Hogyan ne vegyél több felesleges dolgot

A pénzünkért komoly harcot vívnak a cégek, akik azt szeretnék, hogy az ő termékeiket vagy szolgáltatásaikat vegyük meg, akkor is, ha arra tulajdonképpen semmi szükségünk, vagy egy sokkal olcsóbb alternatíva is ugyanúgy megfelelne a céljainknak.

Ezek a cégek nagyon komoly marketing-gépezetet üzemeltetnek, a legújabb kutatásokat is felhasználva a céljaik elérésére.

Fel akarják kelteni a birtoklási vágyunkat, azt sugallják, hogy az a termék, vagy a drágább termék valamilyen funkciója nélkül nem élhetünk tovább, vagy élhetünk, de minek, amikor vele sokkal jobb lesz.

Könnyebb lesz az életünk, sikeresebbek leszünk, vagy annak fognak tartani az emberek.

Ennek az állandó befolyásolásnak az eredménye, hogy a lakásunk tele van olyan dolgokkal, amikre egy vagyont költöttünk, de szinte soha nem is használjuk őket.

(Korábbi cikkek a témában: Tárgyak, amik körülvesznek, 200 nap új tárgyak nélkül)

Szeretnéd elérni, hogy ne hord tele a lakásod nélkülözhetetlennek hitt, vagy hirdetett, de valójában teljesen felesleges holmikkal?

Akkor az alábbi trükk segítségedre lesz ebben.

Az első lépés, hogy írj össze minden tárgyat, amit birtokolsz. Kicsitől a nagyig. A tűzőgéptől a fekvenyomó padig, a szakállnyírótól a mini-hifiig.

Sokkal tovább fog tartani, mint elsőre gondolnád. Itt egy csuklószorító, ott egy elfeledett tojásfőző, popszegecselő, könyvek tucatjai, amiket soha el nem olvastál, megvett és nem használt szoftverek és még rengeteg egyéb dolog.

Ezután őszintén sorold be a dolgokat valamelyik kategóriába:

– Szükséges: rendszeresen használod, ha nem lenne, venned kellene egyet.

– Néha szükséges: előfordul, hogy jól jön, hogy van a háznál.

– Meg akartam venni: igazából nincs rá szükséged, csak megvetted, mert meg akartad venni.

– Teljesen felesleges: Igazából nem használod semmire, vagy tökéletesen meglennél nélküle.

Ha nem tudsz dönteni, tegyél fel pár egyszerű kérdést magadnak:

– Mikor használtam utoljára? Várhatóan mikor fogom használni legközelebb? Ha nem lenne, megoldanám-e gond nélkül azt, amiért vettem? (Például a magasnyomású mosó helyett a benzinkúton mosnám az autót.)

Ezek után az utolsó három csoportba tartozó termékeket árazd be. Először árazd be a vételár szempontjából (ha ajándékba kaptad, akkor az ára nulla forint), majd add össze az összegeket. Utána számold ki, hogy mennyi időt töltöttél munkával a jövedelmedet figyelembe véve, hogy ezeket a dolgokat megvedd?

Ha már elmúltál negyven, valószínűleg jó pár kacattal tele van a házad, amit semmire nem használsz. Ezért egy elég elgondolkodtató összeg fog kijönni, amit ezekre a tárgyakra költöttél.

Gondold végig, hogy ennyit értek-e? A legutolsó kategória nyilván nem, de vajon a másik kettő kategóriába tartozó dolgok érnek-e annyit, amennyit rájuk költötték a pénzedből és az életedből?

Ha már felismerted, hogy melyek azok a tárgyak, amiket feleslegesen birtokolsz, akkor két dolgot tegyél meg.

Az első, hogy szabadulj meg tőlük. Akár add el, ajándékozd el, vagy dobd ki. Ha valamit nem használtál már öt éve, alig van esélye, hogy valaha is használni fogod. Így hely fog felszabadulni otthon és a lelkedben is nagyobb rend lesz, ha sok felesleges tárgytól megszabadulsz.

A másik, hogy legközelebb minden vásárlásnál gondold végig a következő listát a végső döntés előtt:

– Ez egy tervezett vásárlás, vagy csak belebotlottam egy termékbe?

– Régóta tudom, hogy szükségem van rá, vagy csak egy reklám miatt akarom megvenni?

– Ez is egy nap a “felesleges dolgok” listáját fogja bővíteni, vagy tényleg használni fogom rendszeresen?

– Milyen szükségemet fogja betölteni az adott tárgy? Másként nem tudom megoldani az adott szükséget?

