sokaknak ennyi az össz. fizetése.
Egyébként SZVSZ ez nem lenne lehetetlen, ha a gazdagok által keresett pénzösszeg egyenlően lenne elosztva… Ne feledjük hogy a megtermelt javak 90%-át az emberiség 10%-a élvezi! Vagyis a probléma a rossz elosztásban van.
30 éves vagyok, és nincsen még feleségem, és nem azért mert nem szeretnék… (pedig járok kismillió helyre, érdeklődési körökbe, stb..) de ez egy messzebb mutató szociológiai probléma…
A gyerekhez (bár ez durván hangzik) de pénz kell, méghozzá nem kevés, pláne hogy a helyzet jelenlegi állása szerint neki már az általánostól kezdve végig fizetős lesz az iskola…
Meg tudnál élni belőle?
Végül még egy családi adalék nyugdíj ügyben. Az én dédapám csendőr volt a Horthy korszakban, de 1945 után semmiféle nyugellátásban nem részesült, mivel az “az előző rendszer embere” volt.
2. A New York-i tőzsde az utóbbi 130 évben nominálisan átlagosan 11%-ot hozott.
3. Az időnként bekövetkező tőzsdekrachok nem befolyásolják a rendszeresen megtakarítók hasznát. Aki rendszeresen befektet, az a mélyponton is befektet, amikor is akár 80%-os diszkonton vásárol. (Cost-average effektus)
4. A nyugdíjba menetel közeledtével egyre nagyobb hányadot kell kötvényekbe csoportosítani. Az utolsó 1-2 évre 90%-ot el kell érni. Ha ekkor van krach, a részvényeket még benn kell hagyni 2-4 évre, amíg visszaszedi a veszteségeket.
Szerintem az adó 1% mintájára lehetne az adóból x %-kal nyugdíjas szülőket is támogatni. Én biztos megtenném, inkább, mint némely kormányzati kiadás szponzorálása.
A nyugdíjas otthonok próbapereire meg inkább nem írok semmit. Ismerek ilyet, hogy bekerült a nyugdíjas, a nyugdíját egyből elvették, gyámság alá akartak vonni a nyugdíjast, hogy a házára meg minden vagyonára rátehessék a kezüket. Jó kis társaságok ezek, persze semmi hátsó szándék.
Ide az “közösből” privatizálták ki a milliárdokat,… megérte!?
Ennyi a “nyugati” pénzkezelőkről…
Tartózkodjon mindenki oda rakni a pénzét! Tanulja meg kezelni… saját maga!!
Az a gond, hogy az állam a legrosszabb gazda, ha azt a pénz, amit nyugdíj, meg egészségbiztosítási járulék címen elvesz tőlem, rám bízná, be lehetne úgy fektetni, hogy gondtalanul megélhetnék belőle egy általam választott “nyugdíjba vonulási” korban, + egy eü. biztosítással valamelyik nem állami biztosítónál, + gyerek tanulásának támogatásával. (ha az elmúlt 15 munkával töltött éve nevezett járulékai az én pénztárcámban landoltak volna, akkor az államnak továbbá már nem kellene törődnie velem, mert az én kis megtakarításomhoz csapva az összeget, kis túlzással akár holnap nyugdíjazhatnám magam). A gond az, hogyha ezt az állam ránkbízná, akkor az emberek 75%-a elherdálná, majd sírva futna állambácsihoz, hogy nincs mit ennie és különben is, hol az ingyen gyógyszere? Tehát megint “szerencsés” helyzetben vagyunk, mi harmincasok-negyvenesek vagyunk az a korosztály, aki szépen fizeti a lét az államnak, mert ugye, ha nem fizetnénk, akkor borulna minden, majd ezért nem fogunk kapni semmit, mert ha kapnánk, akkor borulna minden. Érdekes, hogy az én korosztályomról mindig el volt feledkezve, sarkítva, de ez van: minket még úgy neveltek, hogy az időseknek illik átadni a helyünket a buszon, de az utánunk következő generáció, ezt már nem fogja megtenni, amikor mi leszünk azok az öregek.
