Hónap: 2016 november

Pár napja elfogadták az adócsomagot, a befektetések szempontjából két dolog fontos: az egyik, hogy eltörölték az EHO-t, vagyis újra 15% a kamatadó mindenre, az eddigi 15+6% EHO helyett.

A másik, hogy előnyére változott a TBSZ számla szabályozása. Mint ismert, a futamidő lejárata után dönthetünk a számla meghosszabbítása mellett. Eddig csak úgy hosszabbíthattunk, ha sem nem tettünk hozzá, sem nem vettünk el a bennlévő összegből. Ez változott most meg, ha akarunk, bármennyit kivehetünk a hosszabbítás előtt, ha legalább 25 ezer forint bennmarad. (Ja igen, ha most jár le a TBSZ számlád és szeretnéd hosszabbítani, itt az idő, talán december közepéig van erre módod.)

Link a törvényre. (7. §)

Ha már elektromos autó, most indult Budapesten a Greengo, egy megosztáson alapuló autóhálózat, amely elektromos autókat használ.

Az elv egyszerű és ugyanaz, mint az Avalon autómegosztónál, amiről az Élet autó nélkül cikkben írtam. Ami különbözik (az elektromos autóflottán túl), hogy itt csak havidíj és percdíj van, nincs kilométerdíj.

Egy perc autózás 65 forint (vagyis óránként 3.900 Ft, de perc alapon). Az Avalonnál fél órás egységek vannak, egy óra 585 forint, de van még egy 107 forintos kilométerdíj is. (Ez utóbbi változik az előfizetési díj és megtett kilométer függvényében.)

Másik hatalmas különbség, hogy míg az Avalonnál csak átvételi ponton tudunk autót felvenni és leadni, itt gyakorlatilag bárhol ledobhatjuk az autót és felvehetjük a zónán belül, ha találunk a közelünkben egy szabad autót. Ez teszi igazán szabaddá a Greengo használatát és ez már az, amit egy megosztott autótól elvárunk. (Persze könnyű nekik, azt használják ki, hogy az elektromos autók ingyen parkolnak a belvárosban. Annyi esze lehetne a fővárosnak, hogy minden saját autót pótló rendszert legalább ingyen parkolással támogat.)

Ha szeretnénk, fél órára lefoglalhatunk egy autót a közelünkben, illetve ha hamarosan szeretnénk tovább használni (mondjuk bevásárlás után), akkor 15 forint/percért parkolhatunk az autóval.

Mehetünk vele vidékre is, mivel elektromos autókról beszélünk, csak Pest megyébe. Amire vigyázni kell, hogy lerakni viszont csak a zónában lehet, Budapest belvárosában. Addig ketyeg a percdíj, napi maximum 5 órán át.

Természetesen vannak még problémák, leginkább hogy Budapest méretéhez képest szűk a zóna, ahol felvehetjük, illetve lerakhatjuk az autókat. A másik gond (is) nyilván pénzkérdés, nem biztos, hogy találunk kényelmes közelben elérhető autót.

Amint látszik, azért vannak komoly fehér foltok a térképen, ha mondjuk most szeretnénk autóba ülni a belvárosban, nem találnánk autót 10 perces sétán belül.

Ez nyilván javulni fog, ha kellően sokan fogják használni a rendszert.

A lehetőség nem a tömegközlekedést használóknak szól, azonban azoknak, akik saját autóval járnak a belső kerületekbe, vagy taxizni szoktak, érdemes lehet kipróbálni ezt a módot is. Egy 10-20 perces útra verhetetlen, amíg a taxit várnánk, elsétálunk a következő autóig. Ha nincs a közelben szabad autó, még mindig hívhatunk taxit.

(A összehasonlítás kedvéért: a taxi 450 forintért áll ki, 280 forintért tesz meg egy kilométert és 75 forintot számláz percenként, ha várakozik, vagy 15 kilométer/óránál lassabban megy. Persze ne felejtsük el, hogy sofőrünk van és a taxi mehet a buszsávban is, ami csúcsidőben komoly időelőny.)

Ha jobban elterjed a rendszer, sok ember autóigényét kielégítheti, akik a belvárosban laknak és viszonylag ritkán használják csak az autójukat.

