Régen minden jobb volt

Nagyon nehéz időket élünk. Az egész életünk egy nagy összevisszaság, keményen kell dolgozni, hogy megéljünk, ha éppen nem dolgozunk, akkor a munka miatti stresszt kell kipihenünk. Megélhetési válság van, a nagyvárosokban átlagember már nem tud ingatlant venni. Az ember, ha egyáltalán egyről a kettőre képes jutni, ahhoz is rengeteg hitelt kell felvennie. Ezután ott lebeg a feje felett, hogy bármikor munkanélküli lehet. Hónapról hónapra élünk és megpróbáljuk valahogy fenntartani az életszínvonalunkat.

Régen minden jobb volt. Akár a 150 évvel ezelőtti, de akár csak az 50 évvel ezelőtti állapotokat nézzük. 150 éve az emberek ráértek mindenre, a család összetartott. A földművesek megtermelték maguknak az élelmiszert, megépítették a saját házukat, azt a keveset pedig, amit venni kellett, azt megvették az eladott terményekből. De ötven-hatvan éve is volt létbiztonság, az embernek megvolt mindene, egy gyári munkás is megélt. Nem csak itthon, de például az Egyesült Államokban is. Egy lakás nem vágyálom volt, ahogy a tisztes megélhetés sem.

Nem volt ennyi fenyegetettség a világban és bizonytalanság.

Mi romlott el ennyire a világban és miért?

Ezt a kérdést sokan felteszik és sokan gondolkodnak azon, miért volt sokkal jobb régen élni. Mit csinálunk rosszul, hogy így elromlott az életszínvonalunk?

A gond az, hogy a kérdésfeltevés önmagában hibás. Egyáltalán nem volt jobb az élet se 150, se 50 éve. Igazság szerint sokkal, de sokkal rosszabb volt az élet. Ma sokkal jobban él az átlagember, mint valaha. (Más kérdés, hogy ez a jólét világszinten hitelből van finanszírozva, mind az egyének, mind az államok tekintetében.)

Az emberek több vagyont halmoztak fel az elmúlt negyven évben, mint előtte az egész történelemben. (Igaz, soha nem is éltek ennyien a Földön.)

Az emberek tizede él jelenleg a világon extrém szegénységben, kétszáz éve még az emberek 80%-a tartozott ide. Ma a gyerekek 4%-a hal meg ötéves kora előtt, az 1800-as évek elején még közel fele nem élte meg ezt a kort. Soha nem haltak meg ilyen kevesen háborúban, járványban vagy katasztrófában, mint az elmúlt negyven évben, vagy például soha olyan kevés terrorcselekmény nem történt Európában, mint az elmúlt 15 évben.

A házimunkára 58 óra helyett elég 18 óra hetente, az átlagos heti munkaidő pedig majdnem a felére, negyven órára csökkent. Még a huszadik század elején is az amerikai emberek bő 40%-a a mezőgazdaságban végzett nehéz fizikai munkát, (Magyarországon 1910-ben ez az arány 62% volt és még az önálló parasztok kétharmadának sem volt 10 hold földnél többje) ma ez az arány 2% körüli és a nehéz fizikai munkák zöme gépesített.

1954-ben Szegeden a lakások közel 12%-a alagsori volt, a lakások negyedében nem volt padlóburkolat és az egy szobára jutó lakosok száma 2,33 fő volt, a lakások 70%-a egyszobás volt. A lakások felében nem volt áram és hasonló volt a lakáson belüli illemhely aránya is.

De még 1970-ben is elég rossz volt a helyzet mai szemmel.

1980-ban 3,54 millió, átlagosan 1,99 szobás lakáson osztozott 10,7 millió ember, 2011-ben 9,9 millió emberre jutott 4,39 millió darab, átlagosan 2,72 szobás lakás.

1949-ben az emberek 20,6%-nak volt legalább nyolcosztályos végzettsége, de még 1970-ben éppen csak kicsit több, mint a felének.

1960-ban 30 ezer, 1980-ban egymillió, 2000-ben pedig 2,34 millió gépjármű volt az országban (ebből 7.500 darab volt egy évnél fiatalabb, 2005-ben is csak 35 ezer), 2019-ben már 3,81 millió.

A Lada 1972-ben volt először kapható Magyarországon, 80 ezer forintért. (Még egy öt évet várni kellett rá, mire az átlagember megkaphatta, de ez már egy másik történet.)

1972-ben az átlagfizetés bruttó 2.450 Ft volt, vagyis 32,6 hónapnyi munkabérnek felelt meg az ára. A mai átlagfizetés mellett 12,5 millió forintba kerülne egy ilyen autó, nem csoda, hogy alig valaki engedhette meg magának.

Az átlagfizetés 1960-hoz képest 2,6-szorosára nőtt. (Igaz, nagyobbak is a jövedelmi különbségek, mint akkor, így az átlag csalóka lehet.) A szellemi dolgozók aránya 41,8%-ra emelkedett 2016-ra.

1990-ben egy fővárosi használt lakás átlagára négyzetméterenként 44 ezer forint volt a lakáshirdetések átlagára alapján, vagyis 3,26 hónapnyi bruttó bért jelentett egy négyzetméter lakás. Ma 3,26 hónap alatt az átlagember 1,199 millió forintot keres (2019-es adat). Még ha nem is nézzük, mennyivel minőségibb egy mai lakás, akkor is kifejezetten olcsóbb a lakás Budapesten, mint 1990-ben.

