Ha a másik sokkal többet keres
Egy ideális világban az összekerülő párok ugyanazzal a családi és anyagi háttérrel rendelkeznek, ugyanannyi vagyont hoztak a házasságba és közel ugyanannyit is tesznek hozzá a bevételhez havonta.
A valódi világban ez a legritkább esetben van így.
A gazdag vállalkozó gyereke, aki mindent megkapott egész életében, természetes a számára, hogy évente többször is külföldön nyaralnak összekerül a négygyerekes értelmiségi szülők gyerekével, akinek az egész gyerekkora a beosztásról és a lemondásról szólt.
S akkor még ott van annak a lehetősége is, hogy bár hasonló anyagi háttérből érkeztek, de teljesen más felfogásúak, mi fontos az életben és mire kell és mire felesleges pénzt költeni. Az egyik pénzszóró, a másik takarékos. (A másik fél szemszögéből ugyanez úgy néz ki, hogy ő arra használja a pénzt, amire való, míg a másik zsugori. 🙂 )
(Néhány kapcsolódó cikk: Mit tegyek, ha a házastársam túl takarékos, Rossz pénzügyi minták, Zsugori vagy takarékos?, Alaptípusok a pénzkezelésben, Az életed értelme)
Gyakori probléma szokott lenni az is, hogy az egyik fél lényegesen többet keres, mint a másik, gyakran négyszer-ötször is többet. Ez még nem lenne önmagában probléma, ha önmagukat, mint párt egyként látnák és nem két független emberként, ahol az egyik sokkal többet tesz bele a közösbe, mint a másik.
Azonban gyakran ez utóbbi a helyzet és egy idő után a több pénzt hazahozó úgy kezd el beszélni, hogy a házam, az autóm, vettem egy nyaralót. Ha pedig a másik vesz magának egy autót a saját pénzéből, akkor az pedig az autónk lesz. Számon kéri a másikat, ha az túl sokat költött valamire, de ő nem számol el, hiszen úgyis ő keresi a több pénzt. A másik ne költse az ő pénzét, ahhoz meg nincs köze, hogy a sajátjával mit csinál. A házimunkában vagy a gyereknevelésben nem segít, mert éppen elég, hogy ő hozza haza a pénzt.
(S ha azt gondolnánk, hogy a férfi az, aki a pénzt hozza a házhoz, az igazság az, hogy ez már kezd megváltozni s ennek oka, hogy a nők között gyakran több a diplomás és így akár többet is kereshetnek. Az Egyesült Államokban már a kapcsolatok 24%-ában a nő az, aki a több pénzt hozza haza, ez az érték még csak 7% volt 1970-ben. A párok közel kétharmadánál van komoly különbség a jövedelemben.)
Amikor már valaki így beszél, az már egy intő jel, hogy valami komoly probléma van. Első pillanatra a probléma pénzügyinek tűnik, de nem sok köze van a pénzhez.
Egy gyülekezeti pásztor mesélte, hogy kezdő ifjú korában, amikor jöttek a párok hozzá tanácsadásra, mert problémák voltak a kapcsolatban, mindig azt tanácsolta, hogy akkor tedd el a zoknidat, ne hagyd szét, tedd vissza a fogkrémet a pohárba vagy főzzél neki vacsorát, vagy éppen mit soroltak fel a párok a probléma és a veszekedések okának.
Aztán egyszer leesett neki a tantusz. Nem az a probléma, hogy valaki széthagyja a zokniját, nem teszi vissza a fogkrémet a helyére vagy nem főz vacsorát. A probléma az, hogy a párok már nem szeretik egymást és ez csapódik le a hétköznapi, ostoba veszekedésekben. Amikor erre rájött, már lett értelme a tanácsainak. Azt javasolta a pároknak, hogy a probléma gyökerét kezeljék és ne az ágait (vagyis a probléma megnyilvánulásait) akarják visszametszeni.
Nos szerintem a címben felvetett problémára is gyakran ez a megoldás. Nem az a baj, ha az egyik fél többet keres, hanem amikor ezt már nem akarja megosztani azzal, akivel közös lakcímen élnek. Mert már csak egymás mellett élnek és nem együtt.