Ha már próbáltad, írd le a tapasztalataidat a hozzászólásokban.

Az állami támogatás bevezetésével megélénkült az érdeklődés az elektromos autók iránt, rengeteg helyen jelent meg fizetett vagy nem fizetett cikk arról, mennyire megéri az elektromos autó.

Engem is érdekel a kérdés, ezért összeszedtem néhány gondolatot, ami eszembe jutott az újságcikkek kapcsán.

– A költségekkel kapcsolatban minden cikk elfelejti az alternatíva költséget. Ha én 4 millió forinttal többért veszek egy autót, csak azért mert az elektromos, akkor illene számolni ennek az összegnek az elmaradt hasznával is. Ha ezt a plusz négy milliót, az elektromos autó többletárát a bankban hagytam volna, akkor ott kamatozott volna addig is. Ez az a veszteség, amit szinte mindenki elfelejt.

Ha új korától nyolc évig használom az autót és négymillió forinttal nagyobb volt a tőkebefektetésem, mint egy hasonló benzines autónál, akkor ez a plusz összeg prémium állampapír (infláció plusz 3,25%, szerényen számolva 4%) hozamaival számolva TBSZ számlán 1,47 millió forintot kamatozott volna, ennyivel többet buktam a benzines autó tőkeigényével szemben.

Ez csak az elmaradt kamatok miatti veszteségek a magasabb vételár miatt, a nagyobb amortizáció miatti veszteség a másik legnagyobb tétel, amivel szembesül egy elektromos autót választó személy.

Ez az amortizáció, vagy értékvesztés különösen nagy az elektromos autóknál az akkumulátor miatt. Például a Nissan Leafre adnak maximum 8 év vagy 160 ezer kilométer akkugaranciát, azonban a gyártó sem igen mond 12 évnél hosszabb időtartamot az akkumulátorra átlagos használat mellett sem. Ez azt jelenti, hogy a használat és a szerencse függvényében az aksik valahol 9-15 évig bírják.

Mivel egy új akkucsomag beszerelés nélkül is közel 3 millió forint, ami sokkal több, mint egy tizenéves autó értéke, nyugodtan mondhatjuk, hogy átlagosan 12 éves korukra ezek az autók gazdasági totálkárosak lesznek. Ne felejtsük el, hogy hiába tennénk bele új akkumulátort, még mindig egy 12 éves öreg autónk lenne, ami még mindig nem érne annyit, mint a ráköltött összeg.

Sőt, pont ezért már 7-8 éves korában is nagyon nehezen lehetne eladni ezeket az autókat a várható közeli vég és az addigra erősen lecsökkent akkuteljesítmény miatt. (A 12 éves akkuélettartam is csak tippelt időtáv, hiszen még nem is léteztek tisztán elektromos autók 12 éve, főleg nem ezzel a litíum-ionos akkumulátorral.)

Ha egy hasonló hagyományos autó 10-12 évesen még ér egymillió forintot, akkor ez újabb veszteség, ami csökkenti az elektromos autó előnyét.

» Read more

Annak örömére, hogy most már ingyen szállítással lehet bármit kérni a német Amazontól 39 euró feletti vásárlás esetén, ki is próbáltam a lehetőséget.

Nos, ott is ugyanabba a trükkbe futottam, mint a Paypal-nál: szívesen átváltják a vásárlásomat forintra, hogy ne a bankom fáradjon vele.

Hogy milyen árfolyamon, azt a legutolsó lépésig nem hajlandóak elárulni. Ha be van állítva a 1-click, akkor csak annyit írt ki kerekítve, hogy 1 HUF=0,00 EUR.

Kikapcsolva a 1-click-et és eljutva a legutolsó oldalra, kiderült, mennyi is az az árfolyam, amivel az Amazon számolni szeretett volna:

Szerény 330 forintos euró árfolyamon váltotta volna a vásárlást, hogy a bankom ne fáradjon vele. (308,6 Ft volt egy euró középárfolyamon. Az Amazon 6,9%-os felárral váltotta volna nekem a pénzt…)

Kénytelen voltam azt hazudni, hogy eurós a kártyám, nem forintos (rájött a számából, hogy magyar kártyáról van szó), így megúsztam sokkal olcsóbban a vásárlást.

