A FIRE mozgalom, vagyis a korai nyugdíjbavonulás eszméje nagyon divatossá vált az elmúlt évtizedben, sokan tűzték ki célul, hogy 30-40 évesen örökre vissza akarnak vonulni a munkától. (FIRE: Financial Independence Retire Early)
Arról már írtam egy cikket, milyen valós és csak félreértésből származó, képzelt veszélyei vannak a korai ön-nyugdíjazásnak:
Találtam egy blogot, melynek a szerzője leírta egy riportban, hogyan talált rá erre a mozgalomra és olvasta el az összes írást és blogot, ami a korai nyugdíjbavonulással foglalkozott. Rávetette magát a témára és a férjével együtt elhatározták, hogy ők is megvalósítják az álmukat és hamar visszavonulnak a munka területéről.
Bár a blogíró hölgy átlagon felül keresett, ahogy a férje is, de a férj projektmunkákra szerződött, így teljesen hektikus és kiszámíthatatlan volt a bevétele.
Ez nem vette el a kedvüket, a bevétel növekedése érdekében másodállásokat vállaltak és átálltak az extrém takarékos költési üzemmódra.
Mindent a szent cél érdekének rendeltek alá, jóformán minden költésüket visszavágták: elmaradtak az együtt kávézások, a heti pizzázások, ugrott a kábeltévé és a mobilnet is.
Örömmel figyelték, ahogy nő a megtakarításuk, azonban azt is észrevették, hogy az életminőségük és jókedvük szabadesésben zuhan.
Két év után az önként vállalt aszketizmus kezdett egyre komolyabb teher lenni a számukra. Lemondtak mindarról, amit valaha szerettek, már nem voltak közös programok, a sok munka és a már-már görcsös megtakarítás komoly lelki megterhelést is jelentett.
Hogy aztán még nehezebb legyen az ügy, kiderült, hogy gyerekük is csak komoly és igen drága orvosi kezelés után lehet és a szüleik egészségi állapota is romlott, ami további anyagi terheket jelentett nekik is. Ezeket nem tervezték be a mestertervbe. (Más bloggereknél is olvastam, hogy hasonlóan jártak, az egyik például bevallotta, hogy a gyerekvállalás miatt évi 50 ezer dollárral több bevételre van szüksége a családjának, mint azt tervezték. Ha nem blogolnának, komoly anyagi bajban lennének.)
Komolyan megrettent, amikor rájött, hogy hasonló anyagi csapások bármikor történhetnek a következő 50 évben, amire egyáltalán nem számítottak és amivel egyáltalán nem is számoltak a nyugdíjazásukkal kapcsolatban. De már egy új drágább hobbi felvállalása sem feltétlen férne bele a keretbe, hiába is akarna mondjuk hegyet mászni tíz év múlva. (Egy másik blogger leírta, hogy elképedt a korai nyugdíjazása közben, milyen drága például otthon "ingyenes" zöldséget termelni vagy hogy a család új hobbija, a kerékpározás hány ezer dollárt felemésztett, ideértve a kerékpár-tárolót és a tetőcsomagtartót is. Ő is rájött, hogy több ilyen új hobbit nem engedhet meg magának.)
Aztán kezdett neki felderengeni, hogy a sok példakép blogger, akit olvas, mint korai nyugdíjast, mind-mind dolgozik a mai napig is, nem nyugdíjba ment, csak karriert váltott, multis alkalmazottból szabadúszó blogger lett. De ugyanúgy gyárt tartalmakat, videókat, előadásokat tart, amiből megél. Ez nem nyugdíjas lét, csak egy másfajta munka.
Amint előrehaladt a saját blogjának az írásában, rájött, hogy ez is pont olyan munka, mint a többi. Vannak határidők, hogy hetente hány cikket kell megírni, hogy ne csökkenjen a blog látogatottsága, van minőségi elvárás a cikkekkel vagy podcastokkal esetleg videókkal kapcsolatban, ki kell találni, miből lehet pénzt keresni, viszont cserébe a bevétel sokkal hektikusabb, mint egy normál állás esetén.
Aztán kiderült, hogy ez az életforma is lehet egy véglet. Ahogy az átlagember belemegy a játékba, hogy ki tud többet költeni, az átlag FIRE rajongó a másik játékba megy bele: ki tud minél extrémebben spórolni.
Ezeket átélve rájöttek, hogy túl nagy árat fizetnek és túl nagy kockázatot vállalnak az álmukért cserébe a jelenben, ezért elengedték az egészet.
Továbbra is takarékosan, de már távolról sem extrém takarékosan élnek, élnek a mának is, nem csak a jövőnek alárendelve mindent, kidobták a céldátumokat is. Ha 45 évesen, ha 55 évesen érik el a céljukat kellő anyagi ráhagyással, akkor az lesz a megfelelő időpont.
Újra van kábeltévé, pizzázás és közös kávéházazás is.
