A korai nyugdíj árnyoldalai
A FIRE mozgalom, vagyis a korai nyugdíjbavonulás eszméje nagyon divatossá vált az elmúlt évtizedben, sokan tűzték ki célul, hogy 30-40 évesen örökre vissza akarnak vonulni a munkától. (FIRE: Financial Independence Retire Early)
Arról már írtam egy cikket, milyen valós és csak félreértésből származó, képzelt veszélyei vannak a korai ön-nyugdíjazásnak:
Találtam egy blogot, melynek a szerzője leírta egy riportban, hogyan talált rá erre a mozgalomra és olvasta el az összes írást és blogot, ami a korai nyugdíjbavonulással foglalkozott. Rávetette magát a témára és a férjével együtt elhatározták, hogy ők is megvalósítják az álmukat és hamar visszavonulnak a munka területéről.
Bár a blogíró hölgy átlagon felül keresett, ahogy a férje is, de a férj projektmunkákra szerződött, így teljesen hektikus és kiszámíthatatlan volt a bevétele.
Ez nem vette el a kedvüket, a bevétel növekedése érdekében másodállásokat vállaltak és átálltak az extrém takarékos költési üzemmódra.
Mindent a szent cél érdekének rendeltek alá, jóformán minden költésüket visszavágták: elmaradtak az együtt kávézások, a heti pizzázások, ugrott a kábeltévé és a mobilnet is.
Örömmel figyelték, ahogy nő a megtakarításuk, azonban azt is észrevették, hogy az életminőségük és jókedvük szabadesésben zuhan.
Két év után az önként vállalt aszketizmus kezdett egyre komolyabb teher lenni a számukra. Lemondtak mindarról, amit valaha szerettek, már nem voltak közös programok, a sok munka és a már-már görcsös megtakarítás komoly lelki megterhelést is jelentett.
Hogy aztán még nehezebb legyen az ügy, kiderült, hogy gyerekük is csak komoly és igen drága orvosi kezelés után lehet és a szüleik egészségi állapota is romlott, ami további anyagi terheket jelentett nekik is. Ezeket nem tervezték be a mestertervbe. (Más bloggereknél is olvastam, hogy hasonlóan jártak, az egyik például bevallotta, hogy a gyerekvállalás miatt évi 50 ezer dollárral több bevételre van szüksége a családjának, mint azt tervezték. Ha nem blogolnának, komoly anyagi bajban lennének.)
Komolyan megrettent, amikor rájött, hogy hasonló anyagi csapások bármikor történhetnek a következő 50 évben, amire egyáltalán nem számítottak és amivel egyáltalán nem is számoltak a nyugdíjazásukkal kapcsolatban. De már egy új drágább hobbi felvállalása sem feltétlen férne bele a keretbe, hiába is akarna mondjuk hegyet mászni tíz év múlva. (Egy másik blogger leírta, hogy elképedt a korai nyugdíjazása közben, milyen drága például otthon “ingyenes” zöldséget termelni vagy hogy a család új hobbija, a kerékpározás hány ezer dollárt felemésztett, ideértve a kerékpár-tárolót és a tetőcsomagtartót is. Ő is rájött, hogy több ilyen új hobbit nem engedhet meg magának.)
Aztán kezdett neki felderengeni, hogy a sok példakép blogger, akit olvas, mint korai nyugdíjast, mind-mind dolgozik a mai napig is, nem nyugdíjba ment, csak karriert váltott, multis alkalmazottból szabadúszó blogger lett. De ugyanúgy gyárt tartalmakat, videókat, előadásokat tart, amiből megél. Ez nem nyugdíjas lét, csak egy másfajta munka.
Amint előrehaladt a saját blogjának az írásában, rájött, hogy ez is pont olyan munka, mint a többi. Vannak határidők, hogy hetente hány cikket kell megírni, hogy ne csökkenjen a blog látogatottsága, van minőségi elvárás a cikkekkel vagy podcastokkal esetleg videókkal kapcsolatban, ki kell találni, miből lehet pénzt keresni, viszont cserébe a bevétel sokkal hektikusabb, mint egy normál állás esetén.
