Így tanítsd a gyerekedet a pénzügyekre
Nagyon fontos, hogy a gyerekeinket megtanítsuk a pénz használatára, ha már ez nekünk kimaradt.
Ez néha kicsit fárasztó de szükséges dolog.
Ehhez szeretnék egy kis segítséget adni, bár egy blogbejegyzés ehhez kevés. Ezért most csak a kisebb gyermekek tanításáról írok pár dolgot.
Mi az, amire meg kell(ene) tanítani a gyermekeinket?
– A pénz eredete, a munka értéke
– Megtakarítás és a pénz befektetése
– A pénz okos elköltése és a pénz értéke
– Adakozás (na erre a legtöbb felnöttet is meg kellene tanítani, már régóta akarok erről írni.)
Ha már tud számolni a gyermek, számoljunk együtt pénzt. Játszunk a pénzzel, például rakja sorba őket, vagy satírozza át papírra grafitceruzával, stb. Ilyenkor kitérhetünk például olyan dolgokra is, hogy az ötvenforintos bár nagyobb, mint a százforintos, de csak fele annyi árut adnak érte. Ha már nagyobb, megkérhetjük, hogy fizessen mondjuk 300 forintot a nála lévő érmék segítségével.
Tanítsd meg korán, hogy mindenért fizetni kell, a nyalókért a boltban éppúgy, mint a kábeltévéért otthon. Amikor megjön a számlalevél, mutasd meg neki, hogy ezt most be kell fizetnetek.
Egy alaplecke. hogy mi a különbség a szükség és a vágy között, sok mindent szeretnénk, de nincs mindenre szükségünk.
Fontos, hogy már korán megértse, hogy a pénz a munkából jön és limitáltan áll csak rendelkezésre, nem a fán terem és nem is a bankautomata adja ki korlátlanul. Remek alkalom egy pénzfelvételkor, hogy elmagyarázd, hogy most ennyivel kevesebb pénz maradt a számlán, ezt kell majd beosztani hónap végéig. (A gyereket összezavarod, ha azt mondod, nincs pénzem megvenni a játékot, amit kér, majd húsz perccel később pénzt veszel fel az automatából. Tehát hazudtál neki, mert van pénzed.)
Ha mentek bevásárolni, mondd meg a gyereknek, hoy ennyi pénz van a bevásárlásra és ezekre van szükség. Kérd meg, hogy segítsen beosztani, hogy jusson mindenre. Ha betesz valamit a kosárba, mondjuk meg, hogy ez ennyibe kerül, már csak 4550 forintunk maradt. Ez egy remek játék, hogy megértse az árakat, hogy mi a különbség az összegek között, hogy egy labda kevesebb pénzbe kerül, mint egy videójáték, de nem marad pénzünk tejfölre, ha bármelyiket megvesszük.
Szintén jó a bevásárlás arra is, hogy felhívjuk a figyelmét, hogy most akciós egy áru, érdemesebb most bevásárolni belőle, mert spórolunk 20%-ot, vagy hogy összehasonlítsuk az árcéduláról, hogy a nagyobb kiszerelés olcsóbb-e. (Persze, magyarázzuk el az akciók lényegét is neki, ne vegyünk valamit, amire semmi szükségünk, csak azért, mert olcsóbb.)
Ha készpénzzel fizetsz, engedd, hogy ő fizessen és vegye el a visszajárót, amit számoljatok meg közösen.
A listakészítés arra is jó, hogy megmutassuk, hogy a vásárlások legalább 20-30%-a impulzív, nem tervezett vásárlás. Így vesszük általában a szükségtelen, hizlaló és drága dolgokat. Amikor hazamegyünk, nézzük át együtt a gyerekkel, hogy sikerült-e tartani magunkat a listához. Ha nem, nézzük meg, miket vettünk pluszban és vajon kellettek-e ezek. Ha sikerült a feladat, dicsérjük meg magunkat.
Adj neki zsebpénzt, de ne úgy, mint a legtöbb szülő, aki csak annyit ér el a zsebpénzzel, hogy a gyerek az egészet édességre költi, így lesz egy lyukas fogú, csokoládéfüggő és kövér gyereke. Először is vedd arra rá, hogy félretegyen az összegből. Az így félretett pénzre adj kamatot, de ne évi 6%-ot, amit a gyerek nem érez, hanem havi akár 10-20%-ot, hogy megértse, hogy ha ma nem költi el a pénzét, akkor több lesz neki késöbb. Esetleg lehet célja is a gyűjtésnek, egy bicikli, vagy bármi. Akár hetente megnézhetitek, mennyi kell még a biciklihez.