Ahogy az út két oldalán árok van és egyikbe se jó belecsúszni, így van az anyagi élet területén is. A túlzott pénzköltés ugyanolyan árok lehet, mint a túlzott takarékoskodás. A fontos, hogy megtaláld azt a neked megfelelő mértéket, amivel az úton tudsz maradni és mindkét árkot elkerülöd.
Szóval ne vállalj gyereket 😀
Az utóbbi években az "Arany középút" elgondolás lett életem legkomolyabb vezérelve, szó szerint minden területen működik. Spórolás-költés (pénz), szórakozás-önfejlesztés és magánélet-munka (idő), sportolás-pihenés és precíz diéta-gyorskaja/édesség fogyasztás (egészség), stb, stb. Sem túlpörögni, sem elengedni nem érdemes a dolgokat. Tervezés és hideg vér.
Jajaja.
Megélheted a száz évet, ha lemondasz mindarról, ami miatt megérné megélni a száz évet.( Woody Allen)
Túlzásba nem szabad vinni ezt sem. Lehet extrém magas megtakarítási rátára menni (mondjuk 70% fölött), de ahhoz vagy nagyon magas fizetés, vagy aszkétizmus kell.
"az életminőségük és jókedvük szabadesésben zuhan."
Ha a kábeltévé és a mobilnet miatt voltak jókedvűek, akkor azért ott más baj is van.
"Lemondtak mindarról, amit valaha szerettek, már nem voltak közös programok"
Na, ezt nem szabad, meg kell hagyni a jót, legfeljebb okosan kell csinálni.
"kiderült, hogy gyerekük is csak komoly és igen drága orvosi kezelés után lehet"
Azt értem, hogy emiatt kitolódhat a FIRE, de ha szórták volna 2 évig a pénzt, mint nagyon sokan, akkor most nagy bajban lennének. Így legalább anyagilag fel vannak erre készülve.
"rájött, hogy hasonló anyagi csapások bármikor történhetnek a következő 50 évben"
Egyrészt optimistának kell lenni, másrészt mindig vissza lehet menni dolgozni.
Dani2, meg a közös programok meg a szociális élet meg a mellékállás meg a minden más miatt
@beetle Arany középút: shortolás-longolás 😀
'Dani2
Egyrészt optimistának kell lenni, másrészt mindig vissza lehet menni dolgozni.'
Sok sikert visszatalálni a munka piacára mondjuk 10 év munkanélküliség után. Pláne ha IT területéről ment el az ember, de egxéb területen is annyira elavult lesz az ember tudása, h a kutyának nem kell. Szóval ezzel nem értek egyet. Persze közmunka jellegű dologra lehet utána számíthat az ember 😛
újabb jó cikk köszönjük szépen!
azonnal unszimpatikus volt a "korai nyugdíj" elvben, hogy 40-45 évesen, amikor még fitt vagy, a szaktudásod csúcsán vagy, amikor a legtöbbet keresheted, akkor akarod eldobni az egészet.
Ahelyett hogy kamatoztatnád a többtízéves szakmai tapasztalatod, s eladnád azt magas óradíjon, inkább semmit teszel.
S valóban hiányoznak ezekből a képletekből a gyerekről/párról/szülőkről való gondoskodás, orvosi kiadások stb.
Amit tanultam belőle és részben alkalmazom: spórolási lehetőségek, napi/heti munkára szánt idő csökkentése.
@beetle Gratula! Így kell.
Szuper cikk, köszönjük!
A többség számára az anyagi függetlenség, aka. korai nyugdíj nem azt jelenti, hogy tesped a tévé előtt, hanem azt, hogy nem a pénzért, hanem a munka, alkotás, mások segítése stb. öröméért dolgozik tovább.
Persze simán lehet, hogy ami az első években hobbinak tűnik, legyen az blogolás vagy bármi, néhány év után már munkává degradálódik. Ilyenkor kell újra váltani, ami persze nem könnyű...
Az pedig, hogy "nyugdíjasként" is dolgozik nem biztos, hogy azért van, mert kell a pénz. Onnan is megközelíthetjük, hogy az az ember keresett jól korábban, aki lelkesen és jól végezte az eredeti munkáját is, mert szeretett dolgozni. Aztán persze egy idő után már nem jelentett örömöt, csak abban a jó fizetésért tovább maradt benne, mint a "nyugdíj" melletti hobbi-munkában.
Szerintem tehát a lényeg, hogy örömünket leljük a munkában. Ez pedig sokkal könnyebb, ha a pénz nem fontos
Igen, érdekes, de félreérthető dolog ez a korai nyugdíj. Az ember tényleg hajlamos félreérteni, hogy ez nem azt jelenti, hogy x év mindent bele spórolás és aztán ha megvan a kitűzött cél, jöhet a buli a köbön. Ld. pl. a cikkbeli gyerekkérdés. Annak viszonylag időben célszerű nekiállni, viszont legalább félbe is vágja egy időre a FIRE elképzelést. Meg mi magyarok talán jobban hajlamosabbak vagyunk arra, hogy jaj, csak dolgozni ne kelljen, milyen jó annak, aki korán nyugdíjba megy. Na aztán kiderül, hogy jól leépülnek a legtöbben a munka hiányában. És kiderül, hogy igaz a mondás: a munka nemesít, nem ásít. 🙂
Józan paraszti ész. Ennyi erővel akár eleve kezdhettek volna olyan szabadúszóbizniszbe is, ami érdekli is őket. Persze lehet, hogy tényleg a kiszámolóbloggerkedés érdekli őket a legjobban, akkor nem szóltam!
