Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés
A hétfői téma hozzászólásaiban előjött, hogy mennyit is kellene dolgozni egy nap.
A nyolcórás munkanap bevezetése hatalmas vívmány volt a 12-14 órás munkanapokhoz képest, a következő áttörés a szabad szombat elérése volt. (Én még jártam iskolába szombaton, ahogy a szüleim is dolgozni. Igen, ilyen öreg vagyok. 🙂 )
(Érdemes elolvasni korabeli újságokat, a munkaadók hogy fel voltak háborodva még a gondolattól is, hogy csökkentsék a munkaidőt ugyanolyan bér mellett.
Lehetetlenség a nyolcórás munkanap, annyi idő alatt nem lehet profittal termelni, tönkre fog menni mindenki, a sok munkás pedig mind munka nélkül fog maradni, őket tesszük tönkre, ha bevezetjük a nyolcórás munkanapokat a 14 órásak helyett. Mentsük meg a munkások munkahelyeit, maradjon a 14 órás munkanap. Aztán kiderült, hogy a termelékenység is alig csökkent a kipihentebb alkalmazottakkal és a profit bőven elbírta a plusz kiadást.
Most ugyanezt mondják, hogy felmerült az USÁ-ban a minimálbér emelése. De ezt csak így zárójelben.)
Azonban ez a nyolc óra úgy látszik, beragadt a munkáltatóknál és így a munkavállalóknál is, noha rengeteg felmérés van arról, hogy szellemi munkakörökben a nyolc óra munkaidőből átlagosan három és fél-négy és fél óra az, amit valóságos munkával töltenek az emberek, a többi facebookozás, kávézás, tevés-vevés, pakolászás és egyéb alibi tevékenységek.
Azt is megfigyelték, hogy minden munkához annyi időre van pont szükség, amennyi van rá. Ha valamit 20 perc alatt kell megcsinálni, akkor 20 perc kell hozzá, ha ugyanarra három óra áll rendelkezésre, akkor addig fog tartani. (Ez az úgynevezett Parkinson törvénye.)
A járvány és az azzal járó home office változtatásra kényszerítette a cégeket, kezdik többen megkérdőjelezni, hogy vajon a stopperórával való munkaidő-mérés a legjobb módja-e az emberek bérezésének. A termelékenység nem azon múlik, hogy ki hány órát tölt a munkahelyén, hanem hogy azidő alatt mit végez el.
Több cégnél bevezették próbaképpen a négynapos munkahetet, máshol a hatórás munkanapot és meglepetésre nem csökkent az elvégzett munka mennyisége.
Persze mivel próba volt, a munkavállalók motiváltak voltak, kérdés, hogy ha általános lenne, nem az lenne-e megint, hogy minden munka annyi idő alatt készül el, amennyi idő van rá. Itt jön képbe viszont az, hogy nem a munkahelyen eltöltött időt kellene honorálni, hanem az elvégzett munkát, mert az az, ami hasznot hoz a munkaadónak. Igaz, ez már egy szofisztikáltabb mérési rendszert igényelne, mint a stopperórával való bérezés, de valószínűleg mindenki jobban járna vele. Már az is elég lenne, ha készen vagy a munkáddal, iktattad, összevetetted, lefűzted, felvitted, kinyomtattad, ezt a programrészt megírtad és ellenőrizted, akkor hazamehetnél. (Igaz, egyből kiderülne, hogy elég négy óra ahhoz, ami eddig nyolc órán át tartott. )
De ha ezt meg lehetne lépni, az emberek és az emberi kapcsolatok sokkal egészségesebbek lennének. Anya és apa nem este hétkor esne haza a munkából nap nap után.
Következő kérdés, mi a másik oka, hogy nyolc órában dolgozunk a pénzért. A válasz, hogy mert annyit költünk, hogy kénytelenek vagyunk egész nap dolgozni miatta.
A néhány hete már említett Raptitude blog írója írta, hogy miután visszajött a háromnegyed évig tartó földkörüli vakációjából, döbbent rá arra, hogy sokkal többet költ otthon egy olcsó kisvárosban a munka mellett, mint a vakáció alatt sokkal drágább országokban munkaidő nélkül.
S nem értette, miért. Aztán rájött: olyan sokat dolgozik, hogy jutalmaznia kell magát a kevéske szabadidejében. Drága kávék, éttermek, kocsmák, olyan dolgok összevásárlása, amit soha nem használ semmire és így tovább. Jutalom a kemény munka miatt.