Mit tehetsz, hogy megold azt a problémát, amit az eltérő jövedelem okoz, hogy ne jussatok el addig a pontig, amit feljebb írtam?
Sokan nem szeretnek szembenézni azzal a ténnyel, hogy a pénzügyi dolgok, különösen a problémák és különbözőségek jobban befolyásolják a kapcsolatukat, mint a legtöbb egyéb tényező. Ezért kell róluk sokkal többet beszélni, mint a legtöbben azt teszik.
Ha te vagy az, aki a több pénzt hozza haza, fontos, hogy mindig éreztesd a másikkal, hogy ez a ti pénzetek és a ti keresetetek és nem a tiéd. Ne engedd, hogy anyagi bizonytalanságba érezze magát vagy kevesebbnek érezze magát csak azért, mert te többet keresel, mint ő, különösen, ha például a gyerekek miatt keres kevesebbet. (Persze sok olyat láttam már, hogy az egyik fél egyszerűen csak lusta dolgozni és eltartatja magát, valami alibimunkát végezve, ha egyáltalán. Erről már itt írtam. Most arról van szó, hogy a másik kiveszi a részét a munkából, de lényegesen kevesebbet keres.)
Ne gondold és ne is mondd, hogy neked kell döntened a pénzről, vagy neked több jogod van dönteni a pénzről, mert az a tiéd, hiszen te kerested meg. Mindig vond be a pénzügyi döntésekbe, akkor is, ha nem akarja. Sokan kényelemből inkább lepasszolják a feladatot, ami nagy hiba. De az is, ha hagyod, hogy ezt tegye. Közös az életetek, ezért közösen kell anyagi döntéseket is hozni.
Ha (még) külön kasszán vagytok, beszéljétek meg, ki mennyit tesz bele a közösbe, leginkább a jövedelmével arányosan. Mindig beszéljétek meg, mire mennyit költötök. Ne hozd olyan helyzetbe a másikat, hogy számára túl drága lakást béreltek, túl drága nyaralást terveztek, túl drága étterembe mentek és így tovább. Lehet, hogy nem ellenkezik, de az a rosszabb, amikor nem teszi.
(Már írtam is róla és már sokszor el is kellett mondani személyesen is, hogy az ellenkezés hiánya nem az egyetértés jele. Gyakran az emberek annyira makacsok és fafejűek, hogy a másik már ellenkezni sem akar vele, mert nincs értelme. Azonban az ilyen kapcsolat olyan, mint a kukta, amin el van dugulva a szelep. Nem sípol és nem gőzöl, helyette inkább egyszer csak felrobban és fogalmad sincs, hogy mi történt vele. “A feleségem/férjem megbolondult. Semmi gond nem volt, soha nem vitatkoztunk, egyszer csak szétrobbant a kapcsolatunk, fogalmam sincs, hogy miért.”)
Ha pedig te vagy az, aki kevesebbet visz haza, ne törődj bele, hogy a másik egyre inkább úgy beszél a dolgokról, mint a sajátja vagy akármilyen módon érezteti, hogy ő az, aki az anyagi döntéseket meghozhatja, hiszen ő keresi a pénzt. Még az elején fogd meg az ilyen elhajlásokat, mert elértek egy olyan ponthoz, amikor már nem tudod többé visszahajlítani a dolgot, csak eltörni. Ragaszkodj hozzá, hogy beleszólhass a pénz beosztásába, elköltésébe vagy bármilyen egyéb pénzügyi tervezésbe. Ne fogadd el és ne vedd fel a másodrangú szerepet soha. Akkor se, ha rövid távon kényelmesebb sodródni, mint árral szemben úszni.
Folyamatosan beszéljetek a pénzügyi életetekről is. A kommunikáció hiánya szokta megölni a kapcsolatokat. A kapcsolatot, ami az egyik legfontosabb érték az életedben, ennek ellenére sokan hamarabb megszabadulnának a kapcsolatuktól, mint az autójuktól, ha választani kellene és sokan több erőfeszítést tesznek, hogy a kedvenc, haldokló mobiljukat megjavítsák, mint amennyi energiát tesznek a haldokló kapcsolatuk helyreállítására.