Sikerül a 2. vh. után immár a harmadik?/negyedik? generációt a létfenntartás küszöbére sodorni, szabályosan és törvényileg elvéve és felélve a megtakarításait. Az én megtakarításom lenne a gyermekem életkezdésének az alapja (már ugye normálisabb családban – értsd: ahol a szülő nem csak tud, de akar is, vagy nem csak akar, de tud is a gyereke számára megtakarítani), így most majd lehet dönteni, hogy továbbtanul a gyerek, mi meg éhendöglünk, vagy lesz egy kis nyugdíj-kiegészítésünk a megtakarításokból a 30e Ft-os állami nyugdíj mellé, felélve a gyerek jövőjét.
Jelenleg még tudok megtakarítani, de már a tűréshatáron vagyunk, – és még szerencsés helyzetben vagyunk, mert jelenleg van munkánk, van miből takarékoskodni, de senki ne reménykedjen, hosszabb távon mi is az út mellett leszünk hagyva. Lesz egy kiváltságos (szűk, úgy a társadalom 5-10, max. jó esetben 25%-a) réteg, akik jó helyen és jó időben lesznek, a többi meg megy a levesbe, mert a többség lesz beáldozva a kevesek jólétéért, mint mindig (a történelem ebben is ismételni fogja önmagát)
Nem akartam, de ez kicsit összeesküvés-elméletesre sikerült. Bocs, hogy érdemileg nem tudok hozzátenni a diskurzushoz, de ezt nagyon ki kellett írnom magamból.
Egyébként valóban az lenne a megoldás, ha a nyugdíjkorhatár a várható életkor lenne. Ekkor az emberek fele nem érné meg a nyugdíjat, így a maradéknak több jutna. Csak ugye ezt már kicsit késő elkezdeni.
Azt lehetne még tenni, hogy az idős korosztály számára érthetően elmagyarázni, hogy mi a helyzet (a nyugdíjasok nagy része úgy gondolja, hogy most azt a pénzt kapja vissza, amiért megdolgozott), és megmondani nekik, hogy tessék összehúzni magukat, kis lakásba költözni, takarékoskodni, és mindenkinek megfelezni a nyugdíját. Persze, ez felérne egy politikai öngyilkossággal, és ráadásul lehet, hogy nem is oldaná meg a problémát. Viszont az sem nyerő, hogy a nyugdíj csődbe viszi az országot.
Ide az “közösből” privatizálták ki a milliárdokat,… megérte!?
Ennyi a “nyugati” pénzkezelőkről…
Tartózkodjon mindenki oda rakni a pénzét! Tanulja meg kezelni… saját maga!!”
1. Az a reálhozam lehetett, nem a hozam. Magyarul megőrizte a pénzed a vásárlóértékét.
2. A 25 Ft-os reálhozam mögött töbmilliós tőke + hozam is álhatott, ami rád várt nyugdíjaskorodig (és vár most is, ha nem adtad vissza). Ennek az értékét is közöld, ha teljes képet akarsz festeni.
3. Mindenzzel együtt valóban kevés volt a reálhozamod. Viszont ha neked 14 év után derült ki, hogy az a konkrét pénztár rosszul kezeli a pénzed, akkor nem sok időt tölthettél az éves egyenleged átnézésével. A pénztárak között ui. létezik átlépési lehetőség.
4. A 3.-ból is következik, hogy egyetértek a legutolsó gondolatoddal, mindenki tanulja meg kezelni a pénzét. Te is. Én is azt csinálom.
Most akkor a maradék nettóból tegyek megint félre 10%-ot nyugdíjra, 8,5%-ot az egészségemre és a maradékból neveljek fel 3 gyereket?
Már régen be kellett volna vezetni az egyéni számlákat és mindenki tudná mennyi az annyi.
A felosztó-kirovó rendszer nyugdíjasai ki fognak halni /már bocsánat/, onnantól kezdve nem kellene adósságot felvenni nyugdíjra.