2008-ban az átlagos budapesti újépítésű lakások négyzetméterára 366 ezer forint volt, ez a mai fizetésekre vetítve 677 ezer forint. (2019-ben 900 ezer forint volt a medián újépítésű ár Budapesten.)

Az olcsóbb Hajdú Minimat mosógép 12 ezer forint volt 1981-ben (plusz a komoly jatt az üzletben, hogy kapjál pult alól), ez az akkori bérek alapján megfelel ma 1,011 millió(!) forintnak. (2,7 hónapnyi munkabérbe került.)

1984-ben egy márkás videómagnó bolti ára 64 ezer forint volt, ami 4,3 millió forintot jelent a mai fizetésre vetítve.

1990-ben, a taxisblokád előtt 36 forint volt egy liter benzin, a fizetési szinttel korrigálva ez ma 984 forint lenne. 1991-ben a 60 forintos átlagár mai fizetésekhez képest 1230 forintot jelentene.

A budapesti vonaljegy 1968-ban 1,5 Ft, 1990-ben 10 forint, 1993-ban 25 forint volt, ez mai kereset mellett 297, 273 illetve 338 forint (ma 350 forint egy vonaljegy.)

1996-ban egy kiló cukor 104 forint volt, egy kiló liszt 58 forint, egy liter tej 64 forint, a taxi kilométer-díja pedig 80 Ft. Mai fizetésekhez mérve a cukor ára 816 Ft, a liszt 455 Ft, a tej 502 Ft, a taxi kilométer-díja pedig 628 Ft volt akkor.

A munkabalesetek száma 1990-ben 88,6 ezer volt, 2019-ben 24 ezer, a halálos otthoni balesetek száma 4241-ről 1733-ra csökkent.

Miért sírják mégis vissza az emberek a régi időket és miért gondolják úgy, hogy régen minden jobb volt?

Az egyik ok, hogy régen ezek az emberek mind fiatalabbak voltak, kevésbé vették észre a problémákat és egyébként is jobban alkalmazkodtak hozzájuk a koruk miatt és hát az idő is sok mindent megszépített.

A másik, hogy a jelen bizonytalan és félelmetes, mert nem tudjuk, mit hoz a holnap. A múlt már nem félelmetes, mert tudjuk, hogy mi történt utána. Ezért a múlt mindig szebb, mint a jelen.

Az igazság az, hogy jobban élünk, mint valaha. Nagyobb jólétben, nagyobb biztonságban, szabadságban, kevesebb betegségnek, terrornak, háborúnak kitéve, nagyobb lakásokban, nagyságrendekkel több autót fenntartva, fényévekkel több lehetőséggel a kikapcsolódásra és a szórakozásra. Olyan dolgokat veszünk alapnak, ami még 30-40-50 éve is nagyon nem volt az, mint a különszoba vagy fürdő a lakáson belül, a telefonról vagy hasonlóakról már nem is beszélve.

Becsüljük meg, amink van és ne gondoljuk, hogy régen minden jobb volt, amikor 14 órából állt egy munkanap és havonta egyszer került hús az asztalra, amikor olyan, ma már szinte ismeretlen betegségek vittek el embereket, mint a tuberkulózis vagy a kanyaró.

Igen, van sok probléma és sok bizonytalanság, nem könnyű ma sem az élet. De régen még rosszabb volt. Ma sokkal könnyebb egyről a kettőre lépni és az, aki mindig a visszapillantót nézi, azt kockáztatja, hogy összetöri magát, mert nem előre figyel.

Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.

40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.

Új vagy a blogon? Itt találod a fontosabb írásokat összegyűjtve.

Share

179 hozzászólás

  • Maris
    Érdekes cikk!
    Én két dolgot emelnék ki, mindkettő az információ szabad áramlásával kapcsolatos:
    1, jobban kijönnek a jövedelmi különbségek, látjuk hogy kinek mije van és irigyeljük, elégedetlenkedünk (szociológiai kutatások kimutatták, hogy elégedettebbek voltak azok az emberek akiknek a környezetében hasonló jövedelműek dolgoztak mint ők)
    2, a nyugtalanító hírek hazánkból és a nagyvilágból folyamatosan ömlenek ránk, melyek szorongást okoznak
  • TG
    Az legrosszabb értelemben vett átlagembernen soha semmi nem jó, nem lehet neki megfelelni sehogy
  • Syntax error
    Ha csak az átlagéletkort nézzük, már látszik, mennyire jobb most élni, mint 200 éve.
    Nem szólva annak minőségéről.
    Az agy is tehet erről – a mondás, hogy csak a szépre emlékezem, nagyon is igaz. Védő mechanizmus, hogy a rossz emlékek kifakulnak és az jobban megmarad, milyen frankó is volt az a nyaralás 2000ben a Balatonon.
    De ha elégedettek lennének a jelennel, biztos kevesebb találmány születne, úgyhogy ez még jó is lehet.
  • Belavoltam
    Ha osszevetjuk a regi es a mai emberek helyzetet, akkor regen sokkal kevesebb volt a lehetoseg, ugy is mondhatnank, kevesebb valtozo vagy mozgo alkatresz volt a regiek eleteben. Emiatt az elet sokkal egyszerubb is volt. Hogy ez jo vagy rossz, az egyeni vermerseklettol fugg. Ha a bekeidoket tekintjuk, akkor valoszinuleg kevesebb stresszben volt resze a regi embereknek.

