Ez a cikk eredetileg bő három éve jelent meg, azért vettem elő a szombati sorozat részeként, mert tényleg sokan úgy gondolják, hogy a munka miatt nem tudnak élni.
Sok embernek célja a pénzügyi függetlenség elérése, annyi pénz felhalmozása, ami kitart az élete végéig.
Komoly mozgalommá vált a FIRE, az extrém korai nyugdíjazás, amikor 30-35 éves emberek akarnak nyugdíjba vonulni, hogy úgymond elkezdhessenek élni.
Kíváncsi voltam, mi lett ezekkel az emberekkel, mihez kezdtek az életükkel, miután már nem kellett dolgozniuk.
Az egyik leghíresebb blogger évi(!!!) hétezer dollárból élt és állítólag él azóta is, talán harmincévesen vonult nyugdíjba.
Három évig japán kardművészetet tanult meg inline hokicsapat tagja lett, aztán visszament dolgozni egy brókercéghez, ahol lehúzott még négy évet. Aztán órákat kezdett szerelni és asztaloskodni. Nekem kívülről úgy tűnik, nem nagyon tudott magával mit kezdeni az úgymond nyugdíjas évei alatt.
Többeknél (ha nem is mindenkinél) azt látom, hogy előbb-utóbb valami munkahelyen kötnek ki vagy vállalkozásba kezdenek. Ha mást nem, folytatják a blogírást, előadásokat tartanak és így tovább.
Valaki mondta, hogy a munka abbahagyása után sem valósította meg azokat az álmokat, ami miatt ki akart lépni a munka világából. Elfolytak a napjai, rá kellett döbbennie, hogy nem a munkahelye akadályozta meg abban, hogy zenét írjon vagy fessen vagy csináljon bármi mást. Önfegyelemre van szüksége, hogy rendezettek legyenek a napjai.
Egy másik korai nyugdíjas eladta a weboldalát rengeteg pénzért, de nem tudott örülni a pénznek, úgy érezte, mintha a gyerekét adta volna el és azóta is bánja, hogy értékesítette az oldalt. Bár nem mondta ki, de szerintem ő is az ürességgel küzdött, szívesebben folytatta volna az írást (a "munkát"), hiába kapott sok pénzt, nem tudott mit kezdeni magával.
Nagyon sokan vannak ezzel így, a normál időben nyugdíjba vonulók is. Gyűlölik a munkájukat, alig várják, hogy ne kelljen többé dolgozniuk, de aztán hirtelen nem tudnak mit kezdeni a szabadidejükkel. Kiderül, hogy a munka adott keretet a napjaiknak és gyakran értelmet is. Munka nélkül pedig csak az üresség marad, a tévénézés, a felesleges internetezés és ezekhez hasonló dolgok. A vakáció és a nyaralás addig értékes, amíg rendkívüli extra. Ha már nem kikapcsolódás valahonnan, az is gyorsan unalmassá tud válni.
Gyakran ráfogjuk a munkára, hogy azért nem valósítjuk meg az álmainkat, mert dolgoznunk kell. Amikor már nem kell, kiderül, hogy akkor sem valósítjuk meg ezeket az álmokat, vagy az álmokról derül ki, hogy addig voltak csak vonzóak, amíg álmok voltak, amikor valósággá lettek, már nem is annyira izgalmasak. Vagy csak az első néhány hétben azok, utána már érdektelenné válnak és kereshetünk új elfoglaltságot vagy gyárthatunk új álmokat, amik izgalomban tudnak tartani bennünket, amíg meg nem valósítjuk őket.
Az ember gyakran becsapja magát: ha majd gazdag leszek, boldog ember leszek, ha majd nem kell már dolgoznom, boldog ember leszek, ha majd lesz egy családom, boldog leszek, ha majd sikeres és ismert ember leszek, boldog leszek és így tovább.
S amikor elérsz odáig, hogy már nem kell dolgozni, gazdag vagy, híres vagy és így tovább, kiderül, hogy délibábbá lett a boldogság, csak távolról tűnt hűs vizű tónak és vonzónak az addigi cél, amíg messze voltál tőle.
S nem azt mondom, hogy nem jó az anyagi függetlenség, ha nem kell dolgoznod a megélhetésért. De gyakran akkor jön rá az ember, hogy semmi értelme a napjainak, amikor már a munka sem tölti ki az ébren töltött idő nagy részét. (S fordítva, munka mellett is lehet értelme a napjaidnak.)
Ha nem tudod, miért élsz, mi a célja az életednek, mi tesz boldoggá, kiegyensúlyozottá a jelenben, nem leszel boldog a jövőben sem. Ha nem vagy elégedett az élettel amíg dolgozni jársz, nem leszel elégedett akkor sem, ha már nem fogsz dolgozni. Sőt, az illúzió elvesztése miatt valószínűleg boldogtalanabb leszel, mint voltál, mielőtt elérted volna vágyaid beteljesülését.
