Nagyon nehéz időket élünk. Az egész életünk egy nagy összevisszaság, keményen kell dolgozni, hogy megéljünk, ha éppen nem dolgozunk, akkor a munka miatti stresszt kell kipihenünk. Megélhetési válság van, a nagyvárosokban átlagember már nem tud ingatlant venni. Az ember, ha egyáltalán egyről a kettőre képes jutni, ahhoz is rengeteg hitelt kell felvennie. Ezután ott lebeg a feje felett, hogy bármikor munkanélküli lehet. Hónapról hónapra élünk és megpróbáljuk valahogy fenntartani az életszínvonalunkat.

Régen minden jobb volt. Akár a 150 évvel ezelőtti, de akár csak az 50 évvel ezelőtti állapotokat nézzük. 150 éve az emberek ráértek mindenre, a család összetartott. A földművesek megtermelték maguknak az élelmiszert, megépítették a saját házukat, azt a keveset pedig, amit venni kellett, azt megvették az eladott terményekből. De ötven-hatvan éve is volt létbiztonság, az embernek megvolt mindene, egy gyári munkás is megélt. Nem csak itthon, de például az Egyesült Államokban is. Egy lakás nem vágyálom volt, ahogy a tisztes megélhetés sem.

Nem volt ennyi fenyegetettség a világban és bizonytalanság.

Mi romlott el ennyire a világban és miért?

Ezt a kérdést sokan felteszik és sokan gondolkodnak azon, miért volt sokkal jobb régen élni. Mit csinálunk rosszul, hogy így elromlott az életszínvonalunk?

A gond az, hogy a kérdésfeltevés önmagában hibás. Egyáltalán nem volt jobb az élet se 150, se 50 éve. Igazság szerint sokkal, de sokkal rosszabb volt az élet. Ma sokkal jobban él az átlagember, mint valaha. (Más kérdés, hogy ez a jólét világszinten hitelből van finanszírozva, mind az egyének, mind az államok tekintetében.)

Az emberek több vagyont halmoztak fel az elmúlt negyven évben, mint előtte az egész történelemben. (Igaz, soha nem is éltek ennyien a Földön.)

Az emberek tizede él jelenleg a világon extrém szegénységben, kétszáz éve még az emberek 80%-a tartozott ide. Ma a gyerekek 4%-a hal meg ötéves kora előtt, az 1800-as évek elején még közel fele nem élte meg ezt a kort. Soha nem haltak meg ilyen kevesen háborúban, járványban vagy katasztrófában, mint az elmúlt negyven évben, vagy például soha olyan kevés terrorcselekmény nem történt Európában, mint az elmúlt 15 évben.

A házimunkára 58 óra helyett elég 18 óra hetente, az átlagos heti munkaidő pedig majdnem a felére, negyven órára csökkent. Még a huszadik század elején is az amerikai emberek bő 40%-a a mezőgazdaságban végzett nehéz fizikai munkát, (Magyarországon 1910-ben ez az arány 62% volt és még az önálló parasztok kétharmadának sem volt 10 hold földnél többje) ma ez az arány 2% körüli és a nehéz fizikai munkák zöme gépesített.

1954-ben Szegeden a lakások közel 12%-a alagsori volt, a lakások negyedében nem volt padlóburkolat és az egy szobára jutó lakosok száma 2,33 fő volt, a lakások 70%-a egyszobás volt. A lakások felében nem volt áram és hasonló volt a lakáson belüli illemhely aránya is.

De még 1970-ben is elég rossz volt a helyzet mai szemmel.

1980-ban 3,54 millió, átlagosan 1,99 szobás lakáson osztozott 10,7 millió ember, 2011-ben 9,9 millió emberre jutott 4,39 millió darab, átlagosan 2,72 szobás lakás.

1949-ben az emberek 20,6%-nak volt legalább nyolcosztályos végzettsége, de még 1970-ben éppen csak kicsit több, mint a felének.

1960-ban 30 ezer, 1980-ban egymillió, 2000-ben pedig 2,34 millió gépjármű volt az országban (ebből 7.500 darab volt egy évnél fiatalabb, 2005-ben is csak 35 ezer), 2019-ben már 3,81 millió.

A Lada 1972-ben volt először kapható Magyarországon, 80 ezer forintért. (Még egy öt évet várni kellett rá, mire az átlagember megkaphatta, de ez már egy másik történet.)

1972-ben az átlagfizetés bruttó 2.450 Ft volt, vagyis 32,6 hónapnyi munkabérnek felelt meg az ára. A mai átlagfizetés mellett 12,5 millió forintba kerülne egy ilyen autó, nem csoda, hogy alig valaki engedhette meg magának.

Az átlagfizetés 1960-hoz képest 2,6-szorosára nőtt. (Igaz, nagyobbak is a jövedelmi különbségek, mint akkor, így az átlag csalóka lehet.) A szellemi dolgozók aránya 41,8%-ra emelkedett 2016-ra.

1990-ben egy fővárosi használt lakás átlagára négyzetméterenként 44 ezer forint volt a lakáshirdetések átlagára alapján, vagyis 3,26 hónapnyi bruttó bért jelentett egy négyzetméter lakás. Ma 3,26 hónap alatt az átlagember 1,199 millió forintot keres (2019-es adat). Még ha nem is nézzük, mennyivel minőségibb egy mai lakás, akkor is kifejezetten olcsóbb a lakás Budapesten, mint 1990-ben. (A teljes képhez hozzátartozik, hogy drága volt a lakás 1990-ben, onnan hatalmasat zuhantak az árak.)

2008-ban az átlagos budapesti újépítésű lakások négyzetméterára 366 ezer forint volt, ez a mai fizetésekre vetítve 677 ezer forint. (2019-ben 900 ezer forint volt a medián újépítésű ár Budapesten.)

Az olcsóbb Hajdú Minimat mosógép 12 ezer forint volt 1981-ben (plusz a komoly jatt az üzletben, hogy kapjál pult alól), ez az akkori bérek alapján megfelel ma 1,011 millió(!) forintnak. (2,7 hónapnyi munkabérbe került.)

1984-ben egy márkás videómagnó bolti ára 64 ezer forint volt, ami 4,3 millió forintot jelent a mai fizetésre vetítve.

1990-ben, a taxisblokád előtt 36 forint volt egy liter benzin, a fizetési szinttel korrigálva ez ma 984 forint lenne. 1991-ben a 60 forintos átlagár mai fizetésekhez képest 1230 forintot jelentene.

A budapesti vonaljegy 1968-ban 1,5 Ft, 1990-ben 10 forint, 1993-ban 25 forint volt, ez mai kereset mellett 297, 273 illetve 338 forint (ma 350 forint egy vonaljegy.)

1996-ban egy kiló cukor 104 forint volt, egy kiló liszt 58 forint, egy liter tej 64 forint, a taxi kilométer-díja pedig 80 Ft. Mai fizetésekhez mérve a cukor ára 816 Ft, a liszt 455 Ft, a tej 502 Ft, a taxi kilométer-díja pedig 628 Ft volt akkor.

A munkabalesetek száma 1990-ben 88,6 ezer volt, 2019-ben 24 ezer, a halálos otthoni balesetek száma 4241-ről 1733-ra csökkent.

Miért sírják mégis vissza az emberek a régi időket és miért gondolják úgy, hogy régen minden jobb volt?

Az egyik ok, hogy régen ezek az emberek mind fiatalabbak voltak, kevésbé vették észre a problémákat és egyébként is jobban alkalmazkodtak hozzájuk a koruk miatt és hát az idő is sok mindent megszépített.

A másik, hogy a jelen bizonytalan és félelmetes, mert nem tudjuk, mit hoz a holnap. A múlt már nem félelmetes, mert tudjuk, hogy mi történt utána. Ezért a múlt mindig szebb, mint a jelen.

Az igazság az, hogy jobban élünk, mint valaha. Nagyobb jólétben, nagyobb biztonságban, szabadságban, kevesebb betegségnek, terrornak, háborúnak kitéve, nagyobb lakásokban, nagyságrendekkel több autót fenntartva, fényévekkel több lehetőséggel a kikapcsolódásra és a szórakozásra. Olyan dolgokat veszünk alapnak, ami még 30-40-50 éve is nagyon nem volt az, mint a különszoba vagy fürdő a lakáson belül, a telefonról vagy hasonlóakról már nem is beszélve.

Becsüljük meg, amink van és ne gondoljuk, hogy régen minden jobb volt, amikor 14 órából állt egy munkanap és havonta egyszer került hús az asztalra, amikor olyan, ma már szinte ismeretlen betegségek vittek el embereket, mint a tuberkulózis vagy a kanyaró.

Igen, van sok probléma és sok bizonytalanság, nem könnyű ma sem az élet. De régen még rosszabb volt. Ma sokkal könnyebb egyről a kettőre lépni és az, aki mindig a visszapillantót nézi, azt kockáztatja, hogy összetöri magát, mert nem előre figyel.

Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.

40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.

Új vagy a blogon? Itt találod a fontosabb írásokat összegyűjtve.