Az új támogatások margójára
A héten bejelentett újabb családtámogatások tartják lázban az országot, most éppen ettől várja a mindenkori kormány, hogy megjöjjön a kedve a magyar nőknek a gyerekszüléshez.
Mivel ezek a támogatások mindenkit érintenek, vagy azért, mert kedvezményezettje a támogatásoknak, vagy azért, mert adófizetőként az ő zsebéből veszik ki az erre elköltött pénzt, vagy azért, mert lakásvásárlás előtt még jobban drágítják a kiszemelt ingatlanok árát, gondoltam írok röviden a témáról.
Néhány alapvetéssel szeretném kezdeni a dolgot.
Az első, olyan nem létezik, hogy a kormány ajándékot ad valakinek. A kormány csak azt a pénzt tudja szétosztani, amit az adófizetőktől beszed személyi jövedelemadó, áfa, társasági adó, jövedéki adó, termékdíj és még közel ötven más címszó alatt.
Olyan nincs, hogy a nyugdíjasok ingyenesen utaznak. Csak olyan létezik, hogy a nyugdíjasok ingyenes utazási lehetőségének költségét másokkal fizetteti ki a mindenkori kormány.
Olyan sincs, hogy az Operába vagy egy focimeccsre látogató a belépőjegy valódi költségének csak az ötödét fizeti ki. Olyan van csak, hogy a kormány a maradék négyötöd részt olyanokkal fizetteti ki, akik se Operába, se focimeccsre nem járnak. Ezért is fizetik a világ legmagasabb, 27%-os áfáját, akárhányszor vesznek valamit.
Ha ezt egyszer felfognák az emberek, itt gazdasági forradalom lehetne: az állam csak azt a pénzt tudja a zsebedbe gyömöszölni, amit a másikból előtte kivett adó formájában.
Természetesen van, hogy valaminek nagyobb a társadalmi haszna, mint az “ingyenesség” költsége. Ilyen például az oktatás. Többet nyer a társadalom (azok is, akiknek nincsen gyerekük) azzal, hogy minden gyereknek kötelező iskolába járni az adófizetők költségén. Ezek a gyerekek tanultak lesznek, munkába állnak és több adót fognak termelni a társadalomnak.
Azonban minden állami pénzköltésnél fel kell tenni a kérdést az öntudatos adófizető állampolgároknak, vajon állami feladat-e az adott csoport támogatása a többiek kárára, illetve ha az is (mert lehet, hogy az), a támogatás költsége arányban áll-e a várható haszonnal.
Mennyi társadalmi haszna van annak az új elképzelésnek, hogy minden diákot kétszer két hétre aranyáron külföldre utaztatunk, hogy úgymond megtanuljanak olyan nyelveket 28 nap alatt (amiből négy nap utazással telik), amire itthon nem voltak képesek 12 év alatt?
Az az akár félmillió forint, amit erre költünk fejenként az adófizetők pénzéből, nem hasznosulna-e jobban, ha ezt magántanárra költhetnék, vagy megreformálnánk az iskolai nyelvoktatást? Nem lenne-e kifizetődőbb megnézni, miért annyira gyatra a magyar állami nyelvoktatás, mint kiszórni ilyen kétes dolgokra tízmilliárdokat évente?
(Update: mint kiderült, 90 milliárd forintba kerülne évente ez a kétes kimenetelű mutatvány. Ebből hány anyanyelvi tanárt lehetne alkalmazni egész évben, ha nettó 500 ezer forintot fizetünk nekik? A helyes megoldás 8.436 tanár egész évben, 12 hónappal számolva, s ráadásul a kifizetett 90 milliárdból 39,6 milliárd visszafolyna az államkasszába adók és járulékok formájában. Ha nettó 250 ezerért magyar tanárokat alkalmaznánk, közel 17 ezer nyelvtanárt tudnánk pluszban felvenni és még mindig megmaradna az a csoffadt 40 milliárd az állam kasszájában. Csak hogy összefüggésbe lehessen tenni a 17 ezer nyelvtanárt, jelenleg 36 ezer tanár dolgozik a középiskolákban, ennek maximum ötöde lehet nyelvtanár. Ha csak a nettó összeget nézem, 90 milliárdból teljesen meg lehetne duplázni a középiskolákban dolgozó tanárok létszámát. Esetleg a fizetését, ami pedig a minőséget biztos javítaná…)
A másik alap, hogy az állami támogatások mindig befolyásolják a piacot és sokan ennek kárát látják.