Sajnálatos módon Magyarországon a manyupok csak a válság előtt nem sokkal tarthattak jelentős arányban részvényt, ennek és a túl magas maximum költségnek tudható be a gyenge teljesítményük.
Ennek ellenére olvasd el azt az index cikket, ami azt vizsgálta, mi volt a legjobb befektetés 90-től napjainkig. Elárulom, a BUX, és csak jóval lemaradva jött utána az államkötvény, a ma annyira istenített arany pedig meglehetősen hátul kullogott, úgy hogy az pedig a válság alatt nagyon sokat emelkedett.
Szóval addig oké, hogy vannak válságok, de a válság után visszapattan az árfolyam, hosszútávon pedig a fellendülés időszakában jóval többet emelkedik, mint a válság idején esik (vannak persze kivételek, pl. japán az elmúlt 30 évben). Hogy hogyan lehet elkerülni, hogy ne a mélyponton mennyünk nyugdíjba? Ezen úgy 10 évvel nyugdíj előtt kell elgondolkodni, és megfelelő időpontban átszállni egy kötvény túlsúlyú portfólióba. A másik persze az, hogy nem tudom hogyan van a valóságban, de feltételezem, nem ördögtől való, hogy a kifizetés után is a tőke be van fektetve, tehát nem az van, hogy ha -50%-os tőzsdei zuhanás idején mentél nyugdíjba, akkor fele akkora lesz a nyugdíjad végig.
És a félre tett pénzhez csak végszükség esetén szabad hozzányúlni, a napi megélhetést TILOS abból finanszírozni!
Ha ezt képes vagy felfogni és elfogadni, akkor már megtetted az első lépést!
Ne azt magyarázd meg magadnak, hogy miért nem tudod megcsinálni, hanem a megoldást próbáld megkeresni! Vagy a kiadásaidat csökkentsd, vagy a bevételeidet növeld!
Minél korábban kezdjük a nyugdíjtőke-felhalmozási terv végrehajtását, annál több időnk lesz hagynunk a befektetéseinket, hogy hozamot termeljenek. Megdöbbentő tapasztalati tény, hogy 100 felnőtt emberből 95-nek fogalma sincs az alapvető befektetési törvényszerűségekről és az azokból levezethető statisztikai valószínűségekről – pedig ezektől függ a pénzügyi életünk és egészségünk. A legalapvetőbb törvény: a nyugdíjtőke két tényező – a befektetett pénz és a befektetési időtartam – függvénye, vagyis minél hosszabb ideig foroghat a pénz- és tőkepiacokon a befektetett pénzösszeg, annál nagyobb hozamra számíthatunk, vagy annál kisebb összeggel is elérhetjük a befektetési céljainkat. (A nyugdíjtőke felhalmozási szakaszában jegeljük a pénz likvid volta iránti igényünket. Ne akarjuk ma elkölteni azt, amiből húsz év múlva tervezünk költekezni.)
Takarékoskodás: Eddig azt látták az emberek, hogy a felelőtlen embereket mindig megsegíti az állam (azaz a szavazatukra ácsingózó kormánypárt). Aki pedig megtakarít, attól van mit elvenni, “nemesebb” célokért. Ugye senki nem gondolja, hogy ha 10-20 év múlva több millió tücsök mentalitású ember készül éhen halni, akkor az aktuális kormány nem húzza ki őket a bajból, onnan véve a pénzt, ahol van – a hangya mentalitásúaktól…
A bankbetétet és az államkötvényt nem sorolom ezek közé!
Attól, hogy mindenki tudja, még nem lesz jobb a helyzet, esetleg ha valamiféle országos kampányt kezdesz, abban sokan tudnának segíteni.
A fizetése nagy részét megint csak nem tudja a legtöbb ember félretenni, igen, tudjuk, lépjen feljebb a ranglétrán. De ez nem megy mindenkinek, nem lehet mindenki magas keresetű dolgozó.
Másfelöl régen a család eltartotta a nyugdíjast is, most ez sincs meg, lassan már család sincs, mint alapvető egység, ki is került az alkotmánynak csúfolt új valamiből, ha jól tudom.
