Zsugori vagy takarékos?
Nagyon sokszor félreértik az emberek a takarékos életmódot és azt gondolják, hogy aki takarékosan él, az zsugori vagy fukar.
Az érem másik oldala, amikor valaki takarékosnak hiszi magát, pedig igazából zsugori.
Arra gondoltam, érdemes írni arról, miről ismered fel, hogy ki a takarékos és ki a zsugori, hiszen nem biztos, hogy mindenkinek egyértelmű a különbség.
Mind a takarékos, mind a zsugori ember szeret kevesebbet költeni és pénzt megtakarítani. Azonban itt véget is ért a hasonlóság.
A takarékos egy bizonyos cél miatt szeretne pénzt megtakarítani, legyen az nyugdíj, lakásvásárlás, vagy a gyerekek oktatása. A zsugori a pénzt önmagáért szereti.
A zsugori nem szereti elkölteni a pénzt, a takarékos nem szereti elpocsékolni a pénzt.
A zsugori mindennek az árát nézi. A takarékos mindennek az értékét az árához képest.
A zsugori legszívesebben semmiért nem fizetne, de ha mégis muszáj, akkor mindig a legolcsóbbat veszi, a minőségétől függetlenül. A takarékos boldogan fizet azért, amire valóban szüksége van, ha az megéri az árát.
A takarékos embert nehéz felismerni, mert nem látszik rajta vagy a viselkedésén, hogy ésszel bánik a pénzzel. A zsugorit a legtöbb ember messziről felismeri a kinézetéről és a viselkedéséről.
A takarékos viselkedése csak saját magára van hatással, míg egy zsugori viselkedésétől szenved a környezete is.
A takarékos csak oda megy nyaralni, ami belefér a költségvetésébe és ott is megnézi, hogy az út megéri-e az árát. Nem megy el ötezer kilométerrel messzebb lévő tengerpartra háromszor annyiért, ha ugyanazt az élményt és kiszolgálást megkapja jóval olcsóbban közelebb is.
A zsugori nem megy el nyaralni, mert pénzbe kerül.
A takarékos inkább repül fapadossal, ha egy kétórás úton megspórol 50 ezer forintot. A zsugori még a reptérre is kiviteti magát valakivel a másik költségén, hogy ne neki kelljen taxira költenie hétezer forintot.
A takarékos ritkán jár étterembe és ott nem vesz feleslegesen újabb üveg üdítőket aranyáron. A zsugori nem jár étterembe, de ha mégis, akkor a borravalón is spórol és igyekszik magát másokkal meghívatni. A takarékos akkor sem rendel többet, ha meghívta valaki, a zsugori spenótfőzeléket rendel, ha maga fizet, de homárt, ha valaki más. Boldogan fizeti a közös számla ráeső részét, ha tudja, hogy mindenkinél többet evett és ivott, de ragaszkodik a számla bontásához, ha valaki egy kávéval többet rendelt.
A takarékos nem tart több pár cipőt, mint amit valóban használ is a különböző alkalmakra. A zsugori még a cipőjét is használtan veszi.
A takarékos szívesen fizet a jó minőségű ruháért, ha az tovább használható, de nem fizet feleslegesen csak azért, mert egy márkanév miatt háromszoros áron adnak egy ruhadarabot. A zsugori a legolcsóbb ruhát veszi, ha lehet, azt is használtan.
A takarékos olcsó diszkontáruházban vásárolja a minőségi élelmiszert, a zsugori időt és energiát nem sajnálva képes átutazni az egész városon, ha a másik végében 20 forinttal olcsóbb a baromfipárizsi.
A takarékos szívesen vesz akkor dolgokat, amikor éppen akciós, akár nagyobb tételben is, több hónapra elegendő mennyiséget. A zsugori csak az akciós dolgokat veszi meg.
A takarékos nem vesz meg valamit, csak azért mert olcsóbb, ha a minősége nem megfelelő. A zsugori nem vesz meg valamit, ha drágább, akkor sem, ha a minősége sokkal jobb.
A takarékos előrelátó, közép és hosszútávon is tervszerűen élő személy. A zsugori gyakran “penny-wise and pound-fool” személy, ahogy az angol mondás tartja. (A filléreken takarékoskodik, miközben a nagy dolgokon gyakran bukik, pont a filléreskedő magatartása miatt.) A takarékos hosszútávon gondolkodik, a zsugori csakis rövidtávon.
A takarékos szívesen spórol a mosóporon, ha hasonló minőséget kap olcsóbban. A zsugori a mosáson is spórol, inkább tovább hord egy ruhadarabot.
A takarékos szívesen elkölt egy órát a saját idejéből, hogy megtalálja ugyanazt a terméket olcsóbban. A zsugori szívesen elkölt egy órát más idejéből, hogy jobban járjon.
