A magyar gazdaság másfél éve

Arra gondoltam, írok az elmúlt másfél évről, hogy lássátok hol vagyunk és miért. Ez egy gazdasági blog, ezért nem politizálni, csak gazdaságilag értékelni akarom az eseményeket és megmagyarázni, amennyire lehet, hogy mi miért történt.

Ez nem egy politikai blog és ez nem egy politikai bejegyzés! Ez nem a Fideszt értékeli, hanem csak a mostani magyar kormány gazdasági tetteit szeretné bemutatni és megmagyarázni.

Amikor meghallottam, hogy a kormány kétharmados többséget szerzett a parlamentben, egyrészről elszorult a gyomrom, mert úgy éreztem, túl nagy hatalmat kaptak, másrészről kicsit örültem is neki. Arra gondoltam, hogy Orbán vagány srác, ezért reméltem, hogy ilyen kétharmaddal a háta mögött nekiáll felszámolni azokat a rendszerszintű problémákat, amik fojtogatják az országot és amihez még senki nem nyúlt az elmúlt bő húsz évben.

A kormány szakítani akart az elődei politikájával, akik a húzd meg-ereszd el politikáját folytatták, azaz az újra és újra elszabaduló költségvetés állandó megszorításokkal igyekeztek kordában tartani.

Sajnos a kormány nem a fentebb is említett rendszerszintű gondok felszámolásával akarta ezt elérni, hanem egy kurucos rohammal.

A kormány ideája, hogy nem megszorításokra van szükség, hanem ki kell nőni a gazdasági problémákat.

Egy nem túl szofisztikált gondolatsor mentén arra jutottak, hogy le kell csökkenteni az adókat, olcsóbbá és vonzóbbá kell tenni a magyar munkaerőt, ami vonzza majd a külföldi befektetőket, ettől felpörög a magyar gazdaság és minden gondunk megoldódik.

Egy kis magyarázat: az államadósságot nem számszerűen tartják nyilván, hanem a megtermelt nemzeti javak összessége, azaz a GDP százalékában. Ez logikus is, mert ami adósság egy szegény embernek nagy teher, az egy gazdagnak aprópénz, ezért érdemesebb a saját fizetőképességükhöz mérni az eladósodottságukat.

Ennek értelmében vagy meghúzzuk a nadrágszíjat és minden pénzünket az adósság törlesztésére fordítjuk, vagy hagyjuk az adósságot magára, sőt még ki is engedjük a nadrágszíjat és a termelés felpörgetésével a százalékosan kifejezett adósság csökkenni fog. A kormány az utóbbira szavazott és azt gondolta, hogy nemcsak kiengedi a nadrágszíjat, hanem mindjárt le is dobja magáról, hagyja elszállni az államadósságot és a költségvetést a gazdasági növekedés érdekében. 6-7%-os költségvetési hiányt terveztek, csak azt felejtették el, hogy az első ciklusuk óta Magyarország az Európai Unió tagja lett, ahol pedig előírják, hogy mennyi lehet a maximális éves államháztartási hiány. Az Unió a kormány orrára koppintott, hogy ez nem fog menni.

Ezután a kormány  el kezdett alkudozni, hogy a magánnyugdíj-pénztár miatt fellépő államháztartási hiányt legalább ne kelljen beleszámolni a költségvetési hiányba.

(Egy újabb magyarázat: ahogy itt már jól megbeszéltük, a nyugdíjrendszert át kell alakítani, mert a jelenlegi fenntarthatatlan. Az átállás alatt viszont az új rendszer pénzt von el a régitől, hiszen kevesebb folyik be a régibe, ezért a hiányzó összeget a jövő érdekében az államnak kell pótolni. Ez növeli a költségvetési hiányt, ami viszont versenyhátrányba hozza az előre gondolkodó, a nyugdíjrendszerüket átalakító országokat a reformokat még nem elindítóakkal szemben. Ebben igaza volt a kormánynak.)

Az Unió ezt is elutasította, miközben a bevezetett adócsökkentések miatt a kormánynak égetően pénz kellett, bárhonnan és bármi áron.

Az elhibázott adócsökkentések 500 milliárdos lukat ütöttek a költségvetésen. A kormány abban reménykedett, hogy a Zembereknél hagyott pénzt majd elköltik, ez felpörgeti a gazdaságot és ezáltal is kinőjük a gondjainkat.

A probléma abból eredt, hogy a kormány rossz célcsoportnál hagyta ezt a pénzt. Ugyanis egy bizonyos jövedelemszint felett az emberek nem fognak többet költeni csak azért, mert több a pénzük. Egy gyomra van, amibe ételt tud tenni, egy teste, amire ruhát tud felvenni és ha ezeket maximálisan kielégítette, a további pénzeket már csak félreteszi, vagy hawaii luxusutazásra költi.

A fogyasztást a kisemberek tudták volna felpörgetni, akik minden pénzüket kénytelenek elkölteni. Ez a réteg viszont rosszabbul járt, mint eddig, amire a fogyasztásuk visszafogásával válaszoltak.

Tovább tetézte a bajt a svájci frank erősödése, ami további fogyasztásra szánt pénzt vont ki a gazdaságból.

A kormány ezek után nem meghátrált (ami a gyengeség jele lett volna ugye), hanem padlógázzal rohant tovább előre.

Rájött arra, hogy az Unió nem tud abba beleszólni, ha ráteszi a kezét a több, mint 3 billió forintnyi magánnyugdíjpénztári megtakarításokra.

Már csak az ideológiát kellett találni a döntéshez.

A jelszó az államadósság csökkentése és a magánnyugdíj-pénztárak rossz gazdálkodása lett.

Annak az államadósságnak a csökkentése, amit éppen, hogy növelni akart a kormány előtte pár hónapja és azoknak a nyugdíjpénztáraknak a rossz gazdálkodása, amik elég szép infláció feletti hozamokat fizettek ki megszűnésükkor.

Sebaj, az állam becsatornázta a pénzt a költségvetésbe, ezzel élve fel a jövő nyugdíjasainak a megtakarításait.

A kormány újabb pénzeket vélt találni a multinacionális cégek megadóztatása által is. Mivel a magyar néplélek gyűlöli a bankokat és általában a multikat, Robin Hood-i szerepben tetszeleghetett a kormány. Azt, hogy például a telekom adót úgyis elmeszeli az Unió, már a bevezetésénél tudni lehetett.

A bankok megadóztatása előrevetítette a hitelezés visszaesését, ami a gazdaság visszaesését okozza. (A bankoknak van egy tőkemegfelelési mutatójuk. Ha pénzt von ki az állam a bankból, annak tulajdonosa két dolgot tehet: ezt az összeget tőkeként a bank rendelkezésére bocsátja, vagy beint és utasítja a bankot a hitelezés visszafogására és a már kihelyezett rövid futamidejű összegek beszedésére, hogy így kerüljön a mérleg egyensúlyba.)

A kormány újabb nagyszerű terve volt a forint leértékelése, ez is szerintük a gazdaságot élénkítette volna. Hogy ez miért nem így van, itt már jól megbeszéltük. Ennek útjában áll a sok devizahitel, ezért egy újabb huszáros vágással az ebből eredő veszteséget is le akarja nyomni a bankok torkán. Ennek a várható kimenetelét itt boncolgattuk.

A sok különadó, visszamenőleges adó és egyéb unortodox megoldások miatt odáig jutottunk, ami még soha nem volt, hogy a térségben utolsó lett az ország a külföldi tőkebeáramlás szempontjából, azaz a befektetők nagy ívben elkerülik az országot.

A jövő évi költségvetés bokrosi me
nnyiségű megszorítást tartalmaz, évente további százezer forintot von el fejenként az adófizetőktől. (Erről itt egy cikk)

De még nem is ez a legrosszabb hír. A gond ugyanis az, hogy a költségvetést egy nagyon optimista 1,5%-os gazdasági nővekedés és 268 Ft-os euró árfolyam mellett tervezték. Az euró most 305 forint, a gazdasági növekedés meg maximum 0,5% lesz, ami további megszorításokat vetít előre. (A költségvetésben van egy komoly tartalék, de sajnos messze nem elég.)

Nos, itt tartunk most.

