Az előző cikk egyik facebook kommentelője nagyon érdekes meglátást tett. Elgondolkodtam rajta és valószínűleg van igazság abban, miért tudják jobban megfogni a pénzt az emberek, ha kiszakadnak az otthoni környezetből.
Idézem, mit írt:
"Egyébként a cikk ajánlásai tökéletesen szoktak működni akkor amikor az ember - főleg alacsony hozzáadott értékű munkát végezni - külföldre költözik, már többször megfigyeltem saját ismeretségi körömben (vagy azok ismerősein), hogy az itthon nem túl jól kereső, de mégis a kifelé mutatni kell miatt erőn felül kötelező emberek külföldre kerülve, ahol már nincsenek annyira szem előtt, nagyon hamar átállnak a teszkó gazdaságos üzemmódba és még mondják is, hogy hú itt mennyit félre tudnak tenni.
Speciel valóban nyugaton a legalábbvaló melókért is -többszörös fizetéseket lehet eltenni, de azért csendben megjegyzem, ha az itthoni nem túl jól fizetett meló mellett is úgy élnének ezek az emberek, mint odakint (azaz akár 5-6 másik idegen emberrel egy kétszobás lakáson osztozva, hét napból akár 4-5 napot zacskós levesen élve, és pár havonta egy "bulit" tartva, az idézőjel azért van, mert ilyenkor a nagy ereszdelahajamat kb az az el fogyasztott alkohol és rágcsamennyiség, amit itthon egy átlag délután betolt), akkor itthon is lehetne ám még kicsi fizetésből IS félretenni."
Külföldre kerülve az ember egyrészt egy bevándorló, nem is támaszt olyan nagy igényeket az élettel kapcsolatban (nekem az jár, nehogymá' ne tartsak fenn autót és így tovább), másrészt kiszakad az addigi társadalmi közegből és hirtelen nem akar senkinek sem megfelelni: a szomszédoknak, a gyerekkori haveroknak, a facebook ismerősöknek. Nem akarja legyőzni vagyonosodásban a többieket és nincs is kinek mutogatnia a vagyonát. Ezért nem akar villogni és nem akar mutatni senkinek semmit.
S úgy sokkal könnyebb megtakarítani ám. 🙂
Már másik téma, de az is igaz, hogy ha sokan úgy élnének itthon, mint kint, itthon is tudnának eltenni. (Persze kint a magasabb fizetés miatt sokkal többet, de nem ez most a mondandóm lényege. Hanem az, hogy a kinti takarékos életszínvonallal itthon is megélnének azok a betanított munkások, akik kint munkásszállón vagy egy ahhoz fogható albérletben élnek és otthon étkeznek.)
Régebben volt szlogen, hogy bezzeg Kádár alatt meglehetett élni, mindenkinek volt elég pénze.
Ez egyrészt nem igaz, másrészt mindig mondtam ezeknek az embereknek, hogy élj úgy, ahogy Kádár alatt éltél, telefon, autó nélkül egy másfél szobás lakásban két gyerekkel, kábeltévé, streaming nélkül, semmi külföldi nyaralás, drága mosópor, mindenkinek maximum három-három póló nyárra a Centrum Áruházból és a többi és kiderül, hogy most is gyönyörűen megélsz azon a szinten a fizetésedből.
Szerintem a "Kádár alatt" összehasonlítás eleve fals, egyszerűen máshogy működik ma a világ. Nem az igényekről beszélek (csak), hanem a munkahelyek "biztosságáról", jövedelem/lakás ár arányáról, (nem beszélve a kiutalt lakásokról), kalákában épített házakról, stb.
"másrészt kiszakad az addigi társadalmi közegből és hirtelen nem akar senkinek sem megfelelni: a szomszédoknak, a gyerekkori haveroknak."
Ellenvelemenyem van:) Aki Mo.-on is magamutogato volt, az itt is megveszi elso par fizetese + hitelbol a draga autot, hogy legyen mivel Mo.-on villogni.
Ez a tobbedmagaddal elsz egyutt ez beragadt a regi UK-s bevandorlasokbol, ahol nyilvan az egyszeru kezdo munkakorokben nem lehetett annyit keresni, hogy a londoni lakasberlesre es megelhetesre jusson.
De pl. Nemetorszag is elegge diverzifikalt teruletileg. Nem csak egy gazdasagi nagykozpont van, hanem sok es teljesen elheto vonzaskorzetekkel. Nyilvan ha Munchen belvarosaban akarsz lakni es mosogato vagy egy etteremben, akkor tobbedmagaddal fogsz lakni. De egy alapmunkabol azert lehet egy egyszobas vmit berelni es megelni.
"Kádár alatt éltél, telefon, autó nélkül egy másfél szobás lakásban két gyerekkel, kábeltévé, streaming nélkül, semmi külföldi nyaralás és a többi "
tobbi: boltban csak kenyeret es tejet vettunk. Minden mast megtermeltunk nagyanyamekkal kozosben.
Volt egy cikked a demonstrációs hatásról is, hogy a szomszédoknak prezentálunk. Azt is belinkelhetnéd
külföldön a munkásszállón ugye a szomszédok is mások...