Ezért törekedj az anyagi függetlenségre (ha nem is feltétlen olyan extrém módon, mint a sok "korai nyugdíjas"), de ne hidd, hogy a munka miatt nem tudsz teljes életet élni.
Mondjuk családot egyik korai nyugdíjas sem alapított a fenti példák közül, pedig az az emberek jelentős részénél értelmet ad az életnek
Témába vág: nem tudjátok, hogy mi lett a '30as nyugdíjas'-sal? A polgári neve Takács Szabolcs Talán ő volt az első, aki Magyarországon először vállalta ezt fel nyilvánosan és testesítette meg a FIRE mozgalmat (és vált példaképévé sokaknak).
Pár éve hatalmasat ment a médiában, sok interjút adott, előadásokat tartott, némi hype is kezdett kialakulni körülötte. Aztán kb. 2020 közepe óta se híre se hamva a srácnak.. Vagy ilyen szinten visszavonult? 🙂
@anton-von-p a családalapítás pont olyan mintha dolgoznál, sőt...főleg az első években. Aki 30-35 évesen időt akar, hogy "éljen", az nem fogja a családra "pazarolni", hiszen ő élni, akar, nem szaros pelenkákat cserélni.
Fokozatosan csökkentem a munkára fordított időt. Amivel pénzt keresek, az évi 2-300 óra, ezen kívül van még 100 körüli, ami kell a cég életéhez, de már nincs benne pénz (könyvelőhöz számlákat vinni, laptopokat formázni, nyomtatót telepíteni). Vannak még itthoni feladatok, szemét levitele, zoknipárosítás, amik rám jutnak.
Az életnek semmi értelme, ezen nem érdemes töprengeni, de a fenti tevékenységeken kívüli időt lehet élvezni 🙂 Túrázás, csajozás, síelés. A legtöbb emberbe annyira belenevelték a munkát, hogy még az sem tud nem dolgozni, aki már megteheti. Büszkén kell vállalni, ha az ember lusta. Nekem is be szoktak rokonok szólogatni, hogy miért nem megyek nekik ebben-abban segíteni, ha ennyire ráérek.
A blogos példában szereplő férfinak vannak gyerekei.
Azért ha az ember munka mellett is a hobbijával vagy hobbijaival szeret foglalkozni, és úgy érzi, végtelen idő sem lenne ezekre elég, akkor kétlem, hogy FIRE esetébencezeket megunná. Más kérdés, hogy így sokkal mehezebb elérni a FIRE-t, hiszen akiknek aktív időszakukban nincs a munkájuk szempontjából haszontalan hobbijuk, azok lassabban tudnak vagyont felhalmozni.
A céltalan élet semmilyen életkorban nem jó… Nekem nagyon sokat adott, hogy olvastam a kiszámolót vagy a fire-ös blogokat, de inkább úgy tekintettem a FIRE-re, vagy az annál kisebb léptékű de jelentős anyagi felhalmozásra/befektetésre (ide sorolom magam), hogy az egész nem azért történik, hogy ne kelljen többet dolgoznom, hanem hogy lehetőleg soha ne kelljen már kényszerből olyan munkát, munkahelyet, helyzetet elviselnem, ami nem tesz boldoggá. Ezt viszont, hogy akár holnap kivonjam magam a forgalomból 3 évre, vagy péknek álljak, mert úgy ébredtem ma reggel, szeretném életem végéig megtartani. Ennél mindig sokkal szélsőségesebbnek (véglegesnek, végletesnek) éreztem a korai nyugdíjazás mozgalmának mondatait, ami nyomasztó. Holott gyakran csak a monotonitás, a lineáris élet megtörésére vágyom és a mentális szabadságra. Ezt nem a munka hiánya hozza el (nekem).
@anton-von-p
A fenti peldak kozul, hisz a cikk celja lathatolag az volt hogy a FIRE hatranyait mutassa be, eleg egyoldaluan. Tudok olyanrol akinek van gyereke es ugy fuggetlen penzugyileg. Ja es nem ment vissza vegul dolgozni sem es nem a FIRE nepszerusitesebol el.
Szerintem az anyagi függetlenség egy illúzió. Nem lehetsz független anyagilag, hiszen te is a társadalom, és a társadalmi-gazdasági változások része vagy. Oké, nem dolgozol, a vagyonod részvényekben van. Összeomlik a tőzsde. Független vagy tőle? Nem. Kitör egy háború (jó, ez nem valószínű). Független vagy tőle? Nem. Nem lehetsz anyagilag független, kivéve talán akkor, ha vettél magadnak egy lakatlan szigetet, ahol mindent, de tényleg mindent meg tudsz magadnak termelni. Na akkor talán. Mindenesetre én úgy érzem, tudnék mit kezdeni magammal akkor, ha nem kellene dolgoznom. Valószínűleg keresnék magamnak egy hasonlóan ráérős társaságot (dobpergés: sokan nem a munka szeretete miatt szeretnek dolgozni járni, hanem az ott lévő társaság miatt). Ha van egy jó társaság, akkor vannak jó programok is.