Ha ingatlant akarok venni, de nem vagyok rá képes, mert az állami ingyenmilliókkal és államilag támogatott hitelekkel kipárnázott emberek felhajtják a lakások árát, én egyértelműen vesztese vagyok a támogatásoknak.
Ha hétszemélyes autót akarok venni, de a kereskedők jó vastagon fogják árazni holnaptól az ilyen autókat, mert a 2,5 milliós támogatással a zsebükben a családapák egymillióval többért is megveszik, mint eddig volt az ára, egyértelműen rosszul járok. Nem csak mint adófizető, de mint autóvásárló is.
Amikor majd el akarom adni, akinek 2,5 millióval kevesebbe került, olcsóbban is odaadja használtan, így megint bukni fogok a dolgon.
Azzal semmi baj nincs, ha egy állami támogatás miatt lesznek vesztesek. A kérdés, hogy nyertesek lesznek-e, illetve a vesztesek veszteségei össztársadalmi szinten lényegesen kevesebbek-e, mint a nyertesek előnyei. Nyert-e a társadalom és a gazdaság azzal, hogy az állam beavatkozása torzította a piacot?
De ha a CSOK tízmillió forintja a bejelentést követően gyakorlatilag egy hét alatt beépült az új építésű ingatlanok áraiba, majd a CSOK miatt megnőtt építkezési kedv miatt kialakult alapanyag és munkaerő-hiány miatt elszálltak az építőanyag árai és az építkezésen dolgozók vállalási árai, akkor ki nyert az egészen az ácsokon, kőműveseken és az építőanyag-forgalmazókon kívül?
(A 2008 előtti fészekrakó program is, ahol önerő nélkül, állami kezességvállalással, szocpolból százezrek vettek lakást üres zsebre svájci frankos hitelből, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a devizahiteles válság akkora pusztítást végzett, amekkorát. A bank bolond lett volna nem hitelezni a hitelképtelen tömegeknek, ha az állam kezességet vállalt értük, az emberek pedig kellően bolondok voltak beugrani a hitelfelvételbe az állami ingyen milliók miatt De ezt csak így zárójelbe.)
A gyerekes családoknak még messzebb lett a saját ingatlan, ahogy a gyerekteleneknek is.
Nem egy embert hallottam, hogy azért megy ki külföldre, mert úgy látja, itt soha nem lesz saját ingatlana ilyen lakásárak és fizetések mellett.
S ezzel szemben hány gyerek született meg csak azért, mert a CSOK? Hány gyerek született, aki egyébként nem született volna meg és hány felnőtt ment el a kilátástalanság miatt, aki majd külföldön fog gyereket szülni és ott fog adót fizetni?
Vajon van erről felmérés? S ha nincs, akkor miért nincs? Hogyan mérjük egy állami támogatás megtérülését, ha nem mérjük a hatékonyságát? Vagy a politikai haszon az egyetlen cél, a társadalmi haszon csak lózung?
Legalább 20 éve pénzzel akarják megoldani a gyerektelenség problémáját és eddig semmi eredménye nem volt a dolognak.
A magyar kormányok európai szinten is kiugróan sokat költenek a családok támogatására és semmi kézzelfogható eredménye nincs. Az egy nőre jutó szülésszám alapján még alulról is alig közelítjük akár a környező államok, akár az Unió átlagát.
Talán nem az a baj, hogy nem születik meg a harmadik-negyedik gyerek, hanem inkább az, hogy az első kettőt sem vállalják be az emberek? Az első két gyerek miért nem születik meg? Nem az első kettőt kellene jobban támogatni, ha ott nagyobb a hiány és több haszonnal hasznosulna az állami támogatás?
A kétgyerekesek akkor sem szülnek többet, ha több tízmilliós pénzesőt szórunk a nyakukba? Miért nem? Mi kell még nekik a pénzen kívül?
Csak azok szülnek, akik nem csak ahhoz szegények, hogy gyerekük legyen, de ahhoz is, hogy ne legyen? (Egy családi havi 43 ezer forintos bevételből senki nem fog 2-3000 forintot fogamzásgátló tablettára költeni.)
Több magyar gyerek születik Angliában, mint Vas megyében? Ennek mi az oka? Hogyan tudnánk rávenni őket, hogy hazajöjjenek?