Azt talán mondanom sem kell, hogy legalább egy óráig kerestem, hol lehetne megtalálni az Amazon által használt devizaárfolyamokat. Sehol nem árulják el, néztem az amerikai és a német oldalon is mindenhol. A Google sem találta meg. Egyedül akkor szembesülsz vele, ha végigmész a rendelésen és a legutolsó klikkelésnél írja csak ki.

Már mindenhol ezzel próbálkoznak, hogy ha nem figyelsz oda, kegyetlenül lehúznak a váltással. Akár online vásárolsz, akár hagyományos boltban, akár ATM-ből veszel fel pénzt külföldön.

(Így húz le a Paypal: cikk itt és így húznak le a pénztáraknál: cikk itt)

Nagyon figyelj oda, bárhol vásárolsz, mert ezt a trükköt egyre többen eljátsszák. Inkább háromszor ellenőrizd, mennyit és milyen devizában számolnak fel.

Aki követte a híreket, az tudja, hogy a CIG Biztosító megvette az MKB Biztosítót, így ha ez utóbbinál voltál biztosítva, akkor a változás téged is érint.

Úgy tűnik, hogy az új tulajdonosnak nem kell annyira a kötelező gépjárműbiztosítási állomány, legalábbis mintha erős áremelés következett volna be a tarifákban.

Úgy értem az erős áremelést, hogy milliós nagyságrendű lesz a következő évi díj, nézd meg például itt.

Durva? 🙂 Ezek csak az alapdíjak, még ezeket kell felszorozni a szorzókkal.

Ennek az az oka, hogy egy biztosító nem tud kivonulni csak úgy egy piacról, a szerződéseit vagy átruházza másra (itt úgy látszik, nem tette meg), vagy közös megegyezéssel, esetleg felmondással évfordulóra megszünteti a szerződést.

Az MKB Biztosító most ezt csinálja, mindenkinek felmondja a szerződését évfordulóra. Csakhogy:

– Te szokásos módon ki sem nyitod a kapott borítékot, vagy ha e-mailben érkezett, el sem olvasod. Tehát nem fogsz átszerződni máshová, mert nem törődsz vele. Ilyenkor a jogszabály szerint csak a régi biztosítóhoz mehetsz vissza és akkor várnak rád ezek a díjak.

– Nem fizetted a díjat az MKB-nak. Ilyenkor, ha díjhátralékos vagy, megint csak a törvény miatt (Gfbt. 5. § (2) bekezdése alapján) ahhoz a biztosítóhoz mehetsz csak vissza, ahol még adósságod van. Ez pedig az MKB lesz.

Utolsó mentsvárad, hogy évforduló előtt csak közös megegyezéssel tudsz elszakadni a biztosítótól. Erre állítólag nyitott az MKB is, mert ő leépíteni szeretné a kötelező gépjárműbiztosításait.

De csúnyán megjárhatod, ha most nem figyelsz oda.

Tehát: ha MKB Biztosítónál van a köteleződ, mindenképpen szerződj át máshová és most kivételesen figyelj oda, milyen levelet ír neked a biztosító.

Ha hátralékod van, villámgyorsan fizesd ki és utána szerződj át még az idén, ha most van az évfordulód.

Ne mondd, hogy nem szóltam időben.

 

A mai nap híre, hogy a társasági adót 9%-ra csökkentik, az eddigi 10 és 19%-ról. A nagyobb kulcsot 500 milliós eredmény felett kell alkalmazni, ez kevesebb mint 1.300 vállalatot érint Magyarországon.

(Ezek cégek pedig vagy kaptak eddig is komoly kedvezményeket, vagy éppen ellenkezőleg gyakran többet fizettek be ágazati különadókba, mint társasági adóba. Csak a példa kedvéért most nagy csinnadrattával bejelentették, hogy az internet áfáját leviszik 18%-ra. Azt nem tették hozzá, hogy a kábelszolgáltatók továbbra is fizetnek különadót minden méter kábel után. Ha azt eltörölnék, sokkal olcsóbb lehetne a vezetékes internet, mint pár százalékos áfacsökkentés miatt. De ott van a mindenféle bankadó, távközlési adó és sok minden más is.)

