Mi volt a leghaszontalanabb ajándék, amit valaha is kaptál karácsonyra?
Nyakunkon a karácsony és ha még nem sikerült elintézned a rokonokkal, hogy nem vesztek semmit egymásnak, akkor bizony főhet a fejed, hogy kinek mit vegyél, ami nem drága, látványos és nem tűnik fel egyből, hogy igyekeztél minél hamarabb és minél olcsóbban letudni az egész karácsonyi őrületet.
(Cikk: Így ne menj csődbe karácsonykor)
A szokásos zokni-nyakkendő-tusfürdő-új kenyérpirító-aromalámpa-vasaló-büdös parfüm körön kívül is vannak még rossz ajándékozási lehetőségek.
Összeszedtem néhány dolgot, amit az emberek, mint a leghaszontalanabb karácsonyi ajándékot tartanak számon az életükben. Leginkább azért, ha még nem késő, gondold végig, te veszel-e hasonlót valakinek.
A hozzászólásokban pedig írd le, te milyen felesleges, értelmetlen, vagy egyenesen borzalmas ajándékot kaptál, amit azóta sem felejtesz? Hadd okuljunk a te esetedből is. 🙂
– Elektromos automata lábmelegítő papucs, amit a férjemtől kaptam. Azóta sem használtam, egyszer sem.
– Egy olasz selyeming, amit apámtól kaptam. Amikor kibontottam, észrevettem, hogy az ő monogramja volt a zsebére hímezve. Valakitől kaphatta évekkel ezelőtt, aztán kibontatlanul nekem ajándékozta.
– Elektromos konyhai szeletelőkés. Sok helyet foglal, mindig tölteni kell és borzasztó nehéz elmosni. Egy éles, hagyományos késnek sokkal jobban örültem volna.
– Egy műanyag vörösfejű kanadai réce, fészekkel, tojásokkal, amit a kanadai unokatestvéremtől kaptam. Két év múlva jött látogatóba, még szerencse, hogy a feleségemnek eszébe jutott és lehoztuk a padlásról, ahová felvágtuk a többi kacat közé.
– Egy méregdrága, hivalkodó gyémánt fülbevaló, amit a férjemtől kaptam. Semmi szükségem nem volt rá, utáltam, mert túl feltűnő volt, ráadásul pont akkor vettünk házat és született a gyerekünk, úsztunk a hitelekben, a legutolsó, amire szükségünk volt, az egy ilyen drága ékszer.
– Egy takaró, amit a nagynénémtől kaptam. Vissza akartam vinni az áruházba, ott azt mondták, ezt a modellt már négy éve nem árulják.
– Egy aranyhörcsög, amelyiket amikor ki akartam venni a ketrecből, beleharapott az ujjamba. Ijedtemben eldobtam, az leesett a földre és elszaladt a lakásban. Azóta sem láttam, sokat gondolkoztam, mi lehetett végül vele.
Te milyen ajándékot kaptál, amit azóta is emlegetsz? Vagy milyen ajándékot vettél, amire rájöttél, hogy nem kellett volna? (Például akne tisztító készlet a legjobb barátodnak)
10 éves kor fölött be kellene tiltani ezt a fajta ajándékozást… (és azalatt is csak a legszűkebb családban szabadna engedni)
manapság már csakcsak megúszom hasznosíthatatlan “ajándékok” nélkül (minden érintettnek mondtam ha nagyon muszáj akkor csakis némi alkoholtartalmú üveg legyen), de inkább vissza se gondolok hogy úgy 12-25 éves koromig miket kaptam…
de hiába minden igyekezet a részemről a lomok csökkentésére, a zasszony a rokonok mellett még a barátnőivel, szomszédaival, a barátnői szomszédaival, a rokonok barátnőivel, stb stb is kölcsönösen “megajándékozzák” egymást valami kis bizbasszal ami ekkora tömegben már igencsak megterhelő.
a másik “kedvencem” az ú.n. “mikulás”, a gyerek kap egy csomagot az oviban, kap egyet anyától, egyet a nagynénitől, egyet a nagymamától, egyet a másik nagymamától, egyet a szomszédnénitől/bácsitól, és a végén ott állunk fejenként 7-8 mikuláscsomaggal…
mindezt a napi csokiadag fölött, mert ugye nem az van mint 30 éve, hogy évente kétszer lát a gyerek csokit.
