A diákok eladósodottsága egyre nagyobb probléma. Szerencsére még nem nálunk, hanem az Egyesült Államokban.
Bár ott is vannak olyan állami főiskolák és egyetemek, ahol sokkal olcsóbban is kihozható a diploma, az emberek inkább erejükön felül fizetik a drága fizetős egyetemek költségeit, abban bízva, hogy ezáltal sokkal nagyobb előnyben indulnak (a gyerekeik) az életben.
Ezt kihasználva a felsőoktatás költségei már nagyon régóta jóval az átlagos infláció felett drágulnak minden évben.
Ennek eredményeképpen míg 1993-ban csak a főiskolát végzettek 46%-a végzett diákhitellel, 9.320 dolláros átlagérték mellett, 2015-ben már 75%-ukat terhelte diákhitel, több mint 35 ezer dollár átlagos összegben.
Sikerült elérni, hogy 2012-től a diákhitel összege meghaladta az összes hitelfajtát, mint hitelkártya-tartozás, autóhitel és társai, egyedül a jelzáloghitelek mennyisége volt nagyobb az országban.
A nagy kérdés csak az, vajon megér-e ennyit egy diploma?
Mark Kantrowitz egy tanulmányában erre kereste a választ. Szerinte ez csak akkor érheti meg, ha a diploma miatti többletkereset fele elég ahhoz, hogy a hitel felvevője maradéktalanul kifizesse a diákhitelét 10 év alatt. Egyébként nem érte meg a diploma az árát.
Egy átlagos diplomás 34 éves koráig évente nettó 10.650 dollárral keres többet, mint egy nem diplomás, ennek fele durván évi 5.000 dollár. Ebből kijön az átlagos diákhitel, azonban az átlag sok mindent elfedez.
Ugyanis a hitelfelvevők több mint negyede nem keres annyival többet, hogy ez alapján kifizesse a hitelt. Ide tartozik a teológusok zöme (64%), a jogi végzettségűek (43,1% talán túl drága a jogi egyetem?), oktatók és designerek. Legjobban nem meglepő módon a mérnökök és az informatikusok járnak, ők keresik a legtöbb pluszt a diplomájuk költségéhez képest.
(Amivel nem számolt a tanulmány, hogy az érettségizettek az egyetem/főiskola alatt is dolgoztak és pénzt kerestek, vagyis nem vette figyelembe a kiesett 3-5 év alternatíva költségét. Azzal sem számolt, hogy egy nagyságrendileg olcsóbb állami főiskolai diplomához képest mennyivel hoz többet egy méregdrága egyetemen megszerzett végzettség.)
Bár egyelőre még nem tartunk itt, pár év vagy egy-két évtized múlva ha már nem az állam állja a költségek oroszlánrészét, nekünk is számolni kell majd azzal, hogy vajon megéri-e a diploma azt a pénzt, amit a megszerzésére fordítottunk, vagy fordít a gyerekünk.
Ahogy én látom, itthon felesleges puccos és nagynevű egyetemekre járni. Én is az egyik legnagyobb nevű pénzügyi egyetemen végeztem, amiből csak annyi hasznom volt, hogy vért izzadtam, mire átmentem minden vizsgán és mindenféle felesleges dologgal szénné szívattak éveken át. Miközben amit tudok a szakmáról, annak 90%-át nem ott tanultam és amit ott tanultam, annak 90%-át soha az életben nem fogom semmire sem használni.
Ha pedig valaki elkezdi a karrierjét, az első egy-két évben még számít, melyik iskolában végzett, de 10 év után már mindenkit csak az érdekel, milyen munkatapasztalata van és mit tanult meg a való életben, senki meg sem nézi, hol szerezte a diplomáját. Ha újrakezdeném a tanulmányaimat, tuti, hogy valami lenézett vidéki főiskolán tanulnék levelezőn, ahol a legkönnyebb teljesíteni, pár év múlva úgysem érdekel majd senkit, honnan van a diplomám.
