Miért nem érzik magukat gazdagnak a gazdagok?
A statisztikai adatokat bújva azt találod, hogy már egy négyszázezres nettó fizetéssel is te a legjobban kereső 10%-ban vagy az országban, ahogy már egy budapesti, tehermentes 120 nm-es ház is ugyanebbe a kategóriába repít a vagyonod alapján.
Azonban ha tippelnem kellene, egyáltalán nem érzed magad gazdagnak egy négyszázezres fizetéssel vagy egy tehermentes házzal.
Vajon miért van az, hogy nem érezzük magunkat gazdagnak jóformán soha, még akkor se, ha benne vagyunk a társadalom felső 1-2%-ában a vagyonunk vagy a jövedelmünk (esetleg mindkettő) alapján?
Több felmérés készült, hogy az amerikai háztartások 30%-a, amelyek évi 250 ezer dollár feletti jövedelemmel rendelkeznek még jómódúnak (upper income) sem gondolják magukat, nemhogy gazdagnak, miközben jövedelem alapján a felső 2%-ba tartoznak.
Egy Fidelity felmérés szerint az amerikai milliomosok 42%-a nem érzi magát vagyonosnak, szerintük átlagosan 7,5 millió dollár szabadon befektethető vagyon (az ingatlan és egyéb vagyonon túl) kellene ahhoz, hogy úgy érezzék, vagyonosak. A magukat vagyonosnak érzők úgy nyilatkoztak, 1,75 millió dollár után kezdték úgy érezni, most már van valamennyi vagyonuk. (A megkérdezettek pénzügyi vagyona átlag 3,5 millió dollár volt.)
A magukat vagyonosnak nem érző milliomosok azt nyilatkozták, hogy tartanak a nyugdíjas évektől, mert ha megszűnik a bevételük, valószínűleg zuhanni fog az életszínvonaluk.
Egy bostoni felmérés szerint az igazán gazdag emberek (átlagvagyon 78 millió dollár) zöme akkor érezné magát anyagi biztonságban, ha a vagyona átlagosan 25%-kal magasabb lenne a jelenleginél.
Miért lehet ez? A jómódú és a gazdag emberek miért nem tudják magukat elhelyezni reálisan egy társadalom anyagi ranglétráján? Miért nem érzik magukat anyagi biztonságban, miközben gyakran többük van, mint száz másik családnak együttvéve?
Az egyik ok, hogy mindenki abból indul ki, ami körülveszi. Azt veszi normálisnak és ahhoz képest érzi magát szegénynek vagy tehetősnek. Ha te egy borsodi faluban élsz, ahol mindenki minimálbérből él hónapról-hónapra, már ha van egyáltalán munkája, akkor ahhoz képest gondolod magad átlagosnak, vagy sikeresnek.
Ha a II. kerület jobb részein élsz, akkor az a normális, hogy mindenki minimum 150 milliós házban lakik, egy új vagy közel új autóval jár, magániskolába járatja a gyerekeit. Nem érzed magad semmivel sem többnek, mint bárki más a szomszédos utcákban.
Sőt, ha tehetős vagy, sokat keresel vagy nagy vagyonod van, akkor nagy valószínűséggel naponta olyan emberekkel találkozol, akiknek nálad több pénze van, vagy azt gondolod, hogy több pénze van. Ha neked csak 4 milliárdos vagyonod van, míg az ismerősödnek 8 milliárdja van, akkor egyből úgy érzed, sok mindent nem engedhetsz meg magadnak, esetleg aggódsz is, hogy vajon a te vagyonod elég lesz-e életed végéig, hogy fedezze az életszínvonaladat. (Ahogy az amerikai felmérésekben is sokan ezért aggódtak. Minél közelebb voltak a nyugdíjas korhoz, annál inkább volt ez a félelmük.)
Sőt, a nagy igazság, hogy hozzászoksz a luxushoz és az onnantól kezdve nem is lesz többé luxus. Már nem is emlékszel arra, amikor még csak egy autó volt a családban, amikor még kontinensen belül mentetek el nyaralni és csak évente egyszer, amikor nem mentetek étterembe hónap végén, mert már nem maradt rá abban a hónapban. De van, akinek már a magánrepülő sem luxus, csak egy használati tárgy.