-Porcelán vöröskacsával egy kategóriában a falikép. Nem emlékszem mit ábrázol. Ízlésről nem vitatkozunk, persze.
-Röptetni való sárkány. Kipróbáltam, és vagy én nem voltam jó, vagy gagyi volt, de nem ment.
-Pénztárca. Ugyanis nem használok.
-Kuponos belépős baromság oda, ahová magamtól sosem mennék, és így boldog az életem.
Amit nem szeretnék kapni: BÁRMILYEN kütyü. Fényképezőgép, USBs kávémelegítő, menő éjjelifény aminek van appja is, vagy bármi baromság, köszi, de ne. Amire vágyom, azt már megvettem. Amit te vennél nekem, úgysem az a modell, amelyikre vágyom. Ha valami komolyan kell, abból viszont nem az ötezer forintos kell, hanem az ötvenezres.
Amúgy, baromi nehéz ajándékot venni, magam sem tudom ugyanis minek örülnék a dobozban. Ami kell, már megvettem. Ami nem kell, az meg… ajándékba se.
Ahogy írtam, rájöttem, mi kell: Az időd. Vigyél el vacsorázni, golfozni, kutyát sétáltatni
Szerencsére nálunk egyre kevésbé divat az ajándékozás. Ha kell valami, úgyis megvesszük és ráfogjuk, hogy akkor most az a névnapi/szülinapi/karácsonyi ajándék.
Érdekes módon a leggyakoribb ajándék, amit az évek során kaptam a gyertya.
Amúgy szerintem annyira visszataszító egy ajándékot továbbadni, mindig kiszúrom, ha ilyet kapok. Inkább ne adjon valaki semmit, ha ennyire sajnálja rá a pénzt vagy eleve nem szívből jön!
Alapvetően nincsen. Évek óta egyeztetjük a családon belül hogy kinek mit. A gyerekeknek inkább mi vesszük meg, és utána a nagyszülők adják nekik oda. Vannak családtagok akikkel megbeszéltük, hogy a felnőttek egy-egy üveg bort adnak egymásnak. Nem érzem a hiányát annak, hogy erőltetett ajándék után erőltetetten mosolyogjunk egymásra.
A hörcsögös sztori király. 🙂 Mármint így kívülállóként olvasva. 🙂
@230e És a nagynéni, aki “jajj tudjátok, tudom, hogy megbeszéltük, de ezt az aranyos nyuszis légfrissítőt nem tudtam otthagyni, meg amúgyis akciós volt”
Amúgy ezzel a sok megbeszéléssel az ajándék egyik legfontosabb része veszik el, a meglepetés. Az lenne a lényeg, nem a bizbasz.
Kaptunk egy szankot harom eve. Itt ahol jo ha otevente van ho, meg sose hasznaltunk, ellenben elfoglalja a fel szekrenyt (pincenk stb ahova mashova tehetnenk meg nincs)….
@rissa
pedig a továbbpasszolás az újrahasznosítás egyik elfogadható módja.
Most inkább dobja ki? hátha valakinek még jó lesz, ha az eredeti ajándékozó valamiért azt hitte róla…
Kb. 25 éves koromban keresztapámtól kaptam egy felvilágosító “Mitől izzadok?” és “Miért nincs a lányoknak himbilimbijük?” típusú könyvet. Friss, keményborítós kiadás, és komolyan gondolta, nem poénból vette.
Azóta is sírva röhögünk a haverokkal, mikor szóba jön a sztori.
Aranyszabály: ékszert akkor kapsz pasitól, ha le akar feküdni veled, vagy ha valaki mással már lefeküdt 🙂
Szimplán csak idegesítő, rossz ajándék, amiket családtagoktól most is rendszeresen kapok,szerencsére egyre kevesebbet, de ebben benne van, hogy harcolok is látványosan ellene, és szépen lassan eljut az agyukig:
Csokik, édességek, szeszesitalok tömkelege.
