A befektetések világában sok olyan tényező is befolyásolja a befektetőket, amiknek nem kellene. A befektetés tisztán racionális döntések sorozata. Mármint az lenne, de mivel az ember jobban ösztönlény, mint tudatos, mégis kimutathatóak ezek a hatások.

Legismertebb ilyen például a home vagy familiarity bias: a befektetők előnyben részesítik a hazai vállalatokat, annak ellenére, hogy azokról sem tudnak semmivel sem többet, mint mondjuk a lengyel vagy német megfelelőjéről. Azért vesznek OTP és MOL részvényt, mert minden utcasarkon és minden tévés reklámblokkban találkoznak a cég nevével és ettől máris ismerősnek tűnik a cég. Fogalmuk sincs, mennyi profitot termelt a cég az elmúlt negyedévben, vagy mennyi az adósságállománya, milyenek a kilátásaik, de egyszerűbb megvenni egy ismert nevet, mint egy teljesen idegenül csengő lengyel cég részvényeit.

A recency bias esetén a befektetők a mostanit megelőző állapotot vetítik ki a jövőre, vagyis nem vesznek a részvényből az esés után, mert további esést látnak maguk előtt, ellenben jól bevásárolnak a régóta emelkedő részvényekből, mert a képzeletükben előre látják, hogy ugyanígy fog tovább emelkedni az ára a továbbiakban.

A hindsight bias vagy "tudtam előre" érzés esetén a befektetők egy-egy esemény után úgy érezték utólag, ezt előre lehetett volna látni. Legyen szó egy cégvezető haláláról vagy a 2007-es válságról. Mivel utólag okosak, kialakul bennük az a téves kép, hogy a következő váratlan eseményt is előre meg lehet jósolni.

Az availability bias esetén a befektetők a számukra elérhető információk alapján hoznak döntéseket. Ha "A" gazdasági újság főcíme a rekord alacsony munkanélküliségről szól, míg a "B" gazdasági újság főcíme az egyre növekvő nemfizető vállalati hitelállományról, a befektető az az információ alapján dönt, ami eljutott, vagy először eljutott hozzá.

A confirmation bias az availability bias unokatestvére. Ebben az esetben a befektető azokat az információkat fogadja el, ami alátámasztják az ő elképzeléseit vagy elvárásait a piac jövőjével kapcsolatban és figyelmen kívül hagyja azokat, amik ezeket cáfolják.

Kimutathatóan létezik még olyan is, mint az Alphabeticity Bias, amikor a befektetők egy listából az első tételekből választanak, mondjuk egy banknál elérhető befektetési alapok listájáról. Minél közelebb van az adott alap vagy részvény a lista elejéhez, annál nagyobb eséllyel veszik meg a befektetők.

A Loss Aversion Bias esetén a befektető fél szembenézni a veszteséggel és inkább még tovább ül a döglött lovon és további veszteséget könyvel el, mintsem realizálnia kelljen a veszteségét.

Overconfidence Bias esetén a befektető túlzott magabiztossággal kezeli a portfólióját, alulbecsüli a lehetséges veszteségeket és a magabiztossága miatt elutasítja a diverzifikálást.

Paradox of Choice: elvileg minél több befektetési lehetőségből választhatunk, annál nagyobb a szabadságunk és ezért annál megelégedettebbek leszünk a választott portfólióval. A valóság ezzel szemben az, hogy minél több lehetőségből lehet választani, a befektetők annál bizonytalanabbak és frusztráltabbak.

Self-Attribution Bias esetén a befektetők maguknak tulajdonítják a sikereiket és a vak véletlennek a veszteségeiket.

Snake Bite Effect, vagyis a kígyómarás effektus esetén az első komolyabb veszteség olyan sokkot okoz a befektetőnek, hogy soha többet nem mer kockáztatni és ezért gyakran még az inflációt sem éri el a portfóliója teljesítménye.

Akit érdekel a téma, sok hasonló tényezőt talál egy kis kereséssel.

Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.

Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.

20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.