Az adakozásról
Mintegy fél éve szeretnék már írni az adakozásról, de mindig halogattam, mert elég kényes téma, a magyar társadalomban – finoman szólva is – nincs az adakozásnak kultúrája.
Ennek oka a négy évtizedes szocializmusban keresendő, ahol az emberek hozzászoktak a gondoskodó állam képéhez. Legyen szó az éhezőkről, az egyházakról, a bélyeggyüjtő klubokról, színházakról, bármiről, az emberek fejében még mindig az a kép él, hogy azért van az állam, hogy eltartsa és megsegítse az arra igényt tartókat.
Számomra az angolszász állam a példa, ahol az állam nem avatkozik bele ezekbe az ügyekbe. Az az alap elgondolás, hogy tartsák el az egyháztagok az egyházukat, a filatélisták a bélyeggyüjtő klubot és a színházrajongók a színházakat, a rászorulókról pedig társadalmi szervezetek gondoskodjanak. Ennek eredménye az alacsony adókulcsok és a szociálisan érzékeny társadalom.
Sokaknak a mai napig nem világos, hogy az állam azt a pénzt osztja el újra, amit adó formájában mástól elvesz. Miért fizet valaki évi sokezer forintot egyházak támogatására, ha egyetlen közösségnek sem tagja? (2011-ben mintegy 28 milliárd forintot költöttek egyházak támogatására.) Miért fizet valaki azért, hogy a szinházjegyeket a valódi költségük töredékéért lehessen megvenni, ha történetesen nem szeret színházba járni?
A gond az, hogy akár egy egyházat, akár egy színházat drága dolog fenntartani. Ha nem az adófizetők állják a számlát, akkor valaki másnak kell kifizetni a fűtés, világítás, fizetések és hasonló költségeket.
Viszont ha például egy egyház a tagjait adakozásra, vagy tizedfizetésre buzdítja a költségek fedezése céljából, ez egyből kiveri a magyar társadalomban a biztosítékot. “Bizniszegyház”, “csak az emberek pénzét akarják”, “ezen akarnak meggazdagodni”.
Ismerősek ezek az ostoba beszédek? Nos, itt tart a magyar társadalom. Gyanakodva néz mindenre, ahol egy cél érdekében gyűjteni mernek, legyen az a havasi gyopár megmentése, vagy egy kórház új mütőjének a felszerelése. Közben meg sopánkodik, hogy milyen magasak az adók, de az állam azért fizessen minden számlát.
A fejekben még évtizedes favágásra lesz szükség, mire a magyar társadalom kinővi a szocializmus átkát és az adakozásra nem mint valami piszkos pénzszerzési trükkre néz, hanem mint társadalmi felelősségvállalásra.
Addig is egy ilyen hosszú bevezető után nézzük meg, hogyan lenne érdemes adakozni.
Milyen célból adjunk?
Támogathatunk egy szervezetet, vagy egy konkrét célt is. Az első esetben egy munkát támogatunk, például az ingyenes szoftverek elterjesztését segítő szervezet munkáját, az adományunkkal az ő erőfeszítéseiket jutalmazzuk, a hálánkat fejezzük ki ezzel. Ilyenkor nem tőrödünk azzal, hogy mi lett a pénzünkkel.
A második esetben például a szegény gyerekek étkezéséhez akarunk hozzájárulni, itt viszont számít, hogy a befizetett 20-30 ezer forintunkból mennyi ment valóban étkeztetésre és mennyi ment el az alapítvány költségeire.
Egy alapítvány fenntartása is pénzbe kerül, az ott dolgozóknak is van villanyszámlája és lakástörlesztése, ezért megint csak butaság azt elvárni, hogy teljesen ingyen dolgozzanak és a levegőből éljenek. Ahogy te is pénzből tudsz csak megélni, nincs ez másként egy alapítványi dolgozónál sem.
Viszont sok helyen többe kerül a leves, mint a hús, van, hogy csak a támogatás 10-15%-át fordítják az eredeti célra, vagy mert kicsi az alapítvány, így nagy a fajlagos költsége, vagy mert nem feltétlen tisztességesen játszanak.
