Hónap: 2015 november

Sokaknak okoz fejfájást az úgynevezett automatikus adatcsere-egyezmény, ami alapján a legtöbb külföldi országban lévő magán és céges számlát látni fogja az adóhivatal 2016 január elsejétől (igaz, egy év csúszással, mert a 2016-os adatokat 2017-ben kapja meg)  ugyanis a bankok és biztosítótársaságok kötelező jelleggel le fogják jelenteni a magánszemély illetékes adóhivatalának, ha van bankszámlára vagy visszavásárlási értékkel bíró biztosítása. A jelentés kiterjed a számla létén túl az azon található összegre is. Cégek esetén a számla felett rendelkező(k) állampolgársága vagy adórezidensi státusza lesz a mérvadó.

A határidő közelsége miatt nagyon forró téma ez sokaknál, ezért újra megkértem a Crystal Worldwide-osokat, hogy írjanak újra a témáról. (Az előző cikküket itt tudod elolvasni.)

Kértem, hogy térjenek ki az olyan kérdésekre is, mint hogy a PayPal, Neteller és a hasonló online számlák jelenteni fognak-e a magyar hatóságoknak, illetve milyen megoldások jöhetnek szóba.

Ezen kívül vannak félreértések, hogy csak az egymillió euró feletti számlákat jelentik le első körben, kértem, hogy erről is írjanak.

Az adócsaló számla (SMSZ) feltételei megváltoztak és van benne egy komoly huncutság, ami igen jelentős negatív változás az eddigiekhez képest. Ha ebben gondolkodtál, akkor is olvasd el a cikket.

Következzen hát az ő cikkük:

2 hónapon belül indul a globális, automatikus adóügyi információcsere első fázisa » Read more

A múltkori Sparos ajándékkártyára annyira rámozdultatok, hogy 3 óra alatt felvásároltátok a teljes készletet, ami pedig négyezer kártya volt, negyven millió forint értékben.

Mivel nagyon sok olvasónak nem maradt a kedvezményes kártyából, elmentem a reklámügynökséghez, hogy kérünk még kártyát, úgy 20 ezer darabot.

Azt ígérték, hogy minden megtesznek, de nem rajtuk múlik.

Ha már ott voltam, kértem őket, hogyha van bármi hasonló akció, először nekem szóljanak, hogy jusson minden olvasónak kedvezményes kártya. Ha véletlenül hagyunk valamennyit a készletből, ráérnek utána is reklámozni. 🙂

Most írták, hogy újabb akció van: a book24 oldalon megvehető könyvekhez felhasználható kupon kapható 3.000 Ft helyett 1.990 Ft-ért. (33% kedvezmény)

Az áruházban 20 ezer könyv közül választhatsz.

A kupon egy évig használható fel, egyetlen szépséghibája, hogy nem adnak belőle vissza, vagyis legalább 3.000 Ft-ért kell vásárolnod.

Ahogy látom, az akciós könyvekre is alkalmazható és abból is jó sok van.

Mivel itt a karácsony, érdemes lehet bevásárolnod. Vehetsz könyvet is, de odaadhatod ezt a kártyát is ajándékba.

A leírásban eldugva úgy láttam, hogy egy ember csak egyet vehet. (Ha valakinek enged többet venni, írja meg a hozzászólásokban. Bár mi tiltja, hogy a család minden tagja vegyen egyet? Főleg ha netes kódot kapsz? 🙂 Azt is megírhatod, hogy engedi-e, hogy a törzsvásárlói kedvezménnyel összevond ezt a kedvezményt. )

Na szóval, 3.000 db ilyen kártya vagy kupon van, most még 2.997 db elérhető.

Úgyhogy ne mondjátok, hogy nem szóltam időben.

Kattints ide, ha vásárolni akarsz: 3.000 Ft-os könyvutalvány 1.990 Ft-ért

Az elmúlt évtizedben a befektetési mantra a BRIC országok voltak. (Brazília, Oroszország, India, Kína.)

Minden kisembernek azt javasolták a “tanácsadók”, tegyék a pénzt a fenti államok részvénypiacára, mert ott tuti, hogy megsokszorozzák a pénzüket (és még a unit linked biztosításuk éves 6-10%-os költségeit is ki tudják termelni).

Ennek megfelelően szinte mindenki a jó hangzó Eldorádó, Amazonas, BRIC és hasonló alapokba fektette a pénzét.

Noha számos tanulmány azt mutatja, hogy közép- és hosszútávon a feltörekvő piacok alacsonyabb hozamot kínáltak sokkal nagyobb volatilitás (árfolyam-kilengés) mellett, a 2007 előtti időszakban elképesztő emelkedést mutattak a BRIC országok részvénypiacai, (miközben a fejlett piacok csak egy helyben topogtak), nagyrészt főleg azért, mert felkapott és divatos befektetési célponttá váltak.

