Talpra állni a gödör alján
Erzsébet 3 gyereket nevelt egyedül, egy lakáshitellel a nyakán, munka nélkül.
Gondolt egy merészet és eladta a hitellel terhelt túl nagy és túl drága ingatlanát és egy unortodox megoldással hitel nélkül oldotta meg a lakhatást Budapest határában. Azóta már dolgozik, minimálbér feletti fizetésért, mégis elégedett és örül, hogy jól kijön a fizetéséből.
(Egy másik történet, ahol az érintett nem akarta semmi áron eladni a túl drága lakását: Kiút a devizahitelből.)
Következzen az ő levele, szerintem lehet belőle tanulni, főleg hozzáállást és megoldáskeresést.
Erzsébet vagyok, 43 éves egyedülálló gyermeket nevelő nő. A kiszámolóra egy barátnőm hívta fel a figyelmemet részben okulásul, részben, hogy talán megoszthatnám azt, hogy hogyan sikerült megszabadulnom a fojtogató deviza hiteltől ami otthonomat terhelte nem sokkal kislányom születése után óta – 7 évig egyre nehezebb terhet jelentve.
Belevágtam a hitelbe, mert azt gondoltam, ugyan GYES-en vagyok, de nem sokáig, hamar találok munkát és akkor már nem lesz nehéz, arra amúgy is figyeltem, hogy a törlesztőrészlet alatta legyen egy albérleti díjnak – amit fizethetnék ha nem saját otthont akarok.
Ez akkor (immár 9 éve) havi 32.OOO,- Ft-os törlesztőrészletet jelentett. Csakhogy egyedül álló, 3 gyermeket nevelő nőként Bp-től 28 km-re lakva nem találtam munkát GYES (illetve az azt követő főállásó anyasági státusz) mellett/után. Alkalmi munkákból tartottam fenn magunkat, egyre nehezebben. Idő közben egyik fiam nagykorú lett, egyetemre ment. Így már a főállású anya státuszom is elveszett. De munkát nem kaptam. Évekig gyakorlat, igazolható referencia nélkül…
Gondoltam hát egy merészet. Eladtam otthonomat. Bár többet ért (nekem) olyan árat határoztam meg, amiért 2 hónap alatt elkelt a ház. Nem egészen 1OM Ft-om maradt a hitel kifizetése után – és állandó munkám továbbra sem volt. A szempontok, amiket nem akartam feladni: családi ház, Bp-en vagy nagyon-.nagyon közel, jó közlekedésnél, budai oldalon – hisz eddig is itt éltem, ezt ismertem. És mindenkinek (2 gyermekem és én maradtunk, legnagyobb fiam külön él albérletben) legyen egy kis saját kuckója. És természetesen semmilyen hitelt nem vehetek fel.
Ez a számok ismeretében irreális elképzelés volt. Már-már kompromisszumot kötöttem, mikor találtam egy szőlő besorolású ingatlant kis hétvégi házzal, örök panorámával a Széchenyi hegytől a Gellért hegyig, kék busszal megközelíthető helyen. Sokat nem gondolkodtam, 3 nap múlva megvettem. Ahogy az iskola befejeződött ki kellett költözni az eladott házból, a megvett viszont lakhatásra alkalmatlan volt – villany volt de víz csak az utcán, koszos, sötét lepusztult. Vettünk egy 2 szobás sátrat meg egy kicsit a fiamnak, oda költöztünk. A holmijaink dobozokban, zsákokban egy nagy ponyva alatt egy hatalmas fenyő tövében várták, hogy ismét betölthessék szerepüket. Család (szülők, testvérek nem állnak mögöttem mint segítség)
A rossz ház alapjaira egy gyors könnyűszerkezetest dobtunk, a régi anyagát felvágtuk és később végig fűtöttük vele a telet – már az új házban. Mindenkinek van egy kis szobája, egy kényelmes konyha étkezővel, szép fürdőszoba a kádból panorámával. :-).
Az étkező részben van egy tömegkályha-szerű fűtőalkalmatosság – szintén saját kezűleg építve. Tökéletesen kifűti a házat. A havi rezsink mindenestül 1oE Ft alatt van.
Hagyományos nappalink nincs de 1OOO m2 a kert, tele gyümölcsfával és tavasztól már veteménnyel is, itt van nagy terasz, ácsoltunk nagy asztalt padokkal, építettünk grillező-tűzrakó helyet. A ház szerkezetét és a tetőfedést valamint a vízvezeték szerelést szakember csinálta, minden mást én a két fiammal. A főzés este bográcsban vagy a közeli bevásárló központban 7 után féláron kapható főtt étellel lett megoldva/kiváltva.