– Miért van rá szükségem?

– Lesz hová tennem otthon?

– Belefér a költségvetésembe? Többet ér ez, mint amiről le kell mondanom miatta?

– Azért veszem, mert szükségem van rá, vagy csak önjutalmazásra használnám?

Az impulzív vásárlástól és a “rendkívüli akció, csak 24 óráig fél áron” beetetésektől pedig távol tart, ha betartod a 7/14-es szabályt: ha bármi olyan dolgot akarsz venni, ami nem a napi életvitelhez kell (nem étel, fogkefe, vagy hasonló) akkor várj 7 napot, ha 30 ezer forint alatt van az ára és legalább 14 napot, ha efelett. Ennyi idő alatt rájössz, hogy tényleg szükséged van-e rá és ez-e a legalkalmasabb termék, vagy van ennél jobb vagy olcsóbb a piacon.

Ha így vásárolsz, sokkal tudatosabban fogsz élni és sokkal több pénzed marad az igazán fontos dolgokra (vagy sokkal több időd, ha nem pénzkereséssel kell töltened a napjaid minden percét.)

Természetesen megvehetsz olyan dolgokat, amiket csak azért veszel meg, mert meg akarsz venni, csak ezt tartsd szigorú kontroll alatt. Eszünk fagylaltot is, amikor megkívánjuk, de csak mértékkel. Ha így fogyasztod, nem leszel tőle elhízott és cukorbeteg, ami viszont előfordulhat, ha valaki önjutalmazásból korlátok nélkül lapátolja magába az édességet.

Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, három-négy hetenként indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.

Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.

Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en

Share

149 hozzászólás

  • KZoltán
    Ellenmarketing akadémiát nem indítasz?
  • irbisz
    A költözködes a legjobb modszer a lomtalanitasra, bar ha van eleg hely az uj helyen, akkor a hatekonysaga megkerdöjelezhetö 🙂

    Ez a felcimkezes, arkalkulalas, munkaidöegyenertek kalkulasa pedig ritka nagy idörablas, ezt maximum shoppingfüggöknek, anyagi nehezsegekkel küszködöknek eri meg, normalis vasarlasi szokasokkal rendelkezö embereknel a hozzaadott erteke vajmi keves, en ugyan bele nem fognek.
    Ez nem azt jelenti, hogy nincs felesleges cucc nalunk :), de nem kivanok monomaniaskent sporolni nehogy kiadjak veletlenül felesleges 23,4 eurot …
    A könyvröl meg kar vitazni, sok könyv van ami felesleges, meg eladhatatlan is raadasul mert többszazezer peldanyban jelent meg es 100 ft-ot sem kapsz erte, mas könyvek meg komoly erteket jelentenek, persze ezek mar a vilaghaboru elötti, illetve inkabb monarchiakorabeli könyvek, ezeket akar sok tizezer forintert lehet eladni.

  • Isti
    Sok kis olcsó cuccról fotó egyben, egy dobozba mind, aztán mehet a vaterára, 1 forintról indul, alapból csak személyesen, és nem viszem sehova. Ha nagyon felmegy az ár, akkor esetleg postázom.
  • Csavargó
    No, majd amikor jön a hidrogénbomba (vagy egyéb újdonság) elektromágneses hatása, amely minden mágneses meghajtót töröl és a félvezetős áramköröket kilövi akkor leshetitek a NASt. Én akkor is vidáman fogok olvasgatni és a kedvenc zenéimet hallgatom…
    Természetesen megvan a létjogosultsága az e-booknak, meg az mp3-nak is, de attól még a könyvek nem lesznek feleslegesek. Valaki a tengerparton nyaral, hotelben, wifivel, van aki pedig felmegy a hegyekbe, ahol sem áram, sem térerő nincs. Nekünk például a széfben is csak könyvek vannak (meg néhány hivatalos papír).
    Csatlakoznék hoz. Akinek felesleges, kidobandó könyvei vannak, szóljon bátran!
  • mtoma73
    A széfben csak nem autónyeremény-betétkönyv van? 😀
    Én szeretek könyvből és elektronikus formában is könyvet olvasni. Addig örüljünk, amíg még olvasnak könyveket az emberek, bármilyen formában is.
  • Mina
    , , nekem teher a lakásunk könyvmennyisège. Bőven van, amit megtartunk, viszont nincs helyünk. Amelyektől megválnánk, azok változó minősègűek, sok jó darabbal azèrt. Ki egyet sem dobnèk. (leszámítva pár nagyon nagyon gagyi nyelvkönyvet). Próbáltam sokat egyben eladni, de az egyik nagy internetes antikvárium arcpirìtóan keveset akart èrte adni.
  • Tamás
    cipled be egy könyvtárba, én így csináltam. Igaz, pénzem nem lett belőle, de nem is kellett. Nekem elég volt, hogy végül mégsem a kukában landoltak.
  • Tamás
    @Csavargó ha minden félvezető a jelzett módon ki lesz lőve, akkor szerintem már mi sem (te sem) fogunk élni, úgyhogy tökmindegy, hogy min nem olvasunk. A könyvekhez egyébként sem kell NAS.
    Egyébiránt gramofonon tárolod a zenéidet? Merthogy úgy nagyjából minden más tartalmaz félvezetőt (vagy csövet), és árammal működik.
  • gab
    Én is könyvpárti vagyok, bár egyre kevesebbet veszek, mert tudom, hogy alig van időm nyugodtan olvasni. Egyre többet kényszerülök monitoron olvasni, de nem szeretem, sem az ebookot, mert másfajta befogadást ad. Lehet, hogy szubjektív, de mintha sokkal kevésbé emlékeznék arra, amit csak monitoron láttam, mint amit papíron. Egyébként mint minden, ami ma készül, kevésbé tartós, a könyvek is egyre rosszabb minőségű papírra nyomódnak, a ma kiadottakból 30 év múlva nem lesz antikvár darab. (megfakulnak, szétesnek, szétporlanak)
  • L70
    Szépek ezek az észérvek, de a feleségem egyszerűen nem hajlandó megválni egy csomó “jó lesz még” dologtól.

