Címke: portfolioblogger

Az előző cikkben írtam arról, vajon várható-e a most bejelentett újabb állami támogatásoktól, hogy megszámlálhatatlan magyar gyerek fog születni a következő években. A válasz az, hogy aligha, ha mégis lesz valami eredménye, az messze elmarad a ráfordított összegektől.

Az új támogatások margójára

Mivel a kérdés nem csak fontos, de érdekes is és mindenkit érint, ha tetszik, ha nem, gondoltam kicsit bővebben is érdemes róla írni.

Magyarország lakossága folyamatosan fogy és öregszik, az elmúlt 29 évben több mint 5 évvel nőtt az átlagéletkor, ennyivel lett idősebb a társadalom a kevesebb megszületett gyerek és a hosszabb ideig élő idősek miatt.

A született gyerekek száma évről-évre csökken:

Természetesen ez az adat önmagában semmit nem mond, kérdés az, hogy hány szülőképes korú nő van egyáltalán, akire lehetne számítani a gyerekvállalás területén.

» Read more

A héten bejelentett újabb családtámogatások tartják lázban az országot, most éppen ettől várja a mindenkori kormány, hogy megjöjjön a kedve a magyar nőknek a gyerekszüléshez.

Mivel ezek a támogatások mindenkit érintenek, vagy azért, mert kedvezményezettje a támogatásoknak, vagy azért, mert adófizetőként az ő zsebéből veszik ki az erre elköltött pénzt, vagy azért, mert lakásvásárlás előtt még jobban drágítják a kiszemelt ingatlanok árát, gondoltam írok röviden a témáról.

Néhány alapvetéssel szeretném kezdeni a dolgot.

Az első, olyan nem létezik, hogy a kormány ajándékot ad valakinek. A kormány csak azt a pénzt tudja szétosztani, amit az adófizetőktől beszed személyi jövedelemadó, áfa, társasági adó, jövedéki adó, termékdíj és még közel ötven más címszó alatt.

Olyan nincs, hogy a nyugdíjasok ingyenesen utaznak. Csak olyan létezik, hogy a nyugdíjasok ingyenes utazási lehetőségének költségét másokkal fizetteti ki a mindenkori kormány.

Olyan sincs, hogy az Operába vagy egy focimeccsre látogató a belépőjegy valódi költségének csak az ötödét fizeti ki. Olyan van csak, hogy a kormány a maradék négyötöd részt olyanokkal fizetteti ki, akik se Operába, se focimeccsre nem járnak. Ezért is fizetik a világ legmagasabb, 27%-os áfáját, akárhányszor vesznek valamit.

Ha ezt egyszer felfognák az emberek, itt gazdasági forradalom lehetne: az állam csak azt a pénzt tudja a zsebedbe gyömöszölni, amit a másikból előtte kivett adó formájában.

Természetesen van, hogy valaminek nagyobb a társadalmi haszna, mint az “ingyenesség” költsége. Ilyen például az oktatás. Többet nyer a társadalom (azok is, akiknek nincsen gyerekük) azzal, hogy minden gyereknek kötelező iskolába járni az adófizetők költségén. Ezek a gyerekek tanultak lesznek, munkába állnak és több adót fognak termelni a társadalomnak.

Azonban minden állami pénzköltésnél fel kell tenni a kérdést az öntudatos adófizető állampolgároknak, vajon állami feladat-e az adott csoport támogatása a többiek kárára, illetve ha az is (mert lehet, hogy az), a támogatás költsége arányban áll-e a várható haszonnal.

Mennyi társadalmi haszna van annak az új elképzelésnek, hogy minden diákot kétszer két hétre aranyáron külföldre utaztatunk, hogy úgymond megtanuljanak olyan nyelveket 28 nap alatt (amiből négy nap utazással telik), amire itthon nem voltak képesek 12 év alatt?

