A korai nyugdíj árnyoldalai

A FIRE mozgalom, vagyis a korai nyugdíjbavonulás eszméje nagyon divatossá vált az elmúlt évtizedben, sokan tűzték ki célul, hogy 30-40 évesen örökre vissza akarnak vonulni a munkától. (FIRE: Financial Independence Retire Early)

Arról már írtam egy cikket, milyen valós és csak félreértésből származó, képzelt veszélyei vannak a korai ön-nyugdíjazásnak:

A korai nyugdíjbavonulás veszélyei

Találtam egy blogot, melynek a szerzője leírta egy riportban, hogyan talált rá erre a mozgalomra és olvasta el az összes írást és blogot, ami a korai nyugdíjbavonulással foglalkozott. Rávetette magát a témára és a férjével együtt elhatározták, hogy ők is megvalósítják az álmukat és hamar visszavonulnak a munka területéről.

Bár a blogíró hölgy átlagon felül keresett, ahogy a férje is, de a férj projektmunkákra szerződött, így teljesen hektikus és kiszámíthatatlan volt a bevétele.

Ez nem vette el a kedvüket, a bevétel növekedése érdekében másodállásokat vállaltak és átálltak az extrém takarékos költési üzemmódra.

Mindent a szent cél érdekének rendeltek alá, jóformán minden költésüket visszavágták: elmaradtak az együtt kávézások, a heti pizzázások, ugrott a kábeltévé és a mobilnet is.

Örömmel figyelték, ahogy nő a megtakarításuk, azonban azt is észrevették, hogy az életminőségük és jókedvük szabadesésben zuhan.

Két év után az önként vállalt aszketizmus kezdett egyre komolyabb teher lenni a számukra. Lemondtak mindarról, amit valaha szerettek, már nem voltak közös programok, a sok munka és a már-már görcsös megtakarítás komoly lelki megterhelést is jelentett.

Hogy aztán még nehezebb legyen az ügy, kiderült, hogy gyerekük is csak komoly és igen drága orvosi kezelés után lehet és a szüleik egészségi állapota is romlott, ami további anyagi terheket jelentett nekik is. Ezeket nem tervezték be a mestertervbe. (Más bloggereknél is olvastam, hogy hasonlóan jártak, az egyik például bevallotta, hogy a gyerekvállalás miatt évi 50 ezer dollárral több bevételre van szüksége a családjának, mint azt tervezték. Ha nem blogolnának, komoly anyagi bajban lennének.)

Komolyan megrettent, amikor rájött, hogy hasonló anyagi csapások bármikor történhetnek a következő 50 évben, amire egyáltalán nem számítottak és amivel egyáltalán nem is számoltak a nyugdíjazásukkal kapcsolatban. De már egy új drágább hobbi felvállalása sem feltétlen férne bele a keretbe, hiába is akarna mondjuk hegyet mászni tíz év múlva. (Egy másik blogger leírta, hogy elképedt a korai nyugdíjazása közben, milyen drága például otthon “ingyenes” zöldséget termelni vagy hogy a család új hobbija, a kerékpározás hány ezer dollárt felemésztett, ideértve a kerékpár-tárolót és a tetőcsomagtartót is. Ő is rájött, hogy több ilyen új hobbit nem engedhet meg magának.)

Aztán kezdett neki felderengeni, hogy a sok példakép blogger, akit olvas, mint korai nyugdíjast, mind-mind dolgozik a mai napig is, nem nyugdíjba ment, csak karriert váltott, multis alkalmazottból szabadúszó blogger lett. De ugyanúgy gyárt tartalmakat, videókat, előadásokat tart, amiből megél. Ez nem nyugdíjas lét, csak egy másfajta munka.

Amint előrehaladt a saját blogjának az írásában, rájött, hogy ez is pont olyan munka, mint a többi. Vannak határidők, hogy hetente hány cikket kell megírni, hogy ne csökkenjen a blog látogatottsága, van minőségi elvárás a cikkekkel vagy podcastokkal esetleg videókkal kapcsolatban, ki kell találni, miből lehet pénzt keresni, viszont cserébe a bevétel sokkal hektikusabb, mint egy normál állás esetén.

Aztán kiderült, hogy ez az életforma is lehet egy véglet. Ahogy az átlagember belemegy a játékba, hogy ki tud többet költeni, az átlag FIRE rajongó a másik játékba megy bele: ki tud minél extrémebben spórolni.

Ezeket átélve rájöttek, hogy túl nagy árat fizetnek és túl nagy kockázatot vállalnak az álmukért cserébe a jelenben, ezért elengedték az egészet.

Továbbra is takarékosan, de már távolról sem extrém takarékosan élnek, élnek a mának is, nem csak a jövőnek alárendelve mindent, kidobták a céldátumokat is. Ha 45 évesen, ha 55 évesen érik el a céljukat kellő anyagi ráhagyással, akkor az lesz a megfelelő időpont.

Újra van kábeltévé, pizzázás és közös kávéházazás is.

Ahogy az út két oldalán árok van és egyikbe se jó belecsúszni, így van az anyagi élet területén is. A túlzott pénzköltés ugyanolyan árok lehet, mint a túlzott takarékoskodás. A fontos, hogy megtaláld azt a neked megfelelő mértéket, amivel az úton tudsz maradni és mindkét árkot elkerülöd.

Share

110 hozzászólás

  • L70

    Grammar Pedantry Syndrome. Nem ritka, a lakosság 25-40%-a olyan, mint te. Unemployed bizonyára nem tartozik közéjük 🙂
    Remélem, nem ütöttem el semmit sem. 🙂

  • G

    Azért, mert szindrómának hívják, még igaz, hogy hibás kifejezést használt, amit udvarias kijavításakor megköszönni illik 😉
  • L70

    Kedves g!

    Nincs harag, remélem nálad sem, de bizony mindenkinek vannak “eredendő hiányosságai” (te írtad így, udvariasan), nekem is, neked is, és Unemployed-nak is.
    Természetesen igazad van, és köszönjük a javítást, de jómagam és valószínűleg Unemployed is, annak idején történelemből is felvételiztünk az egyetemre, tehát hidd el, tudjuk, ki volt a plebejus, és mit jelentett plebejusnak lenni Rómában.

  • Unemployed

    Nem vagyok a világ leghelyesebben író embere, de azért a felső 15%-ba biztosan bele tartozom ebből a szempontból is. Nem fogok elnézést kérni se tőled, se mástól, hogy nem gondolom végig az összeg kifejezés szótövét és nem vezetem le a rövidítéseket. Bőven belefér. Ezt a szót így hallottam, így kódoltam. Most megjegyeztem, hogy rosszul tudtam.
    Meglep, hogy milyen gyakran korrigál a helyesírás-ellenőrző olyan szavakat, amelyeket véletlenül sem úgy írtam volna (pl. húszas), úgyhogy sok kikopott a helyesírás oktatási anyagból (mindig 5-ös voltam belőle), ha ezeket egyáltalán valaha megtanultam rendesen. De ugyanez igaz mindenre, a KRESZ-re is pl.
    Az “eredendő hiányosságokat mutatnak meg” kijelentésed számomra azt mutatja, hogy szereted értékelni az embereket, pedig nem igazán kért erre senki. Talán kisebbségi komplexusban szenvedsz és ilyen alkalmakat keresel, hogy fényezd magad.
  • Unemployed
    Ja, és mielőtt még leírod, hogy megsértődtem és azért írtam ilyeneket a végére, leírom, hogy miért gondolom, amit írtam. És hogy mire következtettem.
    Találtál egy helyesírási hibát. OK. Én is találok minden nap 300-at.
    Még sosem jutott eszembe ezért korrigálni őket.

    Ha Te azt a következtetést vontad le, hogy tahó vagyok, igazad van. Ha számodra tahó, aki ilyen hibát vét, akkor jogosan sorolsz be oda.