Fontos, hogy a cikk nem arról szól, ha a másik túl sokat költ a közösből, az egy másik probléma. A pénzügyi bántalmazás egy harmadik, amint fentebb írtam is, ha az egyik fél nem hajlandó dolgozni, az meg egy negyedik, ha mindkettő töklámpa a pénz kezeléséhez és ezért szenvednek anyagilag, az pedig egy ötödik. A cikk egyedül arról szól, hogyan kezeljétek, ha szükséges, ha az egyik lényegesen többet keres, mint a másik.
Tapasztalatban, tudásban kb. egyforma a csapat, de mint egy véletlen kapcsán kiderült, nagyon nagy különbségek vannak a fizetésekben. A legrosszabb, hogy nagyon jó a csapat, a munka meg a munkahely is, de mióta kiderült, hogy kb. az egyik legkevesebbet keresek a csapatból, teljesen depis lettem. A legroszabb, hogy szeretek ott dolgozni, nem akarom ott hagyni a céget, de felemészt a tudat, hogy egy balek vagyok, amiért anno annyi bért kértem csak a felvételin amennyit, holott a jelek szerint alaposan alábecsültem a reális béreket, és most egy hatalmas baleknak érzem magam. Valószínűleg a helyzetből csak az a kiút, ha céget váltok, de sajnos nagyon szeretek a mostani cégemnél dolgozni.
Nyomi vagyok?családi béke őrzője vagyok?….
Tartom a balance-t…
Magamban bánom a rossz döntéseket es ujjongok a jok miatt. Magamban.
Es közben imádom a családom!
Gondoltam hátha más is jár hasonló cipőben.
Egyedüli keresőként én adom neki a “kajapénzt”, háztartásra valót (230e/hó), az autó, ingatlan fentartás, nyugdíj, rezsi külön fizetve.
Cserébe az utolsó gatast is elkölti valami vacakra a hó végéig.
Fél éve megpróbáltam, hogy a közös, havi kiadásokra szánt pénzt neki adom, de kéthavonta két havit. És megegyeztünk, hogy amennyi félre tud tenni, azt még egyszer annyival kiegészítem és közösen döntünk mire költjük. A beosztás azért megy, szerencsére, de semmi nem marad a ciklus végén.
Valakinek valamilyen tapasztalat?
444.hu/2014/01/30/suba-a-subahoz-guba-a-gubahoz-erre-megy-a-vilag
Állítólag az USA-ban tényleg így van.
Nem érdekel -> nem olvasod el.
Te fizeted valakinek a munkàját -> van szavad mi legyen a téma.
Ellenkező esetben: (ki tudod logikázni?)
Komolyan, mint a reklámok: jár neked! Megérdemled! Csodálatos egyedi hópehely vagy! Elhitted?Jé, vagy ők pénzt látnak belőled? Esetleg fizess itt is…. Addig is, web log, tudod, vki gondolati naplóját nézegeted…
Öntudat az van. Ingyen is…
Èn egy multinàl keresek 450-500k-t, ô csalàdi vàllalkozàsban dolgozik. Nagyon sokat beszèlünk arról, hogy kell majd esküvô utàn managelni a közös kasszànkat. Nekem minden ilyen cikk jól jön.
Köszönöm Miklós
Ezt úgy szokták, hogyha a kollégák év végén 1-2%-os emelést kapnak te 10%-ot kérsz, szűkítve az ollót.
Szépen, fokozatosan. Még egy év múlva meg kérhetsz nagyobb kafetériát.
Végül is te hoztad a rossz döntést, neked kell türelmesen korrigálnod..
Ő belead 50-et én 300-at is tudok csak lakhatásra, akkor 150-ért béreljünk? Mi a “számára túl drága”? Mi az értelme ennek?
Nálunk hasonló a szitu a cégnél, szibtúgy véletlen derült ki.
A “régi” dolgozók (min. 5 éve ott lévők) nincsenek megbecsülve, akik meg a tavalyi felmondási hullám után jöttek, azoknak meg ki van nyalva a feneke.