Ha pedig nem luxus a több autó, a nagy ház, az ázsiai nyaralások, akkor nem is érzed magad ettől jómódúnak vagy gazdagnak. Főleg, hogy a lakóhelyeden és a gyerekek iskolájában, a téged körülvevő mikrokörnyezetben ez az átlagos és ez a normális.
Néha érdemes leülni és objektívan megnézni, hol is tartasz a társadalmi ranglétrán valójában, fontos néha az embernek átértékelnie a saját helyzetét.
Sőt, ha van kedved hozzá, akár nemzetközi viszonylatban is megnézheted, hol állsz anyagilag:
Oszd meg velünk az érzéseidet. Te mikor éreznéd magad gazdagnak vagy anyagi biztonságban? Mennyi havi jövedelem vagy vagyon kellene hozzá? Mennyivel több, mint ami most van? Ha már elérted, mikor érted el?
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 35 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Körülöttem mindenki ennyit keres, de valahogy jobban élnek.
Köszi a cikket, segített most.
“Wo Reichtum beginnt, ist wissenschaftlich nicht eindeutig definiert. Und auch bei der Befragung im Rahmen des HFCS zeigte sich, dass Menschen diese Frage je nach ihrer persönlichen Einkommens- und Vermögenssituation sehr unterschiedlich beantworteten. Der einkommensschwächste Teil der Befragten gab an, dass man ab 320.000 Euro reich sei. Die obersten zehn Prozent sagten hingegen, dass Reichtum erst bei 1,6 Millionen Euro beginne.”
science.orf.at/stories/2880032/
A “szegények” szerint 320 ezer eurótól kezdődik a gazdagság, a legfelső 10% szerint 1,6 millió eurótól.
Ööö… szóval az amerikai háztartások 30%-a a felső 2%-ba tartozik? Nyilván nem, szóval ezt a mondatot mindenképpen újrafogalmaznám.
Nyáron nyaralásra, télen síelésre is futja, de mégis azt látom, hogy másoknak prémium autó, befektetési ingatlan, stb.
És ez nyomaszt néha, hogy miért nem lehet újabb kocsi, több utazás.
De a párom mindig megnyugtat, hogy ne panaszkodjak, mert vannak sokkal szegényebbek is.
Tetszik a cikk. És mindig rájövök, hogy: Nem pénzügyi, hanem inkább önértékelési az én problémám.
Köszönöm.
500 nettóm van ezzel elégedett vagyok. A munkámat is szeretem. A kérdés, hogy mi lesz vajon 10 év múlva, lehet hitel már nem lesz de ha megrekedek egy a mostani szakmai szinten, nem hiszem hogy arányaiban ugyanilyen jó fizetést fogok kapni, jön a fiatalabb generáció.
Szóval anyagi biztonságban akkor érezném magam, ha a befektetéseimből meg tudnék élni úgy, hogy nem amortizálódnak, tehát a megélhetés mellett azért valamennyivel gyarapszik is. Ez a mostani agyammal belegondolva úgy nézne ki, hogy kb 3 -4 ingatlan kiadása mellett már ellenék. Nincsenek milliárdos álmaim, vagyis nyilván vannak, de az elsó opcióra még valamennyi reális esélyem lehet is… 🙂
Olyan 200 körül van a rezsi: számlák,biztosítások,törlesztő és a kocsi.
Kb 100 at elköltünk élelmiszerre és egyéb szolgáltatásokra.
A megmaradóból előtörelsztgetem a hitelt. Előtörlesztés után extrém szegénynek és kiszolgáltatottnak érzem magam.
Észrevettem a pénz/vagyon nem boldogít, hanem egy elfogadott helyzet. Sokkal nagyobb boldogságot érzek, ha pozitívabb a jövőkép.
Pl. belengették, hogy az SZJA 15%ról csökkenhet 1 számjegyűre. Ez a bejelentés nagyobb örömöt okoz, mint a lekötött 1 milla.