    Nem vagyunk egyformák, valaki a tárgyakhoz érzelmeket kapcsol, és képtelen elengedni őket, ilyenkor pedig megszűnik a racionalizmus.

    Felvetette, hogy béreljünk garázst, mert Bezzegék is bérelnek. Mondtam, hogy nekem plusz tárolóra nincs szükségem, ha neki kell, akkor keressen egyet, szerződjön, kezelje, fizesse, rendezgesse ő, ez az ő magánterülete lenne, azt csinál vele, amit akar. Szerencsére ez hatott, lekerült a téma a napirendről.

  • Zsuzsi
    A “ne vegyél semmit meggondolatlanul” elvvel egyetértek, de óvva intek mindenkit a túlságosan radikális eladás/kidobástól. A régi kiságyam kb 25 évig porosodott a szobában, én mégis örültem neki, amikor megszületett a gyerekem, hogy Anyukám nem adta el (megkímélve engem kb 30000 ft kiadástól). A sógornőm olyan, hogy mindent elad, amire nincs szüksége, pár éve életmódot váltott, és nagyon bánja, hogy eladta anno a lábtrénerét, mert most nagy hasznát venné.
    A költözés egyébként a legjobb rádöbbentő, hogy mennyi mindene van az embernek. Ekkor egyeztünk meg a férjemmel is, hogy csak akkor vehetek új ruhadarabokat, ha ugyanannyitól meg is válok. Azóta (1 éve) – én, aki havonta vásárolt 1-2 ruhát – 1 db pólót vettem meg, mert nem vagyok hajlandó kidobni azt, amiért egyszer pénzt fizettem, és tudom amik megvannak azok tökéletesen jók addig, amig ki nem lyukadnak, hiába régiek.
  • Leguan~
    A felesleges cuccoktól való megszabadulás egyik alternatívája (az internetes értékesítés, ajándékozás, kidobás mellett), ami különösen a kisebb értékű (<2.000 Ft) dolgoknál működik jól pl, az önkiszolgáló bolhapiac, ahol bérleti díj fejében telerakhatod a polcodat a dolgaiddal és a bolt személyzete lebonyolítja az értékesítést, a végén a ételárat teljes egészében megkapod. Finnországban ezek a helyek nagyon népszerűek, Magyarországon is van ilyen.
  • Teddy
    Nagyon tetszett a cikk.
    A témához kapcsolódóan ajánlom “Brooks Palmer: Rakj rendet az életedben” c. könyvét.
    A könyv érdekessége, hogy rendrakásra, közvetlen környezetünk lomtalanítására buzdít, majd ezt átvezeti az emberi kapcsolatokra is. Ez a következő lépcsőfok amit át kell vizsgálnunk és gondolnunk, szükség esetén “selejteznünk”. Ezáltal megszabadulunk az életünket akadályozó tényezőktől.
  • Erzsébet
    Teljesen jó, én már túl vagyok rajta kb 3 éve. Azon viszont picit mosolyogtam, hogy “add el”. Hogy aztán más feje főjön rajta? Az ajándékozással legalább attól megkíméljük a másikat, hogy nála is brutál összeg jöjjön ki a “mennyit költöttem rá” oszlopban. Bár szerintem nem is ez a döntő szempont, hanem egy átláthatóbb, letisztultabb élettér. Én neten ajándékoztam el a “felesleget”. Így többnyire olyan jelentkezett aki valóban szükségét érezte. Van, hogy az ember “csak úgy” kap ezt-azt, és ciki visszautasítani.
  • Peter
    Egy ilyen speci karkotovel youtube.com/watch?v=l1zeD4BKsZM&sns=em
  • Erzsébet
    Igazad van, de nem bírtam ki, hogy ne írjam le, hogy a gyakorlatban nem mindig jön be, ha tudjuk hol kell keresni…. Fiam (talán nyolcadikos volt) egyszer úgy írta meg a töri dolgozatát, hogy a kérdés után csak a lásd TK x. oldal. (a tanára mindig azt mondta, hogy az már jó, ha tudja valaki hol kell keresni egy kérdésre a választ) erre egyest kapott.. 🙂
  • jurta
    Nyomtatott könyv témához: tizenéves korom óta nem értem, miért nem tudják szétválasztani az emberek a tulajdonlását és az olvasását? Pedig ettől válik “egyszer használatossá” a legtöbbük kezében, s így pont annyira haszontalan, mint a műanyag evőeszköz, a PET-palack vagy a kis címletű érme.

