Az adakozásról még egyszer
A múltkori cikk az adakozásról rendesen felkavarta a kedélyeket, bár ez is volt vele az egyik célom.
Semennyire nincs kultúrája idehaza a mások megsegítésének. A legutóbbi adakozásról és segítőkedvről szóló nemzetközi felmérésben 142 országból a nem túl előkelő 124. helyen végeztünk. (Mindössze 18 országban rosszabb a helyzet, mint nálunk…)
Ez a 40 éves kommunista diktatúra eredménye, ami arra nevelte az embereket, hogy ne törődjenek semmivel és senkivel, majd az állam mindenkinek megad mindent. ha mindenki csöndben marad és nem ugrál. Azóta is arra várunk, hogy az állam adjon nekünk lakást, oktatást, egészségügyet, ingyen utazást és olcsó színházjegyet. (Arra még nem jött rá a társadalom, hogy az állam csak azt a pénzt osztja szét, amit előtte kivett a zsebünkből.)
Érdemes megnézni, hogy több környékbeli volt kommunista ország szintén az adakozási lista legvégén kullog, közvetlenül előttünk, vagy mögöttünk, a legutolsó a listán konkrétan Litvánia.
Se az adakozásnak, se az önkéntes munkának semmilyen kultúrája nincs itthon.
Vajon mikor lesz az, mint az Egyesült Államokban, hogy a grillpartikon a háziasszonyok segítségre méltó alapítványok címeit cserélgetik, vagy hogy Izraelben szinte minden fiatal részt vesz valamilyen önkéntes munkában és minden mentőautóra rá van írva, kinek az adományából vették? Úgy tűnik, nagyon messze van még ez az állapot.
Pedig egy ország és egy társadalom szolidaritás és erős civil szervezetek nélkül soha nem lesz stabil és fejlett ország.
A problémák akkor is velünk vannak, ha nem törődünk velük. Vagy megoldjuk őket, vagy semmit nem csinálunk és még nagyobb lesz a baj, vagy ráhagyjuk az államra, hogy majd ő megcsinálja.
Meg lehet nézni, mit csinált például az állam az elmúlt majdnem három évtizedben a leszakadó társadalmi rétegek félzárkóztatásával.
Éppen most nyomoznak elsikkasztott pár milliárd forint miatt, ami az ezzel foglalkozó állami szervezetnél tűnt el. Amikor éppen nem ellopják ezt a pénzt, akkor tanulmányokra, meg szájkaratéra költik, az eredmény pedig nulla.
Bár innen messziről a nagyvárosból nem látszik, de az újszülött gyerekek 14%-a már cigány. Ők azok, akik vagy megtermelik majd a mi nyugdíjunkat 25 év múlva, mint szakmunkások és értelmiségiek, vagy ugyanúgy tovább segélyezzük őket, mint tettük az apjukkal és a nagyapjukkal és majd együtt halunk éhen, ők és mi, a következő nyugdíjas generáció.
Az országnak erős civil szervezetekre és sokkal kisebb államra lenne szüksége. Azonban a civil szervezeteknek lelkes önkénteseken kívül pénzre is szüksége van, nem csak bátorító szavakra. A pénz pedig ott van a te zsebedben (is).
Ha a társadalom csak fele annyit költene nemes célok támogatására, mint mondjuk kábeltévé előfizetésre, vagy új telefonok vásárlására, már ezerszer élhetőbb lenne az ország és nem menekülne el rengeteg jó érzésű fiatal az országból. (A kivándorlók egyre nagyobb része nyilatkozik úgy, hogy nem anyagi okok miatt megy el, hanem mert élhetetlen az ország és a társadalom.)
Ha változást akarunk, sajnos nekünk kell elkezdeni megváltozni.
Nagyon tanulságos volt az előző cikk alatti hozzászólások is. Onnan lehet felismerni, hogy mi az igazán fontos téma, amiről beszélni kell, hogy hány embernek talál be és sértődik meg rajta.