Na puff, én pont most tartok ott, hogy habár nem vagyok már olyan fiatal (43), elnézve a költéseimet és "passzív" bevételeimet, lassan erodálódó vagyonnal számolva (pl. 20 év múlva eladok egy lakást) már felmondhatnék.
De így, munka mellett is elértem sajnos tavaly oda az életemben, hogy nincs célom. Jól vagyok, csak nem vagyok boldog.
Terveim vannak, mit csináljak meg a ház körül, hova utazok majd el ősszel stb, de célja nincs az életemnek (a gyerek felnevelésén túl persze).
Sz*r helyzet. Nem tévézek, olvasok, sportolok, nálam nem fordul elő olyan, hogy nincs időm arra, amire szeretném, vagy korábban szerettem volna, csak egyszerűen nem találok célt.
Mondjuk az is igaz, hogy nincsenek nagy igényeim, nem érdekel se almás termék, se a tengerpart, nem izgatnak külföldi utazások. Elégedett vagyok az életemmel, csak épp boldog nem vagyok.
Igazából mitől lesz boldog az ember?
Nem mitől, hanem hogyan illetve min, keresztül, mert a valódi/tartós boldogság nem az időtől vagy a tértől (anyagtól, tárgytól, külső személytől) függ. Menj befelé és "ismert meg önmagad", ezt az irányt, megoldást már jó néhány ezer évvel ezelőtt is (ki)mondták.
Szóval nincs új(donság) a nap alatt 😉
Jó keresést. 😉
Az a legjobb, ha az ember el tudja érni a korai anyagi függetlenséget, aztán utána még tovább dolgozzon. Ha a korai nyugdíjazás léte nincs meg, akkor addig leginkább a pénzért dolgozik, hogy elérhesse az életben azt amit szeretne (család eltartása, drága hobbik stb). De ha már akkora vagyona van, hogy nyugdíjba mehet, akkor utána már nem a pénzért fog dolgozni, nem egy mókuskerékbe fog kerülni, hanem az adott tevékenység szeretete miatt fogja csinálni és nem kell aggódnia, hogy ha ez vagy az nem jön be a munkájában, akkor mi lesz vele, miből fogja eltartani a családját. Sőt, sokan a magas igényük miatt napi 15 órákat is képesek dolgozni, de ha már az anyagi függetlenség meg van, akkor könnyebben megtalálhatják az egyensúlyt a szabadidő és a munka között, mert nem elsődlegesen a pénz miatt dolgoznak. A munka egyébként is kell, mert az embert a célok éltetik. Cél nélkül nem tudunk létezni.
@anton-von-p
Sõt, pàran el is vàltak, és felesben nevelik a gyereket, àltalàban minden màsodik hétvégén.
Számomra messze a legauthentikusabb FIRE blogger: livingafi.com/.
A téma iránt érdeklődőknek ajánlom végigolvasni az egész blogot, nagyon jó stílusban írt és igazán tanulságos. Ő részben egészségügyi okok miatt ment vissza dolgozni néhány év után, amit egy részletes írásban foglalt livingafi.com/2021/03/17/the-2021-early-retirement-update/.
Annó,öregapámék szülőfalujában rengeteg ember halt meg korán,viszonylag rövid idővel nyugdíjazás után.Papa ezt azzal magyarázta,hogy nem csinálnak nyugdij után semmit,csak voltak.Ez jutott eszembe a cikket olvasva.
Közben elértem a betűlimitet.
Na szóval. Kell az embernek a célok az életben, ami motiválja, amivel értéket teremthet. És ezt a munka adja meg. Csak akinek a mindennapi megélhetés a tét, az könnyen a visszájára fordíthatja ezt. Egyébként nem véletlenül van az, hogy sok ember akkor kezd el igazán leamortizálódni akár fizikailag, akár szellemileg, miután nyugdíjba ment. Egyszerűen már nem tudnak magukkal mit kezdeni, nincs motivációjuk. Példa erre nagyanyám aki annyira nem tud mit kezdeni az idejével, hogy egész nap a TV híreket bámulja és az aktuális propagandát tolja ő is vagy éppen állandóan azt hallod tőle, hogy ez a celeb így, ez a celeb úgy. 😀
Szerintem egy alapvető félreértés, hogy a célok elérése tesz boldoggá. A legjobb példa erre a sok becsődölt, depressziós lottónyertes vagy visszavonult profi sportoló.
