Az adakozásról még egyszer

A múltkori cikk az adakozásról rendesen felkavarta a kedélyeket, bár ez is volt vele az egyik célom.

Semennyire nincs kultúrája idehaza a mások megsegítésének. A legutóbbi adakozásról és segítőkedvről szóló nemzetközi felmérésben 142 országból a nem túl előkelő 124. helyen végeztünk. (Mindössze 18 országban rosszabb a helyzet, mint nálunk…)

Ez a 40 éves kommunista diktatúra eredménye, ami arra nevelte az embereket, hogy ne törődjenek semmivel és senkivel, majd az állam mindenkinek megad mindent. ha mindenki csöndben marad és nem ugrál. Azóta is arra várunk, hogy az állam adjon nekünk lakást, oktatást, egészségügyet, ingyen utazást és olcsó színházjegyet. (Arra még nem jött rá a társadalom, hogy az állam csak azt a pénzt osztja szét, amit előtte kivett a zsebünkből.)

Érdemes megnézni, hogy több környékbeli volt kommunista ország szintén az adakozási lista legvégén kullog, közvetlenül előttünk, vagy mögöttünk, a legutolsó a listán konkrétan Litvánia.

Se az adakozásnak, se az önkéntes munkának semmilyen kultúrája nincs itthon.

Vajon mikor lesz az, mint az Egyesült Államokban, hogy a grillpartikon a háziasszonyok segítségre méltó alapítványok címeit cserélgetik, vagy hogy Izraelben szinte minden fiatal részt vesz valamilyen önkéntes munkában és minden mentőautóra rá van írva, kinek az adományából vették? Úgy tűnik, nagyon messze van még ez az állapot.

Pedig egy ország és egy társadalom szolidaritás és erős civil szervezetek nélkül soha nem lesz stabil és fejlett ország.

A problémák akkor is velünk vannak, ha nem törődünk velük. Vagy megoldjuk őket, vagy semmit nem csinálunk és még nagyobb lesz a baj, vagy ráhagyjuk az államra, hogy majd ő megcsinálja.

Meg lehet nézni, mit csinált például az állam az elmúlt majdnem három évtizedben a leszakadó társadalmi rétegek félzárkóztatásával.

Éppen most nyomoznak elsikkasztott pár milliárd forint miatt, ami az ezzel foglalkozó állami szervezetnél tűnt el. Amikor éppen nem ellopják ezt a pénzt, akkor tanulmányokra, meg szájkaratéra költik, az eredmény pedig nulla.

Bár innen messziről a nagyvárosból nem látszik, de az újszülött gyerekek 14%-a már cigány. Ők azok, akik vagy megtermelik majd a mi nyugdíjunkat 25 év múlva, mint szakmunkások és értelmiségiek, vagy ugyanúgy tovább segélyezzük őket, mint tettük az apjukkal és a nagyapjukkal és majd együtt halunk éhen, ők és mi, a következő nyugdíjas generáció.

Az országnak erős civil szervezetekre és sokkal kisebb államra lenne szüksége. Azonban a civil szervezeteknek lelkes önkénteseken kívül pénzre is szüksége van, nem csak bátorító szavakra. A pénz pedig ott van a te zsebedben (is).

Ha a társadalom csak fele annyit költene nemes célok támogatására, mint mondjuk kábeltévé előfizetésre, vagy új telefonok vásárlására, már ezerszer élhetőbb lenne az ország és nem menekülne el rengeteg jó érzésű fiatal az országból. (A kivándorlók egyre nagyobb része nyilatkozik úgy, hogy nem anyagi okok miatt megy el, hanem mert élhetetlen az ország és a társadalom.)

Ha változást akarunk, sajnos nekünk kell elkezdeni megváltozni.

Nagyon tanulságos volt az előző cikk alatti hozzászólások is. Onnan lehet felismerni, hogy mi az igazán fontos téma, amiről beszélni kell, hogy hány embernek talál be és sértődik meg rajta.

Nem kellene többet költened, mint keresel? Elképesztő mennyiségű ellenséges és sértődött hozzászólás.

Talán kicsit te is hibás vagy, hogy üres zsebre svájci frankos hitelt vettél fel?

Te is tehetsz arról, hogy mit érsz el az életben? Nem az állam, a munkáltató és a körülmények az okai, hogy sikeres leszel-e az életben?

És a többi kényes téma és sértődött hozzászólások. Akinek betalál, az megsértve érzi magát. Jellemzően pont azok, akiknek leginkább szól az üzenet. Ezzel semmi baj nincs, az elmúlt években rengeteg embert láttam megváltozni és a legtöbben sértődötten kezdték el, amikor idetalált a blogra valahonnan.