Az az akár félmillió forint, amit erre költünk fejenként az adófizetők pénzéből, nem hasznosulna-e jobban, ha ezt magántanárra költhetnék, vagy megreformálnánk az iskolai nyelvoktatást? Nem lenne-e kifizetődőbb megnézni, miért annyira gyatra a magyar állami nyelvoktatás, mint kiszórni ilyen kétes dolgokra tízmilliárdokat évente?

(Update: mint kiderült, 90 milliárd forintba kerülne évente ez a kétes kimenetelű mutatvány. Ebből hány anyanyelvi tanárt lehetne alkalmazni egész évben, ha nettó 500 ezer forintot fizetünk nekik? A helyes megoldás 8.436 tanár egész évben, 12 hónappal számolva, s ráadásul a kifizetett 90 milliárdból 39,6 milliárd visszafolyna az államkasszába adók és járulékok formájában. Ha nettó 250 ezerért magyar tanárokat alkalmaznánk, közel 17 ezer nyelvtanárt tudnánk pluszban felvenni és még mindig megmaradna az a csoffadt 40 milliárd az állam kasszájában. Csak hogy összefüggésbe lehessen tenni a 17 ezer nyelvtanárt, jelenleg 36 ezer tanár dolgozik a középiskolákban, ennek maximum ötöde lehet nyelvtanár….)

A másik alap, hogy az állami támogatások mindig befolyásolják a piacot és sokan ennek kárát látják.

Ha ingatlant akarok venni, de nem vagyok rá képes, mert az állami ingyenmilliókkal és államilag támogatott hitelekkel kipárnázott emberek felhajtják a lakások árát, én egyértelműen vesztese vagyok a támogatásoknak.

Ha hétszemélyes autót akarok venni, de a kereskedők jó vastagon fogják árazni holnaptól az ilyen autókat, mert a 2,5 milliós támogatással a zsebükben a családapák egymillióval többért is megveszik, mint eddig volt az ára, egyértelműen rosszul járok. Nem csak mint adófizető, de mint autóvásárló is.

Amikor majd el akarom adni, akinek 2,5 millióval kevesebbe került, olcsóbban is odaadja használtan, így megint bukni fogok a dolgon.

Azzal semmi baj nincs, ha egy állami támogatás miatt lesznek vesztesek. A kérdés, hogy nyertesek lesznek-e, illetve a vesztesek veszteségei össztársadalmi szinten lényegesen kevesebbek-e, mint a nyertesek előnyei. Nyert-e a társadalom és a gazdaság azzal, hogy az állam beavatkozása torzította a piacot?

De ha a CSOK tízmillió forintja a bejelentést követően gyakorlatilag egy hét alatt beépült az új építésű ingatlanok áraiba, majd a CSOK miatt megnőtt építkezési kedv miatt kialakult alapanyag és munkaerő-hiány miatt elszálltak az építőanyag árai és az építkezésen dolgozók vállalási árai, akkor ki nyert az egészen az ácsokon, kőműveseken és az építőanyag-forgalmazókon kívül?

(A 2008 előtti fészekrakó program is, ahol önerő nélkül, állami kezességvállalással, szocpolból százezrek vettek lakást üres zsebre svájci frankos hitelből, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a devizahiteles válság akkora pusztítást végzett, amekkorát. A bank bolond lett volna nem hitelezni a hitelképtelen tömegeknek, ha az állam kezességet vállalt értük, az emberek pedig kellően bolondok voltak beugrani a hitelfelvételbe az állami ingyen milliók miatt  De ezt csak így zárójelbe.)

A gyerekes családoknak még messzebb lett a saját ingatlan, ahogy a gyerekteleneknek is.

Nem egy embert hallottam, hogy azért megy ki külföldre, mert úgy látja, itt soha nem lesz saját ingatlana ilyen lakásárak és fizetések mellett.

S ezzel szemben hány gyerek született meg csak azért, mert a CSOK? Hány gyerek született, aki egyébként nem született volna meg és hány felnőtt ment el a kilátástalanság miatt, aki majd külföldön fog gyereket szülni és ott fog adót fizetni?