    Előbb elolvasom (könyvtár, ismerős), utána, ha még mindig úgy érzem, hogy megéri a helyet foglalnia az otthonomban, megveszem.

    E-könyv már kicsit bonyolultabb, könnyebb elcsábulni a megvételére és elég ritkán lehet (legálisan) kölcsönkapni. 🙂

  • Kiszamolo
    Zsuzsi, anyám 25 évig rakosgatta a babaruhákat meg a gyerekruhákat, hogy majd az unokáknak. Egyszer fogtam és mind elvittem a Vöröskeresztbe. Soha nem adnék a gyerekemre elnyűtt 25 éves gyerekruhákat. Még akkor se, ha nincs pénzem.

    Nagy csapda az “eltesszük, hátha egyszer jó lesz valamire”.

  • Családfő

    Zsuzsi kiságyat írt, és az más téma. Ha volt helye, eltették, majd 25 év után leporolták, annak semmi baja nem lesz.

    Ruhákban egyetértek, mert azoknak az anyaga is tönkremegy ennyi év állás után, sőt, sokkal kevesebb alatt is.

  • Kiszamolo
    Családfő, értettem én, de biztos vagyok benne, hogy aki eltett egy kiságyat majd jó lesz valamire felkiáltással, az minden mást is eltett, aminek a 90%-át semmire nem lehet használni. Egyébként mi újonnan vettünk kiságyat az Ikeában 15 ezerért, amit 10 ezerért el is adtunk két gyerek után.

    Ha egy négyzetméter lakás 300 ezer forintba kerül és legalább ennyit foglalt a kiságy 25 éven át, akkor mennyibe is került tárolni 25 éven át a kamatokat és a felújítási költségeket is figyelembe véve?

  • vgaborka
    A kiságy témához: szüleim is elrakták a kiságyunkat, most hogy van unoka jól jött (ha náluk vagyunk van hol aludni az unokának). 2x évig őriztek valamit, amit most 10 eFt körül meg lehet venni, mert természetesen matracot újat kellett venni bele. Nem tudom, hogy megérte-e…
    Édesanyám kiságyát nagymamám pedig naposcsirke keltetésre használta.
    A hidrogén bombás vonulathoz: ha egyszer ledobna valaki egy H-bombát, akkor szerintem kisebb dolgunk is nagyobb lenne annál, hogy mit olvasunk vagy milyen zenét halgatunk, mert szeritntem akkor épp a Terminátor “forgatásán” lennénk.
  • vgaborka
    dolgunk = gondunk
  • Garbo

    Van, akinek a könyv nem adathordozó, mint neked, ennyi. A többit fölösleges boncolgatni. Egyébként pedig igen, elolvassuk azokat a bizonyos könyveket, ha nem szakkönyvek például. Mi ilyen fura népek vagyunk: mindenki, minden este olvas, én ebben nőttem fel. Igaz, mozira, neten szörfölgetésre csak úgy vagy ilyesmire nem jut idő, de az nem fáj. A mindennapoknak ez a része, nem a telefonnyomkodás például. Sőt, egy hetilapot járatok papír alapon is.