Aztán kiderült, hogy ez az életforma is lehet egy véglet. Ahogy az átlagember belemegy a játékba, hogy ki tud többet költeni, az átlag FIRE rajongó a másik játékba megy bele: ki tud minél extrémebben spórolni.
Ezeket átélve rájöttek, hogy túl nagy árat fizetnek és túl nagy kockázatot vállalnak az álmukért cserébe a jelenben, ezért elengedték az egészet.
Továbbra is takarékosan, de már távolról sem extrém takarékosan élnek, élnek a mának is, nem csak a jövőnek alárendelve mindent, kidobták a céldátumokat is. Ha 45 évesen, ha 55 évesen érik el a céljukat kellő anyagi ráhagyással, akkor az lesz a megfelelő időpont.
Újra van kábeltévé, pizzázás és közös kávéházazás is.
Ahogy az út két oldalán árok van és egyikbe se jó belecsúszni, így van az anyagi élet területén is. A túlzott pénzköltés ugyanolyan árok lehet, mint a túlzott takarékoskodás. A fontos, hogy megtaláld azt a neked megfelelő mértéket, amivel az úton tudsz maradni és mindkét árkot elkerülöd.
Én heti 4 napot (8 óránál sose többet) dolgozom, párom full “nyugdíjas”.
Első előny, hogy szinte mindenre van időnk, és van együtt töltött időnk is. A heti szabadnap mindig van sport és/vagy napközben szabadban lét. Párom minden hivatalos dolgot kényelmesen elintéz napközben, bevásárol, stb, ezzel nem a család közös ideje megy.
Második előny, hogy a munka nekem stresszmentessé vált, nincs már megfelelési kényszerem benne.
Folyt.
Aztán, a gyerek nem akart nyáron is korán kelni, nem is kellett neki nyári táborba menni, párommal vagy hármasban hétköznap is volt közös program. Erre úgy 100 ezret már nem is költöttünk feleslegesen a nyáron.
Aztán, a munkahelyen már simán mondok nemet olyan feladatra, amihez nincs kedvem. Korábban ezt nem mertem volna.
Szóval ad ez a “nyugdíjas” vagy “nyugdíj-közeli” lét egy halom szabadságot és nyugalmat.
És fogalmam sincs, miért akarnék a jövőben úgymond magasabb költekezési szinten élni, mint jelenleg, mivel a jelenlegi is megfelel. Megjegyzem, hogy ehhez hangyatípusnak kell lenni, alapból.
szeretem amit csinálok, jó vagyok benne, meg is fizetik. A másik oldal, hogy vezetőként multinál 50-55 óra alatt ritkán van egy hét. A FIRE számomra azt jelenti, hogy kb. 24 órában dolgozok már csak, heti 3 napot, immáron kisebb felelősséggel és kevesebb stresszel. Heti 3 nap munka nem sok, ha szeretem és kevesebb a stressz az az én oldalomról már retirenment. 4 nap alatt el lehet normálisan utazni vidékre szülőkhöz (ami most sokszor probléma a nagyobb távolság miatt), a szabad napokon el lehet intézni azokat a dolgokat, amire nem jut idő és a gyerekre is több idő jut majd. Meg olvasni, írni, tanulni.
Reálisan 4 évre vagyok ettől, de nagyon erősen gondolkozom, hogy már jövőre meglépem.
Szerencsére a párom is szuper, normális munkája van, ahol megbecsülik, ő sem minimálbért keres és az igényei sem óriásiak, szoktunk erről beszélgetni rendszeresen.
Amugy a cegek sokszor azert nem foglalkoznak jol hozo uzletekkel, mert nem tudnak rola, vagy ha el is jut hozzajuk, az alkalmazottaknak nem erdeke vele foglalkozni, mert tobbletmunkat jelentene, es akkor jon a jogos kerdes: miert?
Nem biztos, hogy pontosan értem, de neked egy 100 milliós ingatlan+befektetési portfolio hoz havi 400-at? Mármint az elég szűkös, tekintve, hogy az állampapír is hozza ezt a nominálszintet. Illetve nem vagyok teljesen biztos, hogy nagy FIRE az, ha idióta bérlőkkel kell vitatkoznod, lakásfelújítás végeztetni, etc. Sokan gondolják, de a lakáskiadás nem passzív jövedelem, pláne nem könnyű kenyér (mondom ezt bérlőként, találkozva azokkal, akik szerint a megörökölt lakás miatt ők az új sztárbefektető).
