A korai nyugdíj árnyoldalai
A FIRE mozgalom, vagyis a korai nyugdíjbavonulás eszméje nagyon divatossá vált az elmúlt évtizedben, sokan tűzték ki célul, hogy 30-40 évesen örökre vissza akarnak vonulni a munkától. (FIRE: Financial Independence Retire Early)
Arról már írtam egy cikket, milyen valós és csak félreértésből származó, képzelt veszélyei vannak a korai ön-nyugdíjazásnak:
Találtam egy blogot, melynek a szerzője leírta egy riportban, hogyan talált rá erre a mozgalomra és olvasta el az összes írást és blogot, ami a korai nyugdíjbavonulással foglalkozott. Rávetette magát a témára és a férjével együtt elhatározták, hogy ők is megvalósítják az álmukat és hamar visszavonulnak a munka területéről.
Bár a blogíró hölgy átlagon felül keresett, ahogy a férje is, de a férj projektmunkákra szerződött, így teljesen hektikus és kiszámíthatatlan volt a bevétele.
Ez nem vette el a kedvüket, a bevétel növekedése érdekében másodállásokat vállaltak és átálltak az extrém takarékos költési üzemmódra.
Mindent a szent cél érdekének rendeltek alá, jóformán minden költésüket visszavágták: elmaradtak az együtt kávézások, a heti pizzázások, ugrott a kábeltévé és a mobilnet is.
Örömmel figyelték, ahogy nő a megtakarításuk, azonban azt is észrevették, hogy az életminőségük és jókedvük szabadesésben zuhan.
Két év után az önként vállalt aszketizmus kezdett egyre komolyabb teher lenni a számukra. Lemondtak mindarról, amit valaha szerettek, már nem voltak közös programok, a sok munka és a már-már görcsös megtakarítás komoly lelki megterhelést is jelentett.
Hogy aztán még nehezebb legyen az ügy, kiderült, hogy gyerekük is csak komoly és igen drága orvosi kezelés után lehet és a szüleik egészségi állapota is romlott, ami további anyagi terheket jelentett nekik is. Ezeket nem tervezték be a mestertervbe. (Más bloggereknél is olvastam, hogy hasonlóan jártak, az egyik például bevallotta, hogy a gyerekvállalás miatt évi 50 ezer dollárral több bevételre van szüksége a családjának, mint azt tervezték. Ha nem blogolnának, komoly anyagi bajban lennének.)
Komolyan megrettent, amikor rájött, hogy hasonló anyagi csapások bármikor történhetnek a következő 50 évben, amire egyáltalán nem számítottak és amivel egyáltalán nem is számoltak a nyugdíjazásukkal kapcsolatban. De már egy új drágább hobbi felvállalása sem feltétlen férne bele a keretbe, hiába is akarna mondjuk hegyet mászni tíz év múlva. (Egy másik blogger leírta, hogy elképedt a korai nyugdíjazása közben, milyen drága például otthon “ingyenes” zöldséget termelni vagy hogy a család új hobbija, a kerékpározás hány ezer dollárt felemésztett, ideértve a kerékpár-tárolót és a tetőcsomagtartót is. Ő is rájött, hogy több ilyen új hobbit nem engedhet meg magának.)
Aztán kezdett neki felderengeni, hogy a sok példakép blogger, akit olvas, mint korai nyugdíjast, mind-mind dolgozik a mai napig is, nem nyugdíjba ment, csak karriert váltott, multis alkalmazottból szabadúszó blogger lett. De ugyanúgy gyárt tartalmakat, videókat, előadásokat tart, amiből megél. Ez nem nyugdíjas lét, csak egy másfajta munka.
Amint előrehaladt a saját blogjának az írásában, rájött, hogy ez is pont olyan munka, mint a többi. Vannak határidők, hogy hetente hány cikket kell megírni, hogy ne csökkenjen a blog látogatottsága, van minőségi elvárás a cikkekkel vagy podcastokkal esetleg videókkal kapcsolatban, ki kell találni, miből lehet pénzt keresni, viszont cserébe a bevétel sokkal hektikusabb, mint egy normál állás esetén.
Aztán kiderült, hogy ez az életforma is lehet egy véglet. Ahogy az átlagember belemegy a játékba, hogy ki tud többet költeni, az átlag FIRE rajongó a másik játékba megy bele: ki tud minél extrémebben spórolni.
Ezeket átélve rájöttek, hogy túl nagy árat fizetnek és túl nagy kockázatot vállalnak az álmukért cserébe a jelenben, ezért elengedték az egészet.
Továbbra is takarékosan, de már távolról sem extrém takarékosan élnek, élnek a mának is, nem csak a jövőnek alárendelve mindent, kidobták a céldátumokat is. Ha 45 évesen, ha 55 évesen érik el a céljukat kellő anyagi ráhagyással, akkor az lesz a megfelelő időpont.
Újra van kábeltévé, pizzázás és közös kávéházazás is.
Ahogy az út két oldalán árok van és egyikbe se jó belecsúszni, így van az anyagi élet területén is. A túlzott pénzköltés ugyanolyan árok lehet, mint a túlzott takarékoskodás. A fontos, hogy megtaláld azt a neked megfelelő mértéket, amivel az úton tudsz maradni és mindkét árkot elkerülöd.
Megélheted a száz évet, ha lemondasz mindarról, ami miatt megérné megélni a száz évet.( Woody Allen)
“az életminőségük és jókedvük szabadesésben zuhan.”
Ha a kábeltévé és a mobilnet miatt voltak jókedvűek, akkor azért ott más baj is van.
“Lemondtak mindarról, amit valaha szerettek, már nem voltak közös programok”
Na, ezt nem szabad, meg kell hagyni a jót, legfeljebb okosan kell csinálni.
“kiderült, hogy gyerekük is csak komoly és igen drága orvosi kezelés után lehet”
Azt értem, hogy emiatt kitolódhat a FIRE, de ha szórták volna 2 évig a pénzt, mint nagyon sokan, akkor most nagy bajban lennének. Így legalább anyagilag fel vannak erre készülve.
“rájött, hogy hasonló anyagi csapások bármikor történhetnek a következő 50 évben”
Egyrészt optimistának kell lenni, másrészt mindig vissza lehet menni dolgozni.
Egyrészt optimistának kell lenni, másrészt mindig vissza lehet menni dolgozni.’
Sok sikert visszatalálni a munka piacára mondjuk 10 év munkanélküliség után. Pláne ha IT területéről ment el az ember, de egxéb területen is annyira elavult lesz az ember tudása, h a kutyának nem kell. Szóval ezzel nem értek egyet. Persze közmunka jellegű dologra lehet utána számíthat az ember 😛
azonnal unszimpatikus volt a “korai nyugdíj” elvben, hogy 40-45 évesen, amikor még fitt vagy, a szaktudásod csúcsán vagy, amikor a legtöbbet keresheted, akkor akarod eldobni az egészet.
Ahelyett hogy kamatoztatnád a többtízéves szakmai tapasztalatod, s eladnád azt magas óradíjon, inkább semmit teszel.
S valóban hiányoznak ezekből a képletekből a gyerekről/párról/szülőkről való gondoskodás, orvosi kiadások stb.
Amit tanultam belőle és részben alkalmazom: spórolási lehetőségek, napi/heti munkára szánt idő csökkentése.
Gratula! Így kell.
A többség számára az anyagi függetlenség, aka. korai nyugdíj nem azt jelenti, hogy tesped a tévé előtt, hanem azt, hogy nem a pénzért, hanem a munka, alkotás, mások segítése stb. öröméért dolgozik tovább.
Persze simán lehet, hogy ami az első években hobbinak tűnik, legyen az blogolás vagy bármi, néhány év után már munkává degradálódik. Ilyenkor kell újra váltani, ami persze nem könnyű…
Az pedig, hogy “nyugdíjasként” is dolgozik nem biztos, hogy azért van, mert kell a pénz. Onnan is megközelíthetjük, hogy az az ember keresett jól korábban, aki lelkesen és jól végezte az eredeti munkáját is, mert szeretett dolgozni. Aztán persze egy idő után már nem jelentett örömöt, csak abban a jó fizetésért tovább maradt benne, mint a “nyugdíj” melletti hobbi-munkában.
Szerintem tehát a lényeg, hogy örömünket leljük a munkában. Ez pedig sokkal könnyebb, ha a pénz nem fontos
Ugyanugy utazunk, szocializalodunk es szorakozunk, mint elotte, csak a kulonleges dolgok mostmar a helyen vannak kezelve.
Pl: nem ugrom be a starbucksba naponta 1 kaveert, mert nincs hozzaadott erteke annak hogy elkoltok 10$t egy kavera, es inkabb minden hetvegen sorozes + whiskeyzes kombot tarsasozasra csereltuk ugyanazokkal az emberekkel.
Ugy szamoljuk, hogy 6 even belul korai nyugdijazzuk magunkat, de ez nem azt jelenti, hogy soha tobbet nem fogunk dolgozni, hanem hogy azt csinalunk amit akarunk 🙂
A fo szempont szerintem, hogy megtalaljuk mi tesz boldogga. Ha a 8-12 ora corporate work, azt is lehet folytatni.
Nekem mister money mustache blogja tetszett nagyon errol a temarol, a hozzaallasa is kiraly
a kamat nélküli betétek pedig a megtakarítók kizsákmányolása.
Üdvözlet Unemployed hozzászólónak, nagyon sok mindenben egyetértek vele.
(A költségeim csökkenhetnek, pl. nem kell 2 autó, de ha szeretném, lehessen az is, vagy legyen sportosabb, mint most 🙂 Vagy pl. a több nyaralás többe kerül.)
Unatkozni? Aki amúgy kreatív alkat, biztosan nem fog.
Végre igazán kreatív dolgokat csinálhatok majd, sokkal inkább, mint most, bár most sem panaszkodom. Lehet, hogy többet fogok dolgozni, mint most bizonyos időszakokban, pusztán lelkesedésből.
Csak egészség legyen, ez az egy és legfontosabb – és mivel elég jól égettem a gyertyát, ettől tartok is. Ember tervez…
Childcare ($42,000): They are getting a discount with two kids, given childcare for one kid costs closer to $30,000 a year. The $42,000 a year cost can be spent on daycare or a day nanny, although some contend that $42,000 is not enough. (San Francisco area)
Ehhez még csapjál hozzá egy kicsit nagyobb házat a SF-i árakon, drágább nyaralás a gyerekek miatt, tandíj a gyerek egyetemére és még kevés is az 50 ezer dollár.
Aki nem annyira akar lemondani a mindennapi luxusról, annak inkább a FatFIRE való, halmozzon fel több pénzt és éljen kényelmesen. Ráadásul ez a “korai nyugdíj” egyeseknél kiveri a biztosítékot, mert azt hiszik onnantól az ember csak vegetál mint egy (korban) nyugdíjas.
Holott ha sikerül elérni, és nem a csontminimumot célozva, akkor kinyílik a világ. Egyszerűen annyit jelent, hogy nyudíjba vonult a KÖTELEZŐ munkából. Ha akar, dolgozhat azt, amiben örömét leli, akár fillérekért is.
Akinek ez túl nagy falat, az is törekedhet a havi 20% megtakarításra, és legalább 65 éves korára lesz annyi, hogy kényelmesen töltse az időskort.
Amit nekem a FIRE jelent, az az, hogy nem kell majd teljes munkaidoben dolgoznom, a fennmarado idoben pedig dolgozhatom a kisebb projektjeimen. A fonokomnek, felettesemnek minden gond nelkul mondhatom, hogy marpedig nem vagyok hajando valamit megcsinalni, mert nem ertek vele egyet. Aztan ha meg akar tartani, elfogadja, ha meg nem, akkor elvalnak utjaink, de nem vagyok megkotve es nem is kell mindent elviselnem a munkahelyen…
OTP Egészségpénztár minden kedves tagra rásózött egy egészségbiztosítást havi 119 Ft-ért, megkérdezés nélkül.
Lehet nyilatkozni, hogy szeretnéd-e lemondani és akkor visszaadják a havidíjat….
Átlag ember számára szvsz. nem reális akkora vagyon összegyűjtése, amiből megoldható lenne a biztonságos nyugdíjba vonulás.
A pénteki fél nap, esetleg szabad péntek viszont elérhető. És nagyon jó. 🙂
Pedig akkor már elment nyugdíjba.
Ha valaki eleve spórolós természetű, az tud FIRE-ben gondolkodni reálisan, aki “tücsök” ösztönből, az nem fogja ebben jól érezni magát. Praktikus, ha van egy biztonsági megoldásod, egy pénzkereső hobbid. Legfeljebb rákényszerülsz, hogy visszamenj dolgozni, na bumm.
Nekem pl. az elérhető biztonságosan, hogy amikor a gyerek saját lábára áll, leszek 53-55, onnantól a hobbi lesz a kereset. Még 10-12 év múlva meg beüt a nyugdíj, ha nem (TB csőd), arra is lesz pénz elég. Nem érdekel, hogy ez FIRE vagy sem, jó lesz:-) Most is FIREzhetnék épphogy, de az stresszes lenne, rosszabb, mint most.
2019-10-07 at 20:53
OFF:
OTP Egészségpénztár minden kedves tagra rásózött egy egészségbiztosítást havi 119 Ft-ért, megkérdezés nélkül.
Lehet nyilatkozni, hogy szeretnéd-e lemondani és akkor visszaadják a havidíjat….
Generali EP dettó (100 HUF, visszamenőleg nem adják vissza).
Nájsz.
Tegyük fel, hogy ott állok 50 évesen még jó fizikai és szellemi állapotban, kereshetnék X összeget az addigi tapasztalatommal, de nem érdekel az sem, ha csak X/100 bevételem származik aktív tevékenységből?
Ez kiszámolta már valaki, hogy milyen összegből? Pl. az egyszerűség kedvéért egy emberrel számolva, ha az az egy ember havi x-et költ, és él még 45 évig mondjuk, akkor ahhoz milyen összeg kell?
Pl. a mai költésből mennyire lehet következtetni arra, hogy mondjuk 20 év múlva is megél majd ugyanolyan arányú költéssel?
Nem éppen az IT az, ahol munkaerőhiány van? Azt gondolnám, hogy egy szakember biztosan talál munkát akkor is, ha valahol be kell tanulnia valami újba, persze lehet, hogy lejjebb kell kezdeni.
Másrészt az IT-ben éppen azokkal a területekkel lehet a legjobban keresni, amik régebbi technológiákat alkalmaznak, mert arra nehezebb embert találni. Pl. tudtál c++-t 10 éve? Ugyanúgy kelleni fog most is, és nagy változás nincs tudtommal, ami van azt, meg be lehet hozni.
Vagy ott a Java. 10 éve is ment. Azóta kijött egy pár verzió belőle érdekes újításokkal, de egyik sem olyan, ami megtanulhatatlan lenne.
Szóval tényleg ilyen nehéz lenne visszatérni IT-be, ha valaki kihagy mondjuk 10 évet?
Hiába spórol, adja lejjebb az igényeit, még akkor sem biztos, hogy sikerül.
és , azért valami porszem hullott a gépezetbe Mr Money Mustache-nál. mrmoneymustache.com/2018/12/31/divorce/
2 éve jó érzés volt fityiszt mutatni a multinak amikor már madárnak nézett. A pénz erre kell: szabadságra.
Én egyébként azt látom az egyik problémának, hogy sokan másoktól kölcsönzik életcéljaikat. A korai nyugdíj iránti igénynek mélyen belülről kell fakadnia és akkor valószínűleg rendben lesz, de az se probléma, ha valaki csak részben éri el a pénzügyi függetlenséget. És mellette jól is érzi magát a bőrében. A mai világban kicsit erős a superhero jelleg. Teljes pénzügyi függetlenség, duplázd meg a hatékonyságod, fussad le az ultramaratont, utazd be az egész világot, pörögj, pörögj különben senki maradsz.
A másik probléma, hogy idehaza a 20-30-as korosztály viszi ezt a témát, még gyerek nélkül. Ők biztosan alulbecsülik a hátralevő költségeket, és utána kérdés, hogy rágörcsölnek vagy lesz erejük kiszállni/visszavenni mint a cikkben
Ha asszony nem minimalberert dolgozik,akkor maris 400nal tartunk also hangon. Ez kinek nem eleg?
Ez az elmélet…
A gyerekkel meg esetleg o is tud foglalkozni ha mar ideje van ra. Masik megy h marhara nem csak fekete feher minden. Neki az a socializalodas h kavezni jar, stb? Menjen le a strandra, kosarazzon, jarjon konyvtarba, szedjen szemetet, segitsen a szegenyeknek. Csomo mindent tud csinalni ami kozel full ingyen van. Kicsit csalodas h megint egy pesszimista magyaroskodas jott le a cikkbol ahelyett h 40 peldat felhoznal h mit tehetsz. Nyilvan nem annyi a koltseguk amit fedezni kell ami eleg a kajara meg a rezsire. Kell arra is gondolni hogy ha mondjuk a jarolapot ki kell cserelni akkor legyen ra
Valszeg jol van amugy.
A 4 órás meló nagy előnye még hogy ha van valami sürgős feladat azt nem én kapom, mert visszakérdezek: két hét múlva jó lesz ? 😉
Már leirtam többször, hogy lehet és hogy lehet.
Most leirtam egy másik véleményt is, hogy kerek legyen.
És nemcsak a pénz miatt mentem el dolgozni, hanem azért is, mert hiányoztak az emberi kapcsolatok, az új ügyfelekkel való személyes beszélgetés. Hiszen az egészen más, mint a megnyitási statisztikákat nézegetni meg időnként üzenetekre válaszolni.
Cserébe viszont tök jó volt az, hogy a gyerekeimmel és a feleségemmel lehettem, mindenhol ott tudtam lenni, stb.
Ez is egy szempont a korai nyugdíjjal kapcsolatban. És a munkát csak egy darabig pótolja a szórakozás, de szerintem szükség van rá.
Aki belső késztetésből vág bele, és keres eleget, annak jó esélyei vannak – különösen, ha a párjával teszi ezt egy hullámhosszon és nem tervez gyerek(ek)et.
Aki csak majmolja a FIRE-t, mert most ez a menő, az viszont nagyobb eséllyel abbahagyja, elbukik. Gyanítom, utóbbiakból van több.
Egy biztos, ha szeretne gyerek(ek)et is az érintett pár, akkor ott vagy erős újratervezés szükséges, vagy bitang magas jövedelem. Különben nem jön ki a matek.
Az az egészséges, ha olyan munkád van, hogy meg sem fordul a fejedben, hogy abbahagyod az első adandó alkalommal. Egy vállalatnál sem mindig az a legokosabb, aki mindig feljebb akar lépni. Inkább az, aki reálisan értékeli a saját és kollégái pozícióját, és képes mérlegelni, hogy a pénz, karrier, stressz, szabadidő közül neki melyikből mennyi kell/vállalható, hogy boldog legyen. Hosszútávon. “Közben” okos, nem visszatekintve.
Tehát te otthon nyugdíjaskodsz a családi vagyonból, az asszony meg gürizik 200-ért (milyen munka lehet ez?). Ez biztos fenntartható lesz, míg ő is nyugdíjba tud menni majd 65 évesen. 🙂