A maradék zsebpénzt keményen osztasd be vele. Először engedd, hogy elköltse akár egy nap alatt, de utána ne kapjon semmit egy hétig, akármiért is sír. Mondd, hogy vegye meg legközelebb a saját pénzéből.
Tipp: eleve olyan cimletekben add a zsebpénzt, hogy el tudja tenni azt a részt, amit szeretnél.
Tanítsd meg a felelősségre. Ha elhagyja a pénzét, ne pótold neki.
Vegyél neki egy pénztárcát, amiben büszkén hordhatja a pénzét, ettől nagynak és erősnek fogja magát érezni.
Vond be az anyagi döntésekbe. Vitassátok meg együtt, hogy kell-e szárítógépes mosógép, vagy nagyképernyős tévé, mert akkor erre és erre nem marad pénz, például nem tudtok elmenni a Balatonra. Esetleg milyen ágyat vegyetek neki, melyik miért jó választás, melyik éri meg az árát. Tanítsd meg azt is, hogy nézzen szét több boltban a komolyabb döntések előtt. Ez a “választás döntés alapján” leckéje.
Tanítsd meg adakozni. Ha például van egy rossz hír, amit már fel tud dolgozni (éhező emberek, földrengés, árvíz), kérdezd meg, hogy szerinted segítsetek-e ezeknek az embereknek, küldjetek-e pénzt nekik a megtakarításából. Segélyszervezetek mindig tartanak gyűjtéseket, beszéld rá, hogy adja oda a régi játékait a rászoruló gyerekeknek.
Ha van rá lehetőség, engedjük a gyereket pénzt keresni. Például kérjük meg a szomszédot, hogy hívja át szőlőt szedni, vagy autót mosni és fizessen neki a munkájáért. Így megérti a munka és a pénz összefüggését.
Sajnos nálunk nem divat a “garázs-vásár”, ahol a gyerek eladhatja a már nem használt dolgait, pedig ez is egy remek lehetőség lenne.
Ha talál egy pénzérmét és felveszi, dicsérd meg érte és ne fújolj, hogy biztos összepisilte már egy kutya. (Persze arra tanítsd meg, hogy ne vegyen fel dolgokat a földről, én most konkrétan a pénz megbecsüléséről mondtam ezt.)
Nos, gondolatébresztőnek ennyit szedtem most össze, remélem, hasznosnak fogjátok tartani.
A cikk folytatása itt található: //kiszamolo.hu/igy-tanitsd-a-gyerekedet-a-penzugyekre-2/
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Szeretnél többet tudni a pénzügyekről? A hat alkalmas tanfolyamról itt találsz további információt.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en
– Anya, úgy csináld, hogy egyszerre csak kicsi pénzt vegyél ki az automatából. Mondjuk egymillió forintot.
– Egymilliót?! Az nem kicsi! És, mi lesz, ha elfogy a pénz?
– Hát akkor továbbmész egy másik automatához!
Az utazási előkészületekbe is jó őket belevonni, a következő nyaralásnál együtt fogjuk megtervezni a költségvetést. A családiba is bevonnám őket, csak a nagyobb elég kotyogós, nem szeretném ha elmesélné bárhol, hogy mennyit keresek.
Amivel nem értek egyet: “Ha talál egy pénzérmét és felveszi, dicsérd meg érte és ne fújolj, hogy biztos összepisilte már egy kutya.”
Én azért nem szeretném, ha minden vackot felszedne az utcán. Szóljon előtte.
A másik az adakozás… Azért nem minden szervezetnek kell ész nélkül a pénzt küldeni, nem mind oda jut, ahová kell. A kinőtt ruháikat egy vidéki rokon kislánynak küldjük, én az ilyen célzott támogatás híve vagyok.
Az anyja már rászól, hogy tényleg menjen el dolgozni, ez így nem mehet tovább… Végül elmegy dolgozni, majd az apja megint bevágja a pénzt a tűzbe, erre a fiú utána nyúl! Erre az apja: na fiam, ezt a pénzt tényleg te kerested meg!
