Ház: venni vagy építeni?
A legutóbbi poszt alatt kialakult egy nagy beszélgetés az ingatlanokról, gondoltam, érdemes kiemelni cikkbe. Leginkább azért is, mert engem is érint a dolog, de a kommentek alapján nagyon sok másik embert is, aki most akar házat venni.
A gyerekeink lassan akkorák, hogy szeretnének saját szobát, ami a jelenlegi helyen nem megoldható, ezért költöznünk kell. (Szerencsére nem sürgős, de időszerű a következő egy-két évben.)
Hónapok óta keresünk megfelelő ingatlant, de nem hogy megfelelő árban, de még megfelelőt sem találunk. Az iskola és az idős szülők miatt behatárolt a terület, de azon belül lehet Budaörs, Törökbálint, Diósd, Budatétény, Budafok, Nagytétény, Érdliget, de akár még a 11. kerület külső része is. Tehát elég nagy területet nézünk folyamatosan. Ráadásul elég nagy kompromisszum-tűréssel mind méret, mind egyéb tekintetben. Lehet felújítandó is, ha ezen múlik.
Ennek ellenére semmi hónapok óta.
Ha nem a tulajdonos hirdeti, az alaprajz és a fotók alapján megkeresem az ingatlant Google Satelite Map és Google Streetview segítségével és elmegyek megnézni az ingatlanokat kívülről. Ehhez nem kell ingatlanos.
(Olyan dolgok is segítenek megtalálni az ingatlant, hogy a délután készült képen merre vannak az árnyékok és milyen hosszúak. Így tudom az épület tájolását. Az utcához való viszonyáról tudom, hogy például az észak-dél irányba menő utcákat kell nézni, annak is mondjuk a bal oldalát. Valami jellegzetes épület, ami az ablakból látszik, gyárkémény, templom, légvezetékek. Vagy a szemben lévő mindhárom háznak szürke a cserepe, hol van három szürke cserepes ház egymás mellett a környéken a műholdképen. Az alaprajzon látszik a ház alakja és a terasz alakja is, van-e fa a kertben és mekkora a lombja. Hány percre van az orvosi rendelő vagy a buszvégállomás, ez is hasznos infó. Ami nem segít, hogy a legtöbb ingatlanos, ha ír utcát, direkt rosszat ír, de gyakran még másik városrészt is. De ezeket már rutinból tudom kezelni. Ritkán kell tíz percnél tovább keresni egy-egy házat.)
Egy tragédia mind. Főút mellett, vasút mellett, M0-s mellett, ótvar telken, zsebkendőnyi telken, amire négy ház ablaka néz, sáros utcában, a busz óránként jár, de csak munkaidőben és a megálló is 700 méterre, 350 négyzetméteres lepusztult hodályok, 2 meg 3 generációs szörnyek és így tovább.
(Apropó négyzetméter: az eladók zöme csúnyán csal a négyzetméterrel, a 188 nm-es ház élettere 110 nm, a 137 nm-es ház 90 nm a tetőtér miatt és így tovább. Kevés ember az, aki a valódi nettó nm-ert adja meg. Mindig kérd el az alaprajzot és adogasd össze magadnak a területeket. Jártunk úgy egy 190 nm-esnek hazudott házban, hogy valahogy nagyon kicsinek tűnt minden és a tervrajz megnézése után jöttünk rá, hogy szó szerint majdnem fele sem igaz a 190 nm-nek. Az úriember a bruttó területet adta meg, hozzácsapva a garázst és a teraszt is.)
S akkor még az árról nem is beszéltem. 20 éves, csontra felújítandó házakat (még egyszer: rossz házakat rossz helyen) akarnak annyiért eladni, mintha teljesen újak lennének egy csendes mellékutcában, szép nagy kerttel.
A legtöbb ház már akkor kiesik, amikor kívülről megnézzük, be sem csöngetünk, mert teljesen felesleges. Nemhogy annyi pénzért, amennyiért árulják, semennyi pénzért nem akarnánk megvenni.
Az első ház, ami tetszett és még az ára is a realitás talaján volt, arra most találtunk rá. Azt el is mentünk megnézni belülről is. De valami érhetetlen módon a fürdőszobát és hálót tették a déli oldalra, a nappalit a sötét északira. A garázst nem a ház mögé tették, hanem a kert és a ház közé, nehogy legyen értelmezhető valódi kertkapcsolat. A pici teraszt északra tették, a kerítés tövébe, gyakorlatilag használhatatlan. A konyhát a tervekkel ellentétben nem az ablakhoz tették, hanem háttal az ablaknak. S akkor még nem is beszéltünk arról, hogy nem tetszik a konyhabútor és a burkolat, vagy megbarátkozunk velük vagy rengeteget költünk a cserére.
Egyetlen ilyen házat találtunk hónapok alatt. Mindezt 120 millió forintért, használtan. (Igaz, 2017-ben épült.)
(Update: azóta találtunk egy másikat is, amit négy éve vett a tulaja. A feleségem előásta a négy évvel ezelőtti ingatlanhirdetést. Csak picit több, mint 74%-kal akarja többért eladni, mint amennyiért hirdették négy éve. S ha nem is ennyiért, de nem sokkal kevesebbért el is fogja adni. De ezt csak így zárójelben, ennyire elszaladtak az árak.)
A 120 milliós ház melletti két ugyanekkora telket most vették meg az önkormányzattól 22 millió forintért darabját (megkérdeztem az önkormányzatot). A másik mellette lévő telekre most írják ki a pályázatot az önkormányzatnál.
S itt jön, amit kérdezni akarok a köztől: ha 22 millió a telek, nem lehet 100 millióból felhúzni egy 140-150 négyzetméteres házat újonnan minőségi (de nem luxus) anyagokból? Az 714 ezer forintos négyzetméterárat jelent a telek megvétele után (persze nem elfelejtve a közmű-bekötést, kerítést, kertépítést és egyéb járulékos költségeket sem). De ha 40 millióért veszel is telket, akkor is 600 ezer forint feletti négyzetméterárról beszélünk.
Még ha vállalkozóval építettem, aki szintén keres rajta és fizetem az ellenőrt is külön, meg persze a tervezőt, akkor is ki kellene jönni ennyiből az építésnek. S akkor én választom ki a csempét, a járólapot, a konyhabútort, az elosztást, a szobák méretét, a terasz helyét és így tovább. Tudom, hogy ki mit épített be és hogyan.