Erdekes cikk. Mi nem reg, egy fel eve, kezdtunk bele parommal megtakaritani a korai nyugdijunkra. 70-75% kozott takaritunk meg es egyelore nem erezzuk ugy hogy lemondanank dolgokrol.
Ugyanugy utazunk, szocializalodunk es szorakozunk, mint elotte, csak a kulonleges dolgok mostmar a helyen vannak kezelve.
Pl: nem ugrom be a starbucksba naponta 1 kaveert, mert nincs hozzaadott erteke annak hogy elkoltok 10$t egy kavera, es inkabb minden hetvegen sorozes + whiskeyzes kombot tarsasozasra csereltuk ugyanazokkal az emberekkel.
Ugy szamoljuk, hogy 6 even belul korai nyugdijazzuk magunkat, de ez nem azt jelenti, hogy soha tobbet nem fogunk dolgozni, hanem hogy azt csinalunk amit akarunk 🙂
A fo szempont szerintem, hogy megtalaljuk mi tesz boldogga. Ha a 8-12 ora corporate work, azt is lehet folytatni.
Nekem mister money mustache blogja tetszett nagyon errol a temarol, a hozzaallasa is kiraly
65 év helyett 56 évesen döntöttem a korai nyugdíj mellett, 34 év gyógyszeripari munka után. Jó fizetés, sok stressz, konzervatív befektetési politika. A vagyon további növelése helyett inkább életidőt vásároltam. MANYUP, MALÉV és AXA károsultként nem igazán hiszek sem a megtakarítások, sem a megvásárolt, de még fel nem használt szolgáltatások értékállóságában vagy biztonságában. Bármilyen magyar állampapír teljesen egyértelműen csapda,
a kamat nélküli betétek pedig a megtakarítók kizsákmányolása.
Üdvözlet Unemployed hozzászólónak, nagyon sok mindenben egyetértek vele.
"Aztán kezdett neki felderengeni, hogy a sok példakép blogger, akit olvas, mint korai nyugdíjast, mind-mind dolgozik a mai napig is, nem nyugdíjba ment, csak karriert váltott, multis alkalmazottból szabadúszó blogger lett" Hát igen, az itthon talán legismertebb korai nyugdíjas, a 30-as nyugdíjas is azt emelte ki, hogy nem arról van szó, hogy a passzív bevételein kívül (amiből azért van neki bőven) nem dolgozik, hanem arról, hogy megteheti, hogy olyan munkát csinál, amit egyébként ingyen is megcsinálna, hobbiból, tehát örömet okoz neki, illetve akkor csinálja, amikor az egyéb nem fizetős teendői mellett belefér. És nem kell az embernek mindent "gyarló" dolgot megvonnia magától, csak ami tényleg annyira fölösleges, hogy kb. soha nem hiányozna neki vagy akár káros is (pl. dohányzás, vagy netflix vagy 180 csatornás tv előfizetés).
Volt szerencsem egy hete penzes urral (Mr Money Mustache) eloben talalkozni. O kiemelte, hogy nem az aszketizmust hirdeti, hanem a kolteseid hatekonysaganak noveleset. O azt mondja, hogy kozlekedj, de varoson belul elektromos biciklivel, lehetoleg sajat magad epitve. Lehet autod, de hasznalt es kicsi. Egyel jokat, de otthon fozve. Szorakozz minden hetvegen, de ne a plazaba menj filmet nezni, hanem a hegyekbe kirandulni. Kavet es teat igyal fillerekert, ne muanyagpalackos, cukrozott szarokat dragan. Olvass sokat, de konyvtarbol, mert a konyv draga es a helyet tarolja otthon. Fektess be, de online es ETF-ekbe, mert az olcso. Szinte az osszes korai nyugdijas szoftverfejlesztokent szedte meg magat, tehat nem tagadja, hogy magas fizetes kell. Miklos cikke ettol meg all, de nagyon nagy leegyszerusites lenne azt mondani, hogy a magas sporolasi ratahoz le kell mondani a kellemes dolgokrol
Ezért nem mentem még el korai nyugdíjba... 🙂 Majd akkor, ha minden egyéb terv megvalósult, gyerek kirepült és a "passzív" jövedelem stabilan hozza azt a szintet, amit kitűztem, amiben tartalék és további megtakarítási lehetőség van a jelenlegi életszínvonalamon is. Akkor is kell majd ingatlanra költeni, kocsit venni, váratlan költségeket fedezni, gyereket támogatni stb.
(A költségeim csökkenhetnek, pl. nem kell 2 autó, de ha szeretném, lehessen az is, vagy legyen sportosabb, mint most 🙂 Vagy pl. a több nyaralás többe kerül.)
Unatkozni? Aki amúgy kreatív alkat, biztosan nem fog.
Végre igazán kreatív dolgokat csinálhatok majd, sokkal inkább, mint most, bár most sem panaszkodom. Lehet, hogy többet fogok dolgozni, mint most bizonyos időszakokban, pusztán lelkesedésből.
Csak egészség legyen, ez az egy és legfontosabb - és mivel elég jól égettem a gyertyát, ettől tartok is. Ember tervez...
Mint már írták, az arany középút... Például kereshettek volna napi 4-6 órás állás, azzal is már rengeteg szabadidőt lehet nyerni.
Évi 50.000 dollár egy gyerekre? Havi több, mint egy millió forint? Hogy lehet ilyen baromságot leírni?
János, senki nem mondta, hogy egy gyerekre. Gyerekvállalásról van szó. De parancsolj, az említett bloggertől személyesen:
Childcare ($42,000): They are getting a discount with two kids, given childcare for one kid costs closer to $30,000 a year. The $42,000 a year cost can be spent on daycare or a day nanny, although some contend that $42,000 is not enough. (San Francisco area)
Ehhez még csapjál hozzá egy kicsit nagyobb házat a SF-i árakon, drágább nyaralás a gyerekek miatt, tandíj a gyerek egyetemére és még kevés is az 50 ezer dollár.
Kiszámoló, te akarsz korán nyugdíjba menni? Ha nem titok, leírod mit tervezel ilyen téren?
Lasszó, nem terveztem korai nyugdíjat. Ha összejön annyi pénz, majd meglátom. De azt csinálom, amit szeretek és akkor és annyit, amit akarok.
A leírásod alapján nekem úgy tűnik, hogy olyan dolgokból vettek vissza amiket szerettek volna fenntartani, magyarul egyszerűen csak elszámolták magukat.
Aki nem annyira akar lemondani a mindennapi luxusról, annak inkább a FatFIRE való, halmozzon fel több pénzt és éljen kényelmesen. Ráadásul ez a "korai nyugdíj" egyeseknél kiveri a biztosítékot, mert azt hiszik onnantól az ember csak vegetál mint egy (korban) nyugdíjas.
Holott ha sikerül elérni, és nem a csontminimumot célozva, akkor kinyílik a világ. Egyszerűen annyit jelent, hogy nyudíjba vonult a KÖTELEZŐ munkából. Ha akar, dolgozhat azt, amiben örömét leli, akár fillérekért is.
Akinek ez túl nagy falat, az is törekedhet a havi 20% megtakarításra, és legalább 65 éves korára lesz annyi, hogy kényelmesen töltse az időskort.
A FIRE nekem azt jelenti, hogy van annyi megtakaritasom, amibol meg tudok elni ugy, hogy nem vagyok a mindennapi munkara raszorulva. En magamnak celkent tuztem ki, hogy elerjem azt a szintet, hogy a napi 8 ora robot nelkul tudjak elni, de ha oda is jutok, az nem azt jelenti, hogy behuppanok a TV ele es tobbet onnan nem lehet kirobbantani.
Amit nekem a FIRE jelent, az az, hogy nem kell majd teljes munkaidoben dolgoznom, a fennmarado idoben pedig dolgozhatom a kisebb projektjeimen. A fonokomnek, felettesemnek minden gond nelkul mondhatom, hogy marpedig nem vagyok hajando valamit megcsinalni, mert nem ertek vele egyet. Aztan ha meg akar tartani, elfogadja, ha meg nem, akkor elvalnak utjaink, de nem vagyok megkotve es nem is kell mindent elviselnem a munkahelyen...
Érdekes cikk. Én úgy gondolom, hogy azért összehozható ez a korai nyugdíj okosan úgy, hogy nem kell megszakadni. A nagyobb dilemma inkább az, hogy mikor állj le, mennyi elég ..10-20-50-100...Ez is csak matek. Ha 30 vagy nyilván több kell, ha 45 akkor már kevesebb, senki nem fog örökké éni 45 évesen max még egyszer annyival számolhatsz, valószínűleg az is túlbecsült szám lesz. Portfóliót kell építeni: ingatlan kül-belfölöldön, állampapír, osztalék részvény, etf, ingóság (!) bérbeadás. Ez utóbbira szeretném felhívni a figyelmet (konkrét tippet nem fogok adni, bocs azt megtartom), de ledöbbentem milyen hozam érhető el ebben a szegmensben...Jómagam egyik cégem nyereségének terhére vettem néhány millió forintért eszközt, amit kiadtam. Egyszerűen nem értem a piacot, havi(!) 12,93% a hozam, egyszerűen nem értem miért nem ruháznak be a cégek, ennyire nem lenne tőke?
OFF:
OTP Egészségpénztár minden kedves tagra rásózött egy egészségbiztosítást havi 119 Ft-ért, megkérdezés nélkül.
Lehet nyilatkozni, hogy szeretnéd-e lemondani és akkor visszaadják a havidíjat....
Régóta mondom, hogy a harmincas nyugdíjas főállásban azzal haknizik, hogy nyugdíjas. 🙂
Oregon, én őt ismerem, akkor beszéltünk, amikor elkezdték őt felkapni, nem is akarta. Csak aztán kihasználta.
Pedig akkor már elment nyugdíjba.
Korai nyugdíj helyett cél lehet a lazítás. Már pár éve pénteken csak 4 órát dolgozom. Nagyon megszoktam.
Átlag ember számára szvsz. nem reális akkora vagyon összegyűjtése, amiből megoldható lenne a biztonságos nyugdíjba vonulás.
A pénteki fél nap, esetleg szabad péntek viszont elérhető. És nagyon jó. 🙂
30as nyugdíjas fél éve néma, semmi poszt, semmi aktivitás. Jól van?
Nem fogom az egész blogot elolvasni, de a legrégebbi posztokból az derül ki, hogy szórták a pénzt és rossz pü. döntéseket hoztak - írják ők. Ha ők alapból ilyenek, akkor nem tudnak hipp-hopp átugrani a másik végletbe. Legalább így volt pénzük az egészségügyi dolgokra és nem kellett lemondani a gyerekről.
Ha valaki eleve spórolós természetű, az tud FIRE-ben gondolkodni reálisan, aki "tücsök" ösztönből, az nem fogja ebben jól érezni magát. Praktikus, ha van egy biztonsági megoldásod, egy pénzkereső hobbid. Legfeljebb rákényszerülsz, hogy visszamenj dolgozni, na bumm.
Nekem pl. az elérhető biztonságosan, hogy amikor a gyerek saját lábára áll, leszek 53-55, onnantól a hobbi lesz a kereset. Még 10-12 év múlva meg beüt a nyugdíj, ha nem (TB csőd), arra is lesz pénz elég. Nem érdekel, hogy ez FIRE vagy sem, jó lesz:-) Most is FIREzhetnék épphogy, de az stresszes lenne, rosszabb, mint most.
Sajtos Makaróni
2019-10-07 at 20:53
OFF:
OTP Egészségpénztár minden kedves tagra rásózött egy egészségbiztosítást havi 119 Ft-ért, megkérdezés nélkül.
Lehet nyilatkozni, hogy szeretnéd-e lemondani és akkor visszaadják a havidíjat….
Generali EP dettó (100 HUF, visszamenőleg nem adják vissza).
Nájsz.
Én mindenképpen nagyon messze vagyok a korai nyugdíj akár elvi lehetőségétől is (karrier eleje, anyagilag szinte nulláról indulva), de egyelőre azt a gondolkodásmódbeli váltást egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy nem fog érdekelni, hogy egy (fő)tevékenység (munka, hobbi) mennyi pénzt hoz, vagy hoz-e egyáltalán. Pedig érteni vélem, és én is úgy gondolom, hogy ez lenne a jó, ha már van elég vagyon, de nem tudom, hogy erre hogyan tudnám átnevelni magam; csak a fokozatosság jut eszembe, mint eszköz.
Tegyük fel, hogy ott állok 50 évesen még jó fizikai és szellemi állapotban, kereshetnék X összeget az addigi tapasztalatommal, de nem érdekel az sem, ha csak X/100 bevételem származik aktív tevékenységből?
"Átlag ember számára szvsz. nem reális akkora vagyon összegyűjtése, amiből megoldható lenne a biztonságos nyugdíjba vonulás."
Ez kiszámolta már valaki, hogy milyen összegből? Pl. az egyszerűség kedvéért egy emberrel számolva, ha az az egy ember havi x-et költ, és él még 45 évig mondjuk, akkor ahhoz milyen összeg kell?
Pl. a mai költésből mennyire lehet következtetni arra, hogy mondjuk 20 év múlva is megél majd ugyanolyan arányú költéssel?
"Sok sikert visszatalálni a munka piacára mondjuk 10 év munkanélküliség után. Pláne ha IT területéről ment el az ember"
Nem éppen az IT az, ahol munkaerőhiány van? Azt gondolnám, hogy egy szakember biztosan talál munkát akkor is, ha valahol be kell tanulnia valami újba, persze lehet, hogy lejjebb kell kezdeni.
"Sok sikert visszatalálni a munka piacára mondjuk 10 év munkanélküliség után. Pláne ha IT területéről ment el az ember"
Másrészt az IT-ben éppen azokkal a területekkel lehet a legjobban keresni, amik régebbi technológiákat alkalmaznak, mert arra nehezebb embert találni. Pl. tudtál c++-t 10 éve? Ugyanúgy kelleni fog most is, és nagy változás nincs tudtommal, ami van azt, meg be lehet hozni.
Vagy ott a Java. 10 éve is ment. Azóta kijött egy pár verzió belőle érdekes újításokkal, de egyik sem olyan, ami megtanulhatatlan lenne.
Szóval tényleg ilyen nehéz lenne visszatérni IT-be, ha valaki kihagy mondjuk 10 évet?
Magyarul a korai nyugdíjazás veszélye, hogy nem jön mindenkinek össze.
Hiába spórol, adja lejjebb az igényeit, még akkor sem biztos, hogy sikerül.
Scooby bácsi is így gondolja. Több órát dolgozik naponta, amióta nyugdíjba ment. De azt csinálja, amit szeret: youtube.com/watch?v=9zCl9VNaICY
@long-time-blog-reader és @Szak1, azért valami porszem hullott a gépezetbe Mr Money Mustache-nál. mrmoneymustache.com/2018/12/31/divorce/
Ahhoz, hogy nyugdijba vonulhassak 40-50 evesen bizony kell egy sajat ingatan + 1 minimum 100 millios ingatlan, befekteres portfolio, amivel foglalkozni kell, legyen az az alberlokkel valo viaskodastol a befeketesek kezeleseeig. Ebbol jon havi 400k, siman eleg lenne nekem. Úgy gondolom ezt el tudom érni 50 éves koromra. En tok jol ellennek a gyerkocok iskolai dolgaiban segitesevel, aztan az unokaekkal, eljarni edzeni, haverokkal sorozni, nekem ez egy teljesen vállalható terv, ellenben a 65 éves koromig tartó robotolástol, majd az állami nyugdíjtól való megdögléstől. Persze most mondom ezt, hogy IT -bol keresek br. 1.5M -et havonta, de ki tudja meddig...
Nem kell sem halálra dolgoznod magad, sem extremitásokat vállalni. Ha nem érzed jól magad 25 évig elkótyavetélted az életed harmadát. Tervszerűen megtakarítani, szerényen élni. Lehet úgy hétköznap gazdálkodni, hogy színházba, kávézni, meg a horvátokhoz eljuss, és közben a pénzügyi céljaidat elérd.
2 éve jó érzés volt fityiszt mutatni a multinak amikor már madárnak nézett. A pénz erre kell: szabadságra.
Nagyon hiányzott már egy ilyen poszt ebből a témakörből, szerencsére a Kiszámolóra lehet számítani 🙂 A Nissan elektromos autó teszt etalon a mai napig számomra 🙂
Én egyébként azt látom az egyik problémának, hogy sokan másoktól kölcsönzik életcéljaikat. A korai nyugdíj iránti igénynek mélyen belülről kell fakadnia és akkor valószínűleg rendben lesz, de az se probléma, ha valaki csak részben éri el a pénzügyi függetlenséget. És mellette jól is érzi magát a bőrében. A mai világban kicsit erős a superhero jelleg. Teljes pénzügyi függetlenség, duplázd meg a hatékonyságod, fussad le az ultramaratont, utazd be az egész világot, pörögj, pörögj különben senki maradsz.
A másik probléma, hogy idehaza a 20-30-as korosztály viszi ezt a témát, még gyerek nélkül. Ők biztosan alulbecsülik a hátralevő költségeket, és utána kérdés, hogy rágörcsölnek vagy lesz erejük kiszállni/visszavenni mint a cikkben
Nem ertem mi ezen olyan nehez.. egy lakas,allampapir,valamennyi arany. Kb 50 milliobol havi 150 ezer passziv bevetelt siman lehet hozni,ez pedig bosegesen eleg. Ha unatkozom beszallok kozmunkazni,es maris havi 200 folott vagyok.:D
Ha asszony nem minimalberert dolgozik,akkor maris 400nal tartunk also hangon. Ez kinek nem eleg?
Több oldalról is megvizsgálva a kérdést, arra jutottam, hogy nagyjából 77 évesen szeretném magam korai nyugdíjazni. Ennek több előnye is van: ilyen idősen még elég egészséges lehetek a munkavégzéshez, és nem is nagyon lennék még szellemileg leépült, feleslegesnek se érezném magam, és a szociális életre is jó hatása lehet a munkahelynek. Anyagi szempontból a jelentősen kisebb jövedelem is elég, kisebb megtakarítási ráta szükséges ( mivel nő az elméleti befektetési időtáv). Így több, azonnali elkölthető pénz javítaná a mindenkori életszínvonalamat. Egészségi szempontból az, hogy nem kell belefeszülni a munkába a magasabb jövedelem kényszere miatt, megfizethetetlen.
Ez az elmélet...
Most nem azert de volt egy kis felremagyarazas h na lasd nem lehet megcsinalni. 50ezer plusz a gyerekre azert mert full time dajkat vesznek fel sanfransiscoban ahol a vilag egyik legdragabb ingatlanpiaca van? Azert egy atlag fireben gondolkodo embernek lehetne annyi esze h elkoltozzon mondjuk SanDiegoba.
