Zsugori vagy takarékos?
Nagyon sokszor félreértik az emberek a takarékos életmódot és azt gondolják, hogy aki takarékosan él, az zsugori vagy fukar.
Az érem másik oldala, amikor valaki takarékosnak hiszi magát, pedig igazából zsugori.
Arra gondoltam, érdemes írni arról, miről ismered fel, hogy ki a takarékos és ki a zsugori, hiszen nem biztos, hogy mindenkinek egyértelmű a különbség.
Mind a takarékos, mind a zsugori ember szeret kevesebbet költeni és pénzt megtakarítani. Azonban itt véget is ért a hasonlóság.
A takarékos egy bizonyos cél miatt szeretne pénzt megtakarítani, legyen az nyugdíj, lakásvásárlás, vagy a gyerekek oktatása. A zsugori a pénzt önmagáért szereti.
A zsugori nem szereti elkölteni a pénzt, a takarékos nem szereti elpocsékolni a pénzt.
A zsugori mindennek az árát nézi. A takarékos mindennek az értékét az árához képest.
A zsugori legszívesebben semmiért nem fizetne, de ha mégis muszáj, akkor mindig a legolcsóbbat veszi, a minőségétől függetlenül. A takarékos boldogan fizet azért, amire valóban szüksége van, ha az megéri az árát.
A takarékos embert nehéz felismerni, mert nem látszik rajta vagy a viselkedésén, hogy ésszel bánik a pénzzel. A zsugorit a legtöbb ember messziről felismeri a kinézetéről és a viselkedéséről.
A takarékos viselkedése csak saját magára van hatással, míg egy zsugori viselkedésétől szenved a környezete is.
A takarékos csak oda megy nyaralni, ami belefér a költségvetésébe és ott is megnézi, hogy az út megéri-e az árát. Nem megy el ötezer kilométerrel messzebb lévő tengerpartra háromszor annyiért, ha ugyanazt az élményt és kiszolgálást megkapja jóval olcsóbban közelebb is.
A zsugori nem megy el nyaralni, mert pénzbe kerül.
A takarékos inkább repül fapadossal, ha egy kétórás úton megspórol 50 ezer forintot. A zsugori még a reptérre is kiviteti magát valakivel a másik költségén, hogy ne neki kelljen taxira költenie hétezer forintot.
A takarékos ritkán jár étterembe és ott nem vesz feleslegesen újabb üveg üdítőket aranyáron. A zsugori nem jár étterembe, de ha mégis, akkor a borravalón is spórol és igyekszik magát másokkal meghívatni. A takarékos akkor sem rendel többet, ha meghívta valaki, a zsugori spenótfőzeléket rendel, ha maga fizet, de homárt, ha valaki más. Boldogan fizeti a közös számla ráeső részét, ha tudja, hogy mindenkinél többet evett és ivott, de ragaszkodik a számla bontásához, ha valaki egy kávéval többet rendelt.
A takarékos nem tart több pár cipőt, mint amit valóban használ is a különböző alkalmakra. A zsugori még a cipőjét is használtan veszi.
A takarékos szívesen fizet a jó minőségű ruháért, ha az tovább használható, de nem fizet feleslegesen csak azért, mert egy márkanév miatt háromszoros áron adnak egy ruhadarabot. A zsugori a legolcsóbb ruhát veszi, ha lehet, azt is használtan.
A takarékos olcsó diszkontáruházban vásárolja a minőségi élelmiszert, a zsugori időt és energiát nem sajnálva képes átutazni az egész városon, ha a másik végében 20 forinttal olcsóbb a baromfipárizsi.
A takarékos szívesen vesz akkor dolgokat, amikor éppen akciós, akár nagyobb tételben is, több hónapra elegendő mennyiséget. A zsugori csak az akciós dolgokat veszi meg.
A takarékos nem vesz meg valamit, csak azért mert olcsóbb, ha a minősége nem megfelelő. A zsugori nem vesz meg valamit, ha drágább, akkor sem, ha a minősége sokkal jobb.
