Címke: portfoliblogger

A hétfői téma hozzászólásaiban előjött, hogy mennyit is kellene dolgozni egy nap.

A nyolcórás munkanap bevezetése hatalmas vívmány volt a 12-14 órás munkanapokhoz képest, a következő áttörés a szabad szombat elérése volt. (Én még jártam iskolába szombaton, ahogy a szüleim is dolgozni. Igen, ilyen öreg vagyok. 🙂 )

(Érdemes elolvasni korabeli újságokat, a munkaadók hogy fel voltak háborodva még a gondolattól is, hogy csökkentsék a munkaidőt ugyanolyan bér mellett.

Lehetetlenség a nyolcórás munkanap, annyi idő alatt nem lehet profittal termelni, tönkre fog menni mindenki, a sok munkás pedig mind munka nélkül fog maradni, őket tesszük tönkre, ha bevezetjük a nyolcórás munkanapokat a 14 órásak helyett. Mentsük meg a munkások munkahelyeit, maradjon a 14 órás munkanap. Aztán kiderült, hogy a termelékenység is alig csökkent a kipihentebb alkalmazottakkal és a profit bőven elbírta a plusz kiadást.

Most ugyanezt mondják, hogy felmerült az USÁ-ban a minimálbér emelése. De ezt csak így zárójelben.)

Azonban ez a nyolc óra úgy látszik, beragadt a munkáltatóknál és így a munkavállalóknál is, noha rengeteg felmérés van arról, hogy szellemi munkakörökben a nyolc óra munkaidőből átlagosan három és fél-négy és fél óra az, amit valóságos munkával töltenek az emberek, a többi facebookozás, kávézás, tevés-vevés, pakolászás és egyéb alibi tevékenységek.

Azt is megfigyelték, hogy minden munkához annyi időre van pont szükség, amennyi van rá. Ha valamit 20 perc alatt kell megcsinálni, akkor 20 perc kell hozzá, ha ugyanarra három óra áll rendelkezésre, akkor addig fog tartani. (Ez az úgynevezett Parkinson törvénye.)

A járvány és az azzal járó home office változtatásra kényszerítette a cégeket, kezdik többen megkérdőjelezni, hogy vajon a stopperórával való munkaidő-mérés a legjobb módja-e az emberek bérezésének. A termelékenység nem azon múlik, hogy ki hány órát tölt a munkahelyén, hanem hogy azidő alatt mit végez el.

Több cégnél bevezették próbaképpen a négynapos munkahetet, máshol a hatórás munkanapot és meglepetésre nem csökkent az elvégzett munka mennyisége.

» Read more

A Hír tévében mondta a miniszterelnök egy riportban, hogy 2022 végéig újra 5% lesz az új lakások áfája.

(Eddig arról volt szó, hogy csak az úgynevezett rozsdaövezetekben, vagyis a lepukkant régi gyártelepek helyén épülő lakásokra lesz érvényes a kedvezményes áfa.)

Bár ez így még nem törvény, csak egy tévés interjú, valószínűleg tényleg így lesz.

Ha érint a dolog, figyeld a híreket a közeljövőben.

Olvasom a gazdasági elemzőket, szakértőket és nem mindig hiszem el, hogy tényleg komolyan gondolják, amit mondanak.

A legtöbben optimisták, a V alakú gyors felpattanásban hisznek. Ingatlanpiacon, fogyasztásban, autóvásárlásban, mindenben. Néhány nehezebb hónap, de legkésőbb a harmadik-negyedik negyedévben ugyanúgy robogunk tovább, mint eddig. (Közben a múlt heti amerikai 3,3 millió frissen regisztrált munkanélküli mellé most további 6,6 millió társult egy újabb hét alatt, így ha jól számolom, már lassan 10% feletti a munkanélküliek aránya arrafelé és még csak a válság harmadik hete, de hát ez is csak ideiglenes lesz nyilván. Közben a tagállamok közel felében a munkaügyi alapban nincs elég pénz már most sem, hogy fizessék a segélyeket, de ezt csak úgy érdekességként.)

Kijöttek a márciusi amerikai autó-finanszírozási adatok, a szakértők szerint ez az a normális világ, ahová gyorsan vissza tudunk térni. Megjegyzem, március második fele már inkább apokaliptikus időszak volt az USÁ-ban is, de ez sem zavarta a hitelfelvevőket.

2019-ben kicsit több, mint 17 millió személyautót és “light vehicle“-t (SUV, Pick up) adtak el az Egyesült Államokban, ez 50%-os növekedés a 2010-es értékhez képest és több 2007-es értéknél is, az előző összeomlás előtti utolsó évnél.

Az eladások háromnegyede a SUV, Pick up kategóriába tartozott, az új autóvásárlások 85%-a hitel igénybevételével történt.

(Ha más országot nézünk, ott sem feltétlen jobb a helyzet, például Angliában is 92%-os volt a hitelt igénybevevő lakossági vásárlók aránya.)

Az átlagos amerikai önerő 4.008 dollár volt, az átlagos hitelösszeg 34,052 dollár. (11,7% átlagos önerő)

(Hogy tudjuk hová tenni a 17 millió eladott új járművet és a 38 ezer dolláros átlagos vételárat, jelenleg kb. 152 millió munkavállaló van az Egyesült Államokban, háztartásonként (nem személyenként!) a bruttó medián jövedelem 64 ezer dollár.)

Az átlagos futamidő 70,6 hónap (majdnem kerek hat év), de a hitelek 35,6%-a 73-84 hónapos futamidőre lett felvéve, az átlagos THM 5,8%

A használt autóknál a futamidő 67,8 hónap, az önerő 2,643 dollár, az átlagos hitelösszeg 22.155 dollár, a THM átlag 9,1%.

Nos, ez a világ az, amit szeretnének megmenteni és a lehető leghamarabb visszahozni. Remélem nem fog sikerülni tovább fújni ezt a bődületes lufit, hanem le fog engedni és visszatérünk valami normális világba, akkor is, ha ez most sokaknak fájni fog néhány hónapig, vagy egy-két évig.

Sokan találgatják, mi lehet az európai országok sorsa a következő évtizedekben.

A kilátások elég borúsak: Európa kezdi elveszíteni eddigi egyik vezető helyét a világgazdaságban, egy évtizede nem képes kievickélni a gazdasági válságból a negatív kamatok ellenére sem, a társadalom Európa nagy részén elöregszik, egyre kevesebb a fiatal és egyre több az idős ember.

A negatív vagy nulla közeli kamatok miatt egész Európában az ingatlanok ára nagy mértékben felment, egyre több helyen a nagyvárosokban lakhatási válság van, ahol még nem, ott is nagyon megterheli a gazdaságot a magas ingatlanárak. (Ha az alkalmazott lakhatása kétszer annyiba kerül, mint öt éve, akkor többet kell keresnie ugyanahhoz az életszínvonalhoz, ha a cégek ezt kifizetik, akkor csak drágábban tudnak termelni, így a versenyképességük csökken.)

Sokan féltik Európát, nehogy úgy járjon, mint Japán, amelyik az 1990-es gazdasági összeomlás óta vergődik, nulla közeli kamatokkal, lassan növekvő gazdasággal, elszabadult államadóssággal és idősödő társadalommal. Miután tíz éve Európa ugyanebben a cipőben jár és még nem látszik a leghalványabb fény sem az alagút végén, egy száguldó világgazdaság mellett sem jutunk lényegében előre, nemhogy egy következő válságban, szerintem a japán probléma nem jövő, hanem jelenidő Európa számára.

Valakivel beszélgettem a napokban, arra volt kíváncsi, mi várható az európai ingatlanpiacon ebben a helyzetben, érdemes-e ingatlant venni befektetés gyanánt. Ezt természetesen nem tudom, de arra gondoltam, érdemes megnézni a japán ingatlanpiacot, hátha segít látni a jövőt. Ők ebben a problémában közel húsz évvel előttünk járnak.

» Read more

A FIRE mozgalom, vagyis a korai nyugdíjbavonulás eszméje nagyon divatossá vált az elmúlt évtizedben, sokan tűzték ki célul, hogy 30-40 évesen örökre vissza akarnak vonulni a munkától. (FIRE: Financial Independence Retire Early)

Arról már írtam egy cikket, milyen valós és csak félreértésből származó, képzelt veszélyei vannak a korai ön-nyugdíjazásnak:

A korai nyugdíjbavonulás veszélyei

Találtam egy blogot, melynek a szerzője leírta egy riportban, hogyan talált rá erre a mozgalomra és olvasta el az összes írást és blogot, ami a korai nyugdíjbavonulással foglalkozott. Rávetette magát a témára és a férjével együtt elhatározták, hogy ők is megvalósítják az álmukat és hamar visszavonulnak a munka területéről.

Bár a blogíró hölgy átlagon felül keresett, ahogy a férje is, de a férj projektmunkákra szerződött, így teljesen hektikus és kiszámíthatatlan volt a bevétele.

Ez nem vette el a kedvüket, a bevétel növekedése érdekében másodállásokat vállaltak és átálltak az extrém takarékos költési üzemmódra.

Mindent a szent cél érdekének rendeltek alá, jóformán minden költésüket visszavágták: elmaradtak az együtt kávézások, a heti pizzázások, ugrott a kábeltévé és a mobilnet is.

Örömmel figyelték, ahogy nő a megtakarításuk, azonban azt is észrevették, hogy az életminőségük és jókedvük szabadesésben zuhan.

» Read more