Vagyis valójában annyi történt az átlag cég életében, hogy 10-ről 9%-ra csökkent a társasági adó. Sajnos ez csak töredéke a cégek adózásának, mert rengeteg más címen is kell még adózni, ott az iparűzési adó, ami sok cégnél több, mint a társasági adó, az osztalék felvétele után fizetendő adó és az EHO, a 27%-os áfáról és cégautó-adóról és társairól nem is beszélve. (Az áfát és egyéb adókat figyelmen kívül hagyva egy átlagos kisvállalkozó durván 30%-ot adózott a jövedelme után, mire a zsebében volt a megtermelt haszon. Ez most 29%-ra csökken. De ha lakosságnak értékesít áfával, akkor az adóterhelése 51%, ez most 50%-ra csökken. Nem csoda, ha örömtáncot lejt a hatalmas könnyítés miatt.)

Egy látványos, de igazából jelentéktelen adócsökkentésről van szó, amit jól lehet kommunikálni, hogy nálunk a legalacsonyabb a társasági adó Európában (eddig Bulgária vezetett 10%-os kulccsal). Arról meg mélyen hallgatni kell, hogy nálunk csak a fizetendő adóteher töredéke maga a társasági adó, majdhogynem a legjelentéktelenebb tételek egyike, míg sok országban nem kell még további pénzeket befizetni ötvenféle jogcímen.

Komoly cégeket biztos nem fog idecsábítani az adókulcs-csökkentés (sokkal fontosabb a képzett munkaerő és a kiszámítható jogi környezet, de akár a kialkudható állami támogatás mértéke is), bár arra jó lehet, hogy multicégek itt akarják leadózni a máshol megtermelt jövedelmüket. (Ez akár kompenzálhatja is a kieső adóbevételeket, gondoljunk csak a GE által itthon befizetett hatalmas adóra.)

Mindegy, az adócsökkentés még mindig jobb, mint egy adóemelés, de ez nem az a normalizálás és az államháztartás rendbetétele, amire várunk lassan harminc éve.

Tegnaptól új ötezres és kétezres bankjegyekkel került forgalomba, amivel az átlagember jövő március elsejétől találkozhat.

Elég rövid idő alatt érvénytelenek lesznek a régi bankjegyek, mert 2017 augusztus elsejétől már nem lehet velük boltban fizetni. További három évig a postán és a bankokban lehet beváltani őket, utána pedig a jegybanknál 2037-ig.

MNB tájékoztató letölthető innen.

A múltkori cikk az adakozásról rendesen felkavarta a kedélyeket, bár ez is volt vele az egyik célom.

Semennyire nincs kultúrája idehaza a mások megsegítésének. A legutóbbi adakozásról és segítőkedvről szóló nemzetközi felmérésben 142 országból a nem túl előkelő 124. helyen végeztünk. (Mindössze 18 országban rosszabb a helyzet, mint nálunk…)

Ez a 40 éves kommunista diktatúra eredménye, ami arra nevelte az embereket, hogy ne törődjenek semmivel és senkivel, majd az állam mindenkinek megad mindent. ha mindenki csöndben marad és nem ugrál. Azóta is arra várunk, hogy az állam adjon nekünk lakást, oktatást, egészségügyet, ingyen utazást és olcsó színházjegyet. (Arra még nem jött rá a társadalom, hogy az állam csak azt a pénzt osztja szét, amit előtte kivett a zsebünkből.)

Érdemes megnézni, hogy több környékbeli volt kommunista ország szintén az adakozási lista legvégén kullog, közvetlenül előttünk, vagy mögöttünk, a legutolsó a listán konkrétan Litvánia.

Se az adakozásnak, se az önkéntes munkának semmilyen kultúrája nincs itthon.

Vajon mikor lesz az, mint az Egyesült Államokban, hogy a grillpartikon a háziasszonyok segítségre méltó alapítványok címeit cserélgetik, vagy hogy Izraelben szinte minden fiatal részt vesz valamilyen önkéntes munkában és minden mentőautóra rá van írva, kinek az adományából vették? Úgy tűnik, nagyon messze van még ez az állapot.

