Az életed értelme

Amikor pénzügyekről van szó, arról, hogy gondolj a holnapra is, ne csak a mának élj, mert a jövő el fog jönni, ha szeretnéd, ha nem, mindig vannak többen, akiknek nem akar átmenni az üzenet.

Most vagyok fiatal, most kell élményeket szereznem, mire megyek azzal, ha nyugdíjas papaként/mamaként lesz pénzem? Ha mindig csak spórolok, mikor vezessek gyors autókat, utazgassak a világban és vegyem meg azt, amire vágyom?

Mi lesz akkor, ha ötvenévesen meghalok? Gyütögettem a pénzt, ahelyett, hogy élveztem volna az életet, amíg lehetőségem lett volna rá.

Ez és az ehhez hasonló vélemények nagyon gyakoriak. Az élet értelme veszik el, ha nem élvezzük, amink van. Egy bizonytalan jövő érdekében megfosztjuk magunktól azt, amiért megdolgoztunk. Élj a mának, az a tiéd. Hiszen csak egyszer élsz, miért nem használod ki minden percét?

Mi állhat az ilyen nagyon gyakori világlátás mögött?

A legtöbb embernek a legegyszerűbben fogalmazva semmi elképzelése nincs, miért is él. Még soha nem kereste, vagy kereste, de nem találta meg, mi lenne az életének az értelme, a létezésének a célja.

Ha erre a legalapvetőbb (bár nem könnyen megválaszolható) kérdésre nincs válaszom, akkor csak egy megoldás maradhat, a múló pillanat minél teljesebb körű élvezete. Akkor csak egy célom lehet az életben, saját magam minél nagyobb fokú kényeztetése élmények és tárgyak által. Ha az életem nem más, mint nyomorult 80 év, akkor a legbölcsebb, amit tehetek, hogy amennyire rajtam áll, kiélvezem azt. Megveszem mindazt, amit megkívánok és élményeket veszek, amikről remélem, hogy megmaradnak.

Ezt hívják hedonizmusnak és tulajdonképpen ez az egyetlen logikus válasz arra, hogy mit csináljak az életemmel, a fizikai létezésemmel, ha semmi más célt vagy a létezésemnek értelmet nem látok magam előtt.

Az emberek ezért nem értik, miért kellene másként élni, mint a mindenkori pillanat örömét a lehető legnagyobb mértékben kihasználni mindennap. A vagyon és a pénz semmi más, mint ennek az önjutalmazásnak az eszköze. Ebben a világképben a pénz nem valami felhalmozásra való eszköz, hanem csak az út az azonnali jutalmazáshoz.

Ebből a szempontból bármilyen rossz cél az életedben jobb, mintha semmi célod nem lenne. Ha a csíkosfarkú mókusok megmentésére teszed fel az életed, s arról később kiderül, hogy nem volt a legjobb életcél, még az is gyümölcsözőbbé teszi az életed, mintha csak léteznél 80-90 éven át.

A másik rossz válasz ugyanerre a témakörre az aszketizmus. Ez a tökéletes ellentéte a hedonizmusnak. Az ember rájön, hogy a pénzen vehető álboldogság nem igaz, ezért mindent megtagad, ami az anyagi világgal kapcsolatos. Az anyagi dolgok, az élmények rosszak lesznek, amelyek csak beszennyezik a magasabbrendű embert, a test gyötrésével, az anyagi világ megtagadásával akar valami értelmet találni a világban. (Ez nem keverendő össze a zsugorisággal, a zsugori egyszerűen jobban szereti a pénzt, vagy a pénz birtoklását, mint az érte kapható javakat.)

Mint általában minden szélsőség, mindkét dolog egyértelműen rossz válasz egy problémára. Fontos, hogy élvezd az életet, hogy örömöt találj benne, szerezz élményeket, vásárolj szép dolgokat, de ugyanilyen fontos, hogy rájöjj, nem az élvezetekben és a tárgyak birtoklásában van az élet értelme. 

Az élmények és a tárgyak nem értelmet adnak az életednek, csak színesebbé és élvezhetőbbé teszik azt. Ne keverd össze az eszközt a céllal.

Van egy ismerős pár, akik az étkezésből csinálnak bálványt és ünnepet. Minden alkalmat megragadnak, hogy étterembe mehessenek, vagy hatalmas lakomát csapjanak otthon tíz fogással. Ők azért élnek, hogy ehessenek, míg más azért eszik, hogy élhessen. Sajnos ez a hozzáállás a testsúlyukban is nagyon meglátszik, csodálkoznék, ha megélnék az öregkort. Fontos, hogy egyél jókat és élvezd az ízeket, de ne az étkezésért élj, mert az nem a cél, csak egy eszköz az életben maradásodhoz.

Nagyon sokan ugyanígy vannak a pénzzel. Nem eszközként, hanem az életük céljaként tekintenek rá és mindarra, ami pénzért megvehető.

Soha nem leszel boldog és soha nem találod meg a választ az esetleg fel sem tett kérdéseidre még több és még drágább tárgyak vagy élmények birtoklásával.

