Merre tovább?

Nagyon sok olyan eset van, amikor egy házaspár felismeri, hogy az anyagi életüket rendbe kell tenni, mert nem költhetik úgy a pénzt és halmozhatják fel az adósságot, mint addig.

Ilyenkor pozitív esetben egyetértésre jutnak a célt illetően és először kisebb, majd nagyobb lépésekben elkezdik megváltoztatni az anyagi életüket és az ahhoz való hozzáállásukat.

Eladják a hitelből vett autót és ha mindenképp kell nekik autó, vesznek egy öreg példányt, ami még éppen kiszolgálja őket. Elkezdik írni a költéseiket és amit csak lehet, visszavágnak, először kis lépésekben, majd egyre radikálisabban.

Lemondanak a nyaralásról és a társasági életről is, ha az pénzköltéssel jár.

Túlórát és másodállást vállalnak, hogy minél több bevételük legyen, amit a hitelek törlesztésére tudnak fordítani. Ahogy egymás után futnak ki a hitelek, egyre több pénzük marad a továbbiak idő előtti kifizetésére.

Ha minden jól ment, a történet vége az, hogy kifizették az összes adósságukat, megszabadultak az anyagi terhektől és végre egyenesbe kerültek, mert többet keresnek, mint amit elköltenek.

Megvan a 6-12 havi vésztartalék is és gyűlik a megtakarítás a befektetési számlán.

Azonban ilyenkor merül fel a kérdés, merre tovább?

Mi történik akkor, ha az egyik fél továbbra is ragaszkodik a szoros költségvetéshez, hallani sem akar hitelről, étteremről, nyaralásról, sőt még gyereket sem akar vállalni, mert az túl sokba kerül?

Inkább továbbra is túlórázik, hogy gyűljön a megtakarítás és nőjön az anyagi háttér. Először az autó lecserélése miatt túlórázik, aztán a konyha felújítására hajt, majd egy újabb és újabb cél lesz a fontos.

Miközben a másik fél szenved, mert bár már nincs hitelük és ezért vállalta is az átmeneti lemondást, de most már életük sincs. Nem járnak sehová, nem csinálnak semmit, nem töltenek együtt időt. Ilyenkor teljesen jogosan érzi úgy a másik fél, hogy nem ezért házasodott meg. Ez nem házasság, hanem két ember egymás mellett élése.

A legnehezebb pont pedig a gyerekvállalás megtagadása vagy halogatása. Gyereket az ember az életének egy nagyon szűk idősávjában tud vállalni, az ideális idő pedig még ennél is sokkal szűkebb tartomány.

Az ilyen kapcsolatnak garantáltan szakítás lesz a vége és ilyenkor szokott jönni a másik fél, hogy egyrészt ő csak kettejük anyagi biztonságáért csinált mindent, másrészt semmi előjele nem volt a dolognak, hirtelen jött, mint derült égből a villámcsapás.

Vannak akaratos és konok emberek, akikkel nem lehet beszélni. Ő mindent eldöntött és még vitázni sem lehet vele, hogy az álláspontját megváltoztassa. Ezért a másik fél már fel is adja, mert rájön, hogy értelmetlen minden vita.

Azonban a nyomás folyamatosan nő a fazékban és mivel nincs rajta szelep, egyszer menthetetlenül felrobban az egész.

Ne tévesszen meg, a vita hiánya nem egyenlő az egyetértéssel. Az, hogy már odáig süllyedt a párkapcsolatod, hogy a fafejűséged miatt a másik mindent rád hagy, mert értelmetlen veled a konfliktus, az nem azt jelenti, hogy minden rendben van. Sőt. Váljon gyanússá, hogy komoly gond van a gépezetben, ha mindig mindenki mindent rád hagy.

Kedves párok, ha nem szeretnétek ti is a válások számát gyarapítani, üljetek le gyakran beszélgetni és bátran mondjátok el a saját álláspontotokat és ne nyugodjatok addig, amíg a másik fél is nem tesz ugyanígy. Ne hidd el neki, hogy minden a legnagyobb rendben, ő már mást nem is szeretne, neki elég mindaz, amit kap az élettől.

Ha pedig nem egyezik az, amit szeretnétek (erre nagyobb az esély, mint hogy mindketten ugyanazt akarjátok), akkor a kulcsszó a kompromisszum. Engedjen mindkét fél, az egyik a nagycsaládos elképzeléséből, a másik a gyerektelenségből, az egyik a mauritiusi nyaralásból, a másik a nyaralás teljes hiányából, az egyik abból, hogy éjjel-nappal együtt legyenek, a másik a túlórákból és így tovább.