Itt is csak az lesz megoldás, hogy fel kell állni (próbáltunk fizu emelést kérni sikertelenül), ahogy azok tették, akik tavaly távoztak.
Sosem fogom megérteni ezt a logikát, hogy inkább hagyják elmenni a tapasztalt, jó szakembereket ahelyett, hogy megbecsülnék. Nem, inkább fizetnek többet az újaknak, ha ég a gáz és pótolni kell a kilépett embereket.
Alapvetően egyetértek, bár nálunk egy nagyon kicsit másképp működik, de összességében jól.
Kb 3x annyit keresek, mint a Párom. Albérletet és rezsit felezzük, bevásárlásokból én veszem ki a nagyobb részt (néha kimondottan ragaszkodik hozzá, hogy adjon bele ő is, de nem várnám el), viszont vannak tételek, amikből egyáltalán nem veszi ki a részét (az autó, például, de jogsija sincs, úgyhogy ez is jó így). Fontos hozzátenni, hogy hasonló mentalitásúak vagyunk ezen a téren is. Szerintem úgy korrekt, ha mindkét félnek megvan a lehetősége a saját pénzét kezelni, ugyanakkor mind a kettő a lehetőségeivel arányosan száll be a közös dolgokba.
A nagy közösködésnek lehet olyan hátulütője, hogy válás esetén (amit az ember nem tervez, nem akar, stb., de sokaknál mégis ez a vége) értelmetlenül eszkalálja a konfliktust. (Ki veszítsen mit, ki vegyen el a másiktól mit.)
A pénzügyeket teljes mértékben én kezeltem és kezelem most is.
Őt nem érdekli a pénz (értsd: mindenre van amire kell), de mégis időnként leültetem, és végigvesszük hol mennyi pénzünk van, előző hónapban mennyi volt a bevétel, mennyi a kiadás (ezt részletezve rendszeres, nem rendszeres címkék alatt).
Ahhoz, hogy ebből ne legyen a későbbiekben se probléma, folyamatos, és rendszeres egyeztetés szükséges.
Sajnos ismerősi körben ennek köszönhetően lett válás a történet vége: felemésztették egymást a pénzügyeken való civakodások (mennyit adjon a kevesebb keresetűnek a másik), tehát láttam már közelről milyen probléma lehet ebből.
Előző munkahelyemen közel azonosan kerestünk, ismertük egymás fizetését, baráti kör dolgozott a csapatban, összejártak a családok is, ezért sem volt titok. A főnök bedobott az állóvízbe pár éve egy hatalmas követ: a prémiumokat átalakította úgy, hogy két emberét csökkentette, hogy odaadja a többieknek. Indok: “így döntöttem”. Ennyi.
Először az egyik, fél év múlva a másik ember is felállt (én voltam a második).
Ha nem tudod azt megemészteni, hogy pont ugyanebben a munkakörben és fizetésben a cégnél tökéletesen boldog voltál addig, amíg el nem kapott az irigység (ez tisztán irigység, hogy zavar, hogy a másik többet kap), akkor két dolgot tehetsz egymás után amit én is megtettem:
1. beszélsz a főnökkel a témával kapcsolatban
2, ha nem rendeződik megfelelően az előző pont, akkor elmész máshova, ahol lehet pont ugyanilyen szituba kerülsz.
Ne zavarjon, hogy mennyit keres a másik.
Miklós pénzügyi tanácsadása szünetel? Vagy lemaradtam valamiről? Írtam a megadott címre de nem érkezik rá semmilyen válasz.
A mai világban szinte minden munkahelyen egyedi alkuk vannak.Még a szalag mellett dolgozók között is vannak bérkülönbségek. Nem vagy balek, mert találtál egy olyan munkahelyet, csapatot ahol jól érzed magad. Az új infó birtokában úgy látszik van még mozgástér a fizetésedben. Szerintem kérj időpontot, beszéljél a főnökkel, tulajjal vagy akin múlik a béred, hogy érdemeid felsorolása mellett van-e lehetőség béremelésre.Arra véletlenül se hivatkozz, hogy mert a másiknak ennyi-annyi. Nem hülyék, Ők ezt pontosan tudják. Ha emelik akkor tudod hol vagy a sorban, ha nem emelik akkor neked kell mérlegelni, hogy több pénz egy esetlegesen olyan munkahelyen ahol nem érzed jól magad elfogadható számodra? Mert minden váltásban benne van ez a lehetőség is.
A fb/tinder/tiktok generáció nagy bajban van ha családalapításról van szó.
Amikor atjöttünk Ausztriaba akkor mar eleve közös szamlaval indultunk. Egyreszt es legfökeppen azert mert a szamlavezetes valami piszkosul draga itt. Masreszt pedig mert igy könnyebb vezetni a penzügyi eletünket, ahhoz kepest hogy mindig balanszolni kell a jövedelmhez a kölün szamlakon. Harmadreszt pedig azert mert am is össze akartunk hazasodni, szoval a közösködes am is benne volt a pakliban. Folyt. köv.
ne becsüld alul a fizetésen kívüli dolgokat. Lehet, hogy neked egészen más értéket nyújt a vállalat, mint annak, aki többet keres (pl.: mi ért többet: a céges autó vagy 100k nettó, +200k nettó vagy a mindennap délután 4-es lelépés.
Komolyan nézz körbe, hogy mik a realitások. Lehet, hogy ugyanabban a csapatban dolgoztok, ugyanolyan munkakörben, a másik mégis duplaannyi munkát végez el. Vagy egyikőtökben van vezetői potenciál, esetleg van egy komoly ajánlata a fiókban, ha itt nem adnának elég pénzt.
Ha ezek mind rendben vannak, akkor lehet alkudni (az nem jó ötlet, hogy elmondod, hogy tudod a többiek fizetését). De meg lehet mondani, hogy az utóbbi 3 évben a bérek évi 10+%-ot emelkedtek, a te fizetésed nem követte le ezt. Máshol ennyit és ennyit kaphatnál, etc. Viszont arra vigyázz, hogy két szék közé ne ülj. Légy reális! Kérj a munkádra feedbackeket.
Aztán elválnak útjaitok. Nulláról kell kezdeni, új pár, neki saját gyerek, neked is van saját…így sokkal nehezebb. Beszélhetünk szeretetről, tiszteletről de 40-50 évesen egy ujrakezdésnél ez összetettebb. Bizalmatlanabb vagy, nehezebben osztod meg ami van.
Időről-időre felbukkannak ilyen palatetők, és ugyanezeket elmondják. Közben a csendes többség baromira boldogan olvassa ezeket a cikkeket.
Én 10 éve olvasom ezt a blogot, és nem kis részben az itteni információknak köszönhetem, hogy anyagilag teljesen rendben van a családom. A család egészségéhez pedig hozzátartoznak az ilyen cikkek is.
Nem tetszik a cikk —> ne olvasd el. Ne pazarold az értékes idődet olyasmire, ami nem okoz neked örömet.
Hasonló cipőben jártam már én is, ráadásul súlyosbította a helyzetet, hogy a húzóemberek közt voltam, egyértelműen 2-3x akkora munkabírással, mint pár kollégám. Béremelést kezdeményeztem, aminek eredményként kiszúrták a szemem egy olyan pitiáner összeggel, amivel még mindig nekem volt a legalacsonyabb fizum a csoportban. Két hónap múlva munkahelyet váltottam kétszeres fizetésért.
A legnagyobb hazugság, hogy egy párkapcsolatban javítgatni kell az elromlott dolgokat, meg, hogy kompromisszumokat kell vállalni a másikért. Fenéket. Vagy alapból jól működik, vagy kuka az egész. Ami nem jó alapból, az sosem fog megjavulni.
A párkapcsolatok nagy része alapból rossz, megkockáztatom: a kapcsolatok 99%-a nem érdemes a létre. Keveseknek jár a kapcsolat, legtöbben alkalmatlanok rá.
Inkább a minőségi egyedüllét, mint egy rossz, fárasztó, sehová sem vezető kapcsolat.
Ha már a cikk témák szóba kerültek: írhatnál egy jó kis cikket a sportfogadásról 🙂
Az szrt egyik jelentésében olvastam, hogy az utóbbi 5 évben atomrobbanás-szerűen megemelkedett a sporteseményekre feladott szelvények száma. Túlzás nélkül ma már ott tartunk, hogy míg a Kádár-rendszerben ilyen-olyan himihumi fusizásokkal próbáltak fizetéskiegészítést szerezni a Magyarok, addig ma már ennek a szerepét 90%-ban átvette a sportfogadás. Nagyságrendileg, egy Real Madrid-Barcelona kaliberű meccs 600-700 Ezer fogadáskötést produkál. Erre már nem lehet azt mondani, hogy a társadalom egy elhanyagolható szegmensét érinti, még ha figyelembe is vesszük hogy egy ember több szelvényt is adhat fel, kb. 100-200 Ezer ember tér be ilyenkor a lottózóba, “fusizás” helyett… Pénzügyi téma ez is.
Közös számla úgy, hogy kétszer annyit keresek mint a párom.
Persze az nagy előny, hogy a pénzügyi elképzeléseink jórészt fedik egymást.
(Palatetőnek írt válaszokkal egyetértek.)
Nem akarok hülyeségeket beleképzelni, de mi van akkor, ha nem szabad írni olyan problémákról amiktől meleg kicsit a pite?!
Ha egy kapcsolat komollyá válik, akkor ezt közösen kell kezelni.
Nálunk a kapcsolat előttről hozott vagyon még mindig külön van, de a közös életünk bevételei már közösek. Nagyobb célok megbeszélve, kisebb dolgokra mindenkinek van pénze. Mindig én kerestem többet.
A témához : én nőként az elmúlt években kb 6-7x annyit kerestem, mint a párom, és a baráti társaság (!) rosszindulatú beszólásain sose tudtam túltenni magam. (Azóta már nem a barátaink…) Úgy látszik, itthon borzasztóan éretlen még a társadalom elfogadni azt, ha valami/valaki más. Köztünk soha nem volt akkora téma a pénz, mert mindent meg tudtunk beszélni, de pár ember folyamatosan azon rugózott, ki a “főnök” otthon. Biztos az, aki a több pénzt viszi haza. Annyira jellemző…
Részben ezek miatt és részben amiatt, hogy nem ismerek olyan nőt, akiben vakon bíznék, így a közös kassza felejtős.
Jelenleg kb a dupláját keresem a pároménak. Közös kassza nincs, nem is lesz, mert nem tud bánni a pénzzel és hülyeségre veri el. Pedig próbáltam tanítani, jobb állást szereztem neki, ahol kevesebb munkával másfélszer annyit keres mint régen.
Az én lakásomban lakunk, aminek a teljes berendezését én fizettem, a lakás egyéb költségeit én fizetem, neki csak a rezsi felét kell fizetnie, de ha az magas, akkor még arra is húzza a száját sajnos. Pedig ő az aki ha már felvett egy ruhát(mondjuk egy órára), akkor az megy a mosásba, így minden nap megy a mosógép, napi kétszer, vagy háromszor zuhanyzik és képes a 80 literes bojlert kiüríteni, így nekem nem mindig jut melegvíz
Látom, igények azok vannak, ego is az egekben. Ez a popszakma viszont arról szól, hogy ingyen van neked, cserébe nem kívánságműsor. Ha meg nem tetszik, keresel másikat. Az emberek 99%-nak egyébként fontosabb az életében ez a téma, mint az, hogy hogyan mennek vagy nem mennek tönkre a belvárosi airbnb tulajok.
A bevásárlások 90%-át én állom. A kocsit én tartom fenn.
A gyerekek ruháit főleg a feleségem veszi.
A komolyabb beruházásokat közösen fizetjük.
És a maradék pénzével mindenki azt csinál, amit akar.
Tehát ez egyszerre közös és külön kassza.
nyaralás, mindig egy helyre megyünk, amit felezünk. persze vannak olyan dolgok, amikre meghívom, valamikor meg ő. 80 ezerrel többet keresek, 40 ezret minden hó elején átutalok. vannak közös anyagi tervek és célok.