Az időmilliomos
Sok embernek célja a pénzügyi függetlenség elérése, annyi pénz felhalmozása, ami kitart az élete végéig.
Komoly mozgalommá vált a FIRE, az extrém korai nyugdíjazás, amikor 30-35 éves emberek akarnak nyugdíjba vonulni, hogy úgymond elkezdhessenek élni.
Kíváncsi voltam, mi lett ezekkel az emberekkel, mihez kezdtek az életükkel, miután már nem kellett dolgozniuk.
Az egyik leghíresebb blogger évi(!!!) hétezer dollárból élt és állítólag él azóta is, talán harmincévesen vonult nyugdíjba.
Három évig japán kardművészetet tanult meg inline hokicsapat tagja lett, aztán visszament dolgozni egy brókercéghez, ahol lehúzott még négy évet. Aztán órákat kezdett szerelni és asztaloskodni. Nekem kívülről úgy tűnik, nem nagyon tudott magával mit kezdeni az úgymond nyugdíjas évei alatt.
Többeknél (ha nem is mindenkinél) azt látom, hogy előbb-utóbb valami munkahelyen kötnek ki vagy vállalkozásba kezdenek. Ha mást nem, folytatják a blogírást, előadásokat tartanak és így tovább.
Valaki mondta, hogy a munka abbahagyása után sem valósította meg azokat az álmokat, ami miatt ki akart lépni a munka világából. Elfolytak a napjai, rá kellett döbbennie, hogy nem a munkahelye akadályozta meg abban, hogy zenét írjon vagy fessen vagy csináljon bármi mást. Önfegyelemre van szüksége, hogy rendezettek legyenek a napjai.
Egy másik korai nyugdíjas eladta a weboldalát rengeteg pénzért, de nem tudott örülni a pénznek, úgy érezte, mintha a gyerekét adta volna el és azóta is bánja, hogy értékesítette az oldalt. Bár nem mondta ki, de szerintem ő is az ürességgel küzdött, szívesebben folytatta volna az írást (a “munkát”), hiába kapott sok pénzt, nem tudott mit kezdeni magával.
Nagyon sokan vannak ezzel így, a normál időben nyugdíjba vonulók is. Gyűlölik a munkájukat, alig várják, hogy ne kelljen többé dolgozniuk, de aztán hirtelen nem tudnak mit kezdeni a szabadidejükkel. Kiderül, hogy a munka adott keretet a napjaiknak és gyakran értelmet is. Munka nélkül pedig csak az üresség marad, a tévénézés, a felesleges internetezés és ezekhez hasonló dolgok. A vakáció és a nyaralás addig értékes, amíg rendkívüli extra. Ha már nem kikapcsolódás valahonnan, az is gyorsan unalmassá tud válni.
Gyakran ráfogjuk a munkára, hogy azért nem valósítjuk meg az álmainkat, mert dolgoznunk kell. Amikor már nem kell, kiderül, hogy akkor sem valósítjuk meg ezeket az álmokat, vagy az álmokról derül ki, hogy addig voltak csak vonzóak, amíg álmok voltak, amikor valósággá lettek, már nem is annyira izgalmasak. Vagy csak az első néhány hétben azok, utána már érdektelenné válnak és kereshetünk új elfoglaltságot vagy gyárthatunk új álmokat, amik izgalomban tudnak tartani bennünket, amíg meg nem valósítjuk őket.
Az ember gyakran becsapja magát: ha majd gazdag leszek, boldog ember leszek, ha majd nem kell már dolgoznom, boldog ember leszek, ha majd lesz egy családom, boldog leszek, ha majd sikeres és ismert ember leszek, boldog leszek és így tovább.
S amikor elérsz odáig, hogy már nem kell dolgozni, gazdag vagy, híres vagy és így tovább, kiderül, hogy délibábbá lett a boldogság, csak távolról tűnt hűs vizű tónak és vonzónak az addigi cél, amíg messze voltál tőle.
S nem azt mondom, hogy nem jó az anyagi függetlenség, ha nem kell dolgoznod a megélhetésért. De gyakran akkor jön rá az ember, hogy semmi értelme a napjainak, amikor már a munka sem tölti ki az ébren töltött idő nagy részét. (S fordítva, munka mellett is lehet értelme a napjaidnak.)
