Gyakran beszélek kisvállalkozókkal, akik nem igazán sikeresek vállalkozóként. Alig keresnek többet, mintha alkalmazottak lennének (sőt, néha még kevesebbet is keresnek adózás után), cserébe sokkal többet dolgoznak, sokkal nagyobb anyagi és egyéb kockázatot vállalnak, nincs egy hónap fizetett szabadság, betegszabadság, állami ünnepek, céges autó és sok minden más sem.

Ha nem keresel legalább nettóban kétszer annyit vállalkozóként, mint alkalmazottként, akkor nem szabad vállalkozónak lenned.

S ami fontos, hogy napi nyolc órában nem keresel kétszer annyit vállalkozóként. Mert ha nyolc óra helyett tizenkettőt dolgozol és úgy keresel másfélszer annyit, akkor csak saját magadat csapod be.

Azt szoktam mondani mindenkinek, akit elönt a munka, reggel öttől este kilencig dolgozik, hogy azonnal hagyja abba. Holnaptól (jövő héttől, jövő hónaptól legkésőbb) dolgozzon napi nyolc órát és délután ötkor kapcsolja ki a számítógépet vagy dobja el a szerszámot és másnap reggelig egyáltalán ne foglalkozzon munkával. (Ne csodálkozz, ha majd a házastársad elhagy, ha te a hét hat napjából napi 14 órát dolgozol vagy ha az egészséged megy rá a túl sok munkára. Ne feledd, senki nem mondta még a halálos ágyán, hogy csak egy dolgot bán az életben, hogy nem dolgozott még többet. Nem a munka és nem is a pénz a legfontosabb az életben.)

A tennivalókat pedig priorizálja. Fontos és sürgős, fontos, de nem sürgős és nem fontos és nem is sürgős.

Először végezze el a fontos és sürgős dolgokat és csak utána bármi mást, ha marad még ideje.

Gyakori hiba a szétszórtság is, hogy valaki mindenbe belekap, mindenből elvégez egy keveset, de igazából soha semmi nem készül el időre. Addig ne kezdjél bele másba, amíg egy valamit a sürgős és fontosból nem csináltál meg. Csak utána kezdj bele a következő fontos és sürgős dologba.

Amire nincs időd egy nap, azt át kell nézni, hogy egyáltalán szabad-e azzal foglalkoznod. A legtöbb vállalkozásnál pár ügyfél vagy pár tevékenységi kör hozza a profit oroszlánrészét, a többi csak az időt rabolja. Ezt a resztlit bátran dobd ki a kukába. Nincs szükséged azokra a tevékenységekre vagy ügyfelekre, amik a bevétel 15-20%-át hozzák csak, miközben az időd felét felemésztik.

Miután szigorúan betartod a napi nyolc órát, vizsgáld meg, hogy tudsz-e annyi pénzt keresni abban a nyolc órában, hogy megérje vállalkozónak lenni miatta.

Ha nem elég a nyolc óra munkaidő, akkor három dolog lehet: túl keveset kérsz az ügyfelektől, rosszul csinálod a dolgokat, vagy rossz dolgot csinálsz, amiért nem lehet normális pénzt elkérni a piacon.

Nagyon sok vállalkozó egyszerűen túl nyuszi ahhoz, hogy normális pénzt kérjen az ügyfeleitől. Azt gondolja, hogy ha többet kérne, akkor az ügyfelei elmennének máshová.

Nagyon fontos, hogy merd valaminek elkérni az árát. Hallottam valakiről, aki egy szoftvert havi 15 ezer forintért ad, van háromszáz ügyfele és négy alkalmazottja. Egy olyan szoftvert, ami a felhasználóknak (akik egyébként milliókat keresnek) rengeteg munkát megspórol. A bevételből még az alkalmazottjait sem tudja kifizetni, nemhogy tisztességes profitot keresne rajta. Becsüld meg a saját munkádat, ne áruld magadat vagy a termékeidet ár alatt soha.

Neked nem olcsónak kell lenned, hanem jónak. Régen rossz, ha csak azért választanak téged, mert te vagy a legolcsóbb. Akkor az összes olcsójános, aki a saját anyját is eladná, hogy valamit öt forinttal olcsóbban megkapjon, a te ügyfeled lesz. S ezekkel az ügyfelekkel van a legtöbb baj, nekik nem jó semmi és ők akarnak mindent lehetőleg ingyen megkapni.

Szabadulj meg tőlük. Neked olyan ügyfelek kellenek, akik a minőséget értékelik és nem az olcsóságot. Tartsd meg azokat az ügyfeleket, akiket érdemes megtartani és keress újakat, akik hajlandók fizetni a minőségért.