Ne fájjon, ha lassabban gyűlik a pénz, ha semmivé válik az álmod a nagy budai házról, csak mert a másik nyaralni akar menni és több időt tölteni veled, mert mindezeket a hajadra kenheted, ha nem lesz kivel megosztanod a böszme házadat.

Az egyik legnagyobb érték az életedben a jó párkapcsolat, mégis a legtöbb ember hamarabb mond le erről, mint az autójáról vagy a hobbijáról.

Kedves párok, mi lenne, ha mostantól minden hónap első vasárnapján átbeszélnétek ezeket a dolgokat? (Látjátok, kaptatok majdnem egy hónap haladékot, hogy legyen időtök felkészülni. 🙂 ) Ki mit szeretne és miért és próbáljátok megérteni a másik motívumait is. S nem kell vele egyetérteni, elég, ha megteszed, amit kér. Ahogy a mondás tartja, az engedelmesség ott kezdődik, ahol az egyetértés véget ér.

Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.

Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.

20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.

Share

136 hozzászólás

  • Marcopolo
    “Ne fájjon, ha lassabban gyűlik a pénz, ha semmivé válik az álmod a nagy budai házról, csak mert a másik nyaralni akar menni és több időt tölteni veled, mert mindezeket a hajadra kenheted, ha nem lesz kivel megosztanod a böszme házadat.”
    Hát ez nagyon ütött!!!
    Nekünk utóbbi időben az volt a tervünk, hogy eltesszük a feleségem fizetését (ca. 200k), de általában ennek csak a fele /háromnegyede marad, pont a fenti okok miatt. Társasági élet – kikapcsolódás- régóta vágyott akármi. Így a pénzecske kicsit lassabban gyarapszik, de legalább nincs az az érzés, hogy “ott áll a bankban a pénz, de a nagy spórolás miatt nem mehetünk moziba”. Nagyon jó az írás, mint mindig.
    Köszönjük.
  • Imre
    Mi a feleségemmel minden hétfőn “őszinteségi félórát” tartunk. Ez nem megbeszélés, hanem azok a szabályok, hogy mindenki 15 percben elmondja, mi foglalkoztatja, stb. A másik egyszer reflektál rá és utána csere és ennyi az egész.

    Ha ezek után keletkezik megbeszélnivaló, akkor azt külön megbeszélésen beszéljük meg, mert az őszinteségi félóra lényege az, hogy bármit ki lehet mondani.

  • yimshagin
    Férfiként úgy látom, hogy nekem nehezebb engednem a feszesebb életvitelből, mint feleségemnek a lazábból. De azért több siker van mindkét oldalon- ehhez persze az is kell, hogy hála Istennek jól keresek, még ha van is hitelünk (bőven). De hozzáteszem, szerencsére feleségem is volt/van annyira kétlábbalaföldönjáró, hogy amikor még igencsak nem ment jól fiatal házasként, akkor sem szórta a pénzt, mindig csak a legszükségesebbeket igyekeztük megvenni (legszükségesebb nem egyenlő új autó, új ház stb :-)).
  • Garbo
    Házasság előtt kellene egyeztetni, hogy ki, mit akar a sarkalatos kérdésekben, különben úgyis elválnak.

    Mindig mondom, hogy pszichológusok szerint 3 dolgoban kell egyetérteni ahhoz, hogy jó eséllyel ne válás legyen a vége:
    1, gyerekvállalás
    2, pénzkezelés
    3, alapvető világnézet (incl. vallás, politika, kapcsolati szerepek stb.)

    Elég nehéz házasságkötés után ráébredni 4 évvel, hogy Béla mindig nagycsaládos akart lenni, de Gizike maximum egy gyereket akar. Vagy hogy az egyik pénzelverő, míg a másik fogtechnikus típus. Esetleg az egyik vad ateista, míg a másikuk minden szerdán térít a Jehova tanúival.

    Minden más súlytalan évtizedek távlatában: a megcsalás, az anyádhülye’, stb. Ha ezek egyeznek, nagyon nagy eséllyel nem válnak el soha.

    Megdöbbentő, hogy egyesek ezek megbeszélése NÉLKÜL házasodnak. Egy idegennel kvázi, mert “szeretik” meg “olyan jó minden biztos így marad”.
    Aha.Tutira.