Talán ennyiből látható, milyen hatalmas különbség van a takarékos és a zsugori között. Persze gyakran olyan ez, hogy ha szeretem a személyt, akkor takarékosnak hívom, ha ellenszenves, akkor zsugorinak. Mint a terrorista-szabadságharcos: attól függ, minek nevezem, hogy aki ellen harcol, azt kedvelem-e vagy gyűlölöm.
Ennek ellenére hatalmas különbség van a takarékos és a zsugori között. Mindenkit bátorítok arra, hogy a maga szintjén legyen takarékos (mert másként kell takarékosnak lenni egy átlagbéres családanyának és másként egy sikeres vállalkozónak), de kerülje el, hogy zsugorivá vagy fösvénnyé váljon.
Néhány jel, hogy túl takarékos vagy:
– Egy adag kávét kétszer is kifőzöl.
– Papírtermékeket, mint kéztörlő többször is felhasználsz.
– Elteszel olyan elromlott termékeket, amiket biztos, hogy soha nem fogsz megcsináltatni. DVD lejátszó, levált talpú cipő és ezekhez hasonló dolgok.
– Túl sok időt töltesz bevásárlással, csak mert mindent ott veszel meg, ahol a legeslegolcsóbb.
– Egyáltalán nem törődsz az élelmiszerek lejárati idejével. Nem arról van szó, hogy két nappal később is megeszel egy csomag virslit, hanem amikor már ennél sokkal durvábban csinálod.
– Örömmel lomizol és viszed haza más emberek kidobott dolgait, súlyos esetben akár a kukából is kiveszel kidobott dolgokat.
Egyébként nagyon könnyen megvizsgálhatod magad: egy számodra kedves cél érdekében tudsz-e nagylelkűen adakozni? Legalább két heti fizetésedet kiadnád-e egy cél érdekében, legyen az a kóbor kutyák megmentése, hátrányos helyzetű gyerekek megsegítése, az ingyenes szoftverek terjesztése, az evangélium hirdetése, vagy bármilyen egyéb cél, amivel egyetértesz? (Nem feltétlen egy összegben.)
Ha örömmel tudsz adni nagyobb összeget, akár több alkalommal is, nem vagy zsugori. Ha összeszorul a szíved még a felvetéstől is, akkor te bizony a pénz szerelmének a fogságában vagy és könnyen lehet, hogy fukar vagy, nem takarékos.
(Természetesen vannak, akik kényszerből nem vesznek semmit, mert egyszerűen nincs rá pénzük. A cikk nem a kényszer szülte nélkülözőkről szól, hanem azokról, akik a saját választásuk szerint takarékosak vagy éppen zsugoriak.)
Ha neked más ötleteid vannak arról, hogyan lehet megkülönböztetni a takarékost a zsugoritól, írd meg a hozzászólásokban.
epa.oszk.hu/00000/00022/00506/15780.htm
Emiatt zsugorinak érzem magam. De ez azért nem zavar, mert utálok vásárolni.
érték általi pénzteremtésre, és ezzel tisztában is vannak. A kompakt fénycsöves meg nem jó
példa. A műhelyemben pl. muszáj sok erős
lámpa. Míg volfram izzók csinálták a fényt
elment rá 500 watt. Most elég a harmada.
Viszont a gyengébb teljesítményűből hiába
szereltem fel többet nem láttam jól.
Utána vettem 23w, 4000k. 6db-ot és tök jó
lett.( 1k.volt darabja ,szóval drága takarékoskodás) De az is igaz, hogy se zsugori se takarékos nem vagyok.
Azt, hogy a zsugori környezete is szenved,csak megerősíteni tudom.
Amikor évekig kiszolgáltatottja vagy egy
ilyen embernek az maga a pokol,higyjétek
el…
Azt vettem észre, hogy a legtöbb ember, aki a pénzével zsugori, az idejével mértéktelenül pazarló. Pl. van egy igen jól kereső ismerősöm, akitől ha megkérdeznék, hajlandó-e havi plusz 200ezer forintért lemondani a szabadságáról és hétvégenként fizikai munkát végezni, szemberöhögné az illetőt. Mégis, kivett 4 hét szabadságot lakásfelújításhoz és elment s.k. falat bontani, mert azzal megspórol pár milliót, és fél év óta kb. minden szabadideje rámegy a maradék munkákra…
“Megér-e neked X összeget az, hogy ne kelljen T időt eltöltened egy dologgal?” – erre a kérdésre az ésszerű határ szerintem az ébren töltött órákra átszámított órabér környékén van, beszorozva egy “mennyire utálok ezzel a dologgal foglalkozni?” faktorral. Nagyon kevés embert ismerek, aki erről kb így gondolkodna, a legtöbb ember vagy az egyik, vagy a másik végletbe esik.
