Szolvencia, likviditás, rentabilitás, prudencia
A tegnapi témára visszatérve arra gondoltam, remek alkalom megismerkedni néhány alapfogalommal.
Most, hogy a jegybankok mindenkit megmentenek, egyre több az ellenkezés, hogy vajon tényleg mindenkit meg kell-e menteni?
Az rendben van, hogy a likviditási problémával küzdő cégeknek lehet segíteni, de vajon a nem rentábilis vagy szolvens cégeket miért kellene kisegíteni?
A mostani felfordulás lerántotta a leplet rengeteg problémáról. A világ legnagyobb autókölcsönzője három hét kényszerszünet után bedobta a törölközőt, ahogy jó pár üzletlánc is. Kiderült, hogy már régen csak haldokolnak, de sok púder és hitel eltakarta azt, hogy mennyire betegek.
Mit jelent a likviditási probléma? Egy teljesen egészséges cég is kerülhet likviditási zavarba, amikor ki kellene fizetni a beszállítókat, de ő éppen nem kapta meg a saját kinnlevőségeit, vagy egy olyan nagy munkába fogott, ami később busásan megtérül, de túl sok tőkét igényel addig, amíg a végén fizetni fog a megrendelő. Ezért fontos a cashflow-managment, vagyis hogy a cég ne csak a profitábilitásra törekedjen, hanem arra is, hogy mindig legyen pénze fizetni a számlákat is.
A szolvencia a hosszútávú fizetési képességet jelenti, egy cégnek több a (pénzügyi) vagyona, mint a kötelezettsége, vagyis nem csak rövidtávon likvid, hanem hosszútávon is képes lesz bármikor fizetni.
Ezzel függ össze a rentábilitás, a jövedelmezőség. Egy cég csak akkor maradhat életben hosszú távon, ha többet kap a termékéért, mint amennyibe az neki kerül, minden költségét figyelembe véve.
Lehet egy cég úgy likvid, hogy ár alatt árul valamit, ezért mindenki tőle veszi azt. Ekkor a cégnek a likviditása kiemelkedően jó lesz, fürödni fog a készpénzben, de a szolvenciája és a jövedelmezősége nem, középtávon a cég biztos csődbe kerül.
Itt jön képbe a prudencia, aminek a jelentése előrelátó, tudatos. Egy prudens cég előrelátóan tartalékol, nem vállal felesleges kockázatokat, úgy képzi az árakat, hogy a hosszútávú nyeresége is biztosítva legyen, stb.
Amikor egy cég gondba kerül, természetesen mindig likviditási gondokra hivatkozik. Vagyis jól megy a cég, csak éppen most nincsen pénzünk. Azonban gyakran a probléma sokkal mélyebben van, például az üzleti modell nem fenntartható, már eljárt felette az idő, s a likviditási gond is abból van, hogy már régóta csak ráfizetést termel a cég. Így jártak a már említett üzletláncok, az emberek egyre kevésbé autóznak ki a város szélére shoppingolni, inkább megrendelik a neten, amire szükségük van. Az ilyen cégeket felesleges megmenteni, mert a likviditás biztosítása nem fogja megoldani azt a problémát, ami miatt a likviditási gond létrejött.
Röviden ennyit jelentenek ezek a kifejezések.
De ez a vírus miatti intézkedések következménye. Elég sok dolog van, amit nem igazán lehet interneten keresztül vásárolni.
Ráadásul interneten keresztül nem megismerhető egy üzlet teljes választéka, csak élőben, a helyszínen . Szóval én nem “írnám” le az üzletláncokat!
Nem a vírus kovetkezménye, igen is vannak az elozo válságból orokolt betegségei a gazdaságoknak és néhány ipar már igencsak dogrováson van egy ideje. De amíg lehet trukkozni a likviditással addig szépen elvannak ezek a cégek is zombiként, ahogy azt már kitárgyaltuk.
Kiszámoló – szerintem – néhány amerikai üzletláncról beszélt (pl. J.C.Penney). No, azok tényleg dinoszaurusz kategória, bőven eljárt felettük az idő. A korona csak megkoronázta a haláltusájukat, nem veszít majd senki a hiányukkal.
Egyébként a világ legnagyobb autókölcsönzője azért dobta be a törölközőt, mert megszűnt a rent abilitása. :)))
Érdekes irónia az, hogy a magánembereknek mindenki azt tanácsolja, hogy legalább 1 év tartalékuk legyen, pont az ilyen esetekre (persze sok embernek nincsen).
Viszont, hogy akár nagy cégek nem képesek 1-2 hónapot sem kihúzni tartalékokból (üzletláncok, légitársaságok, stb.), sorra jelentenek csődöt és várják hogy az állam mentse meg őket (magáncégként!) elég komoly problémákra mutat rá.