Sajnos ez egy ilyen nehéz terep. Ma az ország még ott sem tart, hogy egyáltalán beszélni lehessen a témáról. Innen kell majd eljutni oda, hogy mindenki számára természetes legyen, hogy ad.

Hogy ne legyen túl hosszú a cikk, néhány felvetésre válasz, ami előkerült a hozzászólásokban:

– Ne támogass olyat, aki nem akar megváltozni. Én ezért sem hiszek abban, hogy mondjuk a mélyszegénységben élőket abban kellene segíteni, hogy megmaradjanak a jelenlegi állapotukban. A segély csak azt segíti elő őket, hogy minden úgy jó, ahogy van és várjuk a segélyt.

A Biblia is elég egyértelműen fogalmaz: aki nem akar dolgozni, ne is egyen. Aki nem képes dolgozni, azt viszont kötelessége támogatni a társadalomnak.

Munkakerülőket, alkoholistákat, azokat, akik arra rendezkedtek be, hogy mások eltartsák őket, nem kell támogatni.

Azonban azoknak, akik az esélyt sem kapták meg az élettől, hogy jussanak valahová, azokat támogatni kell.

Nekem ezért is nagyon szimpatikus a Bagázs és a hasonló szervezetek. Ők soha nem adnak semmit, “csak” oktatást és nevelést azoknak, akik élni akarnak vele.

Például pénzügyi oktatást tartanak azoknak, akiket senki nem tanított meg a pénzzel bánni. (Volt egy ablakcsere programjuk, csak azok vehettek részt benne, akik az önerőt megspórolták maguknak előtte.)

A gyerekeket tanítják viselkedni, kifejezni az érzelmeiket, hogyan tanuljanak, stb. Neked például evidens, hogy napszaknak megfelelően köszönni kell, mert neked ezt megtanították. De te se tennél így, ha más közegben nőttél volna fel.

(Emlékszel még, hány évig kellett treníroznod a gyerekedet, hogy mindig köszönjön, ha bemegy valahová vagy elmegy valahonnan? S ez csak egy apróság. Akinek nem voltak olyan szüleik, akik ezt átadják nekik, menthetetlenül lemaradnak az életről már az indulásnál.)

Jártam cigány családokhoz és erősen gondolkodtam, mivé lettem volna, ha ott nőttem volna fel. Arra jutottam, hogy nem kétdiplomás szakember, hanem hétpróbás gazember lettem volna, ha én is abban a közegben növök fel.

Ezért kell segíteni, hogy változás legyen. Azonban ott is van olyan, aki nem is akar megváltozni. Azokat hagyni kell és nem támogatni az életvitelét.

– Nagyon nézd meg, kiket támogatsz. Sok a csaló (s nem csak az aluljárós képeslapos lehúzásokra gondolok, de például a mindenféle gyerekrák alapítványokra, akik csak balekoknak nézik az embereket.) és sok a jó szándékú, de nem hatékony szervezet, akik túl sok pénzből túl keveset érnek el. Ez azonban ne legyen kifogás arra, hogy miért nem támogatsz senkit. Csak szánj rá időt, hogy utánajárj, kinek adsz és milyen célra. Mennyit fordítanak valóban a célra és mennyi megy el egyéb kiadásokra? Mennyire hatékonyak, milyen eredményeik vannak?

Tudom, ezt nagyon nehéz megérteni, de az adakozásra neked legalább akkora szükséged van, mint annak, akinek adsz. Neked is nagy segítség, hogy se a pénzedbe, se saját magadba ne legyél szerelmes. Ha adsz másoknak, már nem valami bálványként nézel a pénzre és legalább néhány pillanatra nem te leszel a legfontosabb személy. Fontos rendszeresen felemelni a fejedet és szétnézned magad körül. Próbáld ki, hogy a fizetésed egy részét rendszeresen továbbadod, tényleg pozitív módon változik meg a pénzhez való hozzáállásod.

– “Most nincs pénzem, mert erre meg arra kell, majd adok, ha lesz elég.” Ha így gondolod, soha nem lesz annyi pénzed, aminél nem akarsz többet. Ha ezt a cikket el tudod olvasni, akkor van nálad áram és internet, sőt számítógép vagy mobiltelefon. Nehéz elképzelni, hogy havi ezer forintot sem tudnál nélkülözni. Mi lenne, ha holnaptól ötezer forinttal kevesebbet keresnél? Ha a válaszod az, hogy továbbra sem omlana össze a pénzügyi életed, akkor nem nem tudsz adni, hanem nem akarsz, mert inkább magadra költöd, mint másnak adnád. Ebben az esetben az előző pontot olvasd el.

