A FIRE ellentéte a lying flat
A Fire mozgalom lényege, hogy már-már mániákusan nyomjuk meg a munkát fiatalon, spóroljunk extrém módon, hogy minél hamarabb legyen annyi vagyonunk, hogy soha többé ne kelljen a pénzért dolgozni.
Kínában egy másik mozgalom indult, a lying flat. (Kínaiul tang ping, ha esetleg kérdeznék egy kvízmüsorban. 🙂 )
A fiatalok nem akarnak megszakadni a munkában, nem akarnak beállni a sorba és napi 12 órát robotolni azért, hogy hátha cserébe őket léptetik elő a háromezer másik ember közül és akkor majd keresnek annyit, hogy egyszer talán legyen egy normális ingatlanuk és szép autójuk. (996 erre a kínai kifejezés: reggel kilenctől este kilencig, hat napon át egy héten.)
Inkább visszavesznek az igényeikből, a mondásuk, hogy egynapi bér háromnapi kikapcsolódásra elég, ha nem akarunk drága szórakozási módokat. Az elvárásoknak való megfelelés, az ingatlan megszerzése, a középosztály életszínvonala és sok minden más, ami miatt az emberek hajlandóak rabszolgaszerűen éjt nappallá téve dolgozni, nem ér annyit szerintük, hogy ne legyen életük.
A nyugati világban ezt a munka-magánélet egyensúlyának újragondolásának hívják, a lying flat követői ezt radikálisan akarják megvalósítani, csak annyit dolgozni, ami egy szerény megélhetéshez elég.
A kommunista diktatúra nem nézi jó szemmel a filozófia terjedését, a cenzorok mindenhol irtják az online térben az erről szóló posztokat. Amikor zuhan a születésszám, kérdésessé vált az eddigi növekedés fenntarthatósága és a hivatalos narratíva, hogy mindenkinek teljes erejéből hozzá kell járulnia a “kínai álom” megvalósulásához, nem tűrik, hogy a fiatalok inkább saját maguknak éljenek.
Természetesen semmi újat nem találtak fel a kínai fiatalok, hasonló gyökerekből táplálkozott a beat nemzedék, a brit NEET és sok másik mozgalom is: inkább a szabadidő, mint a karrier és a szokásos életút, ingatlanvásárlás és autó.
Érthető, hogy a fiatalok nem akarnak kevés pénzért sokat dolgozni, főleg nem 12 órát hat nap egy héten és úgy érzik, hogy csak egyszer fiatalok, amit ki kell használniuk. A materiális javak átértékelése is egy jó irány, de kérdés, hogy hosszú távon nem fizetnek-e túl nagy árat a kényelemért. Az élet során gyakran kell erőfeszítéseket tenni a siker érdekében és nem mindig az elmenekülés a helyes megoldás. S ahogy a mondás tartja, fiatal tudsz lenni pénz nélkül, de öreg nem.
Ez is hasonló, mint a Fire és az összes hasonló filozofikus irányzat: le kell hántani róla a túlzásokat és megtartani csak a bölcs részét. Elérni egy megfelelő anyagi biztonságot fiatalon, kilépni a mókuskerékből és elengedni az amerikai álmot, az anyagi javak helyett az élet értelmét megpróbálni megragadni és így tovább.
Akit érdekel, bővebben ebben a cikkben olvashat a lying flatről.
Boldogok az alacsony igényűek.
Az idei fizetés emelés előtt jeleztem, hogy részemről maradhat a bér, de heti csak 4 napot dolgoznék.
Sajnos erre most nincs lehetőség, de ha feleségem visszamegy dolgozni, akkor lehet bepróbálkozom vele rendesen.
Sajnos több olyan 40-es életerős férfi halt meg a munkahelyemen, illetve a tágabb környezetembe, akik feltehetőleg túlhajtották magukat, nem tudtak megbirkózni a stresszel (managgerek, igazgatók, stb.) Megérte fullba nyomni?
Aki annyira akar teperni annak hajrá. Nem vagyunk mi, a többségi társadalom erre rászorulva. De sajnos ők szoktak a leghangosabban sírni az adóterhek miatt is…
Fiatal tudsz lenni pénz nélkül, de öreg nem, ahogy a bölcs mondás tartja.
Persze, gyakran a lusta emberek önigazolása is lehet ez és fiatalon (is) gyakran kell erőfeszítéseket tenni a siker érdekében és nem elmenekülni a terhek elöl.
Nem azt írtam és nem azért írtam róla, mert követendő példa, főleg nem a szélsőséges megnyilvánulásai.
De a fireről sem azért írtam már többször, mert az is követendő lenne bármi áron.