Ezek felhalmozódnak, mert nem vagy csak alig fogyasztjuk, főleg ha van köztük olyan is, amit nem szeretünk. Állandó probléma ezek elsózása. Italokból egyedül a sör fogy el, a borok so-so, a tömények egyáltalán nem. Ráadásul ezzel ha egyszer mégis csokit vagy töményt akarnánk fogyasztani, akkor elveszik a választási lehetőséget, mert ha ott ülünk egy hatalmas készleten, akkor mégse vegyünk már… Végezte már nálunk tömény ital és csoki is a kuka mellett, jó napjuk volt a csöveseknek, de soha fel nem vett inget is tettem már ki vagy karitaszos konténerbe…
Mi mar regota elmenyt ajandekozunk egymasnak evkozben karacsonyra, nem targyakat.
Ami a legjobb benne: kimaradok a vasarlasi hiszteria okozta tomegnyomorbol, ez minden evben felbecsulhetetlen erzes ! 🙂
Ugyanakkor a valaha legrosszabb ajándék, amit kaptunk az egy kapszulás kavéfőzőgép…
Van erről egy Garfunkel and Oates dal is: youtu.be/yMWTs0YT928
Karácsony előtt, az előző alkalmakkor kapott “bizbaszokat” lehet a legjobban eladni az apróhirdetéses portálokon. Javaslom mindenkinek ami van, ilyenkor a legröhejesebb vacak is egész jó áron elmegy, főleg ha “bontatlan”
Mi is ami kell megvesszük és ráfogjuk, hogy akkor ez most valamilyen alkalom. A gyerekeknek megvesszük mi, nagyszülők odaadják.
Leendő (ezek után nem is lett) anyóstól egy “Mi illik, mi nem illik?” illemkönyv. Tusfürdő, parfüm stb. (allergiás vagyok minden kemikáliára), több mint egy éve (!) lejárt bonbon/csoki.
Ahogy írtátok feljebb ami nagyon találó: add az idődet, a társaságodat. Gyere el velem színházba, moziba, főzzél nekem/velem vagy vigyél étterembe, koncertre, bográcsozni, nyársalni (szigorúan hagymát és szalonnát), kirándulni (erdőbe tavasszal, ősszel, patak mellé), kalandparkba, síelni… ha ismersz, ismered a hobbimat. Készíts nekem egy finom lekvárt, fűszerolajat… azt adjad. Köszi. 🙂
@Eltévelyedés:
“Amúgy ezzel a sok megbeszéléssel az ajándék egyik legfontosabb része veszik el, a meglepetés. Az lenne a lényeg, nem a bizbasz.”
Ok, csak akkor arra is számítani kellene, hogy a meglepetés kellemetlen is lehet…
@tibor
ilyenkor kell továbbadni, vagy jelképes összegért elvaterázni.
Könyvvel (nagyon) nem lehet mellélőni 🙂 Leghaszontalanabb talán egy csokis sütemény volt (nem szeretem a csokis süteményt), inkább a hasznosabbakra emlékszem, szemüvegtok, amit naponta használok, vagy “idő”, wellnesshétvége (amiből mondjuk ténylegesen csak két óra volt gyerekmentes szabadidő, de az sem kevés).
Félig OFF: Nálam ami teljesen felesleges ajándék, az a fröccsöntött műanyag bizbaz (eredetileg az sz betűs szót akartam írni) játékok, és lehetőleg abból is mondjuk a 10-edik (pl: játékkard, pisztoly, baba, stb). Na most ezen felindulva a keresztgyerekek (lényegében a teljes család) kapnak egy használt laptopot, amolyan családi gép, mert nincs nekik. A gyerekek már nagyobbak, iskolás, majdnem iskolás, szóval jól fog nekik jönni. Anyagilag rosszabbul jártunk így, mintha veszünk valamilyen játékot, de szerintem ez sokkal hasznosabb ajándék.
Szülők: szabadon felhasználható wellness…utalvány
Tesó:előre megbeszélt éppen szükséges dolog.
A lényeg nem az ajándék hanem a közös vacsora.
Az – egyébként jogos – felháborodás csillapítására, a kérdés általánosabb keretben szemlélésére ajánlom Gary Chapman bármelyik könyvét, amelyiknek a címében szerepel az a (szerző által alkotott) összetett szó, hogy “szeretetnyelv”.
