Most olvastam egy cikket egy fagylaltgyártó vállalkozásról, amelyik beleesett abba a hibába, amibe sokan mások is: nem elégedett meg a sikerrel, még nagyobbá akart válni.
Egy családi vállalkozásnak indult a cég, a férj imádott fagylaltot csinálni, jött a nagy ötlet, miért ne árulnák is a fagylaltokat? 2010-ben egy fesztiválon kezdtek el először fagylaltot kóstoltatni a látogatókkal, hogy mennyire vevők a férj rendhagyó fagylaltjaira, mint például a juharfaszirupos-baconös fagylaltra. Mivel sikeresnek tűnt a próba, egy kézikocsiból kezdtek fagylaltot árulni, majd szerettek volna egy saját üzletet is.
A teljes megtakarításukból kibéreltek egy üzletet Brooklynban, akkora siker lett a fagylalt, hogy négy nap után ideiglenesen be kellett zárniuk, mert elfogyott minden. Újranyitás után is hosszú sorok kígyóztak az utcán, akik a kiszolgálásra vártak.
Mivel nagyon ment a bolt, úgy gondolták, nyitnak még egy üzletet egy új helyen.
Az egyik vásárlójuk a Disney egyik igazgatója volt, így a cég a Disneyvel is szerződött, úgy tűnt, hogy felível az üzlet innentől kezdve.
Az üzlet dübörgött, nem akarták elszalasztani a talán soha vissza nem térő lehetőséget és terjeszkedni akartak. Bankkölcsönöket vettek fel és befektetőktől is kértek 20 millió dollárt, személyes vagyonukkal is felelve érte.
A csúcson már négy államban volt húsz üzletük plusz egy online shop kiszállítással, illetve 800 egyéb üzletben is lehetett kapni a cég fagylaltjait, a céget akkoriban 40 millió dollárra értékelték.
Azonban egyre nagyobb teher volt az egyre távolabb lévő boltok menedzselése, az alkalmazottak betanítása. Felvettek rengeteg embert, de ezek közül nagyon kevesek voltak alkalmasak a munkakörükre. A befektetők sem voltak otthon ebben a szakmában, így nem sokat értettek hozzá.
A terjeszkedéssel az alapfilozófia is sérült, a frissen készített, különleges fagylaltok elgondolás.
Egyre nagyobbak voltak a pénzügyi terhek, a cég az előremenekülést választotta, még többet akart értékesíteni, hogy ki tudja gazdálkodni az adósságok miatti kötelezettségeket. Azonban a befektetők már nem akartak még több pénzt adni, így a cég csődbe ment, egymillió dollárért adták el 2020-ban, ami ment is azonnal a hitelezőknek. A tulajdonosok a saját vagyonukat is elveszítették, hiszen azzal is felelősséget vállaltak a cég adósságaiért.
A tulajdonosok egy évig nyalogatták a sebeiket, majd visszatértek oda, ahonnan elindultak: nyitottak egyetlen boltot és azt üzemeltetik.
Mára már nagyon vagyonos emberek lennének, ha nem akartak volna nagyot álmodni, terjeszkedni és elérni a csillagokig. Az egyetlen brooklyni bolt annyi hasznot termelt volna nekik 13 év alatt, hogy lassan a nyugdíjazáson gondolkodhatnának.
Nekem is volt már olyan ügyfelem, aki többet keresett, amíg egy szakadt furgonja és egy segédje volt, mint amikor már üzeme és 35 alkalmazottja. Bónuszként a munka és a stressz is több volt egy üzemmel és 35 alkalmazottal. S ilyenkor felmerül a kérdés, hogy miért csinálja. Miért növekedni, ha az nem hoz több hasznot, vagy az addigi haszon is bőven elégséges egy anyagilag nagyszerű életvitelhez.