Nem kellene többet költened, mint keresel? Elképesztő mennyiségű ellenséges és sértődött hozzászólás.
Talán kicsit te is hibás vagy, hogy üres zsebre svájci frankos hitelt vettél fel?
Te is tehetsz arról, hogy mit érsz el az életben? Nem az állam, a munkáltató és a körülmények az okai, hogy sikeres leszel-e az életben?
És a többi kényes téma és sértődött hozzászólások. Akinek betalál, az megsértve érzi magát. Jellemzően pont azok, akiknek leginkább szól az üzenet. Ezzel semmi baj nincs, az elmúlt években rengeteg embert láttam megváltozni és a legtöbben sértődötten kezdték el, amikor idetalált a blogra valahonnan.
Sajnos ez egy ilyen nehéz terep. Ma az ország még ott sem tart, hogy egyáltalán beszélni lehessen a témáról. Innen kell majd eljutni oda, hogy mindenki számára természetes legyen, hogy ad.
Hogy ne legyen túl hosszú a cikk, néhány felvetésre válasz, ami előkerült a hozzászólásokban:
– Ne támogass olyat, aki nem akar megváltozni. Én ezért sem hiszek abban, hogy mondjuk a mélyszegénységben élőket abban kellene segíteni, hogy megmaradjanak a jelenlegi állapotukban. A segély csak azt segíti elő őket, hogy minden úgy jó, ahogy van és várjuk a segélyt.
A Biblia is elég egyértelműen fogalmaz: aki nem akar dolgozni, ne is egyen. Aki nem képes dolgozni, azt viszont kötelessége támogatni a társadalomnak.
Munkakerülőket, alkoholistákat, azokat, akik arra rendezkedtek be, hogy mások eltartsák őket, nem kell támogatni.
Azonban azoknak, akik az esélyt sem kapták meg az élettől, hogy jussanak valahová, azokat támogatni kell.
Nekem ezért is nagyon szimpatikus a Bagázs és a hasonló szervezetek. Ők soha nem adnak semmit, “csak” oktatást és nevelést azoknak, akik élni akarnak vele.
Például pénzügyi oktatást tartanak azoknak, akiket senki nem tanított meg a pénzzel bánni. (Volt egy ablakcsere programjuk, csak azok vehettek részt benne, akik az önerőt megspórolták maguknak előtte.)
A gyerekeket tanítják viselkedni, kifejezni az érzelmeiket, hogyan tanuljanak, stb. Neked például evidens, hogy napszaknak megfelelően köszönni kell, mert neked ezt megtanították. De te se tennél így, ha más közegben nőttél volna fel.
(Emlékszel még, hány évig kellett treníroznod a gyerekedet, hogy mindig köszönjön, ha bemegy valahová vagy elmegy valahonnan? S ez csak egy apróság. Akinek nem voltak olyan szüleik, akik ezt átadják nekik, menthetetlenül lemaradnak az életről már az indulásnál.)
Jártam cigány családokhoz és erősen gondolkodtam, mivé lettem volna, ha ott nőttem volna fel. Arra jutottam, hogy nem kétdiplomás szakember, hanem hétpróbás gazember lettem volna, ha én is abban a közegben növök fel.
Ezért kell segíteni, hogy változás legyen. Azonban ott is van olyan, aki nem is akar megváltozni. Azokat hagyni kell és nem támogatni az életvitelét.
– Nagyon nézd meg, kiket támogatsz. Sok a csaló (s nem csak az aluljárós képeslapos lehúzásokra gondolok, de például a mindenféle gyerekrák alapítványokra, akik csak balekoknak nézik az embereket.) és sok a jó szándékú, de nem hatékony szervezet, akik túl sok pénzből túl keveset érnek el. Ez azonban ne legyen kifogás arra, hogy miért nem támogatsz senkit. Csak szánj rá időt, hogy utánajárj, kinek adsz és milyen célra. Mennyit fordítanak valóban a célra és mennyi megy el egyéb kiadásokra? Mennyire hatékonyak, milyen eredményeik vannak?