Azért megvan a soha semmi nem elég jó érzés.
Amúgy nem lehet, hogy ezek a gazdagok, akik nem érzik biztosnak a dolgokat, úgy értik, hogy ha elvesztik a bevételüket, akkor azért aggódnak, hogy a jelenlegi szinten nem tudnak élni? Nyilván elköltözni Beverly Hillsből, 3 szobás kislakásba és egy 10 éves Corolla náluk a nyomorral ér fel. Minden relatív. Éhen nem hal, de a luxushoz könnyű hozzászokni és nehéz lejjebb adni.
Eltév, akárhányszor beleírod a hozzászólásodba, hogy “sz@r” és ehhez hasonló szavak, a rendszer automatikusan kikukázza. Érdemes kerülni a hasonló szavakat.
Nekem ez is nagy érték, hogy nem kell mások szabályai szerint élnem, és úgy osztom be az időmet, ahogy nekem tetszik, hiába kereshetnék 3x ennyit napi 8 órában.
Miért, az talán nem a felszínesség netovábbja lenne, ha módszeresen a nálad szegényebb emberekkel próbálnád körülvetetni magadat (vagy módszeresen gazdaggal, veled azonossal, balkezessel, kékszeművel, stb., stb.)
A gazdagság fogalma nem a béredről szól, hanem a vagyonról. A nettó vagyonról.
Hiába keresel nettó 650-et, ha egy külső-pesti lakást bérelsz (vagy 80% hitel van rajta).
Viszont ha örököltél a II. kerületben egy 90 milliós ingatlant, a nettó 500-as fizuval is gazdag vagy.
A frusztráltság abból adódhat, hogy manapság nehezebb felmászni a társadalmi ranglétrán, mint korábban.
Felnőve sokáig szüleim autóját kértem kölcsön, kis Swift, most éppen egy 12 éves Hyundai getz. Nem a luxusról szól. Épp szervízben volt a sajátom, ami szintén nem luxus, és nem tűnt annyival feljebbinek, Egy 10 éves Vitara. Kölcsönkaptam pár napra kis Getz-t. Sokkolódtam mennyire hitvány egy kis szekér, nem rémlett, hogy ennyire vacak. De hiába, a jóhoz könnyű hozzászokni. Visszaváltani a régire már büdös. Szóval megértem a milliárdosok aggódását, sokkoló lehet a Bentley után valami olcsó 20-30 ezer dolláros vacakba visszaülni.
A lottót és az öröklést eltekintve (ahol ugyanez játszódott le, csak nem a te életedben) a vagyonhoz a bevételen át vezet az út.
Ezért nincs értelme egymástól függetlenül beszélni róla és azt állítani, hogy csak a nagy havi bevétel (és pénzköltés) vagy csak a nagy felhalmozott vagyon a jólét fokmérője.
Szegény, a nemi szerv emlegetése a hozzászólásban automatikusan a szemétbe löki a hozzászólást. Aztán vagy észreveszem, vagy örökre elveszik.
Azt, hogy ki melyik pénz alapon kiszámolt osztályba tartozik, elég jól lehet számolni, persze a határok folyamatosan mozognak.
Az egy másik kérdés, hogy ki mire vágyik. A fenti cikk szvsz. inkább arról szól, hogy ki mire vágyik. A középosztálybeli és a gazdag is vágyhat még több pénzre. Szvsz. a legtöbb valószínűleg vágyik is, különben nem jutött volna el oda, ahol most van.
Személyes tapasztalat az, hogy egy válás és a jövedelem harmadolása után (ami nem a válás miatt volt, hanem azért, mert nem dolgozom már külföldön) az életszínvonalam jelentősen esett. Ez engem alig zavar. Még mindig meg tudok venni mindent, amit szeretnék, csak pl. egy €5K nyaralásra nem futja már. Ami egy indok, hogy miért nem kell elmenni. Helyette ki tudok fizetni egy hazai wellness hotelt, amit én jobban szeretek…
A férjem szokott hasonlítgatni, neki is mondom, hogy minek? Nekünk attól több nem lesz, ellenben ami van, annak kevésbé örülünk.
