Hónap: 2016 február

Felröppent a hír, miszerint kivonják az 500 eurós bankjegyet a forgalomból, (sőt, vannak akik a százdollárost is kivonnák) mert szinte csak a feketegazdaságban használják, átlagember nem is szokta és nem is tudja használni, mert a legtöbb üzlet amúgy sincs felkészülve az elfogadására.

Utánanéztem, mennyi bankjegy lehet forgalomban a különböző címletekből.

Az eurós bankjegyek forgalma az alábbiak szerint alakul:

» Read more

Az elmúlt napokban többször felröppent a hír, hogy az Európai Központi Bank ki akarja vezetni az 500 eurós bankjegyet a forgalomból, mert a mindennapi használatban gyakorlatilag semmi szerepe nincs, ellenben remek eszköz a pénzmosáshoz és az adóelkerüléshez.

Bár az 500 eurósok értékben a forgalomban lévő bankjegyek 30%-át jelentik, fizetni alig valaki akar velük.

Ami legalább ennyire érdekes, hogy a terrorizmus finanszírozása miatt a tervek szerint szintén meg fogják rendszabályozni a virtuális pénzek forgalmát (ilyen például a Bitcoin) és a prepaid bankkártyákat is ellenőrizhetővé akarják tenni. Erről bővebben itt.

Úgyhogy ha 500 eurósokat tartasz otthon, Bitcoinban van a pénzed, vagy prepaid bankkártyán, érdemes figyelned a híreket.

Képzeld el a szituációt:

– Online találsz egy porszívót, 15 ezer forintért. Felhívod a boltot, hogy mikor szállítják, ha ma megrendeled? A boltban azt mondják, hogy van most egy másik porszívó, ami 12 ezer forint, de az nincs fenn a honlapon, be kell menni érte személyesen. Bemész érte?

– Nem porszívót, hanem LED tévét akarsz venni. Ugyanúgy van egy másik modell, amiért be kell menni, az 150 ezer forint helyett 145 ezer forint. Bemész érte?

A felmérések szerint az első esetben sokkal többen mennek be az olcsóbb porszívóért, mert az 20%-kal olcsóbb, míg a másik esetben alig valaki veszi a fáradságot, mert csak 3,3% a nyereség, azért nem éri meg utazni.

Miközben a nyereség 3 ezer kontra 5 ezer forint és a bankszámládon forintokat gyűjtesz és nem százalékos kedvezményeket. Az idő és energiaráfordításod pedig mindkét esetben ugyanannyi volt.

Egy kilencmilliós autónál az emberek átlagosan csak 81 ezer forint kedvezményért voltak hajlandóak egy 20 perces plusz munkára, egy 3.000 forintos töltőtollnál elég volt 1.125 forintos kedvezmény is.

De ugyanezt az eredményt kapjuk, ha a pénzbeni különbség helyett az időráfordítást, a kényelmet vagy bármi egyebet vizsgáljuk:

» Read more

Ma is Müller szombat van, amikor kuponnal mindenre 15% a kedvezmény. Mivel a feleségem kedvenc parfümmárkájára még plusz 10% kedvezményt adnak és amúgy is jók az árak a Müllerben, elmentem megvenni a kért parfümöt. (A reptéri “vámmentes” boltokban sem olcsóbb a parfüm, főleg azért nem, mert az áfát elfelejtik visszaadni, attól függetlenül, hogy ők visszaigénylik azt maguknak. Erről már itt írtam: Balhé a reptéren)

Eddig ebben semmi hír nincs, Müller szombat van talán minden második hónapban és a parfümök is szoktak akciósak lenni.

Három dolog miatt írtam mégis róla.

Az egyik, hogy a pénztárnál visszaadnak a blokkal együtt egy további 3%-os kedvezménykupont, amit a következő vásárlásnál válthatsz be. (Pont azért adják, hogy gyere vissza legközelebb.)