– Tudom, ezt nagyon nehéz megérteni, de az adakozásra neked legalább akkora szükséged van, mint annak, akinek adsz. Neked is nagy segítség, hogy se a pénzedbe, se saját magadba ne legyél szerelmes. Ha adsz másoknak, már nem valami bálványként nézel a pénzre és legalább néhány pillanatra nem te leszel a legfontosabb személy. Fontos rendszeresen felemelni a fejedet és szétnézned magad körül. Próbáld ki, hogy a fizetésed egy részét rendszeresen továbbadod, tényleg pozitív módon változik meg a pénzhez való hozzáállásod.
– “Most nincs pénzem, mert erre meg arra kell, majd adok, ha lesz elég.” Ha így gondolod, soha nem lesz annyi pénzed, aminél nem akarsz többet. Ha ezt a cikket el tudod olvasni, akkor van nálad áram és internet, sőt számítógép vagy mobiltelefon. Nehéz elképzelni, hogy havi ezer forintot sem tudnál nélkülözni. Mi lenne, ha holnaptól ötezer forinttal kevesebbet keresnél? Ha a válaszod az, hogy továbbra sem omlana össze a pénzügyi életed, akkor nem nem tudsz adni, hanem nem akarsz, mert inkább magadra költöd, mint másnak adnád. Ebben az esetben az előző pontot olvasd el.
– “Inkább a rokonaimat támogatom.” A rokonaid támogatása szükséges és jó dolog, de ez még nem az igazi adakozás, ha például édesanyádnak adsz pénzt, az majdnem olyan, mintha saját magadnak adnál. Nem elhagyva a rászoruló hozzátartozók támogatását keress olyan célt, amire szívesen adsz. Ez lehet a szomszédban lakó özvegyasszony is, nem feltétlen kell valami szervezetnek adni.
Röviden csak ennyit akartam még hozzáfűzni az előző cikkhez.
Tehát javaslat: bármennyire is reklám, ha tudsz, mutass be szervezeteket, akiket jól ismersz (Bagázs jó példa, de ne csak egy legyen). Bocs, ha munkát adtam, dehát az egyszerű kommentelő csak ül a fotelban és osztja az észt 😉
Ennyi. Nem oszt, nem szoroz az a 3.000.- De ha sokkal többen adnánk, ők sokkal több jót tudnának tenni.
Már csak csinálni kellene valakinek….
Közeleg a karácsony, indulnak a “cipősdoboz” és hasonló kampányok. Ez már egy módja elkezdeni az adakozást és rögtön örömet szerezni több gyereknek is – miközben nem pénzt küldesz.
Külföldön teljesen más szinten van a bizalom, egyszerűen “bemondásra” lehet hinni a CharityNavigatornak. Ha lenne is egy Alapítvány Navigátor, nehéz lenne (ha nem lehetetlen) kiszűrni a kóklereket.
Ami inkább működik, ha megbízható emberek (mint Te, remélem nem vagyok túl naiv 😉 személyes tapasztalat alapján ajánlanak.
Egyébként én még a Szent László kórháznak adok, amikor telefonon megtalálnak, mert annyira “nem-szofisztikált” a pénzkérés, hogy hihető, hogy jó helyre megy. Plusz küldenek emailt a beszerzett eszközökről.
Más a helyzet a tényleg arra érdemes civil szervezetekkel, amiket nehéz lenne az államnak vagy egy biztosításnak kiváltania, pl. a Bagázsnak én is adtam már.
Komolyra fordítva, pl. az Igazgyöngy Alapítvány is nagyon fontos munkát végez, támogatásra érdemesek. Olvassátok a Nyomor széle blogot, abban minden benne van.