Sok mondanivalóm lenne még, de sajnos mennem kell pénzt keresni. 🙂
Ezért röviden felvázolnék egy megoldást, ami szerintem működne a mostani osztogatás helyett.
Az emberek a létbizonytalanság, a lakhatás és a kiszámíthatóság hiánya miatt nem szülnek.
Már most is évente 200 milliárd körül szórunk ki az ablakon lakásvásárlási támogatásokat az ablakon, aminek csak annyi az eredménye, hogy ennyivel drágábbak az ingatlanok és se az átlagos családosok, se a gyerektelenek nem tudnak lakást venni.
Ezt most további 150 milliárddal akarják megfejelni, ami előrevetíti a további áremelkedést, most a használt lakások piacán is.
Ebből az irdatlan sok pénzből én állami bérlakásokat építenék, két-három gyerekkel lakhatókat, évente 15 ezer darabot. Évente! 15 év alatt 225 ezer állami bérlakás lenne abból a pénzből, amit eddig elköltöttünk feleslegesen. Ha annyi lenne a bérleti díj, ami fedezi az amortizációt, talált vagyon lenne ez a rengeteg lakás az államnak. S közben minden második gyerekes család olcsón bérelhetne az államtól lakást
Ezeket a lakásokat nem szociális alapon, hanem a gyerekes házaspároknak adnám ki, mondjuk 70 ezer forintért havonta olyan szerződéssel, hogy addig lakhatnak ott, amíg az utolsó gyerek nappali tagozatra jár. Létbiztonság pipa, a gyerekeket lesz hol felnevelni. (Közben kötelezhetnénk őket, hogy tegyenek félre havonta egy lakástakarékba pénzt, így a szülőknek is lenne hol lakni, ha majd költözni kell.)
Válás esetén az maradhat az állami bérlakásban, aki a gyerekeket neveli.
Ezek a bérlakások egyszerre csökkentenék a lakások vételárát és a bérleti díjat is, mindenki más is olcsóbban lakna, így kevesebb ember menne külföldre.
A kisgyermekes anyák félállású vagy hatórás foglalkoztatását adókedvezményekkel támogatnám. Akár elő is írhatnám pont úgy, mint a rokkantak esetében, hogy 50 fős cég felett aki nem alkalmaz X darab anyukát, akinek 8 évnél fiatalabb gyereke van, adót fizet. (Jelenleg ugyanígy adózik az, aki nem alkalmaz X megváltozott munkaképességű embert.)
Normális oktatás. Az remek, hogy 30 év késéssel akarnak bölcsődéket építeni, de az csak az első másfél év. Kellene jó minőségű oktatás, 21. századi módszerekkel, nem 32 fős osztályokban, kiégett, alulfizetett tanárokkal.
S sok hasonló rendelkezést lehetne még hozni, majd legközelebb folytatjuk. De ha neked van ötleted, ami működhet, vagy külföldön működik, írd meg a hozzászólásokban.
(A kérdés sokkal sokrétűbb annál, mint amiről a cikk szól: miért akarjuk, hogy többen legyünk, ha csak a nyugdíj miatt, nincs-e más megoldás, például tőkefedezeti nyugdíjalap, amíg nem késő, miért van morális válságban az ország, stb. De ezek már túl messze vinnének, maradjunk a pénzügyi oldalánál a kérdésnek.)
Ez nem egy politikai bejegyzés. Minden Orbánozó, Gyurcsányozó, migránsozó hozzászólást azonnal törlök. Észérvekre vagyunk csak kíváncsiak nem politikai agymosásra.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Nálunk nincstelen családokat költöztettek lepukkant lakásokba, akik még annyi lakbért sem fizettek, ami az amortizációt fedezte. Nem erről beszélek.
Ráadásul még az is jobb volt, mint most kiszórni az ablakon százmilliárdokat és ezzel felverni az ingatlanárakat.
Önkormányzati szinten viszont van jó példa is (XIII. kerületi passzív bérházak), így talán van még remény, hogy előbb-utóbb változik a helyzet.
(Talán majd ha nem fér el több stadion az országban ráállnak a kevésbé jövedelmező bérlakás építésekre az érdekeltek.)
