Kanadai nyugdíjasok
Olvastam egy érdekes kanadai felmérést az ottani nyugdíjasokról.
A megkérdezett nyugdíjasok 27%-a megbánta, hogy nyugdíjba vonult és 23%-a vissza is akar menni dolgozni. Ezek 59%-a azért, mert hiányzik neki az intellektuális kihívások az életében (magyarul halálra unja magát és nem akar szellemileg leépülni), viszont 50%-a anyagi okokat (is) megjelölt.
A visszatérni szándékozók 32%-ának sikerült ez a megelőző jövedelem mellett, 38%-uk rosszabb fizetés mellett volt kénytelen visszatérni a munka világába, 30%-uknak egyáltalán nem sikerült.
A nyugdíj előtt állók fele inkább el se menne nyugdíjba, mintsem szembesülnie kelljen az életszínvonala esésével, a megkérdezettek 74%-a aggódik azon, hogy elég lesz-e a jövedelme a nyugdíjas éveire. Ezektől a tényektől egyáltalán nem függetlenül 78%-uk gondolkodik azon, hogy valami félállást megtart magának a nyugdíjas évei alatt is.
A számok arról árulkodnak, hogy az embereknek még a közvetlen nyugdíjba vonulásuk előtt sincs semmilyen terve vagy elképzelése, miből és hogyan fog megélni nyugdíjasként vagy akar-e egyáltalán nyugdíjas lenni. Leginkább sodródnak csak az árral, hogy aztán megbánják, hogy túl korán dobták el a kapát-kaszát, mert még sok kreativitás van bennük és leépíti őket a semmittevés, vagy pusztán csak nem tehetik meg, hogy munka nélkül nyugdíjasként éljenek.
Ezért fontos, hogy ne csak megtörténjenek veled ezek (és a hasonló) dolgok, hanem évekkel, sőt évtizedekkel előtte tudatosan tervezd el, mit és miért szeretnél csinálni. Miből fogsz megélni, szükséged van-e a munka miatti szellemi vagy fizikai kihívásokra, akárcsak részidőben is, van-e valami elképzelésed az előtted álló évekre és évtizedekre? Fenntudod-e tartani az életszínvonaladat vagy meg tudsz-e elégedni annyival, amennyire telni fog? S ha beüt egy betegség, akár a saját, akár a házastársad életében?
Gondolkozz ezeken időben, amíg még nem késő, hogy ne akkor kelljen megbánni a döntéseidet, amikor már nem tudsz rajtuk változtatni.
Reálisan ezt nem igazán lehet tervezni, különösen, hogy ha áttörne a robotizáció, ami elég sokszor van a hirekben, akkor egy csomó munkát vihet, és nem csak az alacsonyképzettségűeket.
Sőt, az is lehet, hogy éppen a magasabb képzettségű munkákat fogják kiváltani robotokkal (ahol lehet, persze), és az alacsonyabb munkákat kevésbé lesz érdemes, mert a munkanélküli tömegek verekszenek majd a filléres munkákért.
Lehet reálisan tervezni arra, hogy milyen munkákra lesz kereslet évtizedek múlva? Pláne olyanokra, amiket időskorban is lehet végezni?
Vagy szabaduszokent random ir, jatszik, szerepel, gazdalkodik, epit, tervez stb.
Az unalom szerintem masodlagos az anyagi bizonytalansag mogott. A letbizonytalansag 70 folott meltatlan, de lehet tenni ellene.
Az a par milliomos-milliardos nyugdijas kit ismerek nem unatkozik, sot……
Viszont egyetertek: a robotika, AI vilagaban a mostani szakmak nagy reszere nem lesz szukseg. A biokemia, gyogyaszat, idosellatas, szorakoztatas, informatika, oktatas meg menni fog….
Én most arra gyúrok, hogy akkora méretűre növeljem a passzív befektetéseimet, hogy annyi bevételt tudjanak nekem termelni, amennyiből meg is tudok élni. Nem a legnagyobb jólétre kell gondolni, de legalább ételre elég legyen a hozama. És akkor jöhet bármilyen robot, bármilyen munkanélküliség (jól fizető állás elvesztése), én megleszek. 🙂 Állítólag rengeteg munka meg fog szűnni és a változás is viszonylag gyorsan le fog zajlani.
A probléma az, hogy ha ilyen robotos átalakulás lenne, akkor az felforgatná a gazdaságot, cégek mennének tönkre, stb. Szóval egyáltalán nem biztos, hogy ha most egy biztosnak tűnő cégbe fektetsz, az ugyanolyan jó lesz évtizedek múlva is. Befektetni is nagyon nehéz évtizedekre.
Persze index, meg lustaportfólió, de így sem könnyű. Pl. euró lesz 10 év múlva? Még ezt sem tudjuk.
A kor tulajdonképpen mindegy, mindenkinél máskor jöhet el, nem a nyugdíj a cél (egyébként nembiztos, hogy a nyugdíj mint fogalom értelmezhető lesz akkor még…).
Aki csak azt a pontot várja amikortól nyugdíjas lesz és így semmit nem kell már csinálnia az félig-meddig a halált várja szerintem. Csak erre sokan utólag jönnek rá, hogy hoppá innentől értelmetlen az életem…
Nem mondanám, hogy most kezdtem ezzel foglalkozni. Kisebb összeg viszonylag korán elindult rendszeresen az önkéntes nyugdíjpénztárba, nem adtam vissza a nyugdíjpénztári pénzemet az államnak.
Most pl. a legnagyobb kérdésem, hogy hova tegyem az alkalmazottként megkeresett pénzem egy részét?!
* Önkéntesnyugdíjpénztár? a tavalyi hozamok kiábrándítóan rosszak és a hozzáértő (?) ügynökök szerint a következő 5-10 évben sok jó hozamra amúgy sincs kilátás, vége az elmúlt 10-15 évben produkált 6-9% éves nettó hozamoknak. Igaz lehet ez?
* NYESZ? Tartok tőle ehhez nincs elég tudásom, időm, hogy ezt kellően jól kezeljem.
* Nyugdíjbiztosítás? A unitlinkedek után továbbra is bizalmatlan vagyok ezzel a formával, holott ez egy kb 25 évere szóló döntés a részemről.
Jó lenne egy bővebb cikk, ami segít kiigazodni.
Pont ez a becsapás az egészben egészségesen te azt gondolod, mindig képes leszel dolgozni. Környezetembe én azt látom, hogy 62-65 körül mindenki örül, hogy nyugdíjba mehet. Addigra szinte mindenkinek van valami problémája.
Szerintem a mostani fiatalok egyrészt tovább fognak élni, mivel folyamatosan emelkedik a születéskor várható élettartam, továbbá emelkedik az egészségben eltöltött életévek száma is. Ezért szerintem nem irreális, hogy 30-40 év múlva az emberek akár 70-80 éves korukig is képesek legyenek egészségesek maradni és dolgozni. Kérdés, hogy mit fognak dolgozni, mert a technológiai fejlődés meg egyre gyorsabb, hamar el tud értéktelenedni az ember tudása, ha nem figyel és nem képzi magát folyamatosan.
Ilyen rizikók mellett a konzerv, arany, lőszer, és esetleg a kólásüveg kupak lehet jó befektetés némi falloutos utózöngével
Kezd sok lenni nekem ez a holnap mind meghalunk és a Skynet átveszi az uralmat a világ felett hozzászólások.
Egyébként mintha fogalmad se lenne, milyen az kattintásvadász cikkek. Na, ez pont nem az.
Nyilván meg lehet szokni azt, ha az ember egész nap nem csinál semmit, de én nem szeretném.
Az anyagi oldala mindenképpen kérdőjeles.
Ha van működő tőkéje valakinek, akkor jó esélye van az anyagi biztonságra nyugdíjasként is.
Jelenlegi tudással folyamatos munkaerőhiány a jellemző. Ez középtávon így marad, sőt Magyarországon ez még erősödni is fog.
A nyugdíj az nem középtáv, addigra akármi is lehet, de én nem tartok attól, hogy munkaerő felesleg lesz.
Szerintem pedig pont nem lesz folyamatosan növekvő életkor a mai generációk esetében, mert az utóbbi években igazán erőteljes az ipar externáliaként értelmezhető hatása, a minőségi táplálkozás hiánya, stb. Nézd csak meg, mennyi allergiás vagy különböző élelmiszer-intoleráns gyerek/fiatal van most, és mennyi volt 10-15-20 éve. Arról nem is beszélve – és nekem saját meggyőződésem -, hogy a sok cukros üdítő és hasonló dolgok miatt a mai fiatal generáció (<15 éves) nagy része 10-15 éven belül cukorbeteg lesz, ami szintén nem dob sokat a várható élettartamon.
Nem vagyok idős, konkrétan épphogy közelebb a 30-hoz mint a 20-hoz, de látom hogy a kortársaim hogy élnek, és milyen egészségtelen szokásaik vannak, nem beszélve a fiatalabb generációról, ami az én fiatalkoromban nem volt meg.
Az én munkám nem olyan jelenleg, hogy sokáig benne lehessen maradni.
Családomból példa, anyum 60 éves kora előtt lett nyugdíjas. Nem kap kevesebbet, mintha dolgozna. Viszont én nem örülök neki, hogy egész nap otthon ül, néha elmegy valami időseknek szóló programra azután ennyi. Könyvet sem olvas, semmi olyat ami az agyát pörgetné. Nekem úgy tűnt, ő örül, hogy végre nem kell bemenni dolgozni…ahogy mondta már nem volt olyan jó munkahelyen.
Semmi hobbija nincs, neki mindegy volt mindig minden.
Szerintem ez sem alternatíva…
S a sor végtelen.
A munkaerő piac folyamatosan változik.
Jelenleg az egész világon túl kevés az ember és öregszenek ki.
Változás lesz, mindig is volt, a világvége elmarad.
Kínszenvedés lehet az, hogy semmi nem érdekel és ülsz a 4 fal között.
A nyugdíjas éveimre viszont a megtakarításon kívül jelenleg (33 évesen) nem tudom miként tudnék “készülni”, vagy egyáltalán lenne-e értelme ilyen hosszú távú tervnek egy ennyire változó világban.
Esetleg a diploma mellé arra gondoltam jól jönne egy szakma is.
Továbbmegyek, Európai Unió lesz 10 év múlva? Még ezt sem tudjuk.
Az EU keleti és déli tagállamainak a renitens viselkedése plusz a Brexit érdekes fejleményeket hozhat.
És ahogy mondani szokás, a közvélekedés a legjobb kontraindikátor: ha többség azt hiszi, hogy az EU még évtizedekig biztosan fennmarad, akkor … 🙂
És ezek aztán általában nem is tudtak átnyergelni más jól fizető munkára, különösen, ha középkorúak vagy idősebbek voltak.
Ha pl. önvezető autó lenne mondjuk tíz éven belül (ez nagyon nem biztos), és tényleg jobban vezetne, mint az ember, akkor a nagy cégek viharosan állnának át erre, mert akkor nem kellene megállni a kamionnal például. Mehetnének éjjel-nappal. Hatékonyság, költségcsökkentés. Ember csak a le és felrakodáshoz kellene, és a sok sofőr mehetne munkát keresni.
Még ha lesz is az átmeneti időszakban ember a fülkében, ő csak inkább kísérő lesz, és nyilván nem fog annyi fizetést kapni, mint amikor ő vezetett, nem csak kocsikísérő volt.
Én simán el tudom képzelni:
Kell egy megfizetett 20 éves egyetemista barátnő, reggel úszás vagy futás, ebéd, délután szunyóka, este kártyaparti a haverokkal, videojátékok. Meg utazgatás, aktív élet, stb..
A világvégét vízionálóknak: attól, hogy változni fog a világ és akár háborús helyzet is kialakulhat egyszer, attól még készülni kell (érdemes) az időskorra.
Szerintem nagyon rosszul látod. Nincs ma több ételérzékeny, ételallergiás ember, csak éppen többet sikerül diagnosztizálni, mint anno. Ez épp hogy növeli a várható élettartamot, ha betartják a diétát, mert korábban “ismeretlen” okból eredő betegségekben haláloztak el. A cukorbetegek száma az elhízással még növekedhet, de a cukros üdítőket épp hogy az édesítőszeresek váltják fel (amik a közhiedelemmel ellentétben nem károsak, de egyébként a cukros üdítőknél is gányabb ízük van, nem tudom miért szeretik…).
Azt meg nem gondolom, hogy 50 éve, a szocializmus kellős közepén jóval egészségesebben táplálkoztak volna az emberek. Amit ma “rendes ételnek” mondanak az idősebbek, azok jellemzően erősen zsíros ételek, mellé jó adag körettel vagy sűrű főzelékkel.
Ezután megnézed, hogy állsz ehhez képest, és ha rosszul, igyekszel megfelelően cselekedni.
A kulcsszó a “ne kelljen”, attól még ha jólesik, azt csinálsz amit akarsz.
Én még életemben nem unatkoztam, így amiatt nem aggódok – inkább az a nehéz, hogy a sok lehetőség közül mire fordítsa az ember az idejét…
Szerintem mindenkinek rendelkeznie kellene egy nyugdíjprogrammal legkésőbb 25 éves korában (jobb esetben már 18 éves korában, amikor felveszi a diákhitelt), és a szerint haladni folyamatosan. Igen, évente érdemes azt a tervet is felülvizsgálni, mert a gazdasági eseményeket le kell követni. De az, hogy valaki még egy excelt sem vett elő soha, szerintem az nagyon szomorú.
Másrészt, ahogy többen is írták, hogy ha az ég világon semmi sem érdekel (ismerek ilyeneket), és egy barátod sincs, akkor tényleg felesleges nyugdíjba menni, mert hamar leépül az ember, és viheti magával a koporsóba amit megspórolt.
Kanada eleve mobilis országnak számít, valószínűleg ritkaság, hogy egy helyen lakik a nagyszülő és az unoka.
“vagy elköltözöl mondjuk Kanári-szigetekre, ott simán megélsz havi 200-ból”
Ez a gondolat nem csak neked jut eszedbe így tél közepén 😉
Viszont ez az összeg édeskevés. A téma úgy indul, hogy venned kell ott egy házat 300 kEUR-ért. Vagy bérelhetsz is, az havi 1000. És az árak is magasabbak, mint a budapestiek: numbeo.com/cost-of-living/compare_cities.jsp?country1=Hungary&city1=Budapest&country2=Spain&city2=Las+Palmas+de+Gran+Canaria&displayCurrency=EUR
Most a gyerekeim osztályaiban riasztó a helyzet: a gyerekek zöme (!) vagy túlsúlyos vagy minimális izom. És a szülőiken látszik, hogy a szülők sem festenek jobban…
Ha hozzakalkulaljuk, hogy a populista debill dilettanizmus nepszeru politikai irany lett, es a globalis felmelegedes es kozelkeleti tarsadalmi valsag is 2-3 ev alatt utott be, valt erezhetove, nem vennek ra merget hogy 10-50 eves tavon kizarhato-e egy ujabb diadaliv elotti felvonulas, vagy mondjuk nem az elelmiszer / termofold / ivoviz lesz az ertekhordozo…. Legalabbis biztosan nem 0% a valoszinusege
Kérlek, hogy ha bemutatsz egy általad olvasott tanulmányt, akkor linkeld azt be, vagy hivatkozd pontosan.
Biztosan van olyan, aki nem az általad (a legjobb szándékkal) megszűrt információra kíváncsi.
Köszönöm.
Ha elérhető az eredeti, mindig be is szoktam linkelni.
Aztán lesz, aki majd élvezi és lesz, aki nem, utóbbiak bátran dolgozzanak, amíg csak bírják.
Én személyesen úgy látom, hogy nem férne már bele a munka a napirendembe, ezért nagyon fájna, ha azzal kellene töltenem az életidőmet.
30-40-50 evre elore nem igazan lehet ertelmesen elore tervezni. Szerintem mindegy hogy egy X vagy X+1 szamjegyu megtakaritasi osszeget radiroznak-e majd ki alolam. Szoval a nyugdijmegtakaritasokat inkabb majd nyugdij elott 15 evvel, azaz ugy 65 eves koromban (ertitek ugye?) fogom igazan komolyan venni. Addig viszont a kulonbozetet magamba invesztalom, hogy 80 evesen lehetoleg meg bot nelkul menjek a postas ele ho elejen.
Lesznek megszuno munkak? Biztos, hogy lesznek, de nem kell agodni, lesz helyettuk masik. Vagy ha felsz, hogy nem, akkor vegyel 2 hektar foldet meg most, es azon tudsz annyit dolgozni amennyit akarsz:) A felesleges rettegest hagyjuk meg masoknak, nekunk boven eleg, ha a belathatora felkeszulunk.
Én a munkát úgy választottam, hogy egységnyi input (tanulás, idő, erőbefektetés) a legnagyobb outputot (cash) hozza. Annyi minden szép és jó dolog van, amire a szabadidőt eltöltheti az ember, egy séta a természetben, sport, új hobbik felfedezése. Mit csinálnak az ismerősök, miért szeretik, azokat kipróbálni, hátha megtetszik valami. Azért dolgozni, hogy dolgozhass nekem öncélú vagy pedig hatékonytalan, hiszen ha nem esik egybe a munkád a hobbiddal és azzal még sokat is keressél (erre elég kicsi az esély) akkor waste of time, hiszen szar lehet 60 évesen nélkülözni kívánom, hogy senkinek ne kelljen.
Aki nyugdíj mellett is dolgozni akar, annak adnék a kezébe két szívlapátot, aztán hajrá… 🙂
Nekem a nyugdij nem a doglest a tv elott jelenti, hanem a szabadsagot, hogy azt csinaljak amit akarok. Ugy erzem nem fogok unatkozni 🙂