Ezt a legtöbben elrakják és amikor jönnek a legközelebbi alkalommal, beváltják, ha el nem felejtik. De általában elfelejtik, vagy el is veszik addigra a kupon. (Talán le is jár bizonyos idő után?)

Még két éve megkérdeztem, van-e bármi akadálya, hogy most mindjárt beváltsuk? Mint kiderült, igazából nincs.

Úgyhogy azóta úgy vásárlok, hogy két-három terméket különveszek és arra használom fel az első fizetéskor kapott kupont, így biztos nem megy kárba.

Arra kell csak figyelni, hogy a második kupac termék ára elérje a kupon összegét és ne is legyen annál lényegesen több.

A második, hogy majdnem két hónappal karácsony után tele volt még a bolt karácsonyi csomagokkal, amit átlag 20%-kal olcsóbban adtak, mint a benne lévő parfüm és volt még hozzá tusfürdő, after shave, vagy valami más is. Legközelebb érdemes lesz január elején szétnézni a boltban.

A harmadik, hogy amikor keresték nekem a parfümöt, amit venni akartam, kihúzogatták a fiókokat és azok tele voltak illatmintákkal, olyan kis 1-2 ml-es üvegekkel mindenféle márkából.

Egyből felcsillant a szemem, megkérdeztem, hogyan lehetne abból kapni. (Hiszen ingyenes mintákról beszélünk.)

“Csak akkor, ha veszek valami parfümöt.” Mivel ez megtörtént, gyorsan kértem a pénztárnál mintát. Kaptam kettőt, de nem azt, amit szerettem volna.

“Csak ez van itt”. Mint kiderült, a pénztárnál igen, de a fiókok tele vannak egyéb mintákkal. Úgyhogy kaptam olyat, amit valóban szerettem volna kipróbálni.

(Csak hogy értsd: nem az 1-2 milliliter ingyen parfüm vagy eau de toilette a nagy dolog, hanem hogy úgy ki tudsz próbálni egy illatot, hogy nem kell megvenned majdnem látatlanban egy rakás pénzért. Gondolom te is többször megbántad már a vásárlást, ami a boltban jónak tűnt, otthon már nem tetszett. Főleg, ha előtte már tizet végigszagoltál és nem is igazán érezted az illatát. Esetleg 20 perc múlva teljesen más volt az illata, ami a legtöbb parfümre igaz.)

Mondanom sem kell, nem először vásárlok parfümöt a Müllerben és még soha, de soha nem mondták, hogy kérhetek ingyen mintát.

Most sem mondták volna, ha nem látom a fiókokban a rengeteg mintát a saját szemeimmel.

Azt sem kell mondanom, hogy most már nem fog úgy eltelni vásárlás, hogy ne kérjek hozzá ingyen mintát is. 🙂

(Update: többeknek nem sikerült megérteni a fenti pár egyszerű mondatot. Nem az a lényeg, hogy ingyenes a minta, hanem az hogy van és lehet kérni, csak eddig ezt titkolták. Amit most akartam venni illatot, már rájöttem a minta kipróbálása után, hogy örülök, hogy végül nem vettem meg.)

(Annak is örülök, hogy 2016-ra már van olyan bolt, ami eljutott odáig, hogy nem kell kinyomtatni a kupont, hanem elég telefonon felmutatni a pénztárnál. Ha kuponozni szeretnél, neked se kell nyomtatgatni a Müller akcióhoz. Éljen a 21. század és a környezetvédelem.)

Közeledik a Valentin-nap és bár kevés embert hívnak Bálintnak vagy Valentinának, sokan számon tartják ezt a napot.

Ennek az apropóján kerestem néhány amerikai felmérést a szerelem és a pénz viszonyáról a kapcsolatokban.

A Salary.com felmérése szerint a férfiak 23%-át és a nők 41%-át érdekelte egy kapcsolat kezdetén, hogy mennyit keres a másik.

A férfiak 5%-a és a nők 14%-a szakított már azért, mert a másik nem keresett eleget.