    A kérdés az, hogy miért érzed fontosnak, hogy ezt le is írt? És itt jön a személyiséganalízis kérdése.
    Egyik ok lehet, hogy azt akarod ezzel jelezni, hogy a kommentjeim sz*rt se érek, mert bunkó vagyok.De mivel ez nem a Kazinczy kör, ezzel úgyse érsz célt.
    És akkor eljutunk oda, hogy vagy irigy vagy rám, mert már nem kell dolgoznom, vagy pedig olyan személyiségdefekted van, ami arra kényszerít, hogy embereket minősíts vagy degradálj. És ez azért lehet, mert valami nem oké nálad legbelül.

  • L70
    Nem tartozik a témához, hanem magához a fórumozáshoz.

    A nyelvtani tudálékosság szindróma az ún obszesszív-kompulzív (szorongás keletkezik – szorongás redukálódik) zavar egyik formája. A páciens szorongani kezd, számára elfogadhatatlan, amit más írt, összeférhetetlennek ítéli gondolataiban.

    Legyőzhetetlen késztetést érez a javításra, és egy nagyon kellemetlen helyzetben őrlődik, mert nem tud ellenállni a késztetésnek, hogy javítson, ugyanakkor tudja, hogy kínos szituációba is keveri ezzel magát.

    Túlfejlett személyiségjegyek: felelősség, bűntudat, szégyenérzet, kontroll.
    Alulfejlett személyiségjegyek: spontaneitás, érzelmi reguláció, valóságfunkció/misztikus gondolkodás.

    Tehát ez egy adottság, amiről az illető vagy tud, vagy nem, de attól az még van.

    Off vége.

  • Családfő
    Jól elvagytok az utóbbi kommentekben…

    Egyébként a konkrét példa nem nyelvtani/helyesírási kérdés (pl. hiányzó vessző, ékezet, “j” “ly” helyett stb.), hanem a szó maga nem volt ismert. A “p” és a “b” messze vannak egymástól a billentyűzeten, elírni nem lehet.

    De mit számít ez? Semmit, mindenkivel előfordulhat, csak éppen más szavakkal. Felesleges volt észrevenni, ahogy felesleges magyarázkodni, meg idekeverni a ny t szindrómát, és a feleknek minősíteni egymást bújtatva oda-vissza, egymást látatlanban analizálni.

    Nekem is felesleges volt ezt leírnom. 😀

  • 2019
    És akkor eljutunk oda, hogy vagy irigy vagy rám, mert már nem kell dolgoznom, vagy pedig olyan személyiségdefekted van, ami arra kényszerít, hogy embereket minősíts vagy degradálj. És ez azért lehet, mert valami nem oké nálad legbelül.

    atyaistenke ………….. :D:D:D:D

  • jurta

    “Ha lenne rá lehetőségem, én így mennék “korai nyugdíjba”:
    November-március: hétköznap napi 10-12 óra munka, hétvége szabad lenne.
    Április-Június: hétköznap napi 4 óta munka, hétvége szabad + havonta 3 szabi.
    Július-október: teljes szabadság.”

    Síoktatónak tökéletes jelölt vagy.
    Szezon után, júniusig, megcsináljátok az eszközkarbantartást, papírmunkát.

  • Laya
    Ha még a legelején vagyunk a folyamatnak és elkezdjük növelni a bevételeinket, de ehhez nem emeljük párhuzamosan az igényeinket (és persze 1-2 ésszerű kiadás csökkentést is meglépünk), akkor később nem kell lemondanunk a menet közben már megszokott, de esetleg luxusnak számító dolgokról a spórolás érdekében.
    Vagyis ha eddig a vállalti menzán ettem, de közben 2-szeres lett a fizum, akkor se kell átszoknom az éttermezésre, mert később ha lemondok róla akkor az visszaesésnek számít ami nem tesz jót mentálisan.