Olvastam, hogy a világon a legtöbb drogos arányaiban Hollywoodban van. Amíg az embernek hiánya van valamiből, áltathatja magát azzal, hogy majd boldog leszek, ha gazdag leszek, vagy ha híres leszek. Aztán amikor már gazdag lesz és híres és még mindig nem lett boldog, akkor nyúl a drogok után. Vannak milliárdosok is, akik már nem tudják mit csináljanak kínjukban. Még nagyobb autó, helikopter, talán veszek egy repülőt, az tesz majd boldoggá. Korrupt politikusok, akik nem tudják már hogyan dőzsöljenek. Hatcsillagos luxusszálló a Közel-Keleten, felkapott éjszakai szórakozóhelyeken átmulatott drogos éjszakák, drága ruhák, táskák és utazások és a többi kellék.

Ezek mind csak kínlódások, amikor nem fogják fel az emberek, hogy a még több pénz, a még drágább autó és a még több pénzszórás sem fogja jobbá tenni az életüket. Hiába mész még messzebb és még messzebb egy téves úton, nem fogsz eljutni oda, ahová szeretnél.

Ne irigyeld az ilyen embereket, igazából szánakozni kell rajtuk. Bár selyempárnák között, de nyomorultan és üresen fogják befejezni az életüket.

Mindez nem jelenti azt, hogy ne lehetne értelme az életednek, csak mert gazdag ember vagy, vagy jó lenne az életed, csak azért mert szegény vagy. Csak még mielőtt valaki félreértené.

Nem a pénz hiánya, vagy a pénz bősége tesz téged jó vagy rossz emberré. A pénz semmi több, mint egy eszköz, amivel ideális esetben a fizikai szükségleteidet kielégíted. Ahogy a konyhakés sem gonosz, vagy jó, csak azért mert embert ölnek vele, vagy kenyeret szelnek az éhezőknek, ugyanígy van a pénzzel is. Lehetsz gazdag adakozó és szegény kapzsi és pénzéhes ember.

Az is gyakori tévedés, hogy a pénz rontja meg az embert. Nem, a pénz vagy annak a hiánya csak felnagyítja a jellemedben lévő hibákat vagy erényeket.

Megmutatja, milyen is vagy valójában, ha már nem másoktól függ az anyagi megélhetésed. Az emberek nem a pénztől lesznek elviselhetetlen, beképzelt tuskók, mindig is ilyenek voltak legbelül, csak a pénz megléte a felszínre hozta ezt.

Másik embert a sok pénz még inkább adakozóvá teszi. Ő se a pénztől lett nagylelkű, előtte is az volt.

Egy ember, akit mindenki kedvelt, rossz anyagi körülmények közé kerülve kiállhatatlan, ellenséges és gyűlölködő lett. A pénz hiánya mutatta meg, milyen is ő a lelke mélyén, amikor a jólét nem fedi el a belső valóját.

Érdemes megnézned, helyén kezeled-e a pénzt. A pénz csak egy eszköz az életedben, vagy attól várod a választ az életed kérdéseire? A fizikai szükségeid betöltésére használod a pénzt (amire való), vagy a lelki-érzelmi szükségeidet akarod kielégíteni vele? Elfogadást, megbecsülést, tiszteletet akarsz venni pénzért kapható dolgokért? Pénzzel akarsz értelmet adni a létezésednek?

A pénz önmagában jó dolog, de jó dolgokra éppúgy tudod használni, mint gonosz dolgokra.

Már régen le akartam ezt írni, mert újra és újra visszaköszön a cikk elején leírt gondolkodás a hozzászólásokban, amiből egyértelmű, hogy sokan egyáltalán nem helyén kezelik a pénzt az életükben. Remélem, ez a néhány gondolat segít neked is, hogy arra használd a pénzt, amire való és csak annyit várj el tőle, amennyit adni tud az életedhez.

Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 35 ezer forint.

20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.

Share

230 hozzászólás

  • antenna
    tozogabee: el kell keserítselek, bár nem vagyok pszichomókus, de a te problémádat egy új M5 és egy Mr. Olimpia cím együtt sem fogja megoldani. Épp erről ír mostanában Miklós: nem fogsz tudni megállni az elért céloknál. Mert hitvány anyagi célok. A bmw elkopik, az izomzat megereszkedik. Ez van. Kell majd az ötös helyett a hetes, utána az ikszhat. Kicsit olyannak tűnsz nekem, mint azok az emberek, akik a szerelembe szerelmesek.
    LSV: nem szoktál ilyen negatívan írni. Most konkrét oka is van?
  • Garbo
    Valaki írta már: egyszerűség. Azt vettem észre, hogy minél több mindenem van, annál jobban látom, hogy mennyire nem számít. Számít a biztonság, és a gondoskodás a jövőről, de a konzumidióta társadalom által erőltetett vásárlás/posztok/élmények/tárgyak fabatkát sem érnek.

