Hónap: 2017 január

Egy hónapja jött a hír, hogy a Skoda egy máshol bevett, nálunk azonban újnak számító konstrukcióval jött ki a piacra, ez pedig az általa Privát bérletnek hívott finanszírozás.

Röviden a lényege: kellő hitelképesség esetén akár nulla forint önerővel elhozhatunk egy új Skoda autót a szalonból, amit 3 vagy 4 év múlva egyszerűen visszaadunk. Addig havi bérleti díjat fizetünk rá, ami tartalmazza az összes költséget (biztosítások, szervizek, gumicsere, stb.), tulajdonképpen csak tankolni kell az autóba, illetve lemosni, autópálya matricát venni és az ablakmosót feltölteni.

A díjakat évi átlagos 15 ezer kilométeres futásteljesítménnyel adják meg, ha ezt túlléptük, akkor kilométerenként 33 forintot fizetünk, ha nem értük el, akkor 16 forintot visszakapunk kilométerenként.

A rossz hír, hogy meg van adva, milyen autókból választhatunk.

A példa kedvéért Octaviánál csak Style 1.4 TSI kéziváltós autót választhatunk, Rapidnál Abient 1.2 TSI az, amiben gondolkodhatunk.

Ezen túl azonban olyan extrákat kérünk bele, amiket akarunk, legyen az metálfény, vagy ülésfűtés. Természetesen ilyenkor a havi bérleti díj is változik a vételár függvényében.

Mivel eleve olyan embereknek szánják a lehetőséget, akik átlagos felhasználók, együtt lehet élni azzal a megkötéssel, hogy például dízelmotorral nem kérhetőek az autók. Évi 15 ezer kilométerre amúgy sem venne senki dízelt, a modern 1.4-es motor pedig elégségesnek tűnik az átlagos felhasználónak. (Az automata váltó hiánya kicsit fájóbb lehet többeknek.)

A nagy kérdés, ami bennünket érdekel, hogy megéri-e ez a konstrukció bárkinek?

Az első lehetőségünk, hogy megvesszük készpénzért az autót. Egy Skoda Octavia Style 1.4 TSI 5 ajtós, fehér színű autó pótkerékkel, mint egyetlen plusz extrával az alapfelszereltségen kívül listaáron 6,76 millió forint.

Egy nem túl véres alkudozás után ezt az autót el lehet hozni 5,67 millió forintért. Kifizetjük az átírást (101.600 Ft) és a kötelezőt, illetve a 10% önrészű cascot (budapesti, 35 éves lakosnak ez a kettő évente a legjobb ajánlat szerint 200 ezer forint). Ezután használatba vesszük az autót.

Négy év múlva ez az autó (keveset futott, magyarországi, de kevés extrával) ér a hirdetések alapján jó esetben 3,5 millió forintot.

Ezzel áll szemben a Skoda privát bérlet, ahol megmarad a közel hatmillió forintunk, viszont havonta kell fizetnünk 113.171 forintot. ( A kisebb Rapid kisebb motorral és eggyel alacsonyabb felszereltségi szinttel csak 5.000 forinttal olcsóbb havonta, így azzal tovább nem foglalkozunk.)

Ezt felszorozva 48 hónappal, megkapjuk, hogy kvázi kidobtunk az ablakon 5,43 millió forintot és még autónk sem lesz négy év múlva, amit eladhatnánk.

Bárki látja ránézésre, hogy bolond, aki ezt választja.

Azért bontsuk ki ezt kicsit jobban:

Az első esetben kiadtunk néhány fillér híján 6 millió forintot, amiből visszakaptunk 3,5 milliót eladáskor, vagyis 2,5 milliót könyvelhetünk el értékvesztésként.

Ezen túl még fizettük a biztosításokat, a további 3 évre ez 600 ezer forint.

A három kötelező szerviz alsó hangon 250 ezer forint lesz.