Szerinte az antropológusok öt szeretetkifejezést találtak a világ minden kultúrájában:
– Dicséret
– Szívességtétel
– Érintés
– Ajándék
– Együtt töltött idő
Egyénileg változó, kinek melyik a természetes, de olyan nem nagyon van, akinek mind az öt.
Szóval van létjogosultsága mind az ajándékkal való szeretetkifejezésnek, mind a szeretet ajándék útján befogadására való (szinte) képtelenségnek. Én az utóbbiak közé tartozom, és ezt tudom is magamról. Nehezen tudom elérni, hogy ezt mások is elfogadják.
Nálunk a család egyik felében megvan a “nem ajándékozunk” megegyezés, de totál nem értek egyet vele. Ha az ember nem tud érdelmes (de mégis relatíve olcsó) dolgot kitalálni, akkor az azt jelenti, hogy nem ismeri a másikat, nem is tartja vele a kapcsolatot. Persze ezutóbbi esetben még találkozni sincs értelme vele Karácsonykor, nem hogy ajándékot venni.
Saját módszer: online doksiban jegyzetelem év közben az ajándékötleteket. Valakinél van “állandó” kategória (pl adott típusú drágább innivaló, adott márkájú parfüm amit szeret), arra az esetre, ha egy évig nem vettem észre semmit, amire szüksége lenne.
Előző hozzászóló: sokaknak az idő a legnagyobb ajándék — akkor tessék rajzolni egy séta/bicikli/házivacsora/stb utalványt és azt átadni, ingyé’ van!
Szóval kis odafigyeléssel igenis lehet szerezni olyat, aminek a másik örül, és igenis azt mondom, tessék is örömet szerezni.
Mi nem iszunk alkoholt, de sokszor kapunk ajándékba egy-egy üveggel. Mindig adjuk is tovább, diszdobozzal együtt… Természetesen olyan embereknek, akikről szintén fogalmunk sincs megisszák-e.
Egy pulcsi a páromtól.Nem az fájt a legjobban,hogy -értsd szó szerint- minimum 20 db volt a szekrényemben már eleve, hanem az, hogy akkor már vagy tizenöt éve együtt voltunk…picit megrogytam akkor lélekben.
Vajon miért nem lehet az ajándékozást letudni borral/csokoládéval (férfinek/nőnek)? Ezek nem drágák, és szinte biztos hogy örül neki az ajándékozott.
Ja és ami szemet szúrt nekem, pro****** reklám a tévében, “tudd le az ajándékozást hitelből”. Komolyan mondom én a dohánytermékekhez hasonlóan a hitelek reklámozását is törvényileg tiltanám.
OFFTOPIC: Miklós, én úgy láttam hogy a Baló Györgynek nagyon nem ment át a mondandód. 🙂 Vagy fel se fogta, vagy ha igen akkor nagyon nem érdekelte.
Ajjaj, nevezhetnék én is, de nem csak karácsonyi ajándékokkal: szülinap, ballagás, diploma, gyerek születése is jtászik
Egyszerűen nem kell senkitől semmi, aki ismer, nem vesz bizbaszt, hanem mondjuk elmegyünk egy délután gokartozni vagy egy cukrászdába helyette, aki nem ismer, az pedig inkább ne vegyen semmit – úgyis okkal nem ismer annyira, hogy tudjon ajándékot adni.
Részemről a besztof:
– ékszerek (ballagásra pecsétgyűrű meg hasonlók) amiket sose hordok, lassan inkább eladom őket inkább
– egy festmény (elég wtf fejem volt de persze örülni kell neki)
– rattanláda (???)
