Hónap: 2016 március

Több évtizedes vita, hogy megéri-e kifizetni a befektetési alapok költségeit, ad-e hozzá annyit egy alapkezelő a teljesítményhez, ami kitermeli a költségeit.

Sőt, egyáltalán jobb-e egy átlagos alapkezelő teljesítménye, mint maga a piac. (Amelyik piacnak a 90%-át maga az alapkezelők teljesítménye adja, vagyis az átlagos alapkezelő tud-e jobb lenni, mint az átlag, amit leginkább az alapkezelők teljesítménye hoz létre.)

Most jelentek meg a számok az elmúlt éves alapkezelői teljesítményekről.

A S&P 500 amerikai tőzsdeindex tavalyi teljesítménye osztalékokkal együtt 1,4% volt, az aktívan kezelt hasonló cégekbe fektető alapok 66%-a ennél rosszabb eredményt ért el.

Hosszabb távon még nagyobb az elmaradás, ötéves távlatban már az aktívan kezelt alapok 84%-át teljesítette túl a piac, 10 év alatt pedig 82%-át.

Ugyanez volt a helyzet a kisebb cégekbe (úgynevezett midcap és smallcap részvényekbe) fektető alapoknál, ott is az alapok 57% és 72%-át verte maga a piac. Itt is a hosszú táv még rosszabb eredményeket szült, 10 év távlatában itt is többet hozott a tőzsdeindex az aktív alapok 88-88%-ánál.

Persze mindig vannak Legg Masonok, aki 1991-2005-ig túlteljesítette az S&P 500-at még a saját költségei után is. Az ő története is azonban úgy kerek, hogy utána három év alatt annyit bukott, hogy minden addigi előnye veszteséggé vált.

A nemrég még ünnepelt Bill Ackman 2014-es 40%-os nyeresége is már csak múlt. Azóta már sokkal többet bukott, mint a 2014-es teljes nyeresége volt, sokak szemében a közelmúlt hőse fekete báránnyá vált.

A vitát mi sem fogjuk eldönteni, mindenesetre tény, hogy 10 éves távlatban az amerikai cégekbe fektető aktív alapok közel kilenctizede még a saját benchmarkjának a teljesítményét sem tudta hozni, tehát erősen kérdéses, mennyire érte meg ezért akármennyi plusz költséget is fizetni.

Olvastam egy érdekes tanulmányt az ausztrál nyugdíjasok helyzetéről.

Az ausztrálok között évtizedek óta az ingatlan a bombabiztos befektetés: nem változtatják a szabályait, mint az ottani NYESZ számlának (erről itt írtam), adózási szempontból egy idő után már nem kell adózni az ingatlan értéknövekedése után, nem úgy, mint a tőkebefektetések után és a társadalmi vélekedés miatt is mára oda jutottak az ausztrál nyugdíjasok, hogy miközben mindennapi megélhetési gondjaik vannak, elképesztő ingatlanvagyonon ülnek.

Az ausztrál idősek 5,76 billió dollárnyi ingatlanvagyonnal rendelkeznek és csak 926 milliárd dollárnyi értékpapírvagyonnal. A legtöbb ausztrál nyugdíjasnak az egyetlen anyagi bevétele a nyugdíjából származik, miközben nagyon drága ingatlanban tengeti az életét.

Az ausztrál nyugdíjasok több mint harmada (36%-a egészen pontosan) a szegénységi küszöb alatt él, ezzel a második legrosszabb helyzetű ország a fejlett országok között, közvetlenül Dél Korea után, ahol 50% ez az arány. (Erről itt írtam: A koreai nyugdíjasok helyzete.) Az ausztrál nyugdíjasokat a mexikóiak követik ezen a nem túl fényes listán. Az OECD átlag 12,5%, ennyien élnek nyugdíjasként a hivatalos szegénységi küszöb alatt.