Veszünk egy garnitúra téli gumit legalább 70 ezer forintért és cserélgetem a téli-nyári abroncsokat évi 20 ezer forintért, ez összesen 150 ezer forint.

Önkormányzatnak fizetendő adó évente 38 ezer forint. Négy évre ez 152 ezer forint.

Ha más költséggel nem számolok, üzemanyag, parkolási díj, mosatás, és egyéb dolgokon túl 3,65 millió forintért autóztam négy évig.

A másik esetben ezt a hatmillió forintot beteszem prémium magyar állampapírba, TBSZ számlán, infláció plusz 3,25%-os kamatra.

Négy év múlva ebből visszakapok 7,1 millió forintot, ha az infláció csak 1% lesz a következő négy évben.

Kifizetek 5,43 millió forintot bérleti díjra, ebből lejön az 1,1 millió forint, amit nyertem azon, hogy megmarad a tőkém, vagyis a végeredmény 4,33 millió forint.

Ez alapján mintegy 680 ezer forinttal jobban jártam, ha megvettem az autót, mintha csak béreltem volna. (Az is igaz azonban, hogy ha listaáron veszem meg az autót, akkor toronymagasan a bérlés nyert volna. De igen kevesen vesznek listaáron új autót.)

Természetesen lehetnek egyéb szempontok is, de anyagilag sajnos nem tűnik olyan nagy előnynek az új lehetőség.

Külföldi fórumokon gyakori forrása a felháborodásnak, hogy visszavételkor a lízing cég mindenbe beleköt, apróbb, 3-4 éves autónál természetes karcokra horror összeget felszámol büntetésként. Ez is egy kockázat.

Ha tiéd az autó, van lehetőséged hamarabb, vagy később eladni a tervezettnél, ha az neked jobban megfelel, bár ott van az értékesítés terhe és a vételár kockázata is.

(A hitelfelvétellel azért nem hasonlítottam össze az ajánlatot, mert a legbiztosabb jele annak, ha túl drága autót akarsz venni, hogy nincs rá elég pénzed. Ha azért nem veszel 6 milliós autót, mert nincs annyi pénzed, akkor keress olcsóbbat, olyat, ami kijön a 3-6 havi keresetedből és készpénzben a rendelkezésedre is áll.)

Kiderült, hogy egész Európa terroristái és piti bűnözői magyar feltöltőkártyás telefonelőfizetésekkel telefonálnak, ugyanis több százezer ilyen kártya került forgalomba. Csak egy magyar hajléktalan nevén volt mintegy negyedmillió ilyen előfizetés.

Ezeket a rossz életű emberek arra használják, hogy egyszer telefonálnak vele, aztán eldobják a kártyákat. Így nehéz lekövetni, ki kivel beszélt és mikor.

A magyar terrorelhárítás a helyzet magaslatán volt, ha már a több százezer előfizetés egy-egy ember nevén nem tűnt fel nekik, keresztülvertek egy törvényt, hogy minden feltöltőkártyás mobilt utólag ellenőrizni kell, annak ellenére, hogy húsz éve csak személyi igazolvánnyal lehet feltöltőkártyás telefont is venni. Ja, nem csak egyszer, hanem évenként újra és újra el kell ezt játszani.

Érted, ugye? Ha azokat nem tudjuk elkapni, akik egyszer használnak egy kártyát, akkor legalább azokat szívatjuk szénné, akik évek óta ugyanazt a kártyát használják. Mert azok nyilván a terroristák, akik 15 éve egy előfizetéssel beszélnek.

(Aki pedig eddig is szándékosan más nevére vette a kártyát, ezután is ezt fogja tenni, hiszen mindig lesz szegényember, aki egy ezresért megteszi, hogy a nevét adja, majd maximum nem félévente, hanem negyedévente dobja el a kártyát. Még nehezebb lesz lekövetni az ilyen embereket, mint eddig.)