Egyébként én mostanában azon gondolkodom, hogy olyat fogok csinálni mint a sabbatical csak épp pont fordítva, 7 év pihenés, 1 év munka. Régebben én is a fire-ön gondolkoztam, de ki tudja még hányszor lesz ilyen inflációs környezet a következő 60 évben.
Szerintem ez az ideális hozzáállás, és ezt automatikusan meg is jutalmazza a társadalom.
Egyébként meg asd123-nak van igaza, olyan munkát kell választani, amit szeretsz, amit motiváltan tudsz végezni és ami emellett még jól is fizet. Sok-sok ilyen szakma van ma már. Én inkább pont azt látom, hogy teljesen hiányzik az emberekből a motiváció, hogy jó munkát végezzenek, hogy jók legyenek bármiben is, aztán panaszkodnak, ha depisek lesznek.
Vagy az eddigi 5 napi melót megcsinálnád 4 nap alatt? Pl 5×8 helyett 4×10 órában?
A jutalom? Bruttó 215ről 280-ra.
Aztán elkezdtem kicsit élni, nemet mondani mert láttam, hogy a munkám gyümölcsét nem én kapom meg, hanem egy élősködő “kaszt”, akik egymással jóban vannak és kiröhögnek a hátam mögött (egy céges bulin véletlenül kifüleltem).
Tanulság? Barátkozni kell a gazdagokkal, vinni nekik a “betevőt”, sokat bulizni velük. Így kerültem be a mostani munkahelyemre ahol kb 5x annyit keresek tizedannyi munkával…
Hadd ne kezdjem el sorolni, de tényleg: meg az elején volt, a létra alján kezdtem, ott még azért nincs meg az önbizalmad, de lehet hogy amúgy sincs meg mert nem olyan alkat vagy, tudsz szar élethelyzetben is ragadni, de azóta már kimásztam belőle, stb.
Nem én vagyok az első ebben a közösségben aki végigment ezen, és nem is az utolsó, ha te nem is érzed át milyen majd más át fogja.
@cartman sajnos a média és a vállalatok megetettek nagyon sok embert azzal az illúzióval, konkrétan hazugsággal, hogy dolgozz keményen és kifizetődik. Kizárólag ők tehetnek arról, hogy ennyire az ellenkező irányba rúgott ez a történet. A személyes felelősség ebben ott van, de hangyányi a társadalom egészének felelősségéhez képest.
Illetve hozzatenném, hogy szerintem ez nem ennyire fekete fehér. Én 6 és fél éven keresztül szerettem a munkám, majd jött egy új managament és már utálom. A társadalom pedig soha nem hálálta ezt meg. Maradt a jó fizetés, de az nem minden…
ha gyomorideggel jart a munka akkor szerintem palyat tevesztettel. A legtobb embernek van olyan terulet amit elvezettel csinal, alkalmazottkent egyszeru beosztottkent mentes vagy a cegvezetes miatti stressztol. Nincs az a hulye fonok ami miatt idegeskedni kell
Hasonlóan élek én is. Napi x (az x értékét az olvasóra bízom) óránál többet a jelenlegi, egész jó fizetésem többszöröséért sem dolgoznék. Persze, aki nem home office-ban van, annak ez nehezebben kivitelezhető.
Látom a barátaimat, akik többet keresnek és rosszabbul élnek nálam. A lényeg, hogy nekünk kell átgondolnunk és eldöntenünk, mire van szükségünk. Ez nagyon nehéz, mert a környezetünkben ezt mindenki meg akarja mondani nekünk. Szomorú, hogy okos emberek is ebben a csapdában vannak, ez nem intelligenciafüggő, hanem érzelmi, személyiségbeli okai vannak. (Pl. amikor egy szülő “a gyermeke jövője” érdekében dolgozik estig, nem jön rá, hogy a gyermeknek nem saját lakásra lenne szüksége, hanem minél több, a szülővel együtt töltött időre.)
Azt látom, hogy az átlagember kiadásainak harmada indokolható, harmada felesleges, harmada káros dolgokra megy.
Ez szep, de ebbe belefer az onallo felnott elet, csaladrol mar nem is beszelve, vagy ez csak a mamahotelben mukodik?
Igen nehéz megtalálni a személyes érdeklődésnek megfelelő, de nem megterhelő munkát és az egyensúlyt, személy szerint éppen döcögve haladok… a kedvenc hobbid már nem hobbi, ha másnak végzed… Legfeljebb majd ha nem lesz megfelelő, más irányba indulok…
Van egy hobbim, amiből elég jól meg tudnék élni, viszont azt is tudom, ha napi 6-8 órában azzal foglalkoznék, nem biztos hogy egy idő után örömömet lelném benne. Jobban örülnék ha mondjuk heti 2 munkanapot tudnék foglalkozni vele, és a többiben valami mással.