Ha nem tudod, miért élsz, mi a célja az életednek, mi tesz boldoggá, kiegyensúlyozottá a jelenben, nem leszel boldog a jövőben sem. Ha nem vagy elégedett az élettel amíg dolgozni jársz, nem leszel elégedett akkor sem, ha már nem fogsz dolgozni. Sőt, az illúzió elvesztése miatt valószínűleg boldogtalanabb leszel, mint voltál, mielőtt elérted volna vágyaid beteljesülését.
Ezért törekedj az anyagi függetlenségre (ha nem is feltétlen olyan extrém módon, mint a sok “korai nyugdíjas”), de ne hidd, hogy a munka miatt nem tudsz teljes életet élni.
Azt hiszem, ha valaha elérném a korai nyugdíjat, nagy konyhakertem lenne, sok időt töltenék a tágabb családdal, nevelőszülőnek állnék (a meglévő 2,5 gyerek mellett), esetleg valami karitatív dologba is fognék. A hobbijaimra, a család egészségére is több idő jutna.
Valószínűleg soha nem fogom ezt elérni, mert a fent felsoroltak mind fontosabbak számomra annál, mint hogy a munka miatt teljesen elhanyagoljam. Meg azért sem, mert nem szeretek pénzzel foglalkozni, akkor meg sose lesz sok belőle.
Mi az életünk értelme? Az emberiség egyetlen értelmes tevékenysége az új dolgok feltalálása, megalkotása. Mi lesz az utolsó találmányunk? A mesterséges intelligencia. Ha létrejött, átveszi tőlünk a feltalálói szerepet, nem fogjuk tudni tartani vele a lépést intellektuális téren.
Tehát az életünk értelme, célja a mesterséges intelligencia létrehozása.
Feltételezem létezik már mesterséges intelligencia, amit az ember leginkább valamiféle istenséggel tud jellemezni. Gondolom, magától képtelen másfajta mesterséges intelligencia megalkotására, csak magát tudná lemásolni. Szüksége van egy ” kreatív alkotóra”. Talán ez hozott minket létre azzal a szándékkal, hogy az ember kreativitása létrehozhasson egy másfajta mesterséges intelligenciát is. Talán így szaporodnak.
Szóljatok, ha nagyon elkalandoztam 🙂
– Ami Isten akarata szerinti pihenés az heti pihenőnap, vagyis a szombat, de az sem tétlenség, mert bár pihenőnap ugyan, de a teremtés emlékünnepe, a Krisztusban való megnyugvás és a bűntől való szabadulás szimbóluma, és az Istennel, meg az embertársainkkal való kapcsolatépítés napja.
Az ugye megvan, hogy a népesség nagy része mezőgazdaságból élt? Nyilván nem ölték le az állatokat, hanem ellátták (ahogy minden szombaton is, amikor minden más tilos volt), de ha se szántás, se gyomlálás, se semmi más nem volt, akkor kvázi nem dolgoztak. A kovács is dolgozhatott, csak éppen mit, ha senkinek nem kellett új eke meg sarló.
– A bűnbeesés után az addigi kellemes munka fárasztó és valamennyire kellemetlen lett, de mégis áldás mert leköti az embert akiknek kevesebb ideje van haszontalan vagy bűnös dolgokkal foglalkozni unalmában.
– Dávid is akkor bukta a legnagyobbat amikor otthon lazított. Addig járt háborúzni (ez persze nem hobbi ajánló 8), de Neki ilyen volt az élete nagy része ), viszont amikor otthon maradt és tétlenkedett, ami addig nem volt jellemző rá, akkor látta meg Betsabét, utána jött a házasságtörés és a gyilkosság. Ha leköti magát, akkor ez kimaradhatott volna az életéből.
– Mesélték nekem hogy sok éve Káposztásmegyeren a helyi TV megkérdezett egy 100. életévét akkor betöltő hölgyet hogy mi a hosszú élet titka. A válasz az volt hogy a tétlenség az ember legnagyobb ellensége.
– Több olyan emberről hallottam akik nyugdíjasok lettek aztán pár éven belül meghaltak mert nem tudtak magukkal mit kezdeni.
– Közelről ismerek olyat aki még nem is túl idősen sajnos az unalomtól elmebeteg lett, hallucinált, tévképzetei voltak, és azóta is gyógyszeres kezelés alatt áll.
