Diákhitel: egyre nagyobb probléma
A diákok eladósodottsága egyre nagyobb probléma. Szerencsére még nem nálunk, hanem az Egyesült Államokban.
Bár ott is vannak olyan állami főiskolák és egyetemek, ahol sokkal olcsóbban is kihozható a diploma, az emberek inkább erejükön felül fizetik a drága fizetős egyetemek költségeit, abban bízva, hogy ezáltal sokkal nagyobb előnyben indulnak (a gyerekeik) az életben.
Ezt kihasználva a felsőoktatás költségei már nagyon régóta jóval az átlagos infláció felett drágulnak minden évben.
Ennek eredményeképpen míg 1993-ban csak a főiskolát végzettek 46%-a végzett diákhitellel, 9.320 dolláros átlagérték mellett, 2015-ben már 75%-ukat terhelte diákhitel, több mint 35 ezer dollár átlagos összegben.
Sikerült elérni, hogy 2012-től a diákhitel összege meghaladta az összes hitelfajtát, mint hitelkártya-tartozás, autóhitel és társai, egyedül a jelzáloghitelek mennyisége volt nagyobb az országban.
A nagy kérdés csak az, vajon megér-e ennyit egy diploma?
Mark Kantrowitz egy tanulmányában erre kereste a választ. Szerinte ez csak akkor érheti meg, ha a diploma miatti többletkereset fele elég ahhoz, hogy a hitel felvevője maradéktalanul kifizesse a diákhitelét 10 év alatt. Egyébként nem érte meg a diploma az árát.
Egy átlagos diplomás 34 éves koráig évente nettó 10.650 dollárral keres többet, mint egy nem diplomás, ennek fele durván évi 5.000 dollár. Ebből kijön az átlagos diákhitel, azonban az átlag sok mindent elfedez.
Ugyanis a hitelfelvevők több mint negyede nem keres annyival többet, hogy ez alapján kifizesse a hitelt. Ide tartozik a teológusok zöme (64%), a jogi végzettségűek (43,1% talán túl drága a jogi egyetem?), oktatók és designerek. Legjobban nem meglepő módon a mérnökök és az informatikusok járnak, ők keresik a legtöbb pluszt a diplomájuk költségéhez képest.
(Amivel nem számolt a tanulmány, hogy az érettségizettek az egyetem/főiskola alatt is dolgoztak és pénzt kerestek, vagyis nem vette figyelembe a kiesett 3-5 év alternatíva költségét. Azzal sem számolt, hogy egy nagyságrendileg olcsóbb állami főiskolai diplomához képest mennyivel hoz többet egy méregdrága egyetemen megszerzett végzettség.)
Bár egyelőre még nem tartunk itt, pár év vagy egy-két évtized múlva ha már nem az állam állja a költségek oroszlánrészét, nekünk is számolni kell majd azzal, hogy vajon megéri-e a diploma azt a pénzt, amit a megszerzésére fordítottunk, vagy fordít a gyerekünk.
Ahogy én látom, itthon felesleges puccos és nagynevű egyetemekre járni. Én is az egyik legnagyobb nevű pénzügyi egyetemen végeztem, amiből csak annyi hasznom volt, hogy vért izzadtam, mire átmentem minden vizsgán és mindenféle felesleges dologgal szénné szívattak éveken át. Miközben amit tudok a szakmáról, annak 90%-át nem ott tanultam és amit ott tanultam, annak 90%-át soha az életben nem fogom semmire sem használni.
Ha pedig valaki elkezdi a karrierjét, az első egy-két évben még számít, melyik iskolában végzett, de 10 év után már mindenkit csak az érdekel, milyen munkatapasztalata van és mit tanult meg a való életben, senki meg sem nézi, hol szerezte a diplomáját. Ha újrakezdeném a tanulmányaimat, tuti, hogy valami lenézett vidéki főiskolán tanulnék levelezőn, ahol a legkönnyebb teljesíteni, pár év múlva úgysem érdekel majd senkit, honnan van a diplomám.
Gagyi vidéki főiskola (gépészmérnöki), komolyan bukdácsolva, 2esért vért izzadva elvégezve.
3 év munka utáni interjún már csak a nyelvtudásra és a szakmai tapasztalara kérdeznek rá, azóta (+3 év) 10 fős csoport koordinátoraként egyetemi diplomásoknak osztom a feladatokat, másfélszer annyit keresve (+egyéb juttatások).
Ha újrakezdeném, ugyanez a suli, de levelezőn, közben meló + egy 3. nyelvet is megtanulnék.
Ja, ès hogy hány olyat hallottam, aki ruhára/bulizásra költötte!
Pár év után már mindenkit csak az érdekel, mit tudsz és milyen munkát végeztél eddig.
DE (csak eljatszva a szamokkal) ha mind az 5 evben felvettem volna a diakhitelt, akkor a mostani fizetesemmel szamolva: kicsivel tobb mint 2 het alatt fizetnem vissza az egesz 5 evet.
Azert ez elgondolkodtato szerintem, meg akkor is, ha ez nem most volt, es a kalkulaciom eltekint az inflaciotol.
A “manager assistant” vagy manager’s assistant a titkarno, az assistant manager-t nem tudom, hogyan forditjak magyarra, de tovabbra is menedzser.
Ha ezen túl valami többet is tudsz mutatni, akkor az mellett elhalványul az, hogy hol végeztél 15 éve.
Viszont az átlagember bevállal valami anyagi ereje feletti fizetős egyetemet, hátha akkor majd sikeres lesz.
Ráadásul, ha vidéki levelezőn végzel, nem adatik meg Neked a lehetőség, hogy olyan helyen kezdj dolgozni, ahol a megfelelő tapasztalatokat elsajátíthatod a továbblépéshez…ahol már valóban nem számít, hogy hova jártál egyetemre.
Es igy jobban eltolodik a gyerekvallalas, aztan meg talan nem is lesz. Kozben panaszkodnak, h keves gyerek szuletik, a felsooktatast meg “onfenntartova” tennek, mindenki vegye fel a diakhitel 2-t, mindent fizessenek a tanulok, a kancellarok meg mondjak melyik kormanykozeli haveri cegnek menjenek az egyetemi megbizasok. Na EZ problema.
Végeztem nappalin is és levelezőn is, de ha fizetnének érte, se tudnám megnevezni a 3 egyetemről/főiskoláról 10 csoporttársam nevét. Pedig a legutolsó diplomám nincs talán 6-7 éves sem.
Nem hogy azt tudnám, hol dolgozik és milyen beosztásban.
Ha meg nem a szakmádban (pl. mérnök, pénzügyes) helyezkedsz el (pl. árufeltöltő) az első években, mert nem vesznek fel sehova a papírod miatt (persze hivatalosan nem ezt mondják), ez a pár éves munkatapasztalatod ezután sem fog semmit érni az eredeti szakmádban.
Ahogy előttem is mondták, simán vannak helyek, ahol be se kerülsz az állásinterjúra egy feketelistás diplomával.
Olyat is láttam, hogy diploma szerint szór a megajánlott (valóban kezdő) fizetés: egy vidéki egyetemen végzettnek a HR gyakorlat szerint simán alá kell ígérni vagy 25%-ot egy mondjuk műegyetemi diplomással szemben.
Ha viszont senior embert keresnek, ott valóban már a munkatapasztalatod / korábbi munkahelyekről jövő referenciák számítanak, dehát oda be is kell kerülni. Végeztem én is topegyetemen, meg kevésbé top főiskolán (estin), azért zongorázni lehet a különbséget a megszerzett tudás tekintetében, természetesen messze a topegyetem javára.
Egyébként meg csak a magyar cégeknél van ez a papírmánia, egy multinál angolul interjúztatnak, kapsz egy feladatot, meg tudod-e oldani és elküldenek egy tesztre, ami a képességeidet méri és még véletlenül sem azt a való életben értéktelen tudást, amit az egyetemen szereztél és vizsga után el is felejtettél.
az USÁ-ban államilag szubvencionált hitelekkel próbálnak életben tartani egy egyébként is orrba-szájba szubvencionált alacsony hatásfokon működő, munkaerőpaci igényekkel köszönőviszonyban sem lévő rendszert …
az eredmény finoman fogalmazva csapnivaló…
Is a college degree worth the cost? You decide.
youtube.com/watch?v=kXpwAOHJsxg
Kicsit árnyalnám a képet mindkét irányba. Egyrészt tényleg nem számít, hol végeztél, amennyiben a tudásod megfelelő. Másrészt, egy pályakezdőtől nem lehet mást kérni, csak a beadandóit/szakdolgozatát. Ezek egy jó egyetemen valószínűleg minőségibb munkák, tehát könnyebb velük prezentálni a tudásodat.