(Olvastam egy sztorit, hogy valaki kilistázta az ügyfeleit és megnézte, hogy ki mennyit problémázott az elmúlt években, kivel mennyi baj volt. Rájött, hogy a problémázások 80%-a az ügyfelek 20%-ától jött. S nem meglepő módon pont ezeken az ügyfeleken keresett egyébként is a legkevesebbet. Ezeket az ügyfeleket egyszerűen lapátra tette és a stressz 80%-a azonnal elillant.)

Ha annyi az ügyfeled, hogy már nem tudsz újakat fogadni, az a legbiztosabb jele annak, hogy valószínűleg túl olcsón dolgozol. Ilyenkor árat kell emelni, például húsz százalékot. Ha az ügyfelek közel ötöde ezért elhagy, akkor még mindig (közel) ugyanannyi a bevételed, mint eddig, csak kevesebb munkával és lehetőséged nyílik arra, hogy újabb ügyfeleket szerezz.

(Ha nincs elég ügyfeled, pedig direkt olcsó vagy, az azt jelenti, hogy rossz a marketinged és/vagy nem fordítasz energiát az ügyfélszerzésre. Sokan tátott szájjal csak várják a sült galambot, mondván, hogy akinek kell az ő szolgáltatása, majd úgyis megtalálja. Ez nagyon nem így van, de ezt majd talán egy másik cikkben fogom leírni.)

Ha nem az a baj, hogy túl keveset kérsz, akkor lehet, hogy amit csinálsz, rosszul csinálod. Ilyenkor nézd meg, hogy aki sikeres abban az üzletágban, amiben te is vagy, az mitől az. Mit csinál másképp? Mit csinál jobban? Többet foglalkozik az értékesítéssel? Kiszervez olyan munkákat, amit nem kell, hogy ő csináljon? Többet költ marketingre? Esetleg pont fordítva, kevesebbet? Jobban képzett? Mi az, amitől ő sikeres, te pedig nem vagy az? Másold le, nem szégyen a jobbtól tanulni.

(Érdemes átgondolnod, hogy nem járnál-e jobban, ha a favágó munkákat kiadnád másnak. Lehet, hogy jobban megérné felvenni valakit, aki időpontot egyeztet, számlákat ír, telefonálgat, szöveget fogalmaz, reklamációt intéz, amíg te tudnál azokkal foglalkozni, amik igazán hoznák a pénzt, ahelyett, hogy a nap kétharmadában olyan munkákat csinálsz, amihez igazából nem is kell a te szakértelmed.)

Ha nem az árazásoddal és nem is azzal van baj, hogy rosszul vezeted a vállalkozásodat, akkor lehet, hogy olyan dolgot csinálsz, amit nem érdemes csinálnod. Túl sok a kókler a szakmában, nincs fizetőképes kereslet a termékedre vagy szolgáltatásodra vagy bármi hasonló probléma állhat fenn.

Dolgoztam egy cégnél nagyon régen, akik levendulaolajjal töltött luxus nyakmelegítő párnákat hoztak be Izraelből. Kint egy nagyon menő termék volt, hatalmas siker. Azonban akárhogy erőlködtünk, idehaza nem tudtunk belőle mennyiséget eladni, mert nemhogy luxus, semmilyen melegítőpárnát nem szoktak venni a magyarok. Egy év szenvedés után le kellett vonnia a főnöknek a konzekvenciát, hogy nem az árazással, nem a hogyannal, hanem a termékkel van baj, ez soha nem lesz sikeres Magyarországon, hiába kasszasiker egy másik országban. Vagyis ő nem rosszul csinálta, hanem rosszat akart eladni.

Akármelyik dolog is áll fenn a te esetedben, ne nyomd tovább üresben a gázpedált.

Komolyan mondom, hogy holnaptól húzz egy határt, hogy mennyit vagy hajlandó dolgozni és belátható időn belül minimum mennyit akarsz vele keresni. (Ami, mint mondtam, legalább a duplája legyen annak nettóban, mint amennyit alkalmazottként megkapnál.)

Ha pedig ez nem tűnik reálisnak, hogy emberi munkaidővel normális fizetést kapjál, akkor hozd meg a döntést, hogy változtatni kell. Mert nincs értelme rossz irányba még nagyobb sebességgel még tovább menned. Ha már két-három éve játszod a vállalkozósdit és nem jönnek a sikerek, akkor nincs mire tovább várnod. Vagy csináld jobban, vagy hagyd abba, még mielőtt a családod, az egészséged vagy a vagyonod rámegy az egészre.