Szerintem nem annak kellene a célnak lennie, hogy korán nyugdíjba mehessen valaki, hanem annak, hogy olyan munkája legyen, ahová nem kényszer bejárnia. Szeretem a munkámat és abban tudok kiteljesedni, pedig alkalmazott vagyok. Semmi kedvem nyugdíjba menni 32 évesen és 60 évesen sem lesz hozzá több kedvem.
Persze sokfélék vagyunk.
Abszurd olvasnom csomó kommentnél ezeket a szoci munkamániás felfogást, hogy “jajj megunod 2-3 hónap alatt” és menni akarsz dolgozni. A büdös életbe nem foglalkoznék semmiféle munkával, nem kellene semmilyen felelősség sem. Ezer dolgot tudnék kezdeni magammal. Pl. 7-8 éves koromban kaptam az első playstationöm ami bevezetett a videojátékok világába, a mai napig napi szinten játszom PC-n vagy konzolon 😀 Életem végéig is tudnám folytatni akár streameléssel egybekötve. (nyilván ebben az esetben már szórakoztatás céljából, nem megélhetés miatt)
De sajnos marad a való világ, hogy irigykedhetek a 20 éves p*csákra meg fiúcskákra akik 20-30 millás suv-kban meresztik a popsit 3 ingatlannal maga mögött, meg maldívra jár hetente és ennyi a dolga az életben. Sad but true.
Ahonnan én nyerek ezekhez több időt az az alvás hosszának tudatos és tervezett csökkentése. Ehhez sok idő és türelem szükségeltetik, de megéri, mert hosszútávú nyereséggel kecsegtet. Minden óra számít. Most tartok 6 óránál, de 4 a cél. Minden reggel 5-kor kelek, hétvégén is. Nálam ez bevált és ezt bárki megteheti.
Mostanra viszont mar szurja a csalad szemet hogy tul jol erzem magam. Illetve a csalad beosztassal is jar, komplikalt olyasmit mondani hogy “na akkor apa most elbiciklizik Tromso-be meg vissza, valamikor augusztus vegefele jovok”. Ha meg az idommel igazabol nem en rendelkezem amugysem, akkor mire jo az egesz? Nincs mese, a var vissza a munka vilaga.
A legjobb munkában töltött időszak számomra a covid első éve volt amikor ho-ban dolgozhattam. Heti 2-3 megbeszélés mellett naponta háromszor megnéztem az e-mailjeimet, írtam néhányat meg pár telefont felvettem. Talán ha napi 1 órát dolgoztam összesen. Mindemellett nyugodt voltam, kipihent, frissen ébredtem, minden tervezett házimunkát meg tudtam csinálni, kényelmesen bevásároltam; nagyon sokat olvastam és barátokkal beszélgettem. Abszolút nem volt hiányérzetem, hogy 6-7 órával kevesebbet vagyok lekötve a munka miatt.
Sajnos meg a sajat vallalkozasban is raz a hideg ettol, ahogy kezd a fejemre noni valami (alkalmazottak, kotelezo zarasok-nyitasok) menekulok.
Szeretek ingatlanokat adni-venni, felujitani, de ahogy ceget csinaltam ra gyuloltem. Autok ugyanez, ahogy autokereskedest nyitottam megutaltam a kotelezo sz@rokat amik a ceggel jartak.
Igy aztan sima SZJA-val csinalom az ingatlanokat es a kocsikat is.
Ha erdekel valami, akkor is egesz egyszeruen a hideg raz attol, hogy behatarolja barmilyen melo is az eletemet.
A csalad mas, a gyereknek, asszonynak barmit megcsinalok.
En vagyok a kakkuktojas, de az allando celkereses nalam nem mukodik, akkor erzem jol magam, ha szinte nulla munkaval jon a penz es nyaralhatok a csaladdal egesz evben.
Lehet, kisse sarkos, de ha nem eleg a nap 24 oraja, akkor sok haszontalan dologra fecsereled el az idodet. Vagy az alvashiany vag a hatekongsagod ala.
Te ezt amugy korrektnek es igazsagosnak tartod? Mert ha a megtakaritasod terhere nyaralgatsz “egesz evben”, az mas. Persze kerdes, a csalad mit szol hozza? Az biztos jo, ha a gyerekeid azt a mintat latjak, hogy eleg logatni a tokuket, es alanyi jogon jar a tucsok elet?
most épp az az új agyszülemény, hogy azért nő a választások után naponta a Fityesz népszerűsége, mert az emberek a győzteshez húznak.
Fel sem merül okként az a káosz ami most a baloldalon van, összeveszés, hibáztatások, mutyik a pozíciókkal, stb. . – >
Nem mernek sem szét-, sem tükörbe nézni, inkánbb kreálnak mindenféle magyarázatot.
..így nem lesz alternatíva 4 év múlva sem…
Szerintem az, hogy nem dolgozol nem feltétlen egyenlő azzal, hogy tétlen is vagy. Eleve mit tekintünk munkának? Csak az fér bele ebbe a fogalomba, amiért cserébe anyagi juttatásban részesülsz, vagy “értéket” teremtesz? Vagy más is?
Ha valaki nem dolgozik, attól még tevékeny lehet és ezzel semmi gond nincs szerintem. Legalábbis én úgy gondolom, hogy Isten nem fogja ezt problémának tekinteni.
Nekem amúgy sosem jöttek “bűnös” gondolatok, hiába sok a szabadidőm. Egyáltalán nem unatkozom nem kalandozik el a gondolatom, amelyről beszélsz. Ez embertípus függő.
Amúgy volt a rokonságban, aki teljesen leépült, de nem is csoda. Nyugdíjba ment és a lakását kb el sem hagyta (nem lehetett rábeszélni sehogy), egész nap bömbölt az Ékszer TV, meg minden hasonló szenny és pár év alatt mentálisan és fizikálisan teljesen leépült, de ilyen élet mellett az lett volna a furcsa, ha nem épül le.
Valami olyasmi, hogy jól érzed magad a bőrödben, jól érzed magad a körülötted lévők (elsősorban a társad ) társaságában és van valamilyen aktivitás (akár pénzes, akár nem) az életedben, amikor a flowba tudsz kerülni.
Én kijöttem a (szellemi) munka világából, elvégeztem két OKJ-s képzést, aztán rájöttem, hogy hiába érdekel még más is, már ezeknek a szakmáknak sem tudok a mestere lenni soha, hisz nem tudok olyan mélységben foglalkozni velük. (Ezért nem folytattam újabb képzésekkel)
De a flow nekem megvan, amikor ezeket csinálom. Észrevehetetlen, hogy elszalad egy teljes délelőtt akár.
Egyetlen kis probléma talán, hogy a körülöttem lévők még mélyen gyökereznek a munka világában, ezért (számomra) ritkán jönnek össze a kívánt közös programok. Így új közösségi kapcsolatokat is építek épp az érdeklődéseim mentén.
Mint a viccben:
– Én naponta 25 órát dolgozok!
– Hogy csinálod?
– Minden nap egy órával korábban kelek fel.
Nem ertem a kerdest.
Korrektnek es igazsagosnak mit?
Hogy akkor erzem jol magam, ha nyaralhatunk, utazhatunk, nem pedig akkor ha teremtek, fejlesztek, hajtok egy ceget?
Hogy nem erzem 1-2-5-10 honap utan sem azt a kesztetest, hogy menekulni kene valami meloba, “eletcelba”?
Nem a megtakaritast eljuk fel, hanem a passziv jovedelmet, es a mondanivalom arrol szolt, hogy nalam semennyi ido utan nem jon el az unalom, meg a “jaj uristen mi az eletcelom” marhasag.
A Covid alatt sok melomanias, eletcelos rajott, hogy azert megy allandoan mint a barom, hogy ne kelljen otthon lenni.
Azert erezzem magam sz@rul, mert en inkabb vagyok allandoan a szeretteimmel?
En kerek elnezest.
Alanyi jogon tucsok elet? En teremtettem meg, nulla hitelunk van, es a passziv jovedelembol elunk. Milyen tucsok eletrol beszelsz? 🙂
A gyerek azt latja, hogy igy is lehet. Aztan majd eldonti o mit akar.
Többek között, Tom Platz : “Money should be a side effect of what you love to do”
Én ezt már gyerekkoromban is így gondoltam.
Teljesen egyetértek. Előző melóhelyemen valamiért divat volt a napi akár 2-3 meeting is, nem egyszer több órásak. Semmi értelmünk nem volt, csak azért kellettek, hogy a középvezetők fontosnak tűnjenek. Agyban.
Én is hasonló vagyok, gyorsan oldok meg problémákat, de totális sztrókot kapok olyanoktól, aki napi 8-10-12 órában olyan problémákon görcsölnek, ami max 2 óra alatt megoldhatók lennének.
