Kiszámoló – egy blog a pénzügyekről

Folytatva a nyugdíjkérdésről szóló sorozatot, Mónika most az özvegyi nyugdíjról írt. Kinek jár, mikor jár, mennyi jár.

Következzen az ő írása.

Cikkeimet próbálom az előző írásaim hozzászólásai alapján megírni és egyben válaszolni is a feltett kérdésekre.

A múlt havi cikkem után többek között kérdésként merült fel, hogy a nappali tagozatos főiskolai oktatás ideje szolgálati időnek számít-e.
Erre a válasz az, hogy amennyiben öregségi nyugdíjat igényel, azaz betöltötte a korhatárt (az 1957-ben vagy azt követően születtek esetén ez 65 év), akkor a nappali tagozatos főiskolai és egyetemi évek szolgálati időnek minősülnek, de maximum a képestés megszerzéséhez szükséges évek mértékéig.
A másik nagyobb kérdéscsoport az özvegyi nyugdíjhoz kapcsolódott, ezért a következőekben ezt szeretném kifejteni.

Özvegyi nyugdíj

Az özvegyi nyugdíj a hozzátartozói nyugellátások körébe tartozik.
Özvegyi nyugdíjat igényelhet az elhunyt nyugdíjas házastársa, élettársa vagy elvált házastársa.
Az ellátás akkor is igényelhető, ha elhalálozás időpontjában még nem volt nyugdíjas az elhunyt, de nyugdíjjogosultságot szerzett.
Az elhunyt élettársa két esetben lehet jogosult igényelni az özvegyi nyugdíjat:
1- Egy éve megszakítás nélkül együtt élt az elhunyttal és gyermekük is született.
2- Megszakítás nélkül 10 évig éltek együtt.
Mind két esetnél vizsgálni kell, hogy az igénylő ezen időszakok alatt részesült-e özvegyi nyugdíjban. Ha igen, akkor az igénylését el fogják utasítani.

Olvasd tovább

Károly abban a szerencsés helyzetben van, hogy egy komolyabb vagyonnal rendelkezik a nyugdíjas kor küszöbén. Mivel azonban nem ért a pénzhez és nem is akar, úgy döntött, hogy egy életjáradékot vásárol az egyik biztosítótól.

Ennek lényege, hogy befizetsz egy nagy összeget és ezért a biztosító azt vállalja, hogy ameddig élsz, havonta kapsz mondjuk havi 400 ezer forintot, történjék bármi is a világban. Ha viszonylag fiatalon meghalsz, akkor a biztosító járt jól, ha 120 éves korodig élsz, akkor te.

A biztosítási ügynök egy másik ajánlatot is készített, egy unit linked biztosításba tettette volna a pénzt.

Károly ehhez kért segítséget, hogy mondjak véleményt a két lehetőségről, melyiket válassza. Vonzó számára a sírig tartó biztonság, de az sem volna baj, ha a gyerekeire is tudna hagyni valamit a halála után.

Az ügynök szerint a unit linked biztosítás évi átlag 5%-ot nevetve hoz az infláció felett.

Azt  már nem mondta meg, hogy az életjáradék milyen százalék mellett kamatozik, de viszonylag könnyű kiszámolni. Statisztikai átlagban Károly még 17 évig fog élni, eltekintve a módosító tényezőktől. (Erről cikk itt.)

Ha 20 évig fog még élni, akkor 1% hozammal számolt a biztosító, ha 25 évig, akkor 2,45% a nettó hozam.

Ez messze elmarad a unit linked biztosításnál ígért hozamoktól, de ez természetes, a biztosító nem fektethet kockázatos dolgokba, ha biztos fizetnie kell évtizedeken át, valamint a kockázatát is be kell áraznia, ha sokáig élne az ügyfél és az ügynököt is fizetni kell valamiből.

A kérdés az, melyiket válasszuk? A magas hozamú unit linked biztosítást, vagy az életünk végéig tartó biztonságot?

Kezdjük a unit linked biztosítással. A MABISZ honlapján megtudjuk, hogy a szóban forgó unit linked biztosítás éves költsége 2,57%. Vagyis az 5% feletti hozamhoz 7,57%-os valódi hozam kell. Ha infláció feletti hozamról beszélünk, akkor pedig ennél is sokkal több.

Felmerül a kérdés, mit is kapunk ezért a nem kevés költségért cserébe? (100 millió forintonként 2,6 millió forint évente évről-évre.) Milyen előnye van ennek a konstrukciónak egy befektetési alaphoz képest? Sőt, egy költségmentes állampapírhoz vagy egy 0,1-0,5%-os ETF befektetéshez képest? Miért dobunk ki az ablakon több tízmillió forintot felesleges költségekre. Ebben a cikkben el tudod olvasni, mennyit számít évi 1-2% plusz költség.

Miért jobb egy biztosító 15 alapjából választani. mint 1700 fajta ETF közül?

Sőt, a bónusz kérdés, hogyan tudnánk egy ilyen biztosításból havonta pénzt kivonni, hogy azt feléljük?