  • hitel
    nagy igazság, a komoly beszélgetések teljes hiánya miatt ment tönkre az én házasságom is, pedig már nagyon kevés kellett volna hozzá, hogy sínen legyen az anyagi háttér a további laza élethez, aztán mint derült égből a villámcsapás (mert amúgy azt hitted minden f@sza) egyszer csak ott vagy hogy kezdhetsz mindent előről mert rájöttök hogy évek óta csak lakótársak vagytok, abból is rosszabb fajták.
    A “legrosszabb” ha gyerek is van már, ilyenkor rohadt nehéz az “elválás” és a további “élet”
  • szifonkutya
    Ó, hát a túlóráktól már nemigen gyarapodik senki anyagilag, rég nem a teljesítmény alapján dőlnek el az előléptetések és a bónuszok a legtöbb helyen 🙂

    Az viszont igaz, hogy nagyon sokan a másik (és a családjog) ismerete nélkül házasodnak. Aztán jönnek a meglepetések.

  • Kard
    Ezekről a cikkekről mindig az jut eszembe, hogy miért nem úgy gondolkodnak az emberek, hogy ok, ha valamire nem elég a lóvém akkor bizony keveset keresek. Új munkahely, megtanulni egy plusz nyelvet, indítani valami másodállást, kihasználni a kedvező adózási formákat.
    Nálam valahol 20 éves korban az egyetemen merült fel először a “nem a dolgok drágák hanem én keresek keveset” elmélet és azóta is így élek 40+. Ha érzem, hogy probléma van (például nem tudom/tudjuk a jövedelmem felét megtakarítani) mozdulok és mindig úgy alakítottam az életem, hogy mozdulni tudjak.
    Szerintem ez sokkal fontosabb mint a spórolás és melléktermékként nem jönnek elő az “akkor megvehetem a gyerekemnek azt a 10e-20e forintos legót vagy sem” kérdések.
  • Dörnyei József
    A jó párkapcsolatról szerintem senki sem szívesen mond le. A rossz párkapcsolatról szoktak lemondani. 🙂
    A párkapcsolatokat anyagi oldalról inkább akkor vannak veszélyben, amikor a megszorítások vannak. Amikor újra van pénz, akkor a probléma sokkal kevesebb.
    Lehet pénz nélkül is boldognak lenni, de pénzzel sokkal könnyebb.

    A házasság gyakorlatilag mindig nyomás alatt van, sok kihívás éri. A kihívások változnak az évek múlásával, de mindig léteznek.

    A házasság akkor megy szét szvsz. amikor valamelyik fél feladja és úgy dönt, hogy egyedül v. mással jobb.

    Ezt csak megelőzni lehet, megjavítani kevésbé. A megelőzéshez meg kell beszélni a problémákat és kompromisszumokat kell kötni.

    Ez nem csodaszer, de több eséllyel marad meg az a házasság, ahol a felek beszélgetnek egymással és tudnak valamilyen szinten kompromisszumokat kötni.

  • kerdes
    és hány lássáod votl eddig? Milyen poziciokban dolgoztál?
  • Péter
    Hányszor hallottam már, hogy az “ellentétek vonzzák egymást”, XY és Z nagyon mások, de jól meglesznek, mert az ellentétek vonzzák egymást.

    Lehet, hogy vonzzák egymást, de egy párkapcsolat csak akkor lehet sikeres, ha szinte ugyanolyanok vagytok a pároddal. Egy tőled különböző emberrel nem fogjátok ugyanazokat a szabadidős programokat, életvitelt élvezni, emiatt meg fog romlani a párkapcsolat. Nem attól laposodik el egy kapcsolat, hogy ugyanolyan gondolkodásúak a felek, hanem attól, hogy különböző gondolkodásúak, és nem tudják együtt élvezni ugyanazokat a dolgokat.