Most azt szeretnék elérni, hogy egybillió dollárnyi ingatlanvagyont felszabadítsanak az ausztrál nyugdíjasok, kisebbre cseréljék a hatalmas házaikat és ebből a pénzből megoldják a helyzetüket.

A gond az, hogy egyrészt a nyugdíjasok nem akarják kisebbre cserélni az ingatlanjaikat, eszük ágában sincs költözni. Másrészt a gyerekeik sem szeretnék, ha ezt tennék, mert attól tartanak, hogy felélik a kapott pénzt és így kevesebb lesz majd az örökség.

Gyakran előfordul, hogyna gyerekek még akkor sem támogatják a szüleiket a költözésben vagy az ingatlanra való hitelfelvételt, ha ez az orvosi kiadások miatt szükséges lenne.

Mára kiderült, hogy az ingatlanvagyon papíron nagyon jól mutat, de bevételt nem termel, sőt. Így előállt a “hatalmas vagyon-csekély bevétel” helyzete. Az ausztrál idősek 76%-a nem akar elköltözni a jelenlegi házából, ennek ellenére 71%-uk nyugdíj-megtakarításként tekint erre az ingatlanra.

Ezért most jogszabályváltozásokkal szeretnék támogatni a nyugdíjasokat a kisebb ingatlanba költözésben, külön támogatni szeretnék azokat, akik nyugdíjasként inkább bérelnék az ingatlant és szeretnék elérni, hogy az emberek kisebb mértékben halmozzanak fel ingatlanvagyont a nyugdíjas évekre és inkább értékpapírban gyűjtsék a pénz egy részét.

Tanulságos, hogy pár évtized után hogy visszaüt az ingatlan túldimenzionálása, a ingatlanon elért nyereség jobb adóztatása és úgy általában egy társadalomban egy-egy befektetési forma túlzott előnyben részesítése. (Nem tudsz kinyitni egy ausztrál gazdasági magazint, hogy legalább egy cikk ne az ingatlant javasolja, mint bombabiztos befektetést.)

Bár a magyar társadalom még messze nem jár itt, de a nyugdíjrendszer várható gyökeres változásai mellett érdemes lesz erre is odafigyelni, amikor a nyugdíjadra félretett pénzeidet akarod befektetni.

Az is egy fontos tanulság, hogy az ingatlan, ahol élsz, az nem megtakarítás, hanem csak lakhely, ezért ne számold bele a nyugdíj-megtakarításodba. Vagyonná csak akkor válik, ha hajlandó vagy megválni tőle.

Az előző, 50 cent rongyrázásáról szóló cikkben volt egy érdekes hozzászólás, miszerint valaki egy kamu széfet hozott létre az otthonában, csak az esetleges betörők kedvéért.

Az ötlet remek, ezért gondoltam, hogy kiemelem egy cikkben.

Ha tartasz otthon értéket (az alacsony banki kamatok és annál magasabb tranzakciós adók miatt egyre többen vannak ezzel így), érdemes elgondolkodnod azon, hogy csinálsz te is egy átverős széfet, amit egy nem túl feltűnő, mégis könnyen megtalálható helyre raksz.

A széf nem gyanúsan gyenge, de azért feltörhető.

Aztán veszel a széfbe egyunciás aranylapokat, egyenesen Kínából, darabját két és fél dollárért:

» Read more

A híres rapper, 50 cent a többi hasonló előadóművészhez hasonlóan évek óta fürdik a pénzben. Legalábbis erről tanúskodnak a twitteren, instagramon, facebookon és egyéb helyeken megjelenő fotói.

Pénzkötegek, vastag aranyláncok és minden, ami kell a menő és sikeres rapper imázsához.

Az anyagilag sikeres rapper imázst kicsit árnyalja, hogy pár hónapja 50 cent magáncsődbe menekült, vagyis állítása szerint nem tudja fizetni az adósságait. (Persze nem ő az egyetlen.)