Ez a termék egyáltalán nem alkalmas az adott célra és a beígért 5% feletti reálhozam a költségek után is inkább tudatos ferdítés, mint elérhető hozam. (Az elérhető reálhozamokról itt írtam nemrég.)

Vajon az életjáradék lenne akkor a jó megoldás?

Az alacsony hozam ellenére nagyon vonzó a kiszámítható életjáradék, életünk végéig havi 400 ezer forintot kapunk, nem kell aggódni, mi lesz, ha esetleg túl sokáig élünk. Ez a biztonság szinte minden pénzt megér.

Károly egy dolgot nem vett figyelembe, mint oly sokan mások sem.

Ezt a dolgot pedig úgy hívják, hogy infláció.

Hiába kapunk havi 400 ezer forintot fixen, ha az évről-évre kevesebbet ér.

Ha csak szerény évi 3% inflációval számolunk (ennyi az MNB inflációs célja), akkor a havi fix 400 ezer forintunk 20 év múlva már csak 217 ezer forintot ér mai értéken, 25 év múlva pedig csak 186 ezer forint lesz a vásárlóereje a havonta elkölthető összegünknek.

S ez még a jobbik eset, ha folyamatosan csökken a pénzünk vásárlóereje.

Rossz esetben egy három-négy évig tartó 10%-os inflációs ráta azonnal radikálisan csökkenti a pénzünk vásárlóértékét.

Emlékeztetőül a magyar infláció alakulása az elmúlt 30 évben:

Bár Károly a biztonság miatt venne életjáradékot, igazság szerint éppen ezzel vesz egy hatalmas kockázatot a nyakába. Teljesen ki lesz szolgáltatva az inflációnak, ami akár radikális mértékű is lehet a következő években, vagy évtizedekben. (Ne felejtsük el, több évtizedről beszélünk Károly esetében. 1970 és 2016 között még a dollár inflációja is évi 4% felett volt, nem hogy a forinté.)

Károlynak is azt mondtam, hiába akarja lerázni magáról a felelősséget, nem tudja megúszni, hogy megtanulja a befektetés alapjait, mert egyébként csak hamis biztonságérzetet fog vásárolni méregdrágán és évek múlva fog rájönni, hogy rossz döntést hozott.

Tanulni kell a pénzügyekről, különösen ilyen nagy összegnél. Cikk: Ideje tanulnod.

Egyébként Károlynak egy halasztott fizetésű életjáradékra lenne szüksége, sajnos ilyen idehaza nem elérhető. Ez úgy működik, hogy befizetsz egy kisebb összeget a biztosítónak mondjuk 60 évesen, ezért cserébe azt vállalja a biztosító, hogy 80 vagy 85 éves korodtól halálodig fizeti neked életjáradékot. Ezzel be tudod magad biztosítani, ha túlélnéd a megtakarításaidat. Talán egyszer idehaza is lesz ilyen termék.

Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 35 ezer forint.

Oktatás a pénzügyekről: hat alkalmas tanfolyam csak 25 ezer forint.

20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.

Aki egy kicsit is tud számolni, gyorsan rájön, hogy a mai ötvenéveseknek sem jut már majd olyan sok nyugdíj, mint a most nyugdíjasoknak. Ennek két egyszerű oka van: a nyugdíjrendszer már ma is túl bőkezű és évtizedek óta demográfiai válság van Magyarországon is. Miközben egyre tovább élünk, egyre kevesebb gyereket szülünk, márpedig a jelenlegi felosztó-kirovó nyugdíjrendszer csak akkor lenne életképes, ha minden szülőképes nő legalább 2,1 gyereket szülne élete során. Jelenleg ez az érték 1,3 körül billeg, ráadásul minden hatodik magyar gyerek már külföldön születik meg a kivándorlás miatt.

Erről már sokat írtam, nem is akarom még egyszer kifejteni a témát.

Inkább nézzük meg, mennyit kell eltenned havonta, ha nyugdíjasként is szeretnél normális életet magadnak.

A modell: egyszerű értelmiségi diplomás, aki a példa kedvéért 23 évesen 180 ezer forintos nettó fizetéssel kezdi a nagybetűs Életet, majd 40 éves korára folyamatosan eléri a 400 ezer forintos nettó fizetést és ennyi is marad neki a bére 65 éves koráig. (Ha te ennél többet vagy kevesebbet keresel, akkor értelemszerűen arányosan számolj többet vagy kevesebbet, mert nem ez a lényeg, csak illusztráció. Ne kezdj el szokás szerint a lényegtelen  dolgokon lovagolni a hozzászólásokban. )

Az inflációval olyan értelemben nem számolunk, hogy minden értéket mai forintban veszünk, de a hozamokat is infláció felett számoljuk csak.

Első példa: emberünk már az első hónaptól a fizetése 5%-át elteszi nyugdíjra, egy nem túl kiugró, inkább konzervatív 3,5% infláció feletti hozamra. (Vagyis félretesz nyugdíjra havi 9-20 ezer forintot, de már az első fizetéséből.)

