Hónap: 2020 július

Nem könnyű nektek megfelelni. Az egyik azt kérdezi, miért van szó a világeseményekről, a másik azt, miért nincs több hír róla. Miért írok erről vagy nem írok arról.

Már rég leszoktam arról, hogy mindenkinek meg akarjak felelni, de egye kutya, nézzük, mi újság a nagyvilágban.

Amiért nem írtam mostanában róla, mert igazából semmi újság nincs.

A jó hír, hogy egyelőre nem kell tartani a járvány második hullámától, a rossz hír, hogy azért, mert rengeteg országban jobban tombol az első hullám, mint valaha.

Nem is igazán értem, miért gondolták az emberek, ha ugyanazt csinálják, amit a járvány előtt, akkor most más lesz a végeredmény, ha továbbra sincs se védőoltás, se gyógyszer.

Az USÁ-ban többen fertőződnek meg, mint bármikor, de ugyanez igaz a szomszédban is, mint Horvátország, Románia, Bulgária vagy Szerbia. (Horvátországot különösen keményen érinti a válság, lévén a GDP 30%-a a turizmusból szokott jönni.)

Öröm az ürömben, hogy legalább a halálos áldozatok száma visszaesett, a veszélyeztettek jobban vigyáznak magukra. (Egyes okos politikusok véleményével szemben nem azért nő a fertőzések száma, mert többet tesztelnek. De ezt csak zárójelben.)

» Read more

Egy ideális világban az összekerülő párok ugyanazzal a családi és anyagi háttérrel rendelkeznek, ugyanannyi vagyont hoztak a házasságba és közel ugyanannyit is tesznek hozzá a bevételhez havonta.

A valódi világban ez a legritkább esetben van így.

A gazdag vállalkozó gyereke, aki mindent megkapott egész életében, természetes a számára, hogy évente többször is külföldön nyaralnak összekerül a négygyerekes értelmiségi szülők gyerekével, akinek az egész gyerekkora a beosztásról és a lemondásról szólt.

S akkor még ott van annak a lehetősége is, hogy bár hasonló anyagi háttérből érkeztek, de teljesen más felfogásúak, mi fontos az életben és mire kell és mire felesleges pénzt költeni. Az egyik pénzszóró, a másik takarékos. (A másik fél szemszögéből ugyanez úgy néz ki, hogy ő arra használja a pénzt, amire való, míg a másik zsugori. 🙂 )

(Néhány kapcsolódó cikk: Mit tegyek, ha a házastársam túl takarékos, Rossz pénzügyi minták, Zsugori vagy takarékos?, Alaptípusok a pénzkezelésben, Az életed értelme)

Gyakori probléma szokott lenni az is, hogy az egyik fél lényegesen többet keres, mint a másik, gyakran négyszer-ötször is többet. Ez még nem lenne önmagában probléma, ha önmagukat, mint párt egyként látnák és nem két független emberként, ahol az egyik sokkal többet tesz bele a közösbe, mint a másik.

» Read more

A társadalom szétszakadása egyre nagyobb probléma az egész világon. Amíg a hatvanas-hetvenes években egy gyári munkás egymaga eltartotta a családját az amerikai álomnak megfelelő szinten, mára ez már semmivé foszlott, az amerikai középosztály egy nagyon szűk réteggé olvadt, a gyári munkás lét pedig gyakran még a tisztes szegénységhez is kevés lett.

A gazdagok túlzott gazdagodásának és az alacsonyabb jövedelműek folyamatos lecsúszásának rengeteg oka van, a rossz adóztatástól kezdve (a vagyonból származó jövedelmet alig adóztatják a többi típusú jövedelemhez képest) az öröklött vagyon generációs felhalmozódásán át sok egyéb ok is szerepet játszik ebben a változásban.

Az egyik ilyen ok, hogy az állam (és ezen keresztül az adófizető tömegek) a cégek megmentőjeként funkcionál, miközben a cégek megmentésének hasznából csak nagyon áttételesen részesül az állam.