Mivel a magáncsőd után is folytatta a hasonló képek posztolását, a bíróságon kellett felelnie, miszerint a bíróság felé és a közönség felé sugalmazott anyagi állapota nincs összhangban, ezért csődbűntettel vádolják, mert eltitkolt vagyona van.

A védekezésében előadta, miszerint a képeken csak kamu pénz és arany van, amit te is vehetsz bármikor az ebayen fillérekért (műpénz, hamis aranyérmék és aranyrudak) és ez csak az előadói karrierének felépítését szolgálja.

Legközelebb ha hasonló képet látsz, jusson eszedbe, hogy ilyen gazdagságot te is vehetsz magadnak pár ezer forintért az ebayről. 🙂

(Meg az is jusson eszedbe, mennyit is kerestek ezek az énekesek a sok platinalemezükkel és mégis sikerült csődbe menniük pár év alatt, hála az érett, megfontolt pénzügyi szemléletüknek.)

Beszéltem a napokban valakivel, akinek lakáshitele volt, 14 millió forint. Mivel még “szerencsésen” svájci frankban vette fel a hitelt, ennél sokkal kevesebbet és hét év alatt kamatokra is kifizetett már ötmillió forintot, úgy gondolta, hogy akkor egy kicsit trükközik és megpróbálja lealkudni a tartozást a banknál.

Mivel a bankok csak a rossz adósoknak engednek el tartozást (a jól fizető adósoknak miért engednének?), ezért elkezdte nem fizetni a hitelét, immár három hónapja.

Az volt a mesterterv, hogy pár hónap nemfizetés után majd bemegy a bankba, hogy engedjenek el 3-4 milliót, cserébe egyben kifizeti a hitelt.

Mondtam neki, hogy a tűzzel játszik.

Sokan nem tudják, évekig kényszerértékesítési moratórium volt érvényben, vagyis a bankok nem tehették ki az adósokat az ingatlanból, csak egy előre meghatározott mértékben élhettek az ingatlanok elárverezésével.

Ez a moratórum tavaly ősszel lejárt, március elsejével pedig a téli időjárásra való tekintettel élő kilakoltatási moratórium is lejárt. (A kettő nem ugyanaz.)

Ezért mostantól a bankok előtt jogi korlát nincs a végrehajtás elindításához.

Az MNB is már kifejezetten beszél az erkölcsi kockázatról, hogy ne az olyan adósokat akarjuk megmenteni, akik tudnának fizetni, de nem akarnak és ne legyen többé olyan megmentés, ami mindenkinek automatikusan jár, mert azonnal és érezhetően nő a nemfizetők száma. (Egyébként erről panaszkodtak a bankok már vagy öt éve, minden meglebegtetett adósmentés lehetőségénél ugrásszerűen nőtt a fizetni nem akarók aránya.)

» Read more

Összeszedtem néhány pontot, hogyan érdemes nekivágnod a mindennapi bevásárlásnak.

1, Csinálj listát arról, mit akarsz venni és az alapján haladj végig a boltban. Persze az üzletek megpróbálnak kicselezni és eldugják azt, amit biztos venni fogsz a bolt leghátsó részébe, csak azért, hogy végigmenj rengeteg egyéb polc között, ahol hatalmas akciók kelletik magukat. (Amik legtöbbször olyan kamu akciók, mint ez itt.) De te légy tudatos és haladj előre kitervelten a céljaid felé.

2, Indulás előtt csinálj listát arról, mid van most otthon és minek mikor jár le a szavatossága. Ne csak a hűtőben nézz szét, de a fürdőszoba-szekrényben is, hány flakon tusfürdő várja másfél éve, hogy sorra kerüljön.

3, Menj egyedül vásárolni. Egy felmérés szerint minél többen mennek vásárolni, annál több a nem tervezett tétel a bevásárlókocsiban. Az amerikai átlagember egyedül “csak” a bevásárlókocsija tartalmának 57%-át veszi hirtelen jött felindulásból, de ez a szám még magasabb, ha többen dobálják a dolgokat a kocsiba.

A gyerekek otthonhagyását már nem is kell említeni egy szülőnek se, a legtöbben már tudják, hogy gyakran a bébiszitter is olcsóbb két órára, mint amennyi a két-három gyerekkel való vásárlás többletköltsége.

4, Egyél vásárlás előtt, soha ne vásárolj éhesen, mert rengeteg dolgot megveszel csak azért, mert az éhséged miatt megkívánod. Ha édesszájú vagy, tömj be egy tábla csokit is, hogy rá se tudj nézni az édességekre a boltban.

5, Egy héten egyszer menj bevásárolni. Minél többször mész, annál több felesleges dolgot fogsz venni. Pékárut a mélyhűtőbe ugye, a tej pedig eláll három hétig, a többi termékből pedig bőven tudsz venni előre 2-3 hétre is.

6, Olvasd el mindig, mikor jár le az áruházban az előre kirakott romlandó termék a polcon. Ne vidd haza a sonkát, sajtot, tejfölt ha két nap múlva le fog járni a szavatossága. Inkább nyúlj be hátra és onnan vedd ki a még két-három hétig jó terméket. Erről már itt írtam: Vedd ki leghátulról.

7, Keresd az alsó és a felső polcon. Az áruházak a sokat reklámozott, drága és nagy haszonkulccsal rendelkező termékeket teszik szemmagasságba. Te hajolj le, vagy nyújtózkodj egy kicsit és vedd meg a hasonlóan jó terméket olcsóbban a polcok eldugott részeiről.

8, Ne dőlj be az akcióknak. Nem csak azért, mert rengetegszer kamuakcióról van szó, mint írtam is az első pontban, de gondold végig, hogy meg akarsz-e venni egy 100%-os, egy literes almalevet 299 forintért csak azért, mert egyébként 385 Ft? Eszed ágában nem lenne megvenni 299 forintért se egyébként, csak elbódulsz azon, hogy most mennyit spórolsz. Legtöbbet akkor spórolsz, ha egy darabot se veszel. Se 299 forintért, se 385 forintért.

Arról nem is beszélve, hogy gyakran az akció nevetséges 2-3%, de az emberek nem is nézik, csak azt látják, hogy akció, meg piros az árcímke és már pakolják is a kocsiba.

9, A fentiek ellenére azért olvasd el az akciós újságokat és ha valóban jó akciókat látsz, akkor azokat a termékeket vedd meg ott, ahol éppen akciósak. Akkor is, ha csak mondjuk 3 hét múlva vennél egyébként vécépapírt.

Mivel az akciók egy elég könnyen megismerhető rend alapján következnek újra és újra, elég hamar rájössz, hogy körülbelül mikor lesz megint akciós az a termék, amit venni szoktál. Ilyenkor vegyél belőle nagyobb mennyiségben, ha nem romlandó és otthon van hová tenni addig is, amíg felhasználod.

10, Legyél rugalmas. Ha másik márkájú fogkrém akciós éppen, amikor venned kell, vagy a másik sonka olcsóbb most, nyugodtan vedd meg a hasonló terméket olcsóbban.

11, Pontosan olvasd el, mit is veszel. Olcsóbb-e a 260 forintos sonka, aminek csak fele hús, a többi víz mint a 350 forintos, aminek a 98%-a csirkehús? Mit jelent az, hogy 48 darabos fa vasúti készlet pontosan? Hány százalék gyümölcs van a gyümölcsjoghurtban és a gyümölcsteában? Erről bővebben már itt írtam.