Egyszóval nem csak a pénzügyekkel és a nyugdíjrendszerrel van baj, hanem úgy általában mindennel…
A következő (de)generációról már ne is beszéljünk.
A sok elbutult, lusta, semmirekellő életerős fiatal. Köszönet a direkt egyre csökkenő költségvetésű és színvonalú oktatásnak.
Ahol lakom több szakközépiskola is van. Tiszte gettó, az iskolaudvar inkább egy börtönudvarra hasonlít. Érdemes elmenni és megtekinteni a következő nemzedéket! Majd ezek fognak nekünk nyugdíjat fizetni?
Örülni fogunk, ha épségben eljutunk a sarki kisboltig száraz kifliért és nem lincselnek meg.
Hiába a mindenféle csilli-villi előrejelzés, megtippelni sem tudják, h milyen kemény és nyomasztó jövő előtt állunk!
(G. R. R. Martin)
:-(((((
Elképesztően nehéz helyzetben van a nyugdíjrendszer, ráadásul ezt még a gazdasági növekedéssel sem esélyes kinőni, mint az államadósságot. Nincs más megoldás, mint jelentősebben hozzányúlni a jelenkori kifizetésekhez is. pl. a nyugdíjak indexálásából még többet visszavenni.
Az idei 5,2%-os nyugdíjemelés a várható 4% alatti infláció mellet pl óriási és felesleges pazarlás. Ami a legdurvább, hogy 2008-2012 között 25%-al emelkedtek a nyugdíjak, mindeközben a közalkalmazotti bérek 0%-ot változtak.
Ez ellentmond az alapvető társadalmi igazságosságnak. (Egyébként az is, ami 2002 és 2008 között történt a nyugdíjak ész nélküli és a gazdasági realitásokat messze meghaladó emelésével).
Most erre mondhatnám azt, hogy bocs, az állam szúrta el, nem érdekel.
Amiért mégis érdekel, és nem mondok ilyet: én itt szeretnék élni, tudom, sokak szerint is hülye mazochista vagyok, és nem csatlakozom – egyelőre – azok népes táborához, akik az utóbbi években külföldre mentek (és bár hatalmas pénzösszegeket utalnak haza), az ugye értelemszerűen a családhoz/szülőkhöz/nagyszülőkhöz kerül, és nem az állam kapja meg közvetlenül, azaz kb. 500e fővel csökkent az adó és ezen keresztül a nyugdíj kirovó-felosztó rendszerébe fizetők száma, erre mondta vmelyik közgazdász, hogy a nyugdíjrendszer összeomlása már nem valahova a távolba révedő sötét jóslat, hanem 30-40 év kérdése.
Jelenleg két ellentétes problémát kellene kezelni:
1. továbbra is beszedni az eszetlen magas nyugdíjjárulékot és kiosztani a jelen nyugdíjasai között
2. élni és megtakarítani hagyni azokat, akiktől beszedjük, (mert ha nem takarít meg, neki már nem tudunk nyugdíjat fizetni)
Ha az állam inkább az 1. pont felé hajlik, azaz a jelen dolgozó nemzedéket szinte ellehetetleníti, hogy a nyugdíjasokat táplálhassa, akkor én akár hátra is dőlhetnék, innentől kezdve azt mondom: ok, akkor nem érdekel, fizetem a járulékot, de amikor arra kerül a sor, hogy én leszek nyugdíjas, akkor sem fog érdekelni, hogy mekkora nagy böszme IMF hitellel, vagy melyik diktátornak benyalva oldja meg az állam, de igenis fizesse ki az (akkori, de legalább a mostani átlag nyugdíjnak megfelelő reálértékű) nyugdíjamat, az se érdekel, ha államcsőd az ára. – a francba, szeretem ezt az országot, én ezt nem akarom…
Az 1. ponttal a jelenlegi vergődést nyújtjuk el.
