A FIRE mozgalom, vagyis a korai nyugdíjbavonulás eszméje nagyon divatossá vált az elmúlt évtizedben, sokan tűzték ki célul, hogy 30-40 évesen örökre vissza akarnak vonulni a munkától. (FIRE: Financial Independence Retire Early)
Arról már írtam egy cikket, milyen valós és csak félreértésből származó, képzelt veszélyei vannak a korai ön-nyugdíjazásnak:
Találtam egy blogot, melynek a szerzője leírta egy riportban, hogyan talált rá erre a mozgalomra és olvasta el az összes írást és blogot, ami a korai nyugdíjbavonulással foglalkozott. Rávetette magát a témára és a férjével együtt elhatározták, hogy ők is megvalósítják az álmukat és hamar visszavonulnak a munka területéről.
Bár a blogíró hölgy átlagon felül keresett, ahogy a férje is, de a férj projektmunkákra szerződött, így teljesen hektikus és kiszámíthatatlan volt a bevétele.
Ez nem vette el a kedvüket, a bevétel növekedése érdekében másodállásokat vállaltak és átálltak az extrém takarékos költési üzemmódra.
Mindent a szent cél érdekének rendeltek alá, jóformán minden költésüket visszavágták: elmaradtak az együtt kávézások, a heti pizzázások, ugrott a kábeltévé és a mobilnet is.
Örömmel figyelték, ahogy nő a megtakarításuk, azonban azt is észrevették, hogy az életminőségük és jókedvük szabadesésben zuhan.
Két év után az önként vállalt aszketizmus kezdett egyre komolyabb teher lenni a számukra. Lemondtak mindarról, amit valaha szerettek, már nem voltak közös programok, a sok munka és a már-már görcsös megtakarítás komoly lelki megterhelést is jelentett.
Hogy aztán még nehezebb legyen az ügy, kiderült, hogy gyerekük is csak komoly és igen drága orvosi kezelés után lehet és a szüleik egészségi állapota is romlott, ami további anyagi terheket jelentett nekik is. Ezeket nem tervezték be a mestertervbe. (Más bloggereknél is olvastam, hogy hasonlóan jártak, az egyik például bevallotta, hogy a gyerekvállalás miatt évi 50 ezer dollárral több bevételre van szüksége a családjának, mint azt tervezték. Ha nem blogolnának, komoly anyagi bajban lennének.)
Komolyan megrettent, amikor rájött, hogy hasonló anyagi csapások bármikor történhetnek a következő 50 évben, amire egyáltalán nem számítottak és amivel egyáltalán nem is számoltak a nyugdíjazásukkal kapcsolatban. De már egy új drágább hobbi felvállalása sem feltétlen férne bele a keretbe, hiába is akarna mondjuk hegyet mászni tíz év múlva. (Egy másik blogger leírta, hogy elképedt a korai nyugdíjazása közben, milyen drága például otthon "ingyenes" zöldséget termelni vagy hogy a család új hobbija, a kerékpározás hány ezer dollárt felemésztett, ideértve a kerékpár-tárolót és a tetőcsomagtartót is. Ő is rájött, hogy több ilyen új hobbit nem engedhet meg magának.)
Aztán kezdett neki felderengeni, hogy a sok példakép blogger, akit olvas, mint korai nyugdíjast, mind-mind dolgozik a mai napig is, nem nyugdíjba ment, csak karriert váltott, multis alkalmazottból szabadúszó blogger lett. De ugyanúgy gyárt tartalmakat, videókat, előadásokat tart, amiből megél. Ez nem nyugdíjas lét, csak egy másfajta munka.
Amint előrehaladt a saját blogjának az írásában, rájött, hogy ez is pont olyan munka, mint a többi. Vannak határidők, hogy hetente hány cikket kell megírni, hogy ne csökkenjen a blog látogatottsága, van minőségi elvárás a cikkekkel vagy podcastokkal esetleg videókkal kapcsolatban, ki kell találni, miből lehet pénzt keresni, viszont cserébe a bevétel sokkal hektikusabb, mint egy normál állás esetén.
Aztán kiderült, hogy ez az életforma is lehet egy véglet. Ahogy az átlagember belemegy a játékba, hogy ki tud többet költeni, az átlag FIRE rajongó a másik játékba megy bele: ki tud minél extrémebben spórolni.
Ezeket átélve rájöttek, hogy túl nagy árat fizetnek és túl nagy kockázatot vállalnak az álmukért cserébe a jelenben, ezért elengedték az egészet.
Továbbra is takarékosan, de már távolról sem extrém takarékosan élnek, élnek a mának is, nem csak a jövőnek alárendelve mindent, kidobták a céldátumokat is. Ha 45 évesen, ha 55 évesen érik el a céljukat kellő anyagi ráhagyással, akkor az lesz a megfelelő időpont.
Újra van kábeltévé, pizzázás és közös kávéházazás is.
Ahogy az út két oldalán árok van és egyikbe se jó belecsúszni, így van az anyagi élet területén is. A túlzott pénzköltés ugyanolyan árok lehet, mint a túlzott takarékoskodás. A fontos, hogy megtaláld azt a neked megfelelő mértéket, amivel az úton tudsz maradni és mindkét árkot elkerülöd.