Szerintem tanulságos történet, nekem kb 10x elmesélték, és mikor saját bőrőmön tapasztaltam átéreztem az egészet! Sosem felejtem el, mikor 16 évesen megkaptam az első saját keresetemet diákmunka keretein belül… nem volt sok pénz, de mégis a saját kezem által összekapart összeg!
Jó kis bejegyzés, grat 🙂
Uzsorabetét! 🙂
Amúgy tényleg ez is olyan téma, amit a szülők tömegesen szégyellnek a gyerekük előtt, tabu, pedig ha valamivel, hát ezzel mindenki fog találkozni, mikor felnő, és végül összeszedi a “tudást” az otthona helyett, ahonnan tudja… (ld. még szexualitás, szenvedés, halál stb. témák)
Igen. És mégis, éppen hogy erre is meg kell tanítani a gyerkőcöt, és talán erre a legnehezebb. (Pl. én kéregetőnek sosem adok kp-t – ezt még felnőttel is nehezen értetem meg!) Ettől még minél hamarabb látnia kell már otthon, hogy az adni tudás az igazi szabadság.
1. tudom, hogy MÁR ADTAM, olyan helyre, ahol (biztosan tudom) hasznosabban, valódi segítségre megy.
2. egy probléma súlyát nem az határozza meg, mennyire van szem előtt. (Pont ezért nem tartom megoldásnak a közterületen élők szabálysértővé nyilvánítását – tüntessük el őket szem elől, ha nem látjuk, akkor nem fáj?!)
– a termék szavatossága hamarosan lejár (kénytelen leszek hamar felhasználni, mintha egy utalványt vettem volna)
– vevőcsalogató termék, az akció veszteségét a többi nem, vagy nem ott tervezett vásárlásom nyeresége bőven kompenzálja,
– a termék nem fogy, ráéreztek, hogy minőségi probléma van vele
– az egyetlen, amikor a vásárló jár jobban: amikor a boltnak nincs elég helye raktározni, és ezért szórja ki a készletet (jellegzetes: szezonális kiárusítás ruhaüzletben), ekkor viszont a vásárlók kb. 1 nap alatt leürítik a polcokat, jellemzően még mielőtt tudomást szerzel az akcióról 🙂 (vagy egész héten ugrásra készen kell állni, mindent ennek alárendelni…)
Nekem elég sokáig tartott, mire ezekre felnőttként rájöttem, azóta (is) örülök neki, ha véletlenül akciós cuccot raktam a kosárba, de semmit sem veszek meg _csak_ azért.
Ami nagyon nehéz, hogy miképp tanítja egy olyan ember a gyerekét a pénzügyekre, aki maga sem ért hozzá (ráadásul ezt a hiányt fel sem ismeri magában)? A gyerek is leköveti a felnőtt mintáját és hasonlóan fog gondolkozni, így
Vállalkozó családban általában a poronty is vállalkozó lesz, míg ahol a szülők világ életükben alkalmazottak voltak, úgy ez a minta érvényesül az utódoknál is.
Ugyanígy működik abban a kérdéskörben, hogy az idősebb generáció miképp áll a megtakarítás/hitel kérdéshez. Ahol a gyerek azt látja, hogy mindent hitelből vásárolunk, ő miért csinálná másképp?
A pénzügyek alapvetően tök egyszerűek lennének, csak az embereket fejben összezavarja az a sok információ, ami úton-útfélen éri őket. Tényleg a szükséget kell előteremteni és arra törekedni, hogy a bevételeink meghaladják a kiadásainkat. Nincs ezzel semmi probléma. : – )
Korábbi postban volt, hogy nem az autó fogyaszt sokat, hanem te keresel keveset! : – )
Nekem nagyon tetszenek a takarékosság jegyében született bejegyzések, illetve az összehasonlítások, amelyekből kiderül, hogy mit érdemes kezdeni a pénzünkkel.
A hatását már érzem, mert telefonom folyamatosan vezetem a bevétel/kiadás soraimat és érdekes dolgok derülnek ki belőle. Mindenkinek ajánlom! : – )
Az egyik kollegám aki igazán jól keres és ebből fakadóan igazi smutzig is :-/ egyszer mondta, hogy: Hö, a parkolóban odajött a koldus, hogy visszatolhatja-e a kosaramat? Hát én is vissza tudom tolni azt az 5 métert! -mondta. Én meg mondtam rá, hogy én sokszor mégha nem is kéri, akkor is ott szoktam neki hagyni a százast ha látom hogy felém tart.
