Itt a szakdolgozat-írás szezonja
Minden évben februárjától megszaporodnak a levelek, ahol pénzügyeket tanuló egyetemisták segítséget kérnek szakdolgozathoz, sőt sokszor felkérnek külső konzulensnek.
Ez nagyon kedves dolog, de szerintem velem nagyon rosszul járnátok, mint konzulenssel.
Az én szakdolgozatomat első körben visszadobták, mert nem volt eléggé szakszöveg.
Utána minden idegen szót beleírtam, amit csak lehetett, sőt még a kapát is humán erő által üzemeltetett kétkezes mezőgazdasági gyomritkító kéziszerszámnak hívtam, olyan nyakatekert mondatokat kanyarintottam bele, hogy magam is alig értettem, mégis az volt a bírálat legnagyobb kifogása, hogy “túl bulváros a fogalmazási mód”.
Sajnos Magyarországon attól tudományos egy munka, ha érthetetlen és komplikált a szövegezése és mivel kilóra megy (a publikálási kényszer ugye), minél több oldalra kell széthúzni a mondanivalót.
Ezért sem olvasok magyar tudományos munkákat. A mindenféle “Szemlé”-kben nagyon jó témafelvetések vannak, de mivel meg kell lennie a karakterszámnak, ezért az, ami két oldalon izgalmas cikk lenne, húsz oldalon már unalmas olvasmány, a túl “szakmai” fogalmazás miatt pedig gyakran nehezen olvasható. (Legalábbis szerintem, de senkit nem akarnék megbántani.)
A hajam hullott a sok beadandótól is az egyetemen. Szinte minden hétre valami agymenés, minimum 15 oldalon keresztül. Tökéletesen megtanították, hogyan kell a semmiről 15-20 oldalon ontani a szavakat, hogy az tudományosnak tűnjön.
(Az egyik ismerősöm Belgiumban járt egyetemre. Na ott pont fordítva kellett csinálni: egy 20 oldalas tanulmányt kellett úgy összefoglalni két oldalon, hogy minden benne legyen és még a te véleményed is beleférjen. Ez sokkal nehezebb és százszor annyi értelme van, mint a sok 20 oldalas beadandóknak.)
Na mindegy, vissza a szakdolgozatokhoz.
Szóval ha jót akarsz magadnak (és nekem 🙂 ), ne engem akarj konzulensnek.
Azt is rendszeresen kéritek, adjak tippeket a szakdolgozathoz.
Amint látod a fentiekből, nem én vagyok a szakdolgozatok szakértője.
Amit mégis csinálnék a helyedben:
– Válassz egyszerű, sok irodalommal rendelkező témát. Ne tolj ki magaddal, hogy vért kelljen izzadnod, csak mert valami nagy és új felfedezést akarsz megkomponálni a szakdolgozatodban. Én pont ezért választottam a 2007-es subprime válságot, mert volt róla bőségesen anyag.
– Ne fektess túl sok munkát a szakdolgozatba. Keress pár kiváló szakirodalmat és annak mentén írd meg a szakdolgozatot, ne aprózd szét magad. Én elkövettem azt a hibát, hogy elkezdtem rengeteg cikket, tanulmányt olvasni, hogy mindenből kivegyek egy kicsit. Na, ezzel el is toltam a rendelkezésemre álló idő nagyját, alig-alig tudtam befejezni. Ahelyett, hogy kerestem volna 4-5 szakirodalmat és megírtam volna azok alapján, maximum ha marad idő, kicsit kiszínezem más cikkekkel.
– Bár azt mondják, hogy a saját gondolataidra és hatalmas tudományos megállapításaidra kíváncsiak, el ne hidd. Ha komolyan veszed, kegyetlenül kitolsz magaddal. Még a teológián az egyik csoporttársam az apokalipszis négy lovasának általa gondolt újszerű magyarázatáról írt értekezést, persze hogy visszadobták az egészet. Ahelyett, hogy írt volna “Üllő és Vecsés egyháztörténete a XIX.században”-ról, vagy valami hasonló üres témáról, amibe nem lehet belekötni, ha kilóra megvan, elfogadták volna csont nélkül.
Ez egy kötelező elvárás, szerintem minél egyszerűbben és fájdalommentesebben tudd magad mögött. A kutyát nem fogja soha érdekelni, miről írtál szakdolgozatot.
– Soha ne vitatkozz a konzulenseddel, ami szerinte úgy van, azt írd bele a szakdolgozatba és kész. Az enyém is mondott olyanokat, ami szerintem nem volt igaz, ki is hagytam az első verzióból. Na, miután visszadobták, gyorsan beleírtam a második verzióba az összes véleményét. 🙂
Röviden ennyit tudnék segíteni. Sok sikert mindenkinek a szakdolgozathoz és az államvizsgához.
Kivancsi vagyok mit szolnanak egy szakacskonyvhoz ahol azt irnak neki, hogy “Vegezzen termikus kemenyitofeltarast, majd emulgealja natrium-klorid alapu elektrolitban mig homogen elegyet nem kap.” ahelyett hogy “rantson be sos vizet”
– Neked mi a témája?
– “Elosztott DHT hálózaton több kulcsszavas keresési algoritmus megvalósítása Java nyelven”. És te?
– Hm… Nekem “A kávéházak és a nők”… Csak azért nem simán “A kávéházak”, mert az túl nagy téma lenne…
Azóta se tudom, ki járt jobban. De inkább írtam volna én is a kávéházakról akkoriban. A nőkről már nem is beszélve. Kevésbé specifikusnak éreztem.
Sajnos ezt én is éreztem az egyetemen. Bár volt sok jó csapatmunka, prezentáció, amik tényleg hasznos ismeretekkel gazdagítottak, ugyanakkor rengeteget viccelődtünk / bosszankodtunk azon minden beadandóírásnál, hogy “megint bullshitgenerator on, aztán toljuk” 🙁
És ha valaki még olvasna a témához, este hét után 😉 , ezt ajánlom:
Umberto Eco: Hogyan írjunk szakdolgozatot?
A pénzügyes szakdogám mögött vállalatelemzés volt. Nem volt benne semmi, a módszert egy tárgyból megtanultuk, onnantól kezdve droid munja volt, ráadásul attól függően, mit hogyan becsültem, olyan eredményeket hozhattam ki, amilyeneket akartam, még ha próbáltam is tárgyilagos lenni. A munka értéke gyakorlatilag 0 volt, viszont formailag, nyelvezetben, szabályok betartásában olyan volt, mint egy tudományos munka. Így 5-öst kaptam rá. Pedig közöm nincs a témához, nem is vagyok közgazdász
Igen, érdemes max. 4-5 tényleges forrásra csökkenteni a felhasznált irodalmat azzal a kis trükkel, hogy ha az irodalom hivatkozik valamire, akkor azt bevesszük a munkánkba, mint irodalmi hivatkozás. Így lehet növelni az irodalomjegyzéket…
Bírálóként sose szerettem, ha az általam írt szövegek szóról szóra bekerültek forrásmegjelölés nélkül egy szakdolgozatba.
Konzulensnek lenni hálátlan és időrabló feladat, ezt a diákoknak is érdemes észben tartani. Minimális kreativitás elvárt, ne a konzulens rágjon mindent a diák szájába, a munka világában az önálló munka nagyon fontos és szerintem ez hiányzik a diákokból a leginkább.
web.med.u-szeged.hu/expsur/ezesez.htm
Amúgy el lehet kérni azt a szakdogát? Én is ezt, vagy legalábbis közeli a témát írok… 🙂 Természetesen csak forrásmegjelöléssel hasznosítanám, ha egyáltalán, de leginkább a felhasznált források érdekelnek. 🙂
Itthon sajnos rèszt vettem tanárkèpzèsben is. A semmiről írni 5 oldalt ott tökèlyre lehet fejleszteni. Így születtek olyan kifejezèsek, hogy a terem padokkal való berendezèse 🙂
Egy jó trükk, ami nekem bevált: Fogj egy wikipedia cikket, ami kapcsolódik a témához, lehetőleg angolul. Egy az egyben fordítsd bele a dolgozatodba. A fordításod úgysem lesz szó szerint az, mint a magyar megfelelője, az életben nem fogja senki kiszűrni.
Ja és mégegy tanács. Ne stresszeld túl. Én a bekötés előtti verzióba beleírtam, valahova a 25. oldal közepére, hogy “Aki idáig eljut az olvasással, jelentkezhet nálam egy láda sörért.” Senki nem jelentkezett 😀 (a bekötött verzióban sajnos nem mertem bennehagyni, már bánom…)
Arról meg hogy tudományos cikkekről ilyen lesajnálóan írsz az egy szegénységi bizonyítvány. Azok, amik megjelennek normális elismert tudományos lapban azokról fogadd el hogy olyannak kell lennie. Ez nem szájbarágás, ez csak arról szól hogy módszertanilag megfelelőnek kell lenni.
Csak pont ez miatt élvezhetetlenek és olvashatatlanok akkor, ha az információ érdekelne és nem a szakmai elvárások.
A doktorinál már igen, ott ment az ilyeneken való buzizás, ott is hagytam.
Az enyémben a programban volt néhány gúnyolódás egyes tanszékeken, amiből egyik screenshotként bekerült a szakdolgozatba is, de soha senkinek nem tűnt fel.
De eleve csak formailag várják el a tudományos szintet, tartalmilag nem. És ugyanezt látom a publikációk 95%-ánál is. Én nem gondolok semmit a szakdolgozatomról, nem tekintem tudományos munkának. Pont az, hogy ha valaki mégis tudományos szintű kutatást végezne, annak elkaszálnák a szakdolgozatát, mert azon lenne mit kritizálnia azoknak az oktatóknak, akik hasonlót soha nem tettek le az asztalra.
A közgazdászokat nem tudom, de a helyzet az, hogy a jogászok nem mondhatják másképpen, mint ahogy teszik, mert akkor az már mást jelent. Az egy eltérő logika, szóhasználat stb. Persze, azt is lehet túltolni, de alapesetben sem érthető a laikusok számára.
Annyit meg még hozzátennék a témához, hogy nem árt, ha az embert valóban érdekli, amit csinál. A szakdolgozata is.
Egyetemen volt egy jogszociológia nevű tantárgyunk. Rühelltem, ahogy mindenki, de bemagoltam, amit muszáj volt, átmentem a vizsgán, és kész. Agyő, szociológia, a soha viszont nem látásra.
Közben eltelt tíz év, kezembe kerültek amerikai szociológiai munkák, és rá kellett jönnöm, hogy kifejezetten érdekel a téma. Azóta elolvastam legalább egy tucat könyvet szociológiáról, és még vár a polcon öt… És ami szomorú, hogy ezek a könyvek nem csak hogy érdekfeszítően vannak megírva (némelyik Amerikában bestseller volt), hanem még a laikus számára is nyilvánvalóan sokkal több munka van bennük, mint a nagyképűsködő magyar irományokban. Magyar könyvet szociológiáról továbbra sem vennék a kezembe.
Kivéve a természettudományi karon…
En mondjuk a mernoki vonalat ismerem sajat boromon – szerintem a szakdolgozat volt a kepzes legjobb, legizgalmasabb es leghasznosabb resze, vegre foglalkozhattam valamivel, ami erdekelt. Raadasul nem csak 1-1 hazi erejeig, hanem tobb feleven at (majd munkakent tovabbvittem). Ugy latom, hogy pont azok, akik sablon temarol osszeolloznak szakirodalombol meg a konzulens/tanar szavaibol, na ok elvezik a legkevesbe a szakdolgozatirast. Nekem megadatott, hogy sajat temaval foglalkozzak, ahol ujszeru dolgot is tettem le az asztalra – lett is belole penzdij, tengerentuli konferencia utazas, munka.
Viszont nem ez az általános és szerintem nem is kell annak lennie. A diákok 95%-ának legalább a szakdolgozat csak egyike a sok vizsga-szigorlat-államvizsga kihívásoknak. Én nem hinném, hogy mindenkinek valami tudományos nagy munkát kellene leraknia.
(…)
Az esszek meg igazabol a legjobb modja, hogy a) a diak osszeszedje a gondolatait (magolas helyett, nagyon fontos lenne!) b) a tanar elolvassa es kepet kapjon, hogy tenyleg megertette-e a diak a dolgokat. Tengerentul tanulok jelenleg – mostani targyambol van 6 beadando iras egy szemeszterben, osszesen abrakkal es satobbi lesz 30-40 oldal siman. Es ez a programozas es az irodalomkutatas es a vizsgak MELLETT, mint kisero dolog (mesterseges intelligencia a tema amugy). Es legalabb olyan hasznos, mint a munka ugymond “erdemi” resze.
Szigorlat amugy a legtobb kepzesen mar nincs, es vizsga is csak nehany 🙂
Es 5-6-7 oldal 2 hetente nem sok, nem azert irtam, de nagyon sokat tud szamitani (Magyarorszagon annyi sincs, ez a fajtaja az oktatasnak alig letezik). Epp egy ide akartam kilyukadni – ez egy szakdolgozat terjedelme, mas meg ennyit keptelen osszehozni szakdolgozatkent (ergo nagyon nem foglalkozott a temajaval). Akinek ennyi nem megy, az nem erdemes a mernoki cimre. Nem, nem az a hazi nehez/nagy resze, konkretan egy mesterseges intelligenciat kell irni, ami IQ tesztet old meg, tehat a kodolas/kutatas resze merfoldekkel tobb. De a vegeredmeny 50%-a akkor is a beadando essze.
De ez igaz a valo eletre is, lefejleszthetem en az aranytojast tojo tyukot, azt el is kell tudni adni es a vegeredmenyben egy levelezes/prezentacio/doksi, az ami szamit es sokszor azon mulik az egesz.
Ilyen cikkeknél szerintem elvárható a szakkifejezések használata, ha a KÖZ szempontjából is hasznos, megemészthető információkat tartalmazna az írás, akkor úgyis lesz aki ír belőle valami egyszerű, “bulvárosított” cikket is (nem ritkán tele hibákkal, lásd pl. sg.hu-s förmedvények).
Diplomamunkánál, folyóiratokba szánt cikkeknél a mennyiségi korlátokat az egyszerű szükségszerűség vezérli, egy egyszerűen ellenőrizhető feltétel.
Szakdolgozattal/diplomamunkával amúgy sem a világot váltja meg az ember, csupán bizonyítja, hogy járatos a szakmájában, képes elmerülni egy adott területben és valami szakmailag rendben lévő kimenetet produkálni.
Az egy tök más kérdés, hogy ezek a mennyiségi korlátok gyakran teljesen irreálisak, a túlkomplikált nyelvezet, nehezen érthetőség az elvárt default, meg a feleslegesen terjedelmes irodalomjegyzék.
Nem magával a rendszerrel van a gond, teljesen máshogy nem látom hogyan lehetne ezt csinálni, inkább az arányokkal, azokkal viszont sok helyen nagyon.
DE ezt ugy kene, hogy leirni ertheto konyhanyelven mirol van szo, aztan megcsillagozva mogeirni pontosan, minden reszletre, buktatora kiterve.
Mert ez a jogasznyelv emlekeztet az egyszeri matematikussal a viccre: utazik vonaton a bolcsesz, a fizikus, meg a matematikus Skociaban. Kineznek, latnak egy fekete tehenet.
A bolcsesz: Je, itt feketek a tehenek? A fizikus: Nade kerem, csak annyit mondhatunk hogy egy tehen fekete! Mire a matematikus igen szuros szemmel nezve mindkettojukre: Legalabb egy tehen, legalabb egyik oldala fekete.
” És ugyanezt látom a publikációk 95%-ánál is.”
Most a Matolcsy féle közgazdasz képzésre gondolsz?
/s
Mert ebben az esetben igazad van. 🙂
De egy normális berkekből kikerült publikáció pl. Nature, American Journal of Economics, egyéb nagy múltú peer rewieved folyóíratok. -ba egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy a csapongás megengedhető lenne.