    A korokban elore haladva javulo eletkorulmenyek dacara viszont egy dolog kozos a regi es a mai emberben: a letbizonytalansag, aminek az az oka, hogy az ember nem ura teljes mertekben az eletenek, mindig van valami, amit nem tud iranyitani, es ami miatt retteg.

  • Karesz
    Ahogy a többi hozzászóló említette, a probléma nagyrészt pszichológiai (az elme emlék- és véleménytorzítása): az agyunk nehezen tudja tudatosítani a hosszabb időtáv alatt lassan, de fokozatosan kialakuló pozitív fejlődési trendeket.

    Könyv ajánlás – Matt Ridley: A ​józan optimista
    Pozitív fejlődésről hírek: humanprogress.org/

  • Családfő
    Hihi, egy ismerősömel pont hasonló témában beszéltünk nemrég. Ő a “régenmindenjobbvolt” mantrát nyomta, én pedig lényegében a cikked szellemében próbáltam kicsit nyitottabbá tenni arra, hogy talán csak az elméje játszadozik vele. Persze, nekem nem voltak ilyen precíz számaim. Küldöm is neki a cikk linkjét. 😀

    Az az általános véleményem, hogy ha a (szinte) mindenért csak panaszkodó és/vagy másokra ezért-azért mutogató és/vagy a múltat visszasíró embertársaink egy kicsit többet koncentrálnának magukra és a saját dolgaikra – a felelősségvállalást is beleértve -, sokkal nyugodtabb és jobb lenne a világ. Mindent egybevetve, meg kellene becsülnünk, hogy mennyi mindenünk lehet és mekkora szabadságban és kényelemben élhetünk. A jó hír, hogy vannak ilyen emberek, csak éppen a zajt csapóak hallatszanak jobban.

  • Skipgeri
    Jobban élünk és közben rosszabbul érezzük magunkat.
    Lehet, hogy régen a földeken dolgoztunk 14 órát egy nap, de nem ültünk dugóban, nem stresszeltünk annyit maximum akkor ha a riska megsántult, nem küzdöttünk minden pillanatban az információ tengerrel ami körbe vesz minket stb.
    Vannak a mai világnak olyan tényezői amiket nem lehet órákban és forintban mérni.
    Ettől függetlenül azt vallom, hogy legyünk pozitívak és próbáljuk meg kihozni a maximumot még, ha manapság a kis országunkban ez nem annyira egyszerű. Be positiv!
  • maveryck
    40-50 évnél tovább nem sok értelme van az összehasonlításnak, annyira mások voltak a lehetőségek (pl. technológia, tudomány, háborúk). Az utóbbi évtizedek határozott trendje a növekvő vagyoni különbségek ami nem csak magyar, hanem világjelenség.
    Ezzel is magyarázható a “régen jobb volt ” emlegetése. Az nem tesz boldoggá, hogy üknagyapám ámulna, hogy iható víz folyik a csapból, de az boldogtalanná tesz, ha azt látom, hogy más csak azért él sokkal jobban nálam, mert jobb helyre született. Pláne, ha esélyem sincs a felzárkózásra. wir2018.wid.world/files/executive-summary/figure-e2a.png
  • Blend Ahmed
    “Már a nosztalgia sem a régi”

    Szőrmentén idekapcsolódik, hogy véletlenül belebotlottam a Youtube-on a Gilgames-eposz sumér nyelvű előadásába angol felirattal (abba persze ne menjünk bele, hogy mennyire lehetett anyanyelvi szintű a kiejtés :-). A lényeg az, hogy a kommentekben sűrűn élcelődtek azon, hogy az 5 ezer éves költemény is azzal kezdődik, hogy bezzeg régen mennyivel jobb volt minden.

  • Gabi
    Nagyon jó cikk!
  • Unemployed
    Mindennel egyetértek a cikkben, a lakhatási költségeket leszámítva, Budapesten ugyanis a lakások kb. 2/3-a, de országosan is a városi lakások felé bérlemény volt, irreálisan alacsony, támogatott bérleti díjért. Ezért 2 gyereket kellett vállalni és lényegében automatikusan járt. Azután a rendszerváltás után ezeket mai árakon kb. 50.000 ft-os négyzetméter áron adták el a korábbi bérlőknek. A falvakban nem voltak bérlakások.
    Így a lakhatás valós költségét az akkori – a piac kis hányadát kitevő – ingatlan adásvételek átlagára nem fejezi ki.
    A cikk üzenetével egyetértek, de a nulla kamat+CSOK+AirBnb+egykulcsos adó által fújt ingatlanbuborék miatt az átlagember számára a lakhatás talán most a legnehezebb. Legalábbis Budapesten.
    Persze akkor nem lehetett külföldön dolgozni, most viszont van mód arra, hogy összeszorított fogakkal 5-10 év alatt kint összejöjjön egy itthoni lakás ára.
  • Gábor
    A nosztalgia megszépíti a régi időket.
    Sok minden van manapság, ami régen nem volt, vagy elérhetetlen volt, de azért van amiben régebben jobban teljesítettünk.
    Ha a fiatalkoromat hasonlítom össze, akkor a 70es / 80as években ami jobb volt az a kiszámíthatóság, eleve nem volt olyan, hogy nincs munka, nincs pénz. Ez mesterséges volt, de akkor egy dolgozónak ez sokat számított.
    A megbecsülés sokkal jobb volt és voltak ágazatok ahol még volt, hivatástudat, vagy épp tisztelet bizonyos szakmát végzők körében, pld nem volt jellemző a kalauzok megtámadása. A vasút szerintem pld egyértelműen jobb volt a 70es / 80as években.
    A nyaralási lehetőséget a vállalati üdülök révén jobbak voltak.
    Társadalmi különbségek kisebbek voltak.
    Volt kabaré és vidám barak voltunk! (Hofi, Markos – Nádas, Gálvölgyi..sbt)
    Kb ennyi jutott eszembe ami jó volt a 70 / 80 években.
  • Zsolt
    Attól élünk jobban, hogy úgy is érezzünk. Számokra levetítve mérni egy élet minőségét kevés.
    Pont az a rész a zavaró (stressz, információ) amit annyira nem lehet mérni.
  • Blend Ahmed
    Gazdasági értelemben jobban élünk, de sok más tényező van, ami azt a bizonyos rossz érzést okozza. Az információs túlterhelődést már említették a hozzászólások, meg a verseny miatti állandó teljesítménykényszer is ok rá.
    Jóval kisebb az emberek közötti összetartás és szolidaritás, mint régebben. Csányi Vilmos ezt úgy fogalmazta meg, hogy manapság már mindenki csak a saját magából álló egyszemélyes csoporthoz hű.
  • einguaz
    Három dolgot szerintem érdemes hozzátenni:
    1. Sok szakma / munkalehetőség a nagyobb városokba centralizálódik, és ez egyrészt óriási különbségeket okoz az ingatlanárakban (Bp és környéke vs. a kisebb városok), másrészt sok embert rákényszerít arra, hogy a nagyvárosokban vagy azok környékén lakjon esetlegesen napi több órás munkába-járási idővel. Van kolléga, akinek megéri Bp-en lakást bérelni amellett, hogy vidéken van házuk, mert így is jobban járnak a nagyobb fizetés miatt. 25-50-100 évvel ezelőtt ez gondolom nem volt jellemző.
    2. A technológia fejlődésével a dolgok árainak esnie kellene, pl.: ma az 1982-es Comodore 64 mai értékre átszámított árának[wiki] feléért lehet több 1000x erősebb laptopot venni, amíg pl.: a BKV jegy mai értékre átszámolva IS drágult úgy, hogy sok helyen még mindig a 30 éve újnak számító Ikarus buszok mennek.
    3. Ma már telefon / internet szükséges: plusz kiadás.
  • Kiszamolo
    Zsolt, szerinted régen nem volt stressz?

    Meg a minőség. Bementél a Centrum áruházba, volt háromféle póló, abban járt az egész város.

    Nem kaptál semmit. Olyan hülyeségek voltak hiánycikkek, mint kalapács meg szög. A boltokban mai szemmel semmi választék nem volt, ami volt, az is elég kétes minőségben gyakran.

    Információ: ki mondta, hogy neked egész nap interneten meg a tévén kell lógni? Ki is lehet azokat a vackokat kapcsolni, mindjárt boldogabb lesz az életed.

  • Nacionalista
    Aki úgy gondolja, hogy régen kevesebb volt a stressz, az beszélgessen kicsit mezőgazdaságban dolgozókkal. Persze műveled a saját földed a friss levegőn meg a napfényen, de minden reggel úgy ébredsz, hogy ha a héten jön jégeső/fagy/aszály/gomba/bogár, akkor konkrétan éhezni fognak a gyerekeid.

    Vagy hogy a földesúr bármikor elvihet téged Európa másik felére meghalni egy olyan háborúban amiről azt sem tudod miért vívják. Vagy ha a fiad kap egy torokgyíkot, akkor szinte biztosan meghal.

    Vagy a közelebbi múltban az is nagyon stresszmentes lehetett, hogy fel fog-e jelenteni a szomszéd mert belehallgattál a Szabad Európába. Vagy be kell-e szolgáltatnod a terményed felét. Vajon az utcán jövő fekete autó nálunk vagy a szomszédnál áll meg?

    Egyetlen dolgoban volt jobb a múlt, akkor még keményebbek voltak az emberek és nem p*csogtak ennyit.

  • Cartman
    Tökéletes cikk, én még ide tenném az életszínvonal inflálódását is, amit szintén az emberek okoznak maguknak.

    Túl sok az információ? Tv, internet, telefon kikapcsolva, újságot lemondod és meg van oldva. Az nem érv, hogy ma már olyan alap dolog, hogy mindenki a neten lóg egész nap.

    Régen nem tudták az emberek mindenféle vacakra elszórni az utolsó forintot is, nem volt 3 tv, hanem csak 1, napestig lehetne sorolni. Azért érzi sok ember nehezebbnek az életet, mert túl messzire nyújtózkodik, magasabb életszínvonalat akar fenntartani, emiatt dolgozik mint a güzü, bekerül a mókuskerékbe és csodálkozik, hogy a nagyobb tvtől vagy az újabb telefontól nem lett boldogabb.

    Én még azt is megemlíteném, hogy egyre kevesebb ember sportol, egyre kevesebb ember olvas és egyre kevesebb embernek van bármiféle hobbija, amiben örömét lelhetné és elüthetné a szabadidejét.

  • Egyszeri kommentelő
    Részben kapcsolodó kérdés.
    Régebben az emberek véges számú termékekre költöttek. Ma a termékek száma végtelen így hiába vesszünk többet ugysem megy fel az ára, valamint a kiadások jelentős hányada digitális szolgáltatásokra megy el, ami kb szintén végtelen.

    Nagyon máshogy élünk, nagyon másra költünk, megdőlhet ilyen körülmények közt az a premissza, hogy a sok pénz a gazdaságban szükségszerűen inflációt okoz?