(Nem akarok igazságtalan lenni, a kormánynak voltak jó húzásai is, mint a rokkantnyugdíjak felülvizsgálata, a 38 éves katonanyugdíjasok megszüntetése, a tandíj bevezetése és hasonlók,  de sajnos ezek eltörpülnek a hibák mellett.)

Amit a kormány nem csinált, pedig minden meghatalmazása megvan rá:

– Az önkormányzati rendszer átalakítása. Jelenleg 3200 önkormányzat van, minden 200 fős falu saját önkormányzattal büszkélkedhet. A legtöbb funkciót össze lehetne vonni 300 központba, így több tízezer közalkalmazott szabadulna fel. A reformot az hátráltatja, hogy a pártkatonák az önkormányzatoknál vannak, így tulajdonképp a “bajtársakkal” tolna ki az új rendszer.

– A MÁV fenntartása évente 100 milliárd feletti összegbe kerül, ezen bizony lehetne mit karcsúsítani.

– Az egészségügy alul finanszírozott és működésképtelen.

– A nyugdíjasok még mindig ingyen utaznak 65 év felett. Sajnos amíg 3 millió nyugdíjas szavazó van, egy politikus sem fog érdemben hozzányúlni a juttatásaikhoz.

(Ez a bejegyzés a gazdasági döntésekről és azok következményeiről szól. Ezért kéretik a politikai tartamú kommentek nélkülözését.)

Amennyiben tetszik a blog, csatlakozz hozzánk a facebook-on, hogy értesülhess az új bejegyzésekről: http://www.facebook.com/kiszamolo

Share

Kérj többet! Milyen a sikeres kisvállalkozás?

Régóta szeretnék kisvállalkozások pénzügyeiről is írni, legyen ez egy bemelegítő poszt ehhez.

A leggyakoribb gond a kisvállalkozásoknál, hogy úgymond nem jönnek ki a pénzből. Legutoljára egy szobafestő, illetve egy pékség tulajdonosával beszélgettem erről.

A szobafestő a nyomott árakra panaszkodott, hogy alá kell ígérnie mindenkinek, ha meg akarja kapni a munkát, a pékség tulajdonosa szerint pedig az emberek az olcsó termékeket keresik, pár fillérért is átmennek másik helyre.

Mindketten a legalacsonyabban tartják az áraikat, ezért mindennapi filléres gondokkal küzdenek, mint rezsi, adók, járulékok fizetése, autó fenntartása és a többi.

Mindkét cég mintapéldánya a sikertelen vállalkozásoknak, holott ügyes szakemberek és jól dolgoznak.

» Read more

Share

Végtörlesztés – akár rosszul is járhatsz

Többen érdeklődtetek végtörlesztésről, devizás hitel kiváltása forintosra.

Hogy mi benne a rizikó, jól megbeszéltük itt.

Egy másik buktatóra is szeretném felhívni a figyelmeteket.

Ez pedig a kamatemelés. A legtöbb új hitel kamata a magyar bankközi kamathoz van kötve, ami leginkább a Nemzeti Bank alapkamatától függ. Ez a bankközi kamatláb a BUBOR, a hitelek pedig úgy vannak árazva, hogy BUBOR+x% Azaz a hiteled kamata azonnal megváltozik, amint a referenciakamat változik. (Az azonnal a legközelebbi kamatperiódus kezdetét jelenti, a legtöbb hitel 6 hónapos, vagy egyéves kamatperiódussal fut, azaz akkor változik a kamata, ha változik.)

Namár most, az egész piac kamatemelkedésre vár, ezért sem vettek tegnap állampapírt se.

Vagyis, ha bekövetkezik a kamatemelés, vagy kamatemelések, lehet, hogy még több is lesz a törlesztőd, mint eddig.

Nézd meg az alábbi képet, ezen láthatod, hogy a magyar alapkamat többször volt 10% felett, mint alatt. Jelenleg 6%, tehát bármikor emelkedhet.

Nézzünk egy példát:

40 ezer CHF lakáshitel, jelenleg 7,5%-os kamattal.

Ez jelenleg forintban 9,6 millió Ft. Ha kiváltod 180 Ft-os árfolyamon, akkor a tőketartozásod leesik 7,2 millióra. De!

Nézzük meg a kamatokat is:

Jelenleg fizetsz havonta 77,360 Ft-ot, ha még 20 év van hátra.

Ha kiváltod forint hitelre, a törlesztőd akkor nem változik, ha 11,65% lesz a THM-ed.

Ha ez alatt sikerül forinthitelt intézni (a legtöbb bank ez fölött nyújt hitelt), akkor csökken a havi törlesztőd, ha ez fölött, akkor nő.

És itt jön a gond: ahogy áll már most is a magyar gazdaság, simán benne van a pakliban, hogy újra évekig 10% lesz az alapkamat, azaz a te új forintos hiteled kamata is 4%-kal magasabb lesz a felvétel pillanatában érvényes kamatodnál, azaz ha mondjuk 15%-ra emelkedik a forintos hiteled kamata a felvételkori 11%-ról, akkor a havi törlesztőd 12 ezerrel lesz magasabb a jelenlegi svájci frankosnál még az alacsonyabb tőketartozás ellenére is!

Itt egy kalkulátor, ezzel tudtok számolgatni. A jelenlegi banki kamatokat itt látjátok, ezekhez adjatok még hozzá rossz esetben akár 4-5%-ot is:

Szóval, erre is figyeljetek. Ha eladni akarod a lakást, jól jársz az alacsonyabb tőketartozással. Ha továbbra is hitelből akarod finanszírozni, már egyáltalán nem biztos, hogy ez így van.

Remélem, segítettem. 🙂

Amennyiben tetszik a blog, csatlakozz hozzánk a facebook-on, hogy értesülhess az új bejegyzésekről: http://www.facebook.com/kiszamolo

Share

Mit akar a kormány?

Alvarez felvetette, hogy neki gyanús, hogy a kormány le akarja értékelni a forintot.

Számomra ez egyértelmű már a jelenlegi kormány első napjaitól fogva, minden nyilatkozatukból ez derül ki.

Néhány példa:  

Orbán Viktor: “a magam részéről minden segítséget meg fogok adni minden devizahitelesnek, hogy át tudjon menni devizából forintba… semmilyen garanciát nem tudunk és nem is akarunk vállalni a forint árfolyamáért… minél többen igyekezzenek saját sorsukat biztonságba helyezni.”

Matolcsy György: “A következő hónapokban minden eszközt meg kell ragadni, hogy a gazdasági növekedést megerősítsük”

Mi akadályozza meg a kormányt abban, hogy leértékelje a forintot? A rengeteg devizahitel. Ezért erőlködik, hogy mindenféle jogsértő módon megszabadítsa az országot a devizahitelektől.

Miért is akarja a kormány a forint leértékelődését?

Ha valaki nem ért eléggé a közgazdaságtanhoz, akkor túl egyszerű képletekben gondolkodik. Az egyik ilyen egyszerű képlet, hogyha leértékeljük a forintot, akkor dőlni fognak ide a külföldi cégek, mert ha eddig keresett egy magyar munkás 130 ezer forintot, ami 500 euró és a leértékelés után is keres 130 ezret, de az már euróban kifejezve csak 400 euró, akkor a magyar munkaerő 20%-kal olcsóbb lett, tehát hülye az a külföldi befektető, aki nem itt alapít céget. ezen kívűl a magyar termelők is forinban kifejezve 20%-kal drágábban tudják eladni a terméküket, mint eddig, holott ugyanannyi eurót kapnak érte.

Aki foglalkozik kuncsaftokkal, legyen bár gumiszervizes, festő, építész, vagy akármi más, tudja, hogy nincs annál rosszabb ügyfél, mint aki féligazságokat tud, vagy vél tudni. Annak a legnehezebb bármit is megmagyarázni.

Nincs ez másként ebben az esetben sem.

Nézzük például a bankokat. A kormány többszázmilliárdos veszteséget akar lenyomni a torkukon egy mesterségesen kreált, a bankok számára veszteséges árfolyammal.