Alapvetően egy cél elérésekor érzett boldogság legnagyobb része az oda vezető út nehézségeiből táplálkozik. A "könnyen jött, könnyem megy" és ennek a fordítottja. Valamint a célok megtartásához szükséges az a sok megtanult lecke, amit az elérés közben elsajátítottunk.
Ez majd boldog leszek ha [valami cél], szerintem alapjaiban rossz megközelítése az életnek.
Szerintem az a legboldogabb ember, aki minden nap egy picit lép a céljai felé és időről időre el-el ér egyet, és halad tovább szépen. Nem szakad rá minden és nem távolodik tőle.
Én személy szerint 1-2 diplomát csinálnék még, addig biztos le tudnám foglalni magam, de valószínüleg részmunkaidőben akkor is dolgoznék, ha nyernék a lottón.
Szerintem a kettő között van az igazság: dolgozni jó, de annak nincs sok értelme, hogy minden nap bemész ugyanoda ugyanazt csinálni, ami pénzügyileg csak annyit ad, hogy életben maradsz, és továbbra is csinálhatod ugyanazt az értelmetlen dolgot.
Nekem is volt pár "üres" évem, amit azzal töltöttem, hogy elkezdtem komolyabban programozást tanulni. Ezt szeretem csinálni és örömmel csinálom napi 8 órában is normális fizetésért, ez pont akkora pénzügyi függetlenséget ad, amekkora nekem pont elég (hogy nem nézem az árakat a boltban, el tudok menni akár egy tetszőleges hétvégén is hirtelen felindulásból pihenni pár napot, stb)
Tokeletes recept nincs a tartalmas, boldog eletre. Az ember egyebkent is eleg fura, mert meg a szamara legjobb is epp csak addig a legjobb, amig nem telik el vele. A teljes, boldog elet nem letezik, allando korforgasa jo es rossz hangulatnak, maskepp unalmassa valna az egesz. Rossz nelkul nincs jo sem. Meg kell talalni azokat a pillanatokat, amik minden nap boldogsaggal toltenek el, ha mar nincs ilyen, akkor nagyot kell forditani az eleten, radikalisan, hogy ujra legyen ertelme. Celokat meg mindig lehet talalni, egy elet is keves ra, csak az emberek nem mernek igazan nagyban gondolkodni.
Én is akarok kommentelni...- nek
Pszichológustól tanultam: az életnek nem érdemes az értelmét keresni. Aki ürességet érez, az menjen pszichológushoz. Elmondom, hogy miért: sok ember, aki 30-40 éves korára mindent elér komoly pszichológiai problémával küzd (általában érzelmi, anyagai, stb nehézségekből jön), ami hajtóerőként funkcionál. És amikor odaér, akkor összeomlik, azért, mert addig a tetteit az üresség elől való menekülés motiválta, és most az üresség megtalálta. A kiegyensúlyozott emberek mindig tudnak dolgozni, és mindig tudnak pihenni is, mert folyamatosan váltanak egyik szerepből a másikba (így persze lassabban is haladnak, de nem égnek ki soha, az utolsó pillanatig tudnak nyitottak, viszonylag derűsek/aktívak maradni).
Most 36 vagyok 3 kisgyerekkel minimális hitellel, és egy kiadott lakással.
40 éves koromra szeretném a főállásomat 6 órára csökkenteni, vagy heti 4 napra. Mellette próbálok valami kis vállalkozást felépíteni. 50évesen már csak magamnak akarok dolgozni,
Ötleteim vannak, energiám és időm nincsen.
Tavalyelőtt volt egy kisebb kiégésem, mert mindent is akartam, belebetegedtem, elfáradtam, családdal ingerült voltam. Nekem ez nem kell. Inkább legyenek nem megvalósított céljaim, mint hogy céltalan legyek.
@atosz Gondolom nem csődölt be, de mintha valamilyen szinten dolgozgatna a családi vállalkozásban, de pontosan nem tudom sajnos. Szinte minden előadásán ott voltam, aztán hirtelen eltűnt valamikor.
Nagyon igaz, amit Miklós ír.
Én az ötvenes éveim elején járok. Multiknál lehúhtam 24 évet, ha nem csinálok semmit, akkor van havi 400-500eFt jövedelmem ingatlan kiadásból. Van egy laza munkám, egy félig-meddig multinál, 100% homeoffice, havi kb. egy misit hoz, de már nem rettegek, hogy mikor dobnak ki.
A 87 éves nagybátyám, aki már a 70-es években Svájcban élt és Porschéval járt, a mai napig üzletel, mert azt mondja, ha nem dolgozol, már várod a halált.
Szerintem ez a FIRE mozgalom extrémitás, és (öröklés nélkül) extrém lemondásokkal és/vagy hajtással lehet elérni.