  • Axt
    Én sok olyat láttam már, ahol a nő akart gyereket, a férfi meg nem mondott egyértelműen nemet, csak halogatott. Aztán elteltek az évek, és már nem is lehetett gyerekük. Sok nő rontotta el így, hogy hitt a férfinek és kitartott mellette. Szóval ha egy férfi (vagy akár nő) halogatja a gyerekvállalást, de a másik meg akarná, onnan lépni kell, mert az öregedés nem megállítható.
  • Vojtech
    Nekem pedig 30 évesen jött el az a pillanat, hogy hiába keresek jól és vagyok szakmailag top helyen, ha full ideg vagyok egész nap és bármikor szólhatnak, hogy 2 nap múlva utazzak el egy hétre. Nagyon sokat kéne fizessenek, hogy újra ezt csináljam. Most olyan helyen vagyok, hogy szakmailag jóval kevesebb a kihívás (ez fáj) de cserébe jól alszom és az foglakoztat egész nap hogy családom hogy van, a hobbimmal hogy állok, nem pedig az, hogy hogy legyek jobb munkaerő.
    Az összes felmenőm a munkájának élt, és láttam, hogy ez a gyerekeknek, feleségnek nem jó. Most megpróbálom máshogy csinálni. Elég legyen a pénz, ne robbanjon le a kocsi, és a kis plusz pénzen elmegyünk egy jó étterembe, szerényen nyaralunk. Cserébe magam csinálok mindent a ház körül, mert egy kőművesnek magasabb a napidíja, mint egy autóiparban dolgozó mérnöknek 6 év tapasztalattal.
  • Péter
    @Dörnyei József én nem gondolnám, hogy lehet pénz nélkül boldognak lenni. Ha az ember nem tud ételt venni a gyerekének, kopogtatnak a behajtók, inkasszózzák a béredet, lyukas az összes ruhád stb., akkor biztos, hogy nem lesz boldog életed. A pénz boldogít. Régen, amikor az embereknek lehetőségük volt letelepedni valahol az erődszélen és állatokat meg növényeket termeszteni, akkor lehetett pénz nélkül boldognak lenni. Ma már viszont a pénz elengedhetetlen előfeltétele a boldogságnak. Nyilván nem csak a pénz kell a boldogsághoz, de pénz nélkül nincs boldogság.
  • MPeter
    Mi lenne, ha elhinnénk, hogy mindent lehet? Lehet félre is tenni és közben “kompromisszumok nélkül” jól élni is. Miért kéne lemondani bármelyikről is? A korlátok csak a fejekben vannak. Mi az, hogy a másik Budán lakhat nagy házban és öt gyerekkel mehet évente 2x síelni és 2x nyaralni, és még félre is tud tenni? Ha neki lehet, akkor másnak is lehet. Tehát a korlát csak bennünk lehet. Visszaérünk az aranyat érő alapszabályok egyikéhez: a bevétel növelése sokkal egyszerűbb, mint a kiadások farigcsálása. Ugyanis a kiadásokat nem tudod egy bizonyos szintnél lejjebb faragni, de a bevételt a “csillagos égig” növelheted. Nem azt mondom, hogy ne tervezzünk, hiszen az elengedhetetlen, csak azt, hogy nyissuk ki a lehetőséget a gondolatainkban afelé, hogy hogyan és miként tudjuk nagyságrendekkel növelni a bevételeinket, ami biztosítja majd azt, hogy jusson elég mindenre.
  • SingleParent
    Örülök az írásnak, mert olyan témát érint, melynek a legnagyobb hatása van egy-egy ember anyagi helyzetére. A tapasztalatom az, hogy egy jól felépített élet és anyagi helyzet pillanatok alatt tovatűnhet egy válással. Pl egy férfi mehet a szép házikóból albérletbe és akár további 40 %-t bukhat a havi fizetéséből.
    Arról nem is beszélve, hogy általában, akkor jön a válás, ha más törés is bekovetkezik az ember életében pl betegség, munkahely elvesztése stb. Aztán kifosztva, megalázva lehet újra építkezni a romokon. Megérne egy külön cikket a téma.
  • Dani2
    Persze, félre kell tenni, de soha nem szabad a közös programokon spórolni. Ez nem azt jelenti, hogy évente 2x el kell menni nyaralni valami egzotikus földrészre, és erőszakkal elszórni az összes pénzt amit nagy nehezen megkerestek, de igenis, moziba, étterembe, wellnessezni, kirándulni, akár csak Magyarországon nyaralni, el kell menni, ha az embernek telik rá. Nyilván, ha ég a ház, mert még a hitelre is hitel van felvéve, akkor lejjebb kell adni, hiszen akkor minden, amire költesz, a hitel kamatával ketyeg.
  • Nagy Vonalakban

    “…Ma már viszont a pénz elengedhetetlen előfeltétele a boldogságnak. Nyilván nem csak a pénz kell a boldogsághoz, de pénz nélkül nincs boldogság…”

    A pénz nem boldogít,
    de inkább vagyok boldogtalan gazdagon,
    mint szegényen…

  • Garbo

    A mai gyakorlat mér nem feltétlen az anyának ítéli a gyereket, szóval, ha apa nem akarja bukni a bevételel x százalékát meg az ingatlant, akkor ragaszkodjon ahhoz, hogy ő neveli a gyereket, nem az anya. Igaz, így az ideje 100%-át és a fizetése 40%nál talán nagyobb részét is bukja majd, de a lehetőség az övé a mindennapokra.
  • noname
    Ugyanezt az utat próbálom járni. Egy év után apró jelek jöttek az asszonytól, hogy (pl. kibírtad szó nélkül a dugóban 🙂 ), a gyerekek először hozzám szaladtak, ha ottmaradtak egy hétre a mamánál és megérkeztünk. Keresem a határt, hogy minimális stressznek tegyem ki magam (munka és közlekedés) és több minőségi idő jusson a családra, mert meghálálja. Sajnos sokan vannak olyanok akik ezt valószínű külső okok miatt nem tehetik meg.
  • Csigabiga
    Mikor veszekszem az Asszonnyal, utána mindig azt számolgatom magamban, hogy kb. becsületesen nézve mennyit kap a vagyonunkból, ha válunk. Miután megbeszéljük a konfliktust ezen általában el is nevetgélünk. Valaki írta az ellentéteteket a két fél között, hogy nem jó. Szerintem ez nem teljesen igaz. A hasonló tulajdonságok unalmasak ámbár biztonságosak, az ellentétesek kockázatosak, de izgalmasak és színt visznek a kapcsolatba. Ezek arányának kell mindkét fél számára elfogadhatónak lenni. Én introvertált társaság kerülő kocka vagyok, a nejem a tömeg középpontja emberimádattal. Én előre tervezek, folyton agyalok, ő a jelenben él pillangót kerget. Imádom hogy valaki olyan van mellettem, aki én nem tudok lenni. Gazdagabb tőle az életem. Ráadásul ő vallásos, míg én agnosztikusként mentem bele a kapcsolatba, aki fikázta a vallásokat, az agymosás miatt. Folyt köv……..
  • Csigabiga
    ……..folyt. Valaki írta, hogy a határok a fejekben léteznek. Ezzel viszont maximálisan egyet értek. Kívülről nézve a kapcsolatom első egy évét, egy lyukas garast nem adtam volna érte, de mindketten hittünk abban, hogy azzal, hogy összeakadtunk valami különleges történt. Valahogy olyan formán, mint mikor találnak egy régi sokat érő autót egy elhagyott csűrben és restaurálják.

    Amennyire lehet tudatosan mentem bele a házasságomba, és egy cseppet sem bánom. A legnagyobb félelmem, mindig az volt, hogy 10-20 év múlva arra kelek fel, hogy én nem így akartam az életemet. Ezt a kérdést hetente párszor azóta is felteszem magamnak és egyelőre megnyugtató választ tudok rá adni. Nagyon fontos a beszélgetés a kommunikáció, őszintén tisztán. Még ha elsőre sok is amit hallasz. Ez és az a szándék, hogy bármi is van, akkor is együtt nyomjátok végig, a tartós kapcsolat alapja.

  • jami

    Az a minimum, hogy házasság előtt egyeztetni kell, de azt az egyeztetést RENDSZERESEN felül is kell vizsgálni. Egy házasság, jó esetben, 20-50 év. Nem, nem lesz végig követhető az előzetes megbeszélés, nem mellesleg azért, mert ennyi idő alatt már nagyon sokat változnak az emberek. És az élethelyzetek is.
    Nálunk is vannak viták, mert míg lyukas gatyával, gyerek nélkül, később pici babával, aztán pici babákkal és pici gyerekkel tök ok volt a nézzünk otthon filmet meghitten, most már, közel 30 év közös év után, nekem nem az. Vagyis mindig, csak ennyi, kevés.
    Az is ok, hogy a párok ne legyen folyton összeragadva, de az sem ok, hogy amire nem akar menni a másik, oda lehet menni egyedül – mert akkor nincs közös élmény.

    És ezek látszólag szólnak a pénzről.

  • jami

    Olyan is van, amikor a nő halogat. Én nagyon megérzem az éveket, senkinek nem javaslom a halogatást (akkor, nyilván, ha van biztos párkapcsolat, minden más alakítható). De másik oldalról, aki nem akar gyereket, ott nagyon kétesélyes, mennyire lesz jó a GYEREKNEK, ha mégis megszületik, viszont a gyerek már ott van…

    Aki gyereket akar, az tényleg ne alkudozzon.

  • Herr Riporter

    Kíváncsi vagyok, a házasságok hány %-a élne túl egy “őszinteségi félórát”?

  • 2019
    “de az sem ok, hogy amire nem akar menni a másik, oda lehet menni egyedül ”

    nna, ezért s/nem nősülök ….. 🙂

    Viccen kívül : akkor ebben a szituban mi a jó megoldás? :-O Mert szerintem az egyetlen jó, hogy hadd menjen egyedül. (nyilván normális kereteken belül.)