Vajon van erről felmérés? S ha nincs, akkor miért nincs? Hogyan mérjük egy állami támogatás megtérülését, ha nem mérjük a hatékonyságát? Vagy a politikai haszon az egyetlen cél, a társadalmi haszon csak lózung?

Legalább 20 éve pénzzel akarják megoldani a gyerektelenség problémáját és eddig semmi eredménye nem volt a dolognak.

A magyar kormányok európai szinten is kiugróan sokat költenek a családok támogatására és semmi kézzelfogható eredménye nincs. Az egy nőre jutó szülésszám alapján még alulról is alig közelítjük akár a környező államok, akár az Unió átlagát.

Talán nem az a baj, hogy nem születik meg a harmadik-negyedik gyerek, hanem inkább az, hogy az első kettőt sem vállalják be az emberek? Az első két gyerek miért nem születik meg? Nem az első kettőt kellene jobban támogatni, ha ott nagyobb a hiány és több haszonnal hasznosulna az állami támogatás?

A kétgyerekesek akkor sem szülnek többet, ha több tízmilliós pénzesőt szórunk a nyakukba? Miért nem? Mi kell még nekik a pénzen kívül?

Csak azok szülnek, akik nem csak ahhoz szegények, hogy gyerekük legyen, de ahhoz is, hogy ne legyen? (Egy családi havi 43 ezer forintos bevételből senki nem fog 2-3000 forintot fogamzásgátló tablettára költeni.)

Több magyar gyerek születik Angliában, mint Vas megyében? Ennek mi az oka? Hogyan tudnánk rávenni őket, hogy hazajöjjenek?

Sok mondanivalóm lenne még, de sajnos mennem kell pénzt keresni. 🙂

Ezért röviden felvázolnék egy megoldást, ami szerintem működne a mostani osztogatás helyett.

Az emberek a létbizonytalanság, a lakhatás és a kiszámíthatóság hiánya miatt nem szülnek.

Már most is évente 200 milliárd körül szórunk ki az ablakon lakásvásárlási támogatásokat az ablakon, aminek csak annyi az eredménye, hogy ennyivel drágábbak az ingatlanok és se az átlagos családosok, se a gyerektelenek nem tudnak lakást venni.

Ezt most további 150 milliárddal akarják megfejelni, ami előrevetíti a további áremelkedést, most a használt lakások piacán is.

Ebből az irdatlan sok pénzből én állami bérlakásokat építenék, két-három gyerekkel lakhatókat, évente 15 ezer darabot. Évente! 15 év alatt 225 ezer állami bérlakás lenne abból a pénzből, amit eddig elköltöttünk feleslegesen. Ha annyi lenne a bérleti díj, ami fedezi az amortizációt, talált vagyon lenne ez a rengeteg lakás az államnak. S közben minden második gyerekes család olcsón bérelhetne az államtól lakást

Ezeket a lakásokat nem szociális alapon, hanem a gyerekes házaspároknak adnám ki, mondjuk 70 ezer forintért havonta olyan szerződéssel, hogy addig lakhatnak ott, amíg az utolsó gyerek nappali tagozatra jár. Létbiztonság pipa, a gyerekeket lesz hol felnevelni. (Közben kötelezhetnénk őket, hogy tegyenek félre havonta egy lakástakarékba pénzt, így a szülőknek is lenne hol lakni, ha majd költözni kell.)

Válás esetén az maradhat az állami bérlakásban, aki a gyerekeket neveli.

Ezek a bérlakások egyszerre csökkentenék a lakások vételárát és a bérleti díjat is, mindenki más is olcsóbban lakna, így kevesebb ember menne külföldre.

A kisgyermekes anyák félállású vagy hatórás foglalkoztatását adókedvezményekkel támogatnám. Akár elő is írhatnám pont úgy, mint a rokkantak esetében, hogy 50 fős cég felett aki nem alkalmaz X darab anyukát, akinek 8 évnél fiatalabb gyereke van, adót fizet. (Jelenleg ugyanígy adózik az, aki nem alkalmaz X megváltozott munkaképességű embert.)