  • Zee
    Haha! Csak nem olvastad te is azokat a kommenteket Face-n? Én nagyon kiakadtam a sok ostoba öregen.
  • Grungi
    Koncz Zsuzsáról mesélte egy Novotrade-es, Révbíró Tamás, hogy az egyik játékukhoz VHS-ről kellett digitalizálni karaktereket. (Asszem valami sportjáték volt és a videófelvételről szedték le a játék résztvevőit.)
    Szóval nem sikerült, mert 6 sávos magnó kellett és a 80-as évek közepén ez extrém ritka volt.
    Szerencsére a régi hanglemezgyártói ismeretség kapcsán Révbíró kapott egyet Koncztól.
    Ha egy normál VHS belekerült mostani áron 2 millába, akkor minimum a duplája lehetett ez a 6 sávos. Szóval voltak akkor is vagyoni különbségek, csak tényleg nem látszódtak.
  • tikary
    Nagyon köszönöm a cikket.
    Egy kérdésem lenne csak, hogy arról nincs adat, hogy az akkori és a mai átlagkereset mennyiben tér el a mediántól? Mint említed, átlagkeresettel számolva kicsit csalóka. Árnyalná ez az információ a képet?
    Köszönöm!
  • matetoth

    meg is jött a válasz a múltkori kukás cikkre:

    konyhakontrolling.hu/?p=368@k

  • D
    Sokan emlegetik az túlzott stresszt, túl sok információt.
    Szerintetek régebben nem stresszeltek az emberek? Régen egy komolyabb aszály potenciálisan éhezéshez vezetett (persze nem 40 évvel ezelőtt). Most megvonjuk a vállunkat.
    Ha zavar a túl sok rád zúduló információ, ne olvasd folyamatosan a híreket (helyette mondjuk hetente egyszer).

    Egyszerűen ‘túl’ jól élünk, így kitalálunk magunknak problémákat.


    A magyar társadalom elég meredek dolgokat nyelt be különösebb tiltakozás nélkül a huszadik században, így a szolidaritást illetően nem igazán értek egyet veled.

  • Gábor
    Az előző hozzászólásomat még kiegészíteném, hogy a 70 / 80as években a gyerekek kint játszottak, rohangáltak, fociztak, alig lehetett őket bezavarni az utcáról, játszótérről.
    A diák / tanár tisztelete is jobb volt, mint manapság és nem szülői feljelentgetések volt a reakció, ha kaptunk egy körmöst.
    Nem voltak túlszabályozva a dolgok, pld a szülök simán hegeszthettek csövekből egy komplett játszóteret, mászókákkal, hintával és ha a gyerek leeset, vagy beütötte magát, nem mentek feljelentést tenni x hivatalba, hogy nem elég puha a fém mászóka.
    Mi nagyon szerencsések vagyunk, mert dédapáink akár két világháborút is végig harcoltak és átéltek megannyi politikai rezsimet. Most meg béke van, jólét, olyan termékekhez és ismeretekhez juthatunk hozzá, amikről ők álmodni sem mertek.
    Nem beszélve arról, hogy szabadon bejárhatjuk Európa hegyeit, erdeit, városait.
  • Blend Ahmed
    A nosztalgia tárgya természetesen generációnként egyre változik. A ’90-es években még a ’60-as évek voltak azok (a Csinibaba című szatirikus-nosztalgikus film tényleg jó volt). Most meg már a ’80-as, meg a ’90-es évek a “eccerű, régi szép idők” (lásd Stranger Things).

    2050-ből majd 2020 is egyszerű, boldog időknek fog tűnni, mert akkoriban még nem volt az agyunkba ültetett, nyolcdimenziós holointernet.
    Az öreg Stewie Griffin visszasírja Justin Biebert: youtube.com/watch?v=6vNssEE-zy8

  • Gunnerwatter
    Provokatív kérdés:
    Akkor a mindenható, mindenkit roppantul szerető nagyfőnöknek rendben volt, hogy 200 éve minden második gyerek meghalt. 🙂
    Mivel 200.000 éve is ugyan úgy működött az emberi test, akkor is volt DNS, csak nem tudott róla senki, tehát a bigboss, bármit megtehetett volna, de mégse tette. 🙂
  • bdpst
    A régen 3 féle póló volt és 10 darab autóból átestünk a másik végletbe…

    gyakorlatilag végtelen mennyiségű opciónk van az élet rengeteg területén, a hol éljünktől a mit csináljunkig és ebben csúnyán szét lehet csúszni…

    moly.hu/konyvek/barry-schwartz-a-valasztas-paradoxona

    moly.hu/konyvek/steven-pinker-felvilagosodas-most

  • Trebor
    Hans Rosling Factfulness c. könyvét ajánlanám a kedves angolul olvasó közönségnek a témában.

    Gyors megnéztem, magyarul is kiadták Tények cimmel. Megéri elolvasni.

  • joe
    Bizonyos szempontbol jobban elunk, ugyanakkor mindennek megvan a negativ oldala is.

    Az egeszsegugy sokat fejlodott, viszont ezzel parhuzamosan sikerul tuleltetnunk olyanokat is, akik termeszetes modon elpusztulnanak. Betegek, idosek, onmagukat ellatni teljesen keptelen emberek. Osszessegeben teher a tarsadalomnak, barmennyire fajo is elfogadni.

    A munka ideje es nehezsege ugyan lehet, hogy merseklodott, ugyanakkor sokkal kevesebben elvezik amit csinalnak; az ipari termeles es kapitalizmus altali sok monoton reszfeladat kiolte sokak munkajabol az elhivatottsagot, sikerelmenyt, oromot.