– “Inkább a rokonaimat támogatom.” A rokonaid támogatása szükséges és jó dolog, de ez még nem az igazi adakozás, ha például édesanyádnak adsz pénzt, az majdnem olyan, mintha saját magadnak adnál. Nem elhagyva a rászoruló hozzátartozók támogatását keress olyan célt, amire szívesen adsz. Ez lehet a szomszédban lakó özvegyasszony is, nem feltétlen kell valami szervezetnek adni.

Röviden csak ennyit akartam még hozzáfűzni az előző cikkhez.

Share

133 hozzászólás

  • Ritch

    Kb hasonló a probléma, mint általában a demokráciával: nem érezzük a támogatás hatását. Sőt, a szenzációhajhászatnak köszönhetően a negatív példák vannak szemünk előtt (említett gyermekrák alapítvány, szigorúan kisbetű). Nem ismerve a szervezeteket nem tudjuk, jó helyre megy-e az adomány 🙁

    Tehát javaslat: bármennyire is reklám, ha tudsz, mutass be szervezeteket, akiket jól ismersz (Bagázs jó példa, de ne csak egy legyen). Bocs, ha munkát adtam, dehát az egyszerű kommentelő csak ül a fotelban és osztja az észt 😉

  • Matykò

    Én nem hiszek abba hogy pénzel embereket jobbá lehet tenni… mindenki sajat maga irányítja életét. Viszont más ügybe szívesen adakozok pl.: ökologiai intézet a fenntarthatò fejlődésért alapítvànynak.

  • Kiszamolo

    Matykó, a pénz nem az embereknek kell, hanem azoknak, akik oktatják őket. Mert minden pénzbe kerül az utazástól az áramig, az íróeszköztől a programokig.

  • anonym

    Én abban látom a legnagyobb problémát, hogy akik pénzt gyűjtenek (bárhol, bármilyen formában) azok nagy része csaló. Ha az ember azt látja, hogy az általa szegény rákos gyerekeknek adott pénzt 10 perc múlva az “önkéntes” átadja egy ordas nagy kancigánynak, aki beszáll a mercibe és elhajt, akkor elmegy a kedve az egésztől. Én ezért sem adok pénzt soha, azt a legkönnyebb elcsalni. Inkább elmegyek és segítek amit tudok. Vagy nem lomtalanításkor dobom ki a régi ruhákat hanem elviszem egy hajléktalanokat vagy szegényeket segítő szervezetnek. (Nem azokra a szervezetekre gondolok, akik az itt leadott ruhákból turit nyitnak két országgal arrébb.) Sajnos sok esetben az igazi karitatív szervezeteknél dolgozók is kiválogatják maguknak amit érdemes, de legalább a maradék jó célra megy.

  • vgaborka

    Amit Kiszámoló is ír az a “ne halat adj, hanem tanítsd meg őket halászni” hozzáállás (azt hiszem ez is bibliai eredetű). Én is kb ezt követem, és nem csak az adakozásnál, hanem másnál is pl segítségnél, ha lehet úgy segíteni.

  • Kiszamolo

    //kiszamolo.hu/csalok-az-aluljarokban/

  • Imre

    Én a múlkori cikked óta támogatom a Bagázst havi 3.000.- forinttal, annyit érzékelek az egészből, hogy jön a mail, hogy a fizetés megtörtént.

    Ennyi. Nem oszt, nem szoroz az a 3.000.- De ha sokkal többen adnánk, ők sokkal több jót tudnának tenni.

  • Kiszamolo

    Ritch, //kiszamolo.hu/alapitvany-navigator/

    Már csak csinálni kellene valakinek….

  • Családfő

    Kiváló cikk.

    Közeleg a karácsony, indulnak a “cipősdoboz” és hasonló kampányok. Ez már egy módja elkezdeni az adakozást és rögtön örömet szerezni több gyereknek is – miközben nem pénzt küldesz.

  • Ritch

    Miklós: ha lenne, akkor sem bíznék benne. Amiben bíznék, az pl Te, ha személyesen ajánlod. Vagy pl Anyum régi alapítványa, ahol én tudom, hogy valóban a beteg gyerekekre ment a pénz. De ha már én azt mondom egy ismeretlennek, hogy támogassa Anyum alapítványát, akkor milyen eséllyel fogja elhinni, hogy becsületesen lett a pénz felhasználva?