Ha nem dolgozna olyan sokat, nem jutalmazná magát sem olyan sokat. Nem lenne akkora kincs a kevéske szabadidő, hogy drága helyeken töltse azt el. Akkor könyvet olvasna egy parkban, sétálna, hiszen ideje, mint a tenger.
S ha nem venne meg annyi mindent, nem is kellene annyit dolgozni, mert sokkal kevesebb pénz is elég lenne. (Ez az üzenete a minimalista életmódnak is.)
Gyakori a kérdés, mi lenne, ha mindenki megfogadná a hasonló tanácsokat és nem venne meg semmit, amire nincs tényleg szüksége és senki nem venne ereje felett hitelből autót, házat, nyaralást, nem lenne tele a szekrény soha nem hordott ruhákkal és a garázs és a pince soha nem használt dolgokkal.
Akkor eljönne a világvége, tönkre menne a gazdaság, mindenki munka nélkül maradna, vélik sokan. Nem lenne munkája az autógyári munkásnak, az autógyár beszállítójának és így tovább.
Szerintem nem ez történne. Ha nem venne senki semmit, amire nincs szüksége, akkor negyedannyi vagy feleannyi munkáskézre lenne szükség. Vagy a másik megoldás: negyedannyi-feleannyi ideig kellene mindenkinek dolgoznia.
Ha fele annyit keresnék, mint eddig, viszont költeni is fele annyi mindenre költenék, akkor ugyanott lennék mint most. Nem lenne olyan drága autóm, ha egyáltalán lenne autóm, nem lenne annyi ruhám és nem vennék olyan sűrűn egy újabbat, nem vennék meg olyan könyveket, amiket soha el nem olvasok, nem lenne tele a pince nem használt dolgokkal és nem lenne olyan előfizetésem, amit alig nézek-olvasok-hallgatok.
Ha mindenki így csinálná, mindenki jól járna. A környezetszennyezés, a pazarlás is a töredékére esne és nem hogy nem jönne el a világ vége, de élhetőbb lenne a Föld és élhetőbbek lennének a mindennapok is a több szabadidő miatt.
Ha lejjebb adnánk a vásárlási lázból és az élmények hajszolásából (ami semmivel nem különb viselkedés, mint a felesleges vásárlás, pedig sokan milyen büszkék magukra, hogy ők semmi felesleges dolgot nem vesznek, helyette semmi pénzt nem sajnálva rá mérgezett egérként utazgatnak a világban az élmények után rohangálva), ha megelégednénk fele annyi pénzzel, tárggyal és fizetős élménnyel és helyette feleannyit dolgoznánk, jobb hely lenne a világ és jobb lenne az életünk is.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.
40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Kivéve, aki ha feleannyit keresne, minden másnap enne. Persze, akkor ő ne dolgozzon feleannyit gondolom. Csakhogy kereslet-kínálat van a munkaerőpiacon is, ha feleakkora lenne a kereslet a munkaerőre, akkor egyáltalán nem lenne elég ugyanannyit dolgoznia az átlagmelósnak mint most, hogy a víz felett maradjon. Mert azért nem mindenkinek az a fő gondja milyen lattét vegyen – még ha a plázában sok olyat is látni, van mellette egy másik valóság is.
De ez csak elméleti fejtegetés, a valóságban egyáltalán nem veszélyeztet minket, hogy az emberek tömegesen kezdenék tudatosan kezelni a pénzügyeiket. Kb. olyan téma, mint amikor előkerül, hogy kisebb állam kéne, és pár okos előáll, hogy hogyan képzelnénk el az életet rendőrség nélkül… Van bőven hova csökkenteni, mielőtt a túltoláson aggódnánk.
Tudom, képezze magát meg váltson – hiszen igen, az egyéni ember törekedjen a sorsa jobbra fordítására – de az ország egészét nézve mindenképp lesz milliónyi alacsony béres munkakör, és így lesz milliónyi ember akinek a bot rossz része jut. És ők az általad elképzel “utópiában” simán éhenhalnak, mert a munkaerőre való kereslet / szabad munkaerő kínálat bővülése feleződése a mostani állapothoz képest rájuk is hatással lenne, még ha ő hajlandó is lenne annyit dolgozni mint most.
