Az időmilliomos
Sok embernek célja a pénzügyi függetlenség elérése, annyi pénz felhalmozása, ami kitart az élete végéig.
Komoly mozgalommá vált a FIRE, az extrém korai nyugdíjazás, amikor 30-35 éves emberek akarnak nyugdíjba vonulni, hogy úgymond elkezdhessenek élni.
Kíváncsi voltam, mi lett ezekkel az emberekkel, mihez kezdtek az életükkel, miután már nem kellett dolgozniuk.
Az egyik leghíresebb blogger évi(!!!) hétezer dollárból élt és állítólag él azóta is, talán harmincévesen vonult nyugdíjba.
Három évig japán kardművészetet tanult meg inline hokicsapat tagja lett, aztán visszament dolgozni egy brókercéghez, ahol lehúzott még négy évet. Aztán órákat kezdett szerelni és asztaloskodni. Nekem kívülről úgy tűnik, nem nagyon tudott magával mit kezdeni az úgymond nyugdíjas évei alatt.
Többeknél (ha nem is mindenkinél) azt látom, hogy előbb-utóbb valami munkahelyen kötnek ki vagy vállalkozásba kezdenek. Ha mást nem, folytatják a blogírást, előadásokat tartanak és így tovább.
Valaki mondta, hogy a munka abbahagyása után sem valósította meg azokat az álmokat, ami miatt ki akart lépni a munka világából. Elfolytak a napjai, rá kellett döbbennie, hogy nem a munkahelye akadályozta meg abban, hogy zenét írjon vagy fessen vagy csináljon bármi mást. Önfegyelemre van szüksége, hogy rendezettek legyenek a napjai.
Egy másik korai nyugdíjas eladta a weboldalát rengeteg pénzért, de nem tudott örülni a pénznek, úgy érezte, mintha a gyerekét adta volna el és azóta is bánja, hogy értékesítette az oldalt. Bár nem mondta ki, de szerintem ő is az ürességgel küzdött, szívesebben folytatta volna az írást (a “munkát”), hiába kapott sok pénzt, nem tudott mit kezdeni magával.
Nagyon sokan vannak ezzel így, a normál időben nyugdíjba vonulók is. Gyűlölik a munkájukat, alig várják, hogy ne kelljen többé dolgozniuk, de aztán hirtelen nem tudnak mit kezdeni a szabadidejükkel. Kiderül, hogy a munka adott keretet a napjaiknak és gyakran értelmet is. Munka nélkül pedig csak az üresség marad, a tévénézés, a felesleges internetezés és ezekhez hasonló dolgok. A vakáció és a nyaralás addig értékes, amíg rendkívüli extra. Ha már nem kikapcsolódás valahonnan, az is gyorsan unalmassá tud válni.
Gyakran ráfogjuk a munkára, hogy azért nem valósítjuk meg az álmainkat, mert dolgoznunk kell. Amikor már nem kell, kiderül, hogy akkor sem valósítjuk meg ezeket az álmokat, vagy az álmokról derül ki, hogy addig voltak csak vonzóak, amíg álmok voltak, amikor valósággá lettek, már nem is annyira izgalmasak. Vagy csak az első néhány hétben azok, utána már érdektelenné válnak és kereshetünk új elfoglaltságot vagy gyárthatunk új álmokat, amik izgalomban tudnak tartani bennünket, amíg meg nem valósítjuk őket.
Az ember gyakran becsapja magát: ha majd gazdag leszek, boldog ember leszek, ha majd nem kell már dolgoznom, boldog ember leszek, ha majd lesz egy családom, boldog leszek, ha majd sikeres és ismert ember leszek, boldog leszek és így tovább.
S amikor elérsz odáig, hogy már nem kell dolgozni, gazdag vagy, híres vagy és így tovább, kiderül, hogy délibábbá lett a boldogság, csak távolról tűnt hűs vizű tónak és vonzónak az addigi cél, amíg messze voltál tőle.