Azt gondolom, nem lehet büntetlenül nagyot ugrani. Mármint aki jóval vagyonosabb a családjától, annak kilengései lesznek fejben: vagy baromi zsugori lesz vagy szórni fog, mert még tanulnia kell a jobb léttel járó skilleket. És a család is gyanakodva fogja nézni, kb. hasonló a folyamat, mint az első diplomás értelmiségiek esetében. Nálunk mindkettő játszik és a család nem bír kijönni abból az érzésből, hogy mi tuti lenézzük őket. Pedig nem, pont tőlük hallgatjuk 20+ éve felváltva, hogy miért nincs “rendes” munkánk, ill. nekünk már sokkal több mindennek kellene lenni 🙂
Régebben nehezebb volt felmászni. Gyerekkoromban a “gazdagoknak” új zsigulijuk volt a szegényeknek használt trabant vagy semmi. Nem volt nagy vagyoni különbség és nagyon nehéz volt kitörni. Most sokkal könnyebb.
Valaki írta, hogy a 90 milliós házzal gazdagnak számítana. Nyilván csak akkor, ha alacsonyabb nézőpontból figyeljük. Szerintem a gazdagság 500 millió felett kezdődik. Lásd a cikket.
Hahaha:)
én is azt mondom a gyerekeimnek, hogy a magukhoz mért eredmény számít, azaz, ha ők képesek 5-re megírni, akkor a 4-es sem jó; ha meg eleve 3-ra, akkor tökéletes. Akkor is, ha mindenki más négyest, ötöst kapott.
A “társadalmi ranglétra” és a karrier számomra, a jelen társadalmunkban, megfoghatatlan, mert feltételez egy objektív és egyértelmű rangsort. Mi a társadalmi ranglétrán előrelépés? Akinek pl. apja-anyja nem dolgozott, ő meg pénztáros, az lépett? Hányat kell lépni?
Nekem a családom fontos, amolyan kispolgári “szépen éljünk”, azaz lehetőleg eseménytelenül.
Ha valaki már nem szegény, elérte élete kényelmét és biztonságát. Elnyerte nyugalmát. Ne gyötörje magát újabb és újabb munkával tovább. Ne hajtsa lázas izgalom, ne eméssze fáradtság. Ha nem ismeri fel, hogy munkából, vagyonból, akarásból mennyi elég, máris elveszítette jutalmát.
Arra gondolt, hogy szerencsétlen társai már nem látják a munka értelmét, csak a hasznát.
Azon töprengett, hogy vajon ki a felelős ezért? Kitől kapták az eszmét? Hogy a tevékenység fokával mérjék az ember értékét, becsületét?”
(Su La Ce: Az ifjú Lin-csi vándorlásai)
A mikrokörnyezetünk valós anyagi helyzetét pedig nem is látjuk. Pl mikor kiderül, hogy ovistárs jómódú családja nem is birtokolja a házat, mert bérlik, máris úgy 50-70 millióval kisebb a hozzájuk gondolt vagyon. A környezetünk pénzügyi vagyonát pedig nem is látjuk, fogalmunk se lehet róla (erről Miklós tudna igazán beszélni, tanácsadós tapasztalatai alapján).
Szóval az alapján ítélkezünk, amit látunk. Rokon jött nagy arccal: “Vettünk egy házat”. 10 perc múlva az én agyamban (még önerő se volt nekik): beköltöztetek egy házba, ami 20 év múlva a tietek lesz.
Szerintem régen sokkal nehezebb volt felmászni a ranglétrán.
Ma sokkal több lehetőség van, az más kérdés, hogy a mai 40-50-es réteg ezt nyilván nem igazán tudja kihasználni az irtózatosan magas konformista életmód miatt.
Mi felkerültünk Pestre párommal egyetem után, s a kezdő fizetéssel rögtön top 30%-ba csöppentünk, azóta meg top 10%.