Így 18,5 millió forinttal megy nyugdíjba, ami 22 évre picit több, mint 100 ezer forint nyugdíjkiegészítést jelent neki. (Minden mai értéken értendő. Hogy miért 22 év, arról cikk itt). Fontos, hogy a 22 év végére a teljes tőkéjét fel is éli, így komoly gondba kerül, ha ő lesz az, aki felülről alakítaná az átlagot. Márpedig ez az emberek közel felével meg fog történni.

Ha a fizetése 10%-át tenné el, nem meglepő módon ennek a duplájából gazdálkodhatna, havi 200 ezerrel egészíthetné ki az állami ellátást.

Ha a hozama csak 2,5% lenne az infláció felett, 37 millió helyett csak 29,4 milliója lenne, így 159 ezer forint lenne a havi ellátmány. Ha a hozam 4,5% lenne, 46,9 millió lenne a végső megtakarítás 65 évesen, vagyis durván egy százalékpont különbség a hozamban 20% különbséget jelent a végeredményben. (Ugyanennyit nyom a latban az egy százalék plusz költség is a befektetéseidnél, ezért válogasd meg, hol és milyen költség mellett gyűjtöd a pénzed.)

Ha valaki 35 évesen kezd el takarékoskodni, a fizetése 7,5%-át kell eltennie 3,5%-os reálkamat mellett a mostani fizetésének kicsit több mint negyedét jelentő havi nyugdíjkiegészítés miatt.

45 évesen már a 13,3%-át, 55 évesen a 31,5%-át.

Vagyis ha 55 évesen elteszed a fizetésed harmadát, azzal a jelenlegi fizetésed kicsit több mint negyedével tudod csak kiegészíteni a nyugdíjadat.

(Az is remek lehetőség, hogy 5%-kal kezded a megtakarítást, majd a fizetésemelések felét az életszínvonalad emelésére fordítod, a másik felét viszont félreteszed. Így 40 évesen már közel 120 ezer forintot fogsz eltenni úgy, hogy nagyon fel sem tűnik. Bővebben: Az életszínvonalad inflációja)

A tanulság? Ha időben elkezded, nem olyan nagy kihívás a nyugdíjas évekre való felkészülés, azonban ahogy telnek az évek, úgy lesz egyre nagyobb falat még egy kisebb nyugdíjkiegészítés összegereblyézése is. Ne engedd, hogy mindig minden fontosabb legyen a nyugdíjadnál: most vagyok fiatal, most kell élnem, most a lakásra gyűjtök, aztán a házra, majd a gyerek oktatására, most a gyerek lakására és így tovább. Egy átlagos fizetésből 55 évesen már szinte lehetetlen normális mennyiségű pénzt félretenni, ezért ne halogasd a dolgot.

Ebben a cikkben találsz egy nyugdíjkalkulátort, amit pároknak készítettem, itt a paramétereket is állígathatod és számolhatsz az esetleges örökséggel is. (De előtte olvasd el ezt is: Minek számít a várható örökség?)

Bár mindenkit előbb-utóbb érint, nagyon keveset tudunk a nyugdíjról, a nyugdíjjogosultságról és a kiszámításának módjáról. Ezért megbeszéltem egy ezzel is foglalkozó könyvelővel, hogy néhány cikken keresztül mutassuk be, amit érdemes tudni erről a kérdésről.

Természetesen csak a mostani állapotokról tudunk információval szolgálni, ami nyilván gyökeresen meg fog változni 20-30 év múlva, mire a most 35-45 éves korosztály eléri a nyugdíjkorhatárt. A politikusok azzal nyugtatgatják a népet, hogy demográfiai válság ide, száz éve nem látott kivándorlási hullám oda, 2030-ig biztos nem omlik össze a rendszer. Ebben az a rossz vicc, hogy a ma 65 éves férfiak is átlagosan tovább fognak élni a statisztikák szerint, mint 2030, a fiatalabbakról már nem is beszélve.

Itt az első része a cikknek, amely a nyugdíj előtt állóknak szól. Ha van kérdésed, tedd fel a hozzászólásokban, remélem Mónikának, a cikk szerzőjének lesz ideje és energiája válaszolni rájuk.

Olvasd tovább

A fogyasztói társadalom elérte, hogy az emberek egyre többet és többet akarjanak fogyasztani: még nagyobb ház, még  újabb autó, még drágább nyaralás és még trendibb mobiltelefon.

Az újabb és újabb célok eléréséhez az emberek egyre többet dolgoznak és egyre inkább eladósítják magukat, hiszen az új autó vagy drága telefon megvétele nem várhat addig, amíg meg is keresik rá a pénzt.