A takarékos előrelátó, közép és hosszútávon is tervszerűen élő személy. A zsugori gyakran “penny-wise and pound-fool” személy, ahogy az angol mondás tartja. (A filléreken takarékoskodik, miközben a nagy dolgokon gyakran bukik, pont a filléreskedő magatartása miatt.) A takarékos hosszútávon gondolkodik, a zsugori csakis rövidtávon.
A takarékos szívesen spórol a mosóporon, ha hasonló minőséget kap olcsóbban. A zsugori a mosáson is spórol, inkább tovább hord egy ruhadarabot.
A takarékos szívesen elkölt egy órát a saját idejéből, hogy megtalálja ugyanazt a terméket olcsóbban. A zsugori szívesen elkölt egy órát más idejéből, hogy jobban járjon.
Talán ennyiből látható, milyen hatalmas különbség van a takarékos és a zsugori között. Persze gyakran olyan ez, hogy ha szeretem a személyt, akkor takarékosnak hívom, ha ellenszenves, akkor zsugorinak. Mint a terrorista-szabadságharcos: attól függ, minek nevezem, hogy aki ellen harcol, azt kedvelem-e vagy gyűlölöm.
Ennek ellenére hatalmas különbség van a takarékos és a zsugori között. Mindenkit bátorítok arra, hogy a maga szintjén legyen takarékos (mert másként kell takarékosnak lenni egy átlagbéres családanyának és másként egy sikeres vállalkozónak), de kerülje el, hogy zsugorivá vagy fösvénnyé váljon.
Néhány jel, hogy túl takarékos vagy:
– Egy adag kávét kétszer is kifőzöl.
– Papírtermékeket, mint kéztörlő többször is felhasználsz.
– Elteszel olyan elromlott termékeket, amiket biztos, hogy soha nem fogsz megcsináltatni. DVD lejátszó, levált talpú cipő és ezekhez hasonló dolgok.
– Túl sok időt töltesz bevásárlással, csak mert mindent ott veszel meg, ahol a legeslegolcsóbb.
– Egyáltalán nem törődsz az élelmiszerek lejárati idejével. Nem arról van szó, hogy két nappal később is megeszel egy csomag virslit, hanem amikor már ennél sokkal durvábban csinálod.
– Örömmel lomizol és viszed haza más emberek kidobott dolgait, súlyos esetben akár a kukából is kiveszel kidobott dolgokat.
Egyébként nagyon könnyen megvizsgálhatod magad: egy számodra kedves cél érdekében tudsz-e nagylelkűen adakozni? Legalább két heti fizetésedet kiadnád-e egy cél érdekében, legyen az a kóbor kutyák megmentése, hátrányos helyzetű gyerekek megsegítése, az ingyenes szoftverek terjesztése, az evangélium hirdetése, vagy bármilyen egyéb cél, amivel egyetértesz? (Nem feltétlen egy összegben.)
Ha örömmel tudsz adni nagyobb összeget, akár több alkalommal is, nem vagy zsugori. Ha összeszorul a szíved még a felvetéstől is, akkor te bizony a pénz szerelmének a fogságában vagy és könnyen lehet, hogy fukar vagy, nem takarékos.
(Természetesen vannak, akik kényszerből nem vesznek semmit, mert egyszerűen nincs rá pénzük. A cikk nem a kényszer szülte nélkülözőkről szól, hanem azokról, akik a saját választásuk szerint takarékosak vagy éppen zsugoriak.)
Ha neked más ötleteid vannak arról, hogyan lehet megkülönböztetni a takarékost a zsugoritól, írd meg a hozzászólásokban.
Köszi, ez egy tanító jellegű hozzászólás volt!
Takarékos vagyok, ha fölöslegesen nem költök, nem megyek a 200 m-re lévő boltba kocsival egy kenyérért, de zsugori, ha sajnálok magamtól egy új cipőt, pedig szép, jó és szükségem is lenne rá.
Nyalás nem nagyon jön szóba, míg a gyerekek egyetemre járnak, de 1-2 nap közös időtöltést szeretnék az idén beiktatni, tavaly sajnos elmaradt.
Ismerősnek nagyon szívesen adok pénz, adakozásképpen, mert tudom, hogy ő fogja hasznát venni.