A férfiak és nők 4-4%-a szakított már azért, mert a másik túl sokat keresett. (“Nem azért szakítottam vele, amiért sokat keresett, hanem azért, mert úgy bánt velem, mint egy alkalmazottjával”- mondta egy férfi.)

A férfiak 64%-a és a nők 35%-a támogatná, hogy a párja főállású anya/apa legyen és otthon maradjon. A nők 34%-a azonban egyáltalán nem támogatná, hogy a férje otthon maradjon, amíg ő dolgozik. (“Nehéz lenne rá férfiként nézni.”)

“Mi a legfontosabb egy szerelmi kapcsolatban?” Férfiak 1,4%-ánál a másik anyagi helyzete, 9%-ánál a partner kinézete és a a maradék a személyiséget jelölte meg, mint legfontosabb tényezőt. A nőknél ez 1,4% és 1,7% volt, a maradék itt is a személyiség volt.

» Read more

Sokszor írtam már a hitelkártyákról, hogy mennyire veszélyes játék azokat meggondolatlanul használni.

Most kijött néhány aktuális amerikai adat a hitelkártya-adósságokról. Érdemes megnézni, mennyit költ egy átlagos amerikai a hitelkártyáira.

– 2015 végén az amerikaiak hitelkártya-tartozása 935.6 milliárd dollár volt, vagyis 260 ezer milliárd forint. (A magyar teljes államadósság “csak” 25 ezer milliárd forint.)

– 2015-ben az átlagos amerikai 4.717 dollárral tartozott a hitelkártyái miatt. Ez a szám azonban csalóka, mert az emberek nagy részének nincs hitelkártya-adóssága, sőt akár hitelkártyája sem. Akinek viszont van, több mint 15 ezer dollárral tartozik, igaz háztartásonként.

– Még a 70 éves hitelkártya-tulajdonosoknak is a 45%-a nem fizeti vissza a hitelkártya tartozását, sőt a 80 évesek is átlagosan 600 dolláros hitelkártya adósságot görgetnek maguk előtt.

– Az 50 éves kártyabirtokos is elkölti a teljes hitelkeretének az 50%-át.

– 2015-ben az átlagos hitelkártya kamat 15,05% volt. Vagyis évente a teljes magyar államadósság több mint másfélszeresét kifizetik az amerikaiak csak a hitelkártya kamatokra.

– A Boston FED tanulmánya szerint a súlyos eladósodás oka a túl könnyű hitelhozzáférésben keresendő.

– A 20. és 30. életév között átlagosan 450%-kal emelkedik a fiatalok hitelkerete és szinte ugyanennyivel az eladósodottságuk mértéke is. A hitelkártya-keret növekedése csak lassul a 30-40-es években, de tovább folytatódik.

A tanulmány szerint egy 10%-os hitelkeret-emelés az első negyedévben 1,3%-kal növeli meg a tartozás mértékét, azonban hosszabb távon már 9.99%-kal!

A másik probléma a kártyákhoz adott mindenféle kedvezmény, ami miatt sokan több kártyát is kiváltanak, azonban ezzel az eladósodottságuk is nő.

További gond, hogy a hozzászokás már a húszas évek elején elkezdődik. Az extra pénzkerettel a fiatalok nem érzik szükségesnek a megtakarítást, hiszen bármit elérnek, maximum növelniük kell a hitelkeretüket. Így viszont a növekvő bevételeik jó esetben csak arra elegek, hogy loholjanak az egyre növekvő hitelkártya-adósság után.

Arról, hogy mennyit költ egy átlag amerikai a hiteleire élete során, már itt írtam.

A CSOK (állandó újra) szabályozása már most kezd egy sokrészes mexikói szappanoperára hasonlítani.

A héten két változtatást is jogszabályba öntöttek:

– Eltörölték a használt lakások négyzetméterárainak korlátját, 35 millióra emelik a használt lakások maximális vételárát és a területi differenciáltság is a múlté.