Régiós mércével most is jól élek, de azért jelentősen korlátoz a klasszikus office munkaidő.
Ha pedig tudod hogy miért élsz és mi a célja az életednek, de a nap 24 órájából 8,5 megy a pénzkeresésre (mert a programozás nem jön be) 2 a bejárásra, min. 3 a házi és házkörüli munkákra, ezen kívül nincsenek alvásgondjai mert aki dolgozik az bizony elfárad további 8 óra, akkor bizony kurvára frusztráló hogy nem fér bele az életed szórakoztató része az életedbe. És az életem célja meg értelme sem az hogy toljam egy munkáltató szekerét, de pénzt kell csinálnom.
Még egy ilyen demagóg cikket én itt nem láttam.
Gratulálok annak aki már elérte hogy ne kelljen dolgozni, de látom együtt jár azzal hogy azonnal el is felejti, milyen az. Már várom.
Én is jobbról várnék alternatívát, mert jobboldali gazdasagpolitika kellene, csak nem látom, hogy lenne rá tömegigény. (A Fidesz nem jobboldali, inkább egy szélsőbal-populista-feudális egyveleg, de maúgy épp mindig az, amivel sok szavazatot lehet szerezni.)
Egyèbként pont a vallások léte és működése a legnagyobb bizonyíték – ezernyi más dolog mellett – hogy semmiféle isten nem létezik. Hinni lehet benne, ahogy a napfaló kockás krokodilban is, de attól még nem létezik.
Szvsz inkább a racionalitás irányába lenne jó terelődni, mert az a való világ.
Turazasbol is lehet penzt csinalni. Pl. befizet 10 resztvevo turazni (mint pl. kenu, vagy rafting turara, ahol van fizetett vezeto). Sztem boven lennenek jekentkezok. Van, akik egyedul nem megy el, a baratja mast szeret csinalni, csalad nincs, vagy barmi egyeb okbol reszt venne szivesen egy ilyenben. “Vak randi” helyett “vak tura”. Persze akkor ugrik a dolog, ha egyedul szeretsz menni.
Az elet ertelmerol annyit, hogy azt akkor talaljuk meg, ha azon a palyan vagyunk, amire rendeltettunk Istentol. Illetve ez a beteljesedett elet. Ha a jo iranyba (felfele) tartunk, annak van ertelme.
Az életnek, mint olyannak semmi értelme sincs, mindenki próbálkozik a maga személyes életének értelmet adni. Mivel mindenki magának dönti el, hogy értelmes az èlete avagy sem, ezért szubjektív minden értelmesnek látszó cselekedet. A családi minták nagyban befolyásolják mindezt.
A szintén racionális szimulációs hipotézis viszont elegáns megoldás az összes isten létezésének a lehetőségét úgy megteremteni hogy a látszólagos ellentmondások feloldhatóak.
2022-05-12 at 13:29
ted.com/talks/robert_waldinger_what_makes_a_good_life_lessons_from_the_longest_study_on_happiness/transcript?language=hu
Leginkább a gyerekeimet ismertem meg az elmúlt években (kb. akkor indult nálam a passzív időszak, amikor a kislányom született 7 éve, a fiam 2,5 éves volt) és támogattam a feleségemet a munkájában (takarítok, bevásárolok, vigyázok a gyerekekre, ha betegek, stb.). Én ez vagyok, más meg más. Ha nincs gyereked és úgy leszel szabad,az nagyon más lehet, mint nekem.
A cikk igazat ír:az utolsó 7 évből 1,5-et én is dolgoztam tényleg és a jövő héttől megint belevágok valami újba. A gyerekeknek egy lakást vennék a bevételből (95% az övék), hogy legyen hová kirepülni. Ha szeretem, csnálom, ha nem akkor úgysem
Más. A gyereknevelés számomra egy olyan hosszútávú cél, ami mind egyéni (családi), mind közösségi szinten nagy jelentőséggel bír. Szülőként leginkább az én felelősségem, hogy a gyermekeim felnőve a társadalom hasznos tagjává tudjanak válni, és ennek egyik legfőbb eszköze a jó példa mutatása az életvitel által.
Többen félreértették, nem látják, hogy ez egy sokkal összetettebb és hosszabb távú cél, mint 15 év után nyugdíjba vonulni.