– bizbaszos kupon olyan programra, amiről tudták, hogy utálom de meg akartak győzni, hogy jó lesz
– tusfüdő, borotvahab (elektromost használok…) parfüm (de gagyi)
– bármiféle ruhanemű (bár egy szép sál vagy kesztyű, öv még tetszene is)
– giccses és felesleges dísztárgyak (kicsi és borzalmasan nagy is előfordult már)
@NAR:
En utalom a konyvet mint ajandekot. Egyszeruen feleslegesnek tartom. Ha olvasok, akkor 95%ban elektronikusan teszem ( a Kindlen egy kisebb konyvtar elfer ) , ugyhogy nekem az nem kell. A konyv is olyan, hogy van aki orul neki, van aki nem ( en pl orulok a zokninak, vagy a tusfurdonek, mas meg nem ) Raadasul ha elolvastam, akkor mehet porfogonak…
Valóban sokan a karácsony anyagi oldalát látják, pedig ez családról, érzelmekről kellene szóljon. Nekünk, keresztényeknek Jézus születésének napja spirituális jelentőséggel bír, de egy ateistának is ugyanolyan érzelmi élményt jelenthet, hogy félreteheti a problémáit, és a családjával ünnepelhet.
Másrészről, nem az ajándékozással van a baj. Ez egy kedves szokás, része hagyományainknak, és szerencsére a társadalom normálisabb többsége még nem hagyná el ezeket a közös értékeket. A probléma az öncélú ajándékozás, amikor az ajándékozó meg sem próbálja felmérni, mi a másik fél igénye: kedvenc példám, amikor anyósomtól 2 jegyet kaptunk egy szilveszteri koncertre amire ők is mentek – amit vagy visszaadunk neki a karácsonyfa alatt, vagy ugye elszúrta a szilveszterünket.
Nálunk az a megoldás, hogy a felnőttek megkérdezik egymástól, minek örülne a másik, a gyerekek pedig levelet írnak Jézuskának.
Zsoca, mindig ez van. Túl sok mindent akarnak megbeszélni, aztán se füle se farka.
Ennél már csak a reggeli tóksók a durvábbak. Van rád öt perc, abból hármat a riporter beszél. Már el sem szoktam menni olyanra.
@Ritch:
Akkor ezek szerint mi a feleségemmel ismerjük egymást legkevésbé, mert első körben bevezettük, hogy nem ajándékozunk egymásnak, és igyekszünk ezt a rokonságban erősíteni…
Szerintem pontosan fordítva van, akit jól ismersz, és felnőtt, pénzt kereső ember, annak csak a legritkább esetben tudsz jól ajándékozni, mert jól tudod, hogy ami kell neki, azt úgyis megveszi magának. Minél kevésbé ismered az illetőt, annál inkább előjönnek olyan dolgok, amiket szerinted megvon magától, vagy nem tud róla, hogy létezik, de szerinted jó lenne neki. Így születnek a haszontalan ajándékok.
Feri, Jézus születése októberben volt. Decemberben a legyőzhetetlen napisten született, aki a téli napéjforduló után újra legyőzte a sötétséget.
http://kiszamolo-offtopic.blog.hu/2013/12/24/mit_unneplunk_karacsonykor_134
Én csak hasznos ajándékokat szoktam kapni:
Tesómtól sízoknit (mindig kicsit), anyámtól pizsamát (mindig nagyot).
Apámtól pedig, aki polgármester, valamilyen repiajándékot, általában köcsögöt, mivel úgyis gyűjtöm a régiségeket….ez nagyjából igaz is lenne, de nem mindegy, hogy egy több mint 2000 éves korai Han-dinasztia idejéből származó antik szoborról van szó, vagy pedig mondjuk egy miskakancsóról, felirattal a hátàn:
III. Közép-Tiszavidéki Vízügyi konferencia emlékére, 2007.
🙂 vagy inkább 🙁
“Nálunk a család egyik felében megvan a “nem ajándékozunk” megegyezés, de totál nem értek egyet vele. Ha az ember nem tud érdelmes (de mégis relatíve olcsó) dolgot kitalálni, akkor az azt jelenti, hogy nem ismeri a másikat, nem is tartja vele a kapcsolatot. Persze ezutóbbi esetben még találkozni sincs értelme vele Karácsonykor, nem hogy ajándékot venni.”
