A nyugdíjrendszer és a nyugdíjasok helyzete egész Európában a politikusok kénye-kedve szerint alakul, a következő választások megnyerésének legbiztosabb módszere az egyre növekvő nyugdíjas réteg ellátásának növelése és egyéb kedvezmények nyújtása. Az európai államok eladósodottsága egyenes arányban növekszik a nyugdíjakra fordított összegek nagyságával. A harmincas évek többletes költségvetésétől a hatvanas évek marginális államadósságán át eljutottunk oda, hogy alig van európai állam, amelyiknek 70-80% alatt lenne az államadóssága és a helyzet a társadalom öregedésével és az egyre hosszabb életkorral évről-évre romlik.
Másik ilyen problémaforrás az állami egészségügy, ami nem csak drága és pazarló, de nálunk például alacsony színvonalú is.
Szeretnék nektek két példát megmutatni, hogyan lehet ezt jól csinálni, hogyan lehet kicsavarni a politikusok kezéből a nyugdíjak és a társadalombiztosítás kérdését. A jóléti társadalmak fenntarthatatlanságának vannak működő alternatívái.
Az első modell a szingapúri modell. A szingapúri Central Provident Fund az ország társadalombiztosításának alapja, ide fizet be minden dolgozó pénzt, méghozzá mindjárt három különböző helyre: egészségügyi, általános és különleges számla. A számlákra való befizetés mértéke függ a világgazdasági helyzettől és a dolgozó életkorától is. Az „Ordinary Fund” azaz általános alap, vagy számlából lehet fedezni a lakásvásárlást (!!!!), a felsőoktatást és egyéb meghatározott célokat. A „Special Account” a nyugdíjakra van fenntartva, innen akár már 55 évesen is lehet pénzt felvenni, de meg van kötve, hogy mennyinek kell a számlán maradni a normális öregségi nyugdíj fedezése céljából. Az egészségügyi számláról kell mindenkinek fedezni az orvosi ellátását, illetve köthet külön biztosítást erre a célra, főleg állami biztosítás keretein belül. A járóbeteg ellátás 80%-a magánkézben van, a fekvőbeteg ellátás 80%-a pedig állami kézben. A szingapúri egészségügyi kiadás az OECD országok 40%-át sem éri el.
A hozzátartozók egymásnak felajánlhatják a számlájukon lévő pénzt, illetve a saját befizetésükből kapnak minden ellátást. Ebből fedezik az összes szükségüket, így a családi összetartás és a munkából szerzett jövedelem adja a társadalom alapjait. Szingapúr a harmadik leggazdagabb ország a GDP alapján és itt az egyik legalacsonyabbak az adókulcsok. (Bár megjegyzem, hogy az államadósság mértéke 100% feletti és a demokrácia sem feltétlen európai mintára épül fel, úgyhogy van mit javítani. Viszont sem a nyugdíjkérdés, sem egyéb segély nem függ az állam akaratától és a politikusok kegyeitől, mindenki a saját, állam által előírt mértékben eltett pénzéből finanszírozhatja azt.)
A második modell a chilei modell. Sokan nem tudják, hogy Chile egyre vonzóbb célpont még az európai munkavállalóknak is a magas fizetések és az alacsony adók miatt. A fizetésből mindössze 20% körüli az adó és egyéb levonások mértéke, miközben a chilei államadósság a GDP 9,4%-a, azaz a francia, vagy német államadósság kilencede. Az állami újraelosztás mértéke 21,5%, jóval kevesebb, mint a fele a magyarnak. A gazdaság 6%-kal bővült az elmúlt években, az egy főre jutó GDP 17.400 dollár.
1980-ban társadalombiztosítási és nyugdíjreformot hajtottak végre, aki akart, kiléphetett az állami ellátásból. Az emberek 95%-a döntött így és az addigi személyi jövedelemadóját a saját nyugdíjszámlájára utalhatta. A nyugdíjpénztárakban elérhető hozam miatt már most kétszer akkora nyugdíjra jogosultak az emberek, mint amit az állami rendszertől kaptak volna.
Ha kevesli az így eltehető összeget valaki, további összegeket is elhelyezhet a nyugdíjszámláján, adómentesen. A megtakarításai számára olyan nyugdíjpénztárat és befektetési politikát választ, amilyet szeretne.
Bár van állami nyugdíjkorhatár, ez senkit nem kötelez semmire. Ha a felhalmozott nyugdíjmegtakarításból az élete hátralévő részében valaki az elmúlt 10 év átlagfizetésének 50%-át élete (várható) végéig biztosítani tudja és az több mint a minimál-nyugdíj, bármikor elmehet nyugdíjba, maga dönti el, hány évesen akar nyugdíjas lenni. Ha betöltötte a nyugdíjkorhatárt és a saját megtakarításaiból nem jogosult még minimál-nyugdíjra sem, akkor az állam kipótolja a különbözetet.
Az akkori nyugdíjasok ellátásáról még az állam gondoskodott az átmeneti időben, mostanra elértek odáig, hogy gyakorlatilag az állam teljesen ki tudott vonulni a nyugdíjak finanszírozásából. A chileieket nem fenyegeti sem az európai rendszer jóléti juttatásai miatti államcsődök veszélye, sem az alacsony népszaporulat miatti összeomló felosztó-kirovó rendszer, mindenki a saját nyugdíját teszi félre,
Ennek (is) következménye az alacsony adók, a szinte nem is létező államadósság és a dinamikusan fejlődő gazdaság.
Amint látható, igenis vannak működő modellek a világon, ahol nem az állam tart fenn egy torz és méregdrága jóléti rendszert és nem a politikusok játékszere az állami újraelosztások lehetősége. Előbb-utóbb Európának is lépnie kell, ha nem akarja, hogy a megbukott jóléti állam modellje miatt összeomoljon a teljes gazdaság.
Hogy mi a baj a magyar nyugdíjrendszerrel, arról itt írtam: //kiszamolo.hu/a-nyugdijkerdes-mekkora-is-a-problema/
Hogy neked miért nem lesz nyugdíjad, arról itt: //kiszamolo.hu/ezert-nem-lesz-nyugdijad/
Hogy miért jobb, ha az állami újraelosztás mértéke csökken, arról itt: //kiszamolo.hu/gondoskodo-allam-kontra-piacgazdasag-magyarorszag-vs-szlovakia/
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Szeretnél többet tudni a pénzügyekről? A hat alkalmas tanfolyamról itt találsz további információt.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en