    De az a lakás nem lesz kisebb 2 nm-rel, ha nincs rajta gyerekholmi tárolva, sem nem költöznek 2 nm-rel kisebbe azok, akik nem tárolják azokat.

  • Kiszamolo
    Garbo, az emberek eleve úgy építkeznek, vagy vesznek lakást, hogy lesz egy kacatszoba, minimum 9 négyzetméter (majdnem 3 millió forint) és egy vendégszoba 12 négyzetméter (majdnem 4 millió forint), ahová évente egyszer ha beesik valaki, pedig olcsóbb lenne a Hyatt-ben elszállásolni az ilyen vendégeket, mint külön szobát fenntartani a számukra.
  • vgaborka
    És hogy a könyv vonulat összeérjen a hidrogén bombás vonulattal, nézzétek meg az Éli könyve című filmet: imdb.com/title/tt1037705/
  • Zabalint

    Az a baj, lekezelően beszélsz azokról, akik nem azt csinálják, amit te. Pl. ha már telefon nyomkodás, én pl. most telefonról írok. És ugyan van e-book olvasóm is, de reggelente inkább a telefonommal szoktam olvasni azt a regényt, amit épp olvasok, kívülről persze te ezt is lenéző szemmel néznéd, hogy jajj, ezek állandóan csak a telefonjukat nyomkodják, miközben azt sem tudod, épp mit csinálok a telefonommal.
  • Zabalint

    “De az a lakás nem lesz kisebb 2 nm-rel, ha nincs rajta gyerekholmi tárolva, sem nem költöznek 2 nm-rel kisebbe azok, akik nem tárolják azokat.”

    Ha kidobnál egy 2 nm-t elfoglaló tárgyat, nyilván nem költöznél kisebbe, de ha tele van a lakásod majd valamikor talán jó lesz valamire cuccokkal, akkor nem 2- négyzetmétert foglalnak el összesen, hanem jóval többet, és ezt bármikor, ha lakást váltasz, sőt az első lakásodnál is figyelembe veszed, mert lehet, hogy valójában a fele is elég lenne.

    Komolyan, mint ha azt vitatnád, hogy a mávnak pénzbe kerülnek a potyautasok, mert ha +1 potyautas felül a vonatra, attól még nem kell plusz kocsit indítani.

  • vgaborka
    @garbo: csak, hogy én is beleálljak a könyvtémába, definiálnám a könyvet:egymás után írt betűk halmaza, melyek értelmes szöveget alkotnak. Most, hogy ez milyen módon jelenik meg előtted (mondjuk úgy, hogy manifesztálódik), az szerintem lényegtelen: lehet, hogy könyv (papíralapú), e-könyv (bit-ek halamza), de lehet akár hangos könyv is (így akár vezetés közben is “olvashatsz”). Viszont a lényeg szerintem, hogy ez a betű halmaz elfogyasztása számodra mit nyújt: tanulsz/művelődsz/kikapcsolódsz/szórakozol, ez teszi a “könyvet” könyvvé, nem pedig a “kötése”. Szerintem lényegtelen, hogy szépen legyen kötve, “szaga” legyen, csak az “élmény” számít. Ha tehetém az összes könyvem ebook-ra cserélném, mert akkor mindig nálam lennének (3-as Kindle-m van, azon elfér szerintem olyan 2-3 ezer könyv-bár nincs annyim).
  • Zabalint
    Biztosan írtam már, de újra leírom:
    Szüleimnek pincékkel, padlásokkal együtt több mint 300 négyzetméter van tele. Ha már említettétek, megvannak a kisgyerek ruhák is. Nemrég nyaralójukban felújítás után pakolgattunk. Én abszolút nem vagyok igényes a téren, de nekem is sok volt, mert olyan ocsmány gyerekruhák is kerültek elő, de ki nem dobná anyám őket, már félek, ha gyerekünk lesz, hogyan hárítjuk el a feleségemmel ezeket a ruhákat (a neheze öcsémékre hárul, ők laknak közel). A legrosszabb, hogy tudom, hogy anyám anno utálta ugyanezt, mikor nagymamám csinálta, most meg mégis ugyanezt nyomja…
  • Családfő

    OK, értelek. Lakásban eszembe nem jutna tárolni ilyesmit, mi is újan vettük 14k-ért, aztán kölcsönadtuk a családban. Vagy továbbadjuk majd, v eladjuk mi is, esetleg elajándékozzuk. Ellenben ha valakinek adott a nagy családi ház (az most más kérdés, h szüksége van-e akkorára, de tegyük fel, nem költözik kisebbe), és elfér a garázsban, az elteheti.