Az, hogy 12-14 óráról meg szombatról el tudtunk jutni a mostani szintre az a hatékonyságnövekedésnek köszönhető, mert régen se jókedvükben dolgoztak annyit az emberek.
Darkosia, igen, van rengeteg ember, aki most sem keres eleget. Se nyolc órában, se 12 órában, sem 25 órában. De akkor sem állt meg a világ, amikor bevezették a nyolcórás munkanapot. Pedig a gyártulajdonosok hogy tépték a szájukat, hogy nem fogják tudni kifizetni azt a munkabért, lehetetlenség, őrültség, ha az emberek nem dolgoznak 12 órát, összedől a gazdaság. Nem dőlt.
A munka persze ugyanúgy el lenne végezve.
De sokkal jobb lenne az élet.
Viszont nem lenne könnyű elmagyarázni a cégnek, hogy mivel úgysem dolgozok annyit ezért szeretnék hamarabb hazamenni…
A másik bökkenő az hogy egy közelgő válságra még kellene egy kicsit nagyobb megtakarítás…
A megtakarított – tehát nem elköltött pénzt, nem megélt élményt – energiát mire fordítsam? Pénzt még csakcsak megoldja az ember, az kézzelfogható, számtalan megtakarítási forma van, oké, ez nem probléma. A többit, a mentális energiákat – bocs, elég bénán fogalmazom ezt meg? Üljek egy kunyhóban csöndben, hogy ne zavarjak sok vizet, vagy önfejlesszek, mert csak akkor vagyok hasznos tagja a társadalomnak?
peak, sokan vannak, akiknek fogalmuk sincs, mit is csinálnának, ha nem kellene dolgozni. Ők komoly bajban vannak és örülnek, hogy nem kell ezen gondolkodniuk, amíg a munkahelyen vannak. Sok ember elmegy nyugdíjba és beleőrül. Mert addig csak azért nem őrült bele, mert nem volt ideje azzal szembesülni, hogy a munka nélkül mennyire üres az élete. Érdemes ezen elgondolkodni.
A fent leírtak szerint fele annyit dolgozok -> fele annyi pénzt kapok, viszont mivel rámszabadul temérdek szabadidő, nem fogok annyi pénzt költeni. De miért baj, ha valaki szeret elmenni étterembe és nem otthon akar állandóan főzni? MIért baj, ha utazni akar, ha csak elmenni majd moziba, vásárolni (engem pl. férfiként kikapcsol a vásárlás, és igen, költök sok felesleges dologra is valószínűleg). Miért úgy kell eltöltenem a rám szakadt szabadidőmet, hogy tanulok csak, meg önfejlesztek? Ha ezt megteszem, és ezáltal jobb állásom lesz, több pénzem, akkor azt ne költsem el, csak olyan dolgokra amik hasznosak? 🙂 Ne menjek el étterembe, csak a számítógépemet fejlesszem pl?
Ki mondta, hogy ne menj? Ne utazz? Ne vegyél még egy újabb ruhát? Még újabb telefont? Tedd meg bártan, csak tudd, mivel fizetsz érte.
A kirándulás, filmnézés, családi közös program mióta önfejlesztés? Egy könyv olvasása a kikapcsolódás érdekében mióta önfejlesztés?
Mivel pénzbe nem kerül, túl sok órát nem kell dolgoznod érte, tehát nem hajszolod magad miatta egy pillanatig sem.
“Ha lejjebb adnánk a vásárlási lázból és az élmények hajszolásából (ami semmivel nem különb viselkedés, mint a felesleges vásárlás, pedig sokan milyen büszkék magukra, hogy ők semmi felesleges dolgot nem vesznek, helyette mérgezett egérként utazgatnak a világban az élmények után rohangálva), ha megelégednénk fele annyi pénzzel, tárggyal és élménnyel és helyette feleannyit dolgoznánk, jobb hely lenne a világ és jobb lenne az életünk is.”
Tehát a filmnézés, családi közös program, könyv olvasás nem “élmények hajszolása”? 🙂 Csak a vásárlás, meg a világban való utazás az?
Valami olyat kell hajszolnod, amit nem érsz el csak úgy, hanem erőfeszítést kell tenned, hogy megszerezd vagy elérd.
Ezt jelenti a szó.
Beszélgetni a családoddal vagy kibuszozni a hegyekbe kirándulni, levenni a polcról egy könyvet, ahhoz semmi hajszolásra nincs szükséged, még erőfeszítésre sem.