És elnézést, hogy ezt írom, de akkor olyanokat ne olvass. Egyszerűen más a célközönség. Olvass attól a szerzőtől el egy könyvet, amiben kifejti a köz számára érthetően a gondolatait. Számos ilyen példa van, aki publikál tanulmányokat és ír a témában egy könyvet a tanulmányok felhasználásával, a köznapi ember számára érhetően, olvasmányosabban. (pl. Acemogulu: Miért buknak el nemzetek? <– egy kiváló példa szerintem)
Csak azt mondom így összefoglalva, hogy egy tudományos cikk nem arra van, hogy élvezetes legyen, ezért nem korrekt szapulni
bocsi az előzőt Neked címeztem, nem Zabálintnak. Ha tudod módosíts pls a kommentemben. Ty
“A mindenféle “Szemlé”-kben nagyon jó témafelvetések vannak, de mivel meg kell lennie a karakterszámnak, ezért az, ami két oldalon izgalmas cikk lenne, húsz oldalon már unalmas olvasmány, a túl “szakmai” fogalmazás miatt pedig gyakran nehezen olvasható. (Legalábbis szerintem, de senkit nem akarnék megbántani.)”
Jó igazad van nem szapultad, csak elmondtad, hogy nem tetszik neked.
Csak nem értem mit vársz tőle. Mintha azt mondanád, hogy el akarok menni valami meleg helyre, mert már kicsit sok a télből és jó lenen kikapcsolódni egy kicsit a tengerparton és váltanál egy jegyet Szentpétervárra. Egyszerűen más a célja, de ettől nem rossz.
Az volt a bajom, hogy sokan bulvárt akarnak csinálni a tudományból, és nekem meg az nem tetszik, hogy elbulvárosodik a világ. Minden olyan felszínes lesz. A tudomány ezért szép és egész, hogy nem bulváros.
Egy normális szakdolgozatnál maga a szakdoga megírása a munka tizedét sem teszi ki.
Ha nem érdekel, kövesd amit eddig olvastál.
Bírálóként pár tipp:
1. Válassz jó konzulens(eke)t. Emberileg, szakmailag legyen rendben. Ha nincs, akkor tényleg az ő hülyeségeit kell átfogalmaznod, de szerencsére van annyi kiváló szakember, hogy válogathatsz.
2. Tényleg kíváncsiak vagyunk arra, hogy találsz-e olyan problémát, ami szerinted izgalmas, és össze tudod-e kapcsolni az egyetemen tanultakat valamivel ami aktuális, érdekes, és segít valakinek, úgy, hogy közben szakszerű maradsz.
Tipp: Válassz egy területet vagy problémát (eg. alternatív banki szolgáltatások a magyar piacon) és utána józan paraszti ésszel írd le, mit vizsgálsz, miért pont azt, mit csinálsz vizsgálat alatt, mire jutottál, a tudás amit létrehoztál mire használható és mire nem.
Olvass (angolul is), kérdezz sokat, hivatkozz sokat. Kezdd el időben.
Vagy-vagy. Vagy varjak el hogy 20 oldal legyen, de akkor az tartalmas 20 oldal, vagy engedjek 3 oldalban leirni azt amit ugy is lehet.
Persze nyilvan megvan az a szint, ahol mar ugy vagjak ki az embert a 20 oldalra duzzasztott haromoldalban elmondhato cuccaval mint a bizonyos macskat.
Ilyenkor tegyuk hozza, hogy akinek nem inge ne vegye magara.
Es Hofi-fele bovitese: de akinek inge, az oltozkodjek mar fel vegre!
Ha véletlenül előkerül, elküldöm.
Én viszont egy szót sem írtam arról, hogy az lenne a baj, hogy csapongós lenne, meg azt sem írtam, hogy nem érteném a nyelvezetet. Hanem, hogy a publikációk, amelyeket olvastam, nyilván nem mind neves folyóiratokban jelentek meg, de mindet egyetemi kutatók írták, nagyrészt szakmailag bírtak 0 értékkel, miközben formálisan megfeleltek a tudományos publikációknak szánt követelményeknek.
Az egyik példám egy adatbányászatos példa volt, egy másik egy harmadik világbeli országban becsülte free cash flow és más módszerekkel a tőzsdén lévő vállalatok értékét. Az egész tényleges munkája, egy egy délutános lehetett annak, aki életében először látta azokat a képleteket, amiket használt. De azért szépen levezette statisztikai módszerekkel, hogy melyik vállalatértékelési módszer állt legközelebb a piaci részvény árfolyamokkal…