12, Keresd az egyéb kuponos lehetőségeket. A legtöbb bevásárlóközpontnak és áruháznak van havonta kedvezményes, akciós napja (Allée-kedd, Árkád-szombat, Müller-szombat és a többi), amikor 15-20% kedvezményt is adnak pluszban. Tesco akciós szelvény, ezer forint visszajár 10 ezer forint felett és sok hasonlóval találkozhatsz, ha nyitott szemmel jársz. A Sparnak gyakran van 20%-os kedvezményprogramja, ahol akár 50 ezer forintért is vehetsz kártyát, ami egy évig felhasználható. (Most volt egy a múlt héten)

Sőt, gyakran még a normál bankkártyádhoz is kaphatsz 1-3-5% kedvezményt a kijelölt boltokban, csak sokan nem tudnak róla. (Egy példa)

Úgyhogy járj nyitott szemmel, figyeld a reklámújságokat és az áruházak weboldalát.

Sőt egy kamu facebook profillal fel is iratkozhatsz a facebook oldalaikra, ott gyakran van máshol meg nem hirdetett akció.

13, A saját érzékszerveidnek higgy, ne a marketingrizsának. Ha a 299 forintos tej nem jobb, mint a 179 forintos, csak a doboza szebb, vedd az olcsóbbat. Ha a 4.000 forintos bor nem jobb, mint a 1.000 forintos bor, vedd az olcsóbbat. Erről itt írtam bővebben.

14, Használd a borítékos módszert. Ha bankkártyával vásárolsz, nem érzed a pénzed fogyását. Ezért hónap elején vedd ki a pénzed készpénzben, amit a bevásárlásra szánsz és tedd bele egy borítékba és abból menjél mindig bevásárolni. Így vizuálisan is látod, milyen ütemben fogy a pénz a borítékból.

15, Tedd el a blokkot és nézd át, mi minden vettél és mennyivel költöttél többet, mint eredetileg tervezted. Látni fogod, mit vettél pluszban és ezek közül mit nem kellett volna megvenni.

További 23 tipp a spórolásra itt.

Olvastam egy érdekes tudományos kísérletről, ahol 13 ezer embert vizsgáltak fMRI készülékkel. Arra keresték a választ az agy funkcióinak vizsgálatával, hogy az emberek hány százaléka sorolható a zsugori és mennyi a túlköltekező kategóriába.

A vizsgálat során először olyan dolgokat mutattak a vizsgált személyeknek, amik örömöt válthatott ki a személy agyában, például édességet vagy bármi egyebet. Ennek hatása jól látszott az fMRI felvételen. Ha örömöt okozott az adott termék, utána megmutatták az árcédulát is hozzá és vizsgálták, hogy ez milyen reakciót vált ki a személyből és agy milyen területét aktiválja az árcímke látványa.

Nem megyek bele a tudományos részletekbe, akit érdekel olvassa el az eredeti cikket, a lényeg, hogy azt találták, hogy ezek alapján az emberek 24%-a sorolható a zsugori kategóriába, akik kevesebbet költenek, mint kellene és 15%-a a pénzszórók közé, akik sokkal többet költenek, mint költhetnének, a maradék mintegy 60% ebből a szempontból egyik végletbe sem sorolható.

A zsugoriak között háromszor több férfi volt mint nő, viszont a pénzszórók között nem találtak több nőt, mint férfit. (Hoppá, ki gondolta volna. 🙂 )

Egy másik felmérés szerint az amerikai lakosság 6%-a sorolható a súlyosan vásárlásfüggő kategóriába, akiknek ugyanolyan orvosi segítségre lenne szükségük, mint az alkoholistáknak, vagy a szerencsejáték-függőknek. (Innen is az elnevezés: shopaholic, ami egy szójáték a vásárlás és az alkoholizmus angol megfelelőiből.) Ők azok, akik miközben elképesztő adósságokba verik magukat, nem tudnak leállni a vásárlással, de mint általában a szenvedélybetegek, mellette még bűntudatuk is van és depressziójuk. Vagyis egy súlyosan függő vásárlónak egyáltalán nem okoz örömöt az elherdált pénzért vett tárgyak birtoklása, sem a vásárlás ténye.

További érdekes következtetése volt ennek és sok más hasonló felmérésnek is, hogy még a zsugoriak is sokkal könnyebben költekeznek, ha hitelkártyát használhatnak, mintha készpénzben kellene kiadniuk ugyanazt az összeget.