Nem érzed azt, hogy az elkényelmesedett európai népesség már így is fenntarthatatlan irányba tart? Én például sokat szoktam azon töprengeni, hogy az EU hogyan szeretné megtartani a versenyelőnyét ha itt mindenki 4-6 órákat dolgozik, miközben Ázsiában 12-14 órában megy a pörgés? (persze a hatékonyság egy másik téma..)
Az eunak már régen semmilyen versenyelőnye nincs, csak a lendület miatt van még mozgásban.
Nagy kérdés, hogy azért élünk, hogy dolgozhassunk vagy azért dolgozunk, hogy meg tudjunk élni?
Nekem kicsit sem szimpi a kínai meg japán hozzáállás. Vannak kínai ismerőseim, hét nap egy héten 14 órát dolgoznak. Miért is? Szerintük ez az élet? Ja, megveszik a nagy terepjárót meg a nagy házat, de minek, ha csak dolgozni járnak vele meg aludni mennek haza?
van alkalmam kevesebbet dolgozni, kevesebb pénzért (a covid-ra tekintettel inkább volt?), vegyes a kép:
A plusz oldal, hogy sokkal nyugodtabb az életem, mióta nem kell külön kérnem, hogy el kell mennem mondjuk orvoshoz/piacra/tüzépre/postára/otpbe.
Meg hogy annyit vacakolok, amennyit kell.
Meg hogy nyáron egy teljes hónapig legfeljebb fényképeket küldök a kollegáknak a nyaralásról – úgysem látják máshogy mondjuk Mátraszentimrét 🙂
A minusz oldal az a fránya pénz és igények:
már a villanybiciklinél (állami támogatás nélkül) is úgy éreztem, hogy többet költök a kelleténél.
A huszonéves autó lecserélésénél viszont látszik: ha a minimumnál egy kicsit is többet akarok (méretben, felszereltségben), akkor az éves fizetésem+ odamegy, hmmm?
Szellemi oldalon a napi 3-4 óra koncentrált munka valószinűleg sokkal hatékonyabb, mint a scrummal töltött kapkodás ide-oda. Szerintem.
Ez most komoly? Tényleg az a helyzet, hogy felvetődik ha nem mondja meg a munkáltató mit kezdj az időddel, akkor megkérdezed a bloggazdát? Mondd, hogy csak félreértelek mert ez rémisztő.
Ha sajnos jól látom akkor pedig: keress hobbit, tanulj zenélni, sportolj, segíts másoknak, barkácsolj, kertészkedj, túrázz a hegyekben, biciklizz, keress társas programokat, alapíts klubbot, taníts gyerekeket, tarts háziállatot, gyűjts barátokat, ülj le a kertbe és mélázz a vilag természetéről. Amit úgy egyébként életnek hívnak.
A minél többet dolgozok, mindent a munkával kapcsolatos fejlődésre teszek fel, a pihenést is ennek rendelem alá az nem az.
És lécci ne köss bele valamely részletbe, hogy az rád nem áll, nyilván nem ismerlek, hanem a mondanivalót nézd.
De remélem csak félreértettelek.
A hozzászólok egy része nem gondol bele, hogy a munkaidő és költések változásával változna a világ is. Ha most 200-ból nehezen jössz ki, de csak 100-at kapnál később, az nem jelenti azt, hogy éheznél, mivel a világ is változna.
Emellett nagyon sok más változást is be lehet hozni. A gazdagok és szegények között egyre nagyobb a szakadék, ezt picit átformálva az éhezés és lakhatás problémáin is sokat lehet javítani. De sok példát lehetne még írni. Mielőtt valaki megvádolna, kicsit sem a kommunizmusra gondoltam.
Van egy ismerősöm aki kb. két havonta vesz másmilyen okosórát. Külső szemlélőként szánalmas, és NEKEM felesleges, de neki ez fontos, neki ettől jó kedve van. Ki vagyok én, hogy megmondjam, hogy hülyeség? Miért hülyeség? Neki nem az…
Ez a baj, hogy mindig meg akarjuk mondani mindenkinek, hogy SZERINTÜNK mi a felesleges tevékenység/termék, csak azért mert számunkra az… Miért az én álláspontom az igaz, a követendő?
csak ismételni tudom magam: mindent megvehetsz csak ülj le és gondold végig, hogy amivel fizettél érte (1-2 vagy akár 300 nap az életedből, amit emiatt munkával töltöttél), megérte-e?