    Külföldön teljesen más szinten van a bizalom, egyszerűen “bemondásra” lehet hinni a CharityNavigatornak. Ha lenne is egy Alapítvány Navigátor, nehéz lenne (ha nem lehetetlen) kiszűrni a kóklereket.

    Ami inkább működik, ha megbízható emberek (mint Te, remélem nem vagyok túl naiv 😉 személyes tapasztalat alapján ajánlanak.

    Egyébként én még a Szent László kórháznak adok, amikor telefonon megtalálnak, mert annyira “nem-szofisztikált” a pénzkérés, hogy hihető, hogy jó helyre megy. Plusz küldenek emailt a beszerzett eszközökről.

  • f12

    “és minden mentőautóra rá van írva, kinek az adományából vették”: Azért nekem kicsit visszás volt, amikor itt Németországban mentősök csöngették végig a lakásokat és kuncsorogtak adományért, hogy támogassuk a mentőszolgálatot. Lehet, hogy csak a “magyar hozzáállás” (bár nem éltem még a kommunista időkben), de szerintem ez tipikusan állami, illetve egészségbiztosítási feladat. Én fizetek havi 450 eur egészségbiztosítást, illetve még önrészt is a biztosítómnak azután, ha a mentő bevisz. Ez egy olyan szolgáltatás, ami mindenkinek szükséges (és nagyra becsülöm a mentősök munkáját), szóval inkább dobjanak rá +50 eurót a biztosításomra, ha ez kell a működéshez, de ne azzal töltsék az idejüket a mentősök, hogy adományért házalnak.

    Más a helyzet a tényleg arra érdemes civil szervezetekkel, amiket nehéz lenne az államnak vagy egy biztosításnak kiváltania, pl. a Bagázsnak én is adtam már.

  • gaborr

    múltkor elfelejtettem beállítani állandó utalást, most megtettem

  • Okoska2

    Miklós for President! 🙂

    Komolyra fordítva, pl. az Igazgyöngy Alapítvány is nagyon fontos munkát végez, támogatásra érdemesek. Olvassátok a Nyomor széle blogot, abban minden benne van.

    Az adakozásra is nevelni kell a gyerekeket. Az enyém pl. a zsebpénzéből hozzájárul az aktuális cipősdoboz ajándékhoz. Direkt nem megunt játékot, könyvet tesz bele, hanem a saját kézzelfogható pénzéből AD, abból is veszünk dolgokat a dobozba.

  • Dani

    Az a baj az Alapítvány Navigátorral is, hogy egy csomó pénzt el kell megint költeni arra, hogy tudjuk, hogy hova lehet küldeni pénzt. Lehet, hogy “elmúltötvenév”, de nem az államnak kéne garantálni az alapítványok/civil szervezetek felügyeletével, hogy kóklerek ne működhessenek? (Szabad hangosan röhögni!)

  • Koxi

    Ha nem bíztok a magyar alapítványokban, adhattok a nagy nemzetközi szervezeteknek is.

    pl.: adomany.unicef.hu
    adomany.wwf.hu

    A csoportos beszedés a legegyszerűbb módja szerintem.

  • Tibor

    A gond az, hogy amikor az ember elkezd racionalizalni, egeszsegesebb penzugyi eletet elni, tartalekot kepezni stb, az elso kiadas amit vissza tud vagni anelkul hogy egy kicsit is megerezne, az pont az adakozas. Szuksegszeruen minden kiadasminimalizalo algoritmus visszavagja nullara, mivel nincs ra korlat…

  • Tibor

    @f12 : igaz, csakhogy ha megnovelik az eu jarulekot, az nem CSAK az eu-re van hatassal, hanem pl a vallalkozasok anyagi helyzetere, meg meg kismillio dologra osszetetten.
    Szerintem inkabb vagjak egy minimumra a kotelezoen fizetendo jarulekot, es afelett onkentesen adjon mindenki pluszba amennyit epp tud.

    csak nalunk az megy, hogy allambacsi a kecsket se lakatja jol, de a kaposztat is elveszi.

  • Kiszamolo

    Koxi, aki nem bízik egy magyar alapítványban, hogyan tudna megbízni egy nemzetköziben, amiről annyit sem lehet kideríteni, mint egy magyar alapítványról?