Ahhoz bénák vagyunk, hogy a valódi veszélyt elhárítsuk, ezért csináljunk olyan látszatintézkedést, amivel milliók életét megkeserítjük minden évben. Mert tőlünk csak ennyi telik. Lehetne ésszel is csinálni, hogy csak azokat a kártyákat ellenőrizzük, amin nincs beszédforgalom évek óta, de aktívak vagy csak azokat az embereket, akiknek 15-nél több kártya van a nevén, de sajnos Józsi, aki gondolkodni szokott, éppen szabadságon volt..

(A másik lehetőség, hogy a Nagy Testvér csak naprakészen szeretné tudni, hogy ki melyik kártyát használja és az egész terroristás történet csak mese és indok a szigorú kontroll bevezetésére. Nem is tudom, melyik a rosszabb. Mondjuk elég nehéz elképzelni, hogy senkinek nem tűnt fel, hogy az összes magyar prepaid előfizetés 5%-a egyetlen ember nevén van és a rendszerben úgy 2.500 oldalon keresztül egyetlen előfizető telefonszámai szerepelnek.)

De a lényeg: a mobilszolgáltatód meg fog keresni, ha jól sejtem személyesen kell majd bevándorolnod az ügyfélszolgálatra az irataiddal. (Bár ne legyen igazam és ne kelljen személyesen bemenni.)

Ha ezt nem teszed meg, július eggyel lelövik a kártyádat. Mert a terrorveszély, ugye.

Azt se tudod, kinek a nevén van a kártya, amit 15 éve használsz? Akkor most gondban leszel,  hacsak nem engedik átiratni a nevedre a kártyát. Érdeklődj a mobilszolgáltatódnál, van-e erre mód.

Ugye nem felejtkezel el a riasztóban és egyéb helyeken használt SIM kártyákról sem? Azok is mennek a kukába, hacsak ki nem bányászod őket vagy legalább a szerződésüket és a telefonszámukat és mész adategyeztetésre a szolgáltatóhoz. Mert azokat hiába fogja hívni a szolgáltató ugye.

Külföldön élsz 10 éve, de megtartottad a magyar kártyát a szám miatt? Mert kell a magyar netbankhoz, meg hogy elérjenek a régi cimborák? Hát, lassan mondj búcsút neki, vagy repülj haza Ausztráliából, ha nem akarod, hogy letiltsák a számodat.

Az erről szóló rendeletet a Magyar Közlöny 64. oldalán találod.

Szóval vedd komolyan és keresd fel minél hamarabb a szolgáltatódat, ha nem akarod, hogy a számod elvesszen.

Balázs találta a hírt, hogy január 16-tól már nem lehet igényelni Erste Joker kártyát, helyette a Max-ot ajánlja a bank. A két kártya elég hasonló, a Max annyiban rosszabb, hogy maximum 200 ezer forint után ad visszatérítést egy hónap alatt (a Joker 250 ezer forint után) és nem sima visszatérítést ad, hanem Erste forintokat, amit komplikáltabb levásárolni.

Ha már régóta terveztél Joker kártyát kiváltani, már csak pár napod maradt, utána már csak a Max-ot választhatod.

Többször előfordult már, hogy az átlagnál jóval gazdagabb emberek kértek tanácsot, ez történt a napokban is.

Ilyenkor gyakori kérdés, hogy a gyereket vagy gyerekeket hogyan neveljék. Elmondják, hogy mennyi pénze van a családnak? Megkapjon mindent a gyerek, amit megengedhetnek maguknak? Ne kapjon semmit? Mit mondjunk arra, ha ő is 300 ezer forintos telefont akar, mert az osztálytársainak is az van (igaz, általában 24 havi részletre)?

Egyáltalán nem is olyan egyszerű a kérdés, mint amilyennek előre tűnik.

Én személy szerint nagyon nem irigylem azokat, akik ilyen vagyon mellett nőnek fel. Sokkal nehezebb nekik, mint azt sokan gondolják.