Ennek két eredménye lesz: az egyik, hogy a külföldi bankok beintenek, mint például az Erste és átcsoportosítják a forrásaikat más országokba. A másik, hogy mind ezek mellett a veszteségek miatt a bankokkal szemben támasztott tőkekövetelményekből eredően a bankok akár akarják, akár nem, csökkenteniük kell a kinnlévőségeiket. Mit tudnak csökkenteni? A 20 éves lakáshiteleket és a 10-15 éves vállalati nagyberuházásaikat nem egy könnyen. Hanem marad a kis és középvállalkozások folyószámla-hitele, áthidaló hitele és egyéb, gyorsan lezárható és beszedhető kisvállalati hitel. Azaz a kis és középvállalatok maradnak forrás nélkül. Ahhoz pedig nem kell sok ész, hogy belássuk, ez nem éppen a növekedés és a munkahelyteremtés irányába hat.

Ha már itt vagyunk, a kormány elfelejtkezik arról, hogy hánymilliárd forint svájci frankos hitelállománya van a KKV szektornak. Egy 20-40%-os további leértékelés törlesztésképtelenné tenné ezeket a cégeket, tönkremennek és annyi.

Nézzük az ország finanszírozását. Az állampapírok 40%-a devizában lett kibocsátva, ezek ára a leértékelés után logikusan megemelkedik. A forradalmi államadósság-csökkentés ez miatt is odáig jutott, hogy soha nem volt ilyen magasan az államadósság, mint ma(!!!!), hiába ölték bele az emberek nyugdíj-megtakarításait. Ennek részben a forint leértékelődése az oka.

forrás: egyenlítő blog, akk.hu

Vizsgáljuk meg a forint alapú állampapírokat. Ennek is nagy részét a külföldiek tartják és veszik. Ha te külföldi lennél és azt hallanád, hogy a forint alapú állampapírjaid a kormány tervei szerint euróban kifejezve hamarosan elvesztik az értékük 20%-át, te mit tennél? Na, pontosan ezt fogják tenni a külföldi finanszírozók is: eladják, amilyük van és nem akarnak többet venni.

(Bréking nyúz: hogy ez mennyire így van, itt egy friss hír, hogy elfogytak az érdeklődők a magyar állampapírra: www.portfolio.hu/deviza_kotveny/akk/besult_a_mai_dkj-aukcio_peldatlan_eset.157539.html )

Nézzük az exportot: soha nem látott külkereskedelmi többlete van Magyarországnak erős forint mellett is. Attól, hogy leértékelik a forintot, nem lesz több az export, mert a németek csak a mi kedvünkért nem fognak több autót gyártani magyar alkatrészből. Mindössze annyi történik, hogy az a pár, legtöbbször külföldi tulajdonú cég, aki exportál (a magyar cégek 91%-a nem exportál semmit sehová), extra profitra fog szert tenni. 

Nézzük a magyar munkást: a leértékelés automatikus áremelkedést fog generálni, hiszen drágább lesz az import élelmiszer, mosópor és minden nyersanyag is az acéltól a benzinig.

A magyar munkás hamar rájön, hogy a pénze sokkal kevesebbet ér, mint eddig. Ezért béremelést fog követelni és a leértékelés vélt hatását azonnal elviszi az infláció és a béremelés.

Tehát van valami semmi értelme a forint leértékelésének? Nincs. Vajon fel fogja ezt fogni a kormány? Erre inkább nem válaszolok. Sajnos eddig is a teljes dilettantizmus jellemezte a kormány gazdasági döntéseit. 

A befektetőket a kiszámítható politika, a nem hetente változó adók, a tisztességes bánásmód vonza. Amikor bárki kaphat elképesztő méretű különadót a nyakába, nem egyszer visszamenőlegesen, amikor a kormány sallereket akar osztogatni a Nyugatnak, akkor egy normális befektető menekül. Odáig juttotunk, hogy ma Magyarország lett az utolsó a külföldi befektetések szempontjából a térségben.

Az emberek nem azért nem pisilnek széllel szemben, mert nem mernek, vagy mert még nem jöttek rá, hogy az jó, hanem mert aki normális, tudja, hogy mi lesz annak a vége.

A kormány tetteiről mindig az a vicc jut eszembe, amikor az autópályán a férfi a rádiót hallgatja, ahol bemondják, hogy mindenki vigyázzon, mert egy őrült szembe hajt a forgalommal. Mire a férfi: Egy? Hiszen mindenki szembe jön.

Nem akartam politizálni, a cikk lényege, hogy igen, ha a kormányon múlik, valószínűleg leértékeli a forintot. Ezzel számoljatok.

 

Amennyiben tetszik a blog, csatlakozz hozzánk a facebook-on, hogy értesülhess az új bejegyzésekről: http://www.facebook.com/kiszamolo

Share

Miért nem a Zembereknek adják?

Nünü kérdezte, hogy az államok miért a bankoknak adják a megmentésre való pénzt, miért nem a fizetni nem tudó adósoknak, hogy ebből törlesszék az adósságaikat.

 

Kicsit visszamegyek az időben, hogy megértsétek, miért fontos a bankok megmentése.

 

A most kialakult válság a túlzott hitelkihelyezés miatt történt. A bankok, miután a jó adósaik elfogytak, a kihelyezési kényszer és a profitvadászat miatt a rossz minőségű adósok felé fordultak és megjelentek az úgynevezett ninja-hitelek (no income, no job, no asset, azaz se bevétel, se munka, se vagyon típusú ügyfeleknek adott hitelek.) Aztán rövid úton kiderült, hogy a rossz ügyfelek tényleg rossz ügyfelek és hogy az ingatlanárak tényleg nem nőnek az égig.

 

Ha azt gondoljuk, hogy a világválság a bankok rossz hitelkihelyezése miatt történt, akkor nagyon tévedünk. Ha csak ennyi lett volna a gond, akkor a rosszul gazdálkodó bankok tönkrementek volna, a jól működő bankok felvásárolták volna őket és a világ ment volna tovább.

 

A gond azzal volt, hogy nagyon ravaszon a hitelt kihelyező bankok nem tartották meg a követeléseket, hanem szépen becsomagolták őket és piacra dobták, mint értékpapírokat, ahol a pénzáramot az aktuális törlesztőrészletek jelentették. Minden nagyon szép volt, az értékpapír mögött jelzálog fedezet volt (az ingatlanoknak egyébként is már sok éve csak nőtt az értéke), a hitelminősítők is a legjobb, „AAA” jelöléssel ajánlották ezeket a papírokat. Vették is a befektetők, bankok, mindenki ezeket az újracsomagolt jelzálog-követelésen alapuló értékpapírokat, mint a cukrot.

 

Aztán beütött a krach, kiderült, hogy sokkal többen nem tudják fizetni a hiteleket, mint számították és ráadásul a fedezetet jelentő ingatlanok ára is meredeken esni kezdett. Ezért ezek az értékpapírok egyik pillanatról a másikra elértéktelenedtek.

 

És itt jött a rendszerszintű probléma: senki nem tudta, hogy melyik bank, vagy pénzintézet mennyire vásárolt be ezekből a papírokból, melyik került csődközelbe a légvár összeomlása miatt.

 

A bankok nagyon élénk kereskedést folytatnak egymással, az egyiknek felesleges pénze van, a másiknak szüksége van rá, kamatcsere ügyleteket és sok hasonlót végeznek napi szinten egymás között, sokmilliárd dollár értékben.

 

De mivel senki nem tudhatta, hogy a partnere mennyit vett ezekből a mérgező papírokból, senki nem mert senkinek kölcsönadni, mert honnan tudta volna, visszakapja-e valaha. (Az igazi csapást a Lehman Brothers csődje jelentette, amelyik még délelőtt azt kommunikálta, hogy semmi baj, délután pedig becsődölt. Ez indította el az igazi lavinát.)

 

Ezek után azok a bankok is csődközeli helyzetbe kerültek, akiknek egyébként semmi bajuk nem volt, egész egyszerűen a források váratlan elapadása hozta őket veszélyes helyzetbe. (Mint ahogy te is gondba kerülnél a számlák befizetésével, ha váratlanul csúszna fizetésed pár hetet.)

 

A dominó-elv szerint, a bankközi összefonódások miatt egy-egy újabb bank csődje azonnal továbbiak bedőlését okozta volna, ami a gazdaság leállásával is együtt járna. Megismétlődött volna az 1929-es válság. (Ott sem a részvényárak zuhanása volt a gond, hiszen az csak a befektetőket érintette volna. Akkor is a bankok kényszerű hitellezárásai tették tönkre a gazdaságot, akik jobb híján visszakövetelték a vállalatokhoz kihelyezett pénzüket, akik ebbe szépen belerokkantak. Így az emberek az utcára kerültek, nem fogyasztottak, ami újabb gyárbezárásokat okoztak, amik újabb munkanélküliséget és így tovább.)