Pedig egy ország és egy társadalom szolidaritás és erős civil szervezetek nélkül soha nem lesz stabil és fejlett ország.

A problémák akkor is velünk vannak, ha nem törődünk velük. Vagy megoldjuk őket, vagy semmit nem csinálunk és még nagyobb lesz a baj, vagy ráhagyjuk az államra, hogy majd ő megcsinálja.

Meg lehet nézni, mit csinált például az állam az elmúlt majdnem három évtizedben a leszakadó társadalmi rétegek félzárkóztatásával.

Éppen most nyomoznak elsikkasztott pár milliárd forint miatt, ami az ezzel foglalkozó állami szervezetnél tűnt el. Amikor éppen nem ellopják ezt a pénzt, akkor tanulmányokra, meg szájkaratéra költik, az eredmény pedig nulla.

Bár innen messziről a nagyvárosból nem látszik, de az újszülött gyerekek 14%-a már cigány. Ők azok, akik vagy megtermelik majd a mi nyugdíjunkat 25 év múlva, mint szakmunkások és értelmiségiek, vagy ugyanúgy tovább segélyezzük őket, mint tettük az apjukkal és a nagyapjukkal és majd együtt halunk éhen, ők és mi, a következő nyugdíjas generáció.

Az országnak erős civil szervezetekre és sokkal kisebb államra lenne szüksége. Azonban a civil szervezeteknek lelkes önkénteseken kívül pénzre is szüksége van, nem csak bátorító szavakra. A pénz pedig ott van a te zsebedben (is).

Ha a társadalom csak fele annyit költene nemes célok támogatására, mint mondjuk kábeltévé előfizetésre, vagy új telefonok vásárlására, már ezerszer élhetőbb lenne az ország és nem menekülne el rengeteg jó érzésű fiatal az országból. (A kivándorlók egyre nagyobb része nyilatkozik úgy, hogy nem anyagi okok miatt megy el, hanem mert élhetetlen az ország és a társadalom.)

Ha változást akarunk, sajnos nekünk kell elkezdeni megváltozni.

Nagyon tanulságos volt az előző cikk alatti hozzászólások is. Onnan lehet felismerni, hogy mi az igazán fontos téma, amiről beszélni kell, hogy hány embernek talál be és sértődik meg rajta.

Nem kellene többet költened, mint keresel? Elképesztő mennyiségű ellenséges és sértődött hozzászólás.

Talán kicsit te is hibás vagy, hogy üres zsebre svájci frankos hitelt vettél fel?

Te is tehetsz arról, hogy mit érsz el az életben? Nem az állam, a munkáltató és a körülmények az okai, hogy sikeres leszel-e az életben?

És a többi kényes téma és sértődött hozzászólások. Akinek betalál, az megsértve érzi magát. Jellemzően pont azok, akiknek leginkább szól az üzenet. Ezzel semmi baj nincs, az elmúlt években rengeteg embert láttam megváltozni és a legtöbben sértődötten kezdték el, amikor idetalált a blogra valahonnan.

Sajnos ez egy ilyen nehéz terep. Ma az ország még ott sem tart, hogy egyáltalán beszélni lehessen a témáról. Innen kell majd eljutni oda, hogy mindenki számára természetes legyen, hogy ad.

Hogy ne legyen túl hosszú a cikk, néhány felvetésre válasz, ami előkerült a hozzászólásokban:

– Ne támogass olyat, aki nem akar megváltozni. Én ezért sem hiszek abban, hogy mondjuk a mélyszegénységben élőket abban kellene segíteni, hogy megmaradjanak a jelenlegi állapotukban. A segély csak azt segíti elő őket, hogy minden úgy jó, ahogy van és várjuk a segélyt.

A Biblia is elég egyértelműen fogalmaz: aki nem akar dolgozni, ne is egyen. Aki nem képes dolgozni, azt viszont kötelessége támogatni a társadalomnak.

Munkakerülőket, alkoholistákat, azokat, akik arra rendezkedtek be, hogy mások eltartsák őket, nem kell támogatni.

Azonban azoknak, akik az esélyt sem kapták meg az élettől, hogy jussanak valahová, azokat támogatni kell.