  • Imre
    Ehhez hozzátartozik az, hogy mindketten több, mint ezer órát jártunk önismereti csoportba és volt már, amikor nyitott volt a házasságunk, ezért nem jelent mondjuk egy másik/pasi nő problémát. Másrészt igyekszünk nem játszmázni és ezek így nem feszültségforrások.
  • VLaci
    Nekünk a legnagyobb értékeink a következők:

    szinte teljesen megegyező értékrend
    nagyon közös célok
    egymást kiegészítő képességek és készségek
    nagymértékű őszinteség, teljes transzparencia

    Közösen üzemeltetve a cégeinket (én álmodok és szerzek ügyfeleket, ő vezeti a kollégákat és működteti a folyamatokat), nálunk a hangsúly nem a megélhetés anyagi részén van, ott mindketten egy-két társadalmi tizeddel lejjebbi költéseket szeretünk, mint a valódi helyzetünk.

  • Janos82
    Mi ugy csinaltuk, hogy volt egy kituzott anyagi cel, pl a boviteni a megtakaritasokat X Ftal, Azutan ha ez megvolt, abbol elkoltotttunk egy kisebb reszt. Igy gyujtottunk is, es eltunk is:)
  • VLaci
    Mi még randizunk is a másik nélkül időnként, nemhogy elmenjünk külön színházba vagy haverokkal 🙂

    Van hogy ketten még egy lánnyal. És ezek is jók, nem szétszednek, hanem az összetartozást növelik bennünk.

  • axt
    a jó alvás az fontos. Semmilyen karrier vagy fizetés nem ér annyit, hogy az ember sík ideg legyen egész nap, és még éjszaka, álmában is. Én ismerek olyat, aki a stressz miatt masszívan ivott odahaza, ahogy hazaért a melóból. Más meg nem aludt rendesen. Előbb-utóbb az emberi szervezet kikészül ettől. Ahogy én látom, a legtöbb szellemi munkánál már belátták a cégek, hogy a stresszeléssel csak a fluktuációt meg a lebetegedések számát növelik, így próbálnak egy élhetőbb világot kreálni a dolgozóiknak. És ez így is van jól. Nem vagyunk gépek, hogy a nap 24 órájában kattogjunk.
  • outsider
    A párommal együtt netto 680.000 forintot keresünk, illetve egy céges autóval is rendelkezem korlátlan magánhasználattal. Költünk azért a szórakozásra is és minőségi ételeket vásárolunk, továbbá 130.000 forintért bérlünk egy “lyukat”, de például egy saját ingatlan megvásárlásáról egyelőre álmodni sem tudunk, így ha gyerekvállalás bejönne a képbe néhány éven belül, akkor kb. az utcára kerülnénk (vagy mamahotelbe), mert ugyebár gyerekeseknek nem adnak ki albérletet. Igazából nem tudom, hogy mennyit kéne keresnünk, hogy egyenesbe jöjjön az életünk, nagyjából 1 millióval tudnék úgy gazdálkodni, hogy nyaralni/szórakozni is tudjunk, gyűjtsünk lakás önerőre, és normálisan táplálkozzunk. (Egyébként 28 évesek vagyunk).
  • axt
    Szerintem is inkább menjen egyedül az illető. Mi mentünk úgy az asszonnyal olyan koncertre, hogy vagy csak engem érdekelt, vagy csak őt. Én nem tudtam átélni az ő örömét, ő nem tudta az enyémet. Inkább akkor szerintem olyan programokat kell keresni, ami valahol a két igény között van, pl. olyan film, ami mindkét felet érdekelheti. Mi számos ilyet találtunk, és úgy álltunk fel, hogy milyen jó film volt, tudtunk róla beszélni, szóval volt közös élmény. Szerintem kell ez is, meg az is, hogy a másik egyedül (haverokkal) menjen. Eleve nem jó az, ha az emberfia kissé részegebb a kelleténél, az asszonykája meg ott szégyenkezik miatta 🙂
  • Névtelen
    Mi minden hónap első napján frissítjük a pénzügyi tervet..
    Egyébként nincs már olyan, hogy fizu x%-a megy a gyereknek válás után, hanem fix összeget kell megjelölni, aminek a realitását vizsgálják.