– Ha jól értem, az egy-két gyereknél sem lesz akadály a meglévő ingatlan és az öt éven belül eladott lakások vételárát sem kell beforgatni az új ingatlanba. (Bár akkor már végképp nem értem, miről akar szólni az egész CSOK. Bárki vehet támogatással ingatlant, akár van neki öt, akár nincs, lényeg, hogy gyereke legyen.)

A további változásokról már itt írtam pár hete.

Itt található az aktuális változtatás a Magyar Közlönyben.

Ha találsz benne még további újdonságot, írd le a hozzászólásokban, nekem már nincs erőm kéthetente újra átbogarászni az egészet.

Tamás küldött egy levelet, miszerint egy ingatlanos külföldön adná el az ingatlanát, az ottani weboldalán keresztül. Ezért szerény 100 eurót kell fizetnie előre, hogy felkerüljön a weboldalra a hirdetés.

Természetesen mondani sem kell, hogy ezért egy fillért sem fizetünk. Egy ismeretlen weboldalra felkerülésért bármennyit fizetni ablakon kidobott pénz.

Ki látogatja azt az oldalt? Hány ingatlant adnak el ott havonta? Egyáltalán milyen az, hogy egy magát ingatlanosnak mondó ember azért kér pénzt, hogy hirdesse az ingatlant?!

Akkor inkább fizess azért, hogy a legnagyobb magyar ingatlanportálokon kiemelt hirdetést vegyél. Annak százszor több értelme van, ha már mindenképpen pénzt akarsz költeni.

Amiről azonban már régebb óta akarok írni, azok az ingatlanos szerződések.

Volt egy pár szerződés a kezemben és igen tanulságosak voltak.

Az egyik szerződésben hosszasan sorolták, mi mindenre van joga az ingatlanosnak. Akkor is jár neki a jutalék, ha nélküle adják el az ingatlant, kizárólagosság, a tulajdonosnak mindig rendelkezésre kell állni és a többi és a többi.

Amiről egy szó sem volt, hogy ezért ő mit vállal cserébe. Legalább heti egy érdeklődőt hoz, legalább öt országos portálon kiemelt helyen hirdeti folyamatosan az ingatlant, mindent megtesz, hogy mindig az érdeklődők rendelkezésére álljon (ha már a tulajtól elvárja ugye) és a többi.

Megkérdeztem az egyik ügyféltől, hogy te ezt így aláírtad? Oldalakon át sorolják az ingatlanos jogait és a te kötelezettségeidet, míg a másik oldalról semmi vállalás?

Kérdeztem, mikor látta utoljára az ingatlanost. Mint kiderült, két hónapja. De ha ő eladná az ingatlant saját maga a következő fél évben, az ingatlanos akkor is tartaná a markát.

Egy szó mint száz: mindig olvasd át, mit is írsz alá és nyugodtan tedd szóvá, ha úgy érzed, elég egyoldalúra sikerült a szerződést.

Írasd bele, hogy ha az ingatlanos nem hoz heti két érdeklődőt és három hónap után sem tudja eladni, akkor felbontható a szerződés. Vagy valami hasonlót.

(Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy az ingatlanos portálokon te magad is tudsz hirdetni.)

Róbert küldött át egy fotót, amit ma fényképezett a Magyar Államkincstárnál.

Kérdezte, hogy akkor most már nem szabad kártyával fizetni a webkincstáron?

Nos, szerencsére nem erről van szó, a kiírás csak a pénztári bankkártyás fizetésre vonatkozik. Telefonon megkérdeztem, a webkincstáros fizetésnél továbbra is bankkártyás vásárlásnak minősül, ha kártyával egyenlíted ki a számládat.

Viszont a pénztári befizetésnél csak akkor használd a kártyád, ha eurós állampapírt akarsz venni (de ott vigyázz a váltási költségre, bár általában jobban jársz, mint valutaváltással), vagy ha beleférsz az ingyenes havi 150 ezer forintos keretbe.

A jó hír: az utolsó két sor szerint a forintos fizetés is ingyenes lesz egyszer csak. Ezt a cikket olvastad már? 🙂