 

Ezért fontos a bankok fizetőképességének és a rendszerszintű bizalom fenntartása. Ezen nem segít az, ha a zemberek adósságát az állam átvállalná.

 

Remélem, kicsit sikerült megvilágítani, hogy miért fontos a bankok megmentése, még komoly áldozatok árán is.

 

(Mielőtt bekommentelnéd, hogy dögöljön meg az összes bank, olvasd el még egyszer, hátha másodjára megérted. Egyébként már régóta akarok arról írni, hogy miért van szükség a bankokra, legyen ez annak a posztnak a bevezetője.)

 

Amennyiben tetszik a blog, csatlakozz hozzánk a facebook-on, hogy értesülhess az új bejegyzésekről: http://www.facebook.com/kiszamolo

Share

Megoldás, ha nem keresel eleget

Norvalent kérdezte, hogy egy kétgyermekes, 30 éves példaházaspárnak mennyit kellene keresnie, ha mindenre szeretnének takarékoskodni. Nyugdíjukat szeretnék kiegészíteni majd 35 év múlva 2×75 ezer Ft/hó összeggel mai áron, nagyobb lakásba költöznének 10 év múlva (6 millió Ft) autócsere 5 év múlva (1,5 millió Ft), nyaralás évente 300 ezer, síelés évente 200 ezer. Gyerekeknek akarnak adni fejenként 4-4 milliót 15 év múlva. Havi megélhetésük 250 ezer Ft.

Két egyszerűsítő feltételezéssel élünk: a havi megélhetésük tényleg 250 ezer, abból már nem lehet lefaragni, illetve, hogy a megtakarításaik hozama egyenlő az inflációval.

» Read more

Share

Így spórolhatsz a nyugdíjadra

Az a ritka alkalom van, hogy a feleségem későn jön haza, a gyereket is sikerült ágyba dugnom háromnegyed órányi édes üvöltés után, úgyhogy arra gondoltam, hogy megírom a posztot a nyugdíj-megtakarításról, mert úgysem hagytok addig nyugton, amíg el nem készülök vele. 🙂

Hogy mekkora a gond a nyugdíjrendszerrel, azt jól megírtam már itt. Ha még nem olvastad, kezdd azzal a cikkel, mert csak utalni fogok az ott elhangzottakra.

Röviden a lényeg: az állami piramis játék-jellegű nyugdíjrendszer (kicsit tudományosabban: felosztó-kirovó típusú nyugdíjrendszer), ahol az új belépők befizetéseiből fizetik a régi tagok nyugdíjait, nem fenntartható. Úgyhogy úgy fogunk járni, mint a viccbeli cimbalmos, akinek ugyan jár a fellépti díjból, csak sajnos már nem jut.

Ezért arra vagyunk kényszerülve, hogy magunkról gondoskodjunk.

Kezdjük az egyszerűbb részével, a mennyit problémával. Egy kérdés: ha harminc éves vagy, akkor szerinted korai elkezdeni gyűjteni a nyugdíjra? A legtöbb ügyfelem szerint igen. Matekoljunk egy kicsit: van még 35 éved a nyugdíjig. A statisztikák szerint, ha megéled a nyugdíjkorhatárt (a férfiak harmada nem éli meg), akkor utána még 15 évig élsz. Tehát 35 éved van arra, hogy összegyűjts annyit, ami elég 15 évre. Ha feltételezzük, hogy a kapott kamat és az infláció kioltják egymás hatását, akkor számolhatunk mai árakon. Ha elraksz minden hónapban mai értéken 30 ezer forintot (azaz jövőre 31,5 ezret, két év múlva 33 ezret, három év múlva 34,7 ezer forintot és így tovább), akkor ezzel azt biztosítod, hogy nyugdíjas korodban 70 ezer forintod lesz egy hónapra mai értéken. (Persze ezt az összeget akkor 5 százalékos éves infláció mellett már 386 ezer forintnak fogják hívni, de ugyanannyi parízert fognak érte adni, mint ma 70 ezer forintért. De ezt nektek, régi blog- olvasóknak már nem kell magyaráznom. 🙂 )

Na tehát, ha elég 70 ezer egy hónapra, kezdj el elrakni havi 30 ezret még ma. Ha 45 évesen kezded el, akkor már 52.500 Ft-tal kell kezdened, 55 évesen 105 ezerrel, ha 25 éves korodban nekiállsz, elég 26.500 Ft.

Asszem ezzel megbeszéltük, hogy senkinek nem korai és a havi 30 ezer egyáltalán nem sok.

Akkor térjünk át a miként témakörre.

Nyugdíjra háromféleképpen gyűjthetünk.

Az első, hogy nem cimkézzük a pénzt, hanem egész egyszerűen minden hónapban megtakarítunk, amit csak lehet, így lesz pénz nyugdíjas korban is. Ez a legtöbb embernek nem megy, de ha az ember például jól házasodik és sváb lányt vesz el, ezzel nem lesz gondja. Én így cselekedtem, úgyhogy gond letudva. 🙂

A másik, hogy dedikáltan nyugdíj-megtakarításra való, államilag támogatott lehetőséget veszünk igénybe. Ezzel kapcsolatban én attól tartok, hogy mivel az állam nem lesz képes nyugdíjat fizetni mindenkinek, nagy örömmel lerázza majd magáról azokat, akikről tudja, hogy van megtakarítása. Valami olyan szöveggel, hogy én évekig támogattam 20%-kal a nyugdíjcélú megtakarításod és különben is van 5 milliód az önkéntes nyugdíjszámládon, engedd, hogy azokon segítsek, akinek semmije nincs.

A másik gond, hogy a nyugdíj-előtakarékossághoz nem lehet hozzányúlni nyugdíj előtt, de semmi nem garantálja, hogy az állam nem változtatja meg a feltételeket bármikor. Így pedig elég nehéz 20-30 évre tervezni.

Ennyi lelkesítő rábeszélés után nézzük, milyen lehetőségeink vannak:  🙂

NYESZ, azaz Nyugdíj-előtakarékossági számla

Ez tulajdonképpen egy speciális értékpapír-számla. A számlavezetés díja a legtöbb bankban megegyezik az értékpapír-számlák díjával, azaz a kezelt állomány 0,11%, de minimum 2.000 Ft/év, vagy ehhez hasonló nagyságrend.

Annyiban speciális, hogy csak befizetni tudunk, ha meg akarnánk szüntetni nyugdíjba vonulásunk, de minimum 3 év előtt, akkor az itt található teljes összegre SZJA-t és EHO-t is kell fizetünk, ami azért elég combos érvágás. Tehát fogalmazzunk úgy, hogy nem megszüntethető nyugdíjazásunk előtt, csak az összeg közel felének az elvesztése árán.

Amiért szeretjük, az az állami adójóváírás, az adott évben befizetett összeg 20%-a, de maximum 100 ezer forint, illetve 130 ezer, ha 2020-ig elérjük a nyugdíj-korhatárt. Azoknak, akik lusták számolni: évente maximum 500 ezret érdemes itt elhelyezni, azaz havi szűk 42 ezret. (Persze lehet egy összegben is, akár december 31.-én is.). A számlán elért hozam kamatadó-mentes is, kivéve a részvények osztaléka. (Hogy az miért nem? Passz.)

Az adójóváírást nem kapjuk meg, hanem hozzácsapják a számlánkhoz.

Ami sokaknak nem világos: az első évben a plusz 20% adójóváírás plusz 20% hozamot is jelent, de ez az arány százalékosan évről-évre csökken, ha már benn van 15 milliónk, a plusz 100 ezer éves adó-visszatérítés már csak 0,66%-kal növeli az éves hozamunkat. Ekkor már nem olyan nagy hanyatt esés a 20%, de maximum 100 ezer forintos adó-jóváírás.