  • Kornél

    Ritch, teljesen érthető a bizalmatlanságod. Szerintem kezdő szűrőnek megfelelő, ha olyan alapítványt találsz, amit nem csak pénzzel lehet támogatni, hanem akár munkával is. Én több alapítványt is támogatok, akik a hátrányos helyzetű (igen, elsősorban roma!) családoknak segít, és nem feltétlenül pénzzel, hanem oktatással, mentorálással, vállalkozás beindításához szükséges ismeretekkel, stb. A Bagázs mellett a Polgár Alapítványt tudom ajánlani (polgaralapitvany.hu). Tuti, hogy ott az alapító nem ebből él 🙂

  • Paprikajancsi007

    Majd ha Soros Gyuri bacsi eladomanyozza vagyona 99%-at.. (ugyan minek több milliard dollar egy embernek?) ..majd akkor visszaterünk a kerdesre.
    Addig marad a felesleges ruhak,jatekok elajandekozasa.Több nem.

  • doboz

    Nekik is lehet adományozni, én már megtettem. Lelkes és őszinte fiatalok, akik segíteni szeretnének az egyik legelmaradottabb régióban élő gyerekeknek.

    facebook.com/blgyerektabor/
    ujbodvalenkegyerektabor.blog.hu/

  • Stanlee

    @F12: megnyugtatlak, hogy nem az allam penzen mentek es hazaltak a teljesen mindegy melyik mentoszolgalat emberei, es nem az allamnak gyujtottek a penzt. Majd legkozelebb, ha szukseged lesz a mentoszolgalatra, gondolj bele, hogy a napi “mentos” tevekenyseg kb. 80%-at pont egy ilyen szervezet latja el es nem az allam altal fenntartott mentoszolgalat. De ugyanez igaz a tuzoltokra is, ha eg a hazad, vagy az autopalyan ki kell vagni a roncsok kozul, akkor nagy valoszinuseggel valamelyik helyi NGO onkentes tuzoltoja fogja a munkat elvegezni.

    Ismerek onkentes tuzoltot, volt, hogy ejszaka riasztottak, kivagtak par halottat az autojukbol, aztan reggel jott be dolgozni. Ez van. En biztos nem csinalnam, de itt elegge elterjedt az onkenteskedes, foleg videken, ahol a nagy lopikulin kivul nincs semmi es az embereknek ossze kell fogniuk.

  • Panasonic

    Az adakozassal, mint a tarsadalmi problemak megoldasara tett kiserlettel az a gondom, hogy az emberiseg azert szervezodott allamokba, azert fizet pl. Magyarorszagon vilagviszonylatban is magas adokat, hogy az allam ezeket a gondokat, ennek felelosseget levegye a mezei allampolgar vallarol. Szerintem osszessegeben minden joszandek ellenere forditva ul a lovon, aki nem az allam felvallalt, elore kifizetett kotelezettsegenek kikenyszeritesen “dolgozik”. Persze lehet a hajlektalannak par ezer forintot adni, de hajlektalansag problemajat nem ez fogja megoldani. Vegyuk eszre, hogy itthon az allampolgarok hulyere vetele mar ott tart, hogy normalisnak tekintjuk, vagy legalabbis belenyugszunk, ha a korhazba mi visszuk a gyogyszert, ha az iskola az alapfunkcioit mar csak a szulok hozzajarulasabol kepes fenntertani, erdemi nyugdijunk kvazi nem lesz stb. Pedig az adonkbol kifizettuk az arat.

  • Kiszamolo

    Panasonic, amit te mondasz, az a túl nagy állam majd gondoskodjon mindenről. Nem teszi.

    Inkább lenne harmadekkora (harmadennyi adót fizetnél) és inkább lennének erősek a civil szervezetek és egyéb alapítványok, amelyek nem az állam csecsén függenének.

  • Dani2

    A kérdés, hogy az adott nemes cél elérése vajon nem állami feladat-e? Pl. kórházaknak nem nagyon akaródzik pénzt adnom, hiszen így is elég járulékot fizetek már. Ha ez sem elég, akkor emeljék meg a járulékokat, vagy vonjanak be több pénzt (pl. önrész, vizitdíj). F*sz kivan, hogy a kórházak falból, padlóból meg plafonból állnak, nincs orvos, nővér, mentő, gép, felszerelés, semmi. De pl. szegény családoknak/gyerekeknek adnék ételre, ruhára, tanulásra. Ezzel meg az a baj, hogy az alapítvány behabzsolja és feléli a támogatások jó részét.