Viszont egyszer egy bevásárlás után a tesco parkolóban jött a koldus. Pénz helyett odaadtuk a gyereknek vett péksüteményt, meg azt hiszem egy doboz tejet is adtunk mellé. Megköszönte, aztán elsonfordált. A gyerekkel együtt néztünk utána, meg mondtam, ugye nem sajnálod tőle? Aztán ami utána történt, teljesen ledöbbentett. A következő sorba érve, a kuka mellett elhaladva, egyenesen bevágta a szemétbe a cuccot! Na azóta nem adunk senkinek az utcán…
Tudom egyik hozzállás sem az igazi, úgyhogy Jurta, nagyon igaz amit mondtál. Egyébként a blog nagyon jó, gratula és kitartás hozzá!
Adakozás: alapítványoknak utalok időnként, illetve ma éppen a bejárat előtt adtam oda egy hajléktalannak a kínait amit magamnak vettem. Volt egy olyan tervem hogy minden hónapban pár ezret átutalok valahova, aztán végülis ez kikopott. Így kampány szerűen néha utalok ugyanennyit…
Egyébként utcán nem szoktam adakozni:
– a legtöbb hajléktalan NEM azért az mert nem lenne más lehetősége (lenne, de lusta, nem hajlandó beilleszkedni, stb -> ezt szociális szállón dolgozó ismerőstől tudom és valóban így is van, én is sokszor tapasztalom)
– durván hangzik, de adott esetben egy hajléktalan többet keres mint Te munkával -> sok kicsi sokra megy
– ha már egyszer koldul, legalább tegyen valamit a pénzért, dolgozzon meg érte a maga módján (énekeljen, zenéljen, tolja vissza a kocsit, stb…)
– sajnos nem szabad elfeledkezni a maffiáról sem…
– sok koldus nagyon szemtelen, rámenős
– minden nap kb 6-10 kéregetővel találkozom (egyik nap megszámoltam). Ha mindegyiknek adnék, akkor záros határidőn belül csődbe jutnék…
– azért nem adok hogy eligya vagy elcigizze, márpedig sajnos ez történik. Kedvenc jelenetem amikor odajön, szokásos duma: ” nincs apród?”. Mondom nincs, de van kajám, kéred? Azt ő nem kéri, pénzt kér. Vagyis nem éhes. (és igen sajna olyan is van amikor azt a kaját dobja ki amit te megettél volna…)
– adok neki és arra sem hajlandó hogy megjegyezze én adtam neki, 10 perc múlva ismét kér tőlem amikor ugyanarra megyek visszafele….
Persze a fentiek megítélésére nem lennék jogosult, hiszen mindannyian egyenlőek vagyunk, de ügye sajnos a sok negatív tapasztalat…
A malacpersely mint tárgy ma már nem divat?
Nemrég találtam a honlapodra, nagyon tetszenek az írásaid.
Tesóméknál a következő pénzoktatás zajlott amikor sulis lett:
Féltesómék anyukája minden nap adott zsebpénzt uzsonnára, amit a büfében elkölthettek, de elmondta, ha reggel otthon a hűtőből megcsinálják a szendvicsüket, akkor ugye megmarad a pénz. Ha valami miatt sírt a szájuk széle, akkor akár több héten, hónapon keresztül korábban keltek, és maguknak készítették a szendvicset, teát és takarékoskodtak, mire meg tudták venni az áhított dolgot. Nekem nagyon tetszett ez a módszer, mert érezték a pénz értékét és sokszor mire meg tudták volna venni a dolgot már nem is kellett nekik, mert meggondolták magukat (a gyerekeknek sokszor egyik pillanatban nagyon kell valami, a következőben meg már egyáltalán nem érdekli őket a dolog. Mivel várni kellett, vagy jobban örültek neki, vagy már meg sem vették.)
Egy gyerekem volt akinek ráment némi pénze a továbbiakra,többi már abból is megtanulta,hogy mi segítettünk.Nem utolsósorban így azt is megtanulták,hogy tévedni,hibázni emberi dolog….a következő már nem hiba,hanem döntés…