El lehet azert tolteni ertelmesen is azt a par evet nappalin azon a neves egyetemen.
Diakkorok, szakmai kutatomunkak, kapcsolatepites, nem mindenki “csak” vegigbulizza azt az 5 evet( nyilvan ez is benne van, de mikor tegye, ha nem akkor? 🙂 ).
En felosztottam, az elso ket evben csak a party, masodik kettoben kis specifikacio, az utolso evben meg atmentem estire es mar munka mellett fejeztem be az egyetemet. Persze nem azt mondom, hogy ez a “tuti” ut, csak arra akarok ramutatni, hogy nem csak egy ut van a teljes boldogsag fele.
Kapcsolattartasra meg ott a LinkedIn, peldaul a szakmamban aki nincs ott, az nem is letezik( nyilvan kis tulzassal mondom ezt ).
makroökonómia = politika:)
PS.: érdekesen és világosan is lehet erről beszélni:)
youtu.be/iFDe5kUUyT0?list=PLE88E9ICdipidHkTehs1VbFzgwrq1jkUJ&t=87
Rátkó gyerekek nyugdíjba mennek és emiatt egyre nagyobb a munkaerőhiány…
De mondok még érdekesebbet: a Miskolci Egyetemen ezeréves hagyomány, hogy a végzősök pecsétgyűrűt csináltatnak. Tudom, hogy máshol is van ilyen, de nem annyira hordják, nem mindenki csináltat, a miskolcon végzettek – legalábbis a régiek – elég nagy arányban viselik.
Hidd el, rengeteg állás vagy szerződés köszönhető annak, hogy két teljesen idegen tárgyalópartner bemutatkozáskor viszontlátja a másik kezén a gyűrűt.
Nem állítom, hogy ez jó, mert a szakmai szempontokat részben felülbírálhatják az érzelmek, emberi kapcsolatok, de attól még tény, és működik.
– kapcsolati hálók. Elsősorban azoknak a karrieristaknak – meg leendő politikusoknak 🙂 -, akik direkt erre gyúrnak, és ez a pénzen kívül semmibe nem kerül nekik)
– a hozzáférés kiemelkedő professzorokhoz és infrastruktúrához (ehhez már keményen kell tanulni és melózni, de megéri annak, aki mondjuk kutató lenne vagy az egyetem inkubátorában elindít valami saját ötletet kihasználva a támogatást stb
Egyébként a kapcsolat építése nem csak önös érdekből, a későbbi előnyök elérése miatt lehetséges. Én is 3 főiskolára/egyetemre jártam, és miközben egyszer sem próbáltam előnyt kovácsolni ismeretségeimből, mégis mindenhonnan a csoptársak legalább 10-15%-val tartom a kapcsolatot azóta is, különböző gyakorisággal. Értékes emberek, jó velük időt tölteni.
Azzal egyetértek, hogy erőn felül kevésbé jó ötlet a drága egyetem.
Leginkább felveszik gyakornoknak a nekik szimpatikus, rostán átment frissdiplomásokat/épp diploma előtt állókat, bedobják a mélyvízbe egy kicsit őket: aki beválik, azzal hosszabbítanak, akik nem, annak “lejár” a fix szerződés. Így kiderül az is, mit ér az “életben”.
Kiszámoló, minden országnak meg kellene legyen a maga Harvardja, ahol nem csak a diákokat, hanem az oktató gárdát is alaposan kirostálják azok a bizonyos patrónusok. Mindenesetre az angolszász egyetemek nem arra törekednek, hogy 22 v.25 évesen valaki elvégezze a jogot (Harvard Law School) vagy az orvosit (Harvard Medical School). Tudtommal az első években a Harvard College-ra járnak, ahol részben célirányos, de inkább emberformáló oktatás és nevelés folyik.
Infós területen az a nagyon nagy különbség, hogy a vidéki egyetemen/főiskolán a minimálbért sem fizető szakmai gyakorlatokért is küzdeni kell, míg a budapesti intézményekben már a másodéveseket is vadásszák a fejvadászok.
multinal is elofordul, hogy egy gyengebb foiskolai papirral be sem hivnak meg a tsztre sem. Meghozza azert, mert az elozo 50 jelentkezobol, aki ott vegzett egy sem volt alkalmas. Lehet hogy a kovetkezo 50bol lenne egy, de nem eri meg a hr koltseg.
Fordítva viszont: ha top diplomát mutatsz, hamarabb megvan a bizalom. Nyilván később kiderül a képesség is.