Maximálisan egyetértek, épp hasonlót akartam én is leírni. Önmagában az ajándékozás egyáltalán nem hülyeség vagy vmi rém felesleges és megvetendő dolog. Olyannak ajándékozni akit nem ismersz, az valóban az persze. De kiölni mindenféle ünnepet s az azzal járó extra odafigyelést, örömszerzést sztem penetráns marhaság. Azt meg már kifejezetten undorító családrombolásnak tartom, amikor megjön a gyerek s “na akkor egymásnak nem adunk semmit, csak a gyereknek”. Első lépés a válás felé. (Tudom, nálatok minden harmonikus;) )
@kiszamolo Kétezer év távlatából azt a 60 nap eltérést már tekinthetjük nem jelentős hibának. Meg aztán senki nem volt ott közülünk JK születèsekor, nem tudjuk, hogyan történt biztosan, de ennek nincs is olyan nagy jelentősége, én inkább azt próbáltam hangsúlyozni, hogy nem az ajándékozással van baj, hanem azzal, ha felnőtt emberek nem tisztelik egymást annyira, hogy kiderítsék, mire lenne szüksége a másiknak, minek örülne. Valamennyien fogunk venni VALAMIT a következő pár hónapban, lehet egyszerűen azt kérni karácsonyra és akkor nincsenek felesleges kiadások, és egy kedves hagyományt sem nulláztunk le.
A gyerek születése előtt lomtalanításkor sok dolgot kiszórtam, például sok ruhát. Egy zsáknyi új pulóver is volt közte, amiken az eredeti címkék is rajta voltak. Ajándékként utálok minden dísztárgyat, ruhát (persze néhány zokni belefér, de inget/nadrágot/stb. inkább ne, mert csak kidobom idővel), illatszert és elektronikai dolgokat (megveszem magamnak).
Már teljesen átálltam arra, hogy ajándékba csak csokit, meg bort veszek. A saját születésnapomra és névnapomra megszabtam, hogy ne adjanak ajándékot, elég lesz a gyereknek adott kacatokat pakolgatni. 🙁
A legrosszabb ajándék nekünk is egy kapszulás kávéfőző volt. Egyrészt én határozottan környezetvédő vagyok, így a kapszulás megoldás kiesik. Drágán is jön ki. Legfőképp meg ugye elektronikát nem ajándékozunk, mert úgysem találjuk el.
Folytatás:
A második legjobb megoldás szerintem, hogy meg kell beszélni előre az ajándékot, esetleg megveszi, aki eleve kapná és csak az árát kapja meg. Ebben nincs meglepetés, de meglepetés esetén én alig kaptam még jó dolgot.
Ez ugyan nem a reklám helye, de másutt is téma volt ez:
modoros.blog.hu/2015/12/30/2015_legszarabb_ajandeka_eredmenyek
(Azért merem berakni, mert az egy szórakoztató blog, nem ilyen komoly, mint Miklósé)
Régen én is kaptam felesleges ajándékot: pl. vizes lábmelegítőt, ami még buborékolt is.
Kb 7 éve mi csak a saját, illetve a sajátom és a házastársaim testvéreinek a gyerekeinek veszünk ajándékot karácsonyra (mindegyik 10 év alatti), egymásnak semmit nem veszünk karácsonyra (ha vennénk valamit év végén, akkor ráfogjuk, hogy karácsonyra van és betesszük a fa alá).
Nem is szeretnék tárgyi ajándékot kapni, mert mindenem megvan, porfogóra pedig nincs szükségem (nálam a könyv is porfogó, hiszen elolvasás után menne a polcra, onnan pedig a előbb utóbb a pincébe kerülne).
A házastársat / közvetlen felnőtt családtagot év közben is meg lehet lepni (születésnap, névnap), akkor is inkább élmény ajándékkal.
2009 óta nem járok bevásárlóközpontokba decemberben, be se teszem a lábam oda, a gyerekek ajándékait pedig interneten szerezzük be házhoz-szállítással, így nálunk stresszmentes a karácsony.
@yutte hermsgervørdenbrøtbørda
Jó dolog az újrahasznosítás és persze ne dobjon ki senki nemszeretem ajándékokat. Adja el, vagy adja oda valakijének, aki hasznát veszi, de ne ajándékként adja tovább.
Azon a gyémántfülbevalón elképedtem. Elmerültek a hitelekben, ház, gyerek, erre vesz az asszonynak egy ilyet. 😀 Ehhez már (nem) kell IQ.