S nem azt mondom, hogy nem jó az anyagi függetlenség, ha nem kell dolgoznod a megélhetésért. De gyakran akkor jön rá az ember, hogy semmi értelme a napjainak, amikor már a munka sem tölti ki az ébren töltött idő nagy részét. (S fordítva, munka mellett is lehet értelme a napjaidnak.)
Ha nem tudod, miért élsz, mi a célja az életednek, mi tesz boldoggá, kiegyensúlyozottá a jelenben, nem leszel boldog a jövőben sem. Ha nem vagy elégedett az élettel amíg dolgozni jársz, nem leszel elégedett akkor sem, ha már nem fogsz dolgozni. Sőt, az illúzió elvesztése miatt valószínűleg boldogtalanabb leszel, mint voltál, mielőtt elérted volna vágyaid beteljesülését.
Ezért törekedj az anyagi függetlenségre (ha nem is feltétlen olyan extrém módon, mint a sok “korai nyugdíjas”), de ne hidd, hogy a munka miatt nem tudsz teljes életet élni.
Pár éve hatalmasat ment a médiában, sok interjút adott, előadásokat tartott, némi hype is kezdett kialakulni körülötte. Aztán kb. 2020 közepe óta se híre se hamva a srácnak.. Vagy ilyen szinten visszavonult? 🙂
Az életnek semmi értelme, ezen nem érdemes töprengeni, de a fenti tevékenységeken kívüli időt lehet élvezni 🙂 Túrázás, csajozás, síelés. A legtöbb emberbe annyira belenevelték a munkát, hogy még az sem tud nem dolgozni, aki már megteheti. Büszkén kell vállalni, ha az ember lusta. Nekem is be szoktak rokonok szólogatni, hogy miért nem megyek nekik ebben-abban segíteni, ha ennyire ráérek.
A fenti peldak kozul, hisz a cikk celja lathatolag az volt hogy a FIRE hatranyait mutassa be, eleg egyoldaluan. Tudok olyanrol akinek van gyereke es ugy fuggetlen penzugyileg. Ja es nem ment vissza vegul dolgozni sem es nem a FIRE nepszerusitesebol el.
De így, munka mellett is elértem sajnos tavaly oda az életemben, hogy nincs célom. Jól vagyok, csak nem vagyok boldog.
Terveim vannak, mit csináljak meg a ház körül, hova utazok majd el ősszel stb, de célja nincs az életemnek (a gyerek felnevelésén túl persze).
Sz*r helyzet. Nem tévézek, olvasok, sportolok, nálam nem fordul elő olyan, hogy nincs időm arra, amire szeretném, vagy korábban szerettem volna, csak egyszerűen nem találok célt.
Mondjuk az is igaz, hogy nincsenek nagy igényeim, nem érdekel se almás termék, se a tengerpart, nem izgatnak külföldi utazások. Elégedett vagyok az életemmel, csak épp boldog nem vagyok.
Igazából mitől lesz boldog az ember?
Sõt, pàran el is vàltak, és felesben nevelik a gyereket, àltalàban minden màsodik hétvégén.
A téma iránt érdeklődőknek ajánlom végigolvasni az egész blogot, nagyon jó stílusban írt és igazán tanulságos. Ő részben egészségügyi okok miatt ment vissza dolgozni néhány év után, amit egy részletes írásban foglalt livingafi.com/2021/03/17/the-2021-early-retirement-update/.
