Hónap: 2023 május

Hitelügyintézős Gáborunk ígéretéhez híven folytatja az előző írását, most a vállalkozói hitelek bírálatáról írt egy cikket. Ha érint vagy érdekel, érdemes lehet elolvasni:

A vállalkozói hitelpiacnak az állam garanciavállalóként (Garantiqa Zrt) és finanszírozóként (MFB, Eximbank, Kavosz) is nagyon fontos szereplője. A kamattámogatott hiteleknek (Széchenyi hitelek, Baross Gábor hitelprogram) sokkal nagyobb a súlya, mint a lakossági hitelpiacon (OTK, Babaváró).  Mivel az államnak nincs értékesítési kapacitása, a kereskedelmi bankok és pénzügyi vállalkozások értékesítik a támogatott hiteleket is.

» Read more

Magyarországon már háromnegyed éve recesszió van, mégis 4% a munkanélküliség aránya. Ha hosszabb időtávot vizsgálunk, 2019 első negyedéve óta csak évi másfél százalékot nőtt a gazdaság, még sincs komoly munkanélküliség.

(Munkanélkülinek az számít a statisztikákban, aki egyáltalán nem dolgozik, heti egy órát sem dolgozott, aktívan keresi a munkát és legkésőbb két héten belül kezdeni is tudna, ha talál munkát. Ha valaki (már vagy éppen most) nem aktívan keres munkát, vagy van egy heti kétórás alkalmi lehetősége, esetleg valami miatt nem azonnal tudna kezdeni, nem számít bele a statisztikákba. Szintén csak ide a zárójelbe: amikor egyszerre magas az infláció és recesszió is van, azt hívják stagflációnak a stagnálás és az infláció szavakból összevonva.)

» Read more

Június elsejétől új állampapírt vezet be az ÁKK a mostani prémium állampapír-sorozat helyett. Egyetlen változás, hogy csökkentik a kamatprémiumot, méghozzá jelentősen, a 1,5%-os kamatfelár 1%-ra csökken, a 0,75%-os kamatfelár pedig 0,25%-ra.

Az indoklás vicces, a jegybanki kamatcsökkentés miatt érzik úgy, hogy csökkenteni kell a felárat. Hogy mi köze a kettőnek egymáshoz, azt nehéz lenne megmondani, hiszen amikor 0,6% volt az alapkamat, akkor is ennyi volt a felár, nem növelték 10%-ra, csak mert a jegybank emelt 18%-ra.

Mindegy, a népnek jó lesz ez az indoklás, de ennyi erővel azt is mondhatták volna, hogy várhatóan meleg nyarunk lesz, ezért fizetnek kevesebb felárat. Vagy mondhatnák akár az igazat is, kevesebb kamatfelárral is el fogják tudni adni, akkor meg minek fizessenek olyan sokat az adófizetők pénzéből.

Köszönjük Timinek a hírt.

Hogyan alakultak az átlagjövedelmek az Egyesült Államokban, ha az inflációt is figyelembe vesszük?

Amint az az ábrán is látszik, ma ugyanannyit keres egy amerikai átlagpolgár, mint a hetvenes évek elején. Tavaly még 0,7%-kal többet keresett az átlagpolgár, a reálbérek elmúlt éves esése miatt már ez az előny is elveszett.

Mindeközben az inflációval korrigált amerikai GDP közel a négyszeresére nőtt. Ez a fizetéseken kevésbé volt látható az elmúlt ötven évben. Valaki másnak volt jó ez a növekedés, nem az átlagpolgárnak.

Persze ha optimisták akarunk lenni, a kilencvenes éveket is vehetjük kiindulási alapnak, abban az esetben közel 30%-os növekedést láthatunk az átlagos jövedelmekben.

Két levél is érkezett a közelmúltban ugyanazzal a problémával. Mindkét személy TBSZ értékpapír számlára fizetett be eurót/dollárt, de a végén nem vett belőle semmit, mert úgy alakult, hogy kellett a pénz. Ezért anélkül, hogy bármit is csináltak volna, feltörték a TBSZ számlát.

Aztán jött a meglepetés, hiába nem volt befektetve a pénz, adózni kellett utána, mégpedig annak a 15%-át, amennyivel romlott a forint a befizetéstől számítva.

Ez sajnos így van, a népies nevén kamatadónak hívott adónak (amit a TBSZ számlával szeretnél elkerülni) a hivatalos neve árfolyamnyereség-adó.

Márpedig, ha te nyertél azon, hogy eurót tartottál a számládon és nem forintot, akkor árfolyam-nyereséged keletkezett forintban.

Ha engem kérdezel, szerintem is ez nem helyes, hiszen ha a bankba tetted volna be a pénzt és ugyanabban a devizában kivetted volna, nem kellene adóznod utána. De ez sajnos TBSZ számla és idő előtti feltörés esetén adóznod kell.

De normál értékpapírszámlánál is ugyanez a helyzet, akkor is, ha befektetted a pénzed. Vettél egy részvényt 100 euróért, 90 euróért adtad el, a józan parasztész szerint nem nyereséged, hanem veszteséged van rajta. Ha közben azonban a forint 20%-ot gyengült az euróhoz képest, akkor mintegy 10% nyereséged keletkezett a NAV szerint és az adóköteles lesz.

Ezzel nem tudsz mit csinálni, érdemes tudnod róla.

Úgy tűnt, már minden sínen van az Egyesült Államokban az adósságplafon körüli tárgyalásokkal, amikor is pénteken a republikánusok kivonultak a tárgyalásról. Most újra patthelyzet van, de a tőzsdéket ez továbbra sem nagyon izgatja, az S&P 500-as index 1,6%-os emelkedéssel fejezte be a hetet.

A Fortune cikke arról, mi történhet, ha nem lesz megállapodás.

Emelkedik a vállalati csődök száma az Egyesült Államokban, ezen belül is hetente nyolc olyan csőd van, ahol 10 millió dollárnál magasabb az érték. Mindezt úgy, hogy még csak recesszió sincs. Utoljára 2010-ben, a világválság utóhatásaként volt ilyen magas a vállalati csődök száma.

A magas kamatok mellett a bankokat okolják még ezért. Gazdasági fellendülésben a bankok öntik a hiteleket a piacra, ezzel is tüzelve a növekedést. Amikor rosszra fordulnak a dolgok, akkor pedig behúzzák a kéziféket és nem hiteleznek, félve a veszteségektől. Viszont ezzel pedig a recessziót teszik még nagyobbá.

Az amerikai hitelkártya-tartozás 2019 negyedik évében érte el a csúcspontot 928 milliárd dollárral, majd a COVID és az azt követő pénzosztás miatt esni kezdett az összege. Most újabb csúcson van, 986 milliárd dolláron. 2001 óta nem volt olyan, hogy az első negyedévben, a karácsonyi kiköltekezés után ne csökkent volna a tartozások összege. Most ez a helyzet újra. S közben a kamatok is emelkedtek, a 2019-es 15,05% helyett most az átlagos kamatteher 20,09%.

» Read more

Az előző cikkben a roaming eSIM-ekről volt szó, s sokan nem tudják, sőt, rossz álmukban sem gondolnák, hogy mennyit számolhat fel a szolgáltatójuk egy meggondolatlan internetezés miatt külföldön.

Ezért még a nyaralási szezon előtt gyorsan írtam egy cikket róla, mert ha nem a saját szemeddel látod, úgysem hiszed el, mennyit akarnak lehúzni rólad a szolgáltatók.

Az Unióban viszonylag védve vagy, ha csak beszélsz vagy hívást fogadsz az itthoni előfizetéseddel, olyan nagy meglepetés nem érhet.

Az internetre ez már csak részben igaz. Minden díjcsomagnál, ami tartalmaz internetezési lehetőséget is, meg van adva, hogy abból a mennyiségből mennyi használható el az Unión belül.

Például:

Akár normál havi előfizetésed van, akár feltöltőkártyás előfizetésed, kérdezz rá a szolgáltatónál indulás előtt, hogy mennyit adatot használhatsz el belőle az Unióban és mi történik, ha elfogyott a keret. (Ideális esetben megszűnik az internetezés lehetősége.)

A komoly anyagi csapás az Unión kívüli országokban fog érni, ha fel merészelsz lépni az internetre. Legyél bár Európában akár, nincs jobb szó rá, elképesztő árakkal fogsz találkozni. Jobb esetben hamarabb, mint hogy a számládat kiküldik.

» Read more

A Wizzair kijött egy nemzetközi eSIM kártyával, ami internetezésre használható a világ legtöbb országában.

Olcsónak nem olcsó a szolgáltatás, bár nagyobb csomagok esetén akár bele is férhet a nyaralás keretébe. (Persze a helyi kártya mindig olcsóbb lesz, de ezzel nem vágnak úgy át, ahogy a hurghadai reptéren szokták az utasokat, amikor 25 GB áráért 1 GB-ot adnak el, hiszen úgysem tudsz visszamenni reklamálni.)

Néhány példa:

» Read more

Nagyon sok tanulmány született az elmúlt másfél évtizedben arról, hogyan vagy mennyire lehet ellenőrizni egy ország által közölt (vagy éppen nem közölt) GDP adatokat az éjszakai fények mennyisége által, amihez könnyű hozzáférni a műholdak segítségével. (Néhány tanulmány itt, itt, itt)

A logika szerint, ha nő a GDP, akkor nő az ország energiafelhasználása is, mind a lakossági, mind az ipari területen. Az éjszakai fénymennyiség változása általában jól mutatja, hogy valóban annyit fejlődött-e az ország, amennyit a hivatalos adatok mutatnak. Ha nő a gazdaság, akkor nő az éjszakai fénykibocsátás is.

Sok ország, főleg a szegényebb régiókban pedig nem is ad ki hivatalos GDP becslést.

A legtöbb tanulmány azt találta, hogy minél nagyobb a demokrácia egy országban, annál inkább egybeesik a fénymennyiség változása az ország hivatalos GDP adatával, minél inkább diktatórikus egy ország, annál kevésbé van összhangban a hivatalos adat az űrből is látható fejlődéssel.

Martinez 2022-es tanulmánya, amit szemlézett az Economist, azt találta, hogy a hivatalos éves GDP és a becsült adat között átlagosan 35% eltérés van a diktatúrák közé sorolt országok adataiban. Bár nyilván mondani sem kell, de ennyivel többet jelentenek a diktatúrák, mint a becsült adatok.

Mindez egy ábrán is látható, 2002 és 2021 között a jelentett és a becsült adatok közötti eltérés:

A módszer nem tökéletes, hiszen befolyásolja az is, mennyire sűrűn vagy gyéren lakott egy ország és hol áll a fejlettségben, de több tanulmány is hasonló eredményre jutott, mint a fenti képen látható. Szintén befolyásoló tényező, hogy például Japánban az emberek energiatakarékosan élnek, így Japán alig fényesebb éjszaka, mint Szíria volt az arab tavasz előtt. (Igaz, nem a GDP-t, hanem annak a változását mérik a módszerrel.)

Így viszont felmerül a kérdés, hogy Kína valóban annyira megközelítette-e az Egyesült Államokat a fejlettségben, mint azt a hivatalos adatok sugallják. Főleg, hogy a helyi statisztikai hivatal szinte soha nem mert fél százalékpontnál nagyobb eltérést mérni az éves előirányozott értéknél és gyanúsan kiegyensúlyozottak a negyedéves adatok, különösen 2012 óta.

(Egy másik alternatív GDP mérési mód például a Li index, ami Li Ko-Csiangról kapta a nevét, aki régebben kínai tartományi kormányzó volt, majd miniszterelnök 2023-ig. Ő mondta, hogy a GDP egy mesterséges adat, ezért inkább más tényezőkkel kell mérni egy ország kibocsátásának változását. Ilyenek például az ingatlaneladások, a tengeri szállítmányozás változása, a hitelállomány változása, az energiafogyasztás. Ezekkel az adatokkal kalkulálva 2014 és 2019 között a kínai hivatalos 48%-os növekedéssel szemben 33%-ot mértek a kutatók.)

A különböző korú embereket rengeteg néven emlegetik: a baby boomerek azok, akik a második világháború utáni nagy születési hullámban születtek. (Őket Magyarországon a Ratkó korszak gyerekeinek hívják.) Őket követték a hatvanas évek közepétől az X generáció, ezután kézenfekvő, hogy a nyolcvanas-kilencvenes években születettek az Y generáció, vagy más néven Millenials, majd a Z generáció jött soron az ezredforduló előtt egy kicsivel és 2012 előtt születetteket illetik így. (A 2012 után születettek lesznek talán az Alfa generáció, de ez az elnevezés még szerintem nem alakult ki végérvényesen.)

Van egy másik elnevezés is, ami egyre divatosabb, a szendvics generáció. Ez nem a korcsoport kedvenc ételére utal, hanem arra, hogy ez a korosztály az, amelyik két generáció szorítása közé került.

Ők azok, akiknek még el kell tartaniuk a saját gyerekeiket, gyakran azok felnőtté válása után is, illetve anyagilag támogatniuk kell az idős szüleiket is. Ők jellemzően 40 és 60 év közöttiek. De nem csak anyagilag, hanem például gondozás szempontjából is mindkét generációra időt kell szakítaniuk (saját magukon és a házastársukon kívül).

Míg az idősebben jellemzően több munkát és időt igényelnek, a fiatalok több pénzbe kerülnek. Ahogy nő az átlagos várható életkor és az ingatlanárak miatt is egyre később költöznek el a fiatalok a családtól, egyre nagyobb a nyomás ezen a generáción. (A 18 és 29 éves amerikai fiatalok 52%-a még mindig otthon lakott 2020-ban.)

Amerikai felmérések szerint az ötven év feletti szülők, akinek még legalább az egyik szülője él, 59%-a támogatja a már felnőtt gyerekét is anyagilag.

A legnagyobb veszélye ennek a korcsoportnak, hogy a szülők és a gyerekek támogatása miatt saját magának nem lesz elég tartaléka a megélhetésre nyugdíjas korára, így újra termelődik a probléma, ők is rá fognak szorulni a gyerekeik anyagi ellátására.

» Read more

Most áll a bál, az Egyesült Államok hamarosan eléri az eladósodottsági plafont, ami után további hiteleket nem vehet fel az ország, hacsak nem lesz megegyezés a törvényhozásban. A republikánusok most ellenzékből kiadáscsökkentésre akarják kényszeríteni a kormányt, ami nagyon helyes cselekedet lenne, ha Donald Trump alatt is nem nőtt volna 40% felett az amerikai államadósság. Mert így csak képmutatásnak és politikai haszonszerzésnek tűnik az egész. (Amellett, hogy végre örökre leszokhatnának az államok az államadósságok mértéktelen növeléséről és inkább kiadáscsökkentést és adóemelést kellene használni, de hát eladósodni könnyebb minden politikusnak, mint észszerűen költeni az adófizetők pénzét.)

Ma az egy főre jutó amerikai államadósság meghaladja a 94 ezer dollárt, ami már egy szabad szemmel is jól látható összeget jelent.

Melyik amerikai elnök mennyivel járult hozzá az adóssághegy növekedéséhez?

» Read more

A fő téma a világgazdaságban még mindig az amerikai államadósság válsága. Ha nem sikerül megegyeznie a parlamenti pártoknak, két-három héten belül az Egyesült Államok nem vehet fel további kölcsönöket, ami államcsődhöz fog vezetni.

A tőzsde ennek ellenére viszonylag továbbra is nyugodtan reagál, az elmúlt héten 0,31%-ot veszített az értékéből az S&P 500-as tőzsdeindex.

Ha komoly recesszióba kerül az amerikai gazdaság, a céges hitelek 8%-a is nemteljesítővé válhatnak, 920 milliárd dollárnyi kárt okozva a bankszektornak a Business Insider elemzése alapján. Bár ez soknak tűnik, igazából sehol nincs a 2008-as válság 15%-os értékéhez képest.

Az elmúlt évben 910 milliárd dollár vándorolt ki a bankbetétekből az Egyesült Államokban. Ennek egyik oka a félelem a (kisebb) bankok esetleges csődjétől, a másik oka az alacsony banki kamatok. Így most 17,15 ezer milliárd dollár az amerikai bankok betétállománya.

» Read more