A gyerekkel meg esetleg o is tud foglalkozni ha mar ideje van ra. Masik megy h marhara nem csak fekete feher minden. Neki az a socializalodas h kavezni jar, stb? Menjen le a strandra, kosarazzon, jarjon konyvtarba, szedjen szemetet, segitsen a szegenyeknek. Csomo mindent tud csinalni ami kozel full ingyen van. Kicsit csalodas h megint egy pesszimista magyaroskodas jott le a cikkbol ahelyett h 40 peldat felhoznal h mit tehetsz. Nyilvan nem annyi a koltseguk amit fedezni kell ami eleg a kajara meg a rezsire. Kell arra is gondolni hogy ha mondjuk a jarolapot ki kell cserelni akkor legyen ra
Myra, léci vedd már a fáradságot és kattints a belinkelt előző cikkre, meg a tucat másikra, amit írtam a témában.
Már leirtam többször, hogy lehet és hogy lehet.
Most leirtam egy másik véleményt is, hogy kerek legyen.
SM:kb 3 honapot volt aktiv anno, aztan csinalt egy programozo tanfolyamot, felig reklamkent aztan nagyjabol eltunt. A blogja talan el se indult soha csak a facebook oldala. "Ismert" nem azert lett mert maradandot alkotott volna a temaban hanem mert rengeteg kapcsolata volt a mediaban a korabbi meloja miatt es sztorikent lecsaptak ra. Szoval valszeg meg mindig a legismertebb a jol csengo 30as nyugdijas nev miatt, es kb rekorder is h ilyen keves aktivitassal erte ezt el. Persze a mar emlitett media fokusz ezt megmagyarazza. Az is igaz h mondjuk masok meg fel se vallaljak ezt nyiltan vagy pedig kamuallasok moge bujnak h ne latszodjon.
Valszeg jol van amugy.
Kvázi korai nyugdíjasnak érzem magam :-): IT-s ként pár éve egészségi probléma mellékágán jutottam arra hogy elég a 4 óra meló naponta: azóta sokkal nyugodtabb vagyok: ez pont elég, mellette lehet gyerekkel játszani, hobbit találni - pld. nyáron pergolát építettem sk.- kutyázni , stb. így is van annyi ami bőven elég, megtakarítás és havi jövedelem...
A 4 órás meló nagy előnye még hogy ha van valami sürgős feladat azt nem én kapom, mert visszakérdezek: két hét múlva jó lesz ? 😉
Más szemszögből: nekem van egy blogom, ami (nem olyan sok cikkel) hoz havi 60-80e Ft-ot "passzívan". És egyelőre nem tudok továbblépni, de amikor folyamatosan kampányoltam, akkor elfogadhatóan megéltem belőle plusz egy havi kétszer 3 napos oktatásból. Tehát kicsit belekóstoltam a "nyugdíjaséletbe".
És nemcsak a pénz miatt mentem el dolgozni, hanem azért is, mert hiányoztak az emberi kapcsolatok, az új ügyfelekkel való személyes beszélgetés. Hiszen az egészen más, mint a megnyitási statisztikákat nézegetni meg időnként üzenetekre válaszolni.
Cserébe viszont tök jó volt az, hogy a gyerekeimmel és a feleségemmel lehettem, mindenhol ott tudtam lenni, stb.
Ez is egy szempont a korai nyugdíjjal kapcsolatban. És a munkát csak egy darabig pótolja a szórakozás, de szerintem szükség van rá.
A FIRE is egy komoly hóborttá vált az elmúlt években. Huszonöt éve más volt "divatos", huszonöt év múlva is esélyesen valami más lesz az egyik aktuális hóbort.
Aki belső késztetésből vág bele, és keres eleget, annak jó esélyei vannak - különösen, ha a párjával teszi ezt egy hullámhosszon és nem tervez gyerek(ek)et.
Aki csak majmolja a FIRE-t, mert most ez a menő, az viszont nagyobb eséllyel abbahagyja, elbukik. Gyanítom, utóbbiakból van több.
Egy biztos, ha szeretne gyerek(ek)et is az érintett pár, akkor ott vagy erős újratervezés szükséges, vagy bitang magas jövedelem. Különben nem jön ki a matek.
Az nem kerek, hogy eleve miért akarja valaki otthagyni a munkáját, és szeretne teljesen mással foglalkozni, másként élni. A FIRE úgy tűnik, hogy 25-30 évig gyötröd/hajtod/stresszeled magad, (vagy min. az utolsó 10-15 évben) olyan munkában, amit a hátad közepére sem kívánsz, de legalább jól megfizetik. Ez inkább trendi manapság, mint követendő példa. (Sőt, könnyen lehet, hogy egészségügyi jelei vannak a hajtásnak a kiszállás előtt, azaz a motiváció részben külső.)