Számomra az jelenti a lelki nyugalmat és a "hátradőlést", hogy a havi megélhetésünk összejön akkor is, ha nem szakítjuk meg magunkat, én jelenleg pl. csak napi 3-4 órában dolgozok vállalkozóként, a férjem egy lazább teljes állásban. Így van időnk és energiánk a 3 éves gyerekünkre. Lakás, autó megvan, +15M a bankban, amihez lehet(ne) nyúlni, ha kell(ene).
Persze király lenne egy családi ház, de nem annyira, hogy felvegyünk 40-50M-t és aztán azon izguljunk, hogy tudjuk-e fizetni.
(Amúgy ezt önerőből, családi támogatás nélkül hoztuk össze, a 20-as éveinkben azért sokat dolgoztunk (is), és csak 29 évesen jött a gyerek.) De ez után szétszakadni, és pont ezeket az éveket nem megélni, hanem stresszben tölteni a korai nyugdíj/nagy ház/bármi miatt...nem lenne értelme.
@axt "sokan nem a munka szeretete miatt szeretnek dolgozni járni"
Ok a mazochistak. Az ebren toltott ido javat munkaval toltjuk. Ha ezt az idot nem azzal toltod, amit szeretsz is csinalni, akkor valamit nagyon elrontottal. Meg akkor is, ha minden munkaban van valami "nem szeretem" elem.
@honeybunny Pont igy gondolom en is. Egy olyan munka, amit az ember szivesen csinal, az igenis kell az elethez.
@en-is-akarok-kommentelni "Igazából mitől lesz boldog az ember?"
Ha a helyere kerul. Ha megtalalja azt a celt, amit te meg nem. Ha ratalal arra az okra, ami miatt erdemes minden reggel kikelni az agybol. A vilagban rengeteg megoldando problema van. Ha belefer az idodbe, akkor keress ezek kozul egy testhez allo feladatot, es tedd a vilagot egy kicsit jobb hellye. Nem tudom, szamodra mennyire relevans Jezus, de o mondott par allitast azokrol, kik a boldogok. Eleg unortodox a ma emberenek is.
Pont kb egy hete olvastam hasonló gondolatmenetet vállalkozók között, és tökéletes egyetértés volt abban, hogy ha abbahagynák a munkát pár nap múlva halálra unnák magukat.
Úgy néz ki én a kisebbség vagyok ezzel a véleménnyel (amit elsőre nehezen hittem el) - de annyi hobbim van, annyi minden van amit szeretek/szeretnék csinálni és annyi különböző célom van, hogy minden hétköznapom rohanással telik akár frusztráltsággal karöltve mert közel sincs sincs annyi időm mindenre amire szeretném.
Remélem a közeljövőben valami hasonlót kipróbálhatok, és kiderül mennyire fog hiányozni a mókuskerék, de van egy erős tippem
@zolika "nem csinálnak nyugdij után semmit,csak voltak.Ez jutott eszembe a cikket olvasva."
Igy van. Ha az ember nem lat benne ertelmet, akkor meg az agybol sem hajlando kikelni. Sokan nem jonnek ra, hogy az elet ertelme rajtuk kivul van. Mar megannyian megenekeltek, hogy Isten nelkul az ember, az anyagi helyzetetol fuggetlenul, csak teng-leng, lezeng, vegetal, es nem kulonb az elete az allatokenal. Azok is egyik naprol a masikra elnek, majd meghalnak, oszt jo napot. Mintha sose leteztek volna.
Nem értem Miklóst. Ha a fazon egyik héten órát szerel, a másikon japán kardot kovácsol, akkor már "nem találja önmagát"? Én had ne mondjam, hány éves vagyok, de még mindig ott tartok, hogy egyik héten állatorvos lennék, másikon építész.
ANNYI érdekes dolog van a világon, számomra a munkában épp az a borzasztó, hogy le kell ragadni 1 mellett, és az még hagyján, de elvárás, hogy minden rohadt hétköznap azt nyomjad 9-17-ig. Már rosszul vagyok tőle.
Ha én anyagilag független lennék, biztos, hogy kb ugyanazt csinálnám, mint ez az ember: egyszer ehhez lenne kedvem, másszor ahhoz. A függetlenségben pont EZ a lényeg: hogy azt tehetsz, amit csak akarsz. Ha akarsz, akár újra vállalhatsz munkát is, mert miért ne?
Ha valaki nem tud mit kezdeni a függetlenségével, annak szívesen megadom a számlaszámom. 😀 😀
Talán ez a különbség a szakma és a hivatás között: a hivatásomat nem a pénzért csinálom, hanem mert erre van hívásom: belülről jön, hogy ez nekem kell. Nekem négy év pszichoterápia kellett, mire kikristályosodott, hogy mi az, amiért a piac is fizet, engem meg annyira érdekel, hogy nem tudom nem csinálni; akkor, 31 évesen elmentem egyetemre, és kitanultam. Azóta lassan 15 év telt el, nagyon jól keresek, és élvezem, amit csinálok. Erre mondta a pszichiáterem egykor, hogy az önismeret a legjobb befektetés - nagyon igaza volt... Egyáltalán nem triviális, hogy mi az, amit szívesen csinál valaki, hány ember van a szakmájában csak azért, mert a szülei vagy a tanárai azt tanácsolták 20-30-40 éve... Évekig tartó kemény munka kideríteni, mit akarunk igazán. Amíg ez a munka nincs elvégezve, az élet üres, rossz vágányon halad...