Ami szimpatikus még benne, hogy bár ki nem vehetünk belőle pénzt, de a portfoliónkat szabadon variálhatjuk benne, vehetünk és eladhatunk értékpapírokat, befektetési jegyeket, vagy a BÉT-en forgalmazott részvényeket is. Persze az átrendezésnek a költségeit (adásvételi jutalék) mi álljuk. Tehát egy kis ésszel egész ügyes kis portfoliót képezhetünk.

 A legszebb, hogy nyugdíjasok is nyithatnak ilyet, persze ők nem tudnak igénybe venni jövedelemadó-visszatérítést, hiszen nem adóznak, de 3 év után kamatadó-mentesen vehetik ki a pénzük.

Önkéntes nyugdíjpénztár

Egy újabb módja az előtakarékosságnak, szintén adó-visszatérítéssel (20%, maximum évi 100 ezer, vagy egészségpénztárral együtt 120 ezer, 2020 előtt nyugdíjba vonulóknál maximum 130 ezer. Ezek az összegek függetlenek a NYESZ-nél igénybe vehető összegtől, így akár évi 200 ezret is igénybe vehetünk, már ha befizetünk évi egymilliót a két helyre és fizetünk egyáltalán ennyi adót egy évben.)

(Figyelem, az önkéntes nyugdíjpéntárnak semmi köze a nemrég majdnem megszüntetett magánnyugdíj-pénztárakhoz!)

Az ÖNYP-nél nem mi fektetjük be a pénzt, mi csak választhatunk, hogy melyik portfolió-csomagot választjuk (konzervatív, dinamikus, stb.)

A 10. év után a hozamokat felvehetjük adómentesen, de a tőkénket nem, csak ha nyugdíjba vonultunk. 2007.12.31 után csak akkor vehetjük ki a tőkét adómentesen a nyugdíjba-vonulás előtt, ha már legalább 20 éve benn van. Ellenkező esetben SZJA-t és EHO-t kell fizetnünk.

Az éves befizetésünk 120 ezer forint alatti részének 6%-a költség, illetve az évi 120 ezer feletti rész 2,5%-a. Ez a rész sajnos megy a levesbe. (Ez cégenként változó, de a költségek mellett figyeljük az eddig elért hozamot is!)

Amennyiben nem akarjuk a fenti kötöttségeket és cserébe lemondunk az adójóváírás lehetőségéről, még mindig köthetünk életbiztosítást. Persze nem akármelyiket, mert az életbiztosítások zöme egy méregdrága szutyok. (Olvasd el ezt és ezt.)

Ne kíméljetek a kérdésekkel, kommentekkel.

Amennyiben tetszik a blog, csatlakozz hozzánk a facebook-on, hogy értesülhess az új bejegyzésekről: http://www.facebook.com/kiszamolo

Share

Ha egy üzlet beindul… Olvasói levél II.

Egy újabb rendszeres olvasóm írt egy részben önéletrajzi ihletettségű levelet, aki szintén ott volt a tegnapi előadáson. Úgy gondolom, ez is érdekes, hogy miért és mikor kezd el valaki törődni a pénzügyekkel.

Régóta terveztem hogy írok Neked, de nagyon örültem a tegnap találkozónak, mert így jobban össze tudom szedni a gondolataimat. Eleinte nem értettem a blogod „szándékát”, abszolút használható tanácsok – ahogy Te is említetted – ingyen. Az ember pedig ilyet nem igazán csinál, főleg nem önzetlenül.

(Ez egy olyan szép mondat volt, gondoltam, hogy ki kellene emelnem pirossal🙂

Tegnap mint hallgató szívesen hozzáfűztem volna pár dolgot az elhangzottakhoz, főleg a kérdezők részéről. Ha egy évvel korábban lett volna ez a találkozó, én sem lettem volna ott, sőt a blogodat sem olvasnám, mert kb. ennyire érdekelt a dolog. Nem foglalkoztam azzal, hogy van két telefonelőfizetésem, vagy két bankszámlám, mert kit érdekel, hisz csak pár ezer forint. Aztán jött a nyugdíjak „államosítása” ami szintén nem érdekelt volna, ha nem egy pénzügylieg jóval tudatosabb kollégámmal kezdek el róla beszélgetni, a bonni repülőtéren , mikor a munkámból hazatérve, épp akadt 3-4 szabad óránk a reptéren és ebből kifolyólag elkezdtünk beszélni a „pénzügyi tudatosságról” a nyugdíjról.. stb. Ekkora ajánlotta figyelmembe az alábbi könyvet:

Kiyosaki, Robert T.: GAZDAG PAPA SZEGÉNY PAPA. Nem tudom, hogy ismered-e, de tökéletesen bemutat egyfajta gondolkodás módot, és nem akartan tegnap mondani, hogy lehet kérni hogy legyen webinárium, meg kutyafüle, a pénzcentrumos kollega tökéletesen leírta, egyszerűen az embereket nem érdekli semmi, ha a szájába rakják, akkor sem. Az egyik előadó kolléga mondta tegnap, hogy az emberek sírnak, hogy senki nem okosítja ki őket a pénzügyekből, ezért nem értenek hozzá, miközben tele a net anyaggal. Az emberek tízezer kattintást csinálnak egy bulváranyagra (“ VV Viki aranyhala öngyilkos lett”), miközben senki nem olvas el egy gazdasági oktató cikket. Erre utalt a levélíró.

Kiyosaki Úrral vannak némi fenntartásaim. Illetve nem is vele, hanem azzal, hogy sok magyar gondolkodás nélkül átveszi, amit mond. Pedig ő a kilencvenes évek Amerikájában lett gazdag ingatlanbefektetésekkel, meg tőzsdézéssel, amikor minden hülye azzá tudott lenni. Ha vettél egy akármilyen ingatlant, három év múlva biztos, hogy 40%-os haszonnal tudtad eladni. Ugyanígy a tőzsdén, bármit vettél, tuti nyertél rajta évi 20%-ot. Ezen túl, Amerikában teljesen más dolog belefogni egy vállalkozásba, mint itthon. Odakint veszel egy fűnyíró traktort, két héten belül találsz 50 embert, aki fizet neked 30 dolcsit, hogy hetente levágd a füvet neki.

És ezzel nem akarom leszólni Kiyosaki urat és a hasonló írokat, mert jó dolgokat mondanak, csak tudni kellene sok embernek elhelyezni térben és időben azt, amiről olvas. Itt nem biztos, hogy olyan könnyű például vállalkozni, mint az Egyesült Államokban.

Szóval olvassatok ilyen könyveket, csak tudjátok átültetni is a mai magyar viszonyokra az olvasottakat. Mert gyakran hallom vissza ezt a könyvet a tanácsadás során az emberek szájából, de úgy, hogy ő most hitelt vesz fel, amiből lakást vesz, mert ez fogja neki a pénzt hozni. És különben is otthagyja a munkahelyét, mert az csak mókuskerék, ahogy Kiyosaki úr is megmondta. Ilyenkor szoktam azt mondani, hogy jajaj.  (Persze ez nem az író hibája, hanem azoké, akik nem értelmezik az olvasottakat megfelelően.)

Számomra ez olyan mint az alkoholizmus, addig míg magad nem mondod, le akarsz szokni, addig esély sincs. Ez ugyanaz, amíg én magam nem mondom, hogy márpedig igen, utána olvasok, kérdezek, addig beszélhetünk róla. Így találtam a blogodra, is. Az elmúlt 15 évem rossz döntések sorozata volt, de tennem kell ellene, mert nem fog senki megmenteni. Így nagyon örülök a blogodnak, mert tényleg hasznos. Ami pedig a tegnapi napot illeti, részemről örülnék mondjuk kéthetente egy ilyen alkalomnak, hisz lenne miről beszélgetni, de én sem azért írtam, hogy megosszam Veled a történetem, hanem szeretném megkérdezni, hogy akkor most Te foglalkozol pénzügyi tanácsadással, vagy sem? Számomra a blogodból sem derült ki, hogy például a nyugdíj kérdésére mi lehet a legoptimálisabb megoldás, ha maga az életbiztosítás nem igazán az.

Hivatalosan nem foglalkozom semmilyen tanácsadással, de persze egy kávé mellett el tudunk beszélgetni barátilag, hogy mid van és hol és jó-e az neked.

