Bármit megvehetsz, de nem vehetsz meg mindent

Az anyagi forrásaid végesek, ezért minden pénzügyi döntésnek ára van.

Van amikor egyértelmű a választás, ha választani kell élelmiszer, rezsi, lakhatás és külföldi nyaralás vagy új mobiltelefon között, akkor az előbbieket részesíted előnyben.

Azonban amikor ezek az alapszükségleteid már be vannak töltve, a döntés már nem ennyire egyértelmű és racionális.

Mit választasz inkább? Egy év utazgatással összekötött sabbatical évet, melynek ára, hogy még három évig albérletben laksz és öt évig autó nélkül kell élned vagy azt, hogy vehess egy szép új autót a szalonból?

Hogyan vegyél ki egy év szabadságot?

Éttermi vacsorák vagy új konyhabútor? Személyi edző, kozmetikus vagy új csúcsmobil?

Mi fontosabb? A nagy ház vagy hogy ne kelljen a kis kiadásokon állandóan spórolni? Mert a kettő együtt általában nem megy.

Sokat bukni a nagy dolgokon lehet

Korai nyugdíj kemény munkával vagy laza munkavégzés 65 éves korodig vagy magas életszínvonal? (Persze ez az utóbbi kifejezés hibás, mert az életszínvonalad költsége nagyon nem egyenlő az életszínvonalad minőségével, de ez a bevett – és téves- kifejezés, ezért használtam ezt. A helyes kifejezés nem a magas, hanem a költséges életszínvonal.)

Megszabadulni a hitelektől öt éven belül vagy külföldi nyaralás évente kétszer? Nagyobb ház vagy kevésbé stresszes munkakör?

A döntés mindig a tiéd. Nagyon fontos megértened, hogy nem kaphatsz meg mindent, de megkaphatsz bármit, ami neked igazán fontos, de legtöbbször csak akkor, ha cserébe lemondasz másról.

Ehhez viszont fontos priorizálnod, mi az, ami tényleg fontos. Tedd azt első helyre és minden mást csak az után. Ahogy a fenti cikkben is írtam, nem is akkora kihívás hétévente elmenni egy év szabadságra. De jó eséllyel csak akkor fog menni, ha a többi költéseidet ennek a célnak rendeled alá.

Mindenki irigyli azokat, akik meg merik ezt lépni, miközben nem veszik észre, hogy ők is megtehetnék, ha igazán fontos lenne a számukra. De helyette inkább két autót tart fenn a család hitelből vagy megveszi álmai házát erőn felül 30 éves hitellel.

Természetesen neked lehet bármi más, ami fontos: saját nyaraló, sok szabadidő, nagy ház, akármi. A lényeg, hogy megértsd: bármit megvehetsz, de nem mindent.

Jusson eszedbe, minden vásárlásoddal lemondasz valami másról: az új ülőgarnitúrával az új notebookról, a drága nyaralással a ház felújításáról, a költséges életvitellel a korai nyugdíjról.

Mi az, amit csak megkívánsz és mi az, amit igazán akarsz? Minden vásárlás előtt tedd fel ezt a kérdést magadnak: ezt akarom vagy csak megkívántam?

Nem az a lényeg, hogy mennyid van, hanem hogy amid van, azt mennyire okosan használod fel a valódi céljaiddal összhangban.

Gazdaggá a pénz tesz, amit birtokolsz, az ad lehetőséget, hogy dönts, mire használod. A sok tárgy, amiket vettél, azok másokat tettek gazdaggá a te vásárlásodon keresztül. Gondolj erre, amikor egy újabb tárgyat készülsz venni, amit csak megkívántál.

Mert bármit megvehetsz, de nem vehetsz meg mindent.