Beszéltem egyszer egy milliárdos gyerekével, aki egyetemre járt. Már az nagyon becsülendő, hogy egyáltalán tanult, de emellett még tele volt tervekkel és célokkal is, ami egyáltalán nem jellemző a hasonló helyzetben lévő kortársaira.

Mesélte, hogy több osztálytársa (egy drága fizetős iskolába járt) úgy kezdi a reggelt, hogy felszív egy csík kokaint. Csak úgy, bemelegítésként a nap elejére. Mindezt húsz évesen. Mert az életében semmi cél nincs.

Ha valaki tudja, hogy a szülei milliárdosok és józan számítások szerint neki soha nem lesz semmi gondja a pénzre, nagyon nehéz őt bármivel motiválni, hogy egy egészséges életpályát fusson be.

Ilyenkor minek tanulni, dolgozni, tervezni, küzdeni bármiért? A fentebb említett srác éppen kezdte a karrierjét, kétszázezer nettóért talált munkát. Azért, hogy tanuljon, tapasztaljon és előrejusson. Miközben a szüleinek milliárdjai voltak és már több lakást vettek neki.

Nagyon becsültem érte, én az ő helyében biztos hogy nem tettem volna ezt az akkori eszemmel, 20-22 évesen. Dolgozzak havi 200 ezerért egy hónapban, amikor a haverjaim ennél többet elvernek egy hétvégi buliban és én is megtehetném?

Amikor jártam a Bankárképzőbe, volt mellette egy drága magániskola. Jöttek a 18-20 éves gyerekek a kabriókkal és 25 milliós terepjárókkal az iskolába. Annyi kiégett, életunt, kiábrándult fejet sehol nem láttam, mint abban a parkolóban, pedig fiatal emberekről beszélünk.

A vagyon még felnőtt embereket is képes agyonnyomni és lelkileg eltorzítani, nemhogy 10-15-20 éves gyerekeket és fiatalokat.

Már többször tanácsoltam az ilyen gazdag szülőknek, hogy ne mondják meg a gyerekeiknek, hogy mennyi pénzük van, főleg, hogy egy fiatal fel sem tudja fogni annak a pénznek a nagyságát.

Az is fontos, hogy ne kapjon meg a gyerek mindent, amit csak  az osztálytársainál meglát, mert ehhez fog hozzászokni és majd felnőttként is mindent  megvesz majd, olyat is, amit nem engedhet meg magának. Nem lesz képes nemet mondani valamire, ha arra nevelték, hogy mindent megkap, ami csak másnak van, vagy amit megkíván.

Ha bírni fogja a családi büdzsé az esztelen költekezést, akkor csak egy motiválatlan, hedonista ember lesz, rosszabb esetben az anyagi élete is romokban fog heverni.

Bármilyen nehéznek tűnik, ebben a korban (gyerek és tinédzserkorban) kell megtanítani a gyereket, hogy azért nem veszünk Nike Air cipőt 55 ezer forintért, mert egyrészt nem ér annyit másrészt nem szórjuk ki az ablakon a pénzünk mindenféle kacatra. Igen, van pénzünk, de azért van, mert mi nem szórjuk el a pénzt ilyenekre.

De mi legyen mondjuk a 300 ezer forintos telefonnal? Soha ne legyen neki olyan? De, lehet, sőt lehet neki 55 ezer forintos cipője is, csak dolgozzon meg érte.

Legyenek feladatok, amiket muszáj otthon megcsinálnia (takarítás, mosogatás, stb.), de legyenek olyanok is, amiért plusz pénzt kaphat. Mondjuk ha lemossa az autót, kap érte egy ezrest, ahogy a fűnyírásért is.

Gyűjtse össze a pénzt az ilyen dolgokra, teljesen másként fog hozzáállni, ha munka és a saját izzadtsága van mögötte, mintha ezt is csak úgy megvették nekik anyuék.