Mi például megegyeztünk családon belül, hogy nincs ajándék 15 éves kor felett sem karácsonyra, sem szülinapra. Alatta pedig egyeztetünk a szülőkkel, nagyszülőkkel. Teljességgel jól működő rendszer. Mert az az alapja, hogy senkinek nincs szüksége sem villanyborotvára, sem egy újabb adag zoknira. Ami kell és hasznos, az már úgyis megvan. Viszont amit családon belül mindenki értékel az nem más, mint az extra szabadidő. Amennyiben az időmet nem kell felesleges ajándékok után hajkurászva tölteni, weblapokat bújni, rendelést bonyolítani, zsúfolt bevásárlóközpontokban verekedve tölteni, akkor már megérte. A karácsony nálunk a családi együttlétről szól, nem a felesleges ajándékozásról.
Így hirtelen ez ugrott be: Molnár Ferenc: Karácsony elõtt
mkdsz.hu/content/view/25229/81/
Egyébként én is útálom a sprét, tusfürdőt, arcszeszt, mert csak parfümöt használok, illetve csak a kedvenc tusfürdőmet. Szálas fekete teát adhatna bárki, de abból meg sajnálják a pénzt a minőségre.
Gyerekkorban azon ruhadarabok ajándékozása, amiket amúgy is meg kellene venni?
Az ajándékozásnál jó èrzés látni a másik örömèt: a nejem mèg mindig úgy izgul, mint gyerekkorában, ès minden kis apróságnak is örül….
….főleg ha kellően tiszta fènyű, zárványoktól mentes, és a súlya megvan legalább fèl karát…..
@istvan “Egy dezodor, ami attól különleges, hogy indiai. Ilyen celofánba meg barna kartonba van csomagolva. Janibácsi szerint jó illata van. Nem értettem az egészet.”
🙂 nagyon jó 🙂
Amúgy aki szeretné leírhatná, mi volt a legszutyokabb ajándék amit sikerült kapni a rokonságtól, prevenciós céllal.
Nekünk az említett koncertjegy szilveszterre az anyósomtól mindenképpen dobogós. Illetve van egy idősebb hölgy rokonunk, aki automatikusan újrahasznosítja a kapott ajándéktárgyat, kaptunk már vissza általunk adott csokoládét 5 évvel később (bele volt csúsztatva az ajándékkártyánk amit nem vett észre).
Illetve egyszer kaptunk tőle 1 üveg Bailey’s italt ami már be volt száradva – mondjuk azzal megjárta, mert kibontottuk a vacsorához. És nem jött zavarba, amikor látta, hogy beszáradt, kivitte az üveget a mosdóba, rátöltött vizet, és összerázta – azt mondta újra jó lesz, de nem kóstoltuk meg.
Deviáns: Pont az ilyen ruhák nem haszontalanok és megoldanak sok gondot a gyerek szüleinek. (Saját tapasztalatom: Inkább egy szükséges ruha a gyereknek, mint még egy műanyag játék, amit 2 nap után félredob.)
Ellenben gyerekkoromban annyi béna és haszontalan ajándékot kaptam, hogy jobban örültem volna néhány ruhának, amit fel is veszek.
Mostanra viszont megveszem magamnak, ami kell és minden ajándékba kapott ruha a gyűjtőben végzi, mert mostanra sosem találják el, hogy mi is kell nekem. Kivétel a zoknik, mert azt nehéz elrontani. 🙂
@Zabalint
Egyik középiskolai tanárom gyűjtögette a töményeket egy régimódi, óriási szekrény tetején. Volt vagy 120 üveg, elképedve néztük, gimisként az a szekrény maga volt a kánaán 🙂
Gyakorlatilag absztinens volt, amit lehetett is róla tudni, mégis szinte minden évben kapott pár italt. Arra már sajnos nem emlékszem, hogy mind különböző volt, vagy egy-egy márkából több üveg is volt.
Ha csak féláron eladná, egész szép pénzt kereshetne vele, de szerintem már poénra vette és inkább gyűjti.
Igazából azóta is irigylem 🙂
@beetle
Esetleg az nem jutott eszedbe, hogy szeretettel és jó szívvel adta a fülbevalót?
Arról már nem az úr tehet, hogy az asszonyka érzelmi intelligenciája alacsony szintű, és képtelen elvonatkoztatni a napi problémáitól. Remek kapcsolat lehet,