    “A kivándorlók egyre nagyobb része nyilatkozik úgy, hogy nem anyagi okok miatt megy el, hanem mert élhetetlen az ország és a társadalom.”
    Ezen nem nagyon lehet segíteni. Ha tetszőleges embert megkérdezel, azt fogja mondani, hogy az ország lakosságának 80% seggfej. Valószínűleg így is van, vagy még rosszabb a helyzet 🙂 De az ember már csak ilyen.

  • Szigó cipő

    Valószínű kell egy kezdőlökés. Egy első alkalom azoknak akik még nem adományoztak/adakoztak nagyobb összeget. Nálam ehhez a motiváció a saját gyerekeim útjának egyengetése volt. Azaz adomány a gyerekkórház alapítványának ahova be akartunk kerülni kezelésre és fejlesztőkre, adomány az óvoda/iskola alapítványainak, stb.

    Tapasztalatom meg teljesen egybecseng a fentivel. Pl. belvárostól köpésre, budai hegyen levő óvoda alapítványa két szülőtől kapott csak támogatást a fiam csoportjában (beleértve engem), pedig ha valahol van szabadon felhasználható jövedelme valakinek akkor itt van.

  • Peti

    Nem tudom felmerült e már korábban, de lehet win-win is egy adakozás 🙂
    varosban.blog.hu/2015/09/17/a_varos_hose
    itt például éttermi kedvezményeket kapsz olyan helyektől, akiknek szimpatikus ez a kezdeményezés és ők is mögé állnak.
    Lehet munkáltatóként is csatlakozni, ha jól tudom kicsit kedvezőbb a béred azon részének adózása, amit felajánlasz és végeredményben kevesebbet vonnak le a bruttódból, mint ha te a végén a fizetésedből adakoznál.
    Az alapítvány: gyea.hu/varoshose/

    Aki szeret enni, annak szinte nullszaldó 🙂

  • Szerelmes

    Én a cikkben végtelen ciklusba kerülnék, mert nem akarok adakozni, elolvasom az első pontot, majd újra a második jön, és továbbra sem akarok.

    De aki úgy érzi, hogy igénye van rá, tegye nyugodtan.

  • Koxi

    Kiszámoló, szerintem az Unicef és a WWF elég megbízható “márkák. Nekem legalábbis azok. Nem akarok senkit meggyőzni, de nem hiszem, hogy az ENSZ elcsalná a neki juttatott pénzt a gyermekrák alapítványhoz hasonlóan. Mindenesetre nekem “bevált”. De adjon mindenki annak aki neki szimpatikus.

  • f12

    @Stanlee: Nem tudom, melyik mentőszolgálattól voltak (annyit magyarázott a srác, hogy ha a 112-t hívom, akkor ők jönnek). Azon viszont nagyon csodálkoznék, ha az egészségbiztosítóm nem annak a mentőszolgálatnak fizetné ki a beszállításom díját, amelyik ténylegesen bevitt engem a kórházba.

  • Kornél

    Paprikajancsi: Soros György több mint 10Mrd $-t adományozott különféle jótékony célra eddigi élete során. Hogy ez nem a vagyona 90%-a? Biztos, viszont az öröksége majd jórészt szintén jótékonyságra megy. Ahogy Bill és Melinda Gates is a már eddig is kifizetett irdatlan összegek mellé a hagyatékukat jótékony célra ajánlották fel (nem a gyerekek kapják az egészet), ahogy Warren Buffett is. De ha csak ez tart vissza, akkor még pár év, és elkezdhetsz adakozni, mivel nem mai gyerek már Soros György.

  • Laca

    Ők sem elsősorban pénzt gyűjtenek: csodalampa.hu.

  • zorko

    A madarak cukik 🙂
    mme.hu/civicrm/contribute/transact?reset=1&id=17

  • Bazsu

    Nekem benne van az hogy nem bízok meg azokban azokban a szervezetekben akiknek segíteni kellene a rászorulókon. Rossz példát láttunk sokat, mert annak van marketing értéke, jót viszont nem. Szerintem ha adakozni akarunk, a legjobb amit tehetünk ha időt adunk. Azaz saját magunk segítünk ahol lehet.

    Egy lépést vissza. Szerintem a legtöbbet oktatással lehet segíteni. Azzal lehet igazi változást hozni, hogy kitörjenek az emberek a szegénységből. Viszont nem lesz gyors siker, de idővel hiszem hogy ez az ami segíthet jobbá tenni a világot.

  • Asztalos Béla

    Szerintem a Bibliát ki kellett volna hagynod. Tudniillik a Szentírás egy kicsit többről szól. Nehezen tudom elképzelni, hogy ezt pénzügyeseknek tanítják. Jó az írásod, de a cigányok születését 14%-ra tenni nagyon PC-becslés. 50% nagyjából. Info: helyi kórház.