Nekem ezért is nagyon szimpatikus a Bagázs és a hasonló szervezetek. Ők soha nem adnak semmit, “csak” oktatást és nevelést azoknak, akik élni akarnak vele.

Például pénzügyi oktatást tartanak azoknak, akiket senki nem tanított meg a pénzzel bánni. (Volt egy ablakcsere programjuk, csak azok vehettek részt benne, akik az önerőt megspórolták maguknak előtte.)

A gyerekeket tanítják viselkedni, kifejezni az érzelmeiket, hogyan tanuljanak, stb. Neked például evidens, hogy napszaknak megfelelően köszönni kell, mert neked ezt megtanították. De te se tennél így, ha más közegben nőttél volna fel.

(Emlékszel még, hány évig kellett treníroznod a gyerekedet, hogy mindig köszönjön, ha bemegy valahová vagy elmegy valahonnan? S ez csak egy apróság. Akinek nem voltak olyan szüleik, akik ezt átadják nekik, menthetetlenül lemaradnak az életről már az indulásnál.)

Jártam cigány családokhoz és erősen gondolkodtam, mivé lettem volna, ha ott nőttem volna fel. Arra jutottam, hogy nem kétdiplomás szakember, hanem hétpróbás gazember lettem volna, ha én is abban a közegben növök fel.

Ezért kell segíteni, hogy változás legyen. Azonban ott is van olyan, aki nem is akar megváltozni. Azokat hagyni kell és nem támogatni az életvitelét.

– Nagyon nézd meg, kiket támogatsz. Sok a csaló (s nem csak az aluljárós képeslapos lehúzásokra gondolok, de például a mindenféle gyerekrák alapítványokra, akik csak balekoknak nézik az embereket.) és sok a jó szándékú, de nem hatékony szervezet, akik túl sok pénzből túl keveset érnek el. Ez azonban ne legyen kifogás arra, hogy miért nem támogatsz senkit. Csak szánj rá időt, hogy utánajárj, kinek adsz és milyen célra. Mennyit fordítanak valóban a célra és mennyi megy el egyéb kiadásokra? Mennyire hatékonyak, milyen eredményeik vannak?

– Tudom, ezt nagyon nehéz megérteni, de az adakozásra neked legalább akkora szükséged van, mint annak, akinek adsz. Neked is nagy segítség, hogy se a pénzedbe, se saját magadba ne legyél szerelmes. Ha adsz másoknak, már nem valami bálványként nézel a pénzre és legalább néhány pillanatra nem te leszel a legfontosabb személy. Fontos rendszeresen felemelni a fejedet és szétnézned magad körül. Próbáld ki, hogy a fizetésed egy részét rendszeresen továbbadod, tényleg pozitív módon változik meg a pénzhez való hozzáállásod.

– “Most nincs pénzem, mert erre meg arra kell, majd adok, ha lesz elég.” Ha így gondolod, soha nem lesz annyi pénzed, aminél nem akarsz többet. Ha ezt a cikket el tudod olvasni, akkor van nálad áram és internet, sőt számítógép vagy mobiltelefon. Nehéz elképzelni, hogy havi ezer forintot sem tudnál nélkülözni. Mi lenne, ha holnaptól ötezer forinttal kevesebbet keresnél? Ha a válaszod az, hogy továbbra sem omlana össze a pénzügyi életed, akkor nem nem tudsz adni, hanem nem akarsz, mert inkább magadra költöd, mint másnak adnád. Ebben az esetben az előző pontot olvasd el.

– “Inkább a rokonaimat támogatom.” A rokonaid támogatása szükséges és jó dolog, de ez még nem az igazi adakozás, ha például édesanyádnak adsz pénzt, az majdnem olyan, mintha saját magadnak adnál. Nem elhagyva a rászoruló hozzátartozók támogatását keress olyan célt, amire szívesen adsz. Ez lehet a szomszédban lakó özvegyasszony is, nem feltétlen kell valami szervezetnek adni.

Röviden csak ennyit akartam még hozzáfűzni az előző cikkhez.

Sok minden változott az elmúlt fél évben a lakáshitelek piacán, a blog hitelszakértője, Gábor ezért újabb cikkel jelentkezett.