Na szóval. Kell az embernek a célok az életben, ami motiválja, amivel értéket teremthet. És ezt a munka adja meg. Csak akinek a mindennapi megélhetés a tét, az könnyen a visszájára fordíthatja ezt. Egyébként nem véletlenül van az, hogy sok ember akkor kezd el igazán leamortizálódni akár fizikailag, akár szellemileg, miután nyugdíjba ment. Egyszerűen már nem tudnak magukkal mit kezdeni, nincs motivációjuk. Példa erre nagyanyám aki annyira nem tud mit kezdeni az idejével, hogy egész nap a TV híreket bámulja és az aktuális propagandát tolja ő is vagy éppen állandóan azt hallod tőle, hogy ez a celeb így, ez a celeb úgy. 😀
Alapvetően egy cél elérésekor érzett boldogság legnagyobb része az oda vezető út nehézségeiből táplálkozik. A “könnyen jött, könnyem megy” és ennek a fordítottja. Valamint a célok megtartásához szükséges az a sok megtanult lecke, amit az elérés közben elsajátítottunk.
Ez majd boldog leszek ha [valami cél], szerintem alapjaiban rossz megközelítése az életnek.
Szerintem az a legboldogabb ember, aki minden nap egy picit lép a céljai felé és időről időre el-el ér egyet, és halad tovább szépen. Nem szakad rá minden és nem távolodik tőle.
Nekem is volt pár “üres” évem, amit azzal töltöttem, hogy elkezdtem komolyabban programozást tanulni. Ezt szeretem csinálni és örömmel csinálom napi 8 órában is normális fizetésért, ez pont akkora pénzügyi függetlenséget ad, amekkora nekem pont elég (hogy nem nézem az árakat a boltban, el tudok menni akár egy tetszőleges hétvégén is hirtelen felindulásból pihenni pár napot, stb)
Pszichológustól tanultam: az életnek nem érdemes az értelmét keresni. Aki ürességet érez, az menjen pszichológushoz. Elmondom, hogy miért: sok ember, aki 30-40 éves korára mindent elér komoly pszichológiai problémával küzd (általában érzelmi, anyagai, stb nehézségekből jön), ami hajtóerőként funkcionál. És amikor odaér, akkor összeomlik, azért, mert addig a tetteit az üresség elől való menekülés motiválta, és most az üresség megtalálta. A kiegyensúlyozott emberek mindig tudnak dolgozni, és mindig tudnak pihenni is, mert folyamatosan váltanak egyik szerepből a másikba (így persze lassabban is haladnak, de nem égnek ki soha, az utolsó pillanatig tudnak nyitottak, viszonylag derűsek/aktívak maradni).
40 éves koromra szeretném a főállásomat 6 órára csökkenteni, vagy heti 4 napra. Mellette próbálok valami kis vállalkozást felépíteni. 50évesen már csak magamnak akarok dolgozni,
Ötleteim vannak, energiám és időm nincsen.
Tavalyelőtt volt egy kisebb kiégésem, mert mindent is akartam, belebetegedtem, elfáradtam, családdal ingerült voltam. Nekem ez nem kell. Inkább legyenek nem megvalósított céljaim, mint hogy céltalan legyek.
Én az ötvenes éveim elején járok. Multiknál lehúhtam 24 évet, ha nem csinálok semmit, akkor van havi 400-500eFt jövedelmem ingatlan kiadásból. Van egy laza munkám, egy félig-meddig multinál, 100% homeoffice, havi kb. egy misit hoz, de már nem rettegek, hogy mikor dobnak ki.
A 87 éves nagybátyám, aki már a 70-es években Svájcban élt és Porschéval járt, a mai napig üzletel, mert azt mondja, ha nem dolgozol, már várod a halált.
Számomra az jelenti a lelki nyugalmat és a “hátradőlést”, hogy a havi megélhetésünk összejön akkor is, ha nem szakítjuk meg magunkat, én jelenleg pl. csak napi 3-4 órában dolgozok vállalkozóként, a férjem egy lazább teljes állásban. Így van időnk és energiánk a 3 éves gyerekünkre. Lakás, autó megvan, +15M a bankban, amihez lehet(ne) nyúlni, ha kell(ene).
Persze király lenne egy családi ház, de nem annyira, hogy felvegyünk 40-50M-t és aztán azon izguljunk, hogy tudjuk-e fizetni.