– Családbarát szülészet. Piszkosul számít azért egy nőnek a második-harmadik gyerek vállalásánál, hogy milyenek voltak a szülés körülményei. (Meg arról ne beszéljünk, hogy mennyibe is került eljutni odáig, hogy kint van a gyerek.)
– Normális egészségügy. – Merthogy azért jó lenne, ha emiatt nem kellene aggódni a gyereknevelésnél.
– Normális oktatás. – Ha azt látom, hogy a közép- és felsőoktatás nem jó irányba megy, s tandíjra is félre kell tennem, az sem bátorít. (Egyébként pont a bölcsődei helyek számának növelése egy pozitívum – akkor is, ha az én gyerekemnél nem tervezünk bölcsődét.)
– Jobb közhangulat. – Amíg az “aki nincs velünk, az ellenünk” narratíva megy, addig belegondol az ember, hogy tuti jó ide plusz gyereket vállalni?
– Kezdő vállalkozások támogatása: Szeretnénk, ha a feleségem grafikusként tudna itthonról dolgozni majd a gyerek 2-3 éves korától. Az viszont nem jó, hogy erre kapásból minimum egy Katát ki kell csengetni. (Tudom, hogy vannak ilyen pályázatok, de lehetne ezt egyszerűsíteni munkába visszatérő anyáknak.
Megjegyzés: Egy 1,5 éves gyerekünk van, s gondolkodunk, legyen-e második.
by Novák Katalin államtitkár: “…a kormány azért nem épít bérlakásokat, mert a magyar ember már csak olyan, hogy inkább sajátot szeretne.”
Ígymár érthető, pffff 🙂 :S
Szovak nem a berlakasokban latom otthon a megoldast,viszont ha nem születnek gyerekek nem lesz senkinek nyugdija..Valamit tenni kell.Kivancsi leszek az intezkedes hatasara…
Amíg a TB helyett a cégeknek kell a zsebükbe nyúlniuk (legalábbis régebben így volt) ha szül egy dolgozója…
Én is a bérlakás program mellett lennék.
A GYES idejét csökkenteném, de megteremteném a szüksége bölcsődei feltételeket, a 4 – 6 órás munkaköröket a családanyáknak + a Miklós által írt ösztönzők.
: 2009ben, valsag kozepen kezdtem a karrierem, akkor is jonak mondhatto kezdoberrel pesten. 2019-re most a kezdoberem 3.5-4x eset keresem, ez az elmult evtizedre minden evben atlagosan 11.5% emelest jelentett, amit szerintem nem sokan tudnak tartosan produkalni (alapberben), es megis hiaba tartozok statisztikailag top 5%-ba, egy sajat lakas gondolata is viccesnek tunik
Másrészt oktatás, ami a legfontosabb erőforrás a talpon maradáshoz. Az oktatási rendszerünk olyan, mint mikor én jártam általánosba – 20 éve – és már akkor is idejétmúlt tudást adott. Ebbe a rendszerbe ki adja be szívesen a gyerekét? Jelen helyzetben csak az marad, hogy magán intézményeket választassz, az meg _nagyon jól esik_, hogy adózom, de közben az alapvető jogokat nem tudom biztosítani a gyereknek. Ilyen olyan hitel és egyéb pénzosztások csak az alacsonyan képzett szülőkkel rendelkező családoknak fognak boostot adni.
“Talán nem az a baj, hogy nem születik meg a harmadik-negyedik gyerek, hanem inkább az, hogy az első kettőt sem vállalják be az emberek? Az első két gyerek miért nem születik meg? Nem az első kettőt kellene jobban támogatni, ha ott nagyobb a hiány és több haszonnal hasznosulna az állami támogatás?”
Az első CSOK óta jártatom a számat, hogy (2011-es adat) nem a ~350ezer kétgyerekes és nem a ~110ezer háromgyerekes házaspároknál égető, hogy legyen még egy gyerek, hanem az ~500ezer egy gyerekes és ~750ezer gyerek nélküli házaspárnál (és a gyerektelen együtt élőket még nem is vettük bele) kellene, hogy szülessen gyerek.
Ahogy az első csoknál, most is csak azok mozgolódnak a környezetemben a lakásra/házra és a dácsiára, akiknek már minimum kettő-három van és rég van saját ingatlanuk.
A gyerektelenek, egy gyerekesek meg legyintenek.
Komolyra fordítva, ami a saját és a környezetem tapasztalata:
– amíg pl. a részmunkaidő azért nem opció, mert anya 8 órás fizetése nélkül romokban a családi költségvetés
– amíg pl. az óvoda-iskola nevelés nélküli napjain nem állunk a sarkunkra és kérünk igenis egyhangúlag ügyeletet (a gyerekesek értik ezt…)
– amíg pl. a sz@r oktatás és egészségügy helyett mindent pluszban ki kell fizetni, ami pedig állami feladat lenne
addig ne csodálkozzunk, hogy 1, max. 2 gyerek után megállnak a családok. Nem férnek be az autóba…perszehogy:((
Ezen kívül pár gondolat: (folyt. köv)
“Megkérdeztük a magyar embereket… és a magyar emberek jobban szeretnek saját tulajdonú lakásban lakni” – attól függetlenül, hogy a mindenkori kormányzat narratívája ez, még lehet benne igazság, sőt, Te magad is sokszor elmélkedtél ezen, hogy mi a francért ragaszkodnak az emberek a saját tulajdonhoz. Így aztán kérdés, hogy lenne-e ekkora kereslet az állami bérlakásokra. Illetve, ez is “beavatkozás a piacra”, hiszen ez lejjebb nyomná az albérletárakat, ez lejjebb nyomná a lakásárakat (hisz mér nem buli a befektetési célú lakás), és hipp-hoppp kijön az, hogy a (cikkben emlitett) 70 ezres bérleti dijből kijön a törlesztő: tehát akkor még inkább legyen saját lakás…
Persze, előbb-utóbb beáll egy egyensúly, és valószinűleg nem is kellene az évi 15ezer állami bérlakás, ami máris megtakaritás.
(folyt.)
A kornyezetemben eleg sokat (ha nem a legjobbat) sikerult eloremennem, megis ez a szitu. Akik elore leptek, az inkabb a 3 ev alatti 200-300%os “erteknovekedest” hasznaltak ki.
Csak kerdes, hogy emogott mi a valos teljesites. Pl egy panel mi a fenetol lesz par ev alatt 13-14 misirol 30-35 millas? Csak azert mert jozsi a kubikos a brutto 250 helyett mar csak brutto 300ert vallalja el?
Es sajat peldambol kiindulva, ki az a nornal jovedelemmel rendelkezo csalad, aki mondjuk ezt a 20 milla tobbletet ki tudja gazdalkodni? (havi szinten olyan 400-500al kell tobbet keresnie az atlagpolginak most hozza, hogy meg se erezze a valtozast). Kinek sikerult ezt roccenomentesen megugrania?
Szerintem senkinek, igy fennall hogy elobb utobb ez valamilyen retegnek nagyon fog fajni (ha en nem merek beleugrani, akkor valoszinuleg mas tomegek nem voltak tul racionalis ezugyben).
Szerintem ehelyett inkább arra kellene koncentrálni, ami az alapprobléma, hogy országosan túlzottan egy helyre koncentrálódik a gazdasági aktivitás. Ezellen én a következőket javasolnám:
1. Regionális központok infrastruktúrális fejlesztése. 2 vagy max. 3 dunantúli, és ugyanennyi kelet-magyarországi város fejlesztését kellene kimondottan támogatni. Elsősorban a közlekedési/tömegközlekedési infrastruktúrára gondolok.
Tehát ezen városokból jó állapotú vasútvonalak indulnának ki több iranyba, és egymással is össze lennének kötve ahil lehet, Budapest érintése nélkül. Megépülnének emellett a nem Budapest központú gyorsforgalmi utak is. Bármely magyar településről 1 óran belül el lehetne jutni tömegközlekedéssel ezen központok egyikébe vagy Budapestre. Ezzel jelentősen csökkenne a jelentősége annak, hogy ki hol él.
2. Emellett ha már úgyis dotálnak cégeket, inkább azért dotálják, hogy olyan munkahelyeket teremtsenek, amelyeket lehet távmunkában végezni.
3. És végül dolgozzak ki a megfelelő szabályozást arra, hogy a lakásbérleti piac tisztuljon, és megérje akár tőkeerős cégeknek is bérházakat építeni. Ezt ne az állam csinálja, mert annqk rossz vége lesz.
Kezdetnek csináljátok úgy, hogy több havonta, egyszerre számláz ki a feleséged több kisebb munkát, és csak arra a hónapra aktiváljátok az egyéni vállalkozást (és fizettek katát), a többi hónapra felfüggesztitek. Aztán ahogy beindul az üzlet, egyre több hónapra aktiváljátok a státuszt, és egyre magasabb lesz az éves keret is. Ezt persze sok magánszemély ügyféllel nem lehet megcsinálni, de két-három céggel simán. Olyan szerződést köttök, hogy pl. féléves elszámolásban számláztok.
Holott a fő kérdés az, miért instabilak a (pár)kapcsolatok. És erre a válasz elsősorban morális, csak másodsorban anyagi.
Amíg a családok (!) fő üzenete, hogy ráérsz még, kislányom/kisfiam – gond lesz. 30-60 évesen is lehet párt találni, de megtartani már egyre nehezebb, minél idősebben ismerkednek, mert mindenki viszi a csomagját (szokások, elvárások, adósságok, gyerekek).
A hűség, becsület, szorgalom, szerény életmód – nem érték. Márpedig az értelmes, kiegyensúlyozott (!) felnőtteket nyugodt családok tudják nevelni.
De ezek nem témák. Csak, hogy de miért nem szül a NŐ. Hát a nők nem magányos kunyhókban lakva ötölik ki, hogy biz’ juszt sem, majd ha. Hanem a nemszülés tünete a társadalomnak.
1, Nőbarát szülészet, nem egy rendszer, ami bedarál, mert protokoll van és nem támogat, hanem “levezet”, és övenes palik mondják meg, hogy hogyan kellene éreznie magát egy nőnek, és hogyan kell szülnie, pl. gravitáció ellenében, és hétvégén nem, és nyáron sem, mert dottorúr’ nyaral. Egy hely, ahol nem szakítják el az újszülöttet az anyjától, egy rendszer, ami nem kioktat és lenéz és treníroz, hanem támogat és szolgál. Kórház, ami nem koszos, veszélyes és nem tömegszállás, aholnem 4-32 frissen szült asszonyra jut 2 koszos zuhany 3 koszos wc.
2, Részmunakidő és távmunka valódi támogatása.
3, Magánbiztosítás, ami leveszi a gyerekvállalás, mint szegénységi kockázat terhének legalább egy részét a nőkről.
4, Közfelfogás, mely nem a miden kibírását és eltűrését követeli meg a npktől, meg a napi 4 óra plusz házimunkát, programszervezést, főzést, stb.
Folyt.
Annyit tennék még hozzá, hogy ha valóban azt szeretné a kormány, hogy a régi, öreg autókat lecseréljék az emberek, akkor nem csak a nagycsaládosok kapnának 2.5 milliót a 7 személyes autóra, hanem effektíve bárki, aki új autót szeretne vásárolni. Ezzel lehetne megújítani a gépjárműparkot. Akkor nagyon sokan belevágnának egy új autó vásárlásába, ahelyett hogy kétes előéletű használt x km-es autót vennének. Így leesne azon pár éves autók árai, amelyeket vettek volna az új autó helyett, ezáltal talán könnyebben meg tudnák azokat venni az emberek, akiknek nincs lehetőségük új kocsi vásárlására.
Természetesen ha kartell gyanú lenne a márkák között és egységesen vinnék fel az árakat itthon, akkor beavatkozna a hatóság.
A bérlakás program működhetne, ha valóban élhető és modern, otthonos lakások, lakóparkok épülnének, ahova szívesen beköltözne bárki.
Mi az, hogy tömbház? A mostani lakóparkok szerintem nem kevésbé tömbhaz jellegűek, mint a panelok, sőt inkább kisebb teret hagynak közöttük, mint a paneloknál, de ugyanúgy sokemeletesek és nagyok, mint a panelok.
Csepel északi részére szerintem irodaházakat kellene építeni.
Már az is kérdés, egyáltalán a több gyerek-e a megoldás.
Én most csak a pénzről írtam.
a 0, 1-től több kell.
Csak a pénz akkor segíthetne, ha átfogó terv lenne, alapkutatásokkal, tervekkel, hatástanulmányokkal, próbákkal, ismét hatástanulmány, újratervezés.
Ami most van az inkább figyelemelterelés (ahhoz drága) és az ingatlanlufi, bankszektor, építőipar és autóipar pörgetése. Becsomagolva duci csecsemőképekbe.
6, Nem percenként változó családpolitikai rendszert.
7, Bölcsödéket és rendes óvodákat.
8, Tisztelet.Nem a szolgáló-szolgálatkész nőnek, hanem az erejének.
Ezek együttes megvalósulásával a világ több országában sikerült növelni a szülési hajlandóságot, mert szabad választás, nem pedig az életre szóló, kőkemény, többemberes küzdelem bevállalása, ami elvágja az anyagi boldogulás, és a munkaerőpiaci valós lét lehetőségét szinte. Ez kell, nem pénz a lestrapált méhekért.
És ez a – nevezzük most egyszerűen és eufemisztikusan – kényelmesség (ismételten, mindenki saját döntése, tiszteletben lehet tartani) egyáltalán nem csak mostanában jellemző.* (folyt)
És nyugodtan lehet “jutalmazni” azt, aki felvállalja a “kényelmetlenséget”. De mint abban megegyeztünk: nem direkt pénzosztogatással, annak semmi értelme.
Ugyanis a jelen helyzet férfiakat lát és szülőgépeket, nem pedig férfiakat és nőket. Ez pedig megalázó és lealacsonyító. Olyan, mint az életvédők, akik addig védik az életet, amíg világra nem jön, utána pedig már nem fontos.
Ha végre férfiak és nők lennének e hazában, az kiegyensúlyozottabb párkapcsolatokat, családokat és munkaerőpiaci helyzetet, családi teherviselést stb. eredményezne, és a gazdasági helyzetre is visszahatna. Ennek előfeltétele ez a sok pont, meg az, hogy az állampolgár ne hagyja, hogy a váltakozó hülye kormányok játékszere legyen. Nőjünk végre föl, emberek.
Sokat tehetnénk azzal magunkért, egymásért, gyerekeinkért és a hazánkért is. Enélkül láthatólag nem megy a dolog.
Azonban: valamit tenni kell, mert a gyerekvállalás valós költsége hatalmas (ki akar alkalnazni egy anyukát egy szingli helyett, aki évi 20 napot otthon tölt a megbetegedő gyerekével?).Ezért tolják ki a nők a gyerekvállalást, majd sokan elválnak, vagy meddővé válnak.A korábbi gyerekek miatti kárt viszont a társadalomnak kompenzálnia kell.Ráadásul most a növekedés költségvetési oldalról is támaszt ad ezeknek a jószándékú döntéseknek
Én is támogatnám a részmunkaidőt, és szépen lassan támogatnám a munkaidő csökkentést is, elsősorban a folytonos megszakítás nélküli munkahelyeken, úgy hogy a munkáltatóknak is megérje, akár a szakaszos munkaköröket is átterelni folytonos felé (hatékonyságnövelés(!) — pl. mérgesen tekintek egy bank épületére, egy orvosi rendelőre stb. ami csak hétköznap használnak pár órát)
szabadnap min. 40h
1.) Rengeteg jò szakértönk van, illetve sokan külföldön külföldi mintàkat làtva, értve, tele tapasztalatokkal. Plusz megvannak az adott tàrsadalmi rétegek képviseleti szervei. Ezek bevonàsàval kell programokat kidolgozni, hosszù tàvra, a politikai paletta résztvevöivel közösen, hogy akkor is megvalòsuljanak, ha kormànyvàltàs történik. Svàjcban ìgy müködik és többé-kevésbé ìgy müködik még mindig bizonyos területeken Franciao-ban.
2.) Àllambàcsi meghalt, rendezzünk neki tisztességes temetést. Nem az àllami szerepvàllalàs ellen vagyok (söt!) csak az ellen, hogy az àllam gondolkodjon az àllampolgàr helyett. A döntéseinkért sajàt magunk vagyunk a felelösek, nem kéne tovàbb vinni az ingyenes egészségügy és nyugdìjas tömegközlekedés, stb. mìtoszait. Az, hogy hàny gyerekem lesz azt én döntsem el és én szervezzem ùgy az életem, hogy megvalòsuljon, ne àllami döntéstöl függjön.
Amit én tennék:
– Családi adókedvezményt maximumát lecsökkenteném, az így megspórolt összegből (is) megemelném a családi pótlékot.
– Szociális bérlakás program kiterjesztése.
– Atipikus foglalkoztatási formák kiszélesítése a nők körében (részmunkaidő, távmunka) és nagyon jó ötlet a munkáltató adókedvezménye is. A rendszer viszont nem működne a szolgáltatási kínálat kiterjesztése nélkül: bölcsődei férőhelyek és nyugati típusú “gyermek megőrzők” kellenek, ahová az ember akár egy napra, pár órára is beviheti a gyermekét.
* folyt
– Tradícionális, alulértékelt női szakmák (tanító, óvodapedagógus, egészségügyi- és szociális dolgozók) bérrendezése.
Ezek kapcsolódnak szorosabban a családtámogatáshoz, olyan dolgokat, hogy az oktatás és egészségügy finanszírozásának a GDP 2-3%-val való emelése már nem is említek, mert a sor nagyon hosszú lenne.
Sajna belátható időn belül tényleg az azonnali, nagyobb összegű, lenyúlható pénz az, ami bárkit is érdekel. A mostani 35-45 éves korosztály a legnépesebb (Ratkó unokák). Ha most nem történik valami, (nem fog), akkor vége. A következő generáció kisebb létszámú és egy része már nem is itthon él. Ezek a családpolitikai lépések az utolsó kétségbeesett próbálkozások, mint a háborúk végén a “csodafegyver”.
2019-02-14 at 10:49
“A “létbizonytalanságot és kiszámíthatóság hiányát” nagyon egyszerű fő okként megjelölni a külvilág felé – de ez – lássuk be – (egy konkrét példa az ismeretségből) egy felső-középvezető szájából elég visszásan hangzik ”
Van ilyen is. Középvezető női családtag azért nem vállalt 2. gyereket annak idején, mert kiesett volna a munkából, felvesznek valakit a helyére, veszélybe került volna az állása, pozíciója.
Ehhez persze más körülmények is kellettek: a blfsz férje, aki a mai napig feleannyit keres, mint ő + a kevés épkézláb munkalehetőség a “fatornyos” megyeszékhelyen.
Ilyen is van.
Miből gondolják sokan, hogy nem akarnak? Abból, hogy inkább vesznek most a kedvező kamatkörnyezetben szülői önerővel egy lakást, mert nem találnak normális tulajdonostól megfizethető albérletet?
Inkább maradnék mobilis egy bérlakásban, ahonnan tudok mozdulni ha nagyobb kell, tudok költözni ha máshol van munka, és nem kell félretennem a felújításra, konvektorcserére, stb, mert fizetek egy összeget havonta, a többi a tulajdonos dolga.
Fiatal vagyok, dolgozok, mellette vállalkozok, és párom is dolgozik, de a környező bizonytalanság, a egyik napról a másnapra hozott politikai döntések, elvek miatti üldözések, az oktatás színvonala és stb. miatt nem akarok jelenleg ide, ebbe az országba gyereket.
Kevesebb az adminisztrációt!
Az oviban 28 a csoportlétszám, egy ovónő van, egy dadus és egy ped. asszisztens. (Bp, 11. ker.)
Én inzulinrezisztens vagyok. Fizetem a TB-t, meg a magán endokrinológust, a magán labort. (Nem akarok elhízni és nem akarok cukorbeteg lenni. Az állami ellátásban az volt a javaslat, hogy fogyjak le és éljek egészségesen. OK, LOL.)
Ja, és nem akarok több hitelt. (Bár ha beleesünk, felveszem a 10 misit és beletörlesztem a lakáshitelbe
1. Ekkora projekteket az állam nem tud levezényelni, azt hiszem nem kell felsorolnom a múltbeli példákat. Sokszoros túlárazások és minőségbeli problémák lennének.
2. Egy esetleges bérlakásra alapozzanak családot a fiatalok? Mi garantálja, hogy tényleg megkapják a lakást lehetőleg a terhesség 5-6. hónapjában. A fiatalok ugyanis szeretnek biztos helyre tervezni, a szülőszobáról egy bohócos tapétás gyerekszobába hazavinni azt a babát. És bár tudom hogy voltak rossz példák a távoli múltban, de a mai fiatalok szemében egy saját lakás nem függ az adott kormány kedvétől, a bérlakással ellentétben az ad egy létbiztonságot.
Gondolom az összes létező támogatási szerződésbe benne, van, hogy nem mehetsz külföldre.
Kvázi indirekt röghöz kötés. Képzett világot látott emberek, szerintem pont emiatt nem nagyon élnek a lehetőséggel…