    -Sygma

  • FöldesGéza
    Olyan jó olvasni, hogy itt szinte mindenki sokszázezret-milliókat keres és mindene megvan. Az én 270 ezres nettóm tudom nevetséges, de abból csak egy lakáshitelt fizetek (havi 42 ezer) és van egy egyszobás, de 2. kerületi saját lakásom. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy majdnem mindenem meg van, mondjuk egy évben max egyszer megyek nyaralni.
  • L70
    Egy éve volt egy nagy lakásfelújításunk, emlékszem, a vállalkozó az elején végighallgatta ahogy a párommal vitatkozunk (hevesebben, olyan olaszos módon), és megjegyezte, hogy látott már olyat, hogy a végén elváltak.
    Megnyugtattuk, hogy elég régóta vagyunk együtt, de ilyenkor egymásnak feszülünk, mert elkap minket a hév, és vannak külön-külön is elképzeléseink, mindketten kézbe akarjuk venni a dolgokat, és meg akarjuk valósítani őket. De egy óra múlva le fogunk nyugodni, döntünk mindenben, és megy tovább a projekt rendesen. És így is lett. Aztán ez kb naponta ismétlődött, de a végére tényleg jó lett az egész, igaz, közben elég sokat vitatkoztunk (olaszos módon).

    Na ezt jelenti, hogy ismerjük magunkat és egymást, nálunk a két dudás egy csárdában eseteket kell kezelni a nagy projektekben.

    Mivel mindketten spórolósak vagyunk, a napi pénzügyek nem jelentenek gondot.

  • mitel hentes
    A házasság megmentése érdekében javaslom, hogy fektessék be a pénzüket kriptovalutába.
    – Ha a kis valószínűségű esemény következik be, és több százszorosára nő a vagyonuk, akkor már nincs mit aggódniuk a pénz miatt.
    – Ha a nagy valószínűségű esemény következik be, és mindenük elúszik, akkor kezdhetik elölről a több éves megtakarítási ciklust…

    🙂
    🙁

  • Blend Ahmed
    “A korlátok csak a fejekben vannak.”

    Ez tipikus richsplaining.

  • Axt
    FoldesGeza, szerintem itt senki sem néz le téged. Lehet, hogy neked egy tök nyugis, és számodra kielégítő munkád van. Ez sokszor fontosabb, mint a fizetés. És az, hogy hiteled se sok van, az sokat számít. Lehet valaki 200 ezerrel többet keres mint te, de mondjuk el is megy neki albérletre. Mindig az összkép a lényeg, nem csak egyetlen tényező.
  • Gaben

    Szerintem az ember folyamatosan változik, hiába beszélik meg fiatalon és értenek egymással egyet, mire telnek az évek, és lakva megismeri a másikat, sokminden megváltozhat, még a család, politikai, vagy vallási nézete is…
    Ismeretségi körünkben sokkal több olyan válást ismerek, ahol dúskáltak a pénzben, jól éltek anyagilag és mégis válás lett a vége, több kapcsolatban 2-3 gyerekkel.
    Olyan kapcsolatot, hogy nem volt pénzük és elváltak kevesebbet ismerek..

    Van erről statisztika? Nem lehet, hogy a pénz és lehetőségek tárháza borítja ki a bilit??

    Nálunk 0Ft-ról indult kapcsolat, sok hitel, majd kiszámolózás után kilábalás, gyarapodás, továbbra is szeretet és béke.

  • Brekee
    “Ki mit szeretne és miért és próbáljátok megérteni a másik motívumait is.”

    motivációit -ra gondoltál:) Tuti bejött a gyerek vagy felhívtak közben. 🙂 Én is folyton ilyeneket csinálok.

  • yimshagin
    es sokunk a penzugyekhez nem/sem ert, ezert jarunk ide. 🙂 De egyebkent az a szomoru valosag, hogy ksh ide vagy oda, te anyagi ertelemben is sajnos (?) inkabb hozzank tartozol mint az orszag “nagyobbik, de szegeny felehez”.
  • Hildebrumm
    Na, most akkor cáfoljatok meg, de szerintem 270ezer, amit FöldesGézu keres az nem a kevés meg nevetséges fizu, az szerintem jó pénz, nem??
  • jami
    Jó külön is menni; de ha a pár tagjainak a kedvenc időtöltései nem fedik egymást, azhoszú távon nem lesz jó. Az egyéni szabadságból így lehet páros magány.

    Hogy miért nem nősülsz, annak inkább az az oka, hogy nincs olyan, akivel igazán együtt akarsz lenni; kevéséb az, hogy tuti külön heti x órát.

  • Zabalint
    A legtöbb ember mindig mások házasságáról tudja megmondani a frankót.
  • matetoth

    A baj nem a fizutokkal vagy a saját lakás hiányával van, hanem a fejetekben (már elnézést). Gyerekeseknek is van bérlemény, őket is ki lehet rakni (bár tényleg vannak, akik gyerekkel nem adják ki), csak lehet, hogy drágább ingatlant kell nézni.

    A kérdés, hogy nektek megéri-e most, fiatalon, amíg talán még jobb a szülés, és több rugalmasság van a gyerekkel szemben, de emiatt felárat kell a bérleményre fizetni, vagy később, mikor a saját lakás már megvan, de a gyerek (vagy a számosságuk) már erősen kérdéses. Illetve, ha nem vagyok indiszkrét, lehet, hogy érdemes a céges autón is elgondolkozni, sok esetben érdemesebb a pénzt kérni, vagy jobban fizető helyre váltani (ahol nincs céges autó).


    honnan tudod, hogy valakinek nem gondolatai, hanem ideológiája van? Használja a richsplaining kifejezést…

  • Tomek
    “Az is ok, hogy a párok ne legyen folyton összeragadva, de az sem ok, hogy amire nem akar menni a másik, oda lehet menni egyedül – mert akkor nincs közös élmény.”

    Ez szerintem nagyon nem így van. Amire az egyik nem akar menni, ott nem is lesz közös élmény, mert nem véletlen nem akar menni. Olyan programot kell találni, ahova mind két fél menni akar. Az olyanokra pedig igenis egyedül (vagy barátokkal) kell menni, ami nagyon érdekel, de a párodat nagyon nem. Elráncigálni a másikat oda, amitől kirázza a hideg, na, az odab@sz a közös “élménynek”… 😀

  • Joy
    : talán érdemes lenne megvizsgálni, nem megy-e túl sok szórakozásra, ill. tényleg annyiból lehet-e csak minőségi ételeket venni, amit ti fizettek ki érte. Ha ingyen van a kocsi, akkor bármikor elköltözhetsz olyan helyre, ahol 130ezerért nem csak lukat adnak ki. Az meg butaság, hogy gyerekeseknek nem adnak ki albérletet. Szerinted, aki családos és nincs lakása, vagy nem él szülő a környéken, az hol lakik?
    Írásod alapján inkább én inkább a kiadásokon próbálnék/tudnék faragni. Egyik árulkodó jel az, hogy már a vágyott több bevétel egy részét is elköltöd gondolatban nyaralásra, szórakozásra. Így egyáltalán nem biztos, hogy a nagyobb fizetésből érezhetően többet tennél félre, hanem ugyanúgy éreznéd magad eggyel magasabb polcon.
  • faterpolo
    : Egyszer, ha időd engedi, írhatnál egy bejegyzést a környezeted formálásáról, szerintem lenne felvevőpiaca. 🙂

    : “pénzkezelés” –> Nemrég tudtam meg, hogy egy cimborám úgy ment bele a házasságába, hogy azt se tudja, mennyi hitel van a lakáson, mert azt az anyósék intézték. Tíz percig keresgéltem az állkapcsom a földön. Azt eddig is tudtam, hogy nem közösködik túl a büdzsét (értsd: semennyire), de ez szíven ütött. És már ott gagyog a gyerek a kiságyban, őt sajnálom a legjobban.

  • Garbo
    Nem, korlátok nem “csak a fejekben vannak”, mert véges rendszerben nincs végtelen növekedés, minden egyes ember egy véges, ha úgy tetszik, korlátozott növekedésre képes, véges rendszer. De ha ez a jól hangzó rizsa segít valakinek többet (nem, nem a végtelent) kihozni magából, akkor lelke rajta.


    Ha komolyan azt beszéled be magadnak, hogy 680.000 nettó plusz korlátlan céges autóhasználattal “gondolni sem merhettek gyerekre” a a teljes elszegényedés és jövőtlenség veszélye nélkül, akkor egyszerűsítem számodra a képletet: ti nem akartok gyereket. Ennyi.

  • Kiszamolo
    Zabalint, az okos ember pedig a saját házasságával is törődik.

Vélemény, hozzászólás?

A megadott név fog megjelenni, ezért érdemes nem a valódi nevedet megadni a hozzászóláshoz.

A hozzászólás előzetes moderáció után fog megjelenni.

Figyelem: FIREFOX böngészővel gondod lehet a hozzászólás elküldésével. Használj másik böngészőt a hozzászóláshoz, amíg ki nem javítják a hibát.

 karakter még felhasználható

A hozzászólás elküldésével hozzájárulsz, hogy az IP címed technikai okokból tárolva legyen. Ha ezt nem szeretnéd, ne küldd el a hozzászólást. Kérésre a hozzászólást töröljük az IP címeddel együtt.