Fontos, hogy az utat is elvezd, ne csak majd azt kepzeld el, hogy milyen jo lesz, ha mar nyugdijas vagy.
Amit fontos tudni, hogy az igazan komolyak (MMM,ERE) elvezik azt, hogy sporolnak, es meguknak csinalnak meg dolgokat.
En is ezt valasztottam, sokkal tobbet felre tudnek tenni, de annyit nem er.
A felesleges kiadasok nagy reszet mar kidobaltam, magunknak fozunk tobbnyire, de ha nincs ido, vagy ugy adja a kedvunk, akkor alkalmankent elmegyunk etterembe, vagy rendelunk valamit.
Eljarunk edzeni (csoportos), es nem otthon erositunk, mert jobban megy nekunk szervezett keretek kozott egy csapatban.
Eljarunk nyaralni, foleg belfoldon szep kartyabol, hala a korabban is emlitett elrontott cafeteria rendszernek, de olyan helyre jarunk, ahova korabban sajat penzbol is mentunk, mert nagyon szeretjuk.
“… nem értem miért nem ruháznak be a cégek …”
Biztos számolgatnak ők is. Csak a példa kedvéért: mondjuk csőszerelő cég, kellenek neki emelőgépek a magasban végzett munkához. Van amit az emelőkosarassal ér el jobban, van amit az ollós emelővel, kell belőlük kisebb is meg nagyobb is. Van olyan üzem, ahova a tisztaság miatt a dízelt nem engedik be, akkor kell mindegyikből egy ilyen és egy elektromos is. Szóval rögtön ott vagyunk, hogy már 8-10 féle géppel kellene rendelkezzen, hogy mindenre merjen vállalkozni. Ennyit viszont nem tud munkával egyszerre kiterhelni. Ezért inkább nem vesz egyet sem (vagy legfelejebb egy-két univerzálisat), hanem mindig bérel, és éppen olyat, amilyen az adott munkához kell.
Ha valaki önként vállalt aszketizmusnak éli meg a takarékos életformát, ami kezd egyre komolyabb teher lenni a számára, ha lemond mindarról, amit valaha szeretett és a már-már görcsös megtakarítás komoly lelki megterhelést is jelent, akkor neki ez nem való és ne is csinálja.
Én a mai napig sokszor lelki furdalást érzek amiatt, hogy nem vizet/szörpöt, hanem méreg drága üdítőket iszom, protein szeletet eszem, tízezreket elköltök pisztáciára, kesudióra, tökmagolajra. De megvehetem ezeket és tudom, hogy bármikor le tudok mondani mindezekről, ha úgy alakul a helyzet.
Olyan, amit nem veszek, de lemondásnak élem meg, nincs.
Nyilván ha a gyerekek nem jöttek volna simán (annak ellenére, hogy már mindketten 40 felé jártunk) és milliókba került volna a teherbe esés, akkor talán később tudtam volna nyugdíjba menni.
Kinek mi fáj..
Azt jól látod, hogy a korai nyugdíj nem érinthet többet, mint a lakosság 5%-át.
Ugyanis a maradék 95% által megtermelt javakat fogyasztjuk és ha mindenki nyugdíjba megy, akkor senki nem fog termelni és a GDP leesik kb nullára.
Szerencsére a bérek úgy vannak belőve, hogy a pleps 90%-ának esélye sincs erre az úri huncutságra.
Sokan kételkednek, de elég a fizetés felét eltenni, és 20 év után vissza lehet vonulni, ez lenne olyan sok? Ha igen, akkor van az oldalon néhány cikk arról, hogy hogyan keress többet. Egyszerűbb megoldás, mint lemondani a tv-t, netet…
Nagyon sok előnye van a dolognak, főleg a szabadság, magadnak osztod be az időd. Nem kell minden hétköznap korán kelni, estig dolgozni, két autót fenntartani, drága helyen lakást venni.