Tőlem még soha nem kérték a diplomát (50 vagyok). Illetve csak azért, hogy betegyék a másolatot a személyi dossziéba.
Személy szerint azt gondlom, hogy átlagos képességű és jó hozzáállású emberrel többre lehet haladni, mind x diplomással, de nem jó hozzáállásúval.
Nem mindegy, hogy 18-20 evesen elhatarozza es top vezetonek keszul-e az ember. Az emlitett harvard es tarsaira a nagy tobbseg tudatosan ezert jelentkezik, mert top 100-as vallalat top menedzsere szeretne lenni. (kivetelek is vannak, tudom)
Nekem nincs diplomam. Szabaduszokent kicsit mas az egesz “felveteli” process is. Nincs HR-es majomkodas. Szakmai tapasztalatokra es emberi tulajdonsagokra kivancsiak azok akikkel kozvetlen egyutt fogsz dolgozni. 1/2 – 1 ora alatt lejatszodik az egesz. (valamikor az egesz interju siman telefonos csak) Gyorsan dontenek, nincsenek felesleges korok.
En kevesbe tudnam elkepzelni magam alkalmazottkent alkalmazotti karrier utvonallal.
Sok mindentol fugg ez az egesz dolog. De hosszu tavon a szakmai eloelet az fontosabb.
De pályakezdőként ez egy fontos mankó/szűrő a kiválasztásban munkáltatói, hiszen más teljesítmény nemigen lesz a tarsolyban. Azt meg egyszerű belátni, hogy a pályakezdő évekből lesz a munkában eltöltött évekből az első 3-4 év, amire aztán a további évek is épülnek.
Az első munkahely(ek)ból szignifikáns valószínűséggel kövekezhetnek a későbbi munkahelyek is: egy elismert/piacvezető cégtől könnyebb a későbbiekben egy másik elismert/piacvezető céghez szegődni.
Én biztosan tolni fogom a gyereket, ha odajut, hogy szakmát választ magának, hogy az elérhető legjobb egyetemre/főiskolára próbáljon meg bejutni, akkor is ha ez plusz költségekkel és erőfeszítésekkel jár. Egyszerűen így tudja maximalizálni a munkaerőpiaci esélyeit, karrierlehetőségeit.
Es, akkor, ha a tudasa es az emberi tulajdonsagai is olyanok, akkor jo esellyel ajanlani fognak neki allast, miutan vegzett a tanulmanyaival. Es, innentol mar eleg kibirnia 3 evet az adott helyen, es maris lesz szakmai gyakorlata.
Persze itt nagy kerdes, hogy egy feketelistaa oktatasi intezmenybol lehet-e pl. gyakornoki allasra jelentkezni.
A Harvarddal kapcsolatban azert azt is megjegyeznem, hogy oda nagyon keves ember esik be csak ugy, az utcarol. A nagy tobbseg eleve olyan hatterrel kerul be, hogy nem a tudasa miatt fog nagyon sokat keresni, miutan vegzett, hanem a kapcsolati haloja illetve a csaladi hattere miatt.
wsj.com/articles/SB10001424127887323701904578273711404133732
Erre jó az egész, kezelni a problémákat. Legalábbis szerintem.
Mindkét diplomám megadta az adott területen Magyarország – legalább “elméleti” – szakemberei felső akárhány %-ának személyes jelenlétét évekig, és ezt a névtelen sulik nem adták volna meg.
Ráadásul az egyetemi előadások átlagos látogatottsága 25% volt, ami azt jelenti, hogy 4 hallgatóból három be se jár.
Tehát a nappali képzés abban különbözik a levelezőtől, hogy vannak gyakorlati órát, átlagosan napi egy-kettő.
Viszont heti 8 gyakorlati órát akár hétvégén is oktathatnának, pl szombaton 6 óra lenne, péntek este kettő.
Az egész világon fel kéne tenni a kérdést: Van-e értelme őrületes pénzekért üres előadókban oktatni 5-6 évig diákokat, amig ők nem dolgoznak, nem termelnek adót?
joelonsoftware.com/items/2009/10/26.html
(Hozzáteszem a jogi egyetemi képzés is így nagyrészt felesleges és egy vicc; elmondják mi van a könyvben meg aznap 🙂 a jogszabályban. A kisebb rész persze zseniális, de én inkább maradtam otthon…
Első munkahelyen számít(hat), aztán mindegy, tőlem 1x kérdezte meg az első főnököm, hogy hol végeztem, de soha többet sem az interjún, sem később nem került szóba… (Egyébként a miskolci képzés szerintem sem olyan jó 😉 )
A HR meg szerintem – úgy ahogy itthon általában csinálják – nem szakma és semmit nem nyújt, olyan mint az ingatlanközvetítő meg az autókereskedő, 95%-ban haszontalan, 5% viszont aranyat ér.