Igazából jó buli volt, mások fizetnek azért, hogy sátorozhassanak. Persze sokan hülyének néztek, mások pedig most, hogy áll a ház, nem hiszik el, hogy nincs benne 1O M Ft-ban úgy, hogy közben jövedelmem sem volt. És ahogy a ház építését befejeztük, találtam munkahelyet, hétfőn lesz egy éve, hogy ott dolgozom. 1O percre van az otthonomtól, ráadásul útba esik egy jó nevű iskola is ahova felvették kislányomat.
Magyar viszonylatban nem a legrosszabb a fizetésem – valamivel minimálbér fölött -, de ha hitelem lenne nem tudnék megélni belőle. Így viszont végre el tudunk menni ide-oda, hosszú ideje először normális karácsonyunk lesz. Nincs hitelem, és lassan oda jutok, hogy valamennyit félre is tudok tenni. Csak most, mert eddig a ház csinosítására költöttem a fizetésemből, mert azért az hozzá tartozik, hogy mikor beköltöztünk, még nem volt minden 1oo%-os.
Ugyan, turiból ruházkodunk, nincsenek drága kütyüjeink, és egyelőre nyaralásra sincs pénzünk, de magabiztosabb lettem, többet mosolygok, talán így társat is találok, ketten pedig bárhova eljuthatunk… Hiszen már nem a gondot, problémát jelenthetem valaki nyakába, hanem egy önmagát és gyermekeit fenntartani képes, csinos, jókedvű nő vagyok, nem mindennapi otthonnal, tervekkel, ambiciókkal.
Mindehhez igazából csak az kellett, hogy kilépjek a komfort-zónámból és mérlegelve az igényeinket másféle megoldásba merjek bele vágni, mint amit a társadalom nagy része sugallt volna.
És, hogy hiteles legyen mindaz amit leírtam, néhány kép az így elkészült otthonomról. Na jó, helyzeti előnyöm, hogy lakberendezőként nem idegen számomra az építőipar és igazán sikeres mindig a kis terek optimális kihasználásában voltam. Csupa olcsó és/vagy bontott anyagot, kiárusításban vett cuccokat, vettem. De a végeredmény tökéletesen vállalható!
Ha bárkinek segíthetek, azt szívesen teszem, mert hiszem, hogy nincs lehetetlen…
Amit pedig üzennék ezzel: egy életünk van, nagyon könnyű elrontani. És nem megoldás keseregni, másokat, a körülményeket hibáztatni, kívülről várni a megoldást. A saját életünk rendezésében önmagunkon kívül senki sem motivált annyira, hogy megoldja, rendezze helyettünk a dolgainkat….
És nem árt néha egy kis reality check, hogy rájöjjön az ember, milyen jó dolga van, csak nem okvetlenül tudja értékelni…
Gratulálok, jó látni, hogy van aki kezébe tudja venni a sorsát. Ez az olcsó, bontott anyagos lakberendezés érdekes, nekem is van olyan lakásom, amit ilyen módon kellene berendezni. Vállalsz esetleg ilyesmi megbízást?
Keress meg a garazs@mail2.webex.hu címen.
Az, hogy a ház megáll 10M-ból, teljesen OK; amin picit meglepődtem a felvezetés után, az inkább az, hogy ennyi pénz maradt a hitel után. Mondjuk eddig is úgy gondoltam, hogy ha a hitel felszámolása után marad értelmes mennyiségű pénz, akkor nincs nagy gond, de ettől még jó látni a működő példát.
Amúgy az a kategória, hogy szőlő, jelent valamit? Pl. hivatalosan szabad ott lakni?
(Erzsébetnek off: a nulla helyett o, O betűt használni felesleges modorosság. Van 0 is, az való erre a célra. Kiszámolónak off: “minimálbér feletti fizetésért, mégis elégedett és örül, hogy jól kijön a fizetéséből” – szóval a “minimálbér feletti” az felülről nem határolja ám be. :))
A kádból a Széchenyi hegy és a budaörsi Kőhegy látszik este Bp és Budaörs csodás fényeivel! 😉
Bruttó 150-et keresek, (most telefonról írok 😉 ) a családi adókedvezménnyel ez egyben nettó is. Nyitottan minden jobb ajánlatra… 😉 😉
gombócné teri: nem értem a megjegyzést… Szerintem ez lenne a minimum magyar emberektől. Gondolom akit foglalkoztat egy ilyen blog, az tudatos próbál lenni, ebben pedig nem az a legmegugorhatatlanabb mérce, hogy átolvasson egy írást, mielőtt kiadja a kezéből.