Egyébként nem véletlen, hogy igyekszem nem állást foglalni egy-egy termékkel kapcsolatban itt a blogon, ugyanis nagyon megszigorították a pénzügyi tanácsadás feltételeit (MIFID teszt, alkalmassági vizsga, amíg ez nincs meg, még csak nem is utalhatok arra, hogy neked jó lenne mondjuk részvényt venni, azt meg végképp nem mondhatom, hogy add el a magyar részvényeidet és vegyél belőle mondjuk német állampapírt.

A nyugdíj-megtakarításról azért nem derül ki semmi, mert még tartozom azzal az írással, de ígérem, karácsony előtt meglesz. 🙂

Share

Olvasói levél. Ilyen se volt még :)

Karcsi írta, gondoltam, ti is okulnátok belőle, illetve megtudhatjátok, miről volt szó tegnap.

Szerintem jó volt a tegnapi előadás. Ahogy te is mondtad, kezdetnek mindenképpen.
Mondtad, hogy terveztél esetleg előadás-sorozatot, ebben csak bátorítani tudnálak.

Nem tudom, miért, sokak számára úgy jött le az egész előadás, mintha ti a bankokat képviselnétek, az ő oldalukon állnátok. Ez lehet, hogy valamilyen szinten így is volt, amolyan “védjük a mundér becsületét”, de szerintem korántsem olyan mértékben, ahogy ezt sokan érezték, gondolták. Szerintem nem erről szólt az egész előadás, legalábbis nem erről kellett volna szóljon.

Nem akartuk védeni a bankokat, legalábbis én nem. Csak ezt az eszetlen bank-ellenességet akartam egy kicsit oldani. Én is sajnálom, hogy erre ment el az előadás főárama. Egyébként mi előadók sem voltunk egy állásponton több mindenben, az előadó urakat én is akkor láttam először életemben.

A hátsó sorban ülő szakállas pasas nemcsak kritikán aluli hozzászólásokat eresztett meg, de erősen bunkó is volt.

Egy antiglobalista, forradalmár lelkületű ember erősen ellenzett mindent, aminek a piszkos anyagiakhoz köze van. Nem sikerült meggyőzni, hogy a tőke és a tőkebefektetések miatt áll azon az életszinvonalon a nyugati kultúra, ahol.

Amire én igazán nem kaptam választ, kapcsolódva a témához (pü ismeretek hiánya, tudatlanság), hogy számomra elég nehezen hihető, hogy pl Amerikában mindenki olyan penge lenne pénzügyi ismeretekből. Ezt két részre osztva:
1. Amit te is mondtál, hogy sokan előre gondoskodnak magukról – félig rendben van. De miért teszik? Mer a szomszéd/anyám/iskolatárs/mindenki ezt csinálja? Ez inkább szokás (jó szokás), mintsem egyéni/társadalmi pü széleslátókörűség.

A takarékoskodás a kutúra része, az USÁ-ban a kormány nagy ívben tesz arra, hogy mire jutsz az életben, lehetsz ügyvéd is, lehetsz hajléktalan is, ahogy tetszik. Ugyanígy nincs (komoly) állami nyugdíj és egyéb sem. Az emberekbe bele van nevelve, hogy ha valamit el akar érni, az csak rajta áll. Nálunk ennek pont az ellenkezője: az emberek azt gondolják, hogy majd mindent megkapnak az államtól.

És ehhez kapcsolódóan a kínos kérdésem: ha olyan fene okosak az amcsik pü-leg, akkor hogy-hogy náluk tört ki a hitelválság? Hogy-hogy náluk fújódtak a lufik először, és legnagyobbra? Ők nem vettek fel hiteleket?

Az amerikaiak sem pengék a pénzügyekben. De a pénzügyi intelligenciának nem az a lényege, hogy érted, hogyan kell egy tőkegarantált alapot létrehozni, vagy hogyan kell egy részvényvásárlási megbízást rögzíteni a BÉT rendszerében.

2. Amit pl a blogodban írtál az alapokról. Ezzel ők tisztában vannak? Mert nekem az jött le, hogy számotokra, hogy a pü-i tájekozottság, tudatosság ott kezdődik, hogy ezeket tudja az illető.

A pénzügyi tájékozottság ott kezdődik, hogy az ember ki tudja számolni, hogy mennyi a kamata egymilliónak, ha a kamatláb 9% (ahogy mondtam is az előadáson), hogy nem annyit, vagy többet költ, mint amennyit keres, hanem félrerak a jövőre. Sajnos még itt sem tart a magyar átlag.

3. Elmegy az amcsi öngondoskodni: megmondja, hogy pontosan mibe akar fektetni, stb, vagy csak simán a bróker/pü tanácsadó köt neki valamilyen számlát,s tb, aztán hagy menjen… Ebben az esetben őt ott nem verik át? Ott az összes “pénzügyi termékek” szuperek? Arra akarok ezzel kilyukadni, hogy ha itt valakire rásóznak valami szart, aztán megy panaszkodni, akkor közlik vele, hogy pénzügyileg milyen tájékozatlanok a magyarok, ezért van… Ha ők olyan fene tájékozottak, akkor ott nincs szar termék?
Nem tudom, érthető voltam-e valamennyire, talán ha egyszer összehozzuk a találkozót, akkor érthetőbben el tudom mondani…

Az embereket mindenhol lehúzzák vacak pénzügyi termékekkel, nem csak nálunk. Viszont az USÁ-ban vannak valódi pénzügyi tanácsadók, akik nem árulnak semmit, csak megkeresik a legjobb megoldást az ügyfélnek. Ezért fizetést kapnak a kuncsaftoktól. Ahogy a joghoz sem értesz és megkeresel egy ügyvédet, ha jogi problémád van, ugyanígy nem kell értened a pénzügyi termékekhez, csak tudj valakit, akinek megbízhatsz a tanácsaidban, főleg azért, mert megfizeted.

Alapvetően, szerintem értem én mire gondolsz/gondoltatok ezzel az egész pü tájekozottsággal, kultúrával kapcsolatban. Két mondatban: ahogy mondtad: láss előrébb az orrod hegyénél! Illetve: addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. Igazam van?

Ha idáig eljutnánk, én már azt mondanám, hogy a misszió elérte a célját. Sajnos ez még messze van.

Szerintem Mo-n ez azért nem valósult meg, mert miután a szocializmus hiánygazdaságából kiszabadult a magyar társadalom, és szabad kezet kaptak a multik (nem csak a bankok!), jött az áru- (és lehetőség-) dömping, szóval ez a sokat böjtölt társadalom ráharapott, mint a gyöngytyúk a tudjukmire. Hozzájött persze a tévéből ömlő szemét, az “akkor vagy frankó gyerek, ha ez-meg-ezed van”, stb. magyarán, egy mondatban, a magyar társadalom egyáltalán nem volt felkészülve a piacgazdaságra. Ami, valljuk be, kissé rabló módon ömlött ránk. Nemcsak árut hoztak a multik, hanem – ha nincs pénzed, majd adunk – pénzt is a bankok (hisz ők is piacot láttak itt). Most ezt végiggondolva, felerősödött bennem az állami felelősség, a szabályozás (teljes) hiánya miatt. Mert így jött egy pillanatnyi (kb 10év ?) jólét, ami persze a politikusoknak rettentő jól jött (nem politizálni akarok), naná, hogy hagyták…

Szóval, mondom, alapvetően egyetértek veled, és nem kötözködni akarok, hanem szeretnék tisztábban látni, illetve egy kis pü műveltséget szerezni :):):):)

Amit tudok, igyexem átadni… 🙂

A találkozónkra visszatérve, jelenleg nem tudom, hogy érdemes-e, persze, lehet, hogy mindig érdemes.

(Megbeszéltünk egy személyes találkozót Karcsival)

A CHF hitelemet mindenképpen visszafizetem rögzített árfolyamon, már csak azért is, mert nem is tudom, hogy igazából mennyi a jelenlegi törlesztőm. Halasztott tőketörlesztéses, unit-linked életbiztosítással kombinált hitelem van, jelenleg még csak kamatot fizetek.