Úgy gondolom az időm adom el a munkával, nem stresszelek, nem hajtok, de tudnék jobb elfoglaltságot. Nézd úgy, hogy a 10 milliós autó és társai helyett mennyit lehetnél szabadnapon, kötelező munkába járás nélkül. Éveket.
Money Mustashe egyébként pont nem az az arc aki nyomorgott, inkább az ERE aki durvábban tolta. Sok írásban megjegyzik hogy ez azoknak a legkönnyebben járható út akik relatív sokat keresnek de emellett átlagos körülmények között is jól érzik magukat.
Mr Money Mustache-ék költségvetése ha jól emlékszem olyan havi 2000 dollár körül mozgott “nyugdíjazás után”, saját házban talán 1 gyerekkel ami nem kevés de ha amerikában megkerestek mellé ketten 10.000 dollárt akkor tényleg nem kell olyan sok évet robotolni hogy elérd ezt a hozamot. Ami a többségnek nem megy hogy a havi 10.000 dollárból is csak 2-t költesz, a többit félreteszed. De hogy ezt az utat járd jóval átlag felett kell keresned, azt hiszem ez sosem volt titok.
Árnyolda: valószínűleg a legnehezebb az hogy utána is aktív maradj, ne lustulj el a munka és kötelezettségek nélkül
Ennek egyik oka az volt, hogy a környezetemben azt láttam, hogy akik 50 felett mentek korai nyugdíjba, azok fizikailag és mentálisan is gyorsabban hanyatlanak, mint akiket frissen tart a munkájuk.
Én inkább 39 évesen kivettem egy év szabit, most heti négy napot dolgozom és azt tervezem, hogy 10 éven belül szakmát váltok és a jelenlegi fizetésem negyedéért tanítani fogok addig, amíg fizikailag bírom. És jó eséllyel ez így biztosítani fogja, hogy életem végéig nem lesznek anyagi gondjaim.
-Élhetek itthon, anélkül, hogy a magyarosch alkalmazotti létben játszadozzak. Hideg futkos a hátamon a borítékba kapott fizetéstől, a két hétig csúszó fizetéstől, hogy juttatásként értelmezik a munkahelyi laptopot, meg az “igyen” kávégéptől, ami saras vizet csinál valami porból.
-Időt tölthetek a gyerekemmel, ne csak jóéjjt puszit tudjak adni.
-Egyetemre járhatok megint.
-Utazhassak
Aki azt hiszi, hogy a FIRE arról szól, hogy 25 évig gürcöl egy saját lakásért egy középszar helyen és a befektetései hoznak 300 ezret, az téved. Az maximum a túlélésre jó, minőségi életre nem.
Viszont az a jó, hogy ha “csak” idáig jut el valaki, már ő is teljesen más dimenzióban élhet, hiszen nincs pánik, ha kirúgják, nincs pánik ha recesszió van, úgy általában, nincs pánik.
Ja, fontos szabály: A tőkéhez nem nyúlhatsz, azt a gyerekeid öröklik.
Nem,de miert nekem kene eloteremteni az ovet is?
Egyébként az egész nyugdíj előtakarékosságról megvan a véleményem. 34 évesen még jópár évig egy fillért nem fogok ebbe beletenni. Nem fogok 30 éven át kuporogni hogy egyszer csak egy válság miatt elveszíti minden megtakarításom az értékét. Senki nem fogja visszaadni azokat az éveket, és nem akarom azt látni hogy amiért én évtizedekig kuporogtam abból majd egy szűk kör végigdőzsöl pár évet egy válságlufit pumpálva, majd szétteszik a kezüket hogy felelőtlenek voltunk a pénz meg elment. Majd 50 körül amikor már nem tudom a pénzem elkölteni csak szükségtelen szarokra, elkezdem belapátolni a pénzt megtakarításba, és amíg fel bírok kelni a székből elmegyek 4 órába portásnak vén hülyeként miközben az utolsó 10-15 évnyi megtakarítást hozzácsapom.
“Ja, fontos szabály: A tőkéhez nem nyúlhatsz, azt a gyerekeid öröklik.”