Az az egészséges, ha olyan munkád van, hogy meg sem fordul a fejedben, hogy abbahagyod az első adandó alkalommal. Egy vállalatnál sem mindig az a legokosabb, aki mindig feljebb akar lépni. Inkább az, aki reálisan értékeli a saját és kollégái pozícióját, és képes mérlegelni, hogy a pénz, karrier, stressz, szabadidő közül neki melyikből mennyi kell/vállalható, hogy boldog legyen. Hosszútávon. "Közben" okos, nem visszatekintve.
@Tevejancsi „Ha asszony nem minimalberert dolgozik,akkor maris 400nal tartunk also hangon.”
Tehát te otthon nyugdíjaskodsz a családi vagyonból, az asszony meg gürizik 200-ért (milyen munka lehet ez?). Ez biztos fenntartható lesz, míg ő is nyugdíjba tud menni majd 65 évesen. 🙂
Érdekességképpen a mi helyzetünk. Alaphelyzet, hogy én is párom is spórolósak voltunk és vagyunk, 40-es éveink vége felé járunk, egy gyerekkel. Mivel mindig is félretettünk, és 20-as 30-as éveinkben elég jól kerestünk, már volt elég (X Ft) megtakarítás, amihez jött kb X/5 értékben öröklés. Ez utóbbival léptük át a bizonyos "határt", de pár éven belül egyébként is elértük volna.
Én heti 4 napot (8 óránál sose többet) dolgozom, párom full "nyugdíjas".
Első előny, hogy szinte mindenre van időnk, és van együtt töltött időnk is. A heti szabadnap mindig van sport és/vagy napközben szabadban lét. Párom minden hivatalos dolgot kényelmesen elintéz napközben, bevásárol, stb, ezzel nem a család közös ideje megy.
Második előny, hogy a munka nekem stresszmentessé vált, nincs már megfelelési kényszerem benne.
Folyt.
Folyt.
Aztán, a gyerek nem akart nyáron is korán kelni, nem is kellett neki nyári táborba menni, párommal vagy hármasban hétköznap is volt közös program. Erre úgy 100 ezret már nem is költöttünk feleslegesen a nyáron.
Aztán, a munkahelyen már simán mondok nemet olyan feladatra, amihez nincs kedvem. Korábban ezt nem mertem volna.
Szóval ad ez a "nyugdíjas" vagy "nyugdíj-közeli" lét egy halom szabadságot és nyugalmat.
És fogalmam sincs, miért akarnék a jövőben úgymond magasabb költekezési szinten élni, mint jelenleg, mivel a jelenlegi is megfelel. Megjegyzem, hogy ehhez hangyatípusnak kell lenni, alapból.
FIRE az én oldalamról:
szeretem amit csinálok, jó vagyok benne, meg is fizetik. A másik oldal, hogy vezetőként multinál 50-55 óra alatt ritkán van egy hét. A FIRE számomra azt jelenti, hogy kb. 24 órában dolgozok már csak, heti 3 napot, immáron kisebb felelősséggel és kevesebb stresszel. Heti 3 nap munka nem sok, ha szeretem és kevesebb a stressz az az én oldalomról már retirenment. 4 nap alatt el lehet normálisan utazni vidékre szülőkhöz (ami most sokszor probléma a nagyobb távolság miatt), a szabad napokon el lehet intézni azokat a dolgokat, amire nem jut idő és a gyerekre is több idő jut majd. Meg olvasni, írni, tanulni.
Reálisan 4 évre vagyok ettől, de nagyon erősen gondolkozom, hogy már jövőre meglépem.
Szerencsére a párom is szuper, normális munkája van, ahol megbecsülik, ő sem minimálbért keres és az igényei sem óriásiak, szoktunk erről beszélgetni rendszeresen.
@pickpepe A kerdes az, hogy az eszkozberbeadast meddig tudod novelni, tehat par millios befektetes eseten jo uzlet, mig ha most en felajanlanek neked 300 millio Ft-ot, akkor mar nem biztos, hogy tudnad ugyanazzal a hatekonysaggal vinni az uzletet.
Amugy a cegek sokszor azert nem foglalkoznak jol hozo uzletekkel, mert nem tudnak rola, vagy ha el is jut hozzajuk, az alkalmazottaknak nem erdeke vele foglalkozni, mert tobbletmunkat jelentene, es akkor jon a jogos kerdes: miert?
@béla
Nem biztos, hogy pontosan értem, de neked egy 100 milliós ingatlan+befektetési portfolio hoz havi 400-at? Mármint az elég szűkös, tekintve, hogy az állampapír is hozza ezt a nominálszintet. Illetve nem vagyok teljesen biztos, hogy nagy FIRE az, ha idióta bérlőkkel kell vitatkoznod, lakásfelújítás végeztetni, etc. Sokan gondolják, de a lakáskiadás nem passzív jövedelem, pláne nem könnyű kenyér (mondom ezt bérlőként, találkozva azokkal, akik szerint a megörökölt lakás miatt ők az új sztárbefektető).