Ez pontosan így van. Külföldön, egy gazdagabb országban, gyakran (pl. Japán, Dél-Korea, Nyugat-Európa) fajilag alsóbbrendűként az ember pofátlanabbul "csövezik". Nem számít, hogy "mit szólnak", hiszen az ember talpig aranyban is csak egy "betolakódó". Nem számít, hogy mit szólnak a nők, hiszen még a 'közmunkás' nők is köpködnek rá (mint egy orángutánra), ezért nem kell kocsi, nem kell divatolni, csak a kuporgatás az egyedüli, amiben ki lehet bontakozni.
Ez az FB bejegyzés egy rendkívül buta és végtelenül savanyú ember gondolatai.
Senki nem él öt másik emberrel egy 2 szobás lakásban, mert meg sem engednék egy fejlett nyugati országban. A zacskós leveses megjegyzésről nem is érdemes írni.
Azt felejti el a szerencsétlen, hogy külföldön bármilyen bejelentett munkából, bármilyenből, meg tud engedni magának ez ember egy kis lakást, vagy egy saját szobát. Otthon is lehet spórolni, de nem mindegy, hogy 200 ezer forintnak, vagy 2000 eurónak a felét teszed el havonta.
Én megértem a tehetetlen irigy dühét, de ez nem segíti sem a lelki sem az anyagi fejlődését. Az ilyen ember nem képes távlatokban gondolkodni, eszébe sem jut, hogy aki kinn dolgozik az majd milyen nyugdíjra és egészségügyi ellátásra számíthat, illetve a gyereke milyen szintű oktatásra.
Neki marad az, hogy tapsikoljon a 700 milliárdos Voda felvásárlásnak.
Ő a melósokról ír, nem az IT szakemberekről. A vágóhídon dolgozó melós bizony munkásszállón lakik jellemzően. S ezek az emberek itthon tényleg nagy rongyrázók lehetnek, míg kint nincs miért és nincs mire rongyot rázni. S csak annyit ír, hogy azon az életszínvonalon az az ember itthon is elboldogulna.
Ha úgy élnének itthon az emberek, mint nyugaton, akkor nem kéne nyugatra menni. Nem anyagiakról beszélek most, mentalitásbeli probléma.
Többedik bejegyzésben, és sok hozzászólásban előkerül ez a szomszédnak meg kell mutatni hogyan élünk dolog. Én nem így élek, sőt nekem az sem tűnik fel hogy az én szomszédjaim ilyenek lennének. Lehet ilyenek, de nekem nem jön át, mert általában a magam dolgával foglalkozom, és az sem érdekel ki mit gondol rólunk.
Tényleg ilyenek az emberek, hogy azért költekeznek erőn felül hogy a másiknak megmutassák? Nagyon régóta olvasom a blogot, van amivel egyetértek, van amivel nem, van amit megfogadtam, van amit nem.
Mi is sokszor erőn felül költünk (nagy a belső nyomás hogy a gyerekek "mindent" megkapjanak -utazás, játék, sport, kikapcsolódás-, mert akármelyik végét nézzük, valahol mindig fizetni kell, ehhez pedig pénzt kell előteremteni), jelenleg megtakarításról (a hathavi állampapírban van, bár ahogy nézem az árakt ez már csak max 3 havi), vagy nyögdíj előtakarékosságról álmodni sem tudunk...
Minél alacsonyabb státuszú valaki, annál fontosabb neki a másik ember véleménye. Te elsősorban azért veszel drága autót, hogy magadat kényeztesd, a szegény azért, hogy villogjon vele. Persze azért a húszmilliós óráknak is van piaca, tehát a gazdagok, illetve annak látszani akarók is költenek olyanokra, amikkel a másikat akarják lenyűgözni, mert nekem senki ne mondja, hogy egy óra tud annyira szép lenni vagy annyira mutatni az időt, hogy megérjen 5-10-25 millió forintot.
Ezt én is szoktam mondani, hogy pl. az a család kicsi szemefénye, akinek itthon KELL a kocsi és márkás cipő nélkül a boltba sem megy be, mert mit tudom én, Rózsi néni kinézi és véletlenül sem lesz kolis, hát ott osztozni kellene a szobán (!) - na ő külhonban boldogan lesz szobatárs és még főzni is fog magára.
Az a muksó, aki itthon az anya-felesége főztét várja, hát ő már dolgozott; kint munkásszállón (!) EGYÜTT főz (!) a többiekkel.
Ez a metamorfózis viszont csak a határon kívül van, az is lehet, hogy eleve az csinálja, ki tudja. Amint hazajön, megint rázza a rongyot.
Nagybátyám Amerikába "menekült" a 80-es évek végén, valahol az itthoni gengszterváltás környékén.
Képzetlen, de minden "alja" melót megtanuló és elvégző emberről van szó. Volt ő kint segédmunkás, sofőr stb., de aki itthon mindig a könnyebb végét fogta meg a munkának (ha egyáltalán), az kint sem változik meg. Pár évente hazajött, adta a gazdag Amerikába szakadt rokont, két hétig ment itthon az urizálás, majd vissza haza a kinti szegénységbe.