Az adakozásra is nevelni kell a gyerekeket. Az enyém pl. a zsebpénzéből hozzájárul az aktuális cipősdoboz ajándékhoz. Direkt nem megunt játékot, könyvet tesz bele, hanem a saját kézzelfogható pénzéből AD, abból is veszünk dolgokat a dobozba.
pl.: adomany.unicef.hu
adomany.wwf.hu
A csoportos beszedés a legegyszerűbb módja szerintem.
Szerintem inkabb vagjak egy minimumra a kotelezoen fizetendo jarulekot, es afelett onkentesen adjon mindenki pluszba amennyit epp tud.
csak nalunk az megy, hogy allambacsi a kecsket se lakatja jol, de a kaposztat is elveszi.
Addig marad a felesleges ruhak,jatekok elajandekozasa.Több nem.
facebook.com/blgyerektabor/
ujbodvalenkegyerektabor.blog.hu/
Ismerek onkentes tuzoltot, volt, hogy ejszaka riasztottak, kivagtak par halottat az autojukbol, aztan reggel jott be dolgozni. Ez van. En biztos nem csinalnam, de itt elegge elterjedt az onkenteskedes, foleg videken, ahol a nagy lopikulin kivul nincs semmi es az embereknek ossze kell fogniuk.
Inkább lenne harmadekkora (harmadennyi adót fizetnél) és inkább lennének erősek a civil szervezetek és egyéb alapítványok, amelyek nem az állam csecsén függenének.
“A kivándorlók egyre nagyobb része nyilatkozik úgy, hogy nem anyagi okok miatt megy el, hanem mert élhetetlen az ország és a társadalom.”
Ezen nem nagyon lehet segíteni. Ha tetszőleges embert megkérdezel, azt fogja mondani, hogy az ország lakosságának 80% seggfej. Valószínűleg így is van, vagy még rosszabb a helyzet 🙂 De az ember már csak ilyen.
Tapasztalatom meg teljesen egybecseng a fentivel. Pl. belvárostól köpésre, budai hegyen levő óvoda alapítványa két szülőtől kapott csak támogatást a fiam csoportjában (beleértve engem), pedig ha valahol van szabadon felhasználható jövedelme valakinek akkor itt van.
varosban.blog.hu/2015/09/17/a_varos_hose
itt például éttermi kedvezményeket kapsz olyan helyektől, akiknek szimpatikus ez a kezdeményezés és ők is mögé állnak.
Lehet munkáltatóként is csatlakozni, ha jól tudom kicsit kedvezőbb a béred azon részének adózása, amit felajánlasz és végeredményben kevesebbet vonnak le a bruttódból, mint ha te a végén a fizetésedből adakoznál.
Az alapítvány: gyea.hu/varoshose/
Aki szeret enni, annak szinte nullszaldó 🙂
De aki úgy érzi, hogy igénye van rá, tegye nyugodtan.
mme.hu/civicrm/contribute/transact?reset=1&id=17
Egy lépést vissza. Szerintem a legtöbbet oktatással lehet segíteni. Azzal lehet igazi változást hozni, hogy kitörjenek az emberek a szegénységből. Viszont nem lesz gyors siker, de idővel hiszem hogy ez az ami segíthet jobbá tenni a világot.
Ilyen kezdeményezés volt jó 10 éve, amikor motorosok bedobták egy tank benzin árát egy kis ládikába, majd konvojban elvitték a dévai gyermekotthonnak.
Egyrészt a pénzt akár át is utalhatták volna, sőt, akkor akár 3x ennyit is, hiszen az oda-vissza útra elment még 2 tank benzin.
Viszont a személyes átadás hatalmas élményt jelentett az adó és a fogadó félnek egyaránt.
Azt hiszem 4 évig tartott ez a “zarándokút” Dévára, sajnos csak 2x sikerült részt vennem.