Ezért nem könnyű a döntés, érdemes alaposan körüljárni a támogatandó alapítványt, esetleg lekérni a mérlegét és megnézni a működési költségeit, bevételeit és kiadásait.
Személy szerint én két egyházi alapítványt szoktam rendszeresen támogatni, az egyik a Baptista Szeretetszolgálat, a másik a Hites Adakozók Hálózata.
Mindkettő kellően nagyméretű és mivel vallási okokból is fontosnak tartják a szegények támogatását és a tisztességet, ezért bennük megbízok. A Baptista Szeretetszolgálat külföldön is nagyon aktív, amikor a pakisztáni árvíz károsultjainak akartunk pénzt küldeni, akkor is hozzájuk tudtunk fordulni. A Hites Adakozók Hálozata inkább az országban és a környező országokban segíti a szegényeket.
(A példa kedvéért a Baptista Szeretszolgálat mérlegét itt találjátok. Ebből kiderül, hogy személyi jellegű ráfordításokra a bevételeik 5%-át fordították, anyagjellegű ráfordításokra pedig még ennél is kevesebbet. Ez szerintem teljesen korrekt arány.)
Természetesen adhatsz egy célra közvetlenül is, nem kell szervezeten keresztül adnod. Volt, hogy egy négygyerekes özvegyasszonynak adtunk pénzt, akinek a férje rákban halt meg, a legkisebb gyereke akkor született.
Mennyit adjunk?
Először is ne borravalót adjál, mert az otromba dolog. Az adakozásnak akkor van értelme, ha az nagylelkű gesztus és valódi támogatást jelent a rászorulók részére.
Azt, hogy mennyit adj, az a te saját anyagi helyzeted függvénye. Van, akinek tízezer forint már komoly áldozat, van akinek egymillió sem az.
Saját magunkat én egy átlagos családnak tartom, egy kicsivel jobb anyagi körülmények között élünk, mint a nagyátlag. Mi általában 10 és 100 ezer forint között szoktunk adni jó célokra, viszonylag rendszeresen, évente több alkalommal.
Arra is van lehetőség, hogy havonta egy kisebb összeget adj, de azt rendszeresen, például havonta 2-4 ezer forinttal támogasd egy kisiskolás étkezését. Ennyi pénzt talán még egy szűkös költségvetésből is ki lehet gazdálkodni.
Ha nincs pénzed, segíthetsz munkával is, például beállsz ételt osztani társadalmi munkában.
Ha veszel egy új hűtőt, számítógépet, akármit, akkor ne eladd a régit, hanem add oda egy rászorulónak. A használd dolgaidat hosszú szenvedés után örülhetsz, ha el tudod adni 30 ezer forintért. Takarítsd meg a fáradságot és inkább tegyél jót valakivel.
Ha van egy felesleges mikród, vasalód, akármid, azt is ajándékozd el.
Azok a ruhák, amik nem voltak rajtad már egy-két éve, mind add tovább.
Szintén fontos dolog, hogy ne a lomot és a rongyot add oda a segélyszervezeteknek (vagy az ismerősednek), mert azok a kukába valók. Csak olyan dolgokat adj, amit te is használnál, vagy felvennél, csak éppen vettél már egy jobbat, vagy újabbat.
Adjunk-e a hajléktalanoknak, akik koldulnak?
Ez egy kényes kérdés, mert nem tudod eldönteni, hogy azért lett hajléktalan, mert alkoholista volt és nem akart dolgozni, vagy azért lett alkoholista, mert hajléktalanná vált.
Aki nem akar dolgozni, azt nem szabad támogatni, aki viszont nem tud, azt pedig támogatni kell.
Én ritkán adok nekik, akkor is olyan alkalommal, amikor nem kér, csak mondjuk turkál a kukában, vagy alszik a szabad ég alatt. Ilyenkor viszont nem száz forintot adok, hanem egy-két ezret, mert megint csak nem borravalót akarok adni.
Ha segíteni akarsz nekik, szerintem adj pénzt például a Menhely alapítványnak.
Beszélhetnénk még a koldusmaffiáról, a metrónál képeslapokkal manipuláló álalapítványokról, a házaló csalókról és nagyon sok mindenről még, de most itt abbahagyom.