Normális oktatás. Az remek, hogy 30 év késéssel akarnak bölcsődéket építeni, de az csak az első másfél év. Kellene jó minőségű oktatás, 21. századi módszerekkel, nem 32 fős osztályokban, kiégett, alulfizetett tanárokkal.

S sok hasonló rendelkezést lehetne még hozni, majd legközelebb folytatjuk. De ha neked van ötleted, ami működhet, vagy külföldön működik, írd meg a hozzászólásokban.

(A kérdés sokkal sokrétűbb annál, mint amiről a cikk szól: miért akarjuk, hogy többen legyünk, ha csak a nyugdíj miatt, nincs-e más megoldás, például tőkefedezeti nyugdíjalap, amíg nem késő, miért van morális válságban az ország, stb. De ezek már túl messze vinnének, maradjunk a pénzügyi oldalánál a kérdésnek.)

Régen minden jobb volt

Ez nem egy politikai bejegyzés. Minden Orbánozó, Gyurcsányozó, migránsozó hozzászólást azonnal törlök. Észérvekre vagyunk csak kíváncsiak nem politikai agymosásra.

Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.

Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.

20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.

Minden szerdán Dominosoknak egy-egy Telekom ingyen szolgáltatást lehet bekapcsolni a Telekom appban.

Jól el van dugva a dolog, bemész a saját előfizetésedbe az áttekintés-ben, fent van három jelzés, a középső egy + jel. Ott kiválasztod a megfelelő szolgáltatás-halmazt és azon belül megkeresed az ingyenes lehetőséget.

Második hete megy az akció, most egy nap ingyen facebook-ozást, a múlt héten ingyen hálózaton belüli perceket tudtál bekapcsolni szintén egy napra.

Szóval nem egy nagy eresztés, ha van kedved, nézegesd minden szerdán, akár itt is.

A befektetések világában sok olyan tényező is befolyásolja a befektetőket, amiknek nem kellene. A befektetés tisztán racionális döntések sorozata. Mármint az lenne, de mivel az ember jobban ösztönlény, mint tudatos, mégis kimutathatóak ezek a hatások.

Legismertebb ilyen például a home vagy familiarity bias: a befektetők előnyben részesítik a hazai vállalatokat, annak ellenére, hogy azokról sem tudnak semmivel sem többet, mint mondjuk a lengyel vagy német megfelelőjéről. Azért vesznek OTP és MOL részvényt, mert minden utcasarkon és minden tévés reklámblokkban találkoznak a cég nevével és ettől máris ismerősnek tűnik a cég. Fogalmuk sincs, mennyi profitot termelt a cég az elmúlt negyedévben, vagy mennyi az adósságállománya, milyenek a kilátásaik, de egyszerűbb megvenni egy ismert nevet, mint egy teljesen idegenül csengő lengyel cég részvényeit.

A recency bias esetén a befektetők a mostanit megelőző állapotot vetítik ki a jövőre, vagyis nem vesznek a részvényből az esés után, mert további esést látnak maguk előtt, ellenben jól bevásárolnak a régóta emelkedő részvényekből, mert a képzeletükben előre látják, hogy ugyanígy fog tovább emelkedni az ára a továbbiakban.

» Read more

Ahogy azt már tudjuk a Kiszámoló Akadémia kötvényekről szóló előadásából, a kötvények hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, azaz a kötvény vásárlója kölcsön ad a kötvény kibocsátójának.

Minden hitelező azt szereti, ha minél rövidebb futamidejű a kölcsön, hiszen annál kisebb a kockázat, hogy történik valami negatív dolog akár a hitelkérővel, akár a gazdasággal, akár a kölcsönadott pénz inflációs rátájával esetleg a hitelkamatokkal.