Aztán jött a 2008-as válság, amikor kb. tőlünk kért pénzt enni, mert elmondta, hogy persze, lehet kint is megtakarítani itthonról nézve már szemmel látható összeget, csak ne legyél beteg, ne történjen semmi váratlan, ne legyél könnyen nélkülözhető a munkahelyeden stb. Gyakorlatilag ugyanaz kint is mint itthon. Kint egy csóró bevándorló volt, de pár évente hazajött adni a gazdagot. Háát, ennek mi értelme volt nem tudom.
A kulcs a magyar tarsadalom legjelentosebb vagyoneleme az ingatlan lesz... (tisztelet a kivetelnek). Mig Mo-n elsz egy sajat hazban/lakasban, addig kint ha meg meloban akar 1 szintel feljebb is lepsz az ingatlanban valo visszalepes oriasi... s igen nagy esellyel nem a sajat tulajdonu lakasodban fogsz elni - hazrol ugye ne is almodj. - Ha ittnon nem az agglomeracioban egy kertes csaladi hazban elnel, hanem egy kisvaros peremvideken egy lakast berelnel, mennyivel tobbet lehetne megtakaritani? *ingatlanban allo vagyon altal termelt hozam, rezsi, fenntartas, felujitas s a luxi amit a sajatjara kolt az ember... Versus: joval nehezebben fogod lekovetni, h befektetes fronton mit lehet es mit nem... melyik bank/biztosito/broker eppen a legtutibb ajanlat, hogyan lehet valtani vagy kell-e. Mondom mindezt ugy hogy evek ota (igaz turistakent/tavmunkaskent) elek telen Auban egy lakokocsiban telen 😉
Osztrák meló:
Itt Ausztriában én pincér vagyok, magyarok a szobalányok is, a konyhán macedónok dolgoznak. A fizetésem Trinkgeld-el együtt 2050EUR (800.000.-Ft), heti 6 nap, túlórával.
A szállás+kaja ingyen van. Havi 20 EUR volt a költésem (a kollégáknak átlag 200-600 EUR/hó, egy világvégi zsákfaluban.
A vicces az, hogy semmi értelme pénzt költeni kajára (snacks), étterembe beülni mert ott dolgozunk és ott eszünk heti 6x amúgy is. Heti 6x munkaruhát viselünk, ruhát venni értelmetlen.
A vendégek 90%-a nem tudja megkülönböztetni a legdrágább bort a ház borától és a csapvizet sem a mentes ásványvíztől.
Ennek ellenére költenek mindenre, élvezeti értéktől függetlenül. csakúgy, mint a magyar kollégáim.
uses, ideális munkahely. 🙂
Zsenge ifjú koromban dolgoztam hajón, napi 14 órát dolgoztunk, a hajón laktunk, egyszerűen se idő, se lehetőség nem volt, hogy vegyünk valamit. Csak gyűlt a pénz még azoknál is, akik egyébként két kézzel szórták volna.
En mar 14 eve elek az Egyesult Kiralysagban (London es mostmar annak vonzaskorzete) de azt tapasztaltam, hogy a lakhatasbol lejjebb adnak az emberek viszont minden masra feleslegesen koltenek. Eleg draga a take away etel, kisebb-nagyobb nyaralasok, suru telefoncsere. Ha ezt a penzt a lakhatasra koltenek, akkor nem kellene 4-5 emberrel osztozkodni.
A szamlak olcsobbak joval (hiaba hireszteli a kormany az ellenkezojet), az alapveto elelmiszereken 0 AFA, az autozas a biztositason kivul megfizetheto.
Aki koveti a kiszamolo eletstilust az tud a egyrol a kettore lepni.
A sokat kereso angolok is seggere vernek a penznek a ho vegere plusz a hitelkartyak.
@lsv mi sem versenyzünk a szomszédokkal, csak a hóseprésben (aki gyorsabb, megcsinálja a másik előtt is).
Engem hidegen hagy, kinek milyen kocsija van - azon szoktam csak elgondolkodni, nekem kell-e még.
@zoliahegyrol nem ertek egyet Veled, akar 5 szazalekos onerovel is tudsz ingatlant venni, aminek az erteke rohamosan no.
apró megjegyzés: egyhavi streaming előfizetési díja még mindig kisebb, mint egy szombat esti buli költsége, szóval, ha valaki spórolni akar, akkor pont a streaming az, amit tartson meg, még mindig az a messze legolcsóbb szórakozás 🙂
Ezért kell pesten/nagy városban élni ahol nem ismered a szomszédodat, vagy fél évente új költözik.
Másfelől ahogy Gyurcsány urunk megmondta, ha nem tetszik, aurevoir.
Teljesen egyetértek, ezt már én is megfogalmaztam magamban, mert ismerősi körben én is ezt látom, szintén inkább az alacsonyabb iskolai végzettséget igénylő munkáknál. (Értelmiségi munkaköröknél, vagy a véglegesség szándékával költözőknél kevésbé jellemző).