    Az utolsó hozzászólásodhoz: ez tényleg jellemző. A legtöbb ismerős túl nagy ingatlanba költözött, miközben (brutál) hitelt vett fel. Ésszerútlen a javából, hisz szó szerint drágán megfizetnek érte. Feleségemmel mi inkább a racionalitás mentén maradtunk, kicsiben kezdtük, majd a gyerekekkel sem hodályba költöztünk. Ennek két nagy előnye, hogy egyfelől kevesebbe került, másfelől túl sok kacatnak nem jut hely. Többen csodálkoznak, h miért nem megyünk nagyobba, de sokszor már nem is magyarázom, mert úgysem értik. 🙂

  • Handalamandala

    Nagyszüleimnél volt egy emeletes ágy, amit mi használtunk gyerekként sooook-sok évvel ezelőtt. Ahogy felnőttünk, és már az unokatestvéreim is felnőttek, az ágy kihasználatlanul álldogált szintén sok éven keresztül a vendégszobában.
    A második leszármazott érkezésekor elkértem, és beköltöztettük az Elsőszülöttet alulra azzal a felkiáltással, hogy amikor majd a harmadik utód is bejelentkezik, mindenki eggyel arrébb fog költözni. Ezzel egyrészt ingyen jó minőségű ágyhoz jutottunk, másrészt amikor engem kitúrnak a csemeték reggelente az ágyból, oda szoktam átvonulni a párnámmal és a takarómmal. A saját ágyunkon kívül ebben az ágyban alszom a legjobbakat. 🙂 De rövidre fogva: Egy tárgy “őrzésénél” nem csak az anyagi oldalát kell figyelni szerintem.
  • Garbo

    Nem teszem, hidd el. A telefon nyomkodása kifejezés rövidebb, mint a telefonon való ez és ez csinálás … plusz összefoglaló név, éppen azért, mert nem tudom, mit csinálsz rajta.

    Nem vitatom a potyautasokat. Azt mondom, hogy az átlagos emberek nem építenek extra szobákat kacatnak, nem terveznek plusz tereket a holmiknak, átlagos 3 szobás lakásokban teremnek a tárhelyek, ami 4 személyre nem pazarló terület és fog kisebbe költözni. Ez egy példa, nyilván.


    A vendégszoba tervezése csodás szokás. HA jönnek vendégek, egy évben 4 napra, akkor is építsük fel, lehetőleg külön fürdőszobával, majd takarítsuk és fűtsük egész évben. 🙂

  • Körtefa

    “A sógornőm olyan, hogy mindent elad, amire nincs szüksége, pár éve életmódot váltott, és nagyon bánja, hogy eladta anno a lábtrénerét, mert most nagy hasznát venné.”
    S ezen mit bán? Ha most újra szüksége van rá, vesz másikat, nem?
  • vgaborka
    @garbo: Az interneten szörfölgetés miért rossz? Lehet, hogy valaki szakmai blogokat olvasgat, vagy esetleg kiszámolót? Ő is ugyanúgy olvas, csak nem könyvet, hanem szakmai dologokat.
    Esetleg híreket olvas, vagy vicceket, vicces történeteket, vagy szimplán csak szórakozik.
    Nem kellene lenézni azokat akik így tesznek. Gondolom így volt, anno, amikor a kódex másolók lenézék a nyomdászokat, hogy ezek meg milyen úri huncutságot csinálnak. Biztos az ördögtől való.
  • Kiszamolo
    ezeket én sem értem. Megveszem használtan az adott dolgot x ezer forinért. Amikor már nem kell eladom x ezer forint körül.

    Aztán ha megint kell, megint megveszem.

  • Vakmacsek
    Nincs vendégszobánk, viszont tény, mikor megvettük, majd mikor anyám külön költözött, se ő se mi nem akartunk nappaliban aludni, pedig az is milyen költségkímélő. Tárhelyre szükség van, biciklit és szánkót nem szoktam kölcsönözni, a télikabátokat is tartom valahol nyáron is hócsizmástul.
    És nem minden gyerekruha ronda – tegnap még rajta volt, ma már vállalhatatlan, mert észrevettük, hogy kinőtte? Viszont tény, adományozni is pénzbe, időbe van (csomagolni, dobozkázni, hülyeposta…) ha megnézed hova kerülnek a cuccok, szépen küldöd, stb. És hát bizony néha kicsit soknak tűnik ennyit csak úgy odaadni – amikor csak egy 31-egy jó teremcipő ki se mondom, mennyi. Szóval gyűlik, mert nincs időm vagy nem erre akarok költeni időről időre.