Rengeteg olyan fejlesztés is megvalósul, ami az adófizetők pénzéből lett, miközben annak hasznát magáncégek fölözik le. Legékesebb példája most a Gilead által kifejlesztett vírus elleni szer, amit a cég heti adagonként szerény 3.120 dollárért árul jelenleg a koronavírus elleni gyógykezeléshez.

Mi ebben a probléma? Hogy ezt a szert az adófizetők 70 millió dollárjából fejlesztette a cég, eredetileg az ebola ellen.

A New York Times egyik cikke is ezt a kérdést feszegeti: ha a fejlesztések költségeit (akár egy konkrét gyógyszer, de akár maga a GPS vagy az internet) az állam állja, miért ne kérhetne részesedést annak a hasznából is. (Természetesen áttételesen részesedik az állam, ha máshol nem, adózásnál, de ennél sokkal többet is kaphatna.)

» Read more

A tegnapi témára visszatérve arra gondoltam, remek alkalom megismerkedni néhány alapfogalommal.

Támadnak a zombik

Most, hogy a jegybankok mindenkit megmentenek, egyre több az ellenkezés, hogy vajon tényleg mindenkit meg kell-e menteni?

Az rendben van, hogy a likviditási problémával küzdő cégeknek lehet segíteni, de vajon a nem rentábilis vagy szolvens cégeket miért kellene kisegíteni?

A mostani felfordulás lerántotta a leplet rengeteg problémáról. A világ legnagyobb autókölcsönzője három hét kényszerszünet után bedobta a törölközőt, ahogy jó pár üzletlánc is. Kiderült, hogy már régen csak haldokolnak, de sok púder és hitel eltakarta azt, hogy mennyire betegek.

Mit jelent a likviditási probléma? Egy teljesen egészséges cég is kerülhet likviditási zavarba, amikor ki kellene fizetni a beszállítókat, de ő éppen nem kapta meg a saját kinnlevőségeit, vagy egy olyan nagy munkába fogott, ami később busásan megtérül, de túl sok tőkét igényel addig, amíg a végén fizetni fog a megrendelő. Ezért fontos a cashflow-managment, vagyis hogy a cég ne csak a profitábilitásra törekedjen, hanem arra is, hogy mindig legyen pénze fizetni a számlákat is.

A szolvencia a hosszútávú fizetési képességet jelenti, egy cégnek több a (pénzügyi) vagyona, mint a kötelezettsége, vagyis nem csak rövidtávon likvid, hanem hosszútávon is képes lesz bármikor fizetni.

Ezzel függ össze a rentábilitás, a jövedelmezőség. Egy cég csak akkor maradhat életben hosszú távon, ha többet kap a termékéért, mint amennyibe az neki kerül, minden költségét figyelembe véve.

Lehet egy cég úgy likvid, hogy ár alatt árul valamit, ezért mindenki tőle veszi azt. Ekkor a cégnek a likviditása kiemelkedően jó lesz, fürödni fog a készpénzben, de a szolvenciája és a jövedelmezősége nem, középtávon a cég biztos csődbe kerül.

Itt jön képbe a prudencia, aminek a jelentése előrelátó, tudatos. Egy prudens cég előrelátóan tartalékol, nem vállal felesleges kockázatokat, úgy képzi az árakat, hogy a hosszútávú nyeresége is biztosítva legyen, stb.

Amikor egy cég gondba kerül, természetesen mindig likviditási gondokra hivatkozik. Vagyis jól megy a cég, csak éppen most nincsen pénzünk. Azonban gyakran a probléma sokkal mélyebben van, például az üzleti modell nem fenntartható, már eljárt felette az idő, s a likviditási gond is abból van, hogy már régóta csak ráfizetést termel a cég. Így jártak a már említett üzletláncok, az emberek egyre kevésbé autóznak ki a város szélére shoppingolni, inkább megrendelik a neten, amire szükségük van. Az ilyen cégeket felesleges megmenteni, mert a likviditás biztosítása nem fogja megoldani azt a problémát, ami miatt a likviditási gond létrejött.

Röviden ennyit jelentenek ezek a kifejezések.