    Aki akarja, érti: őszintén boldog vagyok, ha elmegyünk túrázni vagy hullócsillagot nézni vagy lekvárt főzünk közösen a férjemmel, repes a szívem, ha a támogatott szegregátumi kislányt felveszik a középsuliba (IGEN!!!!), és vehetek neki iskolatáskát, mert az édesanyjának nem futja. De a világon semmit nem érzek, amikor azt hallgatom, hogy milyen telefont/tv-t/autót/akármit KELL vennem ahhoz, hogy embernek tekintsenek közmegegyezésből.

    Nem érdekel, mert súlytalan, értéktelen, értelmetlen, nevetséges.
    Remélem, lesznek egyszer gyerekeim, akiknek ezt is tovább adhatom majd, nem csak az anyagi biztonságot!

  • jOy
    Most jöttem rá, hogy Miklós blogja egyfajta pénzügyi, életmód-tanácsadási facebook. Van, aki odaát szeret villogni, van, aki itt 🙂 A hozzászólók többségének viszont az oldal kétségtelenül egyfajta hiánypótlás. Itt olyan dolgokról tudunk eszmecserét folytatni, amiről sokszor a közvetlen környezetünkkel nem. Nekünk picit ez is az életünk értelme.
    Más. Gyakran nem a kitűzött cél elérése tesz boldoggá, hanem az odavezető út. Holywood-i példával illusztrálva ez olyan, mint a road movie. Ha eléred a célod, az elégedetté tesz, ami nem feltétlenül egyenlő a boldogsággal.
  • snasim
    Nagyon sajnálom hogy ez történt! Sok erőt kívánok Nektek! Legyetek egymás támaszai!
  • Okoska2
    Nagyon érdekes érzés az, amikor olyan anyagi helyzetbe kormányozzuk magunkat, ahol minden megvan amire szükség van, meg amire vágytunk.
    Én a “derű” szóval tudnám jellemezni. Amikor elégedettek vagyunk és nem vágyunk többre, de élvezzük azt, amink van.

    Azt gondolom, ehhez kell még, hogy értelmes tevékenysége (direkt nem munkának hívom) legyen az embernek, amit szívesen csinál, és látja a hasznát, eredményét, sikerét.

    Egy SSC-ben dolgozó barátnőm pl. utálja amit csinál, mindig mondogatja, hogy ő egy bármikor lecserélhető droid, semmi látszata nincs számára a munkájának.

    Köszönöm, Miklós, az ilyen és ehhez hasonló cikkeket. Hasznosítod a teológián tanultakat, kicsit “lelkizel” velünk néha. Jól esik!

  • Csillag***
    Yukonsql

    Őszinte részvétem, sajnos ezt mi is átéltük… Sok erőt kívánok nektek!

  • Ád'
    szocske

    a fogyasztáscsökkenés sem hozza a pénzt, hanem kevesebbet visz 🙂

    Számomra 33 évesen jött el az életem célja, mégpedig első gyermeken keresztül, ami folyamatosan is erősödik bennem, mégpedig az, hogy minél több mindenre megtanítsam, minél több örömöt és élményt szerezzek neki és lássam felnőni. Minden más (lakás, autó, nyaralás) csak eszköz ezen cél érdekében.

  • LSV
    A gyerekek különleges képességének felismeréséhez nekem is kéne olyannal rendelkeznem hogy felismerjem.

    Nálam ezzel az a gond hogy sosem tett boldoggá a célok elérése (meg kb semmi, bajban is van feleségem ha meg akar lepni bármivel is, és én is, mert túl őszinte emberként nem tudom leplezni az érzéseim). Anno anyám a világgá kürtölte hogy lediplomáztam. Pedig nekem az egy cél volt. Elértem, megcsináltam, lépjünk tovább nincs itt semmi látnivaló, keressünk más “célt”.

    Háát Yukonsql -fogadd részvétem, és legyetek erősek- után mire panaszkodjak?! (Mi tegnap tudtuk meg hogy a 4. is fiú lesz -úgy hogy már elsőre is lányt akartunk.)

    Rövid távon egy prius+ a cél a mostani 7 személyes helyett, de félek ha megveszem sem leszek boldogabb (hiába szeretnék egy japán 7 személyes AUTOMATA váltós autót végre). Vagyis nem akarok egy autó által boldog lenni, ez csak egy eszköz,

  • David89
    nagyon sajnálom és őszinte részvétem.
    megértelek és jó hogy belátod, hogy valami nincs rendben. Szidják a netet, de szerintem csak tudni kell használni. Beszélhetsz ismeretlenekkel is erről, olvass hasonló sztorikat, ezek sokat segíthetnek.
    szorakoztató, hogy ilyen őszintén leírod az érzéseidet (pozitív értelemben: másoknak van hogy kínos, de te gátlások nélkül tudsz róla beszélni, ami szerintem jó dolog). Most azt mondod, hogy BMW után nem kellene más. De tudsz olyan példát arra, hogy valamit szerettél aztán megszoktad és egy idő után természetessé vált és új vágyaid voltak? Láttál már afrikai gyerekeket hogy boldogan játszanak, vagy visszamaradott betegeket akik boldogak voltak? Szerintem még boldogabbak mint sok más hétköznapi ember. Szerintem az élet célja hogy boldog légy és a boldogság = szubjektiv jólét értékelés – elvárás (jólét). De minden szubjektiv
  • tozogabee
    Jól van Nikolai és yutte.

