A héten bejelentett újabb családtámogatások tartják lázban az országot, most éppen ettől várja a mindenkori kormány, hogy megjöjjön a kedve a magyar nőknek a gyerekszüléshez.
Mivel ezek a támogatások mindenkit érintenek, vagy azért, mert kedvezményezettje a támogatásoknak, vagy azért, mert adófizetőként az ő zsebéből veszik ki az erre elköltött pénzt, vagy azért, mert lakásvásárlás előtt még jobban drágítják a kiszemelt ingatlanok árát, gondoltam írok röviden a témáról.
Néhány alapvetéssel szeretném kezdeni a dolgot.
Az első, olyan nem létezik, hogy a kormány ajándékot ad valakinek. A kormány csak azt a pénzt tudja szétosztani, amit az adófizetőktől beszed személyi jövedelemadó, áfa, társasági adó, jövedéki adó, termékdíj és még közel ötven más címszó alatt.
Olyan nincs, hogy a nyugdíjasok ingyenesen utaznak. Csak olyan létezik, hogy a nyugdíjasok ingyenes utazási lehetőségének költségét másokkal fizetteti ki a mindenkori kormány.
Olyan sincs, hogy az Operába vagy egy focimeccsre látogató a belépőjegy valódi költségének csak az ötödét fizeti ki. Olyan van csak, hogy a kormány a maradék négyötöd részt olyanokkal fizetteti ki, akik se Operába, se focimeccsre nem járnak. Ezért is fizetik a világ legmagasabb, 27%-os áfáját, akárhányszor vesznek valamit.
Ha ezt egyszer felfognák az emberek, itt gazdasági forradalom lehetne: az állam csak azt a pénzt tudja a zsebedbe gyömöszölni, amit a másikból előtte kivett adó formájában.
Természetesen van, hogy valaminek nagyobb a társadalmi haszna, mint az “ingyenesség” költsége. Ilyen például az oktatás. Többet nyer a társadalom (azok is, akiknek nincsen gyerekük) azzal, hogy minden gyereknek kötelező iskolába járni az adófizetők költségén. Ezek a gyerekek tanultak lesznek, munkába állnak és több adót fognak termelni a társadalomnak.
Azonban minden állami pénzköltésnél fel kell tenni a kérdést az öntudatos adófizető állampolgároknak, vajon állami feladat-e az adott csoport támogatása a többiek kárára, illetve ha az is (mert lehet, hogy az), a támogatás költsége arányban áll-e a várható haszonnal.
Mennyi társadalmi haszna van annak az új elképzelésnek, hogy minden diákot kétszer két hétre aranyáron külföldre utaztatunk, hogy úgymond megtanuljanak olyan nyelveket 28 nap alatt (amiből négy nap utazással telik), amire itthon nem voltak képesek 12 év alatt?
Az az akár félmillió forint, amit erre költünk fejenként az adófizetők pénzéből, nem hasznosulna-e jobban, ha ezt magántanárra költhetnék, vagy megreformálnánk az iskolai nyelvoktatást? Nem lenne-e kifizetődőbb megnézni, miért annyira gyatra a magyar állami nyelvoktatás, mint kiszórni ilyen kétes dolgokra tízmilliárdokat évente?
(Update: mint kiderült, 90 milliárd forintba kerülne évente ez a kétes kimenetelű mutatvány. Ebből hány anyanyelvi tanárt lehetne alkalmazni egész évben, ha nettó 500 ezer forintot fizetünk nekik? A helyes megoldás 8.436 tanár egész évben, 12 hónappal számolva, s ráadásul a kifizetett 90 milliárdból 39,6 milliárd visszafolyna az államkasszába adók és járulékok formájában. Ha nettó 250 ezerért magyar tanárokat alkalmaznánk, közel 17 ezer nyelvtanárt tudnánk pluszban felvenni és még mindig megmaradna az a csoffadt 40 milliárd az állam kasszájában. Csak hogy összefüggésbe lehessen tenni a 17 ezer nyelvtanárt, jelenleg 36 ezer tanár dolgozik a középiskolákban, ennek maximum ötöde lehet nyelvtanár. Ha csak a nettó összeget nézem, 90 milliárdból teljesen meg lehetne duplázni a középiskolákban dolgozó tanárok létszámát. Esetleg a fizetését, ami pedig a minőséget biztos javítaná…)
A másik alap, hogy az állami támogatások mindig befolyásolják a piacot és sokan ennek kárát látják.
Ha ingatlant akarok venni, de nem vagyok rá képes, mert az állami ingyenmilliókkal és államilag támogatott hitelekkel kipárnázott emberek felhajtják a lakások árát, én egyértelműen vesztese vagyok a támogatásoknak.
Ha hétszemélyes autót akarok venni, de a kereskedők jó vastagon fogják árazni holnaptól az ilyen autókat, mert a 2,5 milliós támogatással a zsebükben a családapák egymillióval többért is megveszik, mint eddig volt az ára, egyértelműen rosszul járok. Nem csak mint adófizető, de mint autóvásárló is.
Amikor majd el akarom adni, akinek 2,5 millióval kevesebbe került, olcsóbban is odaadja használtan, így megint bukni fogok a dolgon.
Azzal semmi baj nincs, ha egy állami támogatás miatt lesznek vesztesek. A kérdés, hogy nyertesek lesznek-e, illetve a vesztesek veszteségei össztársadalmi szinten lényegesen kevesebbek-e, mint a nyertesek előnyei. Nyert-e a társadalom és a gazdaság azzal, hogy az állam beavatkozása torzította a piacot?
De ha a CSOK tízmillió forintja a bejelentést követően gyakorlatilag egy hét alatt beépült az új építésű ingatlanok áraiba, majd a CSOK miatt megnőtt építkezési kedv miatt kialakult alapanyag és munkaerő-hiány miatt elszálltak az építőanyag árai és az építkezésen dolgozók vállalási árai, akkor ki nyert az egészen az ácsokon, kőműveseken és az építőanyag-forgalmazókon kívül?
(A 2008 előtti fészekrakó program is, ahol önerő nélkül, állami kezességvállalással, szocpolból százezrek vettek lakást üres zsebre svájci frankos hitelből, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a devizahiteles válság akkora pusztítást végzett, amekkorát. A bank bolond lett volna nem hitelezni a hitelképtelen tömegeknek, ha az állam kezességet vállalt értük, az emberek pedig kellően bolondok voltak beugrani a hitelfelvételbe az állami ingyen milliók miatt De ezt csak így zárójelbe.)
A gyerekes családoknak még messzebb lett a saját ingatlan, ahogy a gyerekteleneknek is.
Nem egy embert hallottam, hogy azért megy ki külföldre, mert úgy látja, itt soha nem lesz saját ingatlana ilyen lakásárak és fizetések mellett.
S ezzel szemben hány gyerek született meg csak azért, mert a CSOK? Hány gyerek született, aki egyébként nem született volna meg és hány felnőtt ment el a kilátástalanság miatt, aki majd külföldön fog gyereket szülni és ott fog adót fizetni?
Vajon van erről felmérés? S ha nincs, akkor miért nincs? Hogyan mérjük egy állami támogatás megtérülését, ha nem mérjük a hatékonyságát? Vagy a politikai haszon az egyetlen cél, a társadalmi haszon csak lózung?
Legalább 20 éve pénzzel akarják megoldani a gyerektelenség problémáját és eddig semmi eredménye nem volt a dolognak.
A magyar kormányok európai szinten is kiugróan sokat költenek a családok támogatására és semmi kézzelfogható eredménye nincs. Az egy nőre jutó szülésszám alapján még alulról is alig közelítjük akár a környező államok, akár az Unió átlagát.
Talán nem az a baj, hogy nem születik meg a harmadik-negyedik gyerek, hanem inkább az, hogy az első kettőt sem vállalják be az emberek? Az első két gyerek miért nem születik meg? Nem az első kettőt kellene jobban támogatni, ha ott nagyobb a hiány és több haszonnal hasznosulna az állami támogatás?
A kétgyerekesek akkor sem szülnek többet, ha több tízmilliós pénzesőt szórunk a nyakukba? Miért nem? Mi kell még nekik a pénzen kívül?