(Amúgy ezt önerőből, családi támogatás nélkül hoztuk össze, a 20-as éveinkben azért sokat dolgoztunk (is), és csak 29 évesen jött a gyerek.) De ez után szétszakadni, és pont ezeket az éveket nem megélni, hanem stresszben tölteni a korai nyugdíj/nagy ház/bármi miatt…nem lenne értelme.
Ok a mazochistak. Az ebren toltott ido javat munkaval toltjuk. Ha ezt az idot nem azzal toltod, amit szeretsz is csinalni, akkor valamit nagyon elrontottal. Meg akkor is, ha minden munkaban van valami “nem szeretem” elem.
Pont igy gondolom en is. Egy olyan munka, amit az ember szivesen csinal, az igenis kell az elethez.
“Igazából mitől lesz boldog az ember?”
Ha a helyere kerul. Ha megtalalja azt a celt, amit te meg nem. Ha ratalal arra az okra, ami miatt erdemes minden reggel kikelni az agybol. A vilagban rengeteg megoldando problema van. Ha belefer az idodbe, akkor keress ezek kozul egy testhez allo feladatot, es tedd a vilagot egy kicsit jobb hellye. Nem tudom, szamodra mennyire relevans Jezus, de o mondott par allitast azokrol, kik a boldogok. Eleg unortodox a ma emberenek is.
Úgy néz ki én a kisebbség vagyok ezzel a véleménnyel (amit elsőre nehezen hittem el) – de annyi hobbim van, annyi minden van amit szeretek/szeretnék csinálni és annyi különböző célom van, hogy minden hétköznapom rohanással telik akár frusztráltsággal karöltve mert közel sincs sincs annyi időm mindenre amire szeretném.
Remélem a közeljövőben valami hasonlót kipróbálhatok, és kiderül mennyire fog hiányozni a mókuskerék, de van egy erős tippem
Igy van. Ha az ember nem lat benne ertelmet, akkor meg az agybol sem hajlando kikelni. Sokan nem jonnek ra, hogy az elet ertelme rajtuk kivul van. Mar megannyian megenekeltek, hogy Isten nelkul az ember, az anyagi helyzetetol fuggetlenul, csak teng-leng, lezeng, vegetal, es nem kulonb az elete az allatokenal. Azok is egyik naprol a masikra elnek, majd meghalnak, oszt jo napot. Mintha sose leteztek volna.
ANNYI érdekes dolog van a világon, számomra a munkában épp az a borzasztó, hogy le kell ragadni 1 mellett, és az még hagyján, de elvárás, hogy minden rohadt hétköznap azt nyomjad 9-17-ig. Már rosszul vagyok tőle.
Ha én anyagilag független lennék, biztos, hogy kb ugyanazt csinálnám, mint ez az ember: egyszer ehhez lenne kedvem, másszor ahhoz. A függetlenségben pont EZ a lényeg: hogy azt tehetsz, amit csak akarsz. Ha akarsz, akár újra vállalhatsz munkát is, mert miért ne?
Ha valaki nem tud mit kezdeni a függetlenségével, annak szívesen megadom a számlaszámom. 😀 😀
Számtalan projektem van a ‘TODO’ listámon, amit elkezdtem, de idő vagy energiahiány miatt félre kellett raknom:
Sörfőzés, 3D nyomtatás, magaságyás a kertbe, Kéktúra teljesítése, a ház rendbetétele (rendrakás, lomtalanítás / Vaterázás, házilag is megoldható felújítások), stb.
És akkor a könyveket és videójátékokat nem is számoltam, amiket el akarok olvasni / végig akarok játszani.
Annyi pénzt összeszed, ami kitart élete végéig – és az mennyi? Kétlem, hogy bárki tudja ezt pontosan és reálisan becsülni. Milliárdokkal dobálózva nyilván kitart, csak azt nem szedi össze 35 éves korára.
A blogger aki 7000 dollárból élt egy évig – hát az még itthon is eléggé szegénynek mondható, pláne az USA-ban.