Ebből egyenesen következik, hogy minél rövidebb a hitel futamideje, annál kevesebb kamattal beérik a hitelezők. Egy évre elég mondjuk 3% kamat, de öt évre csak 5%-ra, 10 évre csak 6%-ra adok kölcsön, hiszen rengeteg minden történhet tíz év alatt. Meglódul az infláció, elszaladnak a betéti kamatok, vagy tönkremegy aki kölcsön kérte a pénzem.

» Read more

Olvastam egy érdekes kanadai felmérést az ottani nyugdíjasokról.

A megkérdezett nyugdíjasok 27%-a megbánta, hogy nyugdíjba vonult és 23%-a vissza is akar menni dolgozni. Ezek 59%-a azért, mert hiányzik neki az intellektuális kihívások az életében (magyarul halálra unja magát és nem akar szellemileg leépülni), viszont 50%-a anyagi okokat (is) megjelölt.

A visszatérni szándékozók 32%-ának sikerült ez a megelőző jövedelem mellett, 38%-uk rosszabb fizetés mellett volt kénytelen visszatérni a munka világába, 30%-uknak egyáltalán nem sikerült.

A nyugdíj előtt állók fele inkább el se menne nyugdíjba, mintsem szembesülnie kelljen az életszínvonala esésével, a megkérdezettek 74%-a aggódik azon, hogy elég lesz-e a jövedelme a nyugdíjas éveire. Ezektől a tényektől egyáltalán nem függetlenül 78%-uk gondolkodik azon, hogy valami félállást megtart magának a nyugdíjas évei alatt is.

A számok arról árulkodnak, hogy az embereknek még a közvetlen nyugdíjba vonulásuk előtt sincs semmilyen terve vagy elképzelése, miből és hogyan fog megélni nyugdíjasként vagy akar-e egyáltalán nyugdíjas lenni. Leginkább sodródnak csak az árral, hogy aztán megbánják, hogy túl korán dobták el a kapát-kaszát, mert még sok kreativitás van bennük és leépíti őket a semmittevés, vagy pusztán csak nem tehetik meg, hogy munka nélkül nyugdíjasként éljenek.

Ezért fontos, hogy ne csak megtörténjenek veled ezek (és a hasonló) dolgok, hanem évekkel, sőt évtizedekkel előtte tudatosan tervezd el, mit és miért szeretnél csinálni. Miből fogsz megélni, szükséged van-e a munka miatti szellemi vagy fizikai kihívásokra, akárcsak részidőben is, van-e valami elképzelésed az előtted álló évekre és évtizedekre? Fenntudod-e tartani az életszínvonaladat vagy meg tudsz-e elégedni annyival, amennyire telni fog? S ha beüt egy betegség, akár a saját, akár a házastársad életében?

Gondolkozz ezeken időben, amíg még nem késő, hogy ne akkor kelljen megbánni a döntéseidet, amikor már nem tudsz rajtuk változtatni.

Eszpee vetette fel a problémát, miszerint egy kiváltott lakáshitelbe nem engedték beletörleszteni a lejárt lakástakarékot, hogy ez hogyan lehetséges, amikor az eredeti hitel lakáscélú volt.

Mivel néhány év alatt is rengeteget változik a lakáshitel-piac, találhatunk olcsóbb árazású hitelt, vagy be akarjuk fixálni a kamatainkat hosszabb távra, esetleg az ingatlanár vagy a jövedelmünk emelkedése miatt ma már sokkal jobb adósoknak számítunk, mint amikor az eredeti hitelt felvettük, így olcsóbb hitelt kapunk, ezért érdemes két-három évente ránézni a lakáshiteleinkre és kiváltani, ha szükséges.

Azonban gyakran előfordul, hogy az új helyen a bank már nem lakáscélú hitelnek fogja hívni a kiváltott hitelt, így abba nem lehet betörleszteni a lejárt lakástakarékot. Lakástakarékot csak lakáscélú, építési vagy felújítási hitelbe lehet betörleszteni.