Ha válasz igen, akkor minden rendben. Ha a válasz, hogy ezen még soha nem gondolkodtam, vagy nem is merek gondolkodni, akkor van csak baj.
Egyébként meg: https://kiszamolo.hu/kinek-van-igaza/
“Aztán rájött: olyan sokat dolgozik, hogy jutalmaznia kell magát a kevéske szabadidejében. Drága kávék, éttermek, kocsmák, olyan dolgok összevásárlása, amit soha nem használ semmire és így tovább. Jutalom a kemény munka miatt.”
***
A munkáltatók meg fogják találni a módját annak, hogy kevesebb időért kevesebb fizetést is adjanak.
Ki kell mondani: a hatákonyságnövekedés miatt nincs szükség ennyi munkavállalóra. Nincs. Sehol.
Hiába ráz a hideg az “alapjövedelem” gondolatától is (=népességrobbanás bizonyos népcsoportok között), nem lesz munka a földi 4 milliárd felnőttnek tehát előbb utóbb csinálni kell valamit…
Nem újkeletű a gondolatmenet, Szokratészt ennek idején ezért ítélték halálra. “Haszontalan” polgár volt, mert amikor kiment a piacra azt mondta: “Mennyi minden amire nekem nincsen szükségem”. S lám azonnal veszélyes lett a társadalomra….pedig a görög kultúra, valljuk be, egy kissé emelkedettebb volt a maga módján a mai szellemtelen világunkhoz képest. Ez egy örök kérdés, az anyagi kontra szellemi értékek közötti határvonalat senki sem tudta még egészségesen meghúzni, hiszen a barlangban meditáló szent, akinek szinte semmi sem kell, és korunk hőse, a sportkocsin száguldozó silicon valley top manager között nehéz igazságot tenni. Ez egy egyéni döntése mindenkinek.
Nem is vitatom, hogy csökkent a munkaidő. Azt vitatom, hogy azért csökkent volna, mert akkoriban az emberek 12-14 órákat dolgoztak, majd rájöttek nem kéne pazarolni annyit, úgy döntöttek kevesebbel is beérik és ezért ma 8 óra a norma… Már ha példának hozod. Mert ugye egyáltalán nem ezt történt, hanem növekedett a hatékonyság/termelékenység. Ahogy az tovább nő, úgy fogunk még kevesebbet is dolgozni. Meg azok is kevesebbet dolgoznak, akik tudatosabban élnek – ami gondolkodásból több kéne.
De a hipotetikusan elképzelt világ, ha mindenki fele annyit fogyasztana, szerintem korántsem lenne annyira vidám utópia. Sokkal komplexebb rendszer a világ, egy változót lefelezel rengeteg mindent magával ránt.
De csak azért, mert egy szélsőség nem működne, attól még a tudatosság felé kéne haladni szerintem is.
Van ilyen, darabbérnek hívják (vagy hívták) például varrodában (hasracsapok) mondjuk 5 Ft egy póló. Annyi pénzt kapsz, amennyite összevarrsz, és lehet, hogy a minimálbér fele sem lesz meg hó végére, ha nem túlórázol napi 4 órát és mész be szombaton is.
Erre találták ki az állami minimálbér rendszerét, hogy a munkaadó ne szabhasson meg egy minimálisnál kisebb jövedelmet….
“Ha most 200-ból nehezen jössz ki, de csak 100-at kapnál később, az nem jelenti azt, hogy éheznél, mivel a világ is változna.”
A pénz egy mértékegység/közvetítőeszköz is. 200 bér most azt jelenti az a valaki előállít/szolgáltat 200 egységnyi értéket. Ha hirtelen feleannyit dolgozna, (és ha nincs mellette hatékonyságnövekedés, mint ami a korábbi munkaidőcsökkenéseket lehetővé tette), akkor feleannyi értéket is állítana elő ezalatt, azaz fele annyi értéknek megfelelő pénzt is kapna érte. Persze lehet hiperinfláció miatt már 1000-es címke szerepelne a bankón mire megkapja, de azt mikor ételre/albérletre/értékre váltja vissza ugyanúgy feleannyit kapna érte a kiindulási helyzethez képest(200->100), hisz eleve feleannyi értéket képviselt a munkamennyiség amiért kapta (persze ez egy nagyon leegyszerűsített gondolatmenet itt).