Ha a saját pénzéből vesz 35 ezer forintos fejhallgatót, ne kritizáljuk a döntését. Épp az a lényege az egésznek, hogy kapcsoljon munkát a megvásárolt értékhez és így rájön, hogy nem ér meg az a fejhallgató 30 ezer forinttal többet, ha ennek az ára 30 autómosás volt.

Én még lakást sem vennék a gyereknek azonnal, hadd küzdjön egy kicsit valamiért az életben. S pont azért tenném, mert szeretem és szeretném, hogy valamit elérjen az életben és akarjon is valamit elérni. Ha valaki mindent készen kap és semmiért nem kell küzdenie, ha nincsenek akadályok az életében, akkor nehéz elvárni, hogy egészséges jelleme legyen. Ahogy a mondás tartja, a nyomás alatt lesz a szénből gyémánt.

Warren Buffett a világ második leggazdagabb embere mondta, hogy annyi pénzt fog a gyerekeire hagyni, hogy bármit megtehessenek, egy dolgot kivéve: hogy ne kelljen semmit tenniük. Nagyon okos gondolat és tényleg ez a legtöbb, amit a gyerekeiért tehet.

Egy másik gazdag ember, Jack Petchey azt mondta, hogy az ő gyerekei és unokái tudják, hogy nála 50%-os szabály van. Ha valamelyikük nagyon akar valamit, akkor tegye le a szükséges pénz felét önerőből, ő csak azt hajlandó kiegészíteni 100%-ra. De aki nem képes letenni az első 50%-ot, annak nem ad semmit.

Volt olyan gazdag ügyfelem is, aki direkt nem íratta be olyan iskolába a gyerekeit, ahová a hozzá hasonló anyagi szinten lévő szülők járatják a gyerekeiket, mert nem akarta, hogy a gyerekek azt az életfelfogást tanulják meg, ami ott uralkodik. Hogy ki volt a nyáron Mauritiuson, kin milyen drága ruha van és kiért milyen autóval jönnek a szüleik. Azt mondta, hogy ő nem akarja, hogy a gyerekeinek ilyen torz értékítélete legyen.

Az egyik gazdag szülők gyerekét megkérdezte a nagyi, mit szeretne csinálni, ha majd felnő. A tinédzser a legtermészetesebb hangon kijelentette, hogy örökölni szeretne. Ez volt az életcélja.

Ha te nem szeretnéd, hogy a te gyereked is ide jusson, vigyázz, hogy ne rontsa meg a pénz fiatalkorában. A nevelését se bízd mindenféle drága magániskolákra, mert könnyen nem azt fogja ott megtanulni, amit reméltél. A gyerek pénzügyi nevelése (is) a te feladatod és minél több pénzed van, annál nagyobb a felelősséged ezen a téren.

Az emberek legnagyobb része az anyagi helyzete miatt szokott a legtöbbet aggódni, ezt követi a munkahellyel kapcsolatos aggodalmak. (Ez a kettő szorosan összefügg, hiszen ha nem függ a mindennapi megélhetésed attól, hogy biztos kapsz-e fizetést a jövő hónap elején, a munkahelyi problémák is sokkal kevésbé terhelnek meg. Ha anyagi biztonságban és pénzügyi szabadságban élsz, nem fognak érdekelni a munkahelyi problémák a szükséges minimumnál jobban.)

Szeretnék abban segíteni, hogyan is tudnád legyőzni az életedben az anyagi dolgok miatti aggódást.

Az anyagi élet miatti szorongás és stressz egy veszélyes gyilkos, statisztikailag kimutatható, hogyan betegíti meg az embereket a pénz miatti aggodalom.

Erről már itt írtam bővebben, sok felmérés adatai mellett több tippet is megfogalmaztam, hogyan tudnál változást elérni.