Viszont a legtöbbször fel van tüntetve, hogy a hitelkiváltás célja egy lakáscélú hitel kiváltása volt és ilyenkor szokták engedni a lakástakarék betörlesztését.

Két esetben nem engedik: ha az már az egyszer kiváltott hitelnek a kiváltása vagyis már egynél többször volt kiváltva a hitel, illetve ha az ügyfél az eredeti hitelnél több hitelt igényelt, vagyis nem sima egy az egyben kiváltás történt, hanem további, már teljesen szabad felhasználású hitelfelvétel is történt a kiváltás során.

Ha neked is kiváltott lakáshiteled van és szeretnél lakástakarékot beletörleszteni, érdeklődj a bankodnál, hogyan tudod ezt megtenni.

Bementem ma a Media Markt-ba, nézni egy bluetooth headset-et. Ami tetszett, egy Sony headset, 16.999 Ft-ba került. Ma már természetesen alap, hogy vásárlás előtt megnézzük a mobiltelefonon, hátha máshol olcsóbb ugyanaz a termék.

Olcsóbb is. A mediamarkt.hu-n ugyanaz 10.719 Ft-ba kerül. Vagyis ugyanaz a termék ugyanaz az áruház online felületén több mint hatezer forinttal olcsóbb. (Bolti átvétel esetén nincs szállítási költség sem.)

Úgyhogy a polc előtt állva online megrendeltem, átvételi pontnak azt az áruházat jelölve meg, ahol éppen voltam.

Fél perc múlva jött a visszaigazoló e-mail, amivel odamentem a pulthoz. Megnézték, kérték vigyek oda egyet a polcról. Odavittem, kifizettem az online árat, spóroltam rajta kevés híján 40%-ot plusz kaptam egy opciót, hogy 14 napig szó nélkül visszaveszik, ha nem tetszik, mivel interneten keresztül rendeltem.

Ugyanitt vettük a hűtőnket is, az is közel 20 ezer forinttal olcsóbb volt online megrendelni, mint elvinni a boltból.

Hogy kinek jó ez, nem tudom, de nekem van fél percem megrendelni ugyanazt online és helyben mindjárt át is venni.

(S bár nem ez a lényeg, de mivel úgyis az első öt hozzászóló közül valaki meg fogja kérdezni, eddig nagyon tetszik a termék. Húsz órán át bírja az aksija a zenehallgatást, ami fényévekkel több, mint az átlagos 4-6 óra, rezeg a nyakamban, ha hívnak, adnak hozzá négy különböző méretű füldugót az általános három helyett. A hívás hangminősége jó, zenehallgatásra teljesen elfogadható (bár nem szoktam zenét hallgatni, ezért nem is érdekelt), de azért nagyon nagy csodát ne várj tőle, nincs extra-giga-mega basszus benne, ahogy hiper-szuper 9 dimenziós hangzás sem, az olyanokat 70-80 ezer forintért adják. De az átlagember igényét szerintem zenehallgatásban is kielégíti. Ami nem tetszik, hogy nincs olyan kis pöcök a gumiharangon, mint a sport-fülhallgatókon, hogy nehezebben essen ki.)

Változik a Wizzair hitelkártya feltételrendszere és ahogy ahhoz már hozzászokhattak a hitelkártyások, nem előnyére. Szocske foglalta össze röviden a lényeget:

Évek óta tudtad, hogy túlsúlyos vagy, de csak legyintettél. Aztán egyszer meglátod magad egy fotón és akkor döbbensz rá, milyen borzasztóan kövér is vagy a valóságban. Ennek a hatására kezdesz el végre fogyókúrázni és 20-30 év késlekedés után sikerül lefogynod és kitartanod az elhatározásod mellett, annak ellenére, hogy másfél évig tart, mire eléred a normál testsúlyodat.