Így lesz egy piac önbeteljesítő jóslat: ha felkapnak egy országot, legyen az a BRIC országok, Törökország, vagy akármelyik másik, akkor mivel mindenki oda akar befektetni, elkezdenek emelkedni az árak.

Mivel nagy mértékben emelkednek az árak, még többen akarnak befektetni és máris öngerjesztővé vált a folyamat.

A 2008-as válság után a feltörekvő piacok elvesztették a vonzerejüket, a teljesítményük messze elmaradt a fejlett piacok teljesítményétől, sőt nagyon kellemetlen visszaesést produkáltak.

» Read more

A Nemzeti bank kiadott egy felmérést a nemteljesítő jelzáloghitelekről és az ezeket felvevő adósokról. Ebből emelek ki pár érdekes megállapítást. (Az eredetit itt tudod elolvasni.)

A nemteljesítő hitelek (vagyis azok, amiket legalább 90 napja nem fizetnek) aránya megközelítette a 25%-ot és 140 ezer hitelügyletet érint, 1.450 milliárd forint értékben, ami a magyar teljes GDP 5%-a. Ez igen jelentős összeg, ezért készített az MNB ezt a felmérést, hogyan és kinek lehetne megoldást találni erre a problémára.

(Amint majd látjuk, a futamidő hosszabbítás a magas átlagéletkor miatt nem megoldás, a lakások piacra borítása azok hatalmas száma miatt nem lenne jó dolog és az adósok fizetési hajlandósága is sok kívánnivalót hagy maga után.)

A kiadványból kigyűjtöttem a főbb adatokat:

Az adósok fele fizet havi 50 ezer forintnál kevesebbet és 81%-uknak kevesebb, mint 100 ezer forint a havi törlesztője. Az adósok fele fizet 5,8%-nál kevesebb kamatot, az átlagos kamat 3 és 7% közé esik. A medián hátralévő futamidő 12 év.

A nemfizető adósoknál is hasonlóak az értékek. (Medián: 50.155 Ft, átlag: 91.293 Ft. Hogy mi a különbség a medián és az átlag között, arról már itt írtam: Medián vagy átlag?)

A kamatláb és a nemfizetés között nem sikerült összefüggést kimutatni, vagyis nem azért nem fizet valaki, mert magas a kamat.

A nemteljesítő adósok több mint kétharmadának életkora meghaladja a 40 évet, ötödük nyugdíjas lesz, mire lejár a hitel. (Ezért sem lehet futamidő hosszabbítással megoldani a nemfizetés problémáját, az átlagos adós egyszerűen túl idős egy 30 éves hitelhez.)

» Read more

Az OTP újra kiadta az öngondoskodási felmérését.

Néhány érdekesség a felmérésből:

– Az emberek szerint az utolsó fizetésük 83%-át tartanák megfelelőnek nyugdíjas éveikre, 75%-át még éppen elfogadhatónak. De szerintük csak 64%-át fogják megkapni.

(Tévednek, inkább az utolsó fizetésük 30%-40%-a a realitás, itt egy friss előadás a KSH Népességtudományi Intézetétől a demográfiai helyzet várható alakulásáról.)

Ennek ellenére csak a megkérdezettek 22%-a tesz félre (valamennyit) a nyugdíjas korára, közel felük pedig egyáltalán nem törődik azzal, miből fog megélni nyugdíjasként.

– Az emberek 40%-a szemrebbenés nélkül betenné a pénzét 19%-os garantált hozamra bármelyik Marcsikához, vagy Cirmoshoz, 75%-a pedig ugyanezt tenné, ha a garantált hozam 9% lenne. Semmi gyanúsat nem találnának az ilyen ajánlatokban.

– Az emberek átlagosan 6%-ra becsülték az infláció mértékét (a valóságban még 1% sincs) és ugyanennyire a banki kamatokat (amik pedig 2% alatt vannak).

– Ha azt gondolod, ezt nem lehet fokozni, az emberek 10%-ban jelölték meg azt a hozamot, amiért érdemes lenne lekötni a pénzüket, 7%-ot nevezték meg, ami alatt nem éri meg betenni a bankba a pénzt.

– Ebből egyenesen következik, hogy az emberek 32%-a kizárólag otthon tartja az összes megtakarítását.

– Az emberek 44%-a gondolja úgy, hogy nem rendelkezik kellő ismerettel a befektetésekhez, 43%-a pedig fél a vagyonát befektetni.

– A legnépszerűbb megtakarítási formák az életbiztosítás és a bankbetét.

Hát így állunk ma Magyarországon.