1. szerintem igenis probléma ma magyarországon a diákhitel. rengeteg diák végzi el az egyetemet és máris több milliós tartozása van, mivel feltétel nélkül fel lehetett venni a hitelt és ezzel éltek is, mindenféle pénzügyi ismeret nélkül. rengeteg volt diákot ismerek aki már lakáshitelbe vágna bele, de masszív diákhitelje miatt esélye sincs, ha nem akar élete végégig kamatot fizetni. és mennyi most a kamata a diákhitelnek? 3.9% Mint a lakáshitelé.
2. én régen pont a neves egyetemekről (BME) kikerült frissdiplomásokat nem vettem fel, mert akkora volt az arcuk, hogy nem lehetett velük együtt dolgozni, és csak elméleti tudással rendelkeztek, apuci eltartotta őket, semmi motiváció nem volt bennük, nem igazán tudták a valós életben kamatoztatni a tudásukat. szemben mondjuk egy kis főiskolával, amelyeknél sem apuci nem volt, sem nagyképűség.
Én anno a friss diplomámmal bekerültem a környék egyik legjobb cégéhez a gyártásba minőségbiztosítónak. Ehhez nem kellett volna a diploma, a fizetés sem volt diplomás. Viszont bizonyítottam a szakmai rátermettségemet néhány probléma megoldásával. Két és fél év alatt több lépcsőben fejlesztőmérnök lettem házon belül, igen jó fizetésért.
Sokakkal ellentétben azért én nem értékelném le az 5 éves közgázos képzésemet egy OKJ tanfolyam szintjére, saját magáról állít ki szegénységi bizonyítványt aki megteszi.
Itthon 10 év után tényleg nem érdekes hol végeztél, de az első párban annál inkább: a komolyabb cégeknél bizonyos iskolák automatikus kiszórást jelentetnek. (Régebben ilyen volt: Gábor Dénes, Pécs Pollack kar, Zsigmond Király főisk. stb.). És ha csak kis cégeknél tudsz dolgozgatni, nem fog felvenni a KPMG 🙂
Az egyetemi oktatás valóban jelentős reformra szorul, mert elszakadt sokszor a valóságtól, de ez igaz az egész oktatási rendszerre.
Én azt mondom, hogy nálunk is az amerikai diákhitelhez megfelelő megoldás lenne jó, de nem lenne muszáj azt hitelként kezelni, csak annál, aki a diploma megszerzése utánii 10 évben külföldre megy. Ők fizessék vissza időarányosan az államnak azt, amiben a képzésük került.
Aki itthon marad, annak ne kelljen, mert ha pl nem talál jó állást, azt vegyük úgy, hogy az ország “hibája”.
Mindenképpen végig kell gondolni, ki kell számolni, mi éri meg. Azért legalább egy csoffadt főiskolát javasolnék mindenkinek, aki valaha is jó fizetést, jobb pozíciót akar egy legalább közepes cégnél. A diploma teljes hiánya erős kizáró ok lehet.
“S szerinted nem vesznek fel sehová? Főleg, ha levelezőn végeztem és már van 3-4-5 év munkatapasztalatom,…”
Nyilván ebben a helyzetben előnyöd, csak neked is meg kell valahogy szerezned a 3-5 év munkatapasztalatot. Ezt meg diploma nélkül nem mindenhol lehet megszerezni. Te se egyből 3 év tapasztalattal kezdtél, mint pályakezdő, az összehasonlításodban pedig egy egyetemet végzett friss diplomást hasonlítottál össze egy több éves tapasztalattal rendelkező “nem neves iskolából” szerzett diplomás emberrel.
Nálunk pl aK+F-en az önéletrajzokat átnézik, és azok közül, aki megfelel jöhet tesztet írni, aztán ha az is sikerül és utána megegyeznek, akkor jön a próbaidő. Azt nem tudom, hogy aki dönt az öneletrajzok közül, az mi alapján dönt, de lehetnek helyek, ahol nézik hogy hol végeztél, főleg ahol egy HR-es választ, aki lehet szakmailag nem is kompetens.