Élni kellene hagyni a dolgozó rétegeket, és esetleg a nyugdíjak visszafogásával egyre kisebb terhet róni rájuk, (nekem is van nyugdíjas felmenőm), még mielőtt…
Fenntarthatóvá kellene tenni a nyugdíjrendszert, ehhez mi kellene, egy hatalmas nagy tőke, aminek csak a kamatait fizetjük ki, éljük fel. – ezt már régen eljátszották, tőkére nincs pénz.
Mindenki gondoskodhatott volna önmagáról, ez lett volna a MANYUP – olyan, amilyen, de volt. – ezek most rúgják az utolsókat, lesz egy-két még működő nyugdíjpénztár, ami próbál nem összeomlani az egyre növekvő terhek alatt. – szóval ezt is szétverték.
Tehát egyértelmű, hogy azt akarják, hogy maradjon a felosztó- kirovó rendszer – akkor viszont ehhez tessék “szemérmetlenül hozzányúlni”, mert a jelenlegi ellenzék hatalomra kerülve nem fogja meglépni, túl nagy presztízsveszteség, de valakinek előbb-utóbb meg kell lépnie, nem élhetünk örökké hitelből..
Nekem egy olyan álmom van, hogy az állam felismeri, hogy neki is meg kell takarítania, és minden befolyó járulékból, adóból félretesz egy kicsit (csak egy kicsit, amit meg se érez, nevetségesen kis összegeket), szakképzett befektetőkre bízza, /akik nem magyar állampapírt vesznek rajta :)/, és elkezd kiépíteni egy olyan alapot, felhalmozni némi tőkét, amire később, sok-sok évtized múlva gazdaságilag önfenntartó, vagy legalább részben fedezett rendszereket lehet építeni.
Mint a kisember megtakarításából, nem ma, nem holnap, de 50-100 év múlva már lehetne belőle valami. Lassú, megfontolt tempóban már kevésbé tűnik utópisztikusnak.
Úgy látszik azonban, hogy itt nem csak az emberek élnek máról holnapra, hanem az állam is.
Ismét az fog jól járni, aki adót csalt és mondjuk aranyrúdra váltotta, mert öreg korára az az ÖVÉ, és nem “valaki” ad neki éhenhalási segélyt.
Bármi áron föl kell halmozni saját tőkét!!!
A recept mindenki számára adott… 😀
Persze igaz, hogy az egészségügyi rendszer tönkremenetele az aktív korú járulékfizető népességet is érintené, de nem akkora mértékben, mint az idősebbeket, akiket relatíve sokkal súlyosabban érintene. (A kórházi ágyak nagy részében idősebbek vannak kivétel a csecsemő-újszülött osztályt… A támogatott gyógyszereket hatalmas mennyiségben főleg az idősebbek fogyasztják – kényszerből persze. A támogatások megszűnése, vagy minimális mértékre csökkenése leginkább őket érintené.)
Összefoglalva: Szerintem részben szándékosan építik le az egészségügyet, hogy ezzel csökkenjen a nyugdíjrendszer terhe…
Nem teljesen értem a megbotránkozást.
1. el kell húzni innen, nincs mese.
Skandináviát ajánlom, mert nagyon szép vidék és élhető a környezet. Nagy a jogbiztonság és befogadó népek élnek ott.
2. a nyugdíjrendszert idővel teljesen átalakítják. Egyennyugdíj lesz és csak “a korhatár” után fog járni.
Elég egyszerű lesz a számítása: (aktív befizetők száma * egyen ny.járulék összege)/nyuggerjogosultak száma.
Ezt az uccsó tényezőt fogják tudni dinamikusan változtatni a korhatár emelésével. Ennyi.
3. Amúgy nem fog összeomlani a rendzser, mert ha kell akkor arabokat és kínaiakat hznak az országba h pótolják a hiányzó lakosságot(adófizetőket).
Igaz tobbet is akarunk kolteni, de a lenyegen nem valtoztat. Ugyhogy felretenni lehet(ne)
Persze lustak vagyunk
akkor inkabb adoztassak meg a megtakaritasokat. Vegulis az is arrol szol, hogy a jovombe fektetek.