Rossz nézni azt is, amikor azt látom, hogy amikor viszont hazajönnek ezek az emberek szabadságra, akkor itthon úgy szórják a pénzt, mintha mindet el kellene költeni, amíg itthon vannak. Így olyan feleslegessé válik az az áldozat, amit a külföldi munkavállalással hoznak (legalábbis kívülről nézve, persze mindenkinek saját szempontjai vannak).
Ez a kábeltévé, streaming vonalat nem nagyon értem ebben a bejegyzésben (mondjuk rendszeresen előjön más bejegyzésben is...) mert okés, hogy sok kicsi sokra megy de azért egy 1600 Ft-os havi előfizetést ne hasonlítsunk egy többszázezer Ft-os felesleges autólízinghez.
Külföldre költözött ismerősnél 3-féle alapvető viselkedést fedeztem fel eddig:
- a "tipikus" ötödmagával él, "magyarboltba" jár, és megmarad a legalapabb melóknál
- kimegy üres zsebbel, használható képesítés nélkül, eleinte spórolósan él és küzd, általában 1-2 év után előléptetik (az előző kategória onnantól kezd fújni rá), 5-10 év után általában már összerak annyit és keres annyit, hogy letegye a kezdőt egy kertesházra, és olyan életet él, amilyenre itthon nem lenne esélye.
- aki mondjuk informatikusként megy ki, az gyakorlatilag ugyanúgy elrakja a fizetése 30-50%-át havonta, csak a maradékból jóval magasabb életszínvonalat engedhet meg magának.
- "joker" kategória a szakmunkás, akit nálunk kutyába se vesznek, kint rászakad a hatalmas fizetés, ők nem mindig tudják helyén kezelni a dolgot - nem tanulták, mit kell tenni, ha van pénzük.
@asidotus Igen, de csak egyet, ne 3, 4-félét fizessen egyszerre. Mondjuk úgy, hogy 2-3 havonta cserélgeti azt az egyet.
Sokan reflektáltak a megmutatom szomszédnak felvetésre. Mindenki mondja hogy ő nem meg áá dehogy , de aztán mégiscsak . Egyrészt ez olyan ami tudat alatt történik és befolyásolja a választásodat , másrészt a gyerek se szemeteszsákba jár mert aztán mit gondolnak a népek. Ha nem vagy kozumidióta az jó de szerintem mindenki az eltérő mértékben.
Szerintem ez féligazság. Nyilván ilyen is van, de sok pénzszóró ember nem feltétlenül tudatosan a szomszédnak költ, hanem egyszerűen nincs benne semmilyen kontroll, illetve nehezen tudja lefoglalni magát szabadidejében olyan dolgokkal, amik nem vagy nem csak költekezésből állnak. Illetve eleve akkor lenne teljes igazság mindez, ha itthon is mindenki ott élne, ahol a családja, barátai, de ez koránt sem igaz az emberek többségére, országon belül is erős a népvándorlás, főleg Budapest és a nyugati határszél felé.
A másik része, hogy hiába tudná itthon is megcsinálni, hogy 5-6 idegennel él egy lakásban, illetve kenyéren-vízen él, kevésbé érez rá motivációt, ha a félretett pénze így töredéke annak, mint amennyit egy gazdagabb országban összehoz ugyanezen életmóddal.
Szerintem egy a Facebook post erősen sztereotípikus, még ha van is benne részigazság.
Egyébként a szomszéddal versenyez dolog is csak ott tud kialakulni, ahol belterj a lakosság, tehát akik kb. egész életüket ugyanott élik le. Azért ez nem teljesen általános, ha jól emlékszek pont itt volt említve olyan statisztika, hogy 8-9 évente költözik az átlag ember. Nem tudom mennyire vagyok egyedül, de én a szomszédaimat nem igazán ismerem, alig tudok valamit róluk, egyikükről tudtam meg utólag, hogy milyen autója volt, miután tavaly nyáron totálkárosra verte a jég. Családi házas övezetben persze általában jobban ismerik a szomszédokat, de ma már szerintem ez is egyre kevésbé igaz, főleg olyan agglomerációs övezetekben, ahol újépítésű házak vannak és mindenki bejár dolgozni messzire, kétlem, hogy olyan szinten ismernék egymást a szomszédok, hogy bármiféle versenynek lenne értelme.
Azért azt tegyük hozzá, hogy a világjaró egyének, és a 20 éves hülyegyerekeken kívül, nagyobb arányban azok vannak kint aki pénzhez akár jutni, és itthon vagy a hiteleit törleszteni, vagy megalapozni egy ház árát stb. Nagyon kevesen vannak úgy hogy kimennek és nem szándékoznak haza jönni, vagy ha így is gondolkodik 5-6 év után pontosan a saját ingatlan hiánya miatt, vagy pl születendő gyerek miatt az első lehetőségnél jön haza...
Akik Kádár alatt éltek a másfél szobás lakásban két gyerekkel, azoknak a szülei az egy-két világháborút, és az azt követő időszakot megélt emberek voltak. Az a generáció, akikbe a trauma beleégette a brutális spórolási készséget, rántott levesen és hitlerszalonnán elvoltak napokig-hetekig, és akiknek egy büfében vett üdítő már dőzsölésnek számított, ami miatt szorongtak is akár. Ahhoz képest a saját, másfél szobás panel, esetleg egy Wartburg, vagy egy hét a SZOT üdülőben már luxusnak számított.
