Merre tovább?
Nagyon sok olyan eset van, amikor egy házaspár felismeri, hogy az anyagi életüket rendbe kell tenni, mert nem költhetik úgy a pénzt és halmozhatják fel az adósságot, mint addig.
Ilyenkor pozitív esetben egyetértésre jutnak a célt illetően és először kisebb, majd nagyobb lépésekben elkezdik megváltoztatni az anyagi életüket és az ahhoz való hozzáállásukat.
Eladják a hitelből vett autót és ha mindenképp kell nekik autó, vesznek egy öreg példányt, ami még éppen kiszolgálja őket. Elkezdik írni a költéseiket és amit csak lehet, visszavágnak, először kis lépésekben, majd egyre radikálisabban.
Lemondanak a nyaralásról és a társasági életről is, ha az pénzköltéssel jár.
Túlórát és másodállást vállalnak, hogy minél több bevételük legyen, amit a hitelek törlesztésére tudnak fordítani. Ahogy egymás után futnak ki a hitelek, egyre több pénzük marad a továbbiak idő előtti kifizetésére.
Ha minden jól ment, a történet vége az, hogy kifizették az összes adósságukat, megszabadultak az anyagi terhektől és végre egyenesbe kerültek, mert többet keresnek, mint amit elköltenek.
Megvan a 6-12 havi vésztartalék is és gyűlik a megtakarítás a befektetési számlán.
Azonban ilyenkor merül fel a kérdés, merre tovább?
Mi történik akkor, ha az egyik fél továbbra is ragaszkodik a szoros költségvetéshez, hallani sem akar hitelről, étteremről, nyaralásról, sőt még gyereket sem akar vállalni, mert az túl sokba kerül?
Inkább továbbra is túlórázik, hogy gyűljön a megtakarítás és nőjön az anyagi háttér. Először az autó lecserélése miatt túlórázik, aztán a konyha felújítására hajt, majd egy újabb és újabb cél lesz a fontos.
Miközben a másik fél szenved, mert bár már nincs hitelük és ezért vállalta is az átmeneti lemondást, de most már életük sincs. Nem járnak sehová, nem csinálnak semmit, nem töltenek együtt időt. Ilyenkor teljesen jogosan érzi úgy a másik fél, hogy nem ezért házasodott meg. Ez nem házasság, hanem két ember egymás mellett élése.
A legnehezebb pont pedig a gyerekvállalás megtagadása vagy halogatása. Gyereket az ember az életének egy nagyon szűk idősávjában tud vállalni, az ideális idő pedig még ennél is sokkal szűkebb tartomány.
Az ilyen kapcsolatnak garantáltan szakítás lesz a vége és ilyenkor szokott jönni a másik fél, hogy egyrészt ő csak kettejük anyagi biztonságáért csinált mindent, másrészt semmi előjele nem volt a dolognak, hirtelen jött, mint derült égből a villámcsapás.
Vannak akaratos és konok emberek, akikkel nem lehet beszélni. Ő mindent eldöntött és még vitázni sem lehet vele, hogy az álláspontját megváltoztassa. Ezért a másik fél már fel is adja, mert rájön, hogy értelmetlen minden vita.
Azonban a nyomás folyamatosan nő a fazékban és mivel nincs rajta szelep, egyszer menthetetlenül felrobban az egész.
Ne tévesszen meg, a vita hiánya nem egyenlő az egyetértéssel. Az, hogy már odáig süllyedt a párkapcsolatod, hogy a fafejűséged miatt a másik mindent rád hagy, mert értelmetlen veled a konfliktus, az nem azt jelenti, hogy minden rendben van. Sőt. Váljon gyanússá, hogy komoly gond van a gépezetben, ha mindig mindenki mindent rád hagy.
Kedves párok, ha nem szeretnétek ti is a válások számát gyarapítani, üljetek le gyakran beszélgetni és bátran mondjátok el a saját álláspontotokat és ne nyugodjatok addig, amíg a másik fél is nem tesz ugyanígy. Ne hidd el neki, hogy minden a legnagyobb rendben, ő már mást nem is szeretne, neki elég mindaz, amit kap az élettől.
Ha pedig nem egyezik az, amit szeretnétek (erre nagyobb az esély, mint hogy mindketten ugyanazt akarjátok), akkor a kulcsszó a kompromisszum. Engedjen mindkét fél, az egyik a nagycsaládos elképzeléséből, a másik a gyerektelenségből, az egyik a mauritiusi nyaralásból, a másik a nyaralás teljes hiányából, az egyik abból, hogy éjjel-nappal együtt legyenek, a másik a túlórákból és így tovább.
Ne fájjon, ha lassabban gyűlik a pénz, ha semmivé válik az álmod a nagy budai házról, csak mert a másik nyaralni akar menni és több időt tölteni veled, mert mindezeket a hajadra kenheted, ha nem lesz kivel megosztanod a böszme házadat.