Vagy elmegy valami csöves harmadik világbeli országba, ahonnan a normális emberek menekülnek, de ő “szabad, mert nem kell dolgozni”, csak gondolom nyomorog helyette.
Általában étel-ital, levegő, tér, szeretet, önbecsülés, közösségi élmény, összetartozás, önmegvalósítás stb…kerül a fókuszba, pedig a célok éppolyan alapvető emberi szükségletek, mint az előbb felsoroltak.
Jó lenne ezekről is többet hallani, mert sokan azt hiszik, hogy ha még nem jutottak a Maslow-piramis csúcsára, akkor ezzel még nem kell foglalkozniuk, pedig nagyon de.
A fenti példák számomra azt jelentik, hogy ezek az emberkék nem szükségletként tekintettek a célokra, hanem lehetőségként, vagy majd ha akarom, ha lesz kedvem, pedig belénk van kódolva, hogy ha nincs célunk szenvedünk.
Nem akarnak, en is kerestem a valaszt nagyon hosszu ideig, es vegul Zizeket olvasva jottem ra a megfejtesre.
youtu.be/U88jj6PSD7w
Szóval, gyerekeseknek üzenem, hogy ha célt akartok, építsetek dinasztiát!
Persze nem látok a fejébe, de messziről nekem ideálisnak tűnik ide eljutni.
Ami a legjobb az egészben, az a szabadság, hogy nem függ az ember a hülye főnöktől, a havi számláktól, nincs kényszer a megfelelésre. Talán az, aki sikeres és aktív vállalkozó, ezt nem is érti. A másik nagy előny, hogy azt tanulok, amit szeretnék, és nem azt nézem, hogy ez vajon hasznos-e, nem a családtól, sporttól lopom az időt, ha egyáltalán marad.
Szeretek utazni, és nem, nem lett unalmas. Ha mindig ugyanoda mennék, lehet, hogy az lenne. De annyi minden van a világban, amit szeretnék látni, hogy egy jó darabig biztosan nem fogom megunni.
Igen, önfegyelem az kell, hogy ne essen szét az ember napja. Vannak hasznos alkalmazások, amikkel követhetőek a feladatok.
Nem tökéletes a FIRE élet, és nem is oldódott meg minden probléma, de nem vágyok vissza a munkahelyemre.
Mivel alapból vállalkozó vagyok, ha elérem ezt a pontot, akkor nem kényszerülök rá, hogy lehajoljak mindenféle munkáért, eldönthetem min dolgozok, tökörészhetek a saját hobbiprojektjeimmel, ha semmi pénzt nem hoznak, akkor is meg tudok élni. Egyáltalán nem az a lényeg, hogy ne dolgozzak, az a lényeg, hogy megszűnjön az a nyomás, hogy X Ft-ot ki kell termelni havonta. Rengeteg ötletem van, amiken szívesen dolgoznék, annyit, amennyi jólesik, de jelenleg azon dolgozok inkább, ami a pénzt hozza és annyit, amennyit kell.
1. nem passzív
2. nem csak a személyes boldogulásomat szolgálja
3. a társadalomra gyakorolt hatása hosszabb távon hasznos”
Nekem ezt jelenti a FIRE lét, és azért dolgozom, hogy ezt elérjem.
-a szabi 80%-a a munkáltató kezében van, s nekünk télen adják ki. 7 nappal rendelkezünk amit előre ki kell írni s visszamondják ha úgy van, így a táppénzes napok száma extrém magas.
-a dolgozók belét is kihajtják a munkahelyen konkrétan brutto +3 ft nyereségért, s hazamész naponta hulla fáradtan fájó lábbal a több óra utazás után, és kezdheted az otthonit: háztartás, család, anyagi gondok, karbantartások stb, már pihenni sem tudsz és állj neki edzeni és élni..
S jönnek az okoskodók hogy tanulj meg élj egészségesen.
