A változás a lényeg
Múlt héten megjelent egy magyar felmérés, miszerint az átlagos magyar háztartásban a váratlan kiadásokra 476 ezer forint félretett pénzre lenne szükség, de csak a háztartások 35%-a mondta azt, hogy rendelkezik is ennyi tartalékkal.
Mivel a 476 ezer forint körülbelül egy kétfős háztartás havi nettó átlagbére, ezért azt mondhatjuk, hogy a háztartások harmada rendelkezik egy hónapra elegendő tartalékkal. Még ez is nagyon messze van az ideális minimumtól, a hathavi megélhetésre elegendő vésztartaléktól.
Nagyon sokszor erre a pénzügyi problémára a megoldás nem a még több kereset, hanem az új pénzügyi szokások kialakítása. Sokan esnek abba a hibába, ha nem jönnek ki a bevételeikből, még keményebben kezdenek el dolgozni, viszont ahogy nő a fizetésük, nő a költésük is, így megint csak nem lesz elég a bevétel. Ezért még keményebben dolgoznak.
Ezért segítség sokaknak, ha inkább a pénzügyi szokásaikat változtatják meg.
S változást a kis dolgokkal érdemes kezdeni, mert egy túl radikális változás már az elején elveszi az emberek kedvét a kezdéstől vagy a folytatástól.
Sokan csak gúnyosan nevetnek, mit számít, ha nem iszok meg két kávét munka közben a szomszédos kávézóban, azzal semmivel nem leszek előrébb.
Ők azok, akik nem értik, hogy nem az ezzel megtakarított pénz a lényeg, bár megjegyzem, az sem elhanyagolható. (Látom nálunk reggelente az irodistákat a Starbucks-ban tömött sorokban, majd ebédidőben ugyanezen embereket az éttermi részen s utána újra a kávézóban. Nem tudom, mennyit keresnek, de hogy a fizetésük jelentős részét sokan elköltik munkaidőben, az biztos.)
Nem az a lényeg, mennyit spórolsz meg azzal, hogy nem a munkahelyeden kávézol reggelente. Hanem az, hogy elhatároztad, hogy változni és változtatni fogsz és az első lépést megteszed.
Először a reggeli kávézást pótolod egy olcsóbb megoldással, majd a reggeli szendvicsezést váltod ki azzal, hogy korábban kelsz és otthon reggelizel.
Amikor látod, hogy már meg tudtál spórolni néhány tízezer forintot havonta, egyből meg fog jönni a kedved a komolyabb változtatásokhoz is, legyen szó a bevételi vagy a kiadási oldalról.
Mert a budai házat tényleg nem a kávézásból megtakarított pénzből fogod megvenni. Hanem azért, mert elindultál valahol és kézbe vetted a pénzügyeidet és a kiadások után a bevételi oldalon is elkezdtél tudatosan előre menni.
Ezért ne becsüld le a kicsiny kezdetet. Mert a maratonra sem úgy készülsz fel, hogy első nekifutásra lefutsz egy laza negyven kilométert. Hanem az elhatározással kezded és az első kilométer nyögvenyelős lefutásával.
Akármilyen kicsiben is, de kezdd el még ma a változást és akkor nem leszel azon honfitársaink között, akinek még egyhavi bérének megfelelő tartalék is a lehetetlen küldetés kategóriájába esik.
Ilyen szempontból a Miklós által mondott kétszemélyes család havi költsége megfogalmazás jobban illik erre az összegre.
Nyilván a választól függetlenül szomorú, hogy csak ennyinek van megtakarítás, de valaki segítsen már összeszedni, hogy mi van benne a kisebb (!) váratlan kiadásba, ami átlagosan 476k-t jelent.
Azóta a fizetèsem kb 75-80%át fèlreteszem. De ehhez az is kellett, hogy jobb munkahelyre váltottam sokkal jobb fizetèssel(ismèt a blog hatására), viszont nem tèrtem vissza a költekezôs èletmódomhoz.
Köszönök mindent, Miklós!
“Még keményebben dolgozni felesleges, a béremelések és a bónuszok szinte mindenhol pofára dőlnek el.”
Bizonyára megvoltak a negatív tapasztalataid amik hatására kialakult benned ez a kép, de kérlek ne általánosíts. Én eddig 2 Német multinál dolgoztam és magam körül mindig azt tapasztaltam hogy igenis keményen meg kell dolgozni a sikerért.
Ez amit itt felvázoltál a duzzogós hozzáállás amivel nem sokra lehet menni. Ha úgy érzed érdemtelenül más kapta helyetted az elismerést azt meg kell beszélni és két eset lehetséges:
A) lehet hogy le kell adni az egobol és belátni hogy olyan értékei vannak a másiknak amire nem gondoltál (hogy fontos) >> tanulni, fejlődni kell
B) tényleg nem valós értékek alapján ítél a főnök (nem vitatom h vannak ilyenek) >> keresni kell mást >> ez megint csak a te felelősséged magad felé h ezt megtedd magadért
Váltani kellett, változtatni kellett. Elmentem vállalkozónak, annyit dolgoztam, amennyit kellett, a maradék időben pedig azt csináltam, amit akartam. A süti, kávé, nasi vonal megszűnt. Néhányaknak az segít, hogy uralkodjanak magukon, hogyha a maguk urai lehetnek. Nekem bejött.
Kettős tömegű lendkerék vagy katalizátor, aztán már ugrott is fél milla. És ez még csak a kocsi.
Úgy tudom hogy módszertanilag ‘váratlan kiadáson’ az aktuális átlagbér kétszeresét szokták érteni.
Én sem járok a Starbucks-ba. Inkább a feleségemmel együtt beülünk a Frei-be. Ott ketten is iszunk ennyiből kávét, és még választék is van, tudunk kísérletezni.
Annyira lecsökkentettem a kiadásaim, hogy lakbéren és ételen kívül nem kell másra költenem. Eljutottam arra a pontra, hogy már lenézem azokat, akik képtelen hétköznap főzni, és egyszer sincs, hogy otthonról hoznák az ebédet, véletlenül se. Biztos többet keresnek. Csak majd ne sírjanak, hogy nincs pénzük családalapításra.
“Ha ezer évig nem eszel kekszet, akkor tudsz venni egy kekszgyárat.” (Dancsó Péter)
Egyrészt tényleg igaz, hogy takarítsunk meg, bár 10-20 éve nem voltak ilyen fórumok, de engem is erre neveltek. Másrészt ha “túl sokan” hisznek benne, most sokat megtakarítanak, évtizedek múlva meg többség már kivenni akar a rendszerből, akkor logikailag, valahol csak kevesebbet fog érni. (Plusz népesség öregedése!) Ez az elég egész rejtélyes számomra. Egyrészt azt mondják, USA, USA háztartások (diákhitel, lakás, autó, hitelkártyák) egyre jobban el vannak adósodva. Mellette pedig pénzügyi műveltség, megtakarítások nőnek. Az szívás lenne, hogy amit megtakarítunk, végül nem tudják visszaadni, és azok “nyernek” akik a Starbucksban elkávézzák…
.
.
.
.
Otthonról hozom a szendvicset (előző este megcsinálom, nem kelek fel emiatt korábban) és van ingyenes kávégép.
Ez angolból van fordítva? A magyar változat nem úgy van, hogy a “gazda szeme hízlalja a jószágot”?
Ez egy érdekes kérdés. Én itthon reggelizek, ez kb. fél órába szokott telni. Ha útközben vennék péksüteményt, az kb. 5 perc. Az otthoni reggeli költsége olyan 100-200 forint körül lehet (egy darab paprika vagy szelet sajt is jelentősen meg tudja dobni a költséget!), a péksütemény olyan 400 forintból kijön. Vissza lehet vezetni a dolgot arra, hogy 25 perc alvás megér-e 200-300 forintot?
A cikk megint tuti, ismét köszi!
(Mi amúgy teleszkópos homlokrakodót használunk, az elején raklapvillával a kápé halmok átmozgatására a csűrben…)
Mindenkinek további jó tudatosságot kívánok, ha már mi nem lehetünk olyan felhőtlenül boldogok, mint a tudattalanok.
Én is sokszor úgy vagyok, ha egy havi költségvetés elszáll már az elején, akkor abban a hónapban nincs erőm tovább figyelni a kiadásomat. Az a vonat elment, majd a jövő hónapban megpróbálom újra.
Úgy spóroltak havi negyvenezret ezeken (szendvics, kávé, ilyenek), hogy észre sem vették.
Volt itthon ennivaló, menzára is be van fizetve, a nagyi is főz, de kedve szottyant gyorskaját rendelni nemrég…mondom utána, ha mindennap – csak hétközben – ennél ilyet ennyiért, az volna havi hatvanezer…a zsebpénzed meg havi tízes körül van, cica. És jelenleg ÉN vagy a kollégáim se költünk havonta ennyit csak ebédre….pedig keresünk és nem is nagyon rosszul.
tényleg nem kell hozzá csak a négy alapművelet, de mégsem megy sokaknak. Nem tizenöt, hanem harmincöt évesen se.
Fapados repcsi: a vizet a reptéri duty freeben veszem mert ki tudja mi jön a csapból, de egyébként én is azok közé a tűrhők közé tartozom, aki visz előre elkészített szendvicset, nem veszek extra lábhelyet, nem fizetek ülés kiválasztási díjat, nem veszek priority boardingot, a feladós táskát magam fóliázom (érdekesség, hogy a reptéri spárban már nem lehet fóliát kapni)
Nem tartom menő embereknek azokat, akik ilyenekre költenek, de nem is nézem le őket. Úgy tekintek rájuk, hogy más a preferenciájuk, fontos nekik a szolgáltatás és cserébe másról mondanak le
És nem az a legjobb a munkahelyváltásban, hogy már tudom, hol fogok dolgozni, hanem az, hogy itt már nem. Felszabadulás lesz. Egyszer számoltam, hogy kolléganő mennyit nem ült a gépe mellett: 112 perc. Én se dolgozok, de legalább úgy teszek.
Ki vágyik ilyesmire?
Azért az ülőhelyfoglalás fapadoson egy hosszabb, 3-4 órás út esetén azért már előnyös tud lenni. Ha másért nem, egészségügyi okból, jó ha a folyosó melletti ülést választod. Néha előnyös megmozgatni magadat. Ez sokkal egyszerűbb, ha a folyósó mellett ülsz, 1400 Ft-ot megér a RyanAir-nél szerintem. Az extra lábtér tényleg felesleges, mert ki tudod nyújtóztatni a lábad. Azzal egyetértek, hogy a többi felsorolt extra teljesen felesleges.
A felújítás már 1,5 éve történt, évi kb 13m folyik be nettóban és most tudtam egy kisebb összeget előtörleszteni először, nagyon durva, már-már válást emlegető veszekedés után.
Szóval baromi nehéz ez, még ha egyedül van az ember, akkor sem könnyű. Családdal meg kifejezetten nehéz átállni egy takarékosabb életre, annyira csúnya veszekedésekkel jár.
Az idő, amit a reggelizéssel töltöttél, nem veszett ám el.
Ha a munkahelyeden töltötted nem munkával, akkor ehelyett nyilván dolgozhattál volna, és hamarabb mégy haza.
Ha a munkahelyeden töltötted munkával, akkor pedig lemondtál arról a szórakozásról, hogy otthon edd meg kényelmesen (mondjuk ez nem mindenkinek számít, én otthon szoktam reggelizni, TV-t nézve vagy a feleségemmel beszélgetve).
Ha emiatt korábban kell kelni, mert a munkahelyre pontban kell beérni, az persze probléma (én is utálok korán kelni), akkor munkahelyet váltanék :).
Én pl. a héten határoztam el, hogy ezentúl ha lehet egy másodperccel sem dolgozom többet, mint az előírt munkaidő.
Strapás időszakon vagyok túl. Az elmúlt hónapokban havonta a 14-16 óra plussz óráim maradtak bent mindenféle ellentételezés nélkül úgy, hogy napi szinten keményen dolgoztam. Az sem érzem, hogy megbecsülnék a munkámat. Kissé belefáradtam…. A hajtós időszaknak egyelőre vége… De részemről végleg….
Szerintem nem spórolni kell, hanem ésszerűen élni/költeni. Ha spórolok, akkor az vmire van, épp ezért nem tartható fenn könnyedén sokáig. Ugyanolyan ez, mint a fogyókúra vs. egészséges étkezés. Még az is lehet, mindkettő ugyanarra az eredményre vezet – csak az egyik kín, szenvedés és lemondás; míg a másik észrevétlen, sőt még élvezetes is.
Hogy egyeseknek mennyi idejük van. Egyébként a feszült stopperórás méregetés közben te dolgoztál? A másik,meg nem tudom, hogy mondjam finoman. A hozzád hasonló embereknek az fel sem szokott merülni a fejében, hogy a másik produktivitása esetleg magasabb. Hovatovább elvégzi a dolgát, az ideje többi részben meg azt, amit akar. Nekem is volt már ilyen munkám. Sőt most is ilyen, mondjuk azt is tudják,hogy meg lehet kérni, hogy segítsek dolgokban, amikor éppen nincs semmi dolgom. Csak azért írom ezt, mert ilyesmire nem tértél ki, hogy a 112 perc ellenére nem végzi el a munkáját…
Bocs, hogy a lelkedbe tapostam, felőlem olyan szendvicset eszel amilyet akarsz. Megjegyzem a fedélzeti szenya valami 4,50 egy üdítővel (akár víz), biztos nem vagyok benne, de szendvics, üdítő, bor, mogyoró, és egy műzliszelet 13,50 pontosan.
És ne nevettesd már magad, ki az aki krőzusnak nézi a másikat, mert a fedélzeten veszi a kaját, innivalót? Ez még viccnek is rossz.
És nyilván ne költs butaságokra, míg olyan csóró vagy mint a templom egere, de mikor már kialakítottad az egzisztenciádat és még mindig megakadsz egy pár eurós tételen, az a szememben inkább szánalmas, mint dicső.
Poli 05-15 at 12:12
Na ne röhögtess már, Teneriféről hazafelé még beugrasz egy Mercadonába alapanyagért és nekiállsz serranós kenyeret készíteni? Vagy Hurghadában kilopod a szálloda étterméből reggelizés közben a minivajakat és a többit? Nem egyszerűbb a reptéren beugrani a BK-be?
Nem értem. Hol? Ez az adat honnan származik? Milyen statisztikából?
KSH? Mert az vicc…
ha, ha, ha
Ezt nevezem fitnesz bullshitnek. Nem azért lesznek egészségügyi problémáid, mert péksütit eszel, hanem mert elhízol. Elhízni meg nem attól fogsz, hogy mit eszel, hanem azért hízol el, mert több energiát viszel be, mint amennyit elfogyaszt a szervezeted. Senki sem fog elhízni attól, hogy kakaós csigát reggelizik, az fog elhízni, aki kalória szufficitben van. Persze ezt nem lehet eladni, a diétásnak mondott kajákat meg igen. Tapasztalataim szerint épp azok, akik sokat foglalkoznak azzal, hogy mit esznek, gyakrabban elhízottak, mint akik beugranak egy instant péksütiért.
Egyébként a péksütemény és a pékségben kapható instant szenya csak addig drágább csak kicsivel mint bolti alapanyagokból összedobott reggeli, amíg a béka segge alatt van a pékségek eladóinak a bére. A fejlett nyugati országokban ugyanannyi a bolti kaja ára, míg a pékségek árai sokszorosak.
Ismerem az érzést, minél többet legyél bent, annál jobban dolgozol… Ez nem túl észszerű hozzállás. A legtöbb helyen ez a mentalitás, szerencsére sikerült olyan helyre váltanom, ahol az elvégzett munkát nézik, nem azt hogy mennyit töltök a képernyő előtt. Pedig előző helyeimen sokkal többet voltam bent, de valahogy úgy érzem, most mégis több eredményt érek így el.