De!
1. Lehet hogy élvezi, kikapcsolódik, ráadásul irodai munka esetén kifejezetten pihentető lehet kalapáccsal kiverni a falat néha 🙂 Elismerem, egy asztalosnak nem valószínű hogy még arra van kedve…
2. Az órabér “hozzáadása” a költségekhez nem releváns, csak akkor ha dolgoznál helyette!!
3. Amit szívesen megcsinálsz magadnak “ingyen” (pl. kitakarítasz otthon) nem biztos hogy akár pénzért (vagy adott esetben akármennyi pénzért!) megcsinálnád másnak.
4. Sőt, úgy sem feltétlen zsugoriság magadnak takarítani, hogy milliókat keresel, ha az téged kikapcsol, pihentet, minek hívj bejárónőt?
Van még 2 másik szempont:
1. Bejárónőt például azért nem alkalmaznék, mert nekem kellemetlen lenne, ha egy idegen ember a magánszférámban dolgozna rendszeresen. Felújítás nyilván más.
2. Kisebb otthoni munkák, mint pl. egy Ikea bútor összerakása, apróbb meghibásodások esetén lehet, hogy mondjuk ami nekem 3 óra, az a mesterembernek csak 1, és jó eséllyel jobb munkát végez, mint én, de azt az 1 órát le kell szervezni, nekem ott kell lennem, rossz esetben szabit kell kivennem, a mesterembernek a kiszállását is fizetem. Ezekkel a járulékos problémákkal együtt már lehet, hogy nem is olyan sok az a 3 órás munkabérem.
3. Nagyon nehéz normális szerelöt, felújítót találni, és itt elsősorban nem is a munkaminősig, hanem a belterjesség, mutyi, modorosság ami zavar. Ha erre az a válasza valakinek, hogy ismerőst kell hívni, akkor azzal csak még jobban alátámasztja, amit utálok.
Abban feltétlenül egyetértek, hogy kiflit sütni nagyon jó kikapcsolódás a szellemi munkából 🙂
“Mégis, kivett 4 hét szabadságot lakásfelújításhoz és elment s.k. falat bontani, mert azzal megspórol pár milliót”
Megspórolt pár milliót, és kapta még az ezek szerint nem túl alacsony fizetését is. Nyilván nem fizikai munkás ha ilyen jól keres, tehát lehet, hogy a fizikai munka még ki is kapcsolta őt.
Hol itt a problem?
Amig honaprol honapra elunk, elere allitva a garast, amig nekunk sincs meg a vesztartalek, addig nem fogok bevinni a rendszerbe meg egy kiadasi tetelt, ami raadasul a legkonnyebben elkerulheto kiadas.
Voltam bajban en is joparszor, nekem se segitett soha senki.
nagyon érdekes ez egyébként, mert a legtöbb embernek teljesen természetes, hogy az informatikus rokont hívják, ha gond van a számítógéppel, de mégsem várnák el, hogy a festő rokon ingyen kifesse a házat, az autószerelő rokon ingyen szervizelje az autót stb.
Valami olyasmit sejtek a háttérben, hogy az emberek többségében még ma is él az a képzet, hogy aminek nincs nyele, azzal nem lehet dolgozni, tehát amit az informatikus csinál az nem munka, hanem játék/szórakozás…
A bejárónőre reflektálnék: egészen addig így gondoltam én is, amíg fel nem vettünk valakit, aki rendszeresen jár. Ha találsz valakit, akiben megbízol ÉS az illető minden kritériumodnak megfelel, akkor egyszerűen akkorra kell szervezni, amikor nem vagy otthon.
Csodás érzés a kitakarított, rendbe rakott lakásba hazamenni, a kivasalt holmit kivenni a szekrényből, stb.
Tudok vannak olyan részvények amik 10 évvel ezelőtt 100 egységet értek, most meg 0,01 egységet 🙂 Sosem szabad összehasonlítani egyiket a másikkal. Én személy szerint csak igazi blue chipekkel kereskedek amiknél kisebb a kockázata hogy lenullázódnak, illetve fő nyersanyagokkal és major párokkal. Az meg hogy mit írnak a neten egy-egy devizáról sokkal kevesebbet üt a latba annál amit a grafikonon látsz 🙂
Konstruktív ötletem van rengeteg, de ezt az utat mindenkinek magának kell bejárnia, meg amúgy sem bíztatnék senkit részvénykereskedésre…..
Folyt.
Pedig 20-30 éve nem kispályás cég volt…
esetleg erre tudsz valami okosat?