Mi egyébként vagyon szempontjából még messze vagyunk a kitűzött céltól, de reálisan nézve a magyarországi viszonyokhoz képest a jövedelmünk alapján gazdagok vagyunk.
Van egy közgazdaságtani elmélet, miszerint -egy bizonyos szint felett- több fizetéssel nem lehet egy idő után motiválni az embereket, és sokáig nem hittem benne, de igaz lehet.
Az egy dolog, hogy valaki úgy hiszi, hogy csak a több pénz teheti boldoggá, ettől még az igazság nem ez, mert mint látjuk, soha nem lesz “elég pénz”.
Persze célt találni az életben nem a legegyszerűbb feladat.
“Az átlagos megélhetéshez fejenként havi nettó 117 ezer forintot tartottak szükségesnek,
2,6%-kal többet a 2015. évinél. Minél magasabb decilisbe tartozott egy háztartás, annál magasabb
jövedelemelvárásai voltak. A legalsó és a legfelső jövedelmi tizedbe tartozó háztartások jövedelemelvárásai
között csaknem kétszeres különbség volt: az átlagos megélhetési szinthez a legszegényebbek fejenként
havi 90 ezer, a leggazdagabbak 175 ezer forintot társítottak.”
ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/hazteletszinv/hazteletszinv16.pdf, 12. oldal
A “nagyon jó életszínvonalhoz” a “szegények” szerint 183 ezer Ft/hó kell(ene), a “gazdagok” szerint 344 ezer Ft/hó (2016-ban).
Definiáljuk már mi a régen. Nem tudtam hogy ide nyugdíjasok is írnak.
A régen az 1998-2008.
Amiről ti beszéltek (a rendszervlátás előtti idők), az már történelemkönyv.
Ha az emberfia (-lánya) egy kicsit megáll, végez egy kis önreflexiót, akkor végig tudja gondolni, hogy honnan indult és épp hol tart az életútján, beleértve a jövedelmi helyzetét. Ha kellően érett személyiség és megvan az egészséges önértékelés, akkor nem azzal foglalkozik, hogy másnak milye van (illetve milye látszik, hogy talán van). Ha emellé még tartozik annyi ész, hogy a lehetőségein belül költ fogyasztásra, és megtakarít is, akkor nem lesz ott baj sem most, sem nyugdíjas korban. Akkor sem, ha beüt valami krach, vagy bármi váratlan. Mégpedig azért, mert a lehetőségekhez képest objektív szemlélettel mindig feltalálja magát, ahogy élete eddigi során is.
Ui: természetesen nem a valósan és önhibájukon kívül legalacsonyabban kereső rétegről beszélek
Én néha megdöbbenek azon, hogy a posztkommunista országokban mennyire fontos a pénzhajhászás. Például Skóciában jóval kevesebb a “hodály”, kevesebbnek tűnt a drága autó, mégis sokkal kiegyensúlyozottabbak, össztartóbbak az emberek, lokálpatrióták, odafigyelnek egymásra és a környezetükre. Pl. elterjedt szokás, hogy egy közelálló elhunyta után felállítanak egy padot a közösségnek.. Ez egyrészt mutatja a közösség összetartozását, szebbé teszi a környezetet, emellett még pihenésre is alkalmas. A közösség rengeteget épít-szépít közadakozásból vagy gazdagabbak jobbítják környezetüket. Ez a közösségi szellem nincs meg nálunk, a másik sokszor vetélytárs vagy ellenség. A magyarság legnagyobb átka, hogy morálisan és mentálisan mérgezi a környezetét. A jelenlegi anyagi lehetőségek mellett sokkal magasabb életminőség lenne egészséges, emberi egymáshoz való hozzáállással.
“Te mikor éreznéd magad gazdagnak vagy anyagi biztonságban? Mennyi havi jövedelem vagy vagyon kellene hozzá? Mennyivel több, mint ami most van? Ha már elérted, mikor érted el?”
Az én véleményem, hogy ezekre a kérdésekre valós, konkrét forint érték nem adható, hisz ugye az életszínvonal inflációja egyénenként különböző mértékben hatással lesz mindenkire. Aki ma mond X Ft-ot, 10-20 év műlva lehet, hogy 4-5X-et mondana.