Csak azok szülnek, akik nem csak ahhoz szegények, hogy gyerekük legyen, de ahhoz is, hogy ne legyen? (Egy családi havi 43 ezer forintos bevételből senki nem fog 2-3000 forintot fogamzásgátló tablettára költeni.)
Több magyar gyerek születik Angliában, mint Vas megyében? Ennek mi az oka? Hogyan tudnánk rávenni őket, hogy hazajöjjenek?
Sok mondanivalóm lenne még, de sajnos mennem kell pénzt keresni. 🙂
Ezért röviden felvázolnék egy megoldást, ami szerintem működne a mostani osztogatás helyett.
Az emberek a létbizonytalanság, a lakhatás és a kiszámíthatóság hiánya miatt nem szülnek.
Már most is évente 200 milliárd körül szórunk ki az ablakon lakásvásárlási támogatásokat az ablakon, aminek csak annyi az eredménye, hogy ennyivel drágábbak az ingatlanok és se az átlagos családosok, se a gyerektelenek nem tudnak lakást venni.
Ezt most további 150 milliárddal akarják megfejelni, ami előrevetíti a további áremelkedést, most a használt lakások piacán is.
Ebből az irdatlan sok pénzből én állami bérlakásokat építenék, két-három gyerekkel lakhatókat, évente 15 ezer darabot. Évente! 15 év alatt 225 ezer állami bérlakás lenne abból a pénzből, amit eddig elköltöttünk feleslegesen. Ha annyi lenne a bérleti díj, ami fedezi az amortizációt, talált vagyon lenne ez a rengeteg lakás az államnak. S közben minden második gyerekes család olcsón bérelhetne az államtól lakást
Ezeket a lakásokat nem szociális alapon, hanem a gyerekes házaspároknak adnám ki, mondjuk 70 ezer forintért havonta olyan szerződéssel, hogy addig lakhatnak ott, amíg az utolsó gyerek nappali tagozatra jár. Létbiztonság pipa, a gyerekeket lesz hol felnevelni. (Közben kötelezhetnénk őket, hogy tegyenek félre havonta egy lakástakarékba pénzt, így a szülőknek is lenne hol lakni, ha majd költözni kell.)
Válás esetén az maradhat az állami bérlakásban, aki a gyerekeket neveli.
Ezek a bérlakások egyszerre csökkentenék a lakások vételárát és a bérleti díjat is, mindenki más is olcsóbban lakna, így kevesebb ember menne külföldre.
A kisgyermekes anyák félállású vagy hatórás foglalkoztatását adókedvezményekkel támogatnám. Akár elő is írhatnám pont úgy, mint a rokkantak esetében, hogy 50 fős cég felett aki nem alkalmaz X darab anyukát, akinek 8 évnél fiatalabb gyereke van, adót fizet. (Jelenleg ugyanígy adózik az, aki nem alkalmaz X megváltozott munkaképességű embert.)
Normális oktatás. Az remek, hogy 30 év késéssel akarnak bölcsődéket építeni, de az csak az első másfél év. Kellene jó minőségű oktatás, 21. századi módszerekkel, nem 32 fős osztályokban, kiégett, alulfizetett tanárokkal.
S sok hasonló rendelkezést lehetne még hozni, majd legközelebb folytatjuk. De ha neked van ötleted, ami működhet, vagy külföldön működik, írd meg a hozzászólásokban.
(A kérdés sokkal sokrétűbb annál, mint amiről a cikk szól: miért akarjuk, hogy többen legyünk, ha csak a nyugdíj miatt, nincs-e más megoldás, például tőkefedezeti nyugdíjalap, amíg nem késő, miért van morális válságban az ország, stb. De ezek már túl messze vinnének, maradjunk a pénzügyi oldalánál a kérdésnek.)
Régen minden jobb volt
Ez nem egy politikai bejegyzés. Minden Orbánozó, Gyurcsányozó, migránsozó hozzászólást azonnal törlök. Észérvekre vagyunk csak kíváncsiak nem politikai agymosásra.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