Ebből az életformából aztán kialakul egy mókuskerék, amikor az ember már csak azért dolgozik, hogy birtokolhasson minél több és drágább vagyontárgyat, illetve tudja fizetni a hiteleket, amit a régebbi vagyontárgyak megvétele miatt vett fel. (Egy átlag amerikai élete során 279 ezer dollárt fizet ki csak a hitelei kamataira, amiért akár 7-8 évet is dolgoznia kell az átlagos 40 évnyi munkaidőből. Erről cikk itt.) Ilyenkor nem veszi észre az ember, hogy már réges-régen már nem ő birtokolja a vagyontárgyakat, hanem fordítva, ő lett a vagyontárgyak foglya.

A gyerekének is mindent megad, ami divatos és trendi, de ezért cserébe a gyerek kénytelen apa nélkül felnőni, mert az apja napi 12 órát dolgozik a “jólét” biztosítása miatt.

Ezt a problémát felismerve született több mozgalom a minimalista vásárlóktól kezdve egészen a korai (30-40 éves korban történő) nyugdíjazásig.

Az emberek vagy csak a minimálisan szükséges dolgokat veszik egész életükben és ehhez elég egész életükben egy könnyed és akár szórakoztató napi 4-6 órás munkavégzés, vagy pedig az életük egy szakaszában keményen dolgoznak és spórolnak, hogy aztán 30-40-50 évesen örökre elmehessenek nyugdíjba és csak a megtakarításaikból élhessenek. (Magyar viszonylatban ennyi tőkéből élsz meg életed végéig munka nélkül)

A korai nyugdíjazásnak komoly tábora van, elég ha beírod a keresőbe, hogy “early retirement” vagy “retirement by 40” és rengeteg blogot fogsz találni a témában. Az egyik leghíresebb ilyen blogról már itt írtam.

Természetesen mint minden mozgalomnak, ennek is sok kritikusa van, akik különböző kifogásokat vetnek fel, miért rossz és veszélyes a korai nyugdíjba vonulás.

Ezekből szeretnék néhányat megnézni. Több kifogás az egyszerű meg nem értésből származik, azonban vannak valódi buktatók is, amiket érdemes számba venni.

– Első kifogás: mihez kezdesz magaddal 40-50 éven keresztül, ha 35-40 évesen elmész nyugdíjba? Halálra fogod magad unni.

Fontos megérteni, hogy a nyugdíjba vonulás nem azt jelenti hogy egész nap otthonkában ülsz a nappali kanapéján és az Esmeraldát bámulod reggeltől estig. Éppen ellenkezőleg, mivel soha többet nem kell már a megélhetésért dolgoznod napi 8-10 órát, végre szabad vagy, hogy valami értelmeset csinálj az életben. Ez lehet a családoddal töltött idő, könyvírás, az evangélium hirdetése Közép-Afrikában, fogyatékos gyerekek tanítása, vagy bármi, amit egész életedben igazán csinálni akartál volna, csak a munka miatt nem volt rá időd.

Természetesen ebből az is következik, hogy aki nem tudna mit kezdeni magával 65 évesen napi 8-10 óra munka nélkül, az nem fog tudni mit kezdeni magával 35 évesen sem. Ez tényleg egy valós veszély, különösen annak a fényében, hogy általában annak elérhető cél a korai nyugdíjazás, aki kreatív, gondolkodást igénylő munkát végez. Nekik még nagyobb törés egy hirtelen jött üresség.

Ezért nagyon fontos, hogy akár 35 évesen, akár 65 évesen mész el nyugdíjba, keress magadnak olyan értelmes elfoglaltságot, ami kitölti a napjaidat, egyébként gyorsan leépülsz szellemileg és lelkileg is. Az Egyesült Államokban külön nyugdíjazási tanácsadók vannak, akik ebben segítenek a nyugdíj előtt állóknak.

(Egy amerikai tanulmány szerint tovább élnek azok, akik később mennek nyugdíjba. A passzív otthonülés hamarabb végez az emberrel, mint a kemény munka.)

– Második kifogás: Az édes semmittevés addig vonzó, amíg dolgozol mellette.

Ez igaz. Addig izgalmas otthon ülni és elmenni nyaralni bármikor, amíg ez a kivételes alkalom. 15 év otthonülés után már egy picit sem lesz vonzó sem ez, sem az állandó nyaralgatás. Amikor már a harmadik hónapja áztatod a lábad egy egyiptomi szállodában, immár tizedszerre, nehéz megállni, hogy ne bolondulj bele.

Visszakanyarodva az előző ponthoz, nagyon fontos, hogy eldöntsd, mit fogsz csinálni a tenger sok időddel. Nagyon sokan úgy élik meg a nyugdíjba vonulást, mint egy drogos: komoly elvonási tüneteik lesznek. Azért, mert eddig napi 10-12 óra elment a munkába járással és a munkavégzéssel, most pedig fogalmuk sincs, mit csináljanak ezzel a rengeteg idővel.

– Harmadik kifogás: mivel a korai nyugdíj elérése csak magasabb jövedelem mellett reális cél, ha valaki vállalkozó, vagy magasan képzett diplomás ember, ezért ezek az emberek önzőek, hogy kivonják magukat a GDP termeléséből és a túlzott fogyasztásból, csak hogy munka nélkül élhessenek.

Ez a kifogás a társadalom szempontjából nyilván igaz (bár elhanyagolható mértékről van csak szó), de az egyén szempontjából lényegtelen.

– Negyedik kifogás: nem leszel képes anyagilag lépést tartani a barátaiddal és a rokonaiddal, akik folyamatosan egyre többet keresnek. Sőt mivel egyre nő az általános életszínvonal is, tulajdonképpen egyre jobban lemaradsz majd mindenkitől, mert a te életszínvonalad megragad egy adott ponton.

Aki ilyeneket mond, az éppen csak a lényeget nem érti: ezek az emberek nem akarnak lépést tartani a szomszédaikkal és nem érdekli őket, hogy ki milyen új autót vesz.

Az pedig, hogy egyre nő az általános életszínvonal, egy hatalmas tévedés. Ma reálértékben kevesebbet keres egy átlagos amerikai, mint keresett 1990-ben. Csak azért van több vagyontárgya, mint 1990-ben, mert a hitelállománya a háromszorosára hízott az 1990-es állapothoz képest.

– Ötödik kifogás: Nagy a kockázata, hogy nem lesz elég a pénzed az életed végéig.

Ebben is van igazság. Éppen az elmúlt évek mutatták be azt, hogy évszázados “aranyigazságok” veszíthetik el az érvényüket. Most éveken át nulla százalék körüli kötvénykamatok voltak. Ha a következő években lesz egy komoly, akár mesterségesen gerjesztett infláció, hogy csökkentsék az állami és vállalati adóssághegyeket reálértéken, ami együtt fog járni a meglévő részvények áresésével is, akkor sokan pórul járhatnak, akik a meglévő tőkéjük jövedelméből akartak megélni egész életükben.

Írtam ebben a cikkben arról, hogy mennyire nem volt mindegy, hogy melyik évben ment el valaki nyugdíjba. Az 1968-as nyugdíjas 30 év múlva minden pénzét felélte, míg az 1980-ban nyugdíjba ment 30 év múlva több pénzzel rendelkezett, mint anno. Mindez a tőzsdei változások miatt.

Volt olyan ügyfelem, aki egy nagyon sikeres vállalkozást hagyott abba, csak sajnos két évvel korábban, mint kellett volna. Pár rossz döntés (ráfizetéses tanya vásárlása a világ végén, túl drágán) és kiderült 4-5 év alatt, hogy nem lesz elég a pénz élete végéig. A vállalkozásból kiesett, visszamenni a piacra már nem tudott.

Ezért érdemes a másfélszeresét összeszedni annak, ami elégségesnek tűnik és inkább 2-3 évvel később visszavonulni. Másik lehetőség, hogy marad valamilyen pénztermelő tevékenységed továbbra is, amit hobbiszinten, kedvtelésből űzöl, de a mindennapi megélhetés egy részét fedezni tudja.

– Hatodik kifogás: Miért nem végzel inkább olyan munkát, amiben a kedved leled, ahelyett, hogy jól fizető, de utálatos munkahelyed van, amiből menekülni akarsz 30 évesen.

Ebben is van igazság, bár tévedés azt gondolni, hogy aki jól keres és keveset költ, az biztos, hogy utálja is a munkáját. Beszéltem sok emberrel, aki sikeres, sokat is dolgozik, azért, hogy hamar nyugdíjazhassa is magát, de ettől még nem utálja a munkáját. Sőt, utána is ezt akarja tovább csinálni, de már csak hobbi jelleggel.

De ha azért akarsz korán nyugdíjba menni, mert gyűlölöd a munkádat és a vele járó stresszt, akkor érdemes végiggondolnod, nem járnál-e jobban egy másik munkahellyel, még akkor is, ha ott esetleg csak a felét keresed.

– Hetedik kifogás: elszigetelődsz társadalmilag, elveszíted a barátaidat, kollégáidat.

Ez is igaz lehet, hiszen a legtöbb embernek az ismerősei, barátai a munkahelyhez vagy a munkavégzéshez kötődik. Ezek a kapcsolatok valóban le fognak épülni és az évek során meg fognak kopni a régi ismeretségek. Mivel munkába sem jársz, a társadalommal is sokkal kevesebbet fogsz érintkezni.

Ez a veszély minden nyugdíjba vonulót veszélyeztet, életkortól függetlenül. Ezt tudni kell kezelni, találni kell olyan elfoglaltságot, ahol érintkezel emberekkel. Járhatsz nyelvtanfolyamra, kiránduló körbe, vagy akárhová máshová.

Összefoglalva: nagyon jó, ha mihamarabb eléred az anyagi függetlenséget, ha a megélhetésed már nem csak a munkabéredtől függ. De a korai nyugdíj sem megoldás mindenre.

Ha azért akarsz menekülni, mert utálod a munkád, keress másikat és jöjj rá arra, mi is az, ami igazán lenni akarsz.