@zolika Ezzel egyetértek, habár csak 32 vagyok. Én konkrétan kikészülök, ha pár napot lustálkodással töltök, nekem kell valami produktív, lehetőleg fizikai tevékenység. A semmittevés megöli az elmét. Elég megnézni egy átlag városi nyugdíjast. Végez a munkával, eljön a nyugdíj és onnantól kezdve max kutyasétáltatás, ezen kívül egész nap TV, esetleg egy kis pörkölt főzés, nem kötik le magukat semmivel. Idővel jön a magánnyal vegyes keserűség, az meg átcsap majd gyűlöletbe.
Vállalkozásom (még) nincs, de ha holnap egy elfeledett amerikai nagybácsi vagyonából örökölnék elegendő pénzt, hogy megéljek a kamatokból, szerintem nem unatkoznék:
Számtalan projektem van a 'TODO' listámon, amit elkezdtem, de idő vagy energiahiány miatt félre kellett raknom:
Sörfőzés, 3D nyomtatás, magaságyás a kertbe, Kéktúra teljesítése, a ház rendbetétele (rendrakás, lomtalanítás / Vaterázás, házilag is megoldható felújítások), stb.
És akkor a könyveket és videójátékokat nem is számoltam, amiket el akarok olvasni / végig akarok játszani.
El tudnád küldeni a cikkben említett bloggerek blogjainak a címét?
Utálom mikor generációkat jellemeznek bizonyos dolgokkal, 30-asként pedig én ebben most pont benne vagyok, de szerintem ez az abszolút csúcsa a mostani, jólétben elkreténesedő fiatal generációnak.
Annyi pénzt összeszed, ami kitart élete végéig - és az mennyi? Kétlem, hogy bárki tudja ezt pontosan és reálisan becsülni. Milliárdokkal dobálózva nyilván kitart, csak azt nem szedi össze 35 éves korára.
A blogger aki 7000 dollárból élt egy évig - hát az még itthon is eléggé szegénynek mondható, pláne az USA-ban.
Vagy elmegy valami csöves harmadik világbeli országba, ahonnan a normális emberek menekülnek, de ő "szabad, mert nem kell dolgozni", csak gondolom nyomorog helyette.
Az emberi szükségletek felsorolásai során ritkán jutnak el a célok, mint szükségletek megemlítéséig.
Általában étel-ital, levegő, tér, szeretet, önbecsülés, közösségi élmény, összetartozás, önmegvalósítás stb...kerül a fókuszba, pedig a célok éppolyan alapvető emberi szükségletek, mint az előbb felsoroltak.
Jó lenne ezekről is többet hallani, mert sokan azt hiszik, hogy ha még nem jutottak a Maslow-piramis csúcsára, akkor ezzel még nem kell foglalkozniuk, pedig nagyon de.
A fenti példák számomra azt jelentik, hogy ezek az emberkék nem szükségletként tekintettek a célokra, hanem lehetőségként, vagy majd ha akarom, ha lesz kedvem, pedig belénk van kódolva, hogy ha nincs célunk szenvedünk.
@en-is-akarok-kommentelni
Nem akarnak, en is kerestem a valaszt nagyon hosszu ideig, es vegul Zizeket olvasva jottem ra a megfejtesre.
youtu.be/U88jj6PSD7w
Gyerekesként megtalálom a mindennapi életcélom a generációkon átívelő családépítésben. Persze, nem biztos, hogy bejön, de van előttem példa.
Szóval, gyerekeseknek üzenem, hogy ha célt akartok, építsetek dinasztiát!
A legjobb megoldás talán az, ha az ember dolgozik, de nem kényszerűségből, hanem mert hasznosnak akarja érezni magát és úgy érzi, hogy segít másoknak azzal, amit csinál és valamilyen szinten örömöt, flow-t ad a munka. Nekem a FIRE bloggerek közül Mr. Money Mustache tűnik ilyennek - neveli a gyerekét, sportol, házakat újít fel saját két kezével, közösséget épít a saját városában és online is.
Persze nem látok a fejébe, de messziről nekem ideálisnak tűnik ide eljutni.