Kezdve attól, hogy nem engeded, hogy az életkedvedet is elvegye a tartozás, odáig, hogy csoportosítod a hiteleket fontos és kevésbé fontos hitelekre, eldöntöd, hogy mostantól soha nem veszel fel hitelt azért, hogy abból egy régebbi hitelt fizess ki, hogy ezentúl a lehetőségeid és ne a vágyaid szerint élj és a többi. Kérlek olvasd el a cikket, ha még nem tetted meg.

Ezt szeretném további lehetőségekkel kiegészíteni.

Az első lépés, hogy tudd meg, hol vagy most. Bárhová szeretnél eljutni, a térképolvasás első lépése, hogy azt kiderítsd, hol vagy most éppen.

Ha azt sem tudod, most hol állsz, soha nem fogsz oda elérni, ahová szeretnél.

Ezért mérd fel az anyagi helyzetedet. Nézd meg az eszközoldalt, vagyis azt, milyen vagyontárgyakkal rendelkezel: lakás, autó, értékes gyűjtemények és minden, ami piacképes és szükség esetén pénzzé tehető és a forrásoldalt, vagyis milyen megtakarításokkal és különféle hitelekkel rendelkezel.

Mi lett a végeredmény? Pozitív vagy negatív a vagyonod a hiteleidhez képest? Hogyan tudnád csökkenteni a hitelek mennyiségét, akár a vagyontárgyaid, gyűjteményeid eladása árán is? Gyakran az a megoldása a hitelcsapdának, amire senki nem akar gondolni: el kell engedni azt, ami miatt gondba kerültél. Add el a túl sok hitellel terhelt lakásodat, mondj le az autódról és tedd pénzzé a hóbortoddá vált hobbid miatt összevásárolt túl drága tárgyakat.

Nevezd meg, mi okozza az anyagi életedben a legfőbb problémát: keveset keresek, túl sokat költök, túl sok hitelem van, nem takarítok meg eleget.

Így már tudni fogod, mi az, ami ellen küzdened kell. Ha keveset keresel, képezd magad, hogy jobb munkahelyed lehessen, vagy sikeresebb vállalkozásod. Ha sokat költesz, vágd vissza a kiadásaidat, akár drasztikusan is. Ha azért aggódsz, hogy nem elég a megtakarításod, akkor határozd el, hogy mostantól havonta növeled azt az összeget, amit elteszel minden hónapban.

Tűzzél ki pénzügyi célokat és gondold végig, hogyan tudnád megvalósítani, elérni azokat. Legyenek rövidtávú céljaid (hitelek kifizetése, hat hónapra elegendő vésztartalék, stb.) és közép, illetve hosszútávúak is. (Gyűjtök autócserére, házfelújításra és nyugdíjra.)

A legtöbb ember azért lesz sikertelen az anyagi életében, mert az anyagi életét nem irányítja, hanem az egyszerűen csak megtörténik vele. A pénzügyi tudatosság leglényegesebb része, hogy a pénzügyeid minden területe tudatos döntés eredménye, te hozol döntést arról, hol dolgozol, mennyit keresel, mire költesz és mire nem, nem pedig csak sodródsz a mindennapokban, reménykedve, hogy túléled ezt a hónapot is.

Ha szeretnéd legyőzni a pénzügyi aggodalmaidat, nézd meg ezeket a videókat, arról szólnak, hogyan tudod kézbe venni a pénzügyi életedet:

További cikkeket találsz a témában a kiszamolo.hu oldalon.

A napokban tettem közzé Szabolcs levelét, aki nem tud megszabadulni a timberlandos befektetésétől. (Cikk itt)

Kicsit utánajártam a dolognak, mit lehet tenni.

Röviden összefoglalva: idehaza nem túl sokat. A Timberlandot a magyar pénzügyi felügyelet nem felügyeli, egyszerűen azért, mert a tevékenység, amit folytat, nem is ismert Magyarországon, mint pénzügyi tevékenység. A jó hír az, hogy viszont a német felügyeletnél lehet érdeklődni vagy panaszt tenni, ezen a linken angolul, itt pedig németül.