    A lényeg ti tökéletesek vagytok.
    Örülök neki,de jó nektek.
    Komolyan mondom.
    A nyelvtanóràért meg hálás vagyok.

    Remélem azért tegezhetlek titeket.

    A többieknek akik építõ jeleggel írtak köszi szépen.

  • tozogabee

    Bízom benne,hogy nem leszek telhetetlen azért.
    Jó dolgokat írsz.

  • Örkény I.
    Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú.
    Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú. Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú.
    Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmad­rangú valami.
    Hát akkor mi?
    Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára.
  • Regimodi
    Itt most egy jo nagy kozhely fog jonni: szerintem azt a tudatallapotot kell elerni az eletben, hogy tudd ertekelni azokat a dolgokat, amiket birtokolsz es nap mint nap tudj neki orulni, legyen az egy parkapcsolat, egy egzotikus utazas, egy auto, egy ora kardio edzes, egy steak party a kertben a baratokkal, egy jeghideg barna Staropramen, barmi, ami oromet okoz. En ugy erzem mara elertem mindent, amit szerettem volna az eletben es mar nem azon faradozom, hogy ezt tovabb noveljem, hanem hogy ezt megtartsam es elvezzem ennek az allapotnak minden percet. Persze kereshetnek tobbet is, de kerdes, megeri-e az a penz ha a szabadidombol kevesebb lesz vagy stresszesebb lesz az eletem. Peace.
  • jami
    Háde épp azt mondom, hogy pl. egy Prius+ nem cél. Vagyis ha az, akkor nem leszel tőle boldog, csak ki tudod pipálni, ahogy egy mérföldkő mellett is elhaladni jó, esetleg kicsit megpihenni – de nem az a cél.
    Egyszer egy ismi mondta olyasmi idősen, mint te lehetsz, hogy amikor mindent elért, amit fiatal korában kigondolt – baromi nagy ürességet érzett, mert onnatól már nem róla fog szólni az élete, hanem csak szemlélő lesz. Nézi a gyerekei/unokája sikereit. Mint mikor feélérsz a hegytetőre.
    És ez kb. igaz is szerintem. Onnan csak lefelé vezet az út: egészségben, gondolkodásban. És ezt beismerni és elfogadni nagyon fontos, különben csak az x. feleség/még izébb autó/extrék sport/50 évesen a maraton/még nagyobb pozíció hajhászása marad – fedőtevékenységnek. Hogy ne kelljen kimondani: öregszem és a halál közelít.
  • jami
    +1 ez kb. a kapuzárási6őéletközépi pánik a pasiknál, nőknél inkább akkor szokott válság lenni, mikor elkezdenek kirepülni a gyerekek (kinek miből volt több, ugye). Közös mindkettőben, hogy ami addig kitöltöltötte a mindennapokat – eltűnik vagy kisebb fajsúlyú lesz.
    A nők ált. ilyenkor kapnak/vesznek kutyát, legyen kiről gondoskodni. A pasiknál lsd. fent.
  • Axt
    Almastaska azért nem kell lesajnálni a magolást sem. Van amit bemagolsz, és kész. Mint mondjuk a KRESZ, vagy a mat matematikai definíciók. Azt meg végképp nem értem, mi bajod a végrehajtandó feladatokkal. Van amit meg kell csinalni és kész, nincs vita. Szép is lenne, ha egy 300 fős cégnél mindenki a saját kis szellemes ötletei alapján dolgozna, és felülbírálná a főnökét. Javaslatot lehet tenni, de el kell fogadni, hogy nem mindenki ugathat. Nem a világot kell megváltani, hanem a rád bízott munkát elvégezni.
  • bdos
    Szia LSV!

    Nagyon megütöttek a szavaid; nagyon hasonló cipőben érzem magam… Három gyerekünk van nekünk is és szintén úton van a negyedik (hosszú vívódások eredményeként). A céltalanság érzése bennem is megfogalmazódott az utóbbi időben… Az anyagi körülményeink (ház, autók, megtakarítás stb.) rendeződtek az utóbbi években és most egy pillanatig nem látszik a hogyan tovább. A munkában nem találok túl sok kihívást és ha mélyen magamba nézek az általa elérhető megbecsülés sem izgat. Elég jól keresek, kereshetnék jobban is, de ehhez nincs meg bennem a becsvágy (illetve a magasabb keresettel elérhető előnyök egyszerűen nem érdekelnek).
    Igazából az utóbbi években tudatosult komolyan, hogy ami igazán lázba hoz és motivál, az belül zajlik. Introvertált vagyok és az is maradok, valójában mindig is az voltam így visszatekintve az elmúlt évtizedekre.
    folyt.

  • Axt
    Tozogabee Nem vagyok pszichomókus, de szerintem neked elsősorban barátokra van szükséged. Na persze nem olyanokra, akik a magánéletedben kutakodnak, vagy habzó szájjal szidják egyik vagy másik pártot. Hanem olyanokra, akikkel lehet egy jót röhögni őszintén, és nem kell szegyellni, ha esetleg a kaja kiesett a szádból röhögés közben. Nekem úgy tűnik, hogy te egy plázacicát akarsz meghódítani, de azok úgyis csak átvernek, szóval minek? Rendes nő kocsi nélkül is szeret.
  • bdos
    folyt.
    Rájöttem, hogy a külső célok semmit sem érnek, egyszerűen nincsenek rám hatással. Eszünk, alszunk, a többi nem érdekes igazából… és valahol belül kell megtalálnom azt a valamit, ami tovább visz. Amit igazából szeretnék, hogy örökké ölelhessem a gyerekeimet, amit a legtöbb adandó alkalommal meg is teszek; ők nem mindig értik, hogy miért…mivel szavakkal nem nagyon tudom kifejezni, és leginkább csak bennem zajlanak a dolgok, ezért így próbálom értésükre adni. Szeretnék nekik élményeket adni, világlátást, széles látókört és tudást; sokszor nehéz nekem, mert legszívesebben magamban futtatnám a diskurzust, mert úgy sokkal gyorsabb… Azt hiszem, ahogy így leírtam nekem ez a célom: megnyílni a gyerekeimnek, a feleségemnek, és átadni valamit a belsőmből ahogy Kant mondaná “ding an sich”. Huh ez így kicsit patetikusra sikeredett. 🙂 Azért talán van remény mielőtt a kardomba dőlök. 🙂
  • Iron
    “Ebből a szempontból bármilyen rossz cél az életedben jobb, mintha semmi célod nem lenne.”

    Az élet élvezete is egy cél, sőt, az egyetlen értelmesnek látszó cél. Van egy rossz hírem: az életnek nincs értelme, vagy célja. Bármi, amit kitalálsz, az csak a te fejedben létezik, és semmi hatása nincs arra, hogy mi történik veled az élet után. Mindenki ugyanúgy meghal, és mindenkivel ugyanaz történik a halál után: semmi.

    Ha esetleg vki a jövőre gondolna, hogy a többi generáció élvezni tudná a te életed eredményeit (ha olyanok), van még egy rossz hírem. Idővel, mikor a világegyetemben az entrópia eléri a maximumát, minden élet meg fog szűnni. Ezt hívják heat decay-nek, vagy heat death-nek.

    Ezt az egészet pedig nem hedonizmusnak, hanem optimistic nihilism-nek hívják.

  • Anita
    nagyon sajnálom, őszinte részvétem, sok erőt kívánok nektek

    Tozogabee nekem egy nagyra nőtt gyereknek tűnik és, ha ez így marad, gyors kiégés lesz belőle. Mivel sokszor a fiúk később érnek, azért van remény. Viszont ha ezek az érzések nagyon rányomják a bélyeget a mindennapjaira, a közérzetére, lehet nem ártana egy pszichológust vagy pszichoterapeutát esetleg egy coach-ot keresnie.

    Jó ötlet volt Kiszámoló részéről ez a cikk. Nem felejtettem el, hogy korábban is említette már a teológus diplomáját. Gondolom nem nézi le azokat sem, akik mondjuk szerzetesként tudatosan a szegénységet választják.

    folyt köv

  • Anita
    Ez a bejegyzés kompenzálja azokat a megéri – nem éri meg cikkeket (amik egyébként mind nagyon hasznosak), amelyek alapján sokak számára esetleg úgy tűnt, mindent csak anyagi értelemben kellene figyelembe venni kiszámoló szerint. Már nem tudom melyik volt az a bejegyzés, ahol valaki gúnyosan/viccesen arra célzott, hogy ki lehetne számolni, hogy prosti vagy feleség “tartás” éri-e meg jobban.
  • Anita
    A mai fogyasztói társadalom olyan mértékben sulykolja belénk, hogy a tárgyak, vásárolt élmények teszik teljessé az életet (mert megérdemlem), hogy nehéz ebből kivonni magunkat, főleg a fiatalabbak számára, akikben még erősebb a másoknak megfelelni vágyás. Ehhez még hozzájárul egy általános értékválság. Mi is az életünk célja? És ez már egy külön blog témája lenne.
    Sokszor csak akkor szembesülünk vele vagy gondolunk rá, hogy mi az, ami igazán fontos,(vagy egyáltalán fontos-e bármi is) ha megérint minket a halál szele.

    Ahhoz meg, hogy élményekhez jussunk nem kellenek vagyonok, számos örömforrást lehet találni az életben.

  • jami
    Fiúk, azt akartam még írni, hogy nem vagytok egyedül ezekkel a gondolatokkal. Talán a mg-i munka annyiból ad egy keretet, hogy minden évben újra indul, egyben ráépül az előző évekre stb, régen pluszban még sok volt a halál és a háború.
    De a hosszú békében, sokszor fiktív munkákkal (karakterek a gépben) – van idő ilyenen gondolkodni. Tragédia is kevesebb van, bár sajnos van.

    Ahogy látom, a férjem is hasonlóval küzd és én eszköztelen vagyok, mert tudom, hogy szeret bennünket, ő is tudja, hogy mi is – ezt a harcot viszont magával vívja.
    Nőként nekem meg ellenség a tükör, a ruháim dereka, hogy amit korábban megcsináltam 1 nap, arra most akár 1 hét kell – annyi napi egyéb vacak is bejön és sokkal lassabban látok át új szoftvereket pl., nehezebben jut eszembe, amit már atombiztosan tudtam; ezekkel szemben halvány vigasz, hogy szervezni, bonyolultabb problémát megoldani jobban tudok…

  • Böbe
    “Ebből a szempontból bármilyen rossz cél az életedben jobb, mintha semmi célod nem lenne.”

    [Nem teljesen egyértelmű, hogy ez a mondat mire vonatkozik, de én úgy értelmeztem, hogy az egyéb cél nélküli hedonizmusnál, amit a cikk eleje ismertet, bármilyen cél jobb.] Nem vagyok biztos benne, hogy ez egy általános igazság.

    Szerintem érdemes mindenkinek elgondolkodnia azon, hogy mi a hosszútávú célja. Lehet, hogy a végén arra lyukad ki, hogy minél több élményt akar a facebookra kiposztolni, és ennyi, más célja nincs. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy aki erre jut, az téved – de a cikket úgy értem, hogy azt állítja, hogy ez csak tévedés lehet és ennél még a csíkosfarkú mókusok is stb. Implicit mintha azzal lenne alátámasztva ez az állítás, hogy majd 80 évesen utólag üresnek érzi az imént vázolt posztolóbajnok az életét, de ezt sem látom alátámasztva.

    Vagy ott van, csak én nem látom?

  • Zabalint

    Nem szívesen találkozok olyanokkal az utakon, akik csak magolták a KRESZ-t…

    Mondjuk a definíciókat sem árt érteni.

  • Egyszervolt
    Érdekes kérdés ez a pénz nem boldogít téma. A földünkön lévő anyagi, szellemi javak értékének a 99%-t ki lehet fejezni pénzben. Érzelmeket nem. Ezeken kívül mire van szükséged az életcélodhoz? A példában említett gazdagoknak nem a sok pénz a baja, hanem a mértéktelenség, az emberi butaság, és pont az életcél hiánya. Millió gazdag ember van aki nem hülyült bele a gazdagságba, csak valahogy jobb a drogosokkal példálózni. Sportolók, zenészek, művészek, üzletemberek, stb. akik már 10-20-30 éve nyugdíjazhatták volna magukat mert 3 generációra való pénzük van, mégis csinálják tovább amit szeretnek és nem nyomja őket agyon a vagyonuk. Maga az anyagi javak birtoklása is boldoggá tehet (pl. műgyűjtők), vagy a használatukkal szerzett élmények (autó,motor,stb). Ha te állatokkal szeretnél foglalkozni, vegyél egy farmot. A pénz egy eszköz arra, hogy a segítségével a kedved szerint alakítsd az életed.
  • Matyko
    A targyak megszerzeset nem tudom celnak tekinteni, ahogy a csalad alapitast es az utodnemzest 🙂 se. Ezek inkabb az elet reszei amit minden ember vegig jar.

    En eleg fiatal vagyok, ha konkret akarnek lenni meg semmim nincs es meg semmim se volt.Szoval celok tekinteteben nem allok jol talan a fenntarthato eletmod, kornyezetbarat eletvitel lehetne valamifele cel az eletembe de pont ezek miatt is en ugy gondolom a hinta masik felen vagyok az aszketizmusba.

  • Anita
    Egy fiatalkori tapasztalatom jut eszembe. Érettségi-felvételi- első egyetemi vizsgák időszaka. Mindegyik vizsga előtt az volt bennem, hogy na, ha ezen sikeresen túl leszek akkor jön a nagy megkönnyebbül és az eufória, de aztán nem volt semmi, csak üresség. És rájöttem ez így lesz továbbra is, ami kitölti ezt az ürességet, az a következő feladat, az ami örömmel tölt el. Tehát az út a célig maga a boldogság. Emiatt olyan feladatokat, munkát stb. kell választani, ami örömmel tölt el. Így nekem ez fontosabb volt, mint az, hogy mennyit fizet az adott munka (amúgy volt, hogy nagyon jól, volt, hogy kevésbé, de mindig elvoltam és sose éltem egyik napról a másikra, kispénzű egyetemistaként se).
    Mondjuk részbe emiatt is nem akartam és nem is vágytam gyerekre (a munkámat imádtam és elég sztahanovista voltam). folyt köv
  • David89
    számomra nagyon érdekes, hogy lesz valaki akinek mindene megvan “depressziós”. Ha nem tudsz a gyerekeid, feleséged felé megnyílni, nagyon rossz lehet. Elképzelem, hogy egyedül érezheted magad. Tipikus férfi probléma, hogy nem beszélünk az érzéseinkről. Nekem is meg kellett tanulnom, hogy szerethető vagyok mint minden ember és elfogadnak úgy ahogy vagyok. Az idő multával néha megnyíltam, sebezhetőnek éreztem magam, de utána jó érzés volt, hogy beszéltem róla. Lehet te is félsz a visszautasítástól vagy csak szimplán ürességet érzel. Szerintem keress egy pszichologust, nem kell félni tőlük. Lehet a tudatalattidból más probléma is nyomaszt.
  • Anita
    Úgy gondoltam a gyerek kiszolgáltatottá tesz és olyasmit is el kéne vállalni, amit nem szeretnék. Optimális esetben szeptemberben születik a negyedik. És rengeteg ötletem van, mit szeretnék csinálni, aztán majd kiderül mit tudok belőle megvalósítani.

    Olvasom két negyedik gyereküket váró apuka problémáit. Ez a negyedik gyerekkel együtt jelentkezett vagy már korábban is? Férjemnek is mostanában elég változó a hangulata. Mondjuk nálunk nem volt tervbe a negyedik és aggódik, hogy fogjuk ezt bírni. Persze néha rám is rám tör a pánik, a többiek is kicsik még.

  • LSV
    Akkor nagyon sz.rul állok a kapuzárásommal, mert még csak 37 vagyok. A prius is azért kellene hogy ne kelljen váltogatnom, és mivel hybrid hajtású, így környezettudatosabb mint a mostani dízelem.

    Már célt ért a hozzászólásom, hogy legalább itt és ennyire megnyíltál.

    Ahogy említettem a kifelé mutató materiális javak nem érdekelnek (egyszerű kínai telefonom van, nem a legújabb samsung vagy iphone, laptopom 10éves, a ruháimat is addig hordom míg ki nem lyukad a folt rajtuk -és nem sz.rrágósságból, hanem mert nincs igényem rá stb).

    “öltönyös munkát” végzek, öltöny nélkül (nyakkendőt is csak akkor ha annyira puccos helyen kell megjelenni). Nem akarok semmilyen társadalmi csoportba (munka terén a manager) beilleszkedni, és elvárásoknak megfelelni, nincs többezer névjegy a telefonomban, nincs többszáz FB ismerősöm, sőt mivel a körülvevő emberek kétszínűek, így “barátok” sincsenek

  • Maxi
    “fizikai szükségeid betöltésére használod a pénzt (amire való), vagy a lelki-érzelmi szükségeidet akarod kielégíteni vele?”

    Ez csak nagyon ritkán “vagy”, általában “és”. Sőt, lelki-érzelmi vonalon van egy csomó szükséglet mint film, színház, koncert, nem szakmai olvasmányok vagy tanfolyamok, adományozás stb… ezekre is kell hogy jusson.

  • Anita
    Lemaradtam. A “Csak neked nem telik rá” bejegyzésnél miért lettek törölve a hozzászólások.

    Oda akartam írni, mert felmerült a hozzászólások között a hátrányos helyzetűek informatika tanulása. Szóval azoknak egy lehetőség [r]eaktorlabs Talent Program-ja.

  • Daenerys Targaryenová
    “Az emberek meg néznek
    Hogy az Isten a pénz lett
    Sorban nyílnak a bankok és
    Az jelenti a rangot
    Hogy mennyire állat az autód
    Mekkora mellű a nőd és hogy
    Meddig bírod feltekerni
    A kocsiban a hangerőt
    A kocsiban a hangerőt!”
  • AAAAAA
    Huh, ez most betalált, 1 hónapja kattogok ezen napi 24 órában, hogy hova tűntek, koptak el a céljaim és ami régen még annak tűnt az miért volt csak pseudo cél.
  • JoeP
    Ez most meglepett, méghozzá pozitív értelemben. Olvasom a blogodat, de erős fenntartásokkal. Pont ezt hiányoltam eddig: hogy nem csak arra térsz ki, hogy spórolni kell minden áron; hanem arra is, hogy közben élvezni kell az életet. Mégha az plusz kiadásokba kerül is. Hiszen megéri.
  • Garbo
    Targaryenová

    Ülj le mellém,
    valamit mondok …
    🙂

  • Kiváló cikk!
    -Kiszámoló! Nem fogod tudni elkerülni, hogy előbb utóbb az ország gondjait is kezelésbe vedd így vagy úgy.
    A lehetőség rád fog találni, meg fog keresni!
  • tgwh
    Na igen, deee…
    scontent.fhrk1-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/21032757_1550785081639139_4070793736162526941_n.jpg?oh=407288789627d13176e9efea1a07bc43&oe=5A166EFD

    ,,Büszkén” írhatom, hogy az Eu történelmének második legnagyobb pénzhamisítási botránya itt volt a tágabb környéken 😉 1-1,5 év után már ki is jöttek a börtönből…
    És részben a másik, nem kommentelhető cikkhez kapcsolódva, megérte? Meg. Autók, házak, minden megmaradt, ugyan úgy élnek tovább, mint előtte már vagy 10 éve…
    Ha ezt a példát látják, akkor így fognak élni, ilyen egyszerű. Nem is gondolkodnak az élet értelmén.

    Feleségem panaszkodik, igaz mind a ketten eléggé alul vagyunk fizetve, hogy még ez is kéne, az is kéne… igen, de a ház felújítására már pár milliót elköltöttünk. Hát de az más…
    Apró lépésekben kell haladni, először a ház, aztán a komfort, utána a kert, utána lehet lazulni 😀

  • tgwh
    Anita
    A legtöbb településen van ilyesfajta oktatás, legalábbis itt nagyon sok helyen van, még kezdő cseh nyelvtanfolyam.

    Na, feltűnt egy lassítsunk tábla 😀 de ha csak két kommentbe férek el, azaz inkább 1,1-be, akkor is? 😀

  • ügyvéd
    Az életed értelme: 42! 😀
  • Ákos
    Jó sokan keverik az életük értelmét a boldogságuk keresésével, vagy az életcéljaikkal. Hát egyik sem az, csak mondom.
  • Silhouette
    Esküszöm, nem értem ezt a BMW mániát. Jó autó, f@sza autó, de semmi több mint egy használati cikk, közlekedési eszköz. Ez lenne valaki életcélja? NaNemááá:)
    Amúgy tök könnyű leszokni a BMW mániáról, be kell ülni egy olyan 762LE-s Teslába, onnantól csak vicc bármi más és az ember maga is kineveti a korábban vágyott bömböckét. 🙂
    Életcél? Nem annyira bonyolult az. Mi más lehetne mint a gyermekeid? Önmagad és életed szerelmének közös “folytatása”.
  • dmry

    Hülye, de példa. 🙂 Mindig is meg akartam, növeszteni a hajam, megtettem és elmúlt az érzés.
    lázadó hangulata van a leírásodnak, jó a légkör a munkakörnyezetedben? Nem akarod, másként, máshol végezni a küldetésed?
    Rajz, és még a zene lenne, ha lenne merszem a botfülem és kényszeres racionalitásom mellett 🙂
    Van vágyott, de nem művelt hobbid, dilid, terved?
    Tíz év telvén találkoztam egy/a volt barátommal, 1 percen belül képben voltunk…le kellet futni hozzá ezt a meglehetősen hosszú kört.
    Régi, akár gyerek, kamasz, iskolai barátod, munkatársad kivel megszakadt a kapcsolat?
  • LSV
    Lázadó? Olyan már legalább 15 éve nincs nálam.. Jó a légkör, itthon dolgozom egyedül, főnököm külhonban, csak skype, email és telefonos kapcsolat van a kollégákkal (egyedüli magyar vagyok a cégben). Miklós annó írta egy bejegyzésben hogy merjünk váltani, de én nem is akarok, ilyen munkát nem találok még egyet, meg ebbe belekényelmesedtem már.
    Vettem még mikor írországban éltünk egy szintetizátort vágytam hogy megtanuljak zenélni, talán 3 éve volt utoljára bekapcsolva.. Most majdnem megvettem egy elektromos dobszettet, de talán jobb is hogy nem tettem.
    Anno motoroztam, ez az egy volt ami kikapcsolt, de most “a gyerekeknek apa kell”, így motor eladva.
    Volt egy régi barát akivel párszor összefutottunk az elmúlt években, egész jól indult aztán mikor kiderült nekünk jön a 3 baba, nekik meg a 2. lombik sem sikerült inkább nem keresett többet (pedig nem bántottam semmivel)…
  • dmry

    Prioritás nálam a kert (nyilván, nem a fűtés rovására), legyen az bármekkora, sőt egy balkon is elég.
    Ott egyszerre szabok határt (ültetés, metszés, kivágás) a természetnek, és veszem észre milyen apró porszem vagyok a gépezetben, ám és pillanatnyilag! az egész része.

    törékeny, nem feltétlen elégedett és igen relatív az a jobbanélés 😉

  • Györgyi
    Nem könnyű manapság életcélt kitűzni, pláne függetlenedni a fogyasztói társadalom mókuskerekétől. Lassan nincs az a nemes út, ami köré ne építettek volna hatalmas üzletágat. Bármerre indulsz el, azon kapod magad, hogy a zsebedbe kell nyúlnod. Régen ha nem volt pénzed ruhát venni, magad varrtad. Ma a kreativitás akkora üzletág lett, hogy háromszor annyiba kerül megcsinálni magadnak, mint bemenni érte a boltba. Még a meditációra is fizetős appok vannak.
  • dmry
    @Györgyi
    igazi gondom, hogy kiölni kívánják belőlünk a megérzést, intuíciót.
    pedig, de jó lenne a helyén kezelni 🙂
  • Nagy Vonalakban
    A pénz nem boldogít, de inkàbb vagyok boldogtalan gazdagon, mint szegènyen…