Miért is?
ki kell abranditsalak aki most is csak a manak el az otven evesen is el tudja kolteni a penzt, akkor ugy fog tunni hogy azok nem csak “szuksegtelen szarok”. A 4 oras portas fizubol nem sokat lehet eltenni most sem, akkor sem.
50 évesen többletkiadásom legfeljebb gyógyszerek/orvosok lesznek, sem ingatlanra, sem gyerekre nem kell költenem, sőt, egy nagyobb ingatlanból kisebbe mehetek mivel kirepül a csemete tehát még abból is kivehetek. Közben ha nem csinálom nagyon szarul még a jövedelmem is nő.
Konkrétan erre gondoltam.
Nyilván a síron túlról nekem már mindegy, de azzal az érzéssel szeretnék távozni, hogy nem felélem a családi vagyont, hanem gyarapítom. És erre tanítom majd őket is, hogy csak gyarapítsák, az övéiknek.
Majd 50 évesen hirtelen visszaveszel a habzsidőzsiből? 🙂 Értem én, hogy kényelmes a gonosz bankárokra fogni mindent, ezért úgysem érdemes megtakarítani, hogy csak úgy elvegyék, de ha némi időt szánsz rá, (most, nem 50 évesen) lehet tanulni, hogy mit tudnak lenyúlni a bankárok és válságok, és mi értékálló.
Igen, a kiinduló helyzet nálad más volt, mert én és a párom 45 éves korunkig semmit sem kaptunk vagy örököltünk. Nálunk annyit fog legalább kapni, amennyit mi öröklünk, ami elég lesz elindulni, de full FIRE a gyereknek is az én helyzetemben mission impossible.
A munkám olyan, hogy kb 13, de maximum 15 napot kell dolgozom egy hónapban. Viszont van annyi szabim, hogy a 12 hónapból 9 hónapban szabit is veszek ki, 1 évben egyszer 2 hetet, a többiben 4 nap és 1 hét közöttit. Tehát ritka az, hogy 10-11 nap felett vagyok.
Mégis sokszor annyi mindennel eltöltöm a napjaimat, hogy rendesen kevésnek érzem a szabadidőmet. Nem kell ehhez nagy dolgot tennem. Egy teljesen átlagos szabadnapomon reggel 7 felé felkelek, megsütöm a reggelimet, majd utána elolvasom a napi híreket, fórumokat, amik érdekelnek. 10-fél 11 felé elmegyek edzeni, mire hazaérek már ott van 12:30-13 óra. Ebéd és némi olvasás után már ott tartok, hogy délután 3 óra. És “érdemben” még semmit nem csináltam. Folyt.
Ha dolgom van (vásárlás, hobbi, lakásban teendők, hivatalos ügyek intézése), simán elmegy a napom. Szóval nem értem ezt az unatkozást meg leépülést. Nekem úgy elmennek a napok, hogy még keveslem is néha. És láthatóan nem azzal, hogy TV-t nézek, meg beülök 5 rész sorozatot megnézni.
erre, mivel drága új autó és egyéb fölösleges dolgok birtoklása nem érdekel, ha így lenne nem jutottam volna idáig 36éves koromra nagy családi háttér meg öröklés és it diploma nélkül/összesen egy érettségim van és alkalmazottként átlag fizetésért dolgoztam/ Sokat foglalkoztat mi legyen azután. Próbálok majd találni valami hobbit vagy olyan napi 4órás munkát amit szeretek csinálni. Kemény 15év van mögöttem de azt tudom mondani hogy spórololás mellett is próbáltam tartalmas emlékezetes életet élni, sőt szerintem több mindent csináltam, tapasztaltam, átéltem mint sok ismerősöm aki jobb feltételekkel indult neki az életnek és nincs semmije.Lehet blogot kellett volna írnom:)
Én sem értettem soha ezt az unatkozás körüli aggódást. Egy nap extra teendők nélkül is csak egy “csettintésnyi” idő. 🙂
Nem tudom te lakáshitel/albérlet és gyerekvállalás, gyereknevelés mellett milyen habzsidőzsiről beszélsz, amit nyugodtan be lehetne fektetni nyugdíjba.