Az MNB kiadott egy újabb közleményt is a témában, azt pedig itt lehet elolvasni. Érdemes. Az ügynök, aki eladta, biztos, hogy nem regisztrálta az ilyen irányú tevékenységét az MNB-nél, ami viszont kötelező lett volna.

Mindenkinek sok sikert, remélem szerencsével jártok.

Egyre többet cikkeznek mindenhol a világban a társadalmi egyenlőtlenségről. Arról, hogy a társadalom egyre jobban szétszakad nagyon szegény és nagyon gazdag rétegre.

A hetvenes évek végén az Egyesült Államokban a lakosság 90%-ának jövedelme tette ki az összjövedelem jó kétharmadát, jelenleg már alig több, mint a felét keresi meg. Másképp fogalmazva, a felső 10%-nál összpontosul a jövedelem majdnem fele, tehát a felső 10% évről-évre egyre gazdagabb lesz a többi 90%-hoz képest.

Ez a növekvő egyenlőtlenség miatt van egyre kevesebb értelme átlagjövedelmről beszélni. A medián már egy kicsit több támpontot ad (hogy mi a különbség, arról egy cikk itt.), de gyakran hasonlítják össze az alsó 10 vagy 20% jövedelmét a felső 10 vagy 20% jövedelmével is. Minél nagyobb a különbség, annál inkább szétszakadt a társadalom.

Amíg az ember a haszonélvezője ennek az állapotnak, úgy tűnik, hogy minden úgy jó, ahogy van. Azonban ha majd nem mehet ki az ötméteres fallal körülvett negyedből és aggódhat, hogy mikor rabolják el a gyerekét váltságdíj reményében, amikor lesznek országrészek, amiket érdemesebb még nappal is elkerülni, akkor rájön, hogy mégse olyan vidám dolog ez. A forradalmakról és háborúkról már nem is beszélve. A nincstelen réteget nagyon könnyű feltüzelni, hogy neki azért nincs, mert másoknak sok van, ezért csak el kell vennie és minden megoldódik. A túl nagy társadalmi egyenlőtlenségek eddig mindig ilyen módon oldódtak meg és ez soha nem volt jó senkinek, se szegénynek, se gazdagnak.

A legideálisabb helyzet ebből a szempontból az izraeli kibucokban volt, ahol mindenki közösen dolgozott és mindent szétosztottak a kibuc lakói közül.

» Read more

Adrienn írt, hogy figyelmünkbe ajánlja az éves Budapest bérletet, amivel 11 hónap áráért 12 hónapot lehet utazni. Ebből létezik naptári évre szóló és csúszó érvényességű, ez utóbbi bármikor megvásárolható év közben is.

Látszólag jó dolog megspórolni egyhavi bérlet árát, de én még soha nem vettem ilyen bérletet.

Ennek több oka van:

– Nem veszek 12 havi bérletet egy évben, hiszen megyünk nyaralni is, lehetek beteg is, év végén sem megyek sehová másfél hétig. Így nem is spórolok rajta egy teljes hónapot, hiszen általában csak 11 havi bérletet veszek meg, sőt esetleg annyit sem.

– A havi bérlettel lehet játszani 4-5 napot is egy évben, ha éppen hétvégére esik a lejárat, amikor amúgy sem használom és csak hétfőtől veszem a következőt.

– Időt sem nyerek rajta semmit, mert ahogy láttam, ezt is ugyanolyan igénytelen hőpapírra nyomtatják, mint az összes többit. A havibérlet gyakran már 20 nap után sem olvasható, még akkor sem, ha nem zsebben, hanem pénztárcában és táskában hordom, ahol nincs is hőhatásnak kitéve. Gyakran lehet izgulni a hónap vége felé, hogy ne találkozzak ellenőrrel. Nem azért, mert nem vettem bérletet, hanem mert az már olvashatatlan.