Továbbra is azt gondolom, hogy a mindenkori anyagi helyzethez igazítva a fogyasztást és megtakarítást, előre tervezve munka és család témában, és kompetensnek maradva a munkaerőpiacon megadja a biztonság érzését már néhány év munka után is. Ami onnan tovább erősíthető.
Szerintem így lehet felesleges stressz nélkül megélni, és nem csak élni az életet, futva az újabb délibábok után. Fontos közben próbálni lazítani. 🙂
Nekem kb. 7 éve van átlag feletti és 3 éve vezetői fizetésem, de jelenleg egy panelban lakom, és még további kb. 5-7 évnyi nagyon kemény munka és hasonló jövedelem után fogok oda eljutni, hogy lesz egy 40M-os ingatlanom (átlagos, jó állapotú, 70nm-es Bp-i lakásról beszélünk) és 20M megtakarításom.
Aki örökölt egy belvárosi lakást és 200e-t keres, jelenleg vagyonban jóval előrébb tart.
Persze most jól alátámasztottam a cikkben írtakat… 🙂
Ha egy rétegnek adni akarok, akkor a másikat hozom hátrányos helyzetbe, ez ilyen egyszerű. Most volt egy szavazás, majd négy év múlva újragondoljuk, jól van-e ez így.
Bár már többször leírtam, hogy imádom a munkámat, de azért nem tervezem 65 éves koromig csinálni. Tehát a terv a megfelelő vagyon felhalmozása. Viszont ezt sem csinálom ész nélkül, hiszen addig is élni kell, nem vegetálni. Inkább tartson évekkel tovább, de az odavezető út se legyen tele lemondással.
Na, szerintem pl. én nem érzem gazdagnak, vagy különösebben jómódúnak magamat. Pedig minden fenti számításod alapján bőven annak kéne lennem.
De amikor pl. egy hét török/görög/horvát/stb nyaralás a gyerekekkel a vagyon 1-2 százalékát (ingatlanokkal számítva), és a havi jövedelem 100%-át eléri/meghaladja, akkor nem mondhatom azt, hogy tudjátok mit kölykök, idén 3 hétre megyünk…
Szóval persze, az igények alakítják azt, hogy minek érzed magad (viselkedési közgazdaságtan, szubjektívitás, stb).
Majd ha (pl. a bolti vásárláshoz hasonlóan) nem kell néznem egy nyaralás anyagi vonzatát, akkor gazdag leszek 🙂 Most “csak” erős felső középosztálybeli (?) Talán. 🙂
És persze, ez legyen a legnagyobb gondom, hogy nyaralni hova/mennyiért, csak az anyagi gazdagság más kategória.
Angolul beszélőknek:
Money only makes you happy if it makes you richer than your neighbors.
sciencedaily.com/releases/2010/03/100322092057.htm
Éves 190 ezer forintos keresettel van az 50%-nál az ember?
Havi tízenpárezer forintos bevétel azért nem hiszem, hogy a bolygót nézve is közepesnek mondható.
Vagy én csinálok rosszul valamit?
Én igazából csak Nyíregyházáról tudok nyilatkozni. Ez a város teljesen szétszakadt.
Ha tizedekre osztjuk az itteni társadalmat, akkor szerintem a felülről a 3. tizedig “könnyű” feltörni, oda simán elég egy 300 ezres nettó kereset. Utána pedig már szorzók jönnek. Havi 1 millióval (mondjuk ez már csak tipp!), szerintem közelében nem vagy a felső 10%-nak. És ez a legkeletibb megyeszékhely.
Utóbbi egy évben bekerültem egy újabb körbe ismerősök révén. Meglepődtem, hogy mennyi milliárdos él itt. Legalább 20 új milliárdost ismertem meg akikről még csak nem is tippeltem volna hasonlót (pláne nem életvitel alapján), aztán megtudtam hogy mely cégek az övéik… És még csak saját autójuk sincs szinte egyiknek se! 🙂