Ha nem tudod, mi az értelme az életednek, akkor még nagyobb bajban leszel, ha már dolgozni sem fogsz már. Azonban ha tudod, hogy mit szeretnél tenni, még teljesebb lehet az életed, ha nem kell az idődet munkával töltened.

Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.

Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.

Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.

Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en

Írtam néhány éve egy bloggerről, aki 30 évesen ment el nyugdíjba. Most egy másik hasonló hölgyről szeretnék írni, aki 31 éves korára jutott el odáig, hogy visszavonuljon a napi munkából.

Ő kanadai és természetesen ő is programozónak tanult. A szülei átadták azt a tudást, ami szerintük a sikeres élet receptje, legalábbis az volt az ő életükben.

Ez négy igen egyszerű pontból állt:

– Szerezz egy jól fizető állást. Ezért felejtsd el a hülye írásmániádat, ne a buta álmaidnak élj, inkább tanulj mérnöknek.

– Vegyél egy házat, mert csak a lúzerek dobják ki az ablakon a bérleti díjat.

– Legyél hűséges alkalmazott.

– Vonulj nyugdíjba 65 évesen.

A hölgy feladta az álmát, hogy író legyen, mert azok állítólag semmit nem keresnek, kínkeservesen elvégezte az egyetemet, majd beült egy íróasztal mögé dolgozni és igazán hűséges alkalmazott akart lenni.

Ennek az lett a vége, hogy először heti 60 órát dolgozott, majd még többet, már a kádban, az ágyban és a metrón is a céges e-mailekre válaszolt. Alig aludt, meg is lett az eredménye, egyszer hajnalban ki kellett hívnia az orvost. Ahogy kiderült, rengeteg kollégája is hasonlóan járt, volt aki majdnem a munkahelyén halt meg és ezt szó szerint kell érteni.

S vajon megérte ez a hajtás a biztonságos munkahelyért? Bárkit kirúgtak szó nélkül, ha valamelyik tulajdonos kevesellte az évi 2 milliárd dolláros profitot és létszámleépítést rendelt el.

A hölgy igyekezett keveset költeni és azt vette észre, hogy a szépen növekvő portfóliója lassan kezd közel annyi hasznot hozni, mint amit a munkájával megkeresett.

Ezért még inkább rákapcsolt a megtakarításra, minden kiadás előtt megkérdezte magától, ez közelebb visz az álmaimhoz, vagy távolabb? Új notebook, amin tudok írni és újságíró-tanfolyam? Kell. Új autó vagy hétvégi görbe este 150 dollárért? Szó sem lehet róla.

Kilenc év munka és takarékoskodás után észrevette, hogy a megtakarításai már többet hoznak, mint amennyit a fizetéséből elkölt. Eljött az idő a kiszállásra.

Már csak egy tanács maradt hátra a szülei négy pontjából: vegyél saját ingatlant. Akárhol nézte az ingatlanokat a nagyvárosban, ahol élt, mindenhol minden méregdrága volt. Akár a külvárosban, akár a kül-külvárosban, nem talált normális ingatlant 500 ezer dollár alatt. Persze a bank készségesen adott volna hitelt.

Feltette magának a kérdést, kell-e neki ilyen túlárazott ingatlan, hogy aztán beálljon a sorba és éjt nappallá téve dolgozzon stresszben, mint az összes kollégája, csak hogy fizetni tudja a havi törlesztőket a következő 25 évben.

Az anyja minden tiltakozása ellenére nemet mondott, bérelt lakást és inkább befektette a pénzt, ami mostanra, hála a szerencsés időzítésnek is, már egymillió dollár fölé hízott.

Miután 31 évesen nyugdíjba vonult, a férjével utazgatnak az egész világon, évi 30-40 ezer dollárt költve, ami kevesebb, mint a portfóliójuk hozama és még a drága kanadai bérleti díjat sem kell fizetniük, mivel mindig úton vannak.

Később majd vesznek egy olcsó házat valahol vidéken, mert mint mondják, nem ház, hanem hitelellenesek és inkább élnek, mintsem hogy az egész életük arról szóljon, hogy azért dolgoznak, hogy ki tudják fizetni egy drága ház és autó havi törlesztőjét. Nem akarják, hogy félmillió dollárjuk álljon a házban és semmit ne hozzon ez a pénz életük során. Inkább befektetik ezt a pénzt és élnek, ahelyett, hogy azért élnének, hogy a házukat szolgálhassák.

A blogján leírja, hogyan jutott el ide, hogyan alakult a befektetése a kezdeti években és sok minden mást is.

Érdemes elolvasni a blogját, bár nemrég kezdte írni. Itt találod, természetesen angol nyelven.

(Igen, tudom, ez nem Magyarország és különben is, nem gyári melós volt 120 ezerért. Ezeket már kár leírnod a hozzászólásokban. Ha sikerül megérteni a cikk lényegét, akkor szívesen várom a meglátásaidat.)

Jenő ajánlott egy angol nyelvű cikket az európai nyugdíjasokról, amiben bár új megállapítások, vagy látások nincsenek, mégis érdemes elolvasni.