Ugyanúgy be kellene vinni havonta-kéthavonta cserélgetni az éves bérlet aktuális szelvényét is, mert a gagyi hőpapír miatt  újat kell kérni abból is, hiszen akár már 10-11 hónapja megkaptam, még ha nem is hordom mindet mindig magamnál.

– Ott a kockázat is, hogy elveszítem a munkámat és nem kell sehová bejárnom két hónapig, vagy jobbik esetben az új munkakörömben kapok cégautót és feleslegessé lesz a bérlet az év hátralévő részében.

– S végül: létezik negyedéves bérlet is, ami 100 napig érvényes 3 havi díjért, így végül ugyanúgy egy teljes hónapot nyerünk egy év alatt, csak sokkal kisebb beruházással és sokkal nagyobb szabadsággal.

Nos, ezért nem ajánlottam még soha a blogon ezt a lehetőséget. Egyébként én általában az 5/30-as jegyet használom, amiről itt írtam.

Írtam két éve a Timberlandról. (Cikk itt)

Két véleményem volt róla: az egyik, hogy irgalmatlan költséges, a másik, hogy veszélyes, az MNB nem véletlenül írt a dologról, igaz, név nélkül, mint egy, a befektetők számára nem túl átlátható és előnytelen szerkezetű konstrukcióról.

Szabolcs átnézve a költségeket, meg akart szabadulni a befektetésétől, de ez nem megy olyan egyszerűen, mint azt az ember gondolná.

Okulásul álljon itt az ő levele.

Előtte azonban még ismétlés kedvéért néhány alapvetés a befektetésekkel kapcsolatban:

– Amit ügynök árul, azzal az esetek 99%-ában biztos nem jársz jól. Legyen az pénzügyi termék, porszívó, víztisztító, vagy bármi egyéb. Ennek igen egyszerű oka van: az ügynök havi egy-két értékesítésből akar jól megélni. Ez még hagyján, de felette további 10 ember is ebből akar megélni a piramisban, vagy MLM rendszerben, ahogy tetszik. Így lesz a boltban 70 ezer forintért kapható porszívó 820 ezer forint és ugyanezért lesz az olcsó befektetési alapból méregdrága termék a te számodra.

– Soha ne bízd a pénzed mindenféle számodra ismeretlen cégre. Még bankot is azután választunk, hogy utánajártunk, elég nagy-e a bank és erős lábakon áll-e. De mindenféle állítólagos osztrák meg német, meg ki tudja miféle helyekre nem fizetünk egy fillért se, hiszen semmit se tudsz róluk azon kívül, amit magukról állítanak. Erről itt írtam már: Miért komplikálod?

– Szabolcs azt írja, hogy az ügynök azt mondta, amikor megkötötték a szerződést, hogy fel lehet mondani a szerződést futamidő közben is. Na, olyanra, aki el akar adni nekünk valamit, soha nem hallgatunk. Nem úszod meg a házi feladatot, neked kell átrágni magad az apróbetűs részeken és addig olvasni a feltételeket, míg nem értesz mindent pontosan. Ha nem megy, akkor fizess meg valakit (pénzügyi tanácsadó, adótanácsadó, jogász, építész, bárki, akinek éppen a szakterülete az adott téma). Ha nem ér annyit az egész, akkor felejtsd gyorsan el.

– Ha valamiért mégis “pénzügyi tanácsadó”-tól akarsz vásárolni, itt leírtam néhány támpontot, mire figyelj.

Ennyi bevezetés után jöjjön Szabolcs esete. Röviden a lényeg: naivan azt gondolta, hogy visszakérheti a pénzét, ahogy az ügynök mondta, idő előtt. Aztán azt gondolta, hogy ha nem adják vissza, csak hét év után, akkor ő kivár és nem fizet addig se többet. Hát, mindkét dologban nagyot tévedett: