Neked mi van a szívedben?

2014-03-16
Oszd meg ismerőseiddel a cikket: 

Mióta az eszemet tudom, értékesítőként dolgoztam, már a középiskolában is adtam-vettem. Majd különböző cégeknél tettem ugyanezt, hol méhészetnek dolgoztam, hol motoros ruhákat árultam.

Mivel ebben volt tapasztalatom és annyira nem is ment rosszul, akármikor munkát kerestem, mindig értékesítőnek vettek fel. Úgy gondoltam, hogy nekem már értékesítőként kell nyugdíjba is mennem.

(Ha olyat csinálsz, amiben jó vagy legalább átlagos vagy, az a jobbik eset. Sokan olyan munkakörökben vannak, amik még csak nem is nekik való, ezért aztán nap mint nap szenvednek, mert állandó kudarcérzetük van és frusztráltak a munkájuk miatt. De nem merik otthagyni a munkahelyüket, mert félnek a megélhetési gondoktól.)

Amikor a harmincas éveim első felében elkezdtem gondolkodni, hogy mivel is akarok foglalkozni, rájöttem, hogy a pénzügy az, ami engem igazán érdekel.

Mivel ezzel akartam foglalkozni, gyorsan egy bankban találtam magam. Nem meglepő módon, itt is értékesítőként kellett dolgoznom, mint mobilbankár, majd később prémiumbankár, illetve fiókvezető.

Már nagyon korán jeleztem a bankban, hogy sokkal szívesebben oktatnék, illetve tanítanám a kollégákat, mert úgy éreztem, hogy át tudnám adni a tudnivalókat úgy, hogy mindenki megértse. Mindig nagy kedvvel analizáltam ki a dolgokat és igyekeztem megragadni a lényeget.

Az összes oktatói állásra jelentkeztem, nem csak a saját bankomban, de az összes konkurenciánál is. Természetesen mindig csuklóból elutasítottak, hiába volt akkor már több pénzügyi végzettségem, de se tapasztalatom, se papírom nem volt az oktatásról. Ezért biztos nem lehetek alkalmas rá, gondolta az összes hr-es.

Így maradtam az értékesítési vonalon, de egyre kevesebb kedvem volt eladni az embereknek olyan terméket, amiről pontosan tudtam, hogy inkább a bank jár vele jól és nem ők.

Ennek aztán az lett a vége, hogy a  bankszektor és én elváltunk egymástól és én végre azt csinálom, amit szeretek, oktatok és tanácsadást tartok értékesítés nélkül.

Sikerült eljutni odáig, ahová a legtöbb embernek soha életében: nemcsak jól keresek, de azt csinálom, amit igazán szeretek.

A legtöbb ember úgy éli le az életét, hogy elvégez valami iskolát, majd élete végéig abban a szakmában marad és megpróbál helyezkedni, hogy hátha jobban tud keresni. Ezeket az embereket onnan lehet felismerni, hogy utálják a hétfő reggeleket. Nem a hétfőkkel van a baj, hanem hogy olyan munkát végzel, ami teljesen idegen tőled. Értesz is hozzá (nem csoda, ennyi év után), meg is tudod csinálni, de egy kényszer az egész. A megélhetés kényszere miatt csinálod. Alig várod, hogy nyugdíjas legyél és soha ne kelljen semmilyen utálatos munkát végezned.

A másik típus pedig mindent kipróbál, de sehol sem találja a helyét és nem tud sikeres lenni. Az ilyen odáig eljut, hogy rájön arra, mit nem szeret csinálni, de nem találja meg azt, hogy mit szeretne.

A harmadik az, aki megnézi, hogy mivel lehet igazán jól keresni, aztán elmegy például ügyvédnek, informatikusnak, vagy orvosnak.

Ha csak a pénz miatt választottad a szakmádat, akkor ugyanolyan boldogtalan leszel, annyi különbséggel, hogy gazdagabban leszel kiégett és frusztrált.

Neked mi van a szíved mélyén?

Gondolkodtál már azon, hogy mit is szeretnél igazán csinálni ebben az életben? Mi az, ami motivál, ami fellelkesít, ami kreatívvá tesz?

Mivel foglalkoznál, ha nem kellene a pénzért dolgoznod? Kertészkednél, írnál, festenél? Elmennél ácsnak vagy bútorasztalosnak, mert apró gyerekkorod óta imádod a faanyagot és szeretsz belőle kifaragni dolgokat?