Az egyik legnagyobb érték az életedben a jó párkapcsolat, mégis a legtöbb ember hamarabb mond le erről, mint az autójáról vagy a hobbijáról.
Kedves párok, mi lenne, ha mostantól minden hónap első vasárnapján átbeszélnétek ezeket a dolgokat? (Látjátok, kaptatok majdnem egy hónap haladékot, hogy legyen időtök felkészülni. 🙂 ) Ki mit szeretne és miért és próbáljátok megérteni a másik motívumait is. S nem kell vele egyetérteni, elég, ha megteszed, amit kér. Ahogy a mondás tartja, az engedelmesség ott kezdődik, ahol az egyetértés véget ér.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Hát ez nagyon ütött!!!
Nekünk utóbbi időben az volt a tervünk, hogy eltesszük a feleségem fizetését (ca. 200k), de általában ennek csak a fele /háromnegyede marad, pont a fenti okok miatt. Társasági élet – kikapcsolódás- régóta vágyott akármi. Így a pénzecske kicsit lassabban gyarapszik, de legalább nincs az az érzés, hogy “ott áll a bankban a pénz, de a nagy spórolás miatt nem mehetünk moziba”. Nagyon jó az írás, mint mindig.
Köszönjük.
Ha ezek után keletkezik megbeszélnivaló, akkor azt külön megbeszélésen beszéljük meg, mert az őszinteségi félóra lényege az, hogy bármit ki lehet mondani.
Mindig mondom, hogy pszichológusok szerint 3 dolgoban kell egyetérteni ahhoz, hogy jó eséllyel ne válás legyen a vége:
1, gyerekvállalás
2, pénzkezelés
3, alapvető világnézet (incl. vallás, politika, kapcsolati szerepek stb.)
Elég nehéz házasságkötés után ráébredni 4 évvel, hogy Béla mindig nagycsaládos akart lenni, de Gizike maximum egy gyereket akar. Vagy hogy az egyik pénzelverő, míg a másik fogtechnikus típus. Esetleg az egyik vad ateista, míg a másikuk minden szerdán térít a Jehova tanúival.
Minden más súlytalan évtizedek távlatában: a megcsalás, az anyádhülye’, stb. Ha ezek egyeznek, nagyon nagy eséllyel nem válnak el soha.
Megdöbbentő, hogy egyesek ezek megbeszélése NÉLKÜL házasodnak. Egy idegennel kvázi, mert “szeretik” meg “olyan jó minden biztos így marad”.
Aha.Tutira.
A “legrosszabb” ha gyerek is van már, ilyenkor rohadt nehéz az “elválás” és a további “élet”
Az viszont igaz, hogy nagyon sokan a másik (és a családjog) ismerete nélkül házasodnak. Aztán jönnek a meglepetések.
Nálam valahol 20 éves korban az egyetemen merült fel először a “nem a dolgok drágák hanem én keresek keveset” elmélet és azóta is így élek 40+. Ha érzem, hogy probléma van (például nem tudom/tudjuk a jövedelmem felét megtakarítani) mozdulok és mindig úgy alakítottam az életem, hogy mozdulni tudjak.
Szerintem ez sokkal fontosabb mint a spórolás és melléktermékként nem jönnek elő az “akkor megvehetem a gyerekemnek azt a 10e-20e forintos legót vagy sem” kérdések.
A párkapcsolatokat anyagi oldalról inkább akkor vannak veszélyben, amikor a megszorítások vannak. Amikor újra van pénz, akkor a probléma sokkal kevesebb.
Lehet pénz nélkül is boldognak lenni, de pénzzel sokkal könnyebb.
A házasság gyakorlatilag mindig nyomás alatt van, sok kihívás éri. A kihívások változnak az évek múlásával, de mindig léteznek.
A házasság akkor megy szét szvsz. amikor valamelyik fél feladja és úgy dönt, hogy egyedül v. mással jobb.
Ezt csak megelőzni lehet, megjavítani kevésbé. A megelőzéshez meg kell beszélni a problémákat és kompromisszumokat kell kötni.
Ez nem csodaszer, de több eséllyel marad meg az a házasság, ahol a felek beszélgetnek egymással és tudnak valamilyen szinten kompromisszumokat kötni.
Lehet, hogy vonzzák egymást, de egy párkapcsolat csak akkor lehet sikeres, ha szinte ugyanolyanok vagytok a pároddal. Egy tőled különböző emberrel nem fogjátok ugyanazokat a szabadidős programokat, életvitelt élvezni, emiatt meg fog romlani a párkapcsolat. Nem attól laposodik el egy kapcsolat, hogy ugyanolyan gondolkodásúak a felek, hanem attól, hogy különböző gondolkodásúak, és nem tudják együtt élvezni ugyanazokat a dolgokat.