Jómagam munka miatt több hazai segélyszervezettel is dolgozom és ennek folyományaként egyetlen forintot sem lennék hajlandó adni nekik.
valaha lattad hogyan dolgoznak ezeknel a szervezeteknel? ismersz vkit aki veluk dolgozik?
ensz? te jo eg… gondolj arra h van egy szervezet, ami felett nem all senki, senki nem ellenorzi, es vegtelen sok penz jon be. szted mennyire hatekony?
Országos átlag kontra adott hely átlaga.
Oda kell menni és megmondani, hogy ha sterilizálják magukat, egyben megkapnak 5 évi gyerektámogatást. Ha nem, akkor semmit nem kapnak.
Elképesztő összegeket spórolnánk és a társadalmi összetétel is rakétaszerű javulásnak indulna.
És nem is lenne szükség az egészre.
Csak ez ugye nem polkorrekt…
Az elelmiszeruzletben 2-vel elottem allt a penztarnal egy nagyon idos (kb. 90 evesnek tippelem), kedves neni. Amikor ra kerult a sor, mondta a penztarosnak, hogy csak 1000 forint van nala, tehat, ha az osszeg ott tart a vonalkodleolvasasnal, alljon meg. Igy is lett, csak egy aru hianyzott, amit a neni otthagyott. Nagyon kinosnak erezte, tobbszor elnezest kert a penztarostol emiatt.
Ezt latva a sorban utana kovetkezo holgy, kifizette es odaadta a neninek a hianyzo termeket (kb. 250 ft volt az erteke). A neni nagyon meghatodott, halasan megkoszonte.
Azt gondolom, hogy az ilyen jellegu segitseg sokkal tobbet jelent es azonnal latszodik a visszacsatolas, mint penzt adni ismeretlennek.
Adtam a gyerekeim óvodájában az alapítványnak 100 ezer forintot és azon voltam, hogy mégtöbb forrást szerezzek nekik. Valaki egyszer megbetegedett – és kérték, hogy ugorjak be – valami szülői tájékoztatóra. Ott kiderült, hogy mekkora összegeket vesz fel az alapítványtól a könyvelő, a weblapszerkesztő stb. Teljesen kiakadtam, mert soha nem kérdezték a szülőket, hogy tudnának-e ilyesmiben segíteni, csak pénzt kértek. Azóta rossz hírüket keltem.
szomorú, hogy ennyire a magyar viszonyokból indulsz ki. és egyébként őket is vizsgálják:
“A 2014-es Nemzetközi Segély-átláthatósági Indexen a 68 szervezetet tartalmazó lista 14. helyét foglaljuk el, „jó” minősítéssel. ”
persze ha nem akarsz adni akkor kifogást mindig fogsz találni.
illetve még egyszer hangsúlyozom, hogy én senkit nem akarok győzködni, hogy nekik adjon csak egy ötlet volt, hogyha valaki nem bízik a magyar szervezetekben akkor itt egy alternatív lehetőség.
mrmoneymustache.com/2016/10/26/notes-on-giving-away-100000/
Nem tudom kit lehet megváltoztatni azzal, hogy “adományozz, mert jó, és látok én ott egy ötezrest a pénztárcádban, ami neked úgyse kell” Egy adományellenesnek ennél azért több indok kell.
Személy szerint az önkéntes munkában látom az igazi értéket, nem a pénzbeli adományban. Ez a leghelyesebb? Nem tudom. Nekem ez. Rossz véleményem van arról, aki inkább wellnesshétvégére költi a pénzét és golfozik szabadidejében? Nem.
Hol a forrás, hogy az újszülöttek 14%-a cigány? És akkor mi van? Majd hasznos és értékes tagjai lesznek a társadalomnak, mint a maradék 86%.
Elvileg azért ilyen magas az újraelosztás aránya, hogy az állam ezt a terhet is levegye az állampolgárok válláról. Nagy pech, hogy ellopják a pénzt, az istenadta nép pedig tapsol.