Szerintem arra gondolt, hogy most azért akarsz 10 milliós új autót, mert mindenki olyat vesz. Ha senki nem venne, te sem akarnál.
Afrikában sok helyen az igen menő embereknek nem csak cipője van, de akár még kerékpárja is. Más a mérce, mi nélkülözhetetlen a “boldog” élethez.
A kovetkezo kihivas az volt, hogy a maradek idommel kezdjek valamit. Az egesz napos Netflix nem megoldas. Ebbol lett fokozatosan egyre tobb sport, olvasas, sajat projektek fejlesztese, nyelvtanulas.
A vasarlas-maniahoz kapcsolodoan pont 2 hete olvastam Thomas J. Stanley Stop Acting Rich c. konyvet. Tudom ajanlani mindenkinek. Szamomra is hasznos volt annak ellenere, hogy alapbol nem koltok sokat, ellenben a maradekot befektetem.
Ha valaki 20 évig sokat dolgozik, sokat keres, félretesz, majd 20 évig henyél, mert van félretett pénze, akkor akár 40 évig dolgozhatna és költhetne fele annyit is. Persze tudom, a kamatos kamat…
Egy szobafestő, autószerelő vagy akár szellemi munkát végző, pl. fordító, vagy a nemrég említett blogírásból élő simán azt mondhatja, hogy holnaptól fele annyit vállalok. Nála konkrétan a pénz is felére csökken. Aztán pár hónap után kiderül, hogy pénzre vagy szabadidőre van nagyobb szüksége.
Simán megtehetné az emberiség, hogy harmad-negyedannyit dolgozik. Sajnos ez nem érdeke sem az államnak, sem a tőkének, akinek igazán nem látom át a céljait. Nekem megy az évente 2-3 hónap intenzív munka, vastagon számlázva, aztán jóval szerényebb élet, mint amire jutna.
Viszont emiatt borzasztóan sajnálom kiadni a pénzem, és ha a gyerekem étteremben akar enni, akkor azt összekapcsolom azzal, hogy nekem ez és a többi igény teljesítése több munkával jár, miközben semmit is tehetnék.
Én belefáradtam, hogy az időmet mások osztják be, ugráltassanak, ráadásul értelmetlen munkával. Egy életünk van. Nem azért élek, hogy dolgozzak.
Ülök a termelésvezetői irodában és bámulom a plafont, tarkóra tett kézzel, háttal az ajtónak Épp valami problémán agyaltam, mikor belépett a gyárrészleg vezető. Számon kért, hogy mit csinálok, én meg mondtam, hogy gondolkozom.
Dolgoztam, vagy nem?
Egy korábbi állami munkahelyen tanította meg nekem egy öreg róka, hogy mindig egy dossziéval mászkáljak a hónom alatt, így úgy tűnik mintha elfoglalt lennék és nem cseszeget a főnök 😀
“Lázár János tárcájánál tízórás munkanapot vezettek be. A lap szerint a minisztériumi dolgozóknak reggel fél 8-tól este fél 6-ig kell dolgozniuk, (…) Lázár délutáni közleményében úgy fogalmazott, hogy a szolgálatnak és így a munkaidőnek náluk “kezdete van, vége nincs” (2014)
hvg.hu/gazdasag/20141125_Lazar_senkinek_sem_kotelezo_a_Miniszterel
“tehát ezért azt szeretném mondani, hogy szakszervezetesdit eddig sem játszottunk a külügyminisztériumban, ezután sem fogunk” (2020)
index.hu/belfold/2020/08/26/szijjarto_home_office_kirugas_kulugyminiszterium_fenyegetes_torvenyellenes_koronavirus/
Ha valamihez 3 óra szükséges azt össze lehet csapni 20 perceben is, de az már nem ugyan az a munka.
Egy cikket is meg lehet írni 2 óra alatt, és 2 nap alatt is, a karakter szám lehet ugyan az, de a minőség köszönő viszonyban se lesz egymással.
Ha egy munkavállaló esetén mégis kiderülne, hogy 4 óra alatt meg lehet csinálni a jelenlegi feladatait, akkor ugyan azért a pénzért rögtön 2x annyi munka esne a nyakába, az biztos. Ez a rög valóság.
mrmoneymustache.com/2012/04/09/what-if-everyone-became-frugal/
Talán annyit tennék hozzá az eszmefuttatáshoz, hogy nagyon sok nem irodai szerepkörben (hotel recepció, benzinkutas, ügyfélszolgálat, tűzoltó) készen kell állni a munkára nyolc órában, azaz a legnagyobb hatékonysággal se lehetne a munkaidőt csökkenteni.