Dohányzol, de úgy gondolod, valami egészségtelen szenvedély mindenkinek kell, ezért nem is akarsz leszokni. Párszor megpróbáltad, de aztán legyőzte a szenvedély az akaraterődet. Aztán egyik reggel olyan köhögőrohamra ébredsz, hogy rájössz, ennek már fele sem tréfa és ami addig nem ment, a sokk hatására azonnal leszoksz a dohányzásról.

Sok ember hasonlót él át a pénzügyeivel kapcsolatban. Van egy olyan fordulópont, ahol rádöbben, hogy ez így nem mehet tovább. Ez lehet egy milliós hitelkártya-tartozás, egy több hónapos csúszás a lakáshitel fizetésében, vagy egy rokon nyugdíjba vonulása, aki megkapta az első havi 48 ezer forintos nyugdíját, amiből meg kell élnie a hátralévő életében.

Nagyon sok ember életében van egy ilyen fordulópont a pénzügyi életében. Egy sokk, egy felismerés, egy rácsodálkozás, ahol rádöbben, hogy nem élheti úgy a pénzügyi életét, ahogy eddig.

Sok ilyet idézhetnék a tanácsadásokból vagy akár a neten olvasható sztorikból, de sokkal érdekesebb lenne hallani a te történetedet. Neked volt olyan pillanat, ami egy fordulópontot okozott a pénzügyi életedben? Ami elindított egy változást, vagy legalább igényt a változtatásra. Egy folyamat volt ez, vagy egy konkrét pillanat? Mi vitt rá arra, hogy többet törődj a pénzügyi életeddel?

Oszd meg a hozzászólásokban a te történetedet, hogy más is tanulhasson belőle. Előre is köszönjük.

Az ötéves inflációkövető prémium magyar állampapír kamatemelkedése után a hároméves papíron volt a sor, ez infláció plusz 1,4% kamatot fizet (szemben az ötéves 1,7%-os éves kamatprémiumával), 2020 márciusáig éves 4,2%-ot. További infó ezen a linken.

Köszönjük gaborr-nak a hírt.

Hogyan tudod megszerezni, amire vágysz? Egy rövid filmecske a végén tanulsággal.

Sok kérdés kapok férfiaktól és nőktől egyaránt, hogyan tudnának ők is elhelyezkedni a pénzügyi szektorban. Mit tanuljanak, milyen lehetőségeik vannak és így tovább.

Erről szeretnék írni röviden, leginkább arról, hogy nem annyira nagy szám a pénzügyi szektor, mint azt sokan kívülről gondolják. Sokaknak túl rózsaszín képe van a lehetőségekről, egy bankban vagy alapkezelőnél dolgozni nem annyira érdekes, izgalmas vagy jól fizető lehetőség, mint az kívülről látszik.

Az első kérdés, hogy mit tanuljál, ha szeretnél pénzügyi területen elhelyezkedni. A pénzügyi képzésekről itt is írtam már. (Jó régen volt, az árak azóta biztos változtak már.) István kérdezte, hogy diploma nélkül szerintem pénzügyi szakképzésre menjen másfél évesre másfél millióért, vagy közgazdasági alapképzésre kétmillióért három és fél évesre.

» Read more

Az ember gyakran szembesül a kiégéssel az élete során, legyen az kapcsolatos a munkájával, a karrierével, gyerekneveléssel vagy akár a pénzügyi életével.

Az ember megérti, miért fontos kezébe vennie a pénzügyeit, megtakarítani a jövőbeni céljai számára, megszabadulni a hiteleitől, csökkenteni a kiadásait és növelni a bevételeit.

Bele is kezd nagy lelkesedéssel, de ez sajnos nem egy hatvanméteres vágta, hanem egy életen át tartó maraton. Itt nincs nagy ünneplés és kényelmes lazítás néhány nap vagy hét után. Ezért útközben gyakran érzi magát az ember kiégettnek és frusztráltnak az állandó odafigyelés, spórolás, tervezés és megtakarítás miatt.

» Read more