Egyrészt a cikk kitér arra, hogy Görögország gazdasági összeomlása miatt négy év alatt a nyugdíjak összege az eredeti összeg 48%-ára zuhantak (bár még mindig 700 euró az átlagnyugdíj, viszont 648 euró a szegénységi küszöb) és a nevetséges nyugdíjkorhatárt felemelték 67 évre, illetve az ország hitelezői azt akarják, hogy bevezessék a nullszaldós nyugdíjrendszert, ami azt jelenti, hogy a kormány minden évben csak annyit tud szétosztani nyugdíjra, amennyit abban az évben ilyen címen beszed az adófizetőktől. Ez előrevetíti, hogy további hatalmas zuhanás várható a havi nyugdíj összegében. (Egyébként ilyen rendszer már több országban működik és előbb-utóbb mindenhol kénytelenek lesznek bevezetni, ami viszont magával fogja hozni, hogy a demográfiai válság kiteljesedésével a nyugdíjak összege visszakerül oda, ahonnan elindult 90 éve: szó szerint csak az éhenhalás ellen fog megoldást kínálni. Egy kis nyugdíj-történelem ebben a cikkben.)

Utána a cikk azt taglalja, hogy minden európai országban a politikai pártok a nyugdíjasok fogságába kerültek, mert egyrészt a lakosság negyede 65 év feletti, másrészt a nyugdíjasok sokkal aktívabbak politikailag, mint az átlagemberek.

Olvasd tovább

Több értékesítő ajánlja a nyugdíj előtt állóknak, hogy kössenek önkéntes nyugdíjpénztárt akkor is, ha nincs már hátra 10 év a nyugdíjig.

Mert hiába mondja a törvény, hogy legalább 10 évig kell tagnak lenni egy önkéntes nyugdíjpénztárban, mert azt is mondja a törvény, hogy ez alól egy kivétel van: ha valaki eléri a nyugdíj-korhatárt, megszüntetheti a tagságot, így rá az nem vonatkozik.

Ez így igaz, csak sajnos még valamit mond a törvény: hogy ha így tesz, akkor bizony adót kell fizetni a felvett tőke után. Az meg nem egy nagy bóni, hogy kapok 20% adójóváírást mínusz a pénztári költségek, aztán pedig ennél lényegesen többet kifizetek adóba, ha felveszem a pénzt.

Csak akkor van értelme a dolognak, ha a nyitástól számított 10 évig nem akarod felvenni a tőkédet. Ebben is van ráció, hiszen jól fog az jönni később is. De ne számíts rá 10 évnél korábban.

A nyugdíjas évekre való felkészülés az egyik legfontosabb megtakarítási cél, ami ráadásul a legnagyobb kárt is okozza az életed utolsó évtizedeiben, ha elszámolod magad.

Ennek ellenére nagyon sok tévedés van, amit érdemes tisztázni, mielőtt még túl késő lenne. Ezekből szedtem össze néhányat ebben a cikkben.

Egy most 65 éves pár valamelyike milyen eséllyel éli meg a 90 éves kort?

Lehetséges válaszok: 10% esély, 15% esély, 25% esély, több mint 50% esély.

A helyes válasz: több mint 50% esély. A leggyakoribb hiba ebben a kérdéskörben a nyugdíjas évek számának alábecsülése.

Hiába igaz az, hogy egy férfi átlagosan csak 14,4 évet és egy nő 18,4 évet fog élni a 65 éves kora után.

Egyrészt nagyon sok minden módosítja ezt az átlagot (végzettség, lakóhely, családi állapot, nem dohányzás, stb.), erről már itt írtam bővebben. A másik, amit szem előtt kell tartanod, hogy az átlag attól átlag, hogy a fele nem éli meg ezt a kort, a másik fele viszont pont annyival éli túl, amennyivel az első fele hamarabb meghal!

Ezen kívül mivel párról van szó, még nagyobb az esély, hogy valaki tovább él, mint ha csak egy személyről beszélünk.

Egy megyeszékhelyen, vagy a fővárosban élő házaspár legalább egyik tagja bizony több mint 50% eséllyel fogja megélni a 88 éves kort. Tehát ne 5-10 évre készülj, amikor a nyugdíjas éveidre takarítasz meg.

Majd elkezdünk félretenni pénzt, ha a gyerekek végre kirepültek.

Tippeld meg, az átlagember mennyivel tesz többet félre, miután már nem laknak otthon a gyerekek?

Olvasd tovább

A netet elöntötték a nyugdíjmegtakarítási kalkulátorok, amelyeknek két fő közös jellemzőjük van:

– Olyanok készítették, akik terméket akarnak neked eladni, amin ők sokat keresnek.

– Ebből következően sajnos gyakran az jön ki végeredményként, hogy már havi kis összeget eltéve is nagyon gazdag nyugdíjas leszel.