Kereslet-kínálat uralkodik, ápolókból kevés van, így ők egy óvódapedagógus fizetésének dupláját megkeresik.
Egyszerűen könnyebb vagy élvezetesebb óvónőnek lenni, mint ápolónak.
Könnyebb vagy élvezetesebb általános iskolában tanítani, mint informatikusnak menni. Különben miért ne váltanának?
A gyerkőcök akkor sem maradnának tanár nélkül.
Nem hazabeszélek: idősgondozó és tanár vagyok!!
Leginkább szenvedélyből nem vált egy ált. iskolás tanár, és egy idősgondozó pedig egyszerűen nem szeretne megint iskolapadba ülni, hogy nővér lehessen.
Amúgy az alacsony ált. iskolás tanári fizetések arcpirítóak, miért is keres 2-3x annyit egy egyetemi tanár??
Engem mérhetetlenül meglep, hogy az emberek legnagyobb része NEM tud mit kezdeni magával, ha nem szorítják keretek közé. Egyszerűen kell neki az a napi 8 óra kötelező munkahelyen töltött idő, mert ha elveszíti ezt a meghatározó keretét a mindennapjainak, akkor nem tud mit kezdeni magával. A hétvégének persze örül, meg várja (nyilván az is egy keret), de amikor csak úgy eltűnik egy kis ideig is a hétköznapi keret, akkor egy idő után nem találja fel magát, unatkozik.
Nem tudom, hogy maga a keret az, ami függővé tesz és beleszoktat ebbe, úgymond kiölve azt a “képességet” hogy kezdjen magával valamit az ember szabadidejében, vagy alapból ilyenek az emberek nagy része, hogyha nem fogják a kezüket, akkor csak lődörögnek céltalanul az idő tengerében.
Én amúgy a másik véglet vagyok, nem tudom miért így alakultam, meg azt sem, hogy ez mennyire rossz.
Folyt…
szerintem a heti 40 óra akkor és addig fog csökkeni, amíg úgy gondolják a felszabaduló idő is fogyasztásra megy. ez a “függvény” fogyasztás maximumra van optimalizálva sajnos.
a felvetés jó, de nem hiszek a nagy paradigmaváltásban. egyénileg azért lehet ügyesekedni, mint ahogy fentebb is említették páran.
Én a ~14 munkában töltött évemből 4.5 évet dolgoztam klasszikus H-P 17:00-ig. Megszokhatatlan volt és folyamatosan emésztett. Nekem sajnos pont ez a keret nem passzolt, pedig nem vagyok egy szabadságlelkű, szabályokat nem elfogadó ember. Mégis úgy éreztem, hogy megöl az a dolog, minden egyes nap 17:30-18:00-tól 22-22:30-ig tudok saját életet élni. Majd holnap megint, majd holnap megint. El sem tudom képzelni, hogy mi lehet akkor, amikor valaki mondjuk minden nap este 18:30-19:00-ra ér haza. Nem is a H-P a baj, ha az mondjuk délután 14:30-ig tartana.
Én már annyira megzuhantam ettől, hogy mindegy mi, csak ne a klasszikus H-P legyen, hogy már intéztem magamnak a kamionos állást, amely úgy lett volna, hogy 2 hét munka, 2 hét itthon. Úgy gondoltam, hogy nem sok különbség van aközött, hogy 2 hétig nem vagyok otthon, vagy kis túlzással csak aludni járok haza H-P.