Innen nézve meg szegényesnek. Holott meg egyáltalán nem az, csak emberléptékű.
Nagyon nem mindegy a minta, amit otthon lát az ember.
"Tényleg ilyenek az emberek, hogy azért költekeznek erőn felül hogy a másiknak megmutassák?"
Na, itt azért a prosztó magamutogatási vágyon kívül van legalább egy másik motivációs szál is:
a férfiak egy nagy részének célfüggvénye, hogy minnél jobb genetikai állományt örökítsen tovább.
Na ehhez ugye kell egy nő is, itt kezdődnek a gondok 🙂
Az a megfigyelésem, hogy valahogy ezek a fiatal, formás leánykák nem a lúzerekért kapadoznak, hanem a sikeres, gazdag (vagy annak látszó) hímeket részesítik előnyben.
Bár engem nem tudott bedarálni a fogyasztási marketing gépezet, meglennék a magam minimalista, remete módján is, de van egy ennél erősebb párosodási drive-om, ami miatt 1-2 szinttel drágább dolgokat kell vennem, virítani kell, hogy legyek valaki a célközönségem szemében.
Ettől függetlenül persze erőn felül nem kell költekezni, de van akinél ez a drive még a józan észnél is erősebb.
Van egy másik jelenség is, amely ezzel kapcsolatos. Nem tudom ki mennyire tapasztalja, nálunk a rokonságban előfordul 2 családban is.
Kint él/élnek a népek és mikor hazalátogatnak a rokonsághoz, szülőkhöz, testvérhez, nagymamához, miegyébhez, akkor megjelenik néhány itthoni rokonnál az általam hiénázásnak hívott jelenség.
Ez azt takarja, hogy az itthon töltött 2-3 hét alatt vannak programok, ide-oda menetel, esetleg nyaralás, étterem stb. Na a hiénázó egyedek mivel a kép a fejükben az, hogy a kint dolgozó rokon bőre alatt is pénz van, azt várják el, hogy mindent is a kint dolgozó álljon. Az éttermet, a folyamatos furikázás kizárólag az ő autójával, az ő költségén, bevásárlást, meg jönnek a kis érzelmi pressziók, hogy jaaj kellene új mosógép, hűtő, stb...
Persze, ha az adott rokon észreveszi a kihasználást és behúzza a féket, akkor ő a mocskos szemét surmó, zsugori.
Nagyon kevesen vannak úgy hogy kimennek és nem szándékoznak haza jönni
Éppenséggel az általam ismert 20-30as korosztálynak esze ágában sincs hazajönni, miért is akarna rosszat magának?
@zabalint Ha a szomszédot behelyettesíted a baráti köröddel , kollégáiddal , a volt csajod jelenlegi barátjával , a volt iskolatársaiddal , a gyúrótermi cimboráiddal, a horgásztársasággal és a többiekkel ? Ez nem elsősorban a földrajzi értelemben vett szomszédokról szól hanem mindenkiről akik a közeledben vannak és nagyon le kellene nyűgözni őket.
Sosem értettem ezt a másoknak mutogatósdit. Szerencsés vagyok atekintetben, hogy nem érdekelt soha, hogy kinek mi a véleménye arról, hogy miben járok, mim van, sőt, hogy milyennek tart. Már középiskolában sem tudtam felfogni, mi a nagy hű-hó egy-egy menő ruhadarab vagy telefon körül. Úgysem leszel boldog tőle. Azon agyaltam, hogy mit szeretnék majd csinálni, hogyan tehetnék szert olyan tudásra, aminek gyakorlati haszna van. Bár azt hozzá kell tegyem, hogy azt leszámítva, hogy éreztem némi szánalmat az iskolatársak felől, elég toleráns volt a társaság, alapvetően jó közeg volt.
Off: érdekesen alakulnak a diszkont kincstárjegy aukciók mostanában. Többet nyújtanak be, mint amennyit meghirdetnek az igaz, de már a 10%-os átlaghozamot nyaljuk alulról.
"a szomszéddal versenyez dolog is csak ott tud kialakulni, ahol belterj a lakosság, tehát akik kb. egész életüket ugyanott élik le."
Szomszéd alatt rokonokat, ismerősöket, barátokat kell érteni.
Zabalint,
Így van. Miklós is írt erről pontosan 129 éve egy cikket, hogy az alacsony végzettségű ember nehezen tudja beosztania pénzét, okosan élelmiszerre, rezsire költeni. Pl megveszi az 14 literes fogyasztású lerobbant kocsit és a G++-os Halogén izzót.
Persze befektetésként vesz egy üres telket (jó barátom), mini aranyrudat Ausztriában (nagybátyám), Unit-Linked biztosítást köt 4%-os költséggel (én magam 19évesen) és csodlkozik hogy nem jut egyről a kettőre.
@matyas
"Bár engem nem tudott bedarálni a fogyasztási marketing gépezet, meglennék a magam minimalista, remete módján is, de van egy ennél erősebb párosodási drive-om, ami miatt 1-2 szinttel drágább dolgokat kell vennem, virítani kell, hogy legyek valaki a célközönségem szemében."
Dehogynem 🙂 Szerintem az egy kamu szöveg, hogy a nőknek ez kell. Neked kell inkább olyan nő, akinek ez kell 🙂 Miért nem keresel olyant, akinek nem?
Nem értem ezt a "szomszédoknak villogás" elméletet én sem. Milliókat elköltöttem úgy, hogy egyik szomszédom sem tudott róla, minden egyes cucc amit vettem a saját önös érdekemben történt. Amit nyilván nem lehet eltitkolni a szomszéd elől az az új autó (szalonból), azt is a saját önző érdekemben vettem, mert megbízható autót szerettem volna. Totál nem érdekel a szomszéd véleménye.
Ez a szomszédoknak villogás műfaj ez a rózsadombon mehet gondolom, de még ott is csak a kisebbségi komplexusokkal küzdő mentálisan sérült embereket érinti. A normális ember ott is azért telepít medencét, mert hűsölni akar nyáron, nem pedig a szomszédoknakvillogás miatt.
A telefonom egy ezeréves vacak. Okosórám sincs. Ezek a tipikus "villantós" cuccok a haverjaim körében, engem ezek totál hidegen hagynak. Egy ájfón árából 3244 értelmesebb dolgot tudnék magamnak venni ami fontosabb nála.
Új építésű utcába költöztünk. Nem ismertem egyik szomszédomat sem az ideköltözés elött.
Itt is megy a mutogatás, hogy kinek milye van, mit csinált, csináltatott meg (kerítés, terasz, fű, szegély nyári konyha, stb.)
Sokan mint kiderült hitelből csinálják meg, mások összedobnak valamit, hogy mutassák, ők már megvannak, majd most 3-5 évvel a beköltözés után vernek már szét mindent, mert nem gondolták át.
Egy-egy munkával én is a szomszédoknak akartam megmutatni, hogy milyen fasza az enyém, de erre sokszor csak utólag jöttem rá. tudatalatti az egész, de figyelek rá, hogy leszarjam a véleményeiket 🙂
Érdekes, de hibás meglátás, ami szerintem nem igaz.
Több olyat is láttam, hogy a jóember kiment és a hirtelen meggazdagodás ellen úgy küzdött, hogy a hotelbárokban itták a pezsgőt (ezek pl. gipszkartonozók voltak, vitathatatlanul az élet császárai). A családnak meg hazaadott 200k HUF-ot, azzal hogy ennyit kapott. És a 3-as BMW-t is megvette hitelre a kamionsofőr srác, szinte azonnal.
Sosem értettem mi értelme külföldön élni, évente csak néhányszor látni a gyereked, ha még anyagi hasznod sem lesz belőle a végén.
Attól még senki nem lesz okosabb, hogy külföldre költözött.
Ha itthon szórta a pénzt, kint is fogja, csak ugye ott többet, mert hosszabb a takaró. A pénzügyekhez való hozzáállás sem/nem változik meg egy költözéssel.
Szerintem.
@geza @usespanner
Igen, én is pont így gondolom, hogy nem szó szerinti értelemben vett szomszédokról van szó. Viszont ma a legtöbb embernek sokkal összetettebb és kevésbé homogén kapcsolati hálója van, mint korábban, amikor még erős földrajzi behatároltság volt, ezért összességében is kisebb a jelentősége, hogy a "szomszéd" mit csinál. Pl. az én környezetemben nem is tudok olyan embert, akihez úgy egyáltalán lehetséges lenne igazodni, testvéreim más életszakaszt élnek (gyerekeik vannak), a legjobb barátaim teljesen más élethelyzetben vannak és máshol élnek, a munkatársaim teljesen más körökben mozognak szabadidejükben és teljesen más háttérből érkeztek.
Végre valaki leírta ezt.Mindig ezt válaszoltam azoknak, akik a “ neked-könnyű-külföldön vagy” (<== te is jöhetnél.) szöveggel jöttek.Amúgy meg haza is jöttem, idegennek éreztem magam, meg méltóság is van a világon.
Meg amikor utakra panaszkodnak.Angliában állandóan be van dugulva az autópálya,a minősége,mint egy falusi rossz mellékúté.És ezt nem most tapasztaltam, hanem jópár éve, de most se jobb.Orvosi ellátás drága és pocsék volt a magyarhoz képest, kevés a jó szakember.
Diplomával kimegy takarítani meg kávézóba, és egy szobának nevezett kis lyukban él, közös konyhával meg fürdővel (pfuj) öt másik -idegen országból való- emberrel egy lakásban.Nem láttam senkit aki odament volna, hogy “ezt nem engedem, tessék itt egy nagyobb lakás” 🙂
Szóval legalább öt éve azt mondogattam mindenkinek, hogy aki itt van, az menjen ki, aki kint van, jöjjön haza és akkor lehet mérlegelni, hogy mi mit ér
Bocsi az offért, még annyit hogy persze ott is vannak jó dolgok, kisvárosi falusi szomszédok nem magyaràznak bele az életedbe, meg nem kell a boltban félned, hogy idegbeteg a kasszás.
@LSV @jami @Kiszamolo a jelenség másik fele, mikor az alacsonyabb rétegekbeli ember még ha hirtelen előre is lép (pl. haveri alapú munkával hirtelen nagy előrelépés), akkor is a tanult mintát hozza magával. Azt hiszi, más is vagánykodásból vesz drága autót, vagy költözik 2 évente újabbnál újabb lakóparkba. Az fel se merül: az egyén "barlangjában" ez teljesen természetes, nem kirívó kiadások, ez ott a standard.
Nekem a kedvenc jelenségem még, amikor a fiatal a szülői háttéren elmegy nyugatra szerencsét próbálni. Vergődnek 4-5 főiskolán, stb., a szülők küldik itthonról a pénzt 6-7 év múlva is, elhiszik: a gyerek kint mindent megpróbál, de sose alakul úgy. És kollektív előadják: ez, ami itthon az ő szintjükön státuszon aluli és ciki (a vergődő gyereket 30 évesen is pénzelő szülő), az külföldön csinálva valami felsőbbrendű dolog.
Meg ugye két évvel ezelőttig viszonylag reális gondolat lehetett az a cél, hogy saját ingatlanod legyen. Kint ez elképzelhetetlen egy átlagembernek, ahogy én látom.
Egyébként régóta olvasom a blogot, ritkán írok, mert nem értek a pénzügyekhez, de nagyon élvezem az olvasást, és a kommenteket is. Gyerkőcök miatt ritkán böngészek, de itt (is) szoktam kikapcsolni 🙂 Miklós, köszönöm a munkádat!
@lsv @jami engem például megdöbbent, hogy jópár, "hirtelen lett sikeres, jellemzően haveri alapon" IT-s/mérnök, jól kereső ismerősöm is mennyire sokat foglalkozik azzal: a munkahelyen kinek milyen cégese van. Ki milyen kocsival jár. Kinek milyen telefonja van. Ki hol nyaral. És arra miből van? Stb. Mintha egyébként mondjuk egy C-level szintű embernél kirívó lenne egy VW Passat, vagy egy aktuális iPhone, akár saját zsebből, akár cégesen, úgy állítják ezt be.
Ha ők kapnak valami extra céges juttatást, vagy utaznak el, akkor persze kérdés nélkül tolják ezt az ember arcába.
Kedvencem, aki a fizetett munkaidejében összekonfigurálja a cégtulaj új kocsiját, "mennyibe is fájt"; vagy épp ha otthon, vidéken a szomszédnak új kocsija van, azt is fejből tudja, mennyi volt melyik extra benne.
Azt a masik posztba se lattam leirva, de az ugye megvan, hogy ez a kesei ipari kapitalizmus arra epul, hogy fogyassz, fogyassz, fogyassz, most vagy fiatal (hiaba vagy mar 50), most menj elore, vegyel fel nagy hitelt, vegyel hazat, legyen draga orad, a segged alatt egy 10 tonnas terepjaro, a te kepedet lajkoljak a legtobben az instan, fektess meg minden csajt/minden pasit (hogy miert az jo kerdes, 5 ev mulva a nevukre se fogsz emlekezni es 20 mondatot se tudnal veluk beszelgetni), legyel nyero es ennek erdekeben fogyassz turbo fokozaton. A vilag osszes marketingese ejjel-nappal azon faradozik, hogy ezt belerevolverezze az emberek agyaba, barmennyire tudatos vagy, szerintem mindenkinek van olyan rossz perce, mikor atveszi az uralmat egy plakaton a szeme sarkabol megfigyelt kondicionalo mondat.
Akin ez a tomegkondicionalas kudarcot vall, az a kisebbseg, azok az outsiderek es a vagabondok.
@andru nyakamat raktam volna rá, hogy hamarosan megjelenik az első ilyen vélemény 😀 Tudom, Te is úgy jöttél össze a Julcsikaval, hogy először egy lyukas cipőben látott meg, nem is kételkedett benne hogy ilyen IS van, de attól még @matyas véleménye abszolút ül. Igen is nézik az ilyesmit, amivel a világon semmi probléma nincsen,(persze van ebből is egészségtelen véglet, aki csak ezt nézi) csak hagyjuk már ezt a rózsaszín idealista valóságtagadast.
@Miklós
Az, hogy valaki ezt egy FB-posztban leírta, az hagyján (lehet kattintásvadász, simán gyökér, vagy bármi), de hogy te ebből egy cikket csinálsz, és azt mondod, hogy ez így is van, attól ledobta az agyam az ékszíjat... 5-6 idegen emberrel egy lakásban? Zacskós leves? Jesszus... Talán néhány százaléka a melósoknak így él, de ez egyáltalán nem igaz. Németországban egy sima melós könnyedén bérel egy kis lakást, normális színvonalon él és még marad is.
A kommentelők meg azonnal rá is erősítenek, hogy kint a melós egy lyukban él, igénytelen, bezzeg amikor hazajön...
