Te vagy a pénzedért vagy az van érted?
A pénz remek szolga, de a legborzalmasabb úr, tartja a régi mondás. Ha azért van pénzed, hogy kiszolgáljon téged, akkor kényelmessé teszi az életed. Azonban ha te szolgálod a pénzt, például mindig csak azt nézed, hogyan tudnál még egy kicsivel több vagyonra szert tenni, tönkreteszi az életed.
Ennek ellenére a legtöbben a pénz fogságában élik le az életüket és még csak fel sem tűnik nekik.
Az egész életük a pénz utáni rohanásban telik. Elérnek egy anyagi szintre, de még szinte oda sem értek, már a következő lépés elérése miatt hajtanak.
Amíg nincs pénze az embereknek, aggódnak a megélhetés miatt, a diákhitel miatt, majd a lakáshitel és végén a nyugdíj miatt. Ha szert tesznek vagyonra, akkor meg azért aggódnak, hogy azt el ne veszítsék, tönkre ne menjen a bank, el ne lopja azt valaki vagy ne zuhanjon a tőzsde. A legtöbb embernek, akinek nincs pénze, azért aggódik, akinek pedig van, az általában azért.
Kevesen vannak, akik el tudják engedni a pénzt és nem törődni vele jobban, mint szükséges. Ők azok, akik megelégednek a mindenkori helyzetükkel.
Aki ezt megérti és nem elégedetlenségből vagy aggodalomból (vagyis félelemből) akar többet elérni, hanem mert megteheti és meg is akarja tenni és egy bizonyos anyagi szint felett a tevékenységének nem a célja, inkább csak az eredménye a még több pénz, az elmondhatja, hogy nem ő szolgálja a pénzt, hanem a pénz őt.
Amiért ez eszembe jutott, mert éppen most olvastam Keanu Reeves-ről, nagyon tetszett a hozzáállása a pénzhez.
Ő a nagyon kevés híres színész egyike, akit a legkevésbé sem érdekel a vagyon, nem akar milliárdos palotát három úszómedencével a legdrágább környéken, sem drága autókra nem vágyik. Mert minél több vagyontárgyad van, annál több velük a probléma és a stressz. Ezért sem vesz ingatlanokat világszerte, mint olyan sok kollégája.
A pénzének nagy részét eladakozza, hiába keres rengeteg pénzt, azt mondja, nem akar stresszelni azon, mi történik a bankszámláján lévő pénzzel vagy azért, hogyan növelje azt. A nyugodt élet és az egészség számára sokkal fontosabb ennél. Elég neki egy kényelmes élethez elegendő összeg, nem akar minél több pénzt felhalmozni a bankszámláján feleslegesen.
Több filmjénél megtörtént, hogy a gázsija nagy részét szétosztotta a háttérben dolgozó technikusok és egyéb alkalmazottak között vagy éppen lemondott arról, hogy egy-egy híres színészt még lehessen alkalmazni a filmhez.
Azt mondja, hogy ő azért csinál filmeket, hogy az embereket szórakoztassa, a pénz csak a mellékterméke annak, amit csinál és nem a célja. Ha a szórakoztatás a célod és azt jól csinálod, az sok pénzt fog neked eredményezni. S igaz ez bármire, amit azért csinálsz, mert szereted csinálni.
Ha csak a pénz miatt készítesz filmet, írsz könyvet, tartasz előadást vagy csinálsz bármit, az gyorsan átjön az alkotás minőségén. Ellenben ha elhivatásból vagy örömmel csinálod, az emberek hajlandóak lesznek fizetni érte.
Szóval nagyon tetszik a hozzáállása, nem a pénzért él és nem érdekli egy bizonyos összeg felett, hogy mennyi pénze van. Nem akar a rabja lenni sem a vagyonnak sem a pénzkeresetnek. Nagyon kevés ember van, aki el tudja engedni a pénzt, amikor már nem kell ragaszkodnia hozzá. Nagyon kevesen tudják azt mondani, hogy nekem ennél több nem kell a kényelmes és elégedett élethez, a legtöbben a kapzsiság áldozatai lesznek egész életükben.
Öröm látni, hogy a híres színészek között is vannak ilyen felfogású emberek.
Ez egy jó cikk arról (a posztban is felhozott pénzügyi dolgok is benne vannak):
24.hu/szorakozas/2019/04/20/keanu-reeves-hollywood-szuperhos-jocselekedet-matrix-john-wick/
Ő nem csak a pénzügyek terén “furcsa”, minden téren az 🙂
Viszont Dzsudzsák Balázst nem baj ha felhozom ellenpárnak? Mert úgy üt csak eléggé: neki csak a külsőségek voltak és a pénz a fontos. A legrövidebb idő alatt összetört legtöbb Lamborghini rekord is az övé legalább 🙂 Sosem az volt neki a fontos, hogy élvezze a játékot, vagy hogy képezze magát. Hiába keresett milliárdokat, mindig a pénz alapján döntött.
Tehát igen, én a pénzért élek ….
A gond az, hogy az a bizonyos szint egyre feljebb tolódik, és nemcsak az infláció miatt 🙂
A cikk arról/annak szól, aki már elengedhetné, mégsem teszi.
Hétköznapi embereknél szerintem a kockázatkerülés, az előre nem látható kockázatok elleni védekezés is tovább hajt – OK, már van elég ahhoz, hogy gond nélkül megéljek akár munkabevétel nélkül is, de mi van, ha történik valami és sokkal többre lesz szükségem? (Betegség, baleset, családban valami pénz-zabáló dolog, államcsőd, háború, hiperinfláció, stb.) – inkább tolom még egy kicsit, hogy arra is fel legyek készülve…
Amúgy egyetértek, egy idő után az kell legyen a legfontosabb, hogy élvezd, amit csinálsz, motiváljon a kihívás, a siker, stb.
A napokban megjelent cikkeket a hozzászólók 80%-meg sem értette. De mindig elkezdem a kommenteket is olvasni.
Miklós, a blogodat még mindig infósok olvassák legtöbben akikről mint tudjuk az….. 🙂
Oké topisan öltözködik, nem flancol drága sportkocsikkal (motorjai azért vannak szépen), de Hollywood Hillsen lakik egyolyan házban ami minimum 6-7 millió $ (di caprio a szomszéd) és tudtommal van még Hawaii-on is egy kb hasonló értékű nyaralója. Azt se tartom elkepzelhetetlennek, hogy manhattanben is van egy lakása, az ilyen szineszeknek, zenészeknek, sportolóknak általában van.
Arra akarok csak kilyukadni, hogy azért tud a csávó élni, ne gondoljuk, hogy megvon magától bármit is.
Sokszor ez egy manir, kb mint di Caprionál, aki lelkes kornyezetvedo, toyota priust vesz a hozzatartozoinak, aztán meg magangeppel repked, meg hatalmas jachtokat bérel, ami nyilvan banánhejjal üzemel
A téma aktuális, mert lassan három éve dolgozom a mostani helyemen és tegnap reggel küldtem el a felmondásom. Mert már nem élvezem. Kiégtem. Kilenckor már a vezérigazgatónál ültem az egyik igazgatósági taggal és próbáltak győzködni, mindenféle plusz pénzzel. Mondták, hogy adnak egy ellenajánlatot. De ettől nem fogom fogom élvezni. Meg ügye ilyenkor már nem szabad maradni. Az új hely is kb. ugyanez anyagilag.
(Azt mondjuk nem írta le, hogy mely mondatomban írtam valótlan állítást)
Meg nem is nézett körbe maga körül. Ebben az országban alacsony fizetésért, csak és kizárólag a pénz miatt dolgozik az emberek zöme. A mérnök is, meg az operátor is. A munka törvénykönyve is a legelején azzal kezdi, hogy a munkáltató legfőbb kötelessége a munkabér késedelem nélküli utalása. Szóval törvény mondja ki, hogy a pénz a leges legfontosabb kérdés, a munkaviszony leglényegesebb kérdése. Lehet, hogy nem pontosan erről szólt a cikk, de az én ingerküszöbömet nem lépte át, nem kaptam rá fej a fejem, hogy egy dollár-milliomos adakozgat a fölös pénzéből, ezen mi a “hírérték”? (Akkor lenne az, ha nettó 300-400E HUF-nyi dollárból élne emellett, de érdekes módon ennél többet tart meg magának, hehe…)
Ez lenne pont a lényeg, hogy amit (az átlag, hasonló anyagi szinten lévők) szerint megengedhetnénk magunknak/mások meg is teszik – no onnan lépünk 1-x lépést hátra.
Bűntetlenül nem lehet se előre, se hátra sokat ugorni.
Egy focistát szerintem “nem ér” felhozni ellenpéldának. Focizni (sportolni) addig lehet ameddig van fizikumod, magyarul 30 után meg vannak számlálva a napjaid, színészkedni meg akármeddig lehet. Egy focista ha gondol a jövőjére, akkor bizony a karrierje utolsó harmadában már mindenképp a pénz után fog menni, meg lehet nézni másokat is.
Színészkedni pedig kb. életfogytig lehet.
Nekem egyszerű célom van:
-Meg akarok szabadulni a hiteleimtől azért, hogy végre olyan munkát végezhessek, amit mondjuk nem azért csinálok, mert viszonylag korrekten fizet, a képességeimhez mérten. Az a célom, hogy végre mindegy legyen, hogy milyen munkát végzek, és hogy azzal mennyit keresek. Jelenleg IT, de szívesen elmennék egy fél évre eladónak mondjuk a Praktikerbe is. Aztán lennék pizzafutár is kicsit szívesen. Mondjuk, ha bejön a gyermekáldás, és már visszamegy az asszony is dolgozni, akkor meg lehetne ezt az életvitelt hoszabb távon is csinálni. Ha az embernek nincsenek hitelei, és már minden nagyobb vagyontárgyai megvannak, pl: ingatlanok, kocsik, órák, akkor szerintem ezt megteheti. 🙂
Lehet hogy kivétel vagyok, de én a munka örméért IS dolgozok meg a fizetésért IS.
Nem, a fizetésem nem magas, sőt valószinűleg sokkal kevesebb, mint az itt kommentelők sokának, és baj lenne, ha nem lenne.
Amikor nem sikerült régen magasabb pozicióba kerülni több pénzért, akkor nagyon elégedetlen voltam, egészen addig, míg el nem értem egy szerény, de nekem már majdnem elég fizetést.
Azóta kissé boldogabb vagyok.
Teljesen boldog akkor lennék, ha le tudnám cserélni jól karbantartott, 18 éves autómat egy újra, meg a tetőcserét befejezném a házon. De ezen csak kicsit stresszelek: a tető nem ázik be és még 20 évet kihúz legalább saját javításokkal, az autót fenntartani meg szinte ingyen van egy jó kis hiteltörlesztőhöz képest.
Amikor rákérdezek, hogy nincs mit bekapnod ? Az a válasz, hogy nem Ő éhezi, hanem sokan (mások) “az emberek”… 🙂
Ezek az emberek a blog mondanivalójának a szöges ellentétei.
A pénz nem boldogít, de ettől nem vagyok hülye, hogy olyannak adjam még megkeresni se tudja.
Minek? Elverd ezt is mint amit képes voltál megkeresni? Nagyon rövid idő múlva ott leszel, ahol előtte.
A 95% számára azonban ez nem a valóság. Ők nem tehetik meg azt, hogy úgy éljenek, mint a felső 5%.
Nem is lenne jó, ha úgy élnének, mert valószínűleg komoly problémáik támadnának a valós életükben. Pl. adósság, kilakoltatás, nélkülözés.
Lehet pl. autó nélkül is élni, de akkor a közlekedés napi 1 óra helyett napi 4 óra lesz. Aminek kemény negatív következményei lesznek.
A 95% számára a pénz bizony nagyon fontos és nélkülözhetetlen.
Csak és kizárólag a te hibád, hogy ebbe belekeveredtél. A te döntésed, hogy devizahitelt vettél fel, nem a banké, nem a Gyurcsányé, csak és kizárólag te vagy a felelős érte. Kockáztattál (lehetett volna forinthitelt is választani), nem jött be, aztán most sírsz, hogy milyen szar az élet. Az Orbán kormány legnagyobb bűne a devizahitelesek megsegítése volt. Felelőtlenül felvették a hitelt, aztán meg a lakosság értelmesebb része fizeti a számlát…
https://kiszamolo.hu/ha-nem-keresel-eleget/
https://kiszamolo.hu/miert-csak-a-penzedbol-akarod-kihozni-a-legtobbet/
De elismerem, tényleg vicces lesz olvasni a rinyáló kommenteket.
te meg kérlek add meg a számlaszámod. Nem viccelek. Nem fogok nagy összeget utalni, de legalább annyit ami az én ingerküszöbömön felül van, hogy lásd nem csak olyan a világ, amilyennek te látod.
sem érti, hogy sok melós azért dolgozik éhbérért, mert amikor van pénze, azt elkölti, hitellel terheli, így saját magát teszi függővé. Ha lenne tartalékja, bátrabban kérhetne többet, hiszen nem függ tőle a léte.
Magyarországon statisztika szerint 30% él létminimum alatt, míg az USA-ban 20-25%. Ez azért nem túl nagy különbség, így, ha Miklós angolul blogolna, akkor is lenne kiknek panaszkodnia…
A cikk inkább azokról/azoknak szól, akik nyugodtan visszavehetnének a tempóból, mégsem teszik. Aztán 50-60 éves korukban hirtelen összeesenek, és vége. Biztosan megéri?
Alacsonyabb társadalmi csoportokban egyik hitel jön a másik után, mert megint kinőtte a lakást, tv-t stb. Kisebb lakás, hitel és stressz nélkül szóba se jöhet.
És senki ne hivatkozzon arra, hogy ez neki ezért-azért-amazért nem menne. Ismerek olyanokat (elég közelről) akik gyerekek mellett szereznek/szereztek diplomát 50 plusz minuszosan ülnek vissza az iskola padba.
“Kevesen vannak, akik el tudják engedni a pénzt és nem törődni vele jobban, mint szükséges. Ők azok, akik megelégednek a mindenkori helyzetükkel.”
Tehat nem arrol van szo, hogy erj el Keanu Reeves szintjere es akkor biztos elegedett leszel, hanem hogy probalj megelegedni azzal, amid mar van. En valahogy ugy latom a magam reszerol, hogy ez sokszor ugyanugy nem kereset fuggvenye, csak ugy, mint ahogy megtakaritasi hajlandosag sem az. Mondom ezt ugy, hogy gyakorlatban meg sajnos en sem jutottam el idaig, es egyelore en is azt keresem, hogyan lehetne minel tobbet keresni. Szerencsere a koromhoz kepest nem allok rosszul (25 evesen kb. netto 500, ennek a felet mindig el is teszem), de sokkal tobb hobbira szanhato szabadidoert lehet, hogy elcserelnem egy alacsonyabb keresetre is. Nehez ez…
Nagyon jó felvetés, ami szerintem pont az ellenkezőjét bizonyítja annak amit írsz. Mivel bármikor meghalhatok, egy ponton túl nem érdemes görcsölni a pénzen, a következő válságon, hogy kitör a harmadik világháború stb. És a megelőzés nagyon sokat számít, tehát a túlóra meg idegeskedés helyett inkább érdemes mozogni, normálisan enni, meg egy kicsit lelassítani a tempót. Azaz élni, szerintem ilyesmiről szólt a cikk.
igaza van, hogy egy szint alatt a leírtak értelmezhetetlenek, azt viszont tudom, hogy 1000-ből 995 ember nem tudna megállni itt. A leírt okokból. Fél, kapzsi, munkaalkoholista.
is igazat ír, a multis munkák 99,9%-a élvezhetetlen. Ahol rendesek, ott is érdekből azok, hogy ne legyen fluktuáció.
Azért járok el állásinterjúkra, hogy elmondjam multis HR-eseknek, hogy van, akinek a mézes mázba csomagolt rabszolga világuk már nem pálya.
Tetszik a Dzsudzsákról szóló rész, gondolom aki írta, az életében nem sportolt. Egy rossz meccs, szétrúgják, és akkor annyi pénze van, amit addig megkeresett. Ezért volt kénytelen elmenni orosz-ba,jobb ligába nem hívták.
Erre ilyen kommenteket kell olvasgatnia/moderálnia.
Persze már biztos edzett, mert évek óta csinálja, de a “content creator”-ok sokszor mondják, hogy annak ellenére, hogy tudják, hogy nem az a reprezentatív, ami a kommentekben van, azért rosszul esik nekik, amiket néha olvasnak.
Szóval hajrá Miklós, sokan várjuk a további cikkeid, és sokan nem feltétlen írogatunk kommenteket.
“…akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme…”
Nem kell azért mindent elhinni.
Amugy akarmenyit keres az ember,mindig van egyel nagyobb maganrepulo, vagy dragabb haz, jacht, nyaralo.
Nekem erről Csányi Sándor (OTP) pénzhez való hozzáállása jutott eszembe. Ez a derék ember, vagy 100 szegény sorsú gyermeket támogat, – ösztöndíjat biztosít számukra, hogy tanulhassanak. Ez persze elég sokba kerül, így aztán Sanyi bácsi vagy 100 ezer másik családot (melyekben összességében több 100 ezer gyermek van) foszt ki, (néhány ezret közülük hajléktalanná is tesz!) hogy “jótékonykodhasson”.
Az ember szívét “melegség” önti el, az ilyen “nagyszerű” cselekedetek láttán.
De Ti csak hajtsatok es irigykedjetek arra akinek nagyobb a háza és az autója, dolgozzatok tobbet, a kirakateletnek meg van az ára:-) Természetesen akinek nem inge, ne vegye magára!!
A cikk nyilván nem az egyszerű melósoknak meg közszolgáknak szól, hogy ne törödjél a pénzzel, hanem azoknak, akiknek akkora vagyonuk van, hogy megengedhetnék maguknak a lazítást, de mégis csak a bankszámláikon levő pénz összege, luxusautók és luxusvillák száma izgatja őket.
Hogyan lehet ezt félreérteni? Vagy csak trollkodtok?