A cikk végén felveti a szerző, hogy mennyi segítséget próbál adni a világ a túlköltekezőknek, miközben az alulköltekezők, akik annyit sem költenek, amennyit a saját lelki és testi jólétük érdekében kellene, alig kapnak bárminemű támogatást a társadalomtól, noha ők sokkal többen vannak.

Érdekes következtetései vannak a cikknek, én például nem gondoltam volna, hogy sokkal nagyobb probléma a zsugoriság, mint a túlköltekezés. (Persze itt most a túlzott zsugoriságról és a túlzott túlköltekezésről van csak szó, nem a 60%-ot kitevő átlagember pénzügyi kultúrájának milyenségéről.)

Ha fogadni kellett volna, arra fogadtam volna, hogy a nőknél nagyobb gond a túlköltekezés, de ez a felmérés szerint csak egyike a sztereotípiáknak, leginkább a hollywoodi filmek hatására alakulhatott ki az emberekben.

Péter egy érdekes kérdéssel keresett meg: venni akartak egy notebookot a cég nevére és az áruházban arról tájékoztatták, hogy ha cég nevére lesz a számla, akkor bizony ugrott a jótállás.

Ezen nagyon meglepődött és megkérdezte, hallottam-e már ilyet?

Én pedig megkérdeztem a blog jogászát, vajon jól tájékoztatták-e Pétert a garancia, illetve a jótállás hiányáról.

Következzen hát Barnabás válasza:

Egy olvasói levélben felmerült kérdésként, hogy amennyiben egy cég számlára vásárol valamilyen terméket, abban az esetben miért nem illeti meg jótállás? Nagyon leegyszerűsítve: azért mert a jogszabály így szól. Ha részletesen is érdekel, akkor olvasd el a cikket.

(Jelen írás tájékoztató jellegű, nem kimerítő. Jogi tanácsadásnak nem minősül, azt nem is pótolhatja. Azaz ha találsz 10-15 dolgot, amit te még beleírtál volna, az jó ha felveted kommentben, mert mindenki tanulhat belőle, de kérlek tartsd észben, hogy ez egy általános ismeretterjesztő poszt. Köszönöm, hogy helyén kezeled az írást.)

Jótállás (amit legtöbbször garancia néven emlegetnek a köznyelvben) jogszabály vagy szerződés alapján illethet meg valakit. Ilyen jogszabály szól például a tartós fogyasztási cikkek kötelező jótállásáról, illetve a lakásépítésről is (a CSOK-os lakásvásárlók ez utóbbit nyugodtan tanulmányozzák, szükségük lesz rá). A tartós fogyasztási cikkekről szóló rendelet csak fogyasztó és vállalkozás között létrejött szerződéseknél írja elő a kötelező jótállást, így a vállalkozás nem köteles jótállást adni, ha cégként veszed – szerződésben persze megállapodhattok benne..

Fogyasztó csak természetes személy (ember) lehet, ő is csak akkor, ha nem szakmája vagy önálló foglalkozása körében jár el. Tehát ha mondjuk mikrót vásárolsz, akkor alap esetben fogyasztó vagy.

Ha viszont egyéni vállalkozóként kifőzdét üzemeltetsz és oda vásárolod a mikrót, akkor nem vagy fogyasztó (hiába vagy természetes személy), tehát a mikróra nem lesz jótállás.

Sokan szeretik a családi Kft. nevére vásárolni például a műszaki cikkeket, hogy az ÁFA-t visszaigényeljék, ezzel két probléma van.

A kisebbik (azért a kisebbik, mert igazából nem nagyon foglalkoznak ezzel a szervek sem, ha kis tételben csinálja valaki), hogy ez bűncselekmény; csalást vagy költségvetési csalást valósít meg. Azért bűncselekmény, mert nem valós a gazdasági esemény amire tekintettel a visszaigénylés történik: ha otthon játszanak a gyerekek a laptopon, azt nem a cég használja. (Tudom, mindenki meg tudja magyarázni – elvégre magyarok vagyunk -, hogy „Hát de miért ne játszhatna a gyerek néha a céges gépen, stb.…” – attól ez még az marad.)

A másik probléma, hogy ilyenkor a vásárló megfosztja magát a jótállástól, ami néha többet jelenthet összegszerűen, mint 27% megspórolt ÁFA. Hogy miért? Jótállás esetén az eladónak kell bizonyítania, hogy a termék az eladáskor hibátlan volt és a hiba később keletkezett; ez azzal a hatással jár, hogy akkor is élhet a vevő a jótállási igénnyel (javítás, csere, stb.) ha a termék a teljesítéskor nem volt hibátlan, de még akkor is, ha az eladó nem tudja bizonyítani, hogy az eladáskor hibátlan volt – ez utóbbi közel sem jelenti azt, hogy a hiba nem később keletkezett. Tehát itt két eshetőség van, amikor a vevő jár jól, s csak egy esetben bukja a jótállási igényt: ha az eladó bizonyítja, hogy az eladáskor a dolog hibátlan volt – ez a bizonyítás viszont nagyon nehéz sok esetben, ha a dolognak nincs nyilvánvaló hibája (pl. látszik, hogy leejtették, ragad a billentyűzet a ráöntött kólától, stb.).

Fontos: attól még, hogy jótállás nincs, kellékszavatosság van. A kellékszavatosság a következmények tekintetében nem különbözik a jótállástól, de a kellékszavatosságnál a vevő bizonyítja, hogy a termék már az eladáskor is hibás volt. Tehát ebben az esetben a vevő két esetben maradhat hoppon: ha a termék ez eladáskor nem volt hibás, vagy ha nem tudja bizonyítani, hogy a termék már az eladáskor is hibás volt. Tehát a jótállás és a kellékszavatosság között annyi a lényegi különbség, hogy kit terhel a bizonyítottság hiánya (ha nem tud bizonyítani).

Fontos tehát, hogy ha a cég nevére veszünk valamit, akkor minden esetben nekünk kell majd bizonyítani, hogy hibás terméket adtak el nekünk! Kivéve, ha szerződésben külön megállapodunk arról, hogy jótállást ad a termékre az eladó – nem fog, mert jogszabály nem kötelezi rá.

Kellékszavatosság esetén a következő jogok illetik meg a vevőt: első körben kijavítást vagy kicserélést kérhet. Attól függ a kicserélés vagy kijavítás, hogy melyik a célszerűbb a konkrét esetben; ha a kijavítás megoldható mondjuk két csavarozással, akkor nem kötelesek új terméket adni a régi helyett.

Fordítva is igaz, ha valami csak olyan költséggel/idővel javítható, hogy annak költsége már a termék komoly hányadát jelenti, akkor a csere a megoldás.

Ha ezeket nem vállalja az eladó (vagy nem lehetséges), akkor mással ki lehet javíttatni az eladó költségére, vagy árleszállítást lehet kérni, vagy el lehet állni a szerződéstől (termék vissza, pénz vissza).

Ha a vétel tárgya használt dolog és az eladó egy cég, akkor amennyiben a vásárló fogyasztó, akkor nem lehet kizárni a kellékszavatosságot a dolog hibáiért. Ezzel szemben, ha a cég nevére vesszük (pl. autót), akkor ez eladó érvényesen ki tudja zárni a kellékszavatosságot. Kellékszavatosság használt dolognál egyébként is csak azokra a hibákra terjed ki, amik nem a természetes használtságból erednek.

Tehát ha pl. veszek egy 190 000 KM-t futott turbó diesel autót, ott már könnyen elképzelhető egy kettőstömegű lendkerék csere, ami bár húzós összeg, mégis a természetesen elhasználódás következménye. Ha ugyanezt 60 000 KM-nél kell eljátszani, az nyilvánvalóan nem természetes elhasználódás.