    A Lada es a Hajdu lehet, hogy dragak voltak, de minosegi, olcson fenntarthato, javithato, tobb evtizeden at hasznalhato termekek. Ez keves mai kutyure igaz.

    Lehet, hogy ritkan kerult hus az asztalra, de az nem a mai broiler csirke, intenziv ipari sertes vagy ketreces tyuk volt. Napfenyt latott, nem tapot.

  • Csak dolgozni kell
    A 80-as évek elején születtem, határszéli kis faluban nőttem fel. Gyermekkoromból emlék, hogy a vegyesboltban kaptam egy darab 0,33-as kólát. A rendszerváltásig üdítőt csak kocsmában kaptunk, valamilyen alkalommal, pl. temetés utáni torra. Akkor is kimért 2 decit. Első autónkat olyan 1998 körül vettük meg, ez zöld Zsigulit, majd lett egy sárga, aztán egy Ford Orion. A 2000-es évek elején. Fater minden nap 2-kor végzett melóval, utána sötétedésig szántott és másnak hordta haza a fát. Nyáron reggel 4-kor már erdőn volt, hogy a 6 órás munkakezdés előtt még egy fordulót házhoz vigyen. 17 évesen én is vele dolgoztam. Szüleim még mindig gazdálkodnak, disznó és föld van.

    Ehhez képest én számítógépen dolgozom, a feleségemmel vállalkozók vagyunk. Van 15M megtakarításunk, középkategóriás autónk, mindketten diplomásak vagyunk. Idén átképzem magam programozónak, jövőre külföld. Mi volt régen jobb??

  • Csak dolgozni kell
    A lakhatást még megemlítem, mert ez tényleg szarabb lett. Feleségem mamája saját magának gyúrta a vályogtéglát, és abból építkeztek. Szüleim két munkásként a 80-as évek végén OTP kölcsönből házat építettek, ahogy mindenki más a faluban. Ehhez képest nekem most még a 15 milliós megtakarítás mellé is kellene vagy 40 millió, hogy házat építsek, ez az, ami nagyon rossz lett. Lehet, hogy most jobb házakban élünk, mint a nagyi vályogháza, de ez sem biztos, mert kimeszelték, és nagyon szép volt. De ők két kezükkel felépítették, nekünk meg most a hátralevő életünkre el kellene adósodnunk, amit azért nem teszünk meg, mert nem fogunk a 150 ezres fizetések országában 50 millióért házat építtetni. Ez és a lakhatási költségek az egyetlen, amiért jogos a sírás.
  • Derrick felügyelő
    12 éves szétrohadt zsigulival elmentünk a moziba és megnéztünk egy filmet. Örültünk, hogy szórakozunk, hogy van autónk, hogy eljött velünk a szomszéd is és ez elég volt az elégedettség érzéséhez. most nem szólunk egymáshoz a szomszéddal, neki robotfűnyírója van, ami nálam még a túlzás kategória, de közben ő már hajtja az újabb megszerzendő cuccot, én meg visszarepültem mellette az őskorba, úgy lemaradtam. De ő sem elégedett, mert mindig van amit megszerezzen. 90-es években kifestettünk egy parasztházat, fatüzelés a szobában, este 40 fok, reggel 15, de nem zavart senkit. Ma energiahatékonyság, meg ki akar már fát vágni, vagy egyáltalán bármit is csinálni? A facebook kéri az időt, neten néhány kattintás és minden a tied, csak fizess. Hús- vér emberek szemtől szembe? Ez már lejárt lemez.
    Kicsit embertelen és ezért fájdalmas.
  • GrandMasterB
    Azt gondolom a cikk után érdemes megnézni a tavaly tragikusan elhunyt Szombathelyi Tiborral készült riportot, nagyon értékes gondolatok vannak benne:
    youtube.com/watch?v=BYFKVO_mhd8
  • yimshagin
    Én még fiatal vagyok. Hitelfelvétel hogy ment anno? Volt egyáltalán és ha igen, mire? Ez is fontos lehet a cikk témája szempontjából.
  • Zsolt
    Szerintem igen kevesebb stressz volt. De ezt nem en mondom, hanem az idosebb korosztaly korulottem. Sot valahogy senkitol sem hallom, hogy milyen jo a mai fiatalsagnak…
    Reszemrol pedig, hogy kevesebb volt a polo az pozitivum, az hogy millio fele dologbol valaszthatsz szinten energiat von el es stresszfaktor lehet. Itt nem csak ehezesre es vegletekre gondolok.
    A gepeket persze ki lehet kapcsolni es egyet is ertek, de az eletunk tul nagy reszehez elengedhetetlenek.
  • Treil
    Nem egyértelmű szerintem. Nagyszüleim pedagoguskent felepitettek egy kerteshazat ami mai értéken 45 millió lenne. Öregek kicsit belekenyelmesedtek a stabil munkahelyekbe, nyugdijra gyűjteni fel sem merült, nagyanyám többet volt nyugdíjas mint amennyit dolgozott. Viszont 60-70-ig fiatalkoruk nem irigyelheto.
    Mások az igenyek is manapság, ingatlant, fogyasztási cikkeket, autót illetően is. Ők még sokkal kevésbé voltak fogyasztás kozpontuak, szerintem elegedettek voltak. Ma túl sok az inger, túl sok az információ ami elbizonytalanit. Könnyebb a magabiztos tudatlannak mint a tájékozott bizonytalannak.
    Nem gondolom hogy régen minden jobb volt, valószínűleg sokminden rosszabb, de voltak pozitivabb dolgok is.
    A lényeg mi van ma, máshogy kell megkuzdeni, de tény hogy elegedetlenebbek is az emberek.
  • usespanner
    Egyetértek, aki panaszkodik, hogy a dugóban tölti az életét, váltson tömegközlekedésre vagy költözzön közelebb.

    Az okoz stresszt, hogy költesz a telefonodra, számítógépre és internetre?

    Ne nevettess, ezek semmibe nem kerülnek, mindent megvehetsz használtan szinte ingyen.
    Annyit telefonálhatsz otthonról ingyen, amennyit akarsz.

    Mondjatok valós okokat, hogy nektek mi okoz stresszt, mi az, amin ti nem tudtok változtatni.

    Ne azt, hogy másoknak mi okoz stresszt, hanem hogy nektek!

    Tanulás, munka, párkapcsolat, nyugdíj, állás elvesztése, hitel?

  • Sempronius89
    Dehogy nem volt stressz régen. Soha nem volt annyi öngyilkosság, mint a kommunizmus vége felé…. Az mondjuk igaz, hogy nem számolt be mindegyikről a tv.

    Előtte is nyugtatóan hathatott az idegekre a beparkoló fekete Volga, vagy pár évvel hamarabb a bombák robbanása és a “szanatóriumban” eltűnt honfitársak tömege.

  • Dörnyei József
    Szerintem kevés olyan ember van, aki elhiszi, hogy 20+ éve minden jobb volt. Egészen biztosan nem igaz. Felesleges bizonygatni, 20+ éve rosszabb volt, mert ez a helyzet.

    A rendszerváltozás után, ami egy háború pusztítását okozta a gazdaságban, egy ideig jobb volt régen. De ez kb. 2000 körülre elmúlt. 20+ évre pedig nem volt akkor sem igaz.

    Pár év távlatában azonban igaz lehet. Pl. a 2010-hez hasonlítva a lakhatási költségek jelentősen nőttek, még a fizetés növekedéssel kompenzálva is.

    Egyénre bontva is igaz. Pl. ha valaki 10 éve egy felkapott területen dolgozott az átlag bér 5-szöröséért és ma az átlagbért kapja, akkor neki rosszabb ma, mint 10 éve.

    Az életminőség 30 felett elkezd fokozatosan romlani. Ennek semmi köze az életszínvonalhoz, ez biológia. Egy 50 éves ember pl. 20 évvel ezelőtt lehet, hogy alacsonyabb életszínvonalon élt, de lehet, hogy boldogabb volt, mert 30 éves volt.

  • expect
    A cikk anyagi értelemben vett életszínvonallal kapcsolatos megállapításait magam is osztom.

    “Ma sokkal könnyebb egyről a kettőre lépni”
    Ezt viszont ebben a formájában nem. Ma nem könnyebb egyről a kettőre jutni. Ma konkrétan mást értünk egyről a kettőre jutáson. A társadalmi mobilitás erősödése miatt ma ezen azt értjük, ha nemzedéken belül előrébb lépünk társadalmi státuszban, míg régebben azt értettük, ha az adott társadalmi státuszon belül lépdeltünk az ahhoz tartozó pályán. Épp ezért más az életszínvonal érzete az embereknek. Régebben az, hogy egy társadalmi státuszból kilépjen az adott család (akár le, akár fel) egy több generációs folyamat volt (vagy egy vérrontás következménye), ma ez néhány év alatt megtörténik le is, fel is, emiatt hiába emelkedett az életszínvonal, az emberek számára ez mégis más érzettel jár, mivel a társadalmi rangjuk sokkal bizonytalanabb.