//kiszamolo.hu/lakastakarek-szomoru-valtozasok/comment-page-2/#comment-72169
Az évtizedek óta magas elvonásokkal és újraleosztással aligha a jómódúbb, jobban kereső állampolgárok szavazatait akarják a legkülönfélébb pártállású kormányok megszerezni. Inkább azokét, akik juttatásait, egzisztenciáját részben/egészében az újraelosztás finanszírozza. Úgyhogy igen, valamilyen szinten tehetnek róla.
Ön szerint zsugori vagy takarékos-e az, aki családtag használhatatlan hagyatékát bérelt teherautóval illegális hulladéklerakóba szállítja, ahelyett, hogy pénzért leadná a szeméttelepre? (takarékoskodó, számottevő vagyonnal rendelkező egyénről beszélünk)
Az adót muszáj megfizetni. Többnyire mérgelődünk miatta, holott azért kell fizetnünk, mert van miből. Az adomány önkéntes. Örömmel adjuk, hiszen van miből. Az adomány legalább annyira formálja az adakozó jellemét, mint amennyire segít az adomány címzettjének. Az adófizetésnek nincs olyan jellemformáló hatása, mint az adakozásnak, így nem is helyettesíti azt.
2016-02-29 at 14:10
Szerintem a cikkben benne van a válasz: ha többet hoz a konyhára, mint amennyit visz, akkor igen, nagyvonalú…
Igen, tehetnek róla, ráaádásul maguk alatt vágják a fát, mert ha nálam hagyná az állam a pénzem, sokkal többet tudnék költeni, ami munkahelyteremtő, mert ahol elköltöm, ott is emberek dolgoznak… A kézműves sajt (például) több munkahelyet teremt mint az ipari trappista, de az előbbiből akkor vennének többet, ha több pénz maradna náluk.
Ráadásul kiszámoló is szokta mondani: ha kevés a pénz, tessék tanulni, tenni a sorsunkért! Nem az alamizsnát várni, meg megszavazni újra a középosztály kirablását!
Nagyon várom a következő cikket: ha a házastársad túl takarékos…
Aki ilyet csinál az se nem takarékos, se nem zsugori, hanem hülye…
Ugyanez igaz például azokra az autósokra, akik a 2-3 Ft-os benzinár emelkedés miatt előző nap rohannak a kútra sorban állni, hogy beletankoljanak a félig, negyedig lévő tankba 30-40 litert és úgy gondolják spóroltak 90-120 Ft-ot. (Mondjuk azt sosem értettem, hogy miért pont a benzinköltségen szorul ökölbe a feje a legtöbb embernek, ha áremelés után 90 Ft-al több lesz a végösszeg tankolásnál, miközben a cigire, üdítőre, csokira, autóhitelre stb… nem sajnálja a pénzt).
Egy utcazenésznek, aki körül nincs 5 üres sörösdoboz meg egy tű, de egész jól zenél, adsz egy ezrest…
Az állatkertben teleb@szod a zoo-csemegés automatát úgy, hogy a kecskék kifekszenek a sok kajától… (Lehet, hogy a Budapestiben nincs ilyen, ott sajnos rég voltam.)
A főiskolás lányt elhívod takarítani tisztességes pénzért, ne érezze magát megalázva, de fogja fel hogy ezért IS dolgozni kell…
Én sem adnék alapítványnak pénzt, de aki jól keres, és nem támogat erre érdemes embereket, az tényleg zsugori.
Szóval, ahhoz, h. megmaradjon/gyarapodjon a pénz tudni kell bánni vele. Sokszoros milliárdos Buffett mondta, h. egyszerűen nem hajlandó fizetni bizonyos dolgokért. Ilyen pl. a parkolás, inkább keres egy ingyenes helyet.. A meggazdagodáshoz kell, h. legyenek hasonló elvek, különben könnyen elfolyik a pénz..
Sőt itt van ez a szerencsétlen öreg, aki sosem lett volna az aki, ha nem olyan mint amilyen:
444.hu/2016/03/10/nem-is-gondolnad-mekkora-fillerbaszo-ingvar-kamprad-az-ikea-billiardos-alapitoja
Mit gondoltok?
Itt egy zseniális példa
mrmoneymustache.com/2012/10/24/frugal-vs-cheap/
Ikea bácsi szerintem túlzás. Az ember tudja élvezni azt, amiért megdolgozik, tudja learatni és élvezni a munkája gyümölcsét! Akiből ez hiányzik, abból egy nagyon fontos készség hiányzik az élet teljességéhez. Leginkább egy depresszióshoz tudnám hasonlítani az ilyen embereket, akikből az öröm és a változtatás képessége hiányzik. Természetesen, épeszű mértékekről beszélek, nem pénzszórásról.