Nem, nem jutalmazza meg a társadalom. Számomra szerett hivatás volt könyvtárosnak lenni, társadalmilag hasznos is, és jól is csináltam (ha hagyták volna, még annál is jobban csináltam volna). Csak éppen semmilyen formában nem volt megfelelően jutalmazva és 55 évesen még lapátra is tettek.
Szerencsére van tartalékom (hitelem meg nincs), szűkösen talán elég a nyugdíjkorhatárig, de csak mert én is elengedtem az anyagi javak kergetését már nagyon rég, és a hobbijaim is kb. ingyenesek.
A mostani munkámat bőven el tudnám végezni heti 4 napban is. Régen nagyon sokat stresszeltem, sokat bevállaltam, hogy egyről kettőre jussak. A menedzsment ezt kihasználta, és amikor nekem volt szükségem minimális támogatásra, segítségre, akkor elküldtek, hogy hogy képzelem.
Bár azóta másik területen vagyok ugyanannál a multinál, de megtanultam, hogy hogyan kell úgy dolgozni, hogy ne kapjak többet a kelleténél. A plusz munkákat hárítom. Tudom vinni-hozni a gyereket, Home Office-ban kényelmesen dolgozni, besegíteni feleségemnek.
Örülnék a 4 napnak, ha már csütörtök délután kikapcsolhatnám a céges telót.
A szülők többségének ekkor nem fér bele az életébe minden, amit el szeretne végezni, mindenki, akivel szeretne időt tölteni. Az “egészséges” egyensúly ekkor az, hogy melyik ujjadba harapj, hogy a legkevésbé fájjon.
Az utóbbi évtizedekben nálunk is nyíltabban beszélnek erről, így a fiatalok is jobban látják előre, milyen kötöttségek vár(ná)nak rájuk a család mellett jó pár évig.
Ha valaki ezt nem akarja vállalni, akkor elég a 32nm, és a kényelmes élet, nincs az a plusz motiváció, hogy az utódoknak teremts megfelelő életkörülményeket.
(A FIRE életmód számomra (legtöbb esetben) gyermektelen emberek beteges pénzhalmozása, hasonló, mint az özvegyek gyűjtése a saját temetésükre.)
Egy szóval sem mondtam, hogy társadalmilag megbecsült munkákról van szó, három kitételt szabtam a munkának:
-Élvezed csinálni
-Van motivációd, hogy nap mint nap csináld
-Jól fizet
Gondolom nem kell mondani, hogy ott van egy rakás IT szakma, ami ebbe tartozik, ha fogékony vagy rá. Ha taszít a digitális dolog, akkor lehetsz festő, burkoló, kőműves, villanyszerelő, víz-, gáz-, fűtésszerelő, ezek szinte mindegyike millió felett hoz havi szinten. Természetesen nem ennyi a lista, én nagyon nehezen hiszem el, hogy valaki ne találjon egy olyat, ami jól fizet és még élvezi is mellette. Persze ehhez képezned kell magad, ügyfeleket kell szerezned, nem fog az öledbe hullani semmi sem.
Nem jut mindenkinek jól fizető munka és nem is kell, ugyanis már ott elbukik az ilyen utópista gondolat, hogy nem mindenki motivált, hogy jó munkát végezzen. Innentől pedig bukik az egész sztori, hogy itt mindenkinek jól fizető állást kell kapnia. Nem kell. Lesz egy rakás ember mindig, aki nem akar jó munkát végezni, aki olyan munkát végez, hogy egy óra alatt találnának mást a helyére, ha nagyon akarnának, mert annyira kevés a hozzáadott értéke. Te ne légy ilyen ember, tanulj valami értékesebb tudást, amit nehéz helyettesíteni rövid időn belül és megfizetnek majd, hogy megtarthassanak. Kereslet-kínálat törvénye dominál ma is és a jövőben is az fog. Mindig lesznek olyan szakmák, amikre nagy az igény, de kevesen vannak a szakemberek, azok lesznek az aktuális jól kereső szakmák. Most ilyen az IT meg az építőipar, lehet 5-10 év múlva más lesz az.
Én kb 5 éve nyomom keményen az ipart és úgy néz ki, hogy 30 éves koromra nyugdíjas lehetek (ami nem jelenti azt, hogy semmit se fogok csinálni), mindezt úgy, hogy határozottan szegény családból származom. Vannak utak, amivel meg tudsz gazdagodni, vannak, amivel sose fogsz, mindegy mennyit gürcölsz. Alkalmazottként ez ritkán fog megtörténni szerintem.
Szerintem felesleges a társadalmat hibáztatni azért, mert neked (egyelőre) nem jött össze. Én is azt hittem először, hogy ha keményen dolgozok, akkor majd gazdag leszek (voltam alkalmazott nagyon rövid ideig), aztán egy kis matekozás után rájöttem, hogy ennek így semmire értelme számomra. Ha valami nem működik, akkor váltani kell (én vállalkozó lettem), nem kell túlgondolni. Persze lehet mondani, hogy ha egy borsodi faluba születtem volna, akkor nem itt tartanék, de az emberek többsége nem oda születik.