    Most van egy körbetámlás macis ágyunk, fiam növi ki épp. Új ára jysk-ben 31e. Ingyen adni ingyenszállítással azért nem szeretném. Kell valakinek?

  • Attila9
    Sok dolgot olcsóbb inkább kölcsönözni, mint megvenni.
  • Vakmacsek
    Régen lehetett FB-ra rakni cuccot ilyen helyi csoportba (én nem küldök 500 ft-os cumókat Szegedre meg Győrbe, sorry, nettó ráfizetés), ma már csak “albumba” 15 perces fotózás-méricske-tölcsike-kiemelés-reklámszöveg-album naming conventions után lehet felrakni, ami szintén nem éri meg 300 Ft-os cuccok esetében. Hogy “később visszakereshető legyen”. Nem értik, hogy a FB arra nem jó. Arrra jó hogy kilövöm-impulzusvásárol valaki-ha nem viszik eltűnik a falról magától. De nem, albumka, tematikuska, hátha fél évvel felrakás után vennék (dehogy veszik) ezer év keresni, ezer év felrakni. Jaj.
  • Garbo

    Fentebb már írtam: nem teszem. Azonban engedtessék már meg nekem, hogy miután az elmúlt nyolcvan hsz egy részében közmegegyezés született arról, hogy a könyv fölösleges tárgy, a műveltségnek semmi köze hozzá, illetve adathordozó, mely elavult és egyébként sincs rá sem igény, sem idő, felvázoljam az eltérő elképzeléseimet a dologról. Miközben, jelzem, én egyszer sem adtam hangot megütközésemnek a könyvek hasznosságát kórusban megkérdőjelező, sőt azokat fölösleges tárgyaknak bélyegző korszellemet hangoztató sokaság felett.

    Véleményem szerint nem lom, és nem kidobandó kacat. A többit meg dolgozzátok föl 🙂

  • Erzsébet
    Félig off. 🙂 😀 Ha valaki nagyon kedvet kapott selejtezni, nálam komoly igény mutatkozna egy elliptikus trénerre vagy szobabiciklire esetleg evezőpadra. Jelenleg megvenni nem tudom de az ülő munka átkaként felszaladt kb 15 kg plusszomat szívesen becserélem rá. (Családi okokból elmenni nem tudok otthonról edzés céljából no meg nyitva sincs semmi amikor időm lenne erre. 😉
  • senkifia
    :
    “Van, akinek a könyv nem adathordozó, mint neked, ennyi. A többit fölösleges boncolgatni. ”

    Akkor mi, valami papirfetisizmus? Van egy ismerosom, aki nemreg szerzett be egy tizenvalahany kotetes lexikont, hogy felpakolhassa oket a polcra. Soha eleteben nem fogja olvasni, nincs ideje ra. Gyerekei sem fogjak olvasni, mert mar most is a papirkonyv a leheto legrosszabb formatum az olyan tartalomhoz. Bar nagyon szeretett olvasni egy ideig, nem egy kulonosebben muvelt, kulturalt ember, ha hazaer a munkabol, ugyanugy focimeccset meg politikai szennyet nez a teveben, mint az atlagproli. Eseteben a fizikai konyvek szeretete csak sznobizmus.

  • senkifia
    :

    “Mi ilyen fura népek vagyunk: mindenki, minden este olvas, én ebben nőttem fel.”

    Most a fizikai konyvrol irsz, vagy annak a tartalmarol? Nincs szukseged het szekernyi doglott fara a lakasodban ahhoz, hogy olvashass. E-ink-es olvasok meg nem is terhelik jobban a szemed papirnal.

    Tenyleg lekezeloen irsz azokorol, akik mas formatumban preferaljak az informaciot. En ha BKV-vel utazom, mindig nyomkodom a bunkofonom, a holtido kihasznalasanak legjobb modja szerintem. Soha nem jatszok rajta, nem is facebookozok, de gondolom a te szemedben ugyis mindegy, alantas plebejusnak tartanal. 😀

  • vgaborka

    Szerintem senki nem mondta azt, hogy a könyv felesleges dolog lenne, sőt. Csak szinte mindenki az mondta, a papír alapú KÖNYV-ről kezd áttérni az elektronikus KÖNYV-re. Mert a papír alapú könyv fizikai adottságai miatt nehezen mozgatható, tárolható. Senki nem mondta, hogy fújj könyv olvasás, hanem inkább miért kell a papír könyv, ha van (sajnos itthon kevés van, ami van az nem annyira legális forrás) elektronikus könyv is. Ill akárhogy is nézzük a papírkönyv is csak “adathordozó”, ami a műveltség részét képzi az az a “mű/iromány”, ami neked épp nyomtatásban jelenik meg, nekem pedig epub/mobi/azw-ként. Mert nem a könyv adja a műveltséget, hanem az “iromány”, amit mint adatot megjelenít.
  • Zsófi
    Garboval és Csavargóval szeretnék emailcímet cserélni, hátha érdekli őket édesapám könyvgyűjteménye (vagy egy része).
  • Gréti
    Én könyvet szívesebben olvasok, mint e-bookot, de erre lehet könyvtárat is használni, nem kell megvenni minden könyvet. Akkor helyet sem foglal.
  • vgaborka
    Egy másik tárgy ami elektronikus vs. papír versenyben érdekes lehet: fénykép? Szokott még valaki előhívatni (nyomtatni) fényképet? Ha igen, kb. mennyit (ez mondjuk hány %-a a használható képeknek, használható = átválogatva azok a képek, amik tényleg jók) egy évben.
    Mi szoktunk, mondjuk évente nyomtatni olyan 40-60 képet (bár ezt mondjuk 4 sorozatban, mert szétosztjuk a családban), ez kb a használható képek 5-10 %-a. Néha olcsóbb 100 képet nyomtattatni, mint 99-et.
    Bár van digitális fényképkeretünk, de az csak egy képet tud megjeleníteni, én valahogy úgy érzem, hogy néha nem ért 1-2 képet hagyományos keretben is kitenni a polcra, viszont a dig. képkeret az összes képet megjeleníti.
  • szocske
    szerintem nem készül nagyságrendekkel kevesebb papírkép, csak digitálisből készül 100x annyi, mint régen.
    Régen egy 1-2 hetes nyaralás alatt készített az ember néhányszor 24 képet, amit elő is hívatott, a többség meggondolta, mit fotóz le.
    Most készül 1000 kép vagy mégtöbb, de ebből simán ki lehet válogatni 20-50 db-ot nyaralásonként, ami igazán jó.
    Utoljára egyébként mi fotókönyvet csináltattunk egy nyaralásból, nézegetni nagyon jó, azonban pofátlanul drága és a képek nyomtatási minősége sem olyan jó, mint a sima képeknél.
    Csak azért csináltattunk mi is, mert épp akció volt, amiben a minimális (talán 24 oldalas) árán lehetett akár 150 oldalast is csináltatni. Ezt kihasználni még úgy sem tudtuk/akartuk, hogy a több kép ingyen lett volna, kb. 100 oldalas lett, oldalanként többnyire 1-2, nagyritkán 3 képpel.
  • Családfő

    Mi kb. 100 képet teszünk el papír formátumban évente. Egyrészt így megvan a “kezemben fogom az albumot” érzés is, másrészt ez is egyfajta backup adatvesztés esetére. Persze digitálisan 3 vinyón is megvannak a képek, biztos ami tuti.

    Egyébként digitálisan sem tárolunk eszetlen mennyiséget, letöltéskor átválogatjuk a képeket, és csak a jókat hagyjuk meg. Ott sem harmincat ugyanarról az egy dologról.

    A digitális képkeretet mi nem komáljuk. Volt, de olyan idegenül hatott a polcon. Eladtuk jelképes összegért, mert másnak meg bejött.

  • Garbo

    Az. Sznobizmus. Mi egyéb is lehetne. Világos.


    Nem tudom, hogy megy ez, de tudja az emailcímemet.

  • L70

    Vannak emberek, én is ilyen vagyok, akik ha nem használják, kidobják vagy eladják. Észérvek. Mert nekik az csak egy kiságy.

    De vannak, akiknek az A kiságy. Amiben először gügyögött a gyerek, tehát érzelmet adnak neki, és örülnének, ha abban gügyögne majd először az unoka, és ez így menne generációkon át, amíg el nem jön a világvége.

    Látni kellett volna, mikor a feleségem először próbálta ráadni a gyerekre a saját valaha volt pizsama felsőjét (uniszex). A gyerek kézzel/lábbal tiltakozott, végül valahogy csak rátukmálta, ma már egyébként nagy kedvenc. Máris megerősítve, hogy igenis megéri évtizedekig tartani. Nem észérv, hanem érzelem.