Ezek a tipikus rosszindulatú sztereotípiák, amiket a külföldre menőkre szoktak fröcsögni. Ugyanezek a hozzászólók szokták írni, hogy Mo. milyen mentális állapotban van... Nos, ők rá a leglobb bizonyítékok.
Nem tudom, mi lett ezzel a bloggal. Eddig se nagyon kommenteltem, de lassan már olvasni se érdemes ide járni. :/
Szerintem sokan félreértik, ő egy tipikus embertipusról beszél, aki nem is tudna bérelni magának saját ingatlant egy idegen országban, mert nem képes rá, egyszerűen annyira egyszerű ember, nyelvtudás nélkül.
Furcsa, de én rengeteg ilyen embert ismerek, építőipar, húsipar és még sorolhatnám.
Ki is emelném a kedvedért külön a cikkből: főleg alacsony hozzáadott értékű munkát végezni
Ne egy családos informatikusra gondoljál már, vagy egy akármilyen értelmiségire, aki családostól megy ki, beszél nyelvet és alap neki a saját ingatlan.
Egyébként meg nézd meg a nagyvárosokat (London, München, stb), hány olyan bérlakás van, ahol 5-6 vadidegen ember él együtt, mert annyira drága a lakhatás.
@zabalint egyébként tényleg durván létező jelenség, ahogy mások is irják: akár csak a céges "teakonyhában" nagyzolás, akár kényszeresen és abszolút nem tudatosan mindenben - ahova ő megy, amije neki van, ahol ő vacsorázott, ahol ő üdült, amilyen appot ő használ, ahogy ő csinál egy feladatot - megtalálni az aspektust, ahol úgymond előadhatja: azt aztán csak ő tudja igazán, ő abban kiemelkedő. Kényszeresen keresik az önigazolásuk: ők különleges emberek.
valójában ezek mindig a legszürkébb kisegerek, a legátlagosabbak, akik lusták, sokat nem is szeretnek tenni, nem érdekli őket a világ, és egy nagyon alacsony szinten ragadtak meg a Maslow piramisban. egy ideig vicces a kényszerességük, egyébként szimplán csak irritáló.
Ez valószínűleg így van, ha valaki diplomával kimegy mosogatni, de nekem elég sok barátom él kint, és ugyanabban a munkakörben, amiben itthon is dolgoztak, nagyságrendekkel magasabb életszínvonalon élnek, mint itthon. Volt aki a még kb. 20 évnyi lakáshitelét úgy kifizette három év alatt, hogy a családnak házat bérelnek, programokra járnak, hétvégenként utazgatnak. Akik olyan munkát végeznek, amivel itthon maximum vegetálni lehetett, meg széthajtották őket (ápolónő,kamionsofőr), kint élnek, mint hal a vízben, miközben gyűlnek a megtakarításaik. Főleg az Egyesült Királyságban, Svájcban és Luxemburgban élnek, ezekről az országokról tudok nyilatkozni.
45 évesen jöttem ki (UK), az első időben az online bizniszem mellett 3 napot takarítottam, és shared house-ban laktunk (kulön szobában). Aztán a 3 napból kettő, abból egy, aztán nulla lett. Csak a saját biznisz maradt. A SH-ból meg bérelt lakás (mi ketten laktunk benne a párommal). Most kiköltöztunk a nagyobb városból (nem London), és bérlunk egy kertes, két hálós házat. Két autót használunk (Mercedes A-class 2007 és T. Prius 2006). Rendszeresen járunk kirándulni, illetve kulföldre, meg persze Magyarországra is. Én golfozni is járok heti egyszer-kétszer. Kaja: steak, lazac, bárány, stb. De nem étteremben, hanem itthon, mert mi is jól főzunk, annyit az étterem nem tesz hozzá. Jó borok, de borkereskedőtől, nem a Tescoból. Állampolgárok vagyunk, nem is tervezunk visszaköltözni Magyarországra. (folyt.)
youtube.com/watch?v=gUs02N2ugck - erről a lehetőségről (gerilla mentor klub) tudnál többet írni Miklós?
engem érdekelne milyen videóid vannak fent és lehet másokat is. köszönöm!
"Kifelé mutatni kell" - ezzel maximálisan egyet tudok érteni; szerintem a magyarok többségébe genetikailag van ez kódolva. Elég megnézni a lakótelepi parkolókat. Valahogy felül vannak reprezentálva a lerúgott egykori prémiumautók. Ahogy a "külföldre szakadt hazánkfiai" is hasonlókkal járkálnak többségében (vagy lízingelt újjal). Pl. Ausztriában ránézésre megmondod, hogy melyik bevándorló autója és melyik a helyié. De említhetném azt a volt kollégámat is aki 1300 méterről autóval járt dolgozni a belváros közepén. Délután az emberek már remegve várták, hogy az egész nap napsütésben, jégesőben, hóban, fagyban álló autójukba ülhessenek elégedetten, hogy ők most aztán beérkeztek - majd álljanak a dugóban a külvárosig. Én meg a lesajnált szerencsétlen voltam aki gyalog járt dolgozni miközben zárt helyen állt otthon az autóm.