“Dolgozz keveset, nem érhet baleset!”
Sajnos itthon az állandó létbizonytalanság és az ehhez kapcsolódó rettegés miatt nagyon rossz irányba mentek el a dolgok…
Nem volt egyszerű kiugrani belőle, de nem is szeretném hogy rólam szóljon a beszélgetés; azért dobtam be, mert nagyon sok ilyen élethelyzet és ilyen ember van, akik nem biztos azért, hogy írnak erre a blogra.
De köszönöm a tanácsokat, tényleg, minden szavaddal egyetértek. Ennyit egy főnök sem ér meg.
az a szerencsésebb, amikor találnak valami elfoglaltságot. A rosszabbik eset, amikor nyugdíjazás után elkezd leépülni az egészségi állapotuk, és nagyon gyorsan beköszönt a halál.
Van olyan emberalkat, aki ezt fiatalon is megtapasztalja, ha évekig dolgozik, aztán hirtelen egy hónapig nem kell, pl. munkahelyváltás miatt.
Ez sci-fi. Egy regi konyvben azt olvastam, hogy az emberi elet maximuma 120 ev kornyeken van. Na most nezd meg a jelenlegi szuleteskor varhato magyar elettartamot: alig 70, kb. a legutolsok kozott az EU-ban. Szoval az “atlagos” 80-100 ev egy mai 20 evesnek irrealis.
Arrol nem is beszelve, hogy a leelt evek szama egy dolog. De a testi-szellemi ertelemben epen leelt evek szama az igazi meroszam.
Egyébként pedig tényleg egyéni választás, hogy ki mennyit szeretne dolgozni. Nekem ennyi elég, és mindig is tudtam, hogy keveset szeretnék inkább dolgozni. Más pedig akar 50-60 órával vállalkozást meg karriert építeni, ez is egy elfogadható döntés.
A többségnek marad a munka. Több olyan embert is ismerek, akik még hetven felett is dolgoznak, mert fénykorukban minimálbérre voltak bejelentve, vagy feketén, szürkén dolgoztak. Sok mai katásra, 4 órásra bejelentettre is valószínűleg ez vár majd.
Aki pedig nem tud összerakni Magyarországon egy lakást, az idős korában könnyen az utcán találhatja magát, szerintem.
(nettó 360 ezer forintos fizetés és 1,8-3,2 millió forintos négyzetméter árak mellett, forrás: numbeo.com/cost-of-living/compare_countries_result.jsp?country1=Hungary&country2=China )
Mondjuk ettől eltekintve a keressünk csak annyit, ami éppen elég lesz most és ne is akarjunk előrelépni nekem nagyon nem egy szimpatikus gondolat.
Örömmel végzem (végezném) a munkám, de a csak folyamatos túlórázással teljesíthető határidők, az irreális elvárások és az alkalmatlan vezetők által generált stressz miatt gyomorideggel megyek dolgozni és csak az átlagfeletti fizetés tart ott.
Az élet rohan, az időnek nincs megállás,
A pénzügyeket jól kell átlátni, hogy ne essünk csapásba.
Ebben segít az oldal, melynek neve kiszamolo.hu,
Itt megtalálod a választ, ha kérdésed van bármiről.
Itt a számok szépen sorban állnak,
Az adatok egymást követik, nincs miért félteni a vállak.
A pénzügyeket körüljárják, fejünkben tiszta kép marad,
Soha nem kell aggódni, nem üt be a káosz csapása.
Kiszamolo.hu, a biztos támasz,
Itt mindig mindent megtalálsz,
Ha a pénzügyeidről kell gondolkodnod,
Bátran kattints ide, és az agyadat semmiségek ne borítsák.
Családalapítás kapcsán, sztem aki nem alkalmas az ne erőltesse. Az úszás, fegyverviselés és autóvezetés kapcsán ezt be tudjuk látni.
Annak, akinek felesége van, komolyan akar barátnőt, az nem engedheti meg ezt lying flat életmódot (ami nem a gazdag gyerek lustálkodását jelenti.)
A nők párválasztási ösztönének jelentős része, hogy olyan férfit keres, aki sok erőforrással rendelkezik. Ha azt látja, hogy nem teszel meg eleget, akkor elhagy (ha nem vagy sokkal jobb pasi, mint ő nő)
Ha már idősebb vagy (én 47), és nem jött össze a becsajozás, akkor sokkal könnyebben engeded el a munkát
ÉN nem erőltettem meg magamat az életben, némely barátom igen, anyagilag előrébb is járnak, de hogy attól nekik jobb lenne, azt én annyira nem érzem