Ez azonban már a korábbi hitelfelvételedre is igaz, a többség sajnos a fennálló hitelt sem tudná kifizetni ha manapság eladná a lakását, nem hogy még 10M maradjon, szóval az átlaghoz képest úgy tűnik mindig is józanabbul gondolkoztál, így joggal mondhatják, hogy neked könnyű, hisz volt 10M az újrakezdéshez. Csak azt nem kéne elfelejteni, hogy ez a Te korábbi jó döntésednek köszönhető, nem valami csodának!
Legyél már kicsit pozitívabb!
Az adatok alapján (9 évvel ezelőtti hitel) gondolom a devizahitelből még a nagy elszállás előtt sikerült kiszállni.
Én is gratulálok Erzsébet, ez igazán merész húzás volt, de megérte!
D.
Gratulálok, példaértékűen csináltad!
Visszaeett, mint egy masszív alkoholista. 🙂
Szerintem semmivel sem volt jobban kényszer alatt, mint sok másik százezer ember, aki viszont semmit nem csinál.
Minden elismerésem, gratulálok. Kívánom, hogy megmaradjon a kitartásod és, hogy méltó társat találj.
Szerintem, akik hasonló cipőben járnak, azoknak biztos lökést adhatott az írásod, de lehet, hogy érdekelnék őket a részletek, a hogyanok. Írhatnál egy blogot nekik:-)
A 0 az 1-estől balra van, legalábbis az én billentyűzeteimen. A ` billentyű.
Az biztos, hogy sajnos kultúrára kevés marad (gyanítom EgyBölcsész erre többet költ…) és ahogy jeleztem utazni se nagyon utazunk. Nincs felesleges nasi, sem kóla, a kertben amit tudok termelek (ez tavaly nem sok volt hisz épp építkeztem, de a gyümölcsfák ettől még teremtek. 🙁 ) megy a télire spejzolás mint nagyanyáinknál. Ruhára alig megy, a gyerekeknek is teljesen természetes hogy turiban vásárolunk, ott ha nem is trendi darabokat lelni, egyéniséget lehet kialakítani… Nincs TV előfizetés, ahogy írtam 10.000,- alatt van a rezsim, és a munkahelyre való bejárás sem visz el havi szinten 10.000,- Ft-ot – és ebben benne van az az 1-2 kisebb kiruccanás benzinköltsége. Szívesen írnék blogot de erre tényleg nincs időm, munka után gyerek, egy kis élet, és inkább személyes beszélgetések mint a monitor. 🙂
2014. májusában történt a “váltás”. Számomra ez már “utána” volt (67.000,- Ft-os törlesztővel… brrr. soha többet!)
De a számok alapján azért nem úgy tűnik, hogy 0-ról indítottad az életed. A lakás eladása és a hitel kifizetése után maradt 10 milliód, akkor ott már a vásárláskor is lehetett jelentős önerőd. Ami sajnos nincs mindenkinek.
De azért gratulálok, hogy ki tudtál törni a hitelcsapdából!
Nagyon egyedi ötlet, amivel megoldottad a lakhatást! Soha nem jutott volna eszembe még csak hasonló sem! Szerintem én csak a lakáshirdetéseket böngészném és bosszankodnék. :-I
Amikor a levél közepénél jártam és írtad, hogy sokmindent saját kezűleg oldottál meg, pont az volt a gondolatom, hogy ezek után valami hasonló munkát kellene vállalnod. Aztán csak mosolyogtam, amikor olvastam, hogy ez mennyire közel van a szakmádhoz. A hozzászólások között meg valaki már meg is talált egy kéréssel.
Tehát igaz a mondás: segíts magadon, és más is megsegít!
A 0 az vagy a 9estol jobbra, vagy az 1estol balra van, kiszotastol fuggoen.
Az eredmenyekhez amugy gratulalok en is! Mi is szoktunk azon gondolkozni, hogy hogyan hozzuk ki a lakhatast minel olcsobban. Ugyhogy ezeken a lehetosegeken mi is elgondolkozunk majd.
Ha itt valakinek megirod picit bovebben a reszleteket, akkor megkoszonnem, ha nekem is elkoldened. Az e-mailcimemet kiszamolo latja.
A kérdésekből látod, mi érdekli főleg az embereket.
De azert meghult bennem a ver mikor azt olvastam hogy munkanelkuli GYESeskent hitelt vettel fel egy boven 10 millio feletti haz megvasarlasahoz, ez egeszen dobbenetes felelotlensegnek tunik.
Gratulálok, Erzsébet! 🙂
Én is kíváncsi vagyok minden publikus részletre, mert minden ötleted lehet, hogy másoknak is alapul szolgálhat a saját helyzetünkben.
Az, hogy nem a nulláról indultam, kvázi igaz… Volt egy a hitelfelvételkor 27 M-ra értékelt inagtlanom amihez csak 5,5 M-t vettem fel. Végül 18-ért tudtam eladni, ami maradt nem egészen 10M Ft… Ha így vesszük, mínuszról indultam. DE maradhattam volna a házban azzal, hogy csak nem dobnak ki ha nem tudom már fizetni a hitelt. (BAR listán nem voltam…) Mondhattam volna, hogy én aztán nem veszítek extra 9M Ft-ot… Kérdés élet-e folyamatos nélkülözésben élni szép házban vagy jobb döntés tovább lépni? A nulláról indulóknak nyilván nem példa az esetem, de a palotában nyomorgóknak talán….
Annyival egészíteném ki a leírtakat, hogy azért nagyon sok küzdelem ára ez az eredmény és sokszor kellett a fogát összeszorítania, hogy ne adja fel. Nekem az tetszik legjobban, hogy nem keseredett bele, hanem továbbra is életvidám csaj. 🙂
A ház kevesebb, mint 10MFt-ba került (telekkel együtt), hiszen élniük is kellett. A nulláról indulást én nem forint értékben érteném, hanem a ház fizikai létezésére, de ez csak az én olvasatom. Az adminisztrációs kálváriát nem is részletezte, pedig ott is voltak buktatók.
Előrebocsátva, hogy minden tisztelet az erőfeszítéseidnek, azért a sztoridat korántsem lehet tipikus megoldási mintának tekinteni. Nem vagyok építész, jogász, közgazdász, de ami így hirtelen szemet szúrt:
1. A jelenlegi adósok 80%-nak nagyobb a tartozása, mint amikor felvette a hitelt (forrás: MNB 1 hete megjelent tanulmánya). Így nekik nemhogy 10M nem maradna hiteltörlesztés után, hanem örülhetnek, ha nincsenek mínuszban, pláne esetlegesen alulárazottan (írtad, hogy 2 hónap alatt elment).
2. Külterületen ált. beépíthetőség 3%, tehát felteszem 30m2 alapterületen mindenkinek van saját kuckója. Vagy…?
3. Felteszem, az épületre az engedélyek is rendben vannak. Vagy…?
Szóval minden tisztelettel, de nem életszerű és/vagy legális megoldási javaslatokat könnyen lehet adni, de akkor hol a határ?
Ők szerencsére nem kellett sátrazzanak, mivel kell azonnal kiköltözniük. A párja szerencsére jártas az építőipari kivitelezésben, vállalkozóként vannak eszközei, ezzel is sokat spórolnak.
A mi környékünkön (Budapestől 80 km-re) is egyre többen költöznek ki a települések környékén évtizedekkel ezelőtt épült nyaralókba.
A nyaralók “különlegessége”, hogy kisebb alapterületűek, de van hozzá némi kert. Így valóban csökkenthető a rezsi és némi ráfordítással (nyílászáró csere, külső hőszigetelés, fűtésoptimalizálás) még komfortosabbá és olcsóbban fenntarthatóvá tehető.
A nyaralók közel vannak a településekhez, így 15-20 perces gyaloglással minden (bolt, gyógyszertár, orvos, iskola, óvoda, tömegközlekedés) elérhető.
És különlegesség még, hogy általában a nyaralók a települések legszebb pontjain létesültek… 🙂
És igen, fontos a szemléletváltás!
Erzsébet! Gratulálok!
Bár biztosan nem lehetett könnyű a váltás sem neked, sem a gyerekeknek.
Hajrá!
Egy másik eset, amikor ragaszkodott valaki a túl nagy házhoz.
Bruttó 150 e ft “nem a legrosszabb fizetés”? Persze abszolút értékben így van, hiszen a minimálbér kisebb. De ne örömködjünk már ennek!
A magyar nettó átlagfizetés 158 ezer forint. Erzsébet hazavisz 150 ezret.
Tényleg kár örömködni, hogy az országos átlag a fizetése, eshetünk depresszióba is, úgyis az az igazi magyar néplélek sajátja.