Mókuskerékbe kerülsz s amikor kikerülsz azt sem tudod miért csináltad, milyen céljaid voltak, mi az életed értelme, mit vagy kit szerestsz stb. S itt a kapcsolat a mélyszegénységgel meg a nyugdíj előtti hirtelen leállással, hogy semmi átmenet nincs, s erről szerintem a kormány tehet.
Nálam sokkal okosabb emberek is gondolkodtak már ezen a kérdésen évszázadokkal, évezredekkel korábban. Sajnos jobb válaszom nekem sincs.
Az a gond, hogy fel kell tenni a kérdést, hogy miért is akarok “korai nyugdíjazást”? A legtöbben ekkor döbbennek rá, hogy nem is erre vágynak, csak egy másik munkahelyre, vagy egészen más problémájuk van, például, hogy nem is érdekli őket semmi, nem motiválja őket semmi. Erre értelem szerűen a pénz nem ad megoldást, de ez nem a FIRE hibája. Ahogy a lottónyertesből lett csórók esetén sem a rengeteg pénz okozza, hogy végül földönfutók lesznek, hanem az, hogy nem tudtak vele bánni.
Arra esetleg gondoltál már, hogy saját célok helyett közösségi célokat keress? Baráti társaság, lakókörnyezet, város, ország, kedvenc sportcsapat, gyerekek iskolája, stb. Ez a jobb adni, mint kapni elven megy kicsit, ami az önbecsülésnek és a lelki egészségnek – már ha nem lehetetlen szélmalomharc –határozottan jót tesz, és kiapadhatatlan cél- és örömforrás tud lenni.
Ezt tudom ajánlani, ebben leírják, hogy a tudomány mai állása szerint mitől lesz boldog az ember:
moly.hu/konyvek/mero-laszlo-az-erzelmek-logikaja
Ha valamelyik FIRE hero megunta a munka utáni semmittevést, kérem, keressen fel. Nagyon szívesen átveszem a pénzét, és megmutatom, hogyan lehet élethossziglan élvezni a munkától mentes életet! 🙂
Vidékről, földműves családból származom. Apám számára a nyugdíjas évek hozták el az igazi aktivitást és anyagi függetlenséget, ugyanis akkor már teljes gőzzel tudott a mezőgazdaságra koncentrálni, aminek az lett az eredménye, hogy a családi vagyon jelentősen megnövekedett. Le merném fogadni, hogy apám azokban az időkben volt a legboldogabb, szerette a gazdálkodást, szívesen csinálta. 77 éves koráig kijárt a földekre és maga végezte a munkák jelentős részét, mellette otthon háztáji állattartás + kiskert. Azt láttam, hogy elégedett és kiegyensúlyozott az élete. 77 éves korában leesett lábról, le kellett adnia a munkát, sajnos ez a közérzetére is rátette a bélyegét. Igazi nyugdíjas sosem volt, most is csinálná a munkákat, ha tudná.
Ha azt csinálja az ember, amit szeret, nem tűnik munkának.
Egyetemen is meg lehet tapasztalni ezt kicsiben, minden vizsgaidőszak után kell pár nap adaptálódni a sok szabadidőhőz. Pedig csak 1-1,5 hónapnyi megszokásból kell kilábalni nem több évből!
Szerintem a legfontosabb az egyensúly lenne. Kell munka is de kell kellő pihenés is. Én 4 órában szivesen dolgoznék a szakmámban de sajnos amikor ezt felvetem a HR úgy néz mintha ufo lennék. Ugyhogy inkább más elfoglaltságom van.
Mr. Money Mustach-al se példálózzatok, mert azon kívül hogy elvált, ő már évekkel ezelőtt is 500ezer dollárt keresett egy évben a blogján megjelenő hirdetésekből. Tehát a takarékosságot reklámozza, de azért a fogyasztói társadalomból él. Ami neki bejött, az az emberek 99,999% -ának (főleg USA-n kívül) nem működne.