Ahogy mondani szokták, ez az igazi szívás sajnos…

Nagyon félek a jövőtől, tekintve, hogy az éb. felénél, kb 6 év múlva lesz kötelező betörlesztenem az összegyűlt pénzt, és tartok tőle, hogy egyáltalán nem lesz olyan mértékű a tőkecsökkenés, hogy ne valami horribilis törlesztő jöjjön majd ki.
Másrészről, szerencsére tudunk félretenni, már a jelenlegi hitellel kapcsolatban sem szándékoztunk kivárni a teljes futamidőt, hanem előtörlesztésekkel hamarabb visszafizetni. De a chf hitellel csak lutrizok, hogy mégis, mikor törlesszek előre, most vagy a jövő hónapban, mikor járok jobban… Forinthitellel ilyen gondom nem lenne…
Másrészt jelenleg keresgélek, próbálok olyan bankot találni, aki ad erre a hitelkiváltásra lakáscélú hitelt, ha találok, akkor kötök majd lakáskasszát, amivel 4 év múlva, szintén előtörlesztek, persze, ha megmarad a 30%-os állami támogatás (elvileg akkor itt is keresek egy kicsit…)

A lakáskassza feltételei sohasem változnak visszamenőlegesen. Amit ma megkötsz, az úgy fog végigfutni a teljes futamidő alatt. Akkor is ha neked jobb lenne az új feltételek.

A bankok nem nagyon akarnak jó kiváltó hitelt adni, néhány takszöv próbálkozik vele. A Volksbankot mondják még, illetve talán a Fundamentának lesz erre hitele, de ez is még kérdés.

Illetve várom még az AXA ajánlatát, valami jelenlegi hitelükre alapozva akarják a kiváltó hitelüket alapozni. Ennek a jelenlegi hitelnek viszont 5 éves a kamatperiódusa, ami ha az új hitelnél is megmarad (és nem marha magas lesz a kamat), akkor szerintem elég pozitív, nem?

Azon is gondolkozok mostanában, hogy ha felmondtam a CHF hitelt, akkor a hozzákapcsolódó Aranyszárny lehúzó biztosításomat is vagy felmondom, vagy csak nem fizetem tovább. Az nekem 100%-osan feneketlen kútnak tűnik. Nem hiszem, hogy lenne értelme tovább fizetgetni… Erről érdekel nagyon a véleményed. Esetleg irányítsam át másik alapokba? Defaultból 20% Vegyes II, 80% Trendmax – gondolom, ismered a Generalit. Ebbe tették alapból, én meg – mivel nem értek hozzá – úgy hagytam, kicsit amolyan kínból is, mondván én úgysem járok jól.

A unit linked biztosításnál a legnagyobb szívás a kezdeti költség, amit te már bebuktál úgyis. Tehát nem biztos, hogy mindenáron meg kellene szüntetned. A trendmax érdekes alap, tőke, illetve hozamgarantált, de szerintem pont ezért nem biztos, hogy tud sokat hozni. A vegyes alap x része állampapír, olyan sokat az sem biztos, hogy hoz.

Egyébként ki voltál te? Aki a sokat kérdezte az első sorban, vagy aki azt mondta, hogy “tudom, olvasom a blogodat”? Erre a két emberre tippelek. 🙂

Share

A babakötvényről

A tegnapi író-olvasó találkozón futólag felmerült a babakötvény, mint megtakarítási lehetőség, ezért gondoltam, írok erről, úgyis nagy a köd ezzel kapcsolatban (is).

(Egyébként a találkozó jól sikerült, csak nehezen törtünk ki a “szemét bankok lehúznak minket” témakör fogságából. Meg egyébként is rövid volt, két óra után be kellett rekesztenünk a vitaestet. Mintegy 5-6 hardcore Kiszámoló blog olvasó volt ott, nekik ezúton is köszi, hogy eljöttek.

Már régóta gondolkodok azon, hogy csinálok egy két-három órás előadást a pénzügyi termékekről és a pénzügyi alapismeretekről, a blog témájához hasonlót és azzal roadshow-zok önkormányzatoknál, hogy oktassam a népet. Kedvem volna hozzá, csak azt nem látom még, hogyan tudnék ebből megélni, vagy hogyan tudnám munka és család mellett csinálni. Na mindegy, majd meglátjuk, lesz-e belőle valami.)

Szóval a babakötvény, vagy Start számla.

Mit takar az egyik kifejezés és mit a másik? Az állam minden 2006 után született gyereknek nyit egy számlát és arra elhelyez jelenleg 42.500 Ft-ot, amelyet a gyerek vehet fel 18 éves korában. Amennyiben a gyerek gyerekvédelmi támogatásban részesül, 7 és 14 korában is kap pénzt az államtól, hasonló nagyságrendben. (Ide tartoznak az állami gondozottak, súlyosan beteg gyermekek, stb.)

Tehát alapesetben kap a gyerek az államtól 42.500 Ft-ot, amelyre az állam a mindenkori ötéves magyar állampapír kamatát fizeti (most olyan 7% körül), tehát nagyjából ez a pénz megőrzi a reálértékét, mire a gyerek 18 éves lesz.

Ez a babakötvény.

Ha ez az összeg kevésnek találtatik, akkor nyitni kell egy úgynevezett Start számlát akár egy bankban, akár a Magyar Államkincstárnál és oda lehet átutaltatni a pénzt a babakötvényből, illetve további összegeket befizetni pluszban a gyerek számára, amit az állam 10%-kal, de maximum évi combos 6.000 Ft-tal kiegészít.

Néha (bár már nagyon kevés helyen) az önkormányzat is fizet a babának, ilyenkor kénytelenek vagyunk Start számlát nyitni, ha szeretnénk megkapni ezt a pénzt.

A gond ezzel csak az, hogy az éves befizetés maximalizálva van évi 120 ezer forintban, azaz ennél többet akkor sem tudunk megspórolni a gyerekünknek a Start számlán, ha a fejünk tetejére állunk.

Milyen kamatot kapunk az itt tartott pénzre? A legjobb ajánlat, amit találtam, az U banké, 7%-1% költség, azaz évi 6%. Ennél csak rosszabbak vannak tudtommal.

(update: A Fókusz takarékszövetkezetnél 9%-ot adnak jelenleg, a költségekről nem tudok, állítólag nincs, de a törvény szerint amúgy sem lehet tőbb 1%-nál.)

További gond a hosszú futamidő. Például az U bank még nem volt 18 éve Magyarországon és ahogy kinéz a helyzet, ki tudja, itt lesz-e 18 év múlva? Most ad rá egy korrekt kamatot, de vajon mi lesz 10 év múlva?

Tehát összegezve:

Vagy hagyjuk ezt a kis összeget az államnál és kapunk rá egy kevéske reálkamatot, vagy áttesszük Start számlára, de akkor bizonytalan a jövőben elérhető kamatunk, viszont maximum havi 10 ezret eltehetünk még a gyereknek (összesen 2.160.000 plusz 18×6.000 állami támogatás (öszesen 108 ezer Ft 18 év alatt)).

Ha kivonom a képletből, amit én fizettem be, akkor az állami 7% helyett kapok 6%-ot plusz évi 6.000 Ft állami kiegészítést.

Tehát matematikailag megéri. Hogy a plusz ügyintézéssel és az egyéb kellemetlenségekkel együtt van-e komoly haszna, azt döntse el mindenki maga. Se az állami 42 ezer, se az általunk elrakott havi 10 ezer nem fogja megrengetni a gyerek pénzügyi életét, de persze a semminél azért kicsit több.

Amennyiben tetszik a blog, csatlakozz hozzánk a facebook-on, hogy értesülhess az új bejegyzésekről: http://www.facebook.com/kiszamolo

Share

Ti kérdeztétek 2.

Devizás hitelem van, végtörleszteném. Mi erről a véleményed?

Az első, amit fontos ezzel kapcsolatban látni, hogy ezt a törvényt tuti elmeszeli az EU (Az Alkotmánybíróság csak azért nem, mert azt már kellően – elnézést, de -kiherélte a jelenlegi kormány, hogy pénzügyeket érintő kérdésekben ne tudjon állást foglalni.) Tehát egy-két-három év múlva mindenképpen kárpótolni kell a bankokat a váltáson elszenvedett veszteség miatt. A nagy és meg nem válaszolható kérdés, hogy ki fogja kárpótolni őket? Az állam (azaz az adófizetők), vagy ennek terhét részben vagy egészben áttolja majd az (akkori) kormány a hitelkiváltókra? Szerintem ennek is van komoly realitása, különösen, ha figyelembe vesszük ezt az „unortodox gazdaságpolitika” kiszámíthatatlan lépéseit.

Ezért ez egy komoly kockázat, amivel érdemes számolni. Még egyszer: nem az a kérdés, hogy utólag vissza kell-e fizetni a különbözetet a piaci és az államilag kitalált árfolyam között, csak az, hogy ki fogja ezt megtenni.

A második kérdés: készpénzben, vagy hitelből akarod törleszteni a tartozásod? Ha készpénzben, arra vigyázz, hogy ne vetkőztesd magad ingre-gatyára, ahogy mondani szokták, azaz a 6 havi megélhetésed maradjon meg tartalékban. Gondold végig, megmarad-e a likviditásod, ha ekkora összeget kifizetsz? Ha nem, akkor inkább hagyjad.

Ha az ingatlan eladásából akarsz végtörleszteni, ne felejtsd el, hogy rajtad kívül másik százezer ember is ezt akarja kevesebb, mint 3 hónap alatt, azaz várhatóan ebben az időszakban csak sokkal olcsóbban lehet eladni az ingatlant ilyen gyorsan. Márpedig ha 3-5 milliót engedned kell az árból a sikeres eladás érdekében, felmerül a kérdés, mennyit is fogsz nyerni a végén.

Ha hitelből törlesztenél, fontos észrevenned, hogy a jóval magasabb kamatok miatt az is lehet, hogy még többet fizetnél havonta, mint eddig. Ami viszont előny, hogy a tőketartozásod kevesebb lesz. (Ez persze csak akkor előny, ha nem akarod a futamidő végéig fizetni a hitelt.)

A nagybankok nem adnak hitelt a hitelkiváltáshoz. Persze ezt nem így mondják, csak olyan magasra emelték a kamatokat, hogy senkinek ne jusson eszébe forinthitelt náluk felvenni. Ezen túl gyanítom, hogy a nullához fog közelíteni a pozitív hitelelbírálások száma. (Ezt kellett játszanunk a személyi kölcsönnel is a bankban. Normális ember és cég nem ad fedezetlen személyi hitelt 5 évre 70 éves életkor felett, mert elég sanszos, hogy három ügyfélből kettő hamarabb meghal, mintsem visszafizetné. Ezt meg is mondtuk nekik, hogy felesleges beadniuk a papírokat. De az „ombuccman” azt mondta, hogy milyen jogon válogatnak a bankok életkor alapján az ügyfelek között, mindenkinek egyformán jár a hitellehetőség, életkortól függetlenül. Innentől kezdve az összes 70 év feletti igénylőtől be kellett fogadnunk az összes dokumentumot, aztán egy nappal később a hitelbírálatnál el kellett utasítani. Továbbra sem kaptak hitelt, ahogy eddig se, de a jogalkotók örülhettek. hpgy még sincsenek kizárva az idősek a hitellehetőségből, hála az állami szigornak. Na, szerintem ez lesz most is.)

Néhány takarékszövetkezet és pár bank ad csak hitelt (Eddig pl. a Volksbankról mondták ezt, de ez is naponta változhat.). A takarékszövetkezetekkel érdemes vigyázni. Egy vidéki szövetkezetnek mondjuk van egymilliárdja erre. Az nem több, mint 50-100 ügyfélre elegendő, utána egész egyszerűen elfogyott a szabad tőkéje. A többi igénylőnek nem marad pénz.

Amivel még kalkulálj, hogy ma már sokkal keményebb feltételek mellett kapsz, csak hitelt, mint pár éve. Egy 130-140 ezres havi törlesztőhöz már nem elég nettó 150 ezer havi fizetés. Ezért mielőtt nagyon belemelegednél, kérj egy előzetes hitelbírálatot, hogy egyáltalán hitelképes vagy-e a mai feltételek mellett is.

Mérlegeld a fentieket, különösen annak a kockázatát, hogy elég sanszos, hogy a zsebedbe kell majd nyúlnod, amikor elmeszelte az EU ezt az agyrém törvényt.

(Egyébként nem értem, miért áll sorba a pofonokért a kormány, a távközlési adóról is tudták már előre, hogy vissza kell majd vonni, hiszen hasonló tervezet már elhasalt több európai országban is,)

(Várható, hogy a Fundamenta is kijön egy konstrukcióval a hitelkiváltásra, őket is érdemes figyelni, ha végtörleszteni akarsz. A Történelmi pillanat bejegyzés kommentjében kiszámoltam egy konkrét hitel kiváltását, hogy megéri-e. Olvasd el azt is.)

Vállalkozói számla kellene. Mit javasolsz?

Nagyon nehéz jó számlát javasolni vállalkozásoknak, mert sok múlik azon, hogy mekkora a forgalom, összeg és darabszám szerint is, hányszor van készpénz felvétel, stb.

Van egy vállalkozói számla, amit én szeretek. Alacsony a havidíja (890 Ft), fix az utalás díja összegtől függetlenül (199 Ft), ingyenes bankkártya, stb. Viszont nem lehet készpénzt befizetni és nemrég még csak igérgették az eurós számla lehetőségét.

Tehát ha főszámlának nem is biztos, hogy jó, másodszámlának mindenképpen. 

Tényleg az internetes alkuszoknál lehet legolcsóbban biztosítást kötni?

Válasz egyértelmű nem. Sokan azt gondolják, hogy a legolcsóbb gépjármű biztosítást, vagy lakásbiztosítást az ezzel foglalkozó honlapokon lehet kötni. Sajnos ez nem így van.

Amit látni kell, hogy ezeknek az oldalaknak a biztosító ugyanúgy jutalékot fizet a kötésért, mint az „offline” ügynököknek. Ami pedig nekik bevétel, logikusan nekünk pluszkiadás.

Legolcsóbban a biztosítók saját honlapján lehet biztosítást kötni, ott is általában a direktbiztosítói ágnál.

Például a legnagyobb online biztosítói portálon kalkuláltam kötelező gépjármű biztosítást. Ott a későbbi biztosítóm nem is volt az első ötben. Utána átmentem a biztosító saját oldalára, ahol a kötelező és a teljes körű casco fillérekkel lett drágább, mint az alkusz oldalán csak a kötelező.

Úgyhogy ezek az oldalak maximum tájékozodásnak jók, mindenképpen érdemes a biztosítók saját honlapján is újrakalkulálni az összeget, mert gyakran akár 30%-kal is olcsóbb ott kötni egy biztosítást. (Tulajdonképpen a jutalékot spóroljuk meg, ha közvetlenül kötünk online a biztosítóval szerződést.)

Amennyiben tetszik a blog, csatlakozz hozzánk a facebook-on, hogy értesülhess az új bejegyzésekről: http://www.facebook.com/kiszamolo

Share

Történelmi pillanat! Az első író-olvasó találkozó most szerdán!

Kedves Mindenki,

Meghívtak, hogy előadást tartsak többedmagammal a magyar nép pénzügyi tájékozatlanságáról, egy kerekasztal beszélgetés keretében. Mivel erről a témáról aztán sokat tudok mesélni, elfogadtam a meghívást. 🙂

 

Ha jól értettem a szervező hölgyet, nem bánják, ha jönnek többen, ezért akinek van kedve, jöjjön el a Fogasházba, Akácfa utca 51. szerdán (október 12.) 19:00 órakor.

Share

Alapok: részvény és kötvény, kamat és hozam, annuitásos hitel

A blogban igyekszem alapvető dolgokról írni, hogy megértsétek, hogy működnek a pénzügyi termékek.

Azt vettem észre a kérdésekből és a hozzászólásokból, hogy érdemes lenne egy teljesen alapokról szóló cikket írni, ahol az alapkifejezéseket néznénk át.

Kamat és hozam. Mi a különbség?

A kamatot a kölcsönadott pénzünkre kapjuk, már az indulásnál rögzített mértékben. Például bankbetétre, vagy állampapírra mondjuk évi 6%-ot.

A hozamot nem tudjuk előre, azt nem is ígéri meg senki. Például veszünk ma OTP részvényt és eladjuk egy év múlva. Ha 10%-kal többért adtuk el, akkor 10% hozamunk keletkezett (nem kamat!)

» Read more

Share
1 191 192 193 194 195