Gyűjtöm a kupakokat, viszem haza egy falubeli kislánynak, aki genetikai betegségben szenved, sokat kell Budapestre kórházba járnia, rengeteget kell gyógytornáztatni és a szülők nem bírják anyagilag.
mfor.hu/cikkek/178_eve_szuletett_a_multimilliomos_Wall_Street_i_boszorkany.html
Kár, hogy nem lehet ilyen hibákat javítani, bár jót nevettem, mikor észrevettem. 😀
Egyébként amit írtál a zsugoriak jellemzőiről, annak nagy része olyanokra is jellemző, akik tulajdonképpen nem zsugoriak, csak túl kevés a jövedelmük, és muszáj ilyennek lenniük, ha ki akarnak jönni belőle.
ha nem alapitvany, akkor pl soha tobbe ehezo magyar gyereket.
szerintem.nagyjabol jol osszeszedte miklos.
takarekos legyel, zsugori ne! legy nagyvonalu es ha jol keresel, az a minimum, hogy tamogass masokat.
jo cikk.
OFF:Valójában tavaly nyáron egyik este harcsapaprikást ettem, másik este sertés szűzérméket. Nekem mindegyik nagyon ízlett.
A steak-et az egyszerűség és a steak-hez kapcsolódó hangulat/megítélés miatt írtam.
Próbáltuk többször is, és azóta már tudom, hogy csakis helybeli, ismert célra és ismert szervezet számára adok.
Emlékszem, összeraktunk 2 cipősdobozt szép ajándékokkal, erre a tévében látom, hogy adják azokat fűnek-fának. Idén már nem volt kedvem hozzá, mert nem azonosultam azzal a móddal, ahogy elosztottál. Ezután csak akkor készítek, ha nyomon követhetem, hogy ki kapta, mert tényleg nem a középosztálynak szántam, hanem olyan gyereknek, akinek egyébként lehetetlen eset, hogy Karácsonyra ugyanazt a játékot és kesztyűt stb kapja, mint a fiam, és tőle bizony nem is sajnálnám.
Így tehát decemberben a gyülekezetünk és a kerületi polgármesterfeleség által irányított társaság kapta meg megosztva egynapi jövedelmünket (láthatóan örültek neki).
adni jo.
Koldusoknak adtok pénzt?
Véradáskor adtok vért?
Állatmenhelybe visztek néha 1 zsák tápot?
Nem egy jomodu ismerosom van, aki szeret draga helyekre jarni, borravalot meg cseszik adni, legyen barmilyen jo a kiszolgalas.
Aztan van jopar nem jomodu ismerosom, aki szinten szeret draga helyekre jarni, borravalot o is cseszik adni, legyen barmilyen jo a kiszolgalas.
En nem szeretek puccos helyekre jarni, viszont szoktam hagyni borravalot ha jo a kiszolgalas es a havi koltsegvetesemet nem az a havi 2X-3X 50 cent fogja felboritani.
Es miert? Mer ugyanazt a Pilsnert kapom 1.80-ert mint a puccos helyen 3 euroert. Igaz nem is mutatna olyan jol a FB-n hogy hol jartam, igaz eszem agaban sincs ott fenykepezkedni.
Ami a voroskeresztet illeti, hagyjuk. A legnagyobb rablobanda. Tudnek meselni, de nem a blog resze. A multkor egy szerencsetlen fiatal fiu bekopogtatott, hogy a voroskeresztnek gyujt. Szegeny, csak pislogott, mikor mondtam neki, hogy probaljon valamelyik mas szervezet javara gyujteni, mert nem megfelelo helyre megy a penz.
OFF, de nagyon fontos!
Nehany baratommal evek ota keresunk (kulfoldrol) olyan magyarorszagi csaladokat, akiknek hazakuldhetnenk ruhakat, jatekokat, BARMIT. Szegyen vagy orom, de nem ismerunk igazan raszolrulokat. Szervezetnek nem kuldjuk, mert szeretnenk kapcsolatot tartani veluk es meggyozodni, hogy valoban jo helyre kerul az adomany. Tudtok segiteni merre induljak el?
Pl. az adakozásról: NEM személyes!
– “több példát is tudok, amikor az adományt nem jól költötték el” -> “nem érdemes adakozni, mert BIZTOS rossz helyre menne” 🙂 (meg lehet azt oldani, ha nagyon akarod)
– “a 2 heti fizetésem már elég nagy összeg” -> “hát annyit azért már csak nem lehet” (de, igazából kisebb áldozat lenne, mint a minimálbéresnek)
– “adózom eleget” (irreleváns itt)
(a “szüleimet támogatom” az nagyjából jogos ha pl. külön élnek, mert a magadtól, közvetlen családodtól megspórolt pénzt önzetlenül költöd el)
Bár nem lényeges, de azért: szoktunk adakozni kb. minden hónapban (oka: nem vagyunk teljesen önzőek), de a 2 heti fizunkat csak kb. 5 év alatt adnánk ki így (fő oka: önzőség, gyereinknek inkább)
A két heti béres adakozással meg egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Adakoztam már olyan cél érdekében, amit egyetértek, de hogy 2 hetit odaadnék azt nem tudom elképzelni. Még részletekben sem. Na jó talán majd 50 év alatt, de akkor meg melyik havi fizetésemet is vegyem alapul?
Ez az írás pusztán filozofálgatás, tényanyag nélkül.
adományozás – amíg a munkabérem több mint fele közteher, a fogyasztásom alapból 27% elvonás terheli (minimum, mert vannak javak ahol több pl. benzin), a bankban/állampapírban tartott pénzem hozamainak még az infláció alatti részéből is közterhet vonnak, hát addig úgy gondolom, eleget teszek a közért, bőven eleget adok másoknak.
most nekem a ”soha tobbe ehezo magyar gyereket” facebook csoport hiteles. van egy jelenleg 100 csaladbol allo listajuk, nekik lehet direktbe eljuttatni az adomanyokat. onszervezodo. pl siman kuldhetsz nekik -a raszorulo csaladoknak-tescos kiszallitassal. leellenorzik a csaladokat. rosszul hangzik, de vegul is korrekt. nekem bejon h kb nevtelen is maradhatsz, ha aakrsz. az admi biztos segit, hogy hol lenne a legjobb helyen.
esetleg az adra nevu, kisletszamu szervezet. korrekt eddigi eszreveteleim alapjan. pl beteg/ szegeny gyerekeket taboroztatnak stb. ott kellenek a ruhak (is).
a cikket nem akarom felrevinni. mostanaban meglep az, hogy jomodu emberek nem torodnek az elesettekkel.
sose rugok elesettbe, kihuzom a godorbe levot. sose varok viszont semmi. ez igy egyenes. alap.
ajanlom pl: hosoktere.org/
Felteszek néhány linket, ha valakit érdekelne, és nem akar pénzt adni érte pusztán takarékosságból.
mek.oszk.hu/00300/00366/00366.htm
youtube.com/watch?v=XRbqjx9lsHw
youtube.com/watch?v=6TS3el0klFo
Nekem meg a Fekete Vipera karacsonyi eneke. Kiszamolot olvasva kezdtem el jobban koltekezni. 😀
Jo dolog a kupakgyujtes, csak nagyon nem effektiv. Belegondoltal mar, hogy hogy gyogyit a muanyag kupak?
Kell egy vallakozo aki osszegyujti, feldolgozza, a haszonbol meg reszesedik a beteg kolyok.
Namost egy kilo kupak atvevesi ara 20-30 ft/kg. Akkor inkabb kivagom a PET palackot a szelektiv kukaba a gyerek kezebe meg csapok egy tizeurost, es ossze se koszoltam magam es hamarabb kitermelem meloval mintha kupakot gyujtenek, szallitanek.
Igen, az a hatranya megvan, hogy utana nem tolt el a jo erzes, hogy tettel valamit.
Jo, az is igaz, hogy en inkabb megfizetek valakit, hogy assa fel a kertet, minthogy magam csinalnam.
2 zsugori főnököm volt idáig. A legutóbbinak nagy vagyona van/volt, sok háza, autói, de egy nyamvadt nyaralásra sajnálja a pénzt. Minőségi ételre sajnálják a pénzt. Nem boldogok a feleségével, annak ellenére, hogy anyagilag megvan mindenük. Lehet, hogy haláluk pillanatában meglesz a súlyuk aranyban, de a kutya se megy el a temetésükre. Gyerekük nincs, nem marad utánuk semmi maradandó. Élvezhetnék is az életet, megvan már hozzá a hátterük, de csak gyűjtik a pénzt, ez élteti őket. Sohase lesz elég amennyi lesz… nekik.
Azzal nem értek egyet, hogy amíg hitel van ne nyaraljunk. Mert feltölt, kikapcsol, erőt ad a munkához, a mindennapokhoz. A helyes arányokat kell megtalálni, hogy ne költekezzünk túl! Tavaly 2 hétig nyaraltunk a Balatonon (idén majd szintén), de sok-sok praktikával spóroltunk így pl. főztünk, strandon alig ettünk. Nem jelentett lemondást, mert folytattuk az otthoni életvitelt. Nagyon jól éreztük magunkat, szeretjük a vizet, a napfényt, a kirándulást. Az utolsó 2 napban 2 gyermekünket is vendégül láttuk családostól.
Lakásfelújításba kezdtünk fél éve. Lassan haladunk, mert félretenni minden hónapban kötelező! Viszont jó érzés egy szépülő lakásba hazajönni. Most leállunk vele, mert szeretnénk növelni a megtakarítást.
Áprilisban készültünk egy wellness hétvégére, de dilemmázunk, hogy elmenjünk-e – spórolás miatt
Hitelkiváltás óta (10 hónap) többet értünk el, mint előtte sok év alatt.
Már tudom, hogy állandóan a zsugoriság határán egyensúlyozom, és hiába látom én is a kárt, amit okozok magamnak, nem tudok csak úgy dönteni, hogy holnaptól inkább tisztán takarékos leszek.
Másfél év pszichodráma, egyéni segítő beszélgetés, előadások, könyvek és őszinte befele figyelés után már látom, én mitől vagyok most ilyen, és hogy sokára fogok kimászni belőle.
De ha megérem, leszek még felszabadult takarékos. 🙂
Ugyanígy lehet a túlköltekezésnek is mély lelki gyökere, amin egy ilyen cikk magában még nem segít.
Hihetetlen egyébként, hogy a legtöbb ember meg mindig nem ajánlja fel az 1%-ot… Tavaly 10 embernek csináltam meg az adóbevallását a munkahelyemen, kérdeztem tőlük hogy az egy százalékot kinek töltsem ki? Azt mondtak mindegy, őket nem érdekli…
Tavaly jól járt a fajtamentés 😉
Évente egyszer vagy kétszer vért adok. Ezt nehéz összegszerűen meghatározni, viszont úgy vélem, akinek éppen ilyen jellegű segítségre van szüksége, annak ez jobban jön, mint a kemény valuta.
A már nem hordott ruháimat nem dobom ki, hanem kiválogatom. Amikor viszik tőlünk a lakossági hulladékot, mindig megjelennek emberek, akik a kukák tetejét nyitogatják. Oda szoktam nyomni a kezükbe, és mindig örülnek neki. Nekem is jobb érzés így megválni a cucctól, mint bedobálni a gyűjtőkonténerbe (bár az sem rossz megoldás). Tipikus win-win szituáció. A szekrényemben lesz hely az új göncöknek, ő meg kap valami számára hasznosat.
Az elején mondtam, hogy nem szabad pénzt adni a vörösiszap-károsultaknak, mert le fogják nyúlni. Igazam lett. Vagy személyesen kell adni az embereknek, vagy sehogy.
Lehet gyüjtenek valamire(az egyik csaladi hazra,de meg soha nem ült ki a kertbe,pedig sajat hasznalatu van neki).A masik par olyan esküvöt tervez,hogy a vendegek viszik a kajat…
Az ilyen embereket nem ertem…Es valahol sajnalom is.
Gond nincs, csak abból nem telik nyaralásra. nem tudok újra születni. 😀
Megoldható lenne, hogy az általam említett kislánynak küldjetek bármit is?
SMA2 gerincvelői izomsorvadásban szenved, 2010. decemberében született.
Egyetértek. Tavaly kb egyhavi jövedelmünket nyaraltuk el, több részletben, volt luxus jellegű 4 csillagos szálloda, és visszafogott is benne, sőt, ingyen szállás is ismerősnél (cserébe a mi autónkkal vittük le a Balatonhoz), összességében 26 olyan nap, amit a hétköznapokból kizökkenve töltöttünk. Nagyon fontos ez a feltöltődés.
Közben egészen sokat lehet spórolni pl. csak azon, hogy a piát boltban vesszük, és nem 3x áron a strandi büfében. Vagy előtte a hípermarketben megvesszük a nem romló élelmiszert, üdítőket. Még a 4 csillagosban is azt az üdítőt itta a gyerek (emlékszem, darabja 89 Ft-ért 560 helyett!, és ugye naponta többször is), és ezzel nem voltunk csodabogarak sem.
Igazad van, de ez is több a semminél.
szelektív gyűjtés felénk nincs, mert egy kis ideig volt a közeli kisvárosban és a szelektív gyűjtőkbe is össze-vissza dobálták a szemetet, így értelme semmi nem volt.
Sajna megtenni azt, hogy odadobok rendszeresen bármennyit is nem tudok, mert kevés jövedelemből van egy egyetemista és egy vérzős középiskolás gyerekem és nagyon be kell osztanom minden fillért – zsugori is vagyok, ha magamról van szó és takarékos, ha róluk 🙂
De ennyit meg tudok tenni, hogy a munkahelyemen gyűjtöm és akár nagy szatyorral vagy műanyag zsákkal hazaviszem nekik. Ők még kevesebből élnek és a budapesti gyógykezelések, tornák nagyon sokba kerülnek, nagyszülők közül már csak egyik él, de segíteni nem sokat tud.
Ha adósság árán is erőn felül élünk, akkor is cél….(anyagi célok első helyen)
Ha mindent megvonva magunktól és másoktól világos célok nélkül kuporgatunk, hogy utána az ágyneműtartóban majdhogynem rohadó bankókra bukkanjon az örökös (van példa rá, megéltük), akkor is cél, nem eszköz.
Ha csak magunk körül pörgünk és minden közösségi célnál hárítunk a “csalmindenalapítvány” szöveggel, akkor sincs egyensúly (elvégre nem is érdekel, ki az, aki tényleg hasznosítja)
ha vannak “nem anyagi” céljaink, és az anyagiak ezeket szolgálják, akkor van egyensúly. Ebbe férnek “haszontalan” dolgok is, helyén kezelve:)
nem értem, mit nem lehet érteni ezen….
tegyjot.hu/all-deals
Amikor Párizsban töltöttünk másfél napot (a repjegyet Thomas szerezte, mindössze 19 euróért), Thomasra szokás szerint rájött a fos@s, ne adj isten, pont a Tuileriák kertjében….
Emlékszem, nagyon hideg téli nap volt, mi fagyoskodva vártuk, hogy mikor végez Thomas a nagy dolgával: eltelt negyed óra-semmi…..eltelt fél óra- semmi….eltelt egy egész óra, sőt, picit több is, már azt hittük Thomas rosszul lett, mire Thomas kilépett a nyilvános wc ajtaján:
“Olyan drága volt ez a vécé, egy ojró, hogy úgy döntöttem, akkor már kiélvezem”……
Az, hogy az amúgy is rövidke időnkből több mint egy órát elszarakodott, az nem érdekelte….azt, hogy emiatt kevesebb idő jutott városnézésre, azt, hogy mi szétfagytunk miatta- magasról lesz@rta….
Csak az “ÉN” számit, a többiek le vannak sz@rva….
Viszont a környezetem nem használom ki, mert nincs is környezetem, értsd: nem ápolok komolyabb személyes kapcsolatot senkivel. Mert az is idő, az idő meg pénz… 😀