Végül kikerültem ebből
Ez azért már lezajlott párszor. Bizonyos munkák megszűntek, lettek mások. Volt, hogy a népesség nem tudom 90%a mezőgazdaságban dolgozott. Lett más, gyanítom a szolgáltatószektor a végtelenségig tud nőni, fodrász, kozmetikus, személyi edző, tetováló……
Régen is volt, csak nem ennyi. Majd dolgoznak a robotok, mi meg majd egymásnak szolgáltatunk 😉
Az “értéket” igyekeztem materiális, nem morális értelemben használni. Azaz a jelenlegi helyzetben sem hiszem, hogy a tanárok/ápolók/stb. munkája csak annyira lenne értékes/hasznos/fontos, amennyire más emberek bérével összehasonlítás alapján tűnne. Ennek az oka, hogy a bérezés nem hasznosság alapján történik, hanem hogy mennyi pénzért találnak megfelelő embert, aki elvégzi az adott munkát. Nálunk még ennyiért is találnak, mert van aki megcsinálja hivatástudatból (meg olyan is van, aki nemigazán megfelelő szakértelmű, csak az államot annyira nem érdekli ha rosszul szolgáltat). Épp ez okozná szerintem a problémát. Persze olyan világot is el lehet képzelni, ahol a javakból mindenki érdemei szerint részesül, ez azért sokkal több változtatást feltételezne a jelenlegihez képest minthogy mindenki érje be kevesebbel. Én nem tartanám vissza a levegőt, amíg valaha is bekövetkezik.
Persze lehet, hogy 7 óra alatt is végeznék 8 helyett, ha nem olvasnék el pár cikket, vagy nem kommentelnék be pl ide pihenésképpen és akkor hetente “látszólag” egy fél napot nyerhetnék, de az a helyzet, hogy az ember nem gép, én legalábbis nem vagyok az.
Mellesleg a fejlődés épp a gazdaságnak köszönhető, aminek a motorja a fogyasztás, ha holnaptól mindenki fele annyit akarna fogyasztani, akkor óriási bajban lennénk.
eferix, miért is lennénk bajban? A fejlődés nem mennyiséginek kell lennie, hanem minőséginek. Nem többet kell előállítanunk, hanem jobbat vagy jobban.
Az élményvadászokon nagyon jókat szoktam nevetni instagramon és facebookon. Amikor az ismerősöm 5 ezer ft-ot nem tudott megadni barátomnak csak 1 hónap múlva… (fél éve történt), nyáron meg hitelből (tudom) elutaztak Dubaiba, hogy lássuk ki a menő. Igazából mondanám hogy annyi a vagyona ami rajta van, de az iphone szolgáltatói hitelből van, az utazás meg személyi kölcsönből, így ez az állítás sem stimmel.
Viszont amit egyre többször nem értek, hogy az elsők között megjelennek a károgók és az értetlenkedők. Ezt a pár embert nem is értem miért is olvassák a blogot, ha csak a beszűkült gondolkodásmódjukat akarják itt ráerőltetni a többiekre. (Fixen van 4-5 ember aki minden post alatt csak kötekedik, értetlenkedik. Lehet ők az UnitLinkesek és az ingatlan “ügynökök”? :)) )
Sokkal jobban elveszi a kedvem a vásárlástól ha XXX forint helyett úgy számolom, hogy ennek az ára két hét ülés..
Egyből nem ér annyit hogy megvegyem..
2021-04-22 at 11:00
“Annyi megjegyzésem lenne, hogy én is olvastam a 4 napos munkahétről stb. viszont azt fontos hozzátenni, hogy csak egyes, úgymond értelmiségi szakmákban nőtt meg a termelékenység, a szektorok döntő többségében nem ( gondoljunk itt arra, hogy egy kőműves hogy lenne termelékenyebb?),”
Régen a “kőműves” először vályogot vetett, megvárta míg kiszárad, és utána épített, lassan, mert nehéz volt. Aztán különszervezték, és mire oda jutott, már kész volt a vályog. Aztán kiégették, kisméretű tégla.
Ma egy kőműves(brigád) a ház külső-belső falát 2-3 nap alatt felhúzza akkora darabokból, hogy átölelni sem tudja, de a hőszigetelése jó.
“hogy nagyon sok nem irodai szerepkörben (hotel recepció, benzinkutas, ügyfélszolgálat, tűzoltó) készen kell állni a munkára nyolc órában”
a tűzoltót kivéve mind simán kiváltható, ami már a jelen, nem a jövő…
Korábban se költöttünk sokat, amolyan Mustachian család vagyunk, talán ezért is van, hogy nem vágyunk “többre”. Ez a kevesebb szerintem valójában “több”.
HO-ban nyomjuk, ami sose megélt nyugalmat okoz, nincs felesleges utazási idő, napközben minden elintézhető akár online is, van napközbeni sportra is lehetőség. Párom imád főzni, most akár naponta elszórakozhat otthon, úgy osztja be az idejét, ahogy akarja. Sose voltunk annyira kiegyensúlyozottak, mint jelenleg.