Összefoglalva: ha „cégesen” vesztek valamit, akkor el kell gondolkozni, hogy mivel jártok jobban: a 27% visszaigényelt ÁFA-val vagy azzal, hogy nagyobb valószínűséggel kell majd kijavítania/cserélnie a terméket az eladónak, ha valami probléma van vele.

A házasság nem könnyű műfaj, az alkalmazkodásról és az összeszokásról szól évtizedeken át, hiszen mindnyájan különbözőek vagyunk és igen kevesen hibátlanok.

Nincs ez másként a pénzügyek területén sem, egy felmérés szerint a párok 48%-a vallja, hogy igen különbözőek a pénzügyek területén.

Mivel a pénzügyi döntések az életünk minden területét áthatják, ezért fontos, hogy a házasságban a pénzügyek területén is összhang és kölcsönös alkalmazkodás alakuljon ki.

(Minden felmérés szerint a párok többet veszekednek a pénz és az egyéb anyagi kérdések miatt, mint minden más miatt együttvéve.)

Ma azt szeretném megnézni, mit tehetsz, ha úgy érzed, hogy a házastársad túl takarékos, vagy akár már túl zsugori is? (Cikk a témában: Takarékos vagy zsugori?)

Nehéz együtt élni valakivel, aki pazarlásnak gondolja a 300 forintos sonkát, bármilyen nyaralást és nem hajlandó kidobni a 20 éves alsónadrágját, mondván semmi baja nincs még.

Amennyiben túlságosan különböztök a pénzügyi hozzáállásotokban, akkor a mindennapi apró pénzügyi döntések és vásárlások is a veszekedések kiapadhatatlan forrásaivá válnak.

Mit tehetsz ilyen esetben?

» Read more

Többször írtam már arról, hogy ha valami drága, nem biztos, hogy jobb is, mint az olcsóbb termék. Az emberek automatikusan a drágábbat választják, mert úgy gondolják, hogy biztos jobb minőséget kapnak a drágább sajttól, porszívótól, tejtől vagy kávétól.

Ott állsz a polc vagy hűtő előtt és ki kell választanod két egyforma paraméterű, mondjuk dobozos tej közül, melyik a jobb minőség. Mi alapján vagy kénytelen dönteni? Ha exkluzívabb a csomagolás és magasabb az ár, akkor nyilván jobb minőséget kapsz a pénzedért.

Legalábbis ebben reménykednek az emberek és ezt használja ki remekül a marketinggépezet.

Még az áruházak saját márkás termékeit is jóval drágábban el lehet adni, ha feljebb pozicionálják azokat. Nem véletlen, hogy a legtöbb áruház kijött a saját márkán belül is egy drágább, “exkluzívabb” vonallal. Talán a Dívány-on volt egy cikk, ahol összehasonlították az áruházak drágább és olcsóbb, külön néven futó saját márkás termékeit és azt találták, hogy semmi, vagy igen csekély különbség van a két termékcsalád minősége között, míg a nagyobb minőséget ígérő termékcsalád lényegesen drágább volt, mint az olcsóbb társa.

A fent említett tejből konkrétan gyártanak ugyanazon gyártósoron más és más csomagolással különböző árfekvésű termékeket, miközben a doboz tartalma ugyanabból a tartályból származik.

Ez ellen csak úgy tudsz védekezni, hogy egyrészt a saját véleményedre hallgatsz, másrészt elolvasod és értelmezed, hogy mit is veszel pontosan.

Ha pedig becsukott szemmel nem tudsz különbséget tenni a 170 forintos tej és a 290 forintos tej, a 700 forintos és 4.700 forintos bor, a 400 forintos és 3.400 forintos camembert sajt között, vagy a minőségi különbség elenyésző az árban lévő különbséghez képest, bátran vedd meg az olcsóbb terméket és ne érezd magad rosszul, hogy biztos rosszabb minőséget vettél.

» Read more