Amit megtudhatsz a cikkből dióhéjban:

– Akár 2,72%-os kamat mellett is vehetsz fel lakáshitelt, de még 5 évig fix hitel is van bőven 4% alatt, ha kellően jó adósnak minősülsz. (Legjobb elérhető kamatok a cikk végén.)

– Az értékesítési nyomás miatt többször sugallják a bankfiókban, hogy kötelező életbiztosítást vagy hiteltörlesztési biztosítást kötni a lakáshitelhez, mint ahányszor ez tényleg előírás lenne. Járj utána, tényleg muszáj-e biztosítást kötnöd.

– Ha termékvásárláshoz kötik az alacsonyabb kamatot, nem biztos, hogy a végén olcsóbb lesz a hitel, ha minden költséget beleszámolsz. Ezért nem elég csak a kamatokra koncentrálni, ha a legolcsóbb hitelt keresed.

– Lakásbiztosításon is sokat bukhatsz havonta, érdemes nem a bankban rábólintani arra az egy ajánlatra rábólintani, amit eléd raknak.

Következzen az ő írása:

Legutóbb június elején jelentkeztem egy olyan piaci körképpel, ami sorra vette az elérhető legkedvezőbb hitelkamatokat a lakáshitelek piacán. Egy ilyen aktuális pillanatképet tartalmaza jelenlegi írás is. Ezzel kapcsolatban annyit előzetesen, hogy az előző írás minden adata –kivéve a 10 M Ft-os CSOK mellé igényelhető kamattámogatott termékeket – elavult és több kamatperiódus esetében ismét jelentős kamatcsökkenést könyvelhetünk el.

A nyári írás az elérhető legjobb kamatok felsorolásánál sokkal időtállóbb része arra hívja fel a figyelmet, hogy nagy hibát követhetünk el akkor, ha csak a hitelajánlatok kamata, teljes hiteldíj mutatója vagy akár a hitel teljes összköltsége alapján választunk lakáshitelt, mert fontos figyelembe vennünk …

1. hogy kamatkedvezmények érdekében milyen vállalásokat teszünk a finanszírozó felé és mi történik, ha ezeket a vállalásokat nem teljesítjük;

2. az előtörlesztés költségeit;

3. a hitelhez kapcsolódó egyéb termékek, biztosítások, bankszámlák költségeit.

» Read more

A barátok elvesztésének legbiztosabb módja, ha kölcsön adsz nekik vagy kölcsön kérsz tőlük. Alig van olyan barátság, de akár rokoni viszony is, amit ne mérgezne meg egy vissza nem fizetett kölcsön.

Ebben a cikkben már jól leírtam, miért ne adjál soha kölcsönt rokonnak, barátnak, vagy munkatársnak.

Találtam egy felmérést, a számszerűen bizonyítja, hogy miért ablakon kidobott pénz az így kölcsönadott összeg.

A felmérés szerint az emberek 97%-a már legalább egyszer, a 65%-a többször kért kölcsön már pénzt a rokonoktól, barátoktól.

84%-uk 10 ezer dollárnál kevesebbet, 43%-uk ezer dollárnál kevesebbet. Főleg fiatal korra jellemző a kölcsönkérés, a kölcsönkérők negyede volt csak 30 év feletti.

65%-ban az anyjuktól, 55%-ban az apjuktól, 20%-ban a barátoktól, 13%-ban a testvérektől kértek kölcsönt. (Természetesen nagymama, barátnő és egyebek is vannak még a listán.)

Összegszerűen a legtöbbet a kollégáktól kértek kölcsönt, őket követik a nagypapa és az apa. Legkevesebbet a barátoknak kellett adni.

S a legfontosabb: a kölcsönkérők fele fizette csak vissza a pénzt teljes egészében, 36%-a csak részben, 14%-a pedig egyáltalán nem.

A kölcsönadók csak negyede határozott meg határidőt a kölcsön visszafizetésére, 89%-uk nem kért kamatot. (Ami meglepő, a barátok/barátnők 14%-a számított fel kamatot az élete párjának.)