Az ilyeneket tényleg hagyni kellene összeomlani. A “too big to fall”-nak csak állami cégeknél van értelme, mivel azok alapvető szolgáltatásokat nyújtanak, de az n-edik üzletlánc, az n+1-edik utazási iroda, a város n+2-dik étterme nem
Remélhetőleg a helyükre jobbak jönnek.
Azt nem tudom hogy az Aréna Pláza üzletei Budapesten miből élnek, azok az üzletek is mindig töküresek, gondolom a koronavírus nem tett jót nekik.
Az nem egy külön kategória?
Azt pedig hogy milyen jogon segítenek vagy támogatnak bármilyen módon közösségi pénzből magán cégeket sosem értettem, mert még a szart is kiveszik nyereségként belőlük “adó optimalizálással”, minözbe a magánemberek bele fulladnak a levonásokba: A munkáltató ráfordításából 20% sem marad. A cég tulaja meg röhög, mert ha bedől mindegy, nála a profit, ha megmentik megy tovább a játék.. Szerintem direkt erre játszanak.
Kivonul Lengyelországból a Tesco, Ázsiából már korábban kivonult
index.hu/gazdasag/2020/06/18/kiskereskedelem_tesco_lengyelorszag_kivonul/
A belvárosi Aldi, Lidl, Penny stb. boltokban meg egyre gyakoribbak a nem élelmiszer termékek. Mintha ezek kezdenék ellopni a show-t a külvárosi hyperek elől.
A Tesla is megroppant a jóslatoknak megfelelően a válságban (itt most tekintsünk el a 2. negyedév értékesítési és eredmény adatoktól, azok csak összezavarják a huhogókat), így bezuhant 1200 dollárra az árfolyama, ahogy az várható volt.
Musk gratulált is twitteren a shortosok gyorsaságához, hogy egymás elől vásárolták felfelé a részvényeket 😮 Csípem a pasit 🙂
Aki meg értékteremtésből élne, az versenyezzen ezeknek a béreivel 🙂
Nyilván a köznyelv ettől még szinonimaként használja ezek egynémelyikét, de az külön vicc, hogy akiknek érteni is kéne őket, azok meg direkt rosszul használják a fenti okok miatt.
Azt se tudtam, hogy rentábilis = jövedelmező. Ezt mindenki olyan kontextusba rakja, mintha a nullszaldót jelentené. Pl. „Vagy veszteséges az üzlet, vagy épp kijön rentábilisre.”
Nomen est omen…
—
Nemcsak az üzletláncok, hanem a nekik ingatlant bérbeadó cégek REIT-ek is nagyon megszívták, már a vírus előtt is, de a vírus aztán betette a kulcsot, és ugye ott is a hitelek visszafizetése az aggódás, ha sok bérlőjük nem tud fizetni/bezár.
Én se temetném azért pl. ezeket az outlet centereket. Voltatok már pl. Ausztriában a határ túloldalán vírus előtt ilyenben? Hogy mekkora a tömeg? Amerikában lehet, hogy divat az Amazon visszazárható doboz ingyen vissza stb., de idehaza pl. ilyen nincs. Ruhát venni online még nem mainstream és még nem is lesz egy darabig szerintem.
Tescóból vásárolunk online (nini, Tesco, nem Amazon!), mert van előnye, de a ruhát-cipőt fel kell próbálni. Ettől még pl. mi is veszünk online is pl. egy újabb pár már bevált cipő, vagy dzseki, stb., de még mindig több az offline vásárlás.
Én mindenesetre kerülöm a nyugdíjcélú megtakarítást, nehogy nekem kelljen majd “szolidárisnak” lennem azokkal akik 40 évig feketéztek…
Azért azt ne felejtsük el, hogy ebbe a közösségi pénzbe, a cégek is bőven fizetnek be.
“Ha a piac tetszőleges mennyiségű helikopterpénzt felszív érezhető inflációs hatás nélkül csak papír meg festék fog kelleni…”
Ha ha ha! Figyelted mi törtent az elmult evtizedben a befektetesi eszközök piacan? Nah, oda vandorolt az a – mostanihoz kepest lepkefing mennyisegü – helikopter penz, amelyet a 2008-as valsag enyhitesere es megoldasara szantak. Igen, nem volt inflacio a fogyasztasi cikkekben (elelmiszer, ruhazat, elektronikai kütyük… persze ez a hanyatlo nyugatra igaz csak!), de cserebe szepen fujtak egy eszközarbuborekot. Es ennek mar itt lett volna az ideje hogy leengedjek… de amiota beütött a koronavirus azota turbofokozatba kapcsolt ez a buborekfujas. A következmeny meg az lesz hogy egy reszveny vagy ETF ara lassan nem 10es/100as nagysagrendekben, hanem 1000es tetelekben lesz merhetö. Itt az inflacio, csak nem ott ahol vartak!