Tavaly hagytam abba a rendes munkát, mivel a megtakarításom és mellékes jövedelmem nagyjából, szűkösen elégnek tűnik. Eltelt közel egy év, és még hetente ránézek a linkedinre, igaz egyre kevesebb lelkesedéssel, de nagyon nehéz lejönni a havi fizetés - rendszeres elfoglaltság drogról. Ugyanakkor az már biztos, hogy megélhetésért alkalmazottnak nem szeretnék visszamenni egy multihoz. Tavaly elkezdtem egy OKJ egyenértékű sulit, amivel heti néhány órában szeretnék foglalkozni, talán olyan vállalkozást ráépítve, ami támogatja a hobbijaimat.
Ami a legjobb az egészben, az a szabadság, hogy nem függ az ember a hülye főnöktől, a havi számláktól, nincs kényszer a megfelelésre. Talán az, aki sikeres és aktív vállalkozó, ezt nem is érti. A másik nagy előny, hogy azt tanulok, amit szeretnék, és nem azt nézem, hogy ez vajon hasznos-e, nem a családtól, sporttól lopom az időt, ha egyáltalán marad.
Korai nyugdíjas vagyok kb. 1 éve. Mióta nem dolgozom, sokkal nyugodtabb és stresszmentesebb az életem. Nem rágódok a munkahelyi problémákon - nincsenek. Jobban alszom. A család után a második legfontosabb dolog a pénz helyett az egészség lett, most már ez van a fókuszban. Elkezdtem tornázni, mozogni. Fogytam több kilót. Én főzök a családra, sok zöldséggel, és nagyon kevés tartósítószerrel, úgyhogy ők is egészségesebben élnek emiatt.
Szeretek utazni, és nem, nem lett unalmas. Ha mindig ugyanoda mennék, lehet, hogy az lenne. De annyi minden van a világban, amit szeretnék látni, hogy egy jó darabig biztosan nem fogom megunni.
Igen, önfegyelem az kell, hogy ne essen szét az ember napja. Vannak hasznos alkalmazások, amikkel követhetőek a feladatok.
Nem tökéletes a FIRE élet, és nem is oldódott meg minden probléma, de nem vágyok vissza a munkahelyemre.
A korai nyugdíj egy nagyon rossz kifejezés az anyagi függetlenségre. De ha csak utóbbiként emlegetjük, akkor is lehet különbözőképpen tekinteni rá. Az sem mindegy, hogy vállalkozók vagy munkavállalók vagyunk. Számomra is cél az anyagi függetlenség, de egyfajta biztosításként, biztonsági hálóként.
Mivel alapból vállalkozó vagyok, ha elérem ezt a pontot, akkor nem kényszerülök rá, hogy lehajoljak mindenféle munkáért, eldönthetem min dolgozok, tökörészhetek a saját hobbiprojektjeimmel, ha semmi pénzt nem hoznak, akkor is meg tudok élni. Egyáltalán nem az a lényeg, hogy ne dolgozzak, az a lényeg, hogy megszűnjön az a nyomás, hogy X Ft-ot ki kell termelni havonta. Rengeteg ötletem van, amiken szívesen dolgoznék, annyit, amennyi jólesik, de jelenleg azon dolgozok inkább, ami a pénzt hozza és annyit, amennyit kell.
Én 2011-ben 23 évesen 1 évnyi munka után ezt írtam a naplómba: "20 éves korom óta tudom, hogy informatikához közel álló területen szeretnék dolgozni, mert nekem a magasabb céljaim megvalósításához először pénzre (tehát még materializálható javakra) van szükségem (és az az IT szektorban van). Ehhez kellett szereznem egy diplomát (ez már nem materiális) és háttértudást, hogy ilyen területen dolgozhassak. A későbbiekben tudom, hogy ezt a munkát meg fogom unni, mert nincs benne annyi kihívás, mint amire én vágyom. Ezért pár év munka után újragondolhatom azt, hogy mivel is szeretnék foglalkozni. Lényeg, hogy valamilyen állandó tevékenységen keresztül szeretném elérni az önmegvalósítást, amely tevékenység:
1. nem passzív
2. nem csak a személyes boldogulásomat szolgálja
3. a társadalomra gyakorolt hatása hosszabb távon hasznos"
Nekem ezt jelenti a FIRE lét, és azért dolgozom, hogy ezt elérjem.
Szerintem a nem a munka a probléma, hanem a túlterheltség, azért akarnak az emberek kilépni.
-a szabi 80%-a a munkáltató kezében van, s nekünk télen adják ki. 7 nappal rendelkezünk amit előre ki kell írni s visszamondják ha úgy van, így a táppénzes napok száma extrém magas.
-a dolgozók belét is kihajtják a munkahelyen konkrétan brutto +3 ft nyereségért, s hazamész naponta hulla fáradtan fájó lábbal a több óra utazás után, és kezdheted az otthonit: háztartás, család, anyagi gondok, karbantartások stb, már pihenni sem tudsz és állj neki edzeni és élni..
S jönnek az okoskodók hogy tanulj meg élj egészségesen.