A kölcsönvevők 74%-a szerint a kölcsön semmilyen feszültséget nem jelentett a kapcsolatban. A kölcsönadók csak 45%-a gondolta így…

A kölcsönvevők 25%-a gondolta úgy, hogy némi feszültséget okozott, a kölcsönadók majdnem duplája gondolta ezt.

Komoly feszültséget az esetek 1%-ban okozott a kölcsön. Mármint a felvevők között, mert a kölcsönadók 6%-a mondta ezt.

Levonhatnék valamiféle tanulságot, de csak azt tudnám újra elmondani, amit az előző cikkemben már leírtam. Az esetek felében részben vagy egészben a pénzednek búcsút mondhatsz és csak az esetek felében nem okoz feszültséget a kölcsönadott pénz. Nyilván abban a felében, amikor visszaadták egészen.

Érdemes ezen elgondolkodni, mielőtt rokonnak, barátnak, munkatársnak pénzt adsz kölcsön. Nem csak a pénzedet veszíted el nagy eséllyel, hanem a barátodat is. Azért meg legalább akkora kár. S egy olyan embernek, aki nem tudja beosztani a pénzét, nem az a segítség, hogy te is kölcsönadsz neki, hogy még mélyebbre ássa magát az adósság-gödörben. Inkább ülj le vele és segíts neki, hogyan tudna inkább kikeveredni a zűrös anyagi helyzetéből a pénzügyei rendbetételével.

Akit érdekel, itt találja az eredeti felmérést.

A takarékosság egyik alappillére, hogy felesleges szolgáltatásokért nem adsz ki pénzt.

Én most valami újat tanultam, miért felesleges kiadni egy kalap pénzt.

Ez pedig a gyorsított postai kézbesítés.

Rendeltem egy árut Hollandiából légi postával, hogy hamar megérkezzen. Az eladó 3-5 napos határidőt mondott a tapasztalatai alapján.

Egy dologgal nem számolt, ez pedig a Magyar Posta.

A csomagom sorsa az elmúlt közel két hétben:

Ami eddig történt a csomagommal:

A holland posta az átvételt követő napon már le is szállította a csomagot Budapestre.

Ott több mint 8 napig hozzá sem nyúltak.

Valami történt vele vasárnap este.

Eltelt újabb két nap és a csomag még mindig sehol.

A Magyar Posta egy légipostával feladott csomagot eddig 10 nap alatt nem volt képes kézbesíteni. Egy olyan csomagot, amit még vámra sem kell vinnie, lévén uniós országból érkezett.

Amikor felhívtam őket, annyi volt csak a válasz, hogy várjak türelemmel. Jeleztem a hölgynek, hogy ha a csomag ennyire ráérne, akkor nem fizettem volna ki egy kalap pénzt a gyorsított szállításért. Erre csak hümmögni tudott.

Kiakasztó, hogy a csomag másnapra Budapestre ért, az utolsó 40 kilométerhez viszont lassan már két hét is kevés a Postának. És még csak október volt, mi lesz december közepén a karácsonyi szezonban?

Szerencsésebb esetekben Kínából megkapom a rendelt árut két hét alatt, pedig az szinte biztos, hogy hajóval érkezik a Föld másik feléről és még a vámon is át kell mennie.

Úgyhogy egy életre levontam a tanulságot: ablakon kidobott pénz bármilyen plusz szolgáltatást rendelni postai csomagküldéshez, ha a Magyar Posta keze benne lesz az útvonalban.

Ha pedig tényleg sürgős a dolog, rá kell fizetni még egy kicsivel többet és rendes futárszolgálattal kell kérni az árut. (Sajnos ennél az eladónál nem volt ilyen opció.)

Csak azért írtam le, hogy ezeket tartsd szem előtt, ha csomagot rendelsz külföldről.

Most pedig drukkoljunk együtt a Postának, hogy vajon a következő három munkanap elég lesz-e neki a kiszállításhoz.

Update: azóta egy újabb csomagom került a Magyar Posta keze közé. A postásnál van az autójában a csomag négy napja, eddig még nem sikerült ideérnie vele. (Németországból egy nap alatt ideért, a következő munkanapon már a helyi postahivatalban volt.) Ez már nevetséges. Nem, inkább siralmas.