Share

80 hozzászólás

  • random okos
    Én azt javaslom mindenkinek, hogy vegyen: időt, szabadságot, függetlenséget, területet.
    Egy nagy ház vidéken nagy telekkel, kevés munkával, sok időt tölteni a szeretteinkkel, egészségesen élni. Vigyázni a környezetünkre.
    Ez az élet sava-borsa.
    A legújabb iphone és társai csak a percemberkéknek valók.
    #nedolgozz #nefogyassz #szuverenitás
  • Tibor
    azert nem barmit… ha olyan helyen el az ember ahol egy lakas 50 ev munkabet akkor nem lesz sajat lakasa.
    persze mondjatjuk hogy kiveve ha otven evig nem eszik 🙂
  • star70
    Külföldi munka nem sok penzert,de keves heti oraban ,jut idö a csaladra,de minden nap egy tuleles az emberek miatt vs. otthon keves penzert stressz több oraban de a csalad masik felevel akik segitsegre szorulnak…
    Na ez az igazi kerdes.Valaki?
    50 evesen…
  • Laney
    Nekem ez a karantén időszak gyakorlatilag felér egy szombatévvel. Azon szerencsések közé tartozom, akiknek megmaradt a munkájuk és szerencsére nincs sem stressz, sem megterhelően sok munka. A napi ingázás is megszűnt, így relatív rengeteg szabadidőm lett (húszas éveim közepén járok, család/gyerek nincs), ezért gyakorlatilag szinte bármennyit foglalkozhattam az elmúlt hónapokban hangszeres gyakorlással (amire előtte sokkal kevesebb időm volt, és ez baromira frusztrált is). Annyira feltölt, hogy még ha a munkából nem is teljesen kiszakadva, de foglalkozhatok a hobbimmal, hogy arra nem találok szavakat.
  • tgwh
    Egyetértek, erről szól a blog. Csak sajnos akiknek kellene, azok nem olvassák.
    Pont ma gondolkodtam el, volt időm, talicskáztam pár kört… igazából a nyugati magas életszínvonal szerintem csak mesterségesen fenntartott jelenség. Volt is pár bukta a németeknél mostanság. Nem lehet ilyen jól élni ennyi embernek. Esetleg Finnországban, de az már-már paradicsomi állapot. Nem tudsz olyan drágán legyártani valamit, hogy valaki aki jól keres, úgy megengedhesse magának, hogy az ő munkahelye is magas profitot termel. Ezt valakinek a végén meg kell fizetnie. Kutatás+fejlesztés magas szinten, de az iszonyat befektetés. Tudom, majd a harmadik világbeli emberek végzik az aljamunkát.


    Ez könnyű.
    Kevés pénzért itthon nyugis meló.

  • Unemployed
    Az egészség a legfontosabb és nem pótolható, általában nem hozható helyre, ha egyszer már tönkre ment. Mindenkinél ez kellene, hogy az első helyen legyen a listán. Bár látva a sok dohányost, alkoholistát, a szenvedély(betegség) az egészségnél is fontosabb.
    A fogyasztás is egy szenvedély, egy társadalmilag megbecsült szenvedély, mert ez ad munkát és pénzt más embereknek. Ezért senki nem fogja azt mondani neked, hogy ne fogyassz feleslegesen, bár illetve ilyen blogokon azért olvashatsz ilyeneket is.
    Számomra az egészség után a szabadság (volt) a legfontosabb cél és ezt elértem. Nem kellett lemondanom semmiről, cserébe szabad lettem. Kinek ez nagy érték, kinek a luxus.
    A dolog itt persze nem ér véget. “Szabaddá válni egy dolog, felnőni a szabad énedhez egy másik” (bocs, ha valaki talált jobb fordítást is rá).
    nfl.com/news/michael-bennett-retires-from-the-nfl-after-11-seasons
  • handyman
    A főnökömnek az a hobbija, hogy a vállalkozásait építgeti és befektetget. Így aztán annyi pénze van, hogy tényleg bármit megvehet. Gyakorlatilag a hobbijával foglalkozik megszállottan nonstop. Mondjuk a családi élete szerintem kuka, de ahogy látom az nem is érdekli. Nem cserélnék vele.

    De hogy okos-nak milyen igaza van! Erre vágynánk – vidéken élni “gondtalanul” -, csak nem merjük meglépni. 🙁 Bár dolgozni szeretek, házból meg nem kell nagy. A feleslegesen nagy ház csak szívás!

  • Matetoth

    Szerintem az életszínvonal helyesen az árát jelenti az életszínvonaladnak. Azért veszed azokat a dolgokat, mert megéri neked.
    konyhakontrolling.hu/?p=69

    De egyetértek, az életminőség egészen más!

  • Vecsésről
    Ugyanez a gondolat volt a fejemben eddig, csak sose fogalmaztam meg így.

    Én 20-tól 26 éves koromig reggeltől estig dolgoztam és szerencsével egy budapesti lakas ára összejött, cserébe fesztiválokon és egy 900ezres autón kívül kevés dologra költöttem. Nem volt párom és barátaimmal is keveset töltöttem, ez volt az ára.

    Cserébe ma 31 évesen, idén költöztünk egy kis családi házba (<100nm), de nagy telekkel (800nm), Budapesti agglomerációba, a feleségemmel.

    Egyéni vállalkozóként heti 3 napot legalább dolgozok, néha többet, ahogy tetszik.
    70 milliós házhoz csak 10 millió hitel kellett, de amíg azt a hitelt ki nem fizetjük, marad a régen vásárol már csak 500ezret erő autó.

    Mára egy igazán luxus életet élhetek, heti ~3 nap munkával 500e Ft bevétellel, az is itthonról, de ha találkoznál velem, nem gondolnád hogy 60-70 millió vagyonom van már és havi 500 ezer Ft nekem elég, nem akarok tobbet.

  • okosban megoldjuk
    Az ilyen döntésekhez nem csak anyagi mozgástér kell, hanem meg kell vizsgálni azt is, hogy milyen minta alapján hozom a döntésemet és annak a mintának milyen következményei voltak. Pl: sokaknak a munkahely csak “alibi” és legyen kicsi erőfeszítés, de utána otthon jön a saját biznisz amibe meg beleveti magát- lehetséges minta szülő, nagyszülő az elmúlt rendszerben, akik munka után a háztáji gazdálkodást erőltették. Következménye ennek az időszaknak a sok szétesett család, a tv előtt felnövő gyerekek tömegei, akik egyébként ma nem hajlandóak fegyelmezni gyerekeiket.
    Szóval, ha pl azt gondolod, hogy az idegesítő munkahelyed egyszer otthagyod és majd kecskesajt gyártásból fogsz élni, ami szerinted nyugodt munka, akkor ezt a tervedet ne csak youtube videókra építsd, mert más a valóság.
  • star70
    a munkam otthon is stresszes
  • H. Péter
    akkor lépj ki az önsajnálatból, üss fel egy profession.hu-t vagy kozigallast és tegyél valamit. Ha panaszkodsz nem lesz jobb…
  • Adamo
    Nem értem. Mi ez a “nagy ház” mánia nálatok? Több házimunka, több rezsi, több pénzed áll benne, több a felújítási költség, stb.
  • Tamás
    : egy-két gyerekkel a havi 500e nagyon kevés lesz…
  • AAA
    “amikor egy újabb tárgyat készülsz venni”

    Én egy tartós, jó minőségű tárgyra sokkal szívesebben költök, mint egy nyaralásra vagy ilyesmire, amiből pár év múlva maximum néhány fotó és homályos emlék marad. Egy minőségi tárgy használatát viszont hosszú évekig lehet élvezni nap mint nap.

  • veres
    Na igen, ezzel én is sokszor így vagytok. A járvány előtt ment ez az “éld meg, ne halmozz stb.” duma (talán csak turizmus lobbi?), de nekem valahogy sose jött át ez az érzés. Egyszerűen nem élem meg úgy az egyszeri dolgokat, hogy maradandó legyen. Ellenben ha van valami tárgy amiben örömömet lelem, akár minden nap, az okozza a tartós, igazi elégedettséget. Különbözők vagyunk, na.
  • star70
    .Peter köszi,de nem az volt a kerdes dolgozzak e,hanem hogy hol…a csalad egyik fele itt a masik otthon…mindenhol nem lehetek
  • tumpara
    AAA: csakhogy a tárgyat 3 hónapon belül megunod, vagy legalábbis megszokod. Persze használod, szereted is, de az az endorfinroham csak az elején lesz meg. Az utazási élmények viszont egész életedre meghatározóak lehetnek, például rájössz, hogy mennyi mindent máshogy, sőt esetenként jobban csinálnak az emberek, ezt a tudást hazahozod, elterjeszted, fejben is kitágulnak a határok, rájössz, mi az igazi boldogság stb.). Ezt egyébként kutatások is igazolják, az élmények, azok közös megélése (vagyis tulajdonképpen az emberi kapcsolatok) boldogabbá tesznek, mint a tárgyak.
  • yimshagin
    Nem feltétlen. Nekünk négy van és nem keresek többet, családi adókedvezménnyel sem – amit ki tudsz számolni, mennyi az említett gyerekekre… De pl hozzájön családi pótlék stb is. Ok, nem külföldön nyaralunk, ház hitelbol van stb, de megtakarítani stb is tudunk. Szóval az egész csak felfogás és priorizalas kérdése, amirol a cikk is szól.
  • BB.

    Amit írsz, az nagyon jól hangzik, csak véleményem szerint az “átlag turistára” ez nem igaz.

    Számomra nagyon elcsépelt és hatalmas önbecsapás ez az egész “élményeket vegyünk, ne tárgyakat!” szlogen.

    Ha megkérdezel bárkit, miért jó utazni, jön ez a sablon szöveg, hogy “megismerek más kultúrákat, más szokásokat, stb.” Ha valaki tényleg így csinálja, az nagyon jó, és valóban maradandó élményeket és szemléletbeli váltásokat és személyiségfejlődést tud okozni (pl. egy ismerősöm hónapokig élt indonéziában a helyiek között).

    De ezzel szemben a legtöbb ismerősöm úgy utazik a világ másik felére is, hogy megszáll európaiaknak fenntartott hotelben, ott étkezik, és a turistáknak szóló programokat nézi meg 1000 másik turistával egymást taposva 1-1 jó instagram fotóért.
    Az adott ország, nép szokásaiból SEMMIT nem tapasztal, és mire hazajön, 2 hét után már a következő utazását tervezi.

  • Kiszamolo
    BB, az idegen kultúrák megismerésének leghatékonyabb és legolcsóbb módja, hogy összehaverkodsz egy itt élő kolumbiai, egyiptomi, vietnami vagy akármilyen származású emberrel és sokat beszélgettek az országáról.

    Igazad van, hogy az önbecsapás, hogy elmész turistáskodni a világ másik részére egy-két hétre és bármit megtudtál az adott népről. Ennél már csak a körutazás a jobb, amikor egy-két napot tölt valaki egy-egy országban.

  • BB.
    (folyt)

    Szóval a sokat utazó ismerőseim nagy részén nem érzem azt, hogy világlátott emberek, ugyanolyan beszűkült szemléletük van, mintha ki se tették volna a lábukat az országból, emellett se nem elégedettek az életükkel, se nem tartósak az élményeik.

    Lehet persze, hogy az én tapasztalataim nem relevánsak, de én ezt érzem átlagnak, és az a ritkább, akin tényleg látom, hogy “megéri” neki, hogy ennyit utazik, mert tele van élményekkel és a világlátása is fejlődik tőle. 🙂

    Persze mindenki arra költ, amire szeretne, csak szomorú látni, amikor valaki ennyi pénzt elkölt, mégis utálja az életét, mert ennyire nem ismeri magát, hogy neki mi okozna (tartósabb) boldogságot.

  • BB.
    “Ezt egyébként kutatások is igazolják, az élmények, azok közös megélése (vagyis tulajdonképpen az emberi kapcsolatok) boldogabbá tesznek, mint a tárgyak.”

    És ehhez még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ez igaz, de nem ennyire egyértelmű a határvonal.

    Pl. egy ingatlant tárgynak tekintünk, egy utazást meg élménynek. De nézzük a következőt: én nem utazok külföldre évi többször, hanem inkább veszek egy házat, nagy terasszal, ahol minden hétvégén grillezést tartok a barátaimmal vs. egy kis panelban lakom, ahol nincs lehetőségem meghívni a barátaimat, de közben körbe”turistáskodom” a világot úgy, hogy kutyával se beszélek. Most akkor melyikben van a több társas élmény és kapcsolat?

    Ezek csak egy példa, de szerintem életszerű, és jól szemlélteti, hogy ez az élmények-tárgyak dolog nem fekete-fehér és nem ennyire élesen elválasztható.

  • kicsi
    Sok jó és szemléletformáló cikket olvastam már itt, és nem egyből tudtam olyat meríteni, ami jobbá tette az életemet.

    Ugyanakkor ez az írás az egyik legjobb!!

    Régóta lappangnak már bennem ezek a gondolatok valahol mélyen tudat alatt. De így összeszedve, struktúrába rendezve még nem született meg nálam. Köszönöm, hogy elmondtad, ami magától lehet, hogy sose állt volna rendszerré össze.

  • Nagy Vonalakban
    Miklós, Te mint végzett teológus
    írhatnál egyszer a hitről
    és ennek a relevanciájában a földi életről…
    mert utóbbi csak egy lepkefing,
    akár van pénzed és időd, akár nincs.
  • kg
    Azt vettem észre, hogy az ismerőseim, mikor dolgozni kezdtek és lett pénzük, elkezdtek irgalmatlan módon fogyasztani. Nekem valahogy mindig fontos volt, hogy legyen pénzem, szorongtam a tudattól, hogy bevétel nélkül maradva mit fogok csinálni. Aztán szembe jött a korai nyugdíj intézménye, és rabja lettem a gondolatnak. Mindent ennek rendeltem alá, ami nem volt teljesen normális dolog, úgyhogy azóta azért lazítottam rajta, de még mindig szorosan fogom a gyeplőt. Nem állok rosszul egyáltalán, pár évnyi munka van még hátra (35 vagyok).

    DE.

    Mindeközben ezek az ismerőseim olyan élményekről számoltak be, amiket én irigyeltem ugyan, de ritkán költöttem rájuk, mert egyszerűen nem fért össze a korai nyugdíj ideájával. Pedig megengedhetném magamnak.

    Szóval korai nyugdíj, hogy később szabadon élhessek, vagy intenzív élmények fiatalon?

    Máig nem tudom megítélni, hogy jól döntöttem-e.

  • BálintZoli
    @Tamas:
    nekünk még csak egy pici gyerekünk van, akire kb. átlagosan havi 60-80e ft kiadásunk van.
    Ez is amiatt, mert drága bugyipelust, üveges kajákat, jó minőségű cipőket és minden választható oltást beadatunk.
    Ezzel együtt van az összes havi kiadásunk 300-350e HUF/hónap körül hármunkra. Plusz egy gyerekkel se mennénk 500 fölé és lenne honnan lefaragni.

    Ami a képet árnyalja, hogy tehermentes ingatlanban lakunk és autónk sincs saját, mert van juttatásként kapott cégesem.
    Egy hitel törlesztésével + autó fenntartásával a jelenlegi költéseinkkel már nagyon ki lenne centizve…

  • Hollo
    Vagy 5 éve úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy fontosabb nekünk egy nagy ház vidéken nagy telekkel és kerttel, csenddel és nyugalommal, mint az, hogy a legjobb állások közül válogassunk egy nagyvárosban, egy panelben nyomorogva.

    Merész lépés volt de hála Istennek minden kialakult, és mint kiderült a jól fizető, érdekes és értelmes munkáról se kellett lemondjunk csak azért mert vidéken lakunk “a semmi közepén”. Délután és hétvégén pedig élvezhetjük a nagy életteret és a sok udvar és kert karbantartási munkát amit örömmel végzünk mert egy egész munkanapnyi ülés után nekem nem büntetés a fűnyírás.

  • Danhadnagy
    pár éve felmondtam, elmentem két hónapra Közel-Keletre kalandozni. Felvettem a munkanélkülit, szobámat kiadtam 6 hétre, majd visszajöttem, főnök nem talált mást, visszavett +20%-ért. az ott szerzett élmények nem helyettesítik azt a 100 ezer forintot, ami kiesett.
  • Husz Janos Puszita
    Nagy hazat az tartson fenn, akinek nem gond a bejaronö/kertesz stb. kombo, különben felesleges penzkidobas es tuti rabszolgaja leszel a haznak, föleg ha hitel van rajta. Engem peldaul az is zavart, amikor a bejaronö ott labatlankodott, nem a szemelye miatt, hanem mert otthon lazulni egyedül lehet legjobban. Vagy amikor kiegett a fü, hiaba mentek a locsolok. Most egy kis lakast berelek, sokkal boldogabb vagyok benne, mint anno a nagy csilivili hazamban. Kocsi detto, hitelem nincs. Sokkal kevesebb stresszel kell megbirkoznom, mint amikor meg meg akartam tartani ezeket.
  • porthosz
    “Szóval korai nyugdíj, hogy később szabadon élhessek, vagy intenzív élmények fiatalon? ”

    Intenziv élmények fiatalon. Ringathatod magad abba a hitbe hogy majd a korai nyugdijazás után szabadon fogsz élni, de a tested erről mit sem tud.
    Én 36 vagyok, és már most az van hogy 1 nap “bulizás” 1 hét pihenés. 25 évesen ez fordítva volt. És ez mindenre igaz lesz, ma még lehet hogy éjfélig elgrillezek a haverokkal, de mire 45 leszek már 10kor fellövik a pizsit és így tovább.
    Egyszóval minél “idősebb” leszel, annál hamarabb elfáradsz, annál kevésbé birod magad és ehhez nem kell 70 évesnek lenni.

    Végül még 1 dolog: csak a mát uralod. Bármikor bármi történhet veled, elkapsz egy súlyos betegséget, elüt az autó, szilánkosra töröd a bokád stb, és máris úgy fog kinézni a korai nyugdíjazás, hogy ülsz a tolószékben…

    Férfiaknál pedig már 40 felett beindul a szívroham-agyvérzés gőzhenger kombó…

  • Vidéki
    Kicsit árnyalnám a képet az utazást illetően. A pszichikai egészség miatt jó néha kiszakadni a megszokott mókuskerékből és legalább néhány napig kikapcsolni, párat hátralépve szemlélni az életedet. Ilyenkor nem csak fel tudsz töltődni egy kis energiával de arra is rá tudsz jönni, hogy a menet közben hegynyi méretűnek gondolt problémák igazából messziről nézve húszad rangú dolgok.
    De ehhez nem szükséges vagyonokért a világ másik felére utazni egzotikusnál egzotikusabb helyekre. Két várossal odébb is tökéletesen ki tudsz kapcsolni mert nem a megszokott környezetedet látod és nem a megszokott életedet éled. Ha ki tudsz kapcsolni akkor Mucsaröcsöge alsón is boldog lehetsz. Ha turistaáradat, feszes programbeosztás, rohanás, stressz vesz körbe akkor egy egzotikus helyet se tudsz élvezni. Néhány likevadász szelfiért és kontinentális konyháért meg kár több százezret kiadni.
  • doboz

    “2020-07-24 at 00:03
    @Vecsésről : egy-két gyerekkel a havi 500e nagyon kevés lesz…”

    Egy gyerekkel a havi 300 is bőven elég mindenre, ez a tapasztalatom. Még nyugdíjmegtakarítás is belefér.

  • Kádám
    Nagyon jó írás, de általában is nagyon jó ez a blog.
    Én spórolós vagyok, nagyon kevés pénzből megélek, 525 ezret keresek a gonoszmultinál, ráadásul nincsenek embereim, ergo nincs túl sok stressz sem. Ebből minimum 300 ezret félre tudok rakni, pedig van egy kisfiam és egy jó nagy macskám is. 🙂
    Egy hatalmas 10 szobás, 5 fürdőszobás, 3 szintes házban lakunk öten. 1000nm2 kert. Az egyetlen gond ennek a fenntartása. Nem is a rezsi, mert azt szétdobjuk, de a karbantartás, felújítás évi 1 millió körül van. Viszont nagyon szeretk itt lakni, itt nőttem fel. Van egy 15 éves suzukim, de nagyon jól karbantartva, nem adnám semmi pénzért, amíg bírja a motor használom.
    Utazgatni is jártam eleget, azt is lehet jó árban és hasznosan csinálni.
    De mindez tényleg semmi, vanitatum vanitas, legfontosabb a család és Isten. Hatalamas a kegyelme, hogy ilyen jól élhetünk. Csak a legtöbben vakok és nem látják.
  • Mindegy

    Nekem mindkettő tud tartós örömöt okozni. Egy jól sikerült nyaralás/kirándulás is, meg a 15 éve vásárolt horgász botom is (nem volt olcsó, de nagyon jó, és sosem fogom lecserélni csak úgy divatból).

  • mérnökember
    @star70:
    mi 11 külföldön töltött év után tavaly jöttünk haza (én (közel 40)+feleség+gyerekek), szóvaal ismerős a dilemma… Nagyon jól éreztük magunkat odakint, de ha nem jövünk haza, akkor mindig bennünk lett volna az a kérdés, h. “milyen lenne otthon?” (Közel idős/fiatal családtagokhoz, barátokhoz stb.) Nyilván van 1000 dolog, ami jobb ott kint, és 1000, ami jobb itthon, de eddig nem bántuk meg a dolgot. Közhely, de Neked kell tudnod, mi a fontos Neked.
    Feleségem mondja mindig, h.nincs rossz döntés, és tényleg: itt is és ott is tudod úgy alakítani az életed, h. az Neked jó legyen. Még valami: az állandó rágódás/dilemmázás csak az idegeket eszi (ezen is átmentünk),szóval dönts körültekintően, de azért lehetőleg gyorsan. Sok sikert!
  • D

    Hasonló cipőben járok (igaz picit fiatalabban). Az eszement fogyasztás, amit sokfele látok, valóban ‘eszement’. Szerintem az intenzív élmények és a nagy kiadások közé nem feltétlenül kell egyenlőségjelet tenni. Lehet utazni, bulizni, extrém sportokat kipróbálni, stb. visszafogott költségvetéssel is.
    Pl. pár hetente egy jót bulizni felpezsdítő dolog. Minden hétvégén péntek estétől vasárnap reggelig csapatni anyagilag és egészségileg is megterhelő (és annyi extra élményt se ad, ha az lesz az általános).
    A fiatalkorodat senki nem fogja visszaadni, de a megtakarításod se más gyűjti 😉
  • Cartman

    Azért ha az ember figyel az egészségére, és nem vedeléssel tölti a huszas, harmincas éveit, mellette pedig még sportol is valamit, akkor egyáltalán nem fog roncs lenni 40, de még 50 éves korára sem(faterom az élő példa erre, 51 évesen). Ez egy nagy tévhit az emberek körében, hogy ez az életkorral jár. Pont hogy inkább a megváltozott szokásokból (rendszeres alkoholizálás/bulizás, szinte semmi sport, kőkemény elhízás), ami miatt az emberek már 30-40 évesen mindenféle egészségügyi problémával küzdenek, meg nulla energiájuk van mindenre.
    Ez ugyanolyannak hat, mint mikor valaki azt mondja, hogy nem tesz félre nyugdíjra, mert úgysem éri meg, hogy nyugdíjba vonulhasson. Aztán amikor megtörténik, akkor meg pislog… Érhet bárkit baleset, persze, de erre alapozni az életet nettó nihilizmus, ami semmi jóra nem vezet.
  • Tóth M.
    Én ezt a korai nyugdíj mániát nem tudom megérteni. Miért jó az, hogy ahelyett, hogy aktív, tevékeny életet élne az ember, ahelyett sokkal kevesebb pénzből vegetál.

    Ha most lenne elég pénzem, hogy ne kelljen dolgoznom, egy évnél akkor sem bírnám ki tovább, mert egyrészt szeretem a munkám, másrészt kell a társaság, harmadrészt ha kereshetek 500ezret havonta, akkor miért éljek 250ezerből?

  • Joy
    Az önerőből elért korai nyugdíj ára sokszor 15-20 év kemény, stresszes munka. Ezt a magánéleted is könnyen megsínyli, mert sokkal nehezebben találsz olyan párt, aki támogatja a túlórás aszkéta életmódod, hogy majd NEKED (nem nektek) szabad életed legyen. A fiatalságodra is másként tekintesz vissza.
    Érdekes olvasni amúgy, ki merre lakna. Nekem a megyeszékhelyem kisváros, és bármerre nézek, fák vesznek körül, sőt, szinte minden gyalog bejárható. Oktatási intézmények közelsége sem utolsó, nem szeretném középiskolába is kocsival vinni majd a gyerekeket, mert nincs normális buszjárat vidékről. Rendezvényekre, baráti öszejövetelekre is ritkán kell autózni szerencsére. Cserébe drágább az ingatlan, de ott van esély, hogy tartja az értékét, egy plusz ingázós autó meg biztosan nem fogja.
    A cikk legfontosabb mondata: A döntés mindig a tiéd! Szomorú látni, mennyien nem akarják ezt tudomásul venni.
  • A.U. Gusztus
    Ez mind igaz, a legfontosabb – és nem tudom ki hogy van vele, de az egyik legnehezebb – maga a priorizálás. Én az első (nem-tudatos) “szombatévem” előtt (7-8 év teljes munkaidő + előtte végiggürcölt egyetem) párhuzamosan, vagy inkább fluktuálva hajtottam a korai nyugdíjat, a vállalkozóvá válást, a magamba invesztálást, az élmények keresését, a minőségi tárgyak gyűjtését (emiatt megértem mindkét csoportot) és még ki tudja hany dolgot. Mai eszemmel elég lett volna a szombatévre tudatosan készülni kb. az első munkahelyem első napjától (ami mondanom se kell, az én a hozáállássommal csak rossz élmény lehetett) kezdve, sokkal elviselhetőbbbé váltak volna a munkával töltött évek, sokkal sikeresebb a szombatév maga és sokkal jobban bírnám a mostani melómat is. Egy dolgot kellett volna kitűzni de azt nagyon.
  • Lazybones

    “Egyszóval minél “idősebb” leszel, annál hamarabb elfáradsz, annál kevésbé birod magad és ehhez nem kell 70 évesnek lenni.”

    Ez egy magyar tévhit, hogy az ember törvényszerűen lepukkan 40-50 éves korára. Számomra ez volt a külföldi élet egyik legnagyobb tanulsága, mikor rácsodálkoztam, hogy más országokban mennyire nem így van.

  • csicskagyász
    Csak az a pénz a tied amit már elköltöttél…
  • PM

    2020-07-24 at 10:50

    “Máig nem tudom megítélni, hogy jól döntöttem-e.”

    Soha nem is fogod megtudni :). Azt viszonyítani a Te döntésedhez, hogy más hogyan élte meg annak az ellentettjét nem releváns. Akkor tudnád eldönteni, ha kétszer lehetnél ugyanannyi idős és mindkettőt megélhetnéd. De így felesleges viszonyítani, mert nem jó a viszonyítási alapod. Ergó csak reménykedhetsz.

  • Zabalint

    Már ha a tárgyat kizárólag az endorfin löket miatt veszed. De ha azért veszed, mert a használata okoz örömet, akkor hiába szokod meg, attól még jelenthet tartósabb élményt, mint mondjuk egy utazás. Szerintem nem lehet az élményt és a tárgyat egymás fölé vagy alá helyezni, mindkettő lehet tartós, és rövid, de emellett a rövid élmények is lehetnek jók, nem csak a hosszúak. Én is rühellem a “vegyél élményt” elvet, mert ez egyben a tárgyak megvetését tekinti alapnak, holott nem a tárgy-élmény skálán dől el, hogy mi mennyire értékes az ember számára.
  • random okos
    Husz Janos Puszita

    Mindenképpen rabszolga vagy, hiszen a túléléshez függő helyzetbe kell kerülni.
    Ha vidéken élsz és földed van, akkor a földedtől függesz.
    Ha városban élsz, akkor a főnöködtől és/vagy a párttól.
    Ha választani lehet, egy igazi férfi az elsőt választja.

  • Zabalint
    @porthosz
    Ebben is mindkettő végletes gondolkodásmód. Ha egészségesen élek, nagyobb eséllyel leszek fit állapotban idősebben is, kisebb eséllyel lesznek egészségügyi problémáim, de nem törvényszerű, hogy így lesz. Meg az is végletes, amit porthosz írt, mert az sem törvényszerű, hogy egészségügyileg lepukkadt leszek 50-60-70 éves koromra.

    Megjegyzem, én is jobban rosszul vagyok egy kis alkoholizálástól is 33 évesen, mint 20 évesen voltam, de azon túl, hogy ebben az is benne van, hogy akkor jobban hozzá lehettem szokva az ilyesmihez, ez nincsen minden téren így. Aki fiatalon nem volt élsportoló, de rendszeresen sportol hobbi szinten, az bizony fizikailag sok szempontból 30-40 között éri el a csúcsot. Ez szellemileg is igaz elvileg, jó esetben mert ebben a korban már lassabban lehet tanulni, mint kisgyerekként, de a tudás-tanulási képesség együtt egy erős optimumot ad ki.

  • tumpara
    Zabalint: tárgy és tárgy között is van különbség. Például egy gitár esetében a használata maga később is élményt (!) okoz, viszont egy újabb mobilt vagy kocsit 3 hónap alatt teljesen megszokjuk, mivel csak a mindennapi tevékenységet végezzük vele, nem hozunk létre vele semmit, nem osztjuk meg a másikkal, szimpla hétköznapi használatról szól. Persze ha valaki autómániás és hétvégenként a Hungaroringen csapatja, az más, ott az az élmény, de a többség inkább csak a Hungárián töszörög vele a dugóban, arra meg kár ennyit költeni. Szóval most jól kihoztam újra, hogy az élmények többet érnek a tárgyaknál. 🙂 Vagy például imádom a filmeket, ezért vettem egy szép nagy tévét. Egy hónapig csodáltam (endorfinlöket), ma meg csak szimplán bekapcsolom és nézem a filmeket. Imádom a tévémet? Nem, mert nem a tárgy a lényeg, az csak egy eszköz az élmény megszerzéséhez.
  • A.U. Gusztus
    jókat mosolygok rajta hogy egyesek a “vidéki életet” csak egy tanyával a semmi közepén tudják csak azonosítani… Jó nagy ház, szántófölddel, gémeskúttal, gyilkos komondorral… 😀
    Ha jól értem, nyugisabb, fönntarthatóbb, csöndesebb élet lenne a cél – csupa olyan dolog ami egy jó állapotú kisvárosban sokkal inkább megvalósítható. Drágább? Az, de az időd is drága amit a kátyús utakon töltesz egyedül miközben a Lidl-be autózol 35 km-t kenyérért, ahelyett hogy megvennéd szombat d.e. egy termelői piacon ahova gyalog leslattyogsz és ismerősökkel találkozol…
    A másik véglet, a “városi élet” is vicces: mintha a KöKi-Örs-Blaha nyomorháromszögön kívül nem lenne város, de még Budapest se…
    Differenciálás, priorizálás és el is jutottunk a poszt lényegéhez 🙂
  • Atom Ant
    “az idegen kultúrák megismerésének leghatékonyabb és legolcsóbb módja, hogy összehaverkodsz egy itt élő kolumbiai, egyiptomi, vietnami vagy akármilyen származású emberrel és sokat beszélgettek az országáról.”

    Ez most komoly? A LEGHATEKONYABB modja a kolumbiai kultura megismeresenek az, ha egy kolumbiai diakkal beszelegetek Pesten?

    Szoval ha pl. egy svajci valamelyik NER csemetet megkerdezi a genfi egyetemen, hogy mi fan terem Magyarorszag, akkor majd kap egy autentikus kepet, sot ez a LEGHATEKONYABB modja, hogy Gunter Koch svajci diak megismerje a magyar kulturat?

    Szerintem picit mas egy-ket hetig 24/7-ben erezni mondjuk Kuala Lumpur ritmusat, beszelni 100 helyivel es igy meghallgatni 100 velemenyt, megkostolni a kajakat, erezni a vezetesi kulturat, erezni a borodon, hogy hogyan viszonyulnak a kulfoldihez, hogy at akarnak-e verni, vagy sem, hogy mennyire segitokeszek stb.