Mókuskerékbe kerülsz s amikor kikerülsz azt sem tudod miért csináltad, milyen céljaid voltak, mi az életed értelme, mit vagy kit szerestsz stb. S itt a kapcsolat a mélyszegénységgel meg a nyugdíj előtti hirtelen leállással, hogy semmi átmenet nincs, s erről szerintem a kormány tehet.
A végén valahogy mindig oda lyukadunk ki, hogy mégis mi az élet értelme. 🙂
Nálam sokkal okosabb emberek is gondolkodtak már ezen a kérdésen évszázadokkal, évezredekkel korábban. Sajnos jobb válaszom nekem sincs.
@gabor egyetértek teljesen. Fel sem tudnám sorolni, hány könyvet szeretnék elolvasni, vagy mennyi minden félbehagyott vagy el sem kezdett dolgot megcsinálni, legyen akár kerti barkácsolás, vagy valamilyen bizniszötlet.
Az a gond, hogy fel kell tenni a kérdést, hogy miért is akarok "korai nyugdíjazást"? A legtöbben ekkor döbbennek rá, hogy nem is erre vágynak, csak egy másik munkahelyre, vagy egészen más problémájuk van, például, hogy nem is érdekli őket semmi, nem motiválja őket semmi. Erre értelem szerűen a pénz nem ad megoldást, de ez nem a FIRE hibája. Ahogy a lottónyertesből lett csórók esetén sem a rengeteg pénz okozza, hogy végül földönfutók lesznek, hanem az, hogy nem tudtak vele bánni.
@en-is-akarok-kommentelni
Arra esetleg gondoltál már, hogy saját célok helyett közösségi célokat keress? Baráti társaság, lakókörnyezet, város, ország, kedvenc sportcsapat, gyerekek iskolája, stb. Ez a jobb adni, mint kapni elven megy kicsit, ami az önbecsülésnek és a lelki egészségnek – már ha nem lehetetlen szélmalomharc –határozottan jót tesz, és kiapadhatatlan cél- és örömforrás tud lenni.
@en-is-akarok-kommentelni
Ezt tudom ajánlani, ebben leírják, hogy a tudomány mai állása szerint mitől lesz boldog az ember:
moly.hu/konyvek/mero-laszlo-az-erzelmek-logikaja
Én egészen biztosan tudnék 100%-ban a családomnak és a hobbimnak élni, egy pillanatig sem sem hiányozna a munka. Kár, hogy nincs erre lehetőségem...
Ha valamelyik FIRE hero megunta a munka utáni semmittevést, kérem, keressen fel. Nagyon szívesen átveszem a pénzét, és megmutatom, hogyan lehet élethossziglan élvezni a munkától mentes életet! 🙂
@Zolika igaz!
Vidékről, földműves családból származom. Apám számára a nyugdíjas évek hozták el az igazi aktivitást és anyagi függetlenséget, ugyanis akkor már teljes gőzzel tudott a mezőgazdaságra koncentrálni, aminek az lett az eredménye, hogy a családi vagyon jelentősen megnövekedett. Le merném fogadni, hogy apám azokban az időkben volt a legboldogabb, szerette a gazdálkodást, szívesen csinálta. 77 éves koráig kijárt a földekre és maga végezte a munkák jelentős részét, mellette otthon háztáji állattartás + kiskert. Azt láttam, hogy elégedett és kiegyensúlyozott az élete. 77 éves korában leesett lábról, le kellett adnia a munkát, sajnos ez a közérzetére is rátette a bélyegét. Igazi nyugdíjas sosem volt, most is csinálná a munkákat, ha tudná.
Ha azt csinálja az ember, amit szeret, nem tűnik munkának.
Azért sokaknál az van hogy mire eljut a nyugdíjig (akár korai nyugdíjig) addig már annyit dolgozott h leszokott az életről! Elfelejtette mit szeretne vagy milyen lehetőségei vannak ha van ideje.
Egyetemen is meg lehet tapasztalni ezt kicsiben, minden vizsgaidőszak után kell pár nap adaptálódni a sok szabadidőhőz. Pedig csak 1-1,5 hónapnyi megszokásból kell kilábalni nem több évből!
Szerintem a legfontosabb az egyensúly lenne. Kell munka is de kell kellő pihenés is. Én 4 órában szivesen dolgoznék a szakmámban de sajnos amikor ezt felvetem a HR úgy néz mintha ufo lennék. Ugyhogy inkább más elfoglaltságom van.
Aki azért akar gyereket, hogy legyen életcélja, az inkább ne akarjon gyereket.
Mr. Money Mustach-al se példálózzatok, mert azon kívül hogy elvált, ő már évekkel ezelőtt is 500ezer dollárt keresett egy évben a blogján megjelenő hirdetésekből. Tehát a takarékosságot reklámozza, de azért a fogyasztói társadalomból él. Ami neki bejött, az az emberek 99,999% -ának (főleg USA-n kívül) nem működne.