A GDP mérőszámát, ahogy ma ismerjük, 1934-ben alkották meg és a híres Bretton Woods-i konferencián fogadták el 1944-ben, mint általános mérőszámot, amivel össze lehet vetni az országok gazdasági teljesítményét.
Azóta GDP lázban ég a világ, ha a GDP nő, akkor jó, ha csökken, akkor itt a világvége, fusson, ki merre lát. Minden politikus célja, hogy az ő hatalma alatt nőjön a GDP, mert ez vált a siker mérőszámává. Mindegy, milyen áron, de a GDP-nek nőnie kell.
A GDP a Gross Domestic Product rövidítése.
Gross azért, mert mindent beleszámítanak, függetlenül attól, hogy miért állították elő: elfogyasztották, beruházást végeztek vele, vagy csak egy régi gépet pótoltak egy újjal, esetleg egy földrengés után kellett újjáépíteni mindent. Mindegy, hogy fegyverekre költöttek pénzt, kilátókra, stadionokra, esetleg munkahelyteremtő beruházásra, oktatásra, hasznos vagy éppen teljesen haszontalan vasútvonalakra vagy autópályákra, mind egyformán beleszámít a GDP-be, akár van haszna belőle az országnak, akár nincs.
Domestic azért, mert csak az ország határain belül vizsgálja a változásokat, függetlenül attól, hogy az előállításban helyi vagy más nemzethez tartozó, de a határokon belül termelő cég vett-e részt. A másik mutató, a GNP, azaz Gross National Product már nem földrajzilag, hanem nemzet szempontjából vizsgálja az előállított termékeket vagy szolgáltatásokat. A Magyarországon termelő német cégek termelését itthon számítanak bele a GDP-be, viszont Németországban veszik figyelembe a GNP mutatóban.
A Product, vagyis a végső termék pedig lehet fizikai termék, de szolgáltatás is. A fejlett és fejlettebb országok nagy részében a GDP oroszlánrésze már szolgáltatásból származik és nem mezőgazdaságból vagy ipari termelésből.
A GDP-t két fő módon lehet mérni, termelési oldalról és fogyasztási oldalról. (A feketegazdaság nem számít bele a GDP-be, legyen akármekkora is a mértéke egy adott gazdaságban.)
A GDP-t inflációval korrigálni kell és érdemes egy főre vetítve is vizsgálni. Ha össze akarjuk vetni mondjuk az Egyesült Államok GDP-jét 1970-ben és 2023-ban, érdemes arra is figyelni, hogy 203 millió helyett már 334 millió lakosa van az Egyesült Államoknak. Ugyanígy, ha Kína és az USA GDP-jét hasonlítgatjuk, fontos, hogy majdnem ötször annyian élnek Kínában, mint az Egyesült Államokban. Ezért szokták megadni az egy főre jutó GDP-t is.
Arról nemrég írtam, hogy egy ország minél kevésbé demokratikus, annál nagyobb az esélye, hogy a GDP jobban nő papíron, mint a valóságban:
https://kiszamolo.hu/a-gdp-ellenorzese-az-ejszakai-fenyek-altal/
(Kicsit bővebben már írtam itt a GDP-ről.)
Ennyi bevezető után érdemes elgondolkodni azon, hogy miért is nő folyamatosan a GDP az egész világon? Az amerikai GDP a példa kedvéért mai dollárban a négyszeresére nőtt ötven év alatt. Ez nagyon impozáns és az is, hogy kisebb visszaesésektől eltekintve az egész világon évről-évre nő a gazdaság. Ha egy fél évig nem nő a GDP, az a recesszió, ha néhány százalékot még csökken is, az maga a világválság.
Mi lehet ennek a folyamatos növekedésnek az oka? A termelékenység ilyen ütemben nő, hála a gépesítésnek, automatizálásnak, az új technikai vívmányoknak? Többen álltak munkába a fejlett és a fejlődő világban is? A globalizáció hatására jobban érvényesülnek az országok egyedi előnyei, ezért mindenki termelékenyebb lett? Tovább élnek és dolgoznak az emberek? Évről évre magasabban iskolázottak, ezért jobb munkaerőként több terméket vagy szolgáltatást tudnak előállítani?
Valószínűleg mindezek benne vannak a mögöttes okok között.
De van egy másik ok is.
A világ eladósodottsága a GDP(!!!) arányában:
Ugyanez az elmúlt néhány évre vetítve:
Ugyanezt megnézhetjük fejlett és fejlődő államok bontásában is (szintén a GDP arányában):
(A grafikonnál a százalékos eltérés abból ered, hogy milyen módszertannal számolnak és mit számolnak bele a teljes adósságba. Például, ha egy állami tulajdonú intézet tart állampapírt, az most adósság-e vagy sem, hiszen az állam tartozik egy állami tulajdonú intézménynek. A lényegen nem sokat változtat.)
Mivel a grafikonokon az aktuális GDP arányában látjuk a cégek, a lakosság és az államok eladósodottságát, úgy is fogalmazhatunk, hogy minden egyes százaléknyi GDP növekedésnek másfél százaléknyi adósságnövekedés volt az ára az elmúlt ötven évben.
A fejlett piacok magasabb fejlettségének egyik költsége (és részben oka is), hogy lényegesen jobban el vannak adósodva, mint a fejlődő piacok.
Ahogy arról nemrég is írtam, az amerikai átlagfizetés nem magasabb, mint a hetvenes években, mégis egy átlag amerikai háztartás majdnem kétszer akkora házban lakik, mint ötven éve és kétszer-háromszor több autót is tart fenn. (Miközben lényegesen kevesebb főből áll ma egy háztartás, mint akár ötven éve.) Ennek magyarázata egyszerű, ha a jövedelme nem nőtt, akkor csak hitelből képes egyre többet megengedni magának.
Ha az átlagpolgár egyre nagyobb házat vesz, egyre drágább autókat és egyre többet nyaral, akkor természetesen nő a GDP. Ha az államok költenek mindig a bevételeik felett, akkor is nő a GDP, ahogy a hitelből beruházó cégek esetén is.
Arról számtalan tanulmány született már, hogy minél magasabb az eladósodottság, annál nehezebben tud nőni a gazdaság. Ebben semmi meglepő nincs, ha az országok, cégek és államok nem fogyasztásra költik a pénzüket, hanem hiteltörlesztésre, az visszafogja a fejlődést. Ezért ugyanazon növekedési szint fenntartásához egyre több hitelre van szükség.
Érdemes lenne kitalálni egy mérőszámot, ami a GDP növekedést a tartozások változásával korrigálja, így egyértelmű lenne, hogy mi áll a növekedés mögött: a termelékenység vagy az eladósodottság növekedése-e. De ezt a mérőszámot már nem szeretnék annyira a politikusok. 🙂
