A pénz egy nagyon jól mérhető eszköz. Ezer forint az ezer forintot ér, ha elköltjük, ezer forinttal leszünk szegényebbek. Ha elköltjük erre, nem tudjuk többé elkölteni arra. Látszólag ennél egyszerűbb dolog a világon nincs.
Nem is lenne, ha nem emberek lennénk. A pénzügyi döntéseink zöme egyáltalán nem racionális. Otthon iszunk kávét, hogy megspóroljunk ötszáz forintot a kávézóban vett kávé árához képest, miközben nyaralás közben ugyanezért a kávéért kifizetünk 1.500 forintot is szívfájdalom nélkül a hotelben.
Órákat rágódunk, hogy a legolcsóbban megússzuk a nappali kanapéjának a beszerzését, közben bőrüléssel kérjük az új autónkat, mert az csak négyszázezerrel drágább, ami az autó árához képest elenyésző többlet. Pedig négyszázezer forint akkor is négyszázezer forint, ha a nappalinkra költjük és akkor is, ha az autónkra.
Hamarabb megveszünk egy inget, ha 15 ezerről van leértékelve 10 ezerre, mintha eleve 10 ezer forintért adnák s gyakran inkább választjuk a leértékeltet akkor is, ha a józan eszünk szerint a nem leértékelt ugyanolyan áron jobb minőség. De míg az elsőnél a hasznot látjuk, amit megspóroltunk, a másodiknál csak a kiadást, amit elköltünk egy ingre. Az első esetben gyakran nem sokat gondolkodnak az emberek, hiszen mindenki szeret jól járni. A második esetben sokat gondolkodunk azon, ér-e az az ing egyáltalán tízezret, nincs-e nevetségesen túlárazva.
Ha az étteremben vacsorázást étkezésként fogjuk fel, rosszul érezzük magunkat, hogy ennyi pénzt kidobtunk az ablakon egy vacsoráért. Ezért inkább szórakozásként tekintünk rá és már mindjárt nem is fáj annyira ugyanez az összeg.
Ilyenkor az összegeket nem racionális alapon, hanem érzelmi alapon könyveljük el. Év közben a kávé csak egy szükséglet, ezért drága ötszáz forintért inni egyet útközben vagy a munkahelyünkön. Nyaralás alatt másként tekintünk ugyanarra a kávéra, ezért fizetjük ki érte a drága napi ár háromszorosát is.
Ugyanez van a bevételi oldalon is: a fizetésünket beosztjuk és igyekszünk okosan elkölteni, ellenben a bónuszt, nyereményt vagy a karácsonyra kapott pénzből sokkal inkább hajlamosak vagyunk luxuscikkeket vagy racionálisan meg nem magyarázható egyéb dolgokat venni.
Sokkal jobban beosztjuk a pénzt, ha különböző borítékokba (bevásárlás, autóköltségek, stb.) tesszük és abból költjük a pénzt. Ez az ismert borítékos módszer.
Egy felmérés szerint ha ráírták a borítékokra a gyerekeink nevét, sokkal kevesebbet költünk a borítékból, mert arra (is) gondolunk, hogy a gyerekeink jövőjét is feléljük részben, amikor ezt a pénzt elköltjük.
Az ember sokkal jobban felelősséget érez a gyerekei miatt, mint mondjuk a saját időskori megfelelője miatt, pedig amikor új autóra költünk nyolcmilliót, miközben még hitel van a házon és nincs nyugdíjmegtakarításunk sem, a saját öregkori magunkat lopjuk meg.
Érdemes megismerni magunkat, hogyan is működünk, sokat segít azon, hogy minél racionálisabban tudjunk bánni a pénzzel és arra költsünk, amire szükségünk van.
Megjelent egy jó könyv a témáról, az írója egy egyetemi kutató, akinek az emberek pénzhez való hozzáállása a szakterülete. A könyvet itt tudjátok megvenni, ha érdekel a téma bővebben. Ha nincs Amazon könyvolvasód, itt tudod letölteni a szükséges programot a telefonodra vagy tabletedre.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 35 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.