Az összes felmenőm a munkájának élt, és láttam, hogy ez a gyerekeknek, feleségnek nem jó. Most megpróbálom máshogy csinálni. Elég legyen a pénz, ne robbanjon le a kocsi, és a kis plusz pénzen elmegyünk egy jó étterembe, szerényen nyaralunk. Cserébe magam csinálok mindent a ház körül, mert egy kőművesnek magasabb a napidíja, mint egy autóiparban dolgozó mérnöknek 6 év tapasztalattal.
Arról nem is beszélve, hogy általában, akkor jön a válás, ha más törés is bekovetkezik az ember életében pl betegség, munkahely elvesztése stb. Aztán kifosztva, megalázva lehet újra építkezni a romokon. Megérne egy külön cikket a téma.
“…Ma már viszont a pénz elengedhetetlen előfeltétele a boldogságnak. Nyilván nem csak a pénz kell a boldogsághoz, de pénz nélkül nincs boldogság…”
A pénz nem boldogít,
de inkább vagyok boldogtalan gazdagon,
mint szegényen…
A mai gyakorlat mér nem feltétlen az anyának ítéli a gyereket, szóval, ha apa nem akarja bukni a bevételel x százalékát meg az ingatlant, akkor ragaszkodjon ahhoz, hogy ő neveli a gyereket, nem az anya. Igaz, így az ideje 100%-át és a fizetése 40%nál talán nagyobb részét is bukja majd, de a lehetőség az övé a mindennapokra.
Amennyire lehet tudatosan mentem bele a házasságomba, és egy cseppet sem bánom. A legnagyobb félelmem, mindig az volt, hogy 10-20 év múlva arra kelek fel, hogy én nem így akartam az életemet. Ezt a kérdést hetente párszor azóta is felteszem magamnak és egyelőre megnyugtató választ tudok rá adni. Nagyon fontos a beszélgetés a kommunikáció, őszintén tisztán. Még ha elsőre sok is amit hallasz. Ez és az a szándék, hogy bármi is van, akkor is együtt nyomjátok végig, a tartós kapcsolat alapja.
Az a minimum, hogy házasság előtt egyeztetni kell, de azt az egyeztetést RENDSZERESEN felül is kell vizsgálni. Egy házasság, jó esetben, 20-50 év. Nem, nem lesz végig követhető az előzetes megbeszélés, nem mellesleg azért, mert ennyi idő alatt már nagyon sokat változnak az emberek. És az élethelyzetek is.
Nálunk is vannak viták, mert míg lyukas gatyával, gyerek nélkül, később pici babával, aztán pici babákkal és pici gyerekkel tök ok volt a nézzünk otthon filmet meghitten, most már, közel 30 év közös év után, nekem nem az. Vagyis mindig, csak ennyi, kevés.
Az is ok, hogy a párok ne legyen folyton összeragadva, de az sem ok, hogy amire nem akar menni a másik, oda lehet menni egyedül – mert akkor nincs közös élmény.
És ezek látszólag szólnak a pénzről.
Olyan is van, amikor a nő halogat. Én nagyon megérzem az éveket, senkinek nem javaslom a halogatást (akkor, nyilván, ha van biztos párkapcsolat, minden más alakítható). De másik oldalról, aki nem akar gyereket, ott nagyon kétesélyes, mennyire lesz jó a GYEREKNEK, ha mégis megszületik, viszont a gyerek már ott van…
Aki gyereket akar, az tényleg ne alkudozzon.
Kíváncsi vagyok, a házasságok hány %-a élne túl egy “őszinteségi félórát”?
nna, ezért s/nem nősülök ….. 🙂
Viccen kívül : akkor ebben a szituban mi a jó megoldás? :-O Mert szerintem az egyetlen jó, hogy hadd menjen egyedül. (nyilván normális kereteken belül.)
szinte teljesen megegyező értékrend
nagyon közös célok
egymást kiegészítő képességek és készségek
nagymértékű őszinteség, teljes transzparencia
Közösen üzemeltetve a cégeinket (én álmodok és szerzek ügyfeleket, ő vezeti a kollégákat és működteti a folyamatokat), nálunk a hangsúly nem a megélhetés anyagi részén van, ott mindketten egy-két társadalmi tizeddel lejjebbi költéseket szeretünk, mint a valódi helyzetünk.
Van hogy ketten még egy lánnyal. És ezek is jók, nem szétszednek, hanem az összetartozást növelik bennünk.
Egyébként nincs már olyan, hogy fizu x%-a megy a gyereknek válás után, hanem fix összeget kell megjelölni, aminek a realitását vizsgálják.
-Sygma
Megnyugtattuk, hogy elég régóta vagyunk együtt, de ilyenkor egymásnak feszülünk, mert elkap minket a hév, és vannak külön-külön is elképzeléseink, mindketten kézbe akarjuk venni a dolgokat, és meg akarjuk valósítani őket. De egy óra múlva le fogunk nyugodni, döntünk mindenben, és megy tovább a projekt rendesen. És így is lett. Aztán ez kb naponta ismétlődött, de a végére tényleg jó lett az egész, igaz, közben elég sokat vitatkoztunk (olaszos módon).
Na ezt jelenti, hogy ismerjük magunkat és egymást, nálunk a két dudás egy csárdában eseteket kell kezelni a nagy projektekben.
Mivel mindketten spórolósak vagyunk, a napi pénzügyek nem jelentenek gondot.
– Ha a kis valószínűségű esemény következik be, és több százszorosára nő a vagyonuk, akkor már nincs mit aggódniuk a pénz miatt.
– Ha a nagy valószínűségű esemény következik be, és mindenük elúszik, akkor kezdhetik elölről a több éves megtakarítási ciklust…
🙂
🙁
Ez tipikus richsplaining.
Szerintem az ember folyamatosan változik, hiába beszélik meg fiatalon és értenek egymással egyet, mire telnek az évek, és lakva megismeri a másikat, sokminden megváltozhat, még a család, politikai, vagy vallási nézete is…
Ismeretségi körünkben sokkal több olyan válást ismerek, ahol dúskáltak a pénzben, jól éltek anyagilag és mégis válás lett a vége, több kapcsolatban 2-3 gyerekkel.
Olyan kapcsolatot, hogy nem volt pénzük és elváltak kevesebbet ismerek..
Van erről statisztika? Nem lehet, hogy a pénz és lehetőségek tárháza borítja ki a bilit??
Nálunk 0Ft-ról indult kapcsolat, sok hitel, majd kiszámolózás után kilábalás, gyarapodás, továbbra is szeretet és béke.
motivációit -ra gondoltál:) Tuti bejött a gyerek vagy felhívtak közben. 🙂 Én is folyton ilyeneket csinálok.
Hogy miért nem nősülsz, annak inkább az az oka, hogy nincs olyan, akivel igazán együtt akarsz lenni; kevéséb az, hogy tuti külön heti x órát.
A baj nem a fizutokkal vagy a saját lakás hiányával van, hanem a fejetekben (már elnézést). Gyerekeseknek is van bérlemény, őket is ki lehet rakni (bár tényleg vannak, akik gyerekkel nem adják ki), csak lehet, hogy drágább ingatlant kell nézni.
A kérdés, hogy nektek megéri-e most, fiatalon, amíg talán még jobb a szülés, és több rugalmasság van a gyerekkel szemben, de emiatt felárat kell a bérleményre fizetni, vagy később, mikor a saját lakás már megvan, de a gyerek (vagy a számosságuk) már erősen kérdéses. Illetve, ha nem vagyok indiszkrét, lehet, hogy érdemes a céges autón is elgondolkozni, sok esetben érdemesebb a pénzt kérni, vagy jobban fizető helyre váltani (ahol nincs céges autó).
honnan tudod, hogy valakinek nem gondolatai, hanem ideológiája van? Használja a richsplaining kifejezést…
Ez szerintem nagyon nem így van. Amire az egyik nem akar menni, ott nem is lesz közös élmény, mert nem véletlen nem akar menni. Olyan programot kell találni, ahova mind két fél menni akar. Az olyanokra pedig igenis egyedül (vagy barátokkal) kell menni, ami nagyon érdekel, de a párodat nagyon nem. Elráncigálni a másikat oda, amitől kirázza a hideg, na, az odab@sz a közös “élménynek”… 😀
Írásod alapján inkább én inkább a kiadásokon próbálnék/tudnék faragni. Egyik árulkodó jel az, hogy már a vágyott több bevétel egy részét is elköltöd gondolatban nyaralásra, szórakozásra. Így egyáltalán nem biztos, hogy a nagyobb fizetésből érezhetően többet tennél félre, hanem ugyanúgy éreznéd magad eggyel magasabb polcon.
: “pénzkezelés” –> Nemrég tudtam meg, hogy egy cimborám úgy ment bele a házasságába, hogy azt se tudja, mennyi hitel van a lakáson, mert azt az anyósék intézték. Tíz percig keresgéltem az állkapcsom a földön. Azt eddig is tudtam, hogy nem közösködik túl a büdzsét (értsd: semennyire), de ez szíven ütött. És már ott gagyog a gyerek a kiságyban, őt sajnálom a legjobban.
Ha komolyan azt beszéled be magadnak, hogy 680.000 nettó plusz korlátlan céges autóhasználattal “gondolni sem merhettek gyerekre” a a teljes elszegényedés és jövőtlenség veszélye nélkül, akkor egyszerűsítem számodra a képletet: ti nem akartok gyereket. Ennyi.