De mindegy is, a mindset a lényeg. Nemrég voltam rendezvényen, opció volt a hotelban megszállni 34 ezerért, vagy 100 méterre vendégházban 3000-ért. Tudod kik szálltak meg a hotelban? Akik mindig sírnak, hogy alig jönnek ki hó végén. Tudod mennyit töltött a szuper kényelmes hoteljében? Hajnal kettőtől nyolcig, amíg aludt.
Lehet, hogy most Budapesten jól megy az ingatlanbiznisz, de eltelik 20-25 év és a legnagyobb létszámú korcsoport kihal. A mostani kis számú gyerek lesz felnőtt. Azokból is ki tudja mennyi meny külföldre. Benne van a pakliban, hogy jóval kevesebb 30-as fiatalnak lesz szüksége Budapesten albérletre. 20-30 év múlva. Ekkor persze a lakásokat is csak alacsony áron lehet eladni. Máris borul az ingatlankiadásból megalkotott értelmes mennyiségű passzív bevétel.
biztos vagy abban, hogy 4 lakás kiadása passzív jövedelem? Akkor is, mikor bérlőt kell keresni, kirakni, a pénzed után menni (esetleg bíróságra is), felújítani? Ne érts félre, ha szereted ezeket a dolgokat, lehet, hogy jó móka, de passzívnak tekinteni…
Illetve szabad kérdezni, hogy érettségivel milyen munkával jön össze ~50-100M 15 év alatt? Illetve, hogy milyen a családi állapotod (van-e gyereked, feleséged)?
Igen, pontosan nullára jövök ki, úgy hogy gyerek még nincs is csak tervben. Nem a hedonista életvitelem miatt nulla, hanem mert rövidtávú befektetésekre megy el a gyerekre és ingatlancélra. Persze van benne egy belföldi nyaralásra való, egy-két kirándulásra, szórakozásra és fejenként havi 30 ezer költőpénz (megbeszélés nélkül arra kültjük amire szeretnénk).
Természetesen a kikapcsolódásra és saját célra való költőpénzt bele lehetne tolni nyugdíjba, de akkor eszem-alszom-dolgozom marad az életem. Idén 5 napos balatoni nyaralás volt, jövőre sem tervezünk Maldív szigetekre utazni. Úgy gondolom 300 ezres nettóból a 30 ezres saját pénz sem egy “habzsidőzsi”, aminek nagy részét görgetem ha esetleg számítógépet le kell cserélni vagy fényképezőm megy tönkre ami a hobbim.
Nyilván mindig lehet magasabb fizetésű munka után nézni, de a 300 ezer is 8 hónapja lett meg.
A hagyományos kultúránk az, ami miatt sokan nem tanulták meg mit kezdjenek a szabadidejükkel. Van egy társadalmi elvárás, hogy minden, amit csinálunk, annak célja legyen, ne legyen csak úgy. Vannak, akik egy nyaraláshoz is ürügyet keresnek, bár a nyaralás, turizmus már beépült a kultúránkba,
ezért a legtöbb esetben ez nem szükséges, de ez sem volt mindig így.
Aki pedig évtizedekig a munkájának, illetve az aktuális magánéleti céljának (pl. ismerkedni, házasodni, gyereket vállalni) élt, miközben csak úgy nem csinált semmit, az nem fog tudni mit kezdeni, mikor rászakad a szabadság.
Van egy ismerősöm, ő fiatalon nyugatra emigrált, majd nyugdíjas korára hazaköltözött. Na ő azt mondta, hogy azt hitte, hogy nyugdíjasan majd mindenre ideje lesz, aztán kiderült semmire nincs, pedig annyi mindent szeretne. De neki annyira más a szemlélete, mint akik itthon éltek. Ő előtte is élt.
Én nem számítok korai nyugdíjra.
De azt hiszem, inkább igyekszem mégis hamarabb abbahagyni a munkát, mert 20-30 év, és úgyis jönnek a zombik és elveszik a lakásomat, legalább addig élvezzem egy kicsit a hátralevő jobb napokat… Aztán ha jönnek, még mindig ugyanott leszek és jöhet a harakiri, de az utolsó 20 évet legalább nem egy munkahelyre bejárva töltöttem.
forbes.hu/penz/rizsen-es-babon-el-a-sikeres-fiatal-ugyved-hogy-mielobb-nyugdijba-menjen-es-megtanuljon-bendzsozni/
Na, ez a ló másik oldala, amerre szintén hülyeség átesni.
Szóval az egyetlen előre menekülés jelenleg a bevétel növelése, amire viszont nincs általános recept, neked kell kitalálni. Fusimunka, tanulásba fektetés, cégváltás, bankrablás, kinek mi a lehetősége.
Miért ne lehetne gyereke ? Nem nő,hogy lejárjon a szavatossága..
“Fobes.hu-n 3 nappal későbbi cikk, ugyanaz a „financial independence / retire early”, röviden FI/RE néven emlegetett életvitel alkalmazotti fizuból. Konkrétan nincs a srácnak élete….. Azon tűnődőm, valóban megéri?
forbes.hu/penz/rizsen-es-babon-el-a-sikeres-fiatal-ugyved-hogy-mielobb-nyugdijba-menjen-es-megtanuljon-bendzsozni/”
Ebben a cikkben nem stimmelnek a számok. A fickó évi 270 ezer dollárt keres és annak a 70%-át félreteszi. Az én értelmezésem szerint ez azt jelenti, hogy a 30%-ból azaz évi 91 ezer dollárból él.
Ez amerikában közepesen jó fizetésnek számít. A rizs, bab, 50 centes könyvek és 0 szociális élet anyagilag nem indokolt.
Valamit nagyon eltúloz a cikkszerző.
Különben nekem sem az a tervem, hogy halálomig robotoljak, de nem is egy garzonban szeretnék megrohadni.
“39 évesen a szociális élete romokban hever”
Biológiailag lehet, hogy tovább képes egy férfi gyereket nemzeni, mint egy nő gyereket kihordani és megszülni, de ha eddig elhanyagolta a szociális életét, kis túlzással nem tud emberekkel beszélni sem, vagy normális emberi kapcsolatokat fenntartani, akkor ez nem fog megváltozni varázsütésre 39 éves korában. Akkor sem, ha több ideje és pénze lesz nőkkel ismerkedni. Mert ebben a siker nem csak ezen a két faktoron múlik.
Nem is beszélve arról sem, hogy a nyugdíjas éveire spórolt büdzséjébe biztos, hogy nem férne bele egy gyerek, aki óriási kiadásokkal jár. Valószínűleg ő is a gyerek nélküli élettel számolva gyűjt, nem pedig úgy, hogy amit most félretesz, abból családja is lesz. (Ami sokkal drágább, mint az agglegény élet.)
Ha magas fizetést kap, akkor tuti hogy valami nagyon nagy városban él, ahol a lakhatás el is viszi a 30% fizetése nagy részét. Ettől persze még lehet túlzás a cikk, vagy a fazon ennyire túltolja a kérdést és élvezi az aszketizmust.
“nagyon nem mindegy, hogy hol él.”
De.
A cikk állításainak igazságtartalma szempontjából mindegy, hol él. Mert ha 81 ezret költ évente, akkor beutazható közelségben bárhol tud normális lakást bérelni, anélkül, hogy babot kellene ennie.
New Yersey-ben is, ahol lakik.
November-március: hétköznap napi 10-12 óra munka, hétvége szabad lenne.
Április-Június: hétköznap napi 4 óta munka, hétvége szabad + havonta 3 szabi.
Július-október: teljes szabadság.
“Szerencsére a bérek úgy vannak belőve, hogy a pleps 90%-ának esélye sincs erre az úri huncutságra.”
PleBs. Plebejus kifejezésből ered.
Elnézést, hogy nyilvánosan javítalak, de az ilyesféle hibákat nehezem viselem, amik nem elütésből fakadnak, hanem fundamentálisan rombolnak, és eredendő hiányosságokat mutatnak meg.
Ez nekem is tetszene, de vajon hol találok olyan munkáltatót/megrendelőt, akinek ez szintén megfelel, esetleg projektmunkák, amik mind november-októberben kezdődnek, 3-4 hónaposak egy kis utókövetéssel…