Anyádék a jogi egyetemet erőltették, de te sokkal szívesebben lennél hegedűművész, mint jogász, mert amikor hegedülhetsz, akkor úgy érzed, végre saját magad vagy? Vagy a konzervatórium ellenére is sokkal szívesebben foglalkoznál joggal, mert nagyobb örömöt találsz a jogi problémák megoldásában, mint a kottaolvasásban?

Úgy érzed, hogy istenadta tehetséged van arra, hogy az emberek lelki gondjait megoldjad, mégis pszichológiai pálya helyett gépészmérnök lettél?

Miért nem adsz egy esélyt magadnak, hogy azt csinálhasd, amihez tehetséged van és amiben kedvedet leled?

Én 35 éves koromban kezdtem el a pénzügyekkel foglalkozni és akkor tettem le család és munka mellett egy pénzügyi egyetemi diplomát és szereztem meg több egyéb pénzügyi végzettséget. Ezért ne mondd, hogy neked már túl késő váltani.

Olvastam egy emberről, aki vállalkozó létére rájött, hogy ő a festészetben leli örömét és az teszi boldoggá. Ezért elkezdett festeni. Az első évben mindenki azt hitte, hogy a kilencéves gyereke követte el azokat a képeket. De ő nem adta fel, nagyon sokat tanult és nagyon sokat gyakorolt. Mára egy befutott festő, aki nagyon jól él a képei eladásából.

Egy másik ember 40 évesen lett jogászból lelkész.

De ilyen példákat vég nélkül lehetne sorolni (a te történetedet várjuk a hozzászólásokban).

Miért nem adsz egy esélyt magadnak, hogy azt csináld az életben, ami a szíved mélyén mindig is szerettél volna?

Nem azt mondtam, hogy rúgjál fel mindent, karriert, megélhetést és minden egyebet.

Kezdd el a munkád mellett fejleszteni magad, tanulj, menj előre, lesd el az új szakmádban a sikeres emberek titkait. Aztán amikor egyre inkább előrehaladsz és a másodállásod már termel annyi hasznot, hogy abból már önmagában is meg tudsz élni, ráérsz akkor is váltani. Ez lehet pár hónap, de jó pár év is. (A jogi egyetemet például nem fogod kijárni két hónap alatt.)

Én hiszek abban, hogy minden ember kapott valami különleges tehetséget, amiben ő sokkal jobb, mint az átlag, de sajnos azt is látom, hogy ebből semmi nem lesz az esetek legalább 98%-ában.

Az emberek dolgoznak, hogy legyen mit enniük és esznek, hogy bírjanak dolgozni. Állnak egy szalag mellett a gyárban, vagy gyártják a papírokat egy cég középvezetőjeként, miközben szívük szerint kutyákat tenyésztenének, vagy iparosként dolgoznának.

Ne felejtsd el, egy életed van. Miért nem akarod ebből kihozni a legtöbbet? Miért ne tennél olyat, amit szeretsz és ami elégedetté tesz?

Ennél a döntésnél ne a pénz motiváljon elsősorban. Ha azt csinálod teljes lelkesedéssel, amit szeretsz, az anyagi siker is el fog jönni. Itt találsz egy történetet, hogyan választotta valaki magyar orvos létére, hogy a Föld egyik legszegényebb országában gyógyítsa azokat, akiknek még 20 dollárjuk sincs egy életmentő műtétre. Úgy gondolom, megtalálta azt, amiért érdemes dolgoznia.

Neked is sikerülni fog.

Cikkgyűjtemény
Új vagy az oldalon? A gombra kattintva találod az eddigi fontosabb cikkek gyűjteményét téma szerint.
Megnézem!
Keresés
Kövess minket
facebook
youtube
Hirdetés
Támogatás
Ha szeretnéd, van lehetőséged anyagilag is támogatni a munkánkat.

Átutalással a Raiffeisen Bank 12020407-01558219-00100002 számlaszámra a Kiszámoló Egyesület részére. A közlemény "Támogatás" (fontos!)
Bankkártyás támogatási lehetőség hamarosan. Köszönjük, ha érdemesnek tartasz bennünket a támogatásra.
Archívum

Archívum

crossmenu linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram