Csalók az aluljárókban
Legalább 15 éve kopasztják meg a gyanútlan járókelőket a csalók az aluljárókban. Szerintem nincs olyan budapesti, aki nem ismerné azt a bandát, amelyik minden forgalmas metrómegállónál hol képeslapokat, hol matricákat osztogat és ha valaki naivan elveszi tőlük, akkor közlik, hogy ez nem ingyen van ám, hanem ők egy alapítványnak gyűjtenek pénzt. A zavarodott emberek meg inkább fizetnek, mint kiosztanák ezeket a csalókat. Nem akarok senkit bántani, de a társaságról messziről látszik, hogy biztos nem a kóbor kutyáknak gyűjti a pénzt.
(Ha meg akarod kopasztani az embereket, nehogy gyűjts mondjuk hátrányos helyzetű embereknek vagy a hajléktalanoknak, vagy bárki olyannak, amit az emberek meg tudnak indokolni saját maguknak, miért nem adnak pénzt. Csakis kóbor állatoknak és gyerekeknek gyűjts. A legjobb a beteg gyerekek számára gyűjteni, az hozza a legtöbb bevételt.)
Amit nem értek, hogy mindenki tudja, hogy ezek közönséges csalók és mégsem tesznek semmit a hatóságok.
Pedig a megoldás egyszerű lenne, mint a faék: be kellene tiltani a pénzgyűjtést a közterületeken, de még a munkahelyeken is. Csakis csekket vagy számlaszámot szabadna osztogatni, így lenne nyoma minden befizetésnek.
Sőt, minden alapítványnak, ami pénzgyűjtésre adja a fejét, auditált adatot kellene közzétenni, hogy a bevételének a hány százalékát fordítja a meghirdetett célra és mennyit a működési költségekre.
Ezen túl ahogy már egy hitelügynöknek is közölnie kell, hogy mennyit keres személyesen a hitel ügyintézésén, a pénzgyűjtést végző személynek is kelljen közölnie, hogy ő hány százalékot kap a felajánlott összegből. Tele az összes bevásárlóközpont mindenféle Unicef-nek, meg hasonló szervezeteknek gyűjtő emberrel, jó lenne tudni, mennyi pénzt is kapnak a felajánlott összegből fejenként. Pénzért dolgoznak, vagy tényleg önkéntesek, akik a nemes ügyért adják oda az idejüket?
Azért írtam erről, hátha valami történik ezen a területen és felszámolják ezt a visszaélést.
Egyébként egy hete az Auchanban állított meg egy egyenpólós társaság és nem kevesebbet akartak, mint hogy az Auchan közepén töltsek ki egy díjbeszedési megbízást, ami alapján havonta leemelhetnek egy fix összeget a bankszámlámról. Adjam meg a számlaszámom és minden személyes adatom, írjam alá és adjam át egy teljesen ismeretlen embernek, aki még egy igazolványt sem mutatott (nem mintha az bármit is jelentene), csak volt egy póló rajta, amit én is tudok gyártatni tíz perc alatt. Azt hittem rosszul hallok. De nem, ott volt a nyomtatvány a kezében, teljesen komolyan gondolta. Remélem, te sem írnál alá soha egy ilyen papírt senkinek. Ha támogatandónak tartod az ügyet, akkor menjél haza, keress rá a neten, olvass utána és közvetlenül a valódi alapítványnak utalj pénzt, ne vadidegeneknek add ki az adataidat egy bevásárlóközpontban vagy aluljáróban.
macskának és kutyának való konzerv, tányérral együtt mindig van a kocsimban. Itt ritkább a visszautasítás:)
(a demagóg is lehet igaz…:))
bankkártyám van, és szó nélkül továbbmenni. Egyébként ezt a beszedési megbízást a Greenpeace is játssza, főleg fiatalokra mennek.
Azóta nem állok szóba senkivel az utcán
Egy olyan alapítványnak szoktam adakozni, amelyiknek elhiszem,h tisztességesen bánik a pénzzel :-). Van, aki hülyének is néz miatta.
Tipikus még parkolókban a “saját készítésű” mütyür kínálasa jó pénzért a saját beteg gyerekének (na persze!) vagy a buszjegyre kérek 200 forintot. Igaz, ez utóbbit elég egyszerű lelkek csinálják csak.
A “karkötős” módszerrel kb.6 éve találkozott egy kollégám Olaszországban; a parkolóban odament hozzá egy fekete pasi, és hogy barátságból szeretne neki ajándékot adni. A csuklójára kötötte a bizbaszt. Mondjuk a kollgém is észnél volt, egy magyar 500-ast adott neki. 🙂
A másik, szórólapos módszer is kb. ennyi ideje terjedt el. Az alapja az, hogy a szórólap osztásért kb. 2 fillér/db fizetséget kap a csóka, ezért a legtöbb ember elveszi a felé nyújtott szórólapot, ami aztán a legközelebbi kukában végzi (jó esetben).
Na erre álltak rá; először úgy tudom, a Deákon, intézeti gondozottak számára “gyűjtöttek” így. Ha visszaadták nekik a képeslapot, akkor utánakiabáltak az illetőnek, mindenféle sértéseket.
A Délinél lányok állították meg a járókelőket, hogy “Lenne 2 perced a környezetvédelemre?” “Fontos neked a környetetvédelem?”. A Camponában ugyanez.
SOHA ne fizess !
Az unicefesekről meg mindig az Igazgyöngy jut eszembe, akiket időnkènt támogatok, ès lelkiismeretfurdalás nèlkül megyek tovább.
Pár hete egy normálisabb külsejű “jóllakott” perui indián csaj+csávó állított meg, útelállós módszerrel, hogy tudnék-e segíteni. Megálltam, mégis mivel, mire nyújtotta a kezét egy szia kíséretében. Épp csak a “barátom” hiányzott a maximális bizalomhoz:) Nem fogtam kezet, csak “mondjad, hallgatlak”. 2 mp csend után tovább jöttem, hogy így nem tudok segíteni.
Nem tudom mire ment volna ki a dolog, talán energiát adott volna át.
birosag.hu/ allampolgaroknak/ civil-szervezetek/ civil-szervezetek-nevjegyzeke-kereses
kikereshető a civil szervezet (alapítvány, egyesület),
a betöltött adatlap jobb alsó sarkában van a “Beszámolók” felirat.
Itt kiderül, hogy mennyire hiteles a szervezet. Érdemes a honlapját is megnézni.
Nagy “kedvenceim” a plázákban a korábban Citi bankos hitelkártya tukmálók. Direkt rájuk se néztem, próbáltam gyorsan haladni, hát nem mindig leszólítottak?! Nem tudom, milyen képzésben részesítik őket, de a testbeszédhez nem értenek és tiszteletlenek is. Ennek ellenére gyakran találnak maguknak áldozatokat…
Szerintem is jó lenne, ha betiltanák a pénzgyűjtést, de hol lehetne ezt kezdeményezni? Mondjuk a NAV-nál? Bár őket kéne, hogy érdekelje ez a téma .
Ugyanez a sztori, ott volt a kezében kitöltendő papír és ő is minimum hathavi csoportos beszedés akart a számlámra tetetni. Jól nyomta a dumát, plusz ott volt velem az ötéves gyerekem, így nem akartam egyből lepattintani, (fontos a jó példa :), de csak annyit tettem, hogy elkértem tőle a papírt, hogy átgondoljuk..Nem tetszett neki..
Otthon megbeszéltük a gyerekkel, hogy mi ez és a konklúzió az volt, hogy sokkal jobban rászoruló csoportok is vanna idehaza, mint egy tigriscsoport, így az erre szánt pénzt inkább az általunk választott helyre utaltuk el.
Bohóc álldogál lufikkal, és ha kiszúrja hogy kisgyerekkel vagy, akkor a kisgyereknek nyújt egyet.
Gyerek persze elfogadja… akkor derül ki, hogy ő igazából adományt gyűjt, és hogy legalább egy ezrest szoktak neki adni.
Nyilván a gyerektől nem veszed vissza a lufit, inkább kifizeted az ezrest.
Én az ilyen lejmolóktól (koldulóktól) számlaszámot szoktam kérni.
SOHA nem adtak.
Azért vannak laza figurák. Mint az a 60 körüli pasi, aki Újpesten az aluljáróban kér tetszés szerinti összeget, csak úgy, magának. Mondjuk tőlem nem kap, de biztos lehet bevétele, mert minden hétköznap délután nyomja.
A kéregetők ellen én zenével védekezem, ill. ha valaki közelít én jól látható fejingatással jelzem, hogy nem.
Kicsit off, bár hasonló: egyszer fel/becsengetett hozzánk valami térítő (Hit Gyüli vagy valami hasonló gittegylet). Nem voltam otthon, csak a feleségem. Ő csak úgy tudta lerázni, hogy átvett valami könyvet (nem penzért adta). Mondtam neki, hogy a lehető legnagyobb hülyeséget csinálta, mert így tudják balekot fogtak. Meg is lett az eredménye, utánna pár héttel később fel is kapuzott térítő, hogy elolvasta-e, azóta nem. Mondtam neki, ha még egyszer ilyesmi csenget fel, akkor: a) rávágjuk az ajtót, b) finoman elküldjük, hogy köszi megvan a saját hitünk, c) mi a sátánt imádjuk (lehetőleg hörögve). Én az a) és c)-t támogatom.
Szerintem nem kell ezeknek felülni. Tovább kell sétálni, nem foglalkozva velük. Ha ez nem lehetséges, az is jó, mert akkor lehet gyakorolni azt a technikát, amit “elakadt lemeznek” hívnak: bármit mond vagy csinál, te csak azt mondod, hogy nem. Nem kell megindokolni. Nem – ennyi. Egy ideig próbálják fokozni a nyomást, de aztán feladják. De a legjobb tovább menni, nem foglalkozva velük.
Én soha nem adok pénzt. Az egyetlen kivétel, ha éppen jó napom van, és a lámpánál 60 feletti idősebb ember a kéregető. Én úgy vagyok vele, hogy ha őszintén elismeri, vagy legalább nem tagadja, hogy piára kell, akkor adok neki 100-200 forintot. Most őszintén, mit csinál, 60 éves alkoholista hajléktalanként újrakezdi az életét?
Mindenki mást levegőnek nézek, és kész.
Magyarországon a “kedvenc” módszerem, amikor megállít az utcán valaki, hogy őt előző este kirabolták, elvitték a laptopját, minden iratát, minden pénzét, kivéve a telefonját meg a személyijét (!), és adjak neki kölcsön vonatjegyre Zalaegerszegig, és ha megadom a számomat, istenbizony visszaadja. Mindig csak utólag jut eszembe megkérdezni, hogy miért nem hív fel valakit, hogy jöjjön érte. Költői kérdés tudom… Havonta találkozom ilyennekkel…
Ki is volt az az öreg, aki szolgálati betegszállító autóval vitette be magát villamospályán a ,,munkahelyére”? Mennyit is keresett igazgatóként ennél a ,,nonprofit” alapítványnál?
Na ugye.
Bezzeg a kp kellett volna…
Egyébként az ilyen “alapítványnak gyűjtős” emberkéktől milyen adatot lehet/érdemes elkérni amivel zavarba lehetne őket kicsit hozni? Néha szívesen elcsacsognék velük, és nem csak úgy, mint máskor, hogy
– Tudnál segíteni?
– Persze, megpróbálok, de pénzem az nincs. (aztán mennek is…)
2. Ami sokszor beválik lerázó szövegnek ha nem sikerül elkerülni a találkozást: “Tegnap beszéltünk, nem emlékszik?” És gyorsan lelépni.
Tudom, hogy off: milyen meccsen voltál? Mert én is egy meccsen voltam pár éve, amikor lehúztak a karkötővel.
A munkahelyi kéregetésről jutott eszembe, errefelé szokott havonta egyszer körbemenni kis dobozzal valaki 200 forintot gyűjtögetve – ezt is tiltsuk be? Az igaz, hogy kényelmetlennek érzem…
Bevásárlásnál múltkor nem egyenpólós, hanem mélyen dekoltált hölgy próbált lakástakarékra rábeszélni – na neki megálltam, amíg magyarázott, nézelődtem (ha ő zaklat, én is :-), csak utána mondtam, hogy most nem aktuális.
A WWF/Greenpeace ifjaknak azt mondom, hogy keressenek jobb melót ha pénzért állnak itt vagy ha meggyőződésből ácsorognak, akkor irány a közgáz/jogi/műszaki: ha igazán változtatni akarnak valamit a jövőben. Itt mosoly és elsomfordálnak…
A “Szia, ne haragudj!”-ra fülig mosolyba vágom magam és a legbájosabb hangomon válaszolok, hogy: “Igazán nem haragszom!” és tovább.
Amin legjobban megdöbbentem pár éve: őszi félév legelején a BME előtt ácsorgó ismeretlen osztogatok a gólyákra utaztak ajándék csomaggal (amit amúgy a HÖK is ad nekik, ezért nem is gyanakodtak). Címet is kértek, na ez gyanús volt (HÖK amúgy is tudná): ajándék naptár hátulján 8-as betű mérettel: “Magyar szcientológia…” Itt dobtam vissza…
Vény volt nála?
Más. A hivatalos adománygyűjtőknek kell nyugtát adniuk? Az adomány adómentes bevétel? Ha nem és igen a válasz, akkor hogyan számoltatható el egy ilyen szervezet?
Itt vidéken is vannak kéregetők, főleg a tesco parkolókban, meg bent a tesco-ban a “csak a véleményedre lennék kíváncsi” parfümárusok. Olyan pofátlan pénzkéregetőkkel még szerencsére nem találkoztunk siófokon mint amikről szó volt. De lehet hogy csak nem a megfelelő (rossz) környéken szoktunk megfordulni.
Fulhallgato, napszemuveg hasznalata sokat javit a varosi kozlekedes komfortjan. Sokkal jobb valoban nem hallani es erzekelni ezeket, mint csak tettetni. A legkisebb energiaert vagy figyelemert is kar.
Egy ideig gyakran repültem (havi többször) és ezeket én is megtaláltam. A probléma csak az, hogy nem szoktam elolvasni semmit. Nem szerződésre gondolok, hanem reklámtáblára.
Mikor először odajött hozzám a hitelkártyás és megkérdezte, hogy segíthet-e esetleg (fel akarta valahogy venni a beszélgetést), megkérdeztem, merre van a 10-es terminál. Ő megmutatta én pedig megköszöntem és sietve elmentem.
Hónapokig meg voltam róla győződve, hogy ők ott az utasok útbaigazításáért felelnek és mindig azzal kezdődött a becsekkolás után a rutinom, hogy megkérdeztem tőlük, merre van a terminálom.
Egy kollégám világosított fel, hogy ez eléggé furcsa szokás a részemről. 😀
Mo-n meg csak hollandul vagyok hajlando beszelni ezekhez. Szerencsere hamar feladjak. ;P
Oslóban amúgy nem értettem mit akarnak a koldusok, ott tényleg alig van kp az embereknél.
Egyszer Kelenföldön a váróteremben kora reggel jön egy szakadt figura…
Mondom neki NINCS!
Azt mondja mi nincs? 🙂 Aztán segítettem neki, mert csak a csomagjait kellett a lépcsőn felvinni 🙂
A vonatjegyet vissza lehet váltani, olyan, mintha kp-t adtál volna neki.