A kommentekben folytathatjuk a téma kitárgyalását.
Egyetért? Kiegészítené? Vitatkozna? Kérdése van? Ne habozzon leírni a véleményét a kommenteknél. (Ha még nem tette meg, egy rövid regisztráció szükséges lehet.)
Olvassa el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretné tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelöljön be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en
Vagy ott van a Böjte Csaba, aki népszerű, de én azt sem értem, miért vannak árvaházai? Nem az lenne a cél, hogy ezek a gyerekek családban nőjenek fel, nevelőszülőknél?
A miértje az ügynek csupán annyi, hogy a karácsonyi családi „meglátogatatunk mindenkit” alkalmából eljutottunk az egyik unokatestvéremhez is, akik egyszerűen kifejezve kőgazdagok. Ők mesélték, hogy a lányuk is kapott a helyi óvodában karácsonyra cipős dobozt az egyik egyháztól. Kicsit meglepődtem, de az ünnepek után utánajártam az ügynek. Felhívtam a baptistákat, és kérdeztem, hogy mi szerint osztják ki a leadott dobozokat. A telefon másik végén egy nagyon udvarias hang többek között azt is mondta, hogy a hátrányos kistérségek óvodáiba is szállítanak a gyerekeknek, és mivel ilyen környéken lakik az unokatesóm is, ergo lehet, hogy az én dobozomat a dúsgazdag családtagom kapta meg.
Ha kívülről jellemezne valaki, inkább zsugorinak tartana, belülről nézve az az indokom (kifogásom?) hogy nem adok másnak, mert valószínűleg a jövőben nekem is szükségem lesz rá, ezért inkább magamnak teszek félre. És a közeli hozzátartozóknak persze, de azt nem tartom adakozásnak, ha apukámnak veszek egy új hűtőt.
Az adóm 1%-át mindig felajánlom egy olyan alapítványnak, ami szerintem fontos munkát végez (régi műszaki emlékeket újít fel) és nem élvezi a nagyközönség támogatását.
Azt is fel szoktam hozni kifogásként, hogy csak úgy adakoznék, ha az adomány biztosan jó helyre menne. Folyt köv.
Igaz csak 1-2 ezer forint értékű, de ez volt az első adomány, amit valakinek adtam, és ahhoz képest, hogy értékben milyen jelentéktelen, igen jó érzéssel tölt el.
Az általános ajánlástól, hogy adományozzuk az éves bevételünk 5-10%-át, még igen messze vagyok, nem is vagyok benne biztos, hogy a közeljövőben erre képes lennék, de igyekszem és beszámolok a fejleményekről 🙂
1. Akkor gondolj néha a dolog másik végére is, hogy semmit sem tudhatsz arról, meddig fogsz élni. (Ha adakozol, legalább te dönthetted el, hogy segítesz az összeggel, és hogy kin. Ha megtartod és holnap meghalsz, akkor az örököseid fogják ezt eldönteni, vagy elköltik magukra.)
2. Ha más tartósan azt látja, hogy adsz, akkor a viselkedés terjedni kezd, végül egyre inkább számíthatsz segítségre, amikor majd te szorulsz rá. (Ez kicsit hasonló a véradáshoz, mert ott sem kell annyit adni, hogy beledögölj más életének a megmentésébe, és ott is pár hét alatt visszatermeled a cuccot; viszont ha nem adunk elegen, amikor rendben vagyunk, akkor neked sem jut a bajban. :-))
Magyarországon a második legtöbb a béreket terhelő elvonások egész Európában. Ennek oka a magas állami újraelosztás mértéke
”
Nem. Ennek oka a magas korrupció és a rövidtávú gondolkodásmód. Ha nem lopnának annyi pénzt el (éves szinten 1000 milliárdos tételeket) és inkább egyszer csinálnának meg valamit, de azt jól, akkor sokkal előrébb lenne már ez az ország.
Nekem az adakozással az a legnagyobb bajom, hogy nem tudom valóban jó helyre kerül-e a pénz. És a mérlegeket meg ilyesmiket hiába nézem, abból sem derül ki. Pl.: ennyit költöttek felújtásra. De az valóban indokolt volt, vagy a havernak kellett meló?