Egy konkrét példa, amit Ágoston küldött át és érdeklődött, mennyire reális az eredmény:

Ma 43 éves férfi ha eltesz havi 50 ezer forintot, havonta 200000 forinttal tudja kiegészíteni a nyugdíját.

Mivel egyáltalán nem babra megy a játék, kicsit vizsgáljuk meg ezt az eredményt.

Első kérdés: meddig fogsz élni 65 éves korod után?

Olvasd tovább

Közzétette az MNB az önkéntes nyugdíjpénztári hozamokat, 10 és 15 éves bontásban is, valamint közölte az infláció mértékét is, így megnézheted, mennyit hozott az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításod nominálisan és inflációval korrigáltan is.

Az összefoglaló táblázatot itt találod.

Olvastam egy érdekes tanulmányt az ausztrál nyugdíjasok helyzetéről.

Az ausztrálok között évtizedek óta az ingatlan a bombabiztos befektetés: nem változtatják a szabályait, mint az ottani NYESZ számlának (erről itt írtam), adózási szempontból egy idő után már nem kell adózni az ingatlan értéknövekedése után, nem úgy, mint a tőkebefektetések után és a társadalmi vélekedés miatt is mára oda jutottak az ausztrál nyugdíjasok, hogy miközben mindennapi megélhetési gondjaik vannak, elképesztő ingatlanvagyonon ülnek.

Az ausztrál idősek 5,76 billió dollárnyi ingatlanvagyonnal rendelkeznek és csak 926 milliárd dollárnyi értékpapírvagyonnal. A legtöbb ausztrál nyugdíjasnak az egyetlen anyagi bevétele a nyugdíjából származik, miközben nagyon drága ingatlanban tengeti az életét.

Az ausztrál nyugdíjasok több mint harmada (36%-a egészen pontosan) a szegénységi küszöb alatt él, ezzel a második legrosszabb helyzetű ország a fejlett országok között, közvetlenül Dél Korea után, ahol 50% ez az arány. (Erről itt írtam: A koreai nyugdíjasok helyzete.) Az ausztrál nyugdíjasokat a mexikóiak követik ezen a nem túl fényes listán. Az OECD átlag 12,5%, ennyien élnek nyugdíjasként a hivatalos szegénységi küszöb alatt.

Most azt szeretnék elérni, hogy egybillió dollárnyi ingatlanvagyont felszabadítsanak az ausztrál nyugdíjasok, kisebbre cseréljék a hatalmas házaikat és ebből a pénzből megoldják a helyzetüket.

A gond az, hogy egyrészt a nyugdíjasok nem akarják kisebbre cserélni az ingatlanjaikat, eszük ágában sincs költözni. Másrészt a gyerekeik sem szeretnék, ha ezt tennék, mert attól tartanak, hogy felélik a kapott pénzt és így kevesebb lesz majd az örökség.

Gyakran előfordul, hogyna gyerekek még akkor sem támogatják a szüleiket a költözésben vagy az ingatlanra való hitelfelvételt, ha ez az orvosi kiadások miatt szükséges lenne.

Mára kiderült, hogy az ingatlanvagyon papíron nagyon jól mutat, de bevételt nem termel, sőt. Így előállt a “hatalmas vagyon-csekély bevétel” helyzete. Az ausztrál idősek 76%-a nem akar elköltözni a jelenlegi házából, ennek ellenére 71%-uk nyugdíj-megtakarításként tekint erre az ingatlanra.

Ezért most jogszabályváltozásokkal szeretnék támogatni a nyugdíjasokat a kisebb ingatlanba költözésben, külön támogatni szeretnék azokat, akik nyugdíjasként inkább bérelnék az ingatlant és szeretnék elérni, hogy az emberek kisebb mértékben halmozzanak fel ingatlanvagyont a nyugdíjas évekre és inkább értékpapírban gyűjtsék a pénz egy részét.

Tanulságos, hogy pár évtized után hogy visszaüt az ingatlan túldimenzionálása, a ingatlanon elért nyereség jobb adóztatása és úgy általában egy társadalomban egy-egy befektetési forma túlzott előnyben részesítése. (Nem tudsz kinyitni egy ausztrál gazdasági magazint, hogy legalább egy cikk ne az ingatlant javasolja, mint bombabiztos befektetést.)

Bár a magyar társadalom még messze nem jár itt, de a nyugdíjrendszer várható gyökeres változásai mellett érdemes lesz erre is odafigyelni, amikor a nyugdíjadra félretett pénzeidet akarod befektetni.

Az is egy fontos tanulság, hogy az ingatlan, ahol élsz, az nem megtakarítás, hanem csak lakhely, ezért ne számold bele a nyugdíj-megtakarításodba. Vagyonná csak akkor válik, ha hajlandó vagy megválni tőle.

Varázspálca régi olvasónk és hozzászólónk, mellesleg egy saját blogot is ír.

Az egyik írása kifejezetten jóra sikeredett, úgyhogy be is linkelem.

Írhatnék hozzá megjegyzést, de teljesen felesleges, a számok magukért beszélnek.

Olvassátok el a cikket itt.