  • -nb-
    régebben még a gumióvszer is jobb volt, nem hajlott el használat közben középen ! 😀
    (eeeelnézéééééést)
  • Gábor
    Aki úgy érzi régen jobb volt az élet, az éljen úgy mint régen élt. Megteheti ma is.
    – Nézzen csak egy TV csatornát, de hétfőn egyáltalán ne is kapcsolja be
    – Érjen oda 3-ig a boltba ha kenyeret akar venni, és akkor is csak egy féle közül választhat.
    – Járjon Skoda S100-assal, de várjon rá 5 évet
    – Ne legyen internet, mobiltelefon és vonalas telefonja sem. Írjon papír levelet.
    – Fűtsön fával, szénnel vagy gázolajjal
    – Járjon WC re az udvarra vagy a folyosó végére
    – stb. sokat soroltak már korábban
  • Incognito
    Nálunk az egyik ágon mindent lebombáztak, a másikon elkobozták a földek nagy részét. A család szinte a nulláról építette újra magát a háború után. Az emberek nagyon kevés pénzből éltek, férfiak, nők, fiatal lányok is egy időben a bányában dolgoztak, mert ott lehetett tisztességes fizetést és élelmezést kapni (nehéz testi fejadag). A nagyapám nem nyolc órákat dolgozott, hanem elment hajnalban, és késő este ért haza. Volt, hogy elaludt a széken. A szombat munkanap volt, vasárnap pedig újra kellett építeni az országot. Autó egyik ágon se volt a családban, mindenki gyalog, biciklivel (több kilométer a szomszéd faluba) közlekedett, telefon a postán, egy levél több nap alatt ért célba. Sokáig tévé, rádió se volt. Sőt, fürdőszoba se, csak mosdótál meg kerti vécé. Kézzel mostak, és a szobákban, fürdőszobában, konyhában sokáig fatüzeléses kályhák, cserépkályhák voltak, a tüzelő meg a pincében.
  • Adamo
    “az átlagos heti munkaidő pedig majdnem a felére, negyven órára csökkent.” – Senkit nem ismerek akinek 40 óra a munkaideje, már itt is végletek vannak.
    Az összes számolás ugrik ha nem az átlagbért vesszük hanem valami reálisabb alacsonyabb bért. Az viszont szépen látszik, hogy borzasztó kényelmesek és türelmetlenek lettünk az előző generációkhoz képest.
    Az árakon nem látszik a minőség, az új építésű lakást 5 év múlva már fel kell újítani, a mosógépet lehet ki kell dobni és a mai autók sem fognak annyi ideig tartani mint a Lada. (igen, a szoci autót az út szélén kellett szerelgetni, mert megállt, bosszantó volt, de olcsón javítható)
  • Majsz
    Szerintem van egy felfelé tartó spirál, ami valamikor az ipari forradalom idején kezdődött, és ezt követően minden generáció jobban élt az előzőhöz képest.
    Annyi változott, hogy a középréteg megtorpant, és a szülőkhöz viszonyítva nehezebben boldogulnak, főleg nyugaton.
    Ők nem azt fogják nézni, hogy 2-3 generációval odébb mennyi volt, hanem a szülőkhöz, vagy önmagukhoz viszonyítanak, vagy esetleg a szomszédhoz.
  • Melasz
    Szia Miklós! Érdekesnek találnék esetleg egy ugyanilyen cikket, ami olyan országról szól, amit nem vágott földhöz a 40 évnyi kényszer a KGST-ben. Mert az ötéves tervek után nálunk csak felfelé mehetett az irány (egy elég erős lejtő után, ami a nemszabad piacra épülő gazdaságunk átrendeződését jelentette), de pl. a (nyugat)német fiataloknak statisztikailag esélyük sincs elérni azt az életszínvonalat, amit a szüleik teremtettek (nem találom a tanulmányt:( ) Kíváncsi lennék a franciákra, britekre, hollandokra is, akiknél olyan drága már csak a lakhatás is, hogy a mamahotel egy elfogadott intézmény….
  • Kiszamolo
    Adamo, a 40 óra világátlag, egy 1970-ben gyártott autó pedig 100-150 ezer kilométer után kuka lett és egyébként is szétrohadt 8 év alatt.

    Szóval az pont egy rossz példa.

  • Joy
    A múlt nehézségeit az ember könnyebben felejti, mint a szépségeit, talán ezért is torz az összkép bennünk. Ez lehet a túlélési ösztön része is, a szép emlékek erőt adnak a boldoguláshoz a mában.
    Hasonlóan látom a cikkhez a dolgokat, szoktam érvelni ugyanígy.
    Talán az változott, hogy könnyebb egy embernek eljátszani magáról, hogy mekkora jólétben él, burkolt reklám, illetve önmagáról hamis kép kialakítása által (pl. hitelből finanszírozott magasnak látszó életszínvonal)
    Ez az arra hajlamos egyénekben frusztrációt szül.
    Ja és sokkal többet foglalkozunk olyanokkal, ami a boldogsághoz nem feltétlenül szükséges, sőt gátolja. Ennek oka meg talán a cikkben írt sokkal több szabadidő, amivel a többség nem tud mit kezdeni értelmesen.
    A lehetőségek jobbak, sokan mégsem tudnak vele élni, és hagyják magukat negatív irányba befolyásolni.
  • Andru
    A nagypapám, aki most 92 éves, azt szokta mondani, hogy amíg januárban esszük a paprika-paradicsomot, addig ne mondjuk, hogy rosszul élünk.

Vélemény, hozzászólás?

A megadott név fog megjelenni, ezért érdemes nem a valódi nevedet megadni a hozzászóláshoz.

A hozzászólás előzetes moderáció után fog megjelenni.

A hozzászólás párbeszédre van kitalálva és nem monologizálásra. Ezért fogalmazd meg úgy a mondanivalód, hogy beleférjen egyszerre egy hozzászólásba. Senki nem akar téged olvasni 15 hozzászóláson keresztül (rajtad kívül természetesen). Ha cikket szeretnél írni, ajánlom valamelyik ingyenes blog oldalt, azok valók ilyenre.

Minden hozzászólótól elvárjuk a minimális tiszteletet mások felé. Akiknek ez (még) nem megy, azoknak felesleges fáradnia a gépeléssel. Beszélj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled beszéljenek. Ennyire egyszerű eldöntened, megfelelsz-e ennek a feltételnek.

A hozzászólás nem alanyi jog, hanem egy lehetőség, ha olyat tudsz mondani, ami mások számára hasznos és építő. Köszönjük a megértést.

(Elnézést kérek mindenkitől, a fentiekért, sajnos a félreértések miatt kénytelen voltam leírni ezeket. Természetesen a te hozzászólásodat is szeretettel várjuk.)

Figyelem: FIREFOX böngészővel gondod lehet a hozzászólás elküldésével. Használj másik böngészőt a hozzászóláshoz, amíg ki nem javítják a hibát.

 karakter még felhasználható

A hozzászólás elküldésével hozzájárulsz, hogy az IP címed technikai okokból tárolva legyen. Ha ezt nem szeretnéd, ne küldd el a hozzászólást. Kérésre a hozzászólást töröljük az IP címeddel együtt.