  • szocske

    Szerintem sokat dob az adakozási kedven, ha a pénzhez járul némi személyes közreműködés is.
    Ilyen kezdeményezés volt jó 10 éve, amikor motorosok bedobták egy tank benzin árát egy kis ládikába, majd konvojban elvitték a dévai gyermekotthonnak.
    Egyrészt a pénzt akár át is utalhatták volna, sőt, akkor akár 3x ennyit is, hiszen az oda-vissza útra elment még 2 tank benzin.
    Viszont a személyes átadás hatalmas élményt jelentett az adó és a fogadó félnek egyaránt.
    Azt hiszem 4 évig tartott ez a “zarándokút” Dévára, sajnos csak 2x sikerült részt vennem.

  • taxifaxni

    Magam sem hiszem, hogy ez a súlyos szolidaritási adóval sújtott átlagember feladata lenne. Természetesen aki akar, adakozzon, de kötelező ne legyen.

    Jómagam munka miatt több hazai segélyszervezettel is dolgozom és ennek folyományaként egyetlen forintot sem lennék hajlandó adni nekik.

  • hova tegyem

    @Koxi: LOL.

    valaha lattad hogyan dolgoznak ezeknel a szervezeteknel? ismersz vkit aki veluk dolgozik?

    ensz? te jo eg… gondolj arra h van egy szervezet, ami felett nem all senki, senki nem ellenorzi, es vegtelen sok penz jon be. szted mennyire hatekony?

  • Reblint

    Egyetértek a cikkel, egy nagyon káros és téves posztszocialista berögzültség, hogy nem vagyunk felelősek semmiért (másokért sem és magunkért sem), hanem majd az állam megoldja. Viszont azért vannak jó kezdeményezések is, akik próbálnak segíteni a társadalomnak a változásban, valahogy beletenni az emberek mindennapi életébe a segítést. Pl.: fairfood.hu (online ételrendelő oldal, de a bevételük 10-20%-át jótékony célra fordítják, és valahogy úgy, hogy a segítő feeling nálunk, rendelőknél legyen). Meg talán egyre több ilyen alakul. Aztán az, hogy igény van-e rá, majd kiderül..Bízom benne, hogy van.

  • Kiszamolo

    Asztalos Béla, teológiából van diplomám, köszönöm. 🙂

    Országos átlag kontra adott hely átlaga.

  • Bnal

    Az az igazság, hogy a mélyszegénységbe születőket nem támogatni kéne, hanem nem kéne engedni őket megszületni. Ugyanis rengeteg pénz és energia árán sem lesz belőlük “normális” ember.
    Oda kell menni és megmondani, hogy ha sterilizálják magukat, egyben megkapnak 5 évi gyerektámogatást. Ha nem, akkor semmit nem kapnak.
    Elképesztő összegeket spórolnánk és a társadalmi összetétel is rakétaszerű javulásnak indulna.
    És nem is lenne szükség az egészre.
    Csak ez ugye nem polkorrekt…

  • Stanlee

    A nemeteknel amugy van egy szervezet, a DZI, aki evente ellenorzi a hozzajuk beregisztralt alapitvanyokat, egyesuleteket, hogy tenyleg arra megy-e el a penz, amire beszedtek. Ott van pl. az UNICEF, ok csak reklamra az eves bevetel tobb, mint 10%-at adjak ki, ez 2014-ben, tobb, mint 9 miilio euros reklamiakdast jelentett. Szerintem eleg brutalis budget. En ennel alacsonyabb reklamkoltseggel dolgozo szervezeteknek adok tamogatast. Mo-n is lehetne egy NGO, aki valami kis zsetonert ellenorizne az alapitvanyokat, es lenne egy plecsni, ami alapjan az ember tudja, hogy nem ertelmetlen dolgokra megy el a penz nagyobbik resze.

  • Vera

    Ma egy erdekes esetnek voltam szemtanuja, es azt hiszem, kapcsolodik a direkt (nem penzbeli) adakozashoz.
    Az elelmiszeruzletben 2-vel elottem allt a penztarnal egy nagyon idos (kb. 90 evesnek tippelem), kedves neni. Amikor ra kerult a sor, mondta a penztarosnak, hogy csak 1000 forint van nala, tehat, ha az osszeg ott tart a vonalkodleolvasasnal, alljon meg. Igy is lett, csak egy aru hianyzott, amit a neni otthagyott. Nagyon kinosnak erezte, tobbszor elnezest kert a penztarostol emiatt.
    Ezt latva a sorban utana kovetkezo holgy, kifizette es odaadta a neninek a hianyzo termeket (kb. 250 ft volt az erteke). A neni nagyon meghatodott, halasan megkoszonte.
    Azt gondolom, hogy az ilyen jellegu segitseg sokkal tobbet jelent es azonnal latszodik a visszacsatolas, mint penzt adni ismeretlennek.

  • Kriszta

    Úgy rémlik, pont a nagy nemzetközi segélyszervezetekről vannak olyan statisztikák, hogy a teljes költségvetésüknek a nagyobb részét viszi el az adminisztráció, mint a tényleges segélyek.

    Adtam a gyerekeim óvodájában az alapítványnak 100 ezer forintot és azon voltam, hogy mégtöbb forrást szerezzek nekik. Valaki egyszer megbetegedett – és kérték, hogy ugorjak be – valami szülői tájékoztatóra. Ott kiderült, hogy mekkora összegeket vesz fel az alapítványtól a könyvelő, a weblapszerkesztő stb. Teljesen kiakadtam, mert soha nem kérdezték a szülőket, hogy tudnának-e ilyesmiben segíteni, csak pénzt kértek. Azóta rossz hírüket keltem.

  • Koxi

    @hova tegyem

    szomorú, hogy ennyire a magyar viszonyokból indulsz ki. és egyébként őket is vizsgálják:

    “A 2014-es Nemzetközi Segély-átláthatósági Indexen a 68 szervezetet tartalmazó lista 14. helyét foglaljuk el, „jó” minősítéssel. ”

    persze ha nem akarsz adni akkor kifogást mindig fogsz találni.

    illetve még egyszer hangsúlyozom, hogy én senkit nem akarok győzködni, hogy nekik adjon csak egy ötlet volt, hogyha valaki nem bízik a magyar szervezetekben akkor itt egy alternatív lehetőség.

  • szocske

    hogy ne csak sorosgyuriról legyen szó, itt egy példa, ő úgy döntött nem vesz teslát a terven felüli bevételéből, inkább adományoz:
    mrmoneymustache.com/2016/10/26/notes-on-giving-away-100000/

  • Kriszta

    Egy vidéki srác most jött fel Pestre főiskolára. Nincsenek eleresztve, egyedül neveli az anyja, egy kivételes áplolónő, aki következetesen visszautasítja a paraszolvenciát. Többen szeretnénk őt/őket támogatni, de nagyon kényes ügy, mert nem is kérnek segítséget, inkább küzdenek. Mégsem lehet azt mondani, hogy havonta küldenénk Neked pénzt, csak tanulj jól, becsüld meg magad. A támogatók közül sem mindenki vállalná a nevét, ne gondolják róla, hogy szánalomból adja. A támogatók egyébként a srác nagymamájának Pestre került és azóta jobban eleresztett baráti köréből kerülnek ki. Ha valakinek van ötlete, hogyan lehetne ezt a helyzetet diplomatikusan megoldani, írja be ide. Havi több 10 ezer forintnyi felajánlás van a srácnak, csak az első lépést nehéz megtenni.

  • Eltévelyedés

    Értem én, hogy szeretnél több embert meggyőzni, hogy adományozzon, de úgy érzem, hogy ezt, mint egyetlen helyes utat mutatod be. Úgy érződik, hogy aki nem ad, az szégyellje magát, nem is ember.

    Nem tudom kit lehet megváltoztatni azzal, hogy “adományozz, mert jó, és látok én ott egy ötezrest a pénztárcádban, ami neked úgyse kell” Egy adományellenesnek ennél azért több indok kell.

    Személy szerint az önkéntes munkában látom az igazi értéket, nem a pénzbeli adományban. Ez a leghelyesebb? Nem tudom. Nekem ez. Rossz véleményem van arról, aki inkább wellnesshétvégére költi a pénzét és golfozik szabadidejében? Nem.

  • Szabolcs

    Mi a forrasa annak az adatnak, hogy az ujszulottek 14%-a cigany?

  • Handalamandala

    @Kiszamolo
    Hol a forrás, hogy az újszülöttek 14%-a cigány? És akkor mi van? Majd hasznos és értékes tagjai lesznek a társadalomnak, mint a maradék 86%.
    Elvileg azért ilyen magas az újraelosztás aránya, hogy az állam ezt a terhet is levegye az